Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-05 / 156. szám

1985. JÜLIUS 5., PÉNTEK-(r / Nem dolgoztunk hiába Megmozgatták a közösségeket Az elmúlt év második fe­létől megélénkült, felgyorsult politikai életünk. Mint az or­szág minden pontján, Sziget- szentmiklós vonzáskörzetében is~ a~parttagok és a pártonkí- vüliek, az aktív dolgozók és a nyugdíjasok, a tanulók fo­kozott figyelemmel és aktivi­tással készültek a kiemelkedő politikai eseményekre. így volt ez a települések és ha­zánk felszabadulása 40. év­fordulója megünneplésének idején, a beszámoló és a ve­zetőségválasztó taggyűlések­kor, valamint a pártértekez­letek alkalmával. Mindezt be­tetőzte a XIII. kongresszusra való készülés: a kongresszus irányelveinek vitája, üléssza­ka. A megkülönböztetett figye­lem tehát döntően a pártélet eseményeihez kapcsolódott. Az elért eredmények bemutatá­sa, a hibák feltárása, a reális és többnyire konkrét felada­tok meghatározása növelte a pártszervezetek tekintélyét, erősítette vezető szerepét. Kellő felkészítés A hosszan tartó politikai kampánnyal párhuzamosan a térség minden rétegét meg­mozgató esemény volt a jú­nius 8-i országgyűlési képvi­selői és a tanácstagi válasz­tásokra való minél jobb fel­készülés. Pártszervezeteink legfontosabb feladata az elő­készítő munka kezdetekor mindenekelőtt a felvilágosítás volt. Az agitációs munká­hoz szükséges volt a párt­tagok megfelelő felkészíté­se. Ezért szerveztünk a TIT segítségével központi előadást propagandistáinknak, ezért kértük pártszervezeteinket ha­sonló megoldásra. Ma a vá­lasztások után úgy értékel­jük, nem dolgoztunk hiába. A választások-. . előkészítői, szervezői, bonyolítói a Haza­fias Népfront helyi bizottságai voltak. Olyan feladatot kel­lett megoldaniok, ami — ha az idősektől eltekintünk — számunkra is teljesen új volt. Ráadásul több helyen meg­hökkenést, elkeseredést oko­zott, hogy a munkában jártas, becsületesen, jól dolgozó ta­nácstagok előzetesen jelezték visszalépésüket az újrajelölés- től. A bátorítást, a megoldás­hoz a segítséget a pártszerve­zetek adták meg a népfront­bizottságokban dolgozó kom­munistákon keresztül. Az irá­nyító pártszervek koordináló munkájukkal összefogták a térség tömegszervezeteit, tö­megmozgalmait, gazdasági egységeit. Ebben kiemelkedő szerepük volt az ott tevé­kenykedő kommunistáknak. Javaslatokat gyűjtöttek ta­nácstagjelöltekre, a többség bizalmát élvezőkkel beszélget­tek a tanácstagi munka fon­tosságáról. Igyekeztek meg­győzni őket: képességeiknél, közismertségüknél fogva vál­lalják el a jelölés kockázatát. A párta lapszervezetek ezzel alaposan „megmozgatták” a különböző közösségeket, ál­landósították a figyelmet a választási előkészületekre. Mindez új lendületet adott a népfrontbizottságoknak. Meg­nőtt önbizalmuk, felelősségér­zetük a — már nem is kevés — jelöltek kiválasztásában. Fokozott érdeklődés A jelölő gyűlésekre a nép­frontbizottságok a pártszerve­zetekkel, a tanácsokkal közö­sen elkészített programmal, konkrét személyi javaslatok­kal jól felkészültek. Az elő­adói beszédek alapja az el­múlt ciklus eredményeinek bemutatása és a XIII. kong­resszus határozataira épülve, a helyi feladatok — többségé­ben rangsorolt — felvázolása volt. Fontos