Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-03 / 154. szám

Kszaki pályára készülnek Ismerős arcok között vizsgázik Folyik az érettségi vizsga a felvételivel párhuzamosan. Urban Márta, dr. Surman Jánosné, Berta László és Szabó István a felelő. Dr. Dudkay György, az érettségi és felvételi bizottság elnöke átadja a bizonyítványt Kárpáti Attilának. Borszéki Attila felvételei Besze Flórián tizenegy órá­ra befejezte az .érettségi mel­lett a felvételijét is a gépipari szakközépiskolában, a külön vizsgacsoportban. Kecskemét­re, a Gépipari és Automatizá­lási Műszaki Főiskolára ké­szül.. ö volt az első, aki vég­zett az összevont érettségi— felvételi vizsgán, de nem ő lett a legjobb. A mérőhidakat, AZ impulzuskésleltetést -és az érintés védelme f szebben is- el­mondhatta volna. A matema­tika sem lett jeles. Ez utóbbi és a szakmai el­mélet az érettségi mellett fő­iskolai felvételinek is számít. A magyar nyelv és irodalom, valamint a történelemfelelet jobban sikerült, ezek viszont a felvételi pontszámot nem növelik. Túl nagy volt a tét, a két vizsga együtt bénítólag hatott — magyarázta a bizonyítvá­nyát Flórián —, de ezt talán a hazai környezet ellensúlyoz­za. Kissé bízik is, hogy felvé­telt nyer a GAMF-ra, mert sa­ját tanárai előtt felelt és ez a pontszámban is kamatozhat. Tizenkettedik alkalommal vizsgázhattak ilyen kedvező körülmények között a gépipa­risták. Miután megszűnt a technikusképzés, nagyobb je­lentőséget kapott a továbbta­nulás és valamelyest csökkent a szakközépiskolának az a megbízatása, hogy a műszaki középkáder-utánpótlást bizto­sítsa az iparnak. A Művelődési Minisztérium 1973-as rendelete megadta azt a lehetőséget az ipari szakkö­zépiskoláknak, hogy a felvéte­li vizsgát maguk bonyolítsák le az érettségivel együtt, ha a diák szakirányú műszaki fő­iskolán kíván továbbtanulni. A rendelet megszületésének érdekébén Karsai Lajos mi­nisztériumi osztályvezető el­Kőszönetnyilvánítás. Köszöne­tét mondunk mindazoknak, akik drü’a jó férjem, édesapánk, testvérünk, szeretett, Kozmán János temetésén megjelentek, sír­jára koszorút, virágot helyeztek es bánatunkba*, együttérzésüket fejezték ltí. Külön köszönetét mondunk a barátoknak, az Ipar­cikk K. V. dolgozóinak, a volt munkatársaknak, a központi dol­gozóknak, valamint a szakszer­vezetnek. A gyászoló Kozmán család. Köszönetnyilvánítás. Hálás kö- szönetünket fejezzük ki mindazon szeretett rokonainknak, jó bará­tainknak. a Viola utcai lakótár­sainknak, a Hajógyár dolgozóinak, a Dunakanyar Áruház konfekció­osztály kollektívájának, a III. sz. Bölcsödé dolgozóinak és minden kedves ismerősünknek, akik szere­tett férjem, drága édesapám, Baranyai István temetésén meg­jelentek, sírjára koszorút, virágot helyeztek és szivünk fájdalmát enyhíteni igyekeztek. A gyászoló család. nökletével zajlott le ez a telje­sen újszerű íelvételiztetes. Az elmúlt időszakról es a jelenlegi elképzelésekről be­szélgettem dr. Molnár Lajos­sal, az iskola igazgatójával. — A gimnázium feladata a továbbtanulásra való felkészí­tés — mondta —, de ott a lá­nyok vannak túlsúlyban, akik