Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-03 / 154. szám

ít neu olyan ház A kereskedő sem válogatós Kereskedőházakat alapíta­lak Magyarországon? Két esz­tendeje jogos a kérdés, hi- *zen akkoriban nyilatkozta először a Transelektro vezér- igazgatója, hogy szándékukban ál] a vállalatot kereskedőház­zá átalakítani. A magyar kül­kereskedelmi cég azóta elké­szítette a tervezetet is, s az ma már a hivatalokat járja. A leg­utóbbi információk szerint az esztendő végére talán már meg is lesz az első magyar keres­kedőház. Mielőtt hosszabban tárgyalnánk e merőben új vál­lalati forma jövőjét, érdemes kicsit visszatekinteni a keres­kedőház múltjába. Mitsui, Mitsubishi. Sumimo- to .. . V ilá gs zerte i s merősen csengő nevek, pedig éppúgy kimondhatatlanok az ameri­kai földrészen, mint Európá­ban, s azon belül is Magyar- országon. Az első japán keres­kedőházak még a múlt század végén alakultak, s ma a ja­pán iparnak nyolc nagy ke­reskedőháza hálózza foe a vi­lágot. Mindenütt ott vannak, s a konkurensek szerint mindent learatnak. A legbüszkébbek éppen a kommunikációs háló­zatukra, hiszen azokat telex, valamint bérelt műholdak se­gítségével számítógép köti ösz- sze. S ez nem csekélység, hi­szen például a Sumimotónak 140 külföldi irodája van. Számunkra persze jóval ér­dekesebb, hogy mivel is fog­lalkozik a kereskedőház. Már­pedig a nevével ellentétben nemcsak kereskedik. Jelentős tőkével bír, s rendszerint egy bankérdekeltség Is áll mögöt­te, így hitelezni képes a ter­meléshez szükséges nyers- és alapanyagok beszerzését, sőt közös beruházásra is hajlan­dó. S támogatja a kutatást, fej­lesztést, is, érdekeltséget sze­rez a szállításban. Amikor nem elad. hanem vásárol, ak­kor is előnyös helyzetben van, hiszen, ha nincs szüksége az árura saját árúházi láncában, továbbadja azt. a világ másik tájára. A japán exportsikere­ket a szakemberek többsége éppen a kereskedőházak of- fenzívájának, rugalmasságá­nak tulajdonítja. A lecke tehát fel van ad­va. egy sikeres külföldi vál­lalati rendszert kell lemásol­ni, helyesebben: a magyar gazdasághoz igazítani. A Transelektro ugyanis gyö­keresen változtatni kíván a mostani magyar külkereske­delmi gyakorlaton, persze nem egészen japán módon. Az ot­tani kereskedőházak ugyanis a hazai piacot is meghatároz­zák. vagyis Japánban legalább annyi érdekeltségük van. mint külföldön. A Transelektro vi­szont csak külföldön szeretne boldogulni. Ugyancsak elképzelhetetlen, hogy a magyar kereskedőház mögött egy bank álljon, de nélkülözhetetlen, hogy na­gyobb tőkével bírjon, ami le­hetőséget ad a vállalkozásra. Egyelőre éppen a tő ka ösz- szegyűjtése a legnagyobb gond, hiszen ehhez pénzügyminisz­tériumi segítségre van szük­ség, adókedvezmény vagy más formában. A magyar külkereskedelmi vállalatok manapság többnyi­re megbízásos alapon dolgoz­nak. kiközvetítik a magyar árut külföldre. Ha az kere­settnek, korszerűnek bizonyul, akkor eladják. Ha a termék­nek nincs piaca, értesítik a termelőt és más árut kérnek. Ám ösztönözni, szervezni nem képeseit a színvonalas termé­kek gyártását. A Transelektro tervei szerint tőkével és szak­emberekkel részt vennének a termelésben, s már a tervezés idején bekapcsolódnának. Nem úgy képzelik a szervezést, hogy ha hallottak egy jó ötletet, ak­kor ahhoz gyártót keresnek, majd kereskedőt és legvégül piacot. Éppen fordítva. Először körülnéznek, hogy mi a kelen­dő a piacon, vagy legalábbis mit keresnének, s azt fogják kifejleszteni. Természetesen a „Trans- elektrónak annyiban feltétle­nül követnie kell a japán ke­reskedőházakat. hogy nem elé­gedhet meg a hagyományos termékeivel. Eddig ugyanis a magyar külkereskedelmi sza­kosodás szerint jobbára erő­műveket és villamos berende­zéseket szállítottak külföldre. Igaz, az utóbbi években már lazultak a kötelékek, s van olyan külkereskedelmi cégünk, amely mindenféle termékkel foglalkozik, s a többiek is igyekeznek bővíteni a listát. A kereskedőháznak viszont szin­te mindenesnek kell lennie. A Transelektro ezt az utat követve az engedélyeztetéshez olyan listát adott be, amelyen azokat a termékeket sorolta fel, amelyekkel nem kíván fog­lalkozni. Egy kereskedőház ugyanis akkor életképes, ha az üzletkötője nemcsak az ál­tala kínált áru eladásával fog­lalkozik, hanem felfedezve a piaci igényt, azonnal vagy legalábbis rövid időn belül ké­pes a másik kapósabb termé­ket is ajánlani. A Transelektro már eddig sem volt válogatós, hiszen tavaly a fagyasztott sertésfejet is eladták, mert ép­pen azt kérték tőlük. Ugyan­ezt kell majd nagyban csinál­niuk. D. L. Kartali kísérlet Csak kóstolták az árpát Kedd hajnalban júliusi köd­re ébredtek a Gödöllői-domb- ság völgyeiben a kalászosok. Mondhatjuk, nem ez a leg­kedvezőbb idő a számukra. A nagy páratartalom.