tényező, hogy az értékelések és a következő évek tennivalóinak meghatá­rozásai alapjaiban megegyez­tek a beszámoló taggyűlése­ken, pártértekezleteken el­hangzottakkal. A korábbiakhoz mérten is fokozottabb érdeklődés kísér­te az országgyűlési képviselő- jelöltek jelölő és választói gyűléseit, rétegtalálkozóit. Ezek száma kissé magasnak ú;űnik Ufik^ak-saemező mun­kát jelentett. Viszont az ál­lampolgárok többsége magis­merte a jelölteket, program­jaikat, ami később nagy se­gítséget adott az egyéni dön­téshez. Ennél is közelebb állt a lakosság érdeklődése a ta­nácstagi jelölő gyűlésekhez (223 volt). Itt összesen 5799- en jelentek meg. 1067-en kér­tek szót. Az állampolgárok felkészültségét bizonyítja, hogy 236-an tettek közérdekű bejelentést (ezekből a helyi tanácsok többet már meg is oldottak!), 463-an közérdekű javaslatot. Ez utóbbi többnyi­re a településfejlesztést cél­zó társadalmi munkafelaján­lás volt. Felhívták a figyel­met azokra a sürgősen meg­oldásra váró gondokra, ame­lyek a térség településeit, ál­talában az agglomerációt jel­lemzik. Az új választási for­mát az állampolgárok megér­tették: a népfront által java­soltak közül mindössze kilen­cet nem fogadtak el, hármas jelölés is csupán 17 volt, a többi mind kettős. Közelebb az emberhez A választás napjára a párt- szervezetek irányításával a települések jól, a választások­nak megfelelően készültek. A 38 537 szavazatból mindössze 423 volt az érvénytelen, pót­választást a hármas jelölések miatt 11 körzetben kellett tartani. A választások sikerét alap­vetően meghatározta a párt iránti bizalom, a Hazafias Népfront választási program­ja, a körzet pártszervezetei és -szervei, az egyes párttagok aktív munkája. Körzetünkben a mostani választási időszak többletet is adott: tovább erő­södött a nemrégiben megala­kult tömegszervezetek párt­irányítása, sikerült összefogni őket a közös ügy lehető leg­jobb végrehajtására. S ami talán még ennél is több: kö­zelebb kerülni az egyes em­berhez. Ezt kell erősíteniük az újonan megválasztott tanácsi testületekben dolgozó kommu­nistáknak. NAGY JÖZSEFNÉ, az MSZMP Szigetszenímiklósi Városi Jogú Bizottságának első titkára Propagandisták tanácskozása Befejeződött Budapesten az a kétnapos tanácskozás, ame­lyet a nemzetközi közvéle­ményt hazánkról tájékoztató újságíróknak, diplomatáknak kulturális szakembereknek, propagandistáknak, a hazai tö­megtájékoztatás vezető külpo­litikai szakértőinek és a kül­földi tudósítóknak rendezték. A mintegy 300 — részben külföl­dön tevékenykedő — résztve­vő előadásokat hallgatott meg az MSZMP XIII. kongresszu­sának főbb kérdéseiről és meg­vitatták a hazánk életének be­mutatásával összefüggő kül­földi propaganda időszerű fel­adatait. A tanácskozást Laka­tos Ernő, az MSZMP KB osz­tályvezetője nyitotta meg, majd Berecz János, az MSZMP KB titkára, Csehák Judit, a Minisztertanács el­nökhelyettese, Kótai Géza, az MSZMP KB osztályvezetője, valamint Barabás János és lványi Pál, a KB osztályveze­tő-helyettesei tartottak elő­adást. KISZ-íelhívás Betakarítás A kedvezőnek mutatkozó idei termés minél kevesebb veszteséggel történő betakarí­tása érdekében a KISZ KB mezőgazdasági fiatalok taná­csának titkársága, a KISZ Békés megyei