viszont nem szívesen választ­ják a műszaki pályát. Ezért a szakközépiskolákig,Jüárul az a feladat, hogy biztosítsák a szakmailag már előképzett ér­deklődő, es a matematikát is Kedvelő diákok jelentkezését a szakirányú felsőfokú intézmé­nyekbe. E cél érdekében szü­letett meg az a döntés, hogy a fizika helyett szakmai tan­tárgyból lehet felvételizni és bizonyos feltételek mellett a szóbeli felvételi vizsga és a szakmai elméleti írásbeli az érettségivel együtt zajlik a szakközépiskolában. Eddig mintegy 350 diákot felvételiztettünk, évente 75—90 százalékuk felvételt is nyert, többségük megállta a helyét a főiskolákon. Egy esetben, 1982- ben a műszaki egyetemek ilyen irányú megbízatását is teljesíthettük. Ebben a tanév­ben 40 diákunk pályázta meg a továbbtanulást, közülük 29- en a „k”-osztályban vizsgáz­hattak. Tizenegyen műszaki egyetemekre és pedagógiai fő­iskolákra készülnek, ők nem élvezhetnek különösebb elő­nyöket. A „kedvezményezették” kö­zül 16-an Kecskemétre, 9-en a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolára, ketten a Bánki Donét Gépipari Műsza­ki Főiskolára, egy-egy gyerek Győrbe, a Közlekedési és Táv­közlési Műszaki Főiskolára, valamint Mezőtúrra, az Ag­rártudományi Egyetem mező- gazdasági gépészeti főiskolai karára tett felvételi vizsgát. A feleletek elhangzása után azt is közölhettük, diákjaink­kal, hogy csak hármukat nem javasolhattuk — pontszámúk alapján — továbbtanulásra. A külön vizsgacsoportból ki­emelkedett Kárpáti Attila, Ja- kabovics Zoltán és Bakos Já­nos elektronikai műszerész ta­nuló, a maximális 120 pont­ból száznál is többet szerez­tek. De bízhatnak abban, hogy üzemmérnökök lesznek jó szereplésük alapján: Bodonyi János. Keresztes Komád, Lo­vász Tamás, Szádóczky Lász­ló. Kovács István és Szabó István is. Csak az utóbbi kettő az. aki nem elektromos osz­tályban végzett, hanem for­gácsoló. illetve finommecha­nikai műszerész szakon. Az igényességre jellemző, hogy a Lőwy tanárai szigo­rúbban osztályozták a mate­matika vizsgadolgozatokat, mint a főiskolák matematiku­sai. A vizsga elnöke dr. Dudkay György volt, a Gépipari és Au­tomatizálási Műszaki Főiskola tanszékvezetője, társelnöke pedig Páncél Béla vezető szakfelügyelő. A korábbi vizs­gákon dr. Kovács Ágoston, a Bánki, dr. Rátkay Sándor, a GAMF tanszékvezetői is elnö- kösködtek. A közösen végzett munkákból adódott a főisko­lákkal kialakított jó kapcsolat. Meghívnak bennünket és ta­nulóinkat tapasztalatcserére. Ennek köszönhető az, hogy többen jelentkezhetnek tő­lünk ezekbe az intézmények­be, mi pedig pontosabban megismerhetjük a főiskolák követelményeit. A kecskeméti főiskola bázisiskolának tekint bennünket, a hallgatóik 10 százalékát mi adjuk. Az iskola igazgatója el­mondta még, hogy a Lőwy a villamosképzés területén néz biztató jövő elé, bár — a szak- felügyelet megállapítása sze­rint — máris erszágos szinten áll. Csak jóval a felvételi után sikerült beszélgetni Kárpáti Attilával, aki a 29-ből az első lett, ő szerezte a legtöbb pon­tot. A Kandóra készül. A szakmai elméletből tanult a legtöbbet és magyarból, de azért nem