-a- megdőlt Néhány pereben Tangóízlésű felnőttek O, be szép az élet! Hogy­hogy? Eddig mintha kevés­bé lettem volna derűlátó. Ennyire felkiáltójelesen semmiképp. Olvastam egy cikket a Mezőgazdasági Mérnök legutóbbi számá­ban, attól villanyozódtam ennyire fel. Az egyetemi lapban beszámoló találha­tó Nagy Feró látogatásáról. A Beatrice egykori vezető­jét elkísérte Marcelli And­rás, aki a hatvanas évek végén a külvárosi rocker- csapat dobosaként rongálta a tangóízlésü felnőttvilág idegeit, így a cikkíró. Véletlenül ismerem a cikk szerzőjét. Korából ítélve arra gondolok, hogy a mai negyven-ötven kö­zöt tiekre céloz, amikor fel­nőttvilágról ír. A még idő­sebbekre az ő korában nem sok időt és szót. vesz­tegetnek az emberek, elha­nyagolható tömegnek tart­ják őket. Szóval a dobos. És a dob, Nem vagyok jártas a könnyűzene világának út­vesztőiben. Ismeretlen előt­tem a csapatok (bandák?) felállása. Valamennyire azonban figyelem tényke­désüket, s úgy rémlik, ál­talában nem a dobosok a sztárok. Inkább a dalosok, a gitárosok. Bezzeg a tan- góizlésű felnőttek idejében! Akkor bizony nagy népsze­rűségnek örvendett a dob. Egy-egy percekig tartó dobszóló ugyanúgy magá­val ragadta a közönséget, mint napjainkban valame­lyik rekedt vagy fejhamgú énekes. Akkoriban ismer­ték a dobosok nevét. Nem egy zenekarnak a dobos volt a legnagyobb sztárja. A rockzene tájain: ez az egyetemi lap c”:kének a felcíme. Elárulhatom, a rockzene akkoriban hódí­tott először, amikor az ál­lítólagos tangóízlésű fel­nőttvilág tagjai igyekeztek rongálni az akkor előttük járók idegeit. A rock tőlük igazán nem állhat távol. Arról nem is szólva, hogy ha valaki nem akarja ron- gáltatni az idegeit, akkor nem megy. olyan helyre, ahol ilyesminek ki van té­ve. A rádiót, televíziót pe­dig bármikor ki lehet kap­csolni. Ennyit a zenéről. Ezek után arról, amiért olyan szép az élet. Attól olyan, hogy tegnap még fiatalok voltak, ma pedig az iste­nért sem hajlandók tudo­másul venni, mások léptek a helyükbe. Másfajta frizu­rával, öltözékkel, ízléssel. A felnőttek tudhatnák, a vadonatújnak hitt hajzatuk egyszer már dívott, s az is, hogy az évek elsuhannak, mint némely gyorsain vo­nuló felhők az égen. Észre sem veszik, s hopp, már ők a felnőttek. A mai fiekáii- dozók. Nem változnak a titánok sem. Miért keli nekik a fel­nőttek idegeit rongálni? Rongálja azokat annyi minden más. A felnőtték azt szeretnék, a fiatalok le­gyenek olyanok, mint ők. Az ifjaknak az nem tetszik, hogy az előttük haladók nem azért lelkesednek, amiért ők. Ott van például Nagy Fe­ró. A Beatricével városról városra járók aligha gon­dolták, imádott Ferójuk a Hamletiéi bíbelődik, hogy évek múltán megérlelődjön benne az ötlet, rockosítsa a nagy művet. Hogy kinek, arról csak akkor győződ­hetnénk meg, ha valahol bemutatnák. Nem lepődnék meg, ha a tangóízlésű fel­nőttvilág újra fogékony tagjai találkoznának az igényesebb szórakozást sem megvető rockimádókkal. S ismét bebizonyosodna, a határok nem a korosztá­lyok között húzódnak. Kör Pál táblák is melegágyai a gom­babetegségnek. A nét eleji hir­telen felmelegedés hódító leve­gőjében már benne erezhet­tük a közelgő vihar feszültsé­gét, s a feltámadó szál nem­csak az őszi árpa- ég búzatáb­lákkal birkózott, hanem a nö­vénytermesztők idegrendszerét is összekuszálta. A hétfői felhőszakadás így megállította a kombájnokat a Kartali Petőfi Termelőszövet­kezet területén, pedig már úgy tűnt, végre felszáradni is lesz ideje a földnek. A tapasztalat azt tartja, hogy akikor lesz jó kukoricatermés, ha az eső egy- szer-kétszer kizavarja a táb­lákból az aratókat. De ne ilyen korán, amikor már úgyis ké­sésben érzik magukat a terme­lők! Persze, biztosak lehetünk abban, hogy fognak még iz­zadni az egyre korszerűbb Fortschritt és CLAAS kombáj­nok pilótafülkéiben vezetőik. A gazdaságoknak egyébként azért is fontos már a betaka