bizottságával és a mezőhegyesi mezőgazdasági kombinát KISZ-bizottságával közösen felhívással fordul az ágazatban dolgozó kollektí­vákhoz, fiatalokhoz, KISZ- szervezetekhez. Kérik, vállal­janak részt a betakarítási fel­adatok előkészületeiből s gon­doskodjanak arról, hogy a megtermelt gabona időben és jó minőségben kerüljön a magtárakba. Eltemették Forgó Lászlót Csütörtökön mély részvéttel kísérték utolsó útjára a Mező Imre úti temetőben a 78 éves korában elhunyt Forgó Lász­lót, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagját, az Országos Energiagazdálkodási Intézet főtanácsadóját. A kiváló mérnök-kutató ra­vatalánál a Magyar Tudomá­nyos Akadémia elnöksége és a műszaki tudományok osztálya nevében Vajda vétették több helyen, hogy szűkíteni kellene a listát a valóban országos ügyekkel foglalkozókra. A pótképviselő, póttanácstag rendszeréneik be­vezetését mindenütt jónak tartják, de szóvá teszik, hogy ezek munkájának gyakorlata, feladatai, jogai és kötelességei nem egyértelműek és ismer­tek. A jelölési jog kiszélesité- se tapasztalataink szerint jó, de az ez évi választások során nem vált még igazán gyakor­lattá, pedig jelentősen segíte­né a káderkiválasztó és -elő­készítő munkát. Körzetünk te­rületén egységes a vélemény, hogy a következő választások, ra indokolt esetleg a helyi választólista bevezetése, olyan tisztségviselőkre vonatkozóan, akik egy egész település életé­nek alakulásáért felelősek. Az előzőekben leírtakat fi­gyelembe véve úgy gondolom, joggal állapíthatta meg a vá­rosi jogú végrehajtó bizottság, hogy az általános választások időszakában hatásosabb lett a tömegpolitikai munka vonzás­körzetünkben. Ennek közép­pontjában a választás sikeres lebonyolítása mellett a párt politikájának széles körű meg­ismertetése, a párt XIII. kong­resszusának idején tapasztalt társadalmi érdeklődés és akti­vitás fenntartása és a közvéle­mény alakítása, formálása volt. A közvéleménynek, mint alapvető politikai tenyerűnek a szerepét és fontosságát alig­ha kell bővebben indokolnom. Természetes, hogy a közvéle­ményről elsősorban az embe­rek között lehet információkat szerezni. Nem véletlen az sem. hegy a XIII. kongresszus szü­neteiben —. a Pest megyei Hírlap által is kezdeményezett — beszélgetéseink során egyik sokat emlegetett kérdés az volt, hogy a párt- és tömeg- szervezeti aktivistáknak a je­lenleginél sokkal több időt kell a területen az emberek között tölteni. A dolgozókkal való beszélgetés, eszmecsere természetes velejárója, hogy politizálunk, agitálunk, meg­hallgatjuk és megvitatjuk az ütköző véleményekét, vagyis alakítjuk a közvéleményt gaz­dasági egységekben, intézmé­nyekben, jelölő gyűléseken, ré- tegtalálkozckon. A közvetlen gondolatcsere egyértelműen arról győzött meg bennünket, hogy számítanak ránk, igény­lik véleményünket. A Választási időszakban Ráckeve és vonzáskörzete te­rületén így összegyűlt sok-sok tapasztalat azt mutatja, hogy a pártszervezetek igazi akti­vistái nehezebb és bonyolul­tabb helyzetben is képesek a politika iránti bizalmat az emberekben nemcsak fenntar­tani, hanem tovább erősíteni is. További fontos tanulság volt számunkra, hogy az élén­külő politizálás jó mederben tartásának egyik fontos felté­tele, a