vitte túlzásba a fel­készülést. Őt és néhány társát — a felsőfokú intézmény meg­választásában — a vizsgázta­tás formája is befolyásolta. Kisebb félelemmel, nagyobb önbizalommal kezd a tétel el­mondásához a felelő, ha isme­rős, biztató tanári tekintet fi­gyel rá. ő sem tartja előnyös­nek, hogy a két vizsga együtt zajlik. Ha valaki „bal kézzel” nyúl a tételek közé, mindkét vizsgáját elronthatja és nincs lehetőség egy későbbi erőpró­báig pótolni a hiányosságokat. Ezek a fiatalok egy vizsga­sorozatban három különböző követelménynek tesznek ele­get. Szakmunkásvizsgát tesz­nek, leérettségiznek és felvéte­liznek. Az összevont vizsga- csoportban az első kettő eddig mindig sikerült, csupán a fel­vételi okozott itt-ott gondot. E „különleges” vizsgák egyi­két már videofelvétel is őrzi. Czmarkó Gyula A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 154. SZÁM 1985. JŰLIUS 3., SZERDA Plaissikép a Beloiannisz utcából Gázvezeték-építés összefogással Második hónapja lehe­tünk tanúi, a Beloiannisz ut­cában közlekedve, a nagy­szabású földmunkáknak. A hosszan húzódó mély árok alaposan megváltoztatta több kereszteződés forgalmi f rendjét. A kupaéok védő- Z korlátái, a sárga műanyag -> szalag elárulja, hogy gázról ^ van szó. Pontosan gázveze- ^ ték-építésrőL A lakók és két ^ intézmény, a posta és a ^ fodrászat összefogásával indult meg a munka. __ Hol tartanak és hogyan kez­dődött? Erre voltunk kíván­csiak, amikor a Városgazdál­kodás; Vállalathoz, mint meg­bízott kivitelezőhöz látogat­tunk. Az előzetes egyeztetés­kor telefonon azonnal „vágta” a központos: — Eckhardt Gyu­lát keresse, ő foglalkozik ezzel a témával. Meg is találtam, ő azonban, ez esetben nem a vál­lalatot, hanem a lakóközössé­get képviselte. — Amikor felmerült az igény és az utca minden lakója vál- lalta a rá eső rész kifizetését, akkor a GAMESZ felújítási csoportjához fordultunk: szer­vezze meg a munkát. A tervek elkészülte után versenytárgya­lást írtak ki a megvalósításra. A városgazdálkodás kapta a megbízást,.s ezután,.május .el­ső hetében el is kezdték a föld­munkát. Ez egy kicsit tovább tartott, mint gondoltuk. Mé­lyebbre kellett menni a terve­zettnél. A Keresztező közmű­vek alatt húzták át a műanyag törzsvezetéket, de az már a munka könnyebb, gyorsabb fe­le volt. Éppen áthaladó vezeté­kek miatt kellett ásót, csákányt ragadni és aprólékosan, lassan lehetett haladni. — Eddig valahányszor arra jártam, mindig láttam dolgoz­ni valakit. Ezzel szemben ezen a héten mintha leállt volna minden. Miért van ez? — Jelenleg az acél könyök­csövek gyártása folyik a deák­vári telepünkön. Május 21-én lett kész teljesen a gerincveze­ték beépítése. A kényszerű vá­rakozás másik oka, hogy nem érkeztek meg a vízgyűjtő be­tétek. Ezeket a lejtős szakaszok mélypontjaira kell beépíteni, hogy' a gázból kicsapódott víz itt gyűljön össze. fins üiiü — Mennyi idő kell a befeje­zéshez, ha már megvannak ezek a gyűjtőelemek? — Három ilyet kell beépíte­ni, mindegyik egy napot vesz igénybe. Az acélcsövek besze­relése, amit most gyártanak, valamivel gyorsabb, naponta ötöt-hatot lehet