pártszervezetek politi- zálóképesságének és -készsé­gének erősítése, a kötelesség­tudattal, lelkiismeretesen vég­zett mozgalmi munka. Újra beigazolódott az is, hogy nem könnyű ma a közvéleményt formálni. Sok területre kell egyszerre figyelni, sokféle fel­adatot kell egy időben meg­oldani, és az 1985. évi általá­nos választások ráckevei és vonzáskörzeti tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy e tevé­kenységünket nem végezzük még kifogástalanul és eseten­ként hiányzik a kellő tudatos­ság is. Már pedig ez lehet .az alapvető feltétele annak, hogy az állampolgárok többsége egyetértsen céljainkkal és vál­lalja a megvalósítással járó nehézségeket is. A megoldásra váró feladatok nagysága és bonyolultsága már most sür­geti a tömegkapcsolatok to­vábbi erősítését. A VII. ötéves terv előkészítése, az új tanácsi pénzgazdálkodásra való átté­rés és a településfejlesztési feladatok a korábbiaknál is jobban igénylik a széles körű társadalmi véleményt és rész­vételt a végrehajtásban. A választások óta eltelt idő­ben sokat foglalkoztat ben­nünket is a kérdés, hogy ugyanazok az állampolgárok, akiknek döntő többsége értő módon és fegyelmezetten élt választói jogával, milyen mér­tékben vesz majd részt a jö­vőben a tanácstagokon keresz­tül és közvetlenül is települé­sének sorsát befolyásoló dön­tések előkészítésében, megho­zatalában, településeink irá­nyításában. Mi bízunk benne, hogy ugyanúgy, de tudjuk eh­hez elengedhetetlen, hogy a részvételi lehetőségek átte­kinthetők legyenek, hogy na­ponta érezzék, szükség van vé­leményükre, alkotó együttmű­ködésükre. Ebben van a mi felelősségünk, mert ez bizto­síthatja a tömegkapcsolatok további folyamatos erősítését is. Ehhez megítélésünk szerint településeinken olyan közélet megteremtése, majd folyama­tes .alakítása lesz szükséges, amelyben az állampolgár ott­hon érzi magát és amelyben a maga választotta vezetést a magáénak is vallja. MACZKÖ JŐZSEF az MSZMP Ráckevei Városi Jogú Bizottságának első titkára György akadémikus, osztályel­nök mondott búcsúbeszédet. A tudományos pálya állomásain végigtekintve kiemelte: Forgó László magasra ívelő kutató­munkája során olyan eredmé­nyeket ért el, amelyekért 1982-ben Kossuth-díjat kapott. 1975-ben pedig a Magyar Nép- köztársaság Zászlórcndje ki­tüntetésben részesült. Mintegy 30 — részben társszerzőkkel — kidolgozott szabadalma kö­zül kiemelkedik a légkonden­zációs hűtési rendszer, ame­lyet a nemzetközi irodalom Heller—Forgó rendszerként tart számon. Az Energiagazdálkodási In­tézet nevében Bódás János igazgatóhelyettes búcsúzott Forgó Lászlótól. Emlékeztetett arra: a modern hőtechnikai szemléletet, a hőátadás általa továbbfejlesztett módszereit nemcsak közelebbi munkatár­saival ismertette meg, ezek az ismeretek — Heller—Forgó­szabadalmak külföldi értéke­sítése során — eljutottak az Egyesült Államokba, Japánba. Kínába és Európa legtöbb or­szágába. Az Energiagazdálkodási Tu­dományos Egyesület tagsága nevében Járossi Márton szak­osztálytitkár vett végső búcsút Forgó Lászlótól. Szedik a cseresznyét A Gödöllői Agrártudomány! Egyetem nagygombosi tangazda­ságában, 18 hektáron érett be a cseresznye. Három fajtából négy vagonnal szedtek le, és a termes nagy részét a