számolni. Har­minc lakással és az intézmé­nyekkel tehát egy hét alatt el lehet készülni. Szerepel a terv­ben határidő is, eszerint augusztus 15-én a helyreállí­tott úttal átadhatónak kellene lennie. Igyekszünk tartani ezt az időt, mindenkinek ez lenne az érdeke. — Nemegyszer láttam, hogy maguk a lakók 'is tettek-vettek az árok körül. Érdekeltek a társadalmi munkában anyagi­lag? — Nagyon is. Eredetileg is úgy kalkuláltuk az árat, hogy beleszámítottuk a társadalmi munkát. Nem is kis mértékben, fele-fele arányban. A harminc­ezres költség így azonnal el­fogadható, kifizethető summá­vá zsugorodott, amire az OTP kölcsönt adott. Hozzá kell ten­ni, példamutató gyorsasággal és zökkenőmentesen. m.;! Ahogy Eckhardt Gyula el­mondta, több alkalommal is példamutató vállalati, intéz­ményi, emberi magatartással találkoztak. Mindez gyorsítja a munkát. Hogy mik voltak ezek, arról az átadás után még beszámolunk. D. Z. Bálunk írják A Magyar Hírlap hírben közölte, hogy hazai kötöttáru- gyárak szakemberei, valamint a svájci Sandoz cég képvise­lői szakmai szimpoziont ren­deztek Vácott, a Kötöttáru- gyár centenáriuma alkalmá­ból. A Vegyipari Dolgozó jú­niusi számában olvastuk, hogy a Taurus értékelése alapján az 1984. évi, gyárak közötti munka versenyt a Váci Gumigyár dolgozói nyerték, s munkavédelemben is elsők lettek. A Néphadsereg arról tudó­sított, hogy a váci Esze Ta­más laktanyában idén is meg­emlékeztek a névadóról, dr. Czine Mihály beszélt a Rákó- czi-szabadságharcról s bemu­tatták Somogyi István képal­kotásait. Minden darab Váchoz kitcdik Múzeum a panelszobában — Hogy kezdődött, mi volt az első darabja? — A családban senki nem foglalkozott ilyesmivel, bár apám szerette az ilyen rég! dolgokat, de pénzt nem adott volna értük. Volt egy Tragor Ignác-könyve apámnak: a Vá­ci vidámságok. Ennek a hát­oldalán szerepelt Tragor ösz- szes megjelent könyveinek a címe. Elhatároztam, hogy meg- szerzem őket. Húsz év telt el az elhatározástól, amíg az utolsó darab is az enyém lett. Nyugodt ember vagyok, és ez nagyon fontos az ilyen gyűjtő­élethez. A fiaim nem hasonlí­tanak rám, ők mai fiatalok. Az életük a rohanás. Már kisko­rukban mondták, hogy adjuk el a gyűjteményt és vegyünk belőle sok autót. Ennek elle­nére, ha nem is szeretik úgy mint én, értenek hozzá. Fölálltunk, hogy benézzünk a másik szobába is, ahol a gyűjtemény további darabjai Bár tudtam, hogy akihez in­dultam, szenvedélyes műgyűj­tő, mégis meglepődtem, ami­kor a nappali szobájába lép­tem. Az összetévesztésig egy­forma házak egyhangú, dísz­telen lépcsőházai után egy biedermeier garnitúrával be­rendezett, kastélyba illő órák­kal, nagy kristálycsdllárral dí­szített kis szobában találtam magam. Először nem mertem leülni, akár a múzeumban, de a há­zigazda biztatott, hát leeresz­kedtem az egyik párnázott székre. Látva, hogy elállt a szavam is, magától kezdte me­sélni a tárgyak történetét. — ötven év alatt gyűjtöttem össze azt, ami ebben a szobá­ban látszik. Minden egyes da­rab Váchoz kötődik. Itt szű­kösen vagyunk, de látta vol­na másfél évvel ezelőtt, a ré­gi házban! Ott