konzerv­gyárak dolgozzák fel. éves lehetett, amikor egy is­merős lány a szülésznői hiva­tást választotta, s ő azóta más­ként el sem tudja képzelni az életét. Most ezt mondja: — A ceglédi kórház szülészetén kez­dek, s ha sikerül még idén, ha nem, akkor jövőre mehetek a tízhónapos szülésznőképző sza­kosító tanfolyamra. Csodálatos érzés segíteni az anyának, amikor világra hozza a kicsit. Nem tudják a kívülállók, csak akik már ott voltak egy szü­lésnél, hogy az orvos, a nővér, mindenki úgy izgul a gyer­mek épségéért, azért, hogy ne legyen komplikáció, mint ma­guk a szülők. Ingázó leszek. Rendszerint reggelente négy óra körül kelek majd, s a dél­után derekán érek haza. Az anyagiak? Az alapfizetésem 2900 forint lesz, erre jöhet még a beosztástól függően 20—40 százalék délutáni vagy éjsza­kai pótlék. Amit ezen felül ad­nak. elfogadom. De ennek nem volt szerepe a választásom­ban. Pelcári Edit Gödöllőről je­lentkezett az iskolába, most éppen a hetedik mennyország­ban jár. — Madarat lehetne velem fogatni — lelkendezik. — Ügy érzem, jól sikerült az érettségim. Egyébként is ma­gabiztosnak tartom magam, talán ezért választottam a se­bészetet. Egy esztendőre elsze­gődtem a Központi Állami Kórházba, a Kútvölgyibe, az­után megpróbálkozom az egye­temmel. Hátha az is sikerül. Már az általános iskolában vö­röskeresztes voltam, vonzott az egészségügy. A tanulás meg eleinte elkedvetlenített, azután a kórházi, s a rendelőintézeti gyakorlat adta vissza a vonzó­dásomat. Szerettek a betegek. A nővér feladata, hogy ked­ves legyen. Akár az orvos, a személyiségével is gyógyít. Az ápolónőtől függ, mennyire ér­zi kiszolgáltatottnak magát a beteg, hiszen a kórházban ő áll hozzá a legközelebb. Hatvani Tünde Nyársapát­ról azzal a hittel jött a váci iskolába, hogy csecsemőgoh- dozó lesz. Most másként be­szél: — Itt maradok Vácott, a kórház baleseti sebészetén. Azért, mert a traumatológián a gyakorlaton úgy fogadtak, mintha kész nővér lennék. És ami fontos: hívtak is, várnak is. Van a trauma­tológiának még egy vonzása. Behozzák a mentők a beteget, akiről az átlagember azt gon­dolná: többé soha nem lesz ép. S egy hét múlva jár, gyó­gyul. Lelkesítő az eredmény. Kétely, téma, gond Az őszinte vallomások után kanyarodjunk vissza a tényék­hez. Fézler Sándorné szakmai gyakorlati oktatásvezető a most érettségizettekről, a 93 növendékről ad számot. — Az előzetes felmérésünk szerint csak egyharmaduk vállal kórházi ágy melletti, há­rom műszakos munkát. Újabb egyharmada gyógyszertárban, mentőknél, bölcsődében, szo­ciális otthonban, vagy nem is az egészségügyben keres állást, s ugyanennyi a szakorvosi ren­delőintézetben, ugyancsak egy műszakban tevékenykedni szándékozók aránya. Hasonló a kép a szakiskolások esetében is. Vonzó lenne a körzeti és üzemi ápolónői munka is, ám ilyen állást csak elvétve hir­detnek, s a mi adataink sze­rint csak egy végzős kerül körzetbe. Vitathatatlan a nehezebb feladatot vállalók eltökéltsé­ge, hivatástudata, még ha va­lóban, a mindennapi gyakor­lat is lesz ezeknek a próba­köve. S engedtessék meg egy apró kétely: vajon kitartanak-e mindannyian elhatározásuk mellett, ha karikagyűrű kerül az ujjúkra, ha gyermekük szü­letik? A gond — ha így lesz is — csak részben oldódik meg. Ugyanis a 208 tavaly év végén üres nővéri állás közül 103 — kórházi volt. Ha lenne ilyen tábla, bizonyára a he­lyén maradhatna: ápolónő-fel­vétel prolongálva. Vasvári G. Pál Keresettek a „gézásak" A gézások — csak így is­merik megyeszerte, s az or­szágban -sokfelé <a világoskék köpenyes, vagy munkaruháju­kon világoskék csíkot viselő növendékeket, a váci Géza ki­rály téri Egészségügyi Szak- középiskola tanulóit. Az in­tézmény rangot szerzett, kere­sik az innen kikerülőket. Idén például — ahogyan hladudák István igazgatótól megtudtuk — jóval több mint 300 pályá­zati hirdetmény került a fali­újságukra, s csupán 93-an érettségiznek. Igaz, befejezi tanulmányait egy szakiskolai osztály is. A matúra után a nővérjelöl­tek 22 egészségügyi szakmában tanulhatnak tovább, három­éves szakiskolát - járt társaik csupán 8—10 közül választhat­nak, nem lehetnek például szü­lésznők, EKG-asszisztensek. Általános tapasztalat, hogy a frissen képesítettek zöme egy- műszakos állást keres, csak a kisebbség vállalja a közvetle­nül ágy melletti, éjszakai ügyelettel járó kórházi mun­kát. Tíz-húsz százalék közötti a pályelhagyás, jó néhányan például kozmetikusként szeret­nének boldogulni, vagy ter­veik között a férjhezmenés, a háztartás, a család szerepel az első helyen. — Érettségi ide vagy oda, a bizonyítvány nem jelent iga­zi érettséget — így az igazga­tó. — Ezt majd a munkahelyen szerzik meg. Hogy csak két példát, s egyben okot mond­jak: ezek a gyerekek két hó­napja nem adhattak még ön­állóan injekciót, csak ha egy orvos vagy nővér felelősséget vállalt-értük..Néhány'hót múl­va kötelesek lesznek erre. Az Ifjúsági törvény tiltja, hogy tanulmányaik idején éjszaka vagy hét végén adjanak ügye­letet. Ha munkába állnak, ez is kötelező lesz sokuknak. Csodálatos érzés — Ami a felkészültségüket illeti, az a jellemző, hogy a szakmai elméleti és gyakorla­ti jegyeik jók, jelesek, 2-es, 3-as csak elvétve fordul elő. A köz­ismereti tárgyakkal — külö­nösen a fizikával — bajlód­tak. Én mégis biztos vagyok abban, hogy a legnehezebb szakdolgozói feladatokkal is megbirkóznának. Mégis elgon­dolkodtató, hogy akad közöt­tük nem kevés, aki az egész­ségügy perifériáin, vagy azon túl keresi a jövőjét... A szóbeli érettségi Idején jártunk az iskolában. A lá­nyok, akikkel szót váltottunk, úgy tűnik, nem A könnyebbik végén fogták meg- a ballagó botot, övék a szó: — Az én munkahelyemen nem lesz „hálás" a beteg, s ez nem is számít — így beszél Koncz Kornélia. — Itt lakom Vácott, és a helyi vértransz­fúziós állomáson dolgozom majd augusztustól. Miért nem számít? Talán azért, mert idé­zőjel nélkül hálás az, aki vé­gül a vért kapja ... Kaszala Edit Nagykőrösről került ebbe az iskolába. Tíz Nővérke, hogyan tovább? lás az igény más a terv Pest megye egészségügyi szakközépiskolájában Vácott, s a szakisko­lákban Cegléden, valamint a váci és gödöllői osztályokban 203 fiatal, zömmel lány végez az idén. Az elmúlt esztendő végén a statisztika szerint a megye egészségügyi és szociális ágazatában 208 szakdolgo­zói állás volt üres. Elméletileg — az átmeneti hiányt leszámítva —- egyensúlynak kellene lennie, ám a valóság, mint gyakorta, most is más .. •

Next

/
Oldalképek
Tartalom