megvolt a he­lye mindennek. Ide ennek csak egy része kerülhetett. Nem fért be a többi. Soha nem tet­tem volna ilyet, de most kény­telen voltam eladni néhány darabot. Az árát az egyik fiunknak adtuk, lakásvásár­láshoz. — Ezek szerint nem filléres dolgokról van szó .., A szűk lakótelepi szoba múzeummá változott A szerző felvétel« találhatók, rengeteg korabeli petróleumlámpa, festmények. Ebbe a kis szobába két ágy és két nagy szekrény van be­zsúfolva. A falon és körben a szekrényeken mindenütt a gyűjtemény darabjai. Mirkó Zoltán mindegyikről mesélt valamit. Pontosan tudja, mi honnan való, ki mire használ­ta. Ahogy így emlékezett, eszé­be jutott az ő fiatalsága is. — Bizony, van amit meg­bántam. Amikor sorba cserél­tem ki az otthoni bútorokat értékes stylré, anyámnak sok bánatot okoztam. Megszokta, szerette a miénket és nem szí­vesen vált meg tőlük. Amikor az utolsó darabot is sikerült megszerezni, kérlelt anyám, hogy legalább az a darab ma­radjon meg, úgy szívéhez nőtt. Hallgatnom kellett volna rá, de győzött a gyűjtőszenvedély. Ma már tudom, hogy nem sza­bad soha figyelmen kívül hagyni az érzelmeket. Szeretném együtt tartani az anyagot, erre azonban aligha lesz lehetőség. Amikor költöz­ni kényszerültünk, vágytam rá, és titokban reméltem is, hogy a belvárosban, a főtéren kapunk lakást, ahová bárki benézhetett volna. Most itt, ahol vagyunk, senki nem ta­lál rám, az se, aki keres, nem­hogy véletlenül betérjenek. Mirkó Zoltánhoz ma már műkereskedő se jár, pedig egy időben őhozzá csöngetett elő­ször. Ma már nincs miből vá­sárolni, a kétezer forintos nyugdíj épp hogy a megélhe­tésre elég. Feleségével élde­gélnek csendesen, néha előve­szik a régi képeket és emlé­keznek. A tárgyakon keresztül is ezt teszik, a fiatalságukat jelenti minden darab, de a sok-sok váci emlék másoknak is beszédes. Árulkodik a múlt század történelméről, amire a Mirkó házaspáron kívül még sokan kíváncsiak lehetnek. Dudás Zoltán ISSN 0133-2759 (Váci Hírlap) J! Jó néhány percig kerülgettem a háztömböket a Ka­zinczy utcában, amíg egy bizonyos házszámot kerestem. ^ Már majdnem feladtam, hiszen az iskolai szünetet kez- dő gyerekek se tudtak pontos felvilágosítást adni, an- $ nak ellenére, hogy ők is a környező panelházak vala- 2 melyikében laknak. Talán nincs is ilyen szám? Azért f még egyszer megpróbálom — gondoltam. Ez az idős úr épp megfelelő volna, szemeltem ki a pingpongozó gye- $ rekek közeléből egy férfit, aki épp valami régi réz- $ tárggyal foglalatoskodott. — Jó napot kívánok. A tizenhármas számot kere- % sem. Melyik az? Kazinczy 13. — Kit keres onnan? — kérdez vissza. — Mirkó Zoltánt. $ — En vagyok — feleli. — Jöjjön, éppen kész va­ll gyök — mutatja a javítgatott, régi lámpaalkatrészt. — Ötödízlglen visszamenő­leg a családomban mindenki kárpitos volt. Én is az lettem. Iparosként jól kerestem, ezt a pénzt fordítottam vásárlásra. Sajnos, nálam meg is szakadt a kárpitos dinasztia, a fiaim más szakmát választottak. Tu­dom előre, hogy a gyűjtemény se marad meg, ha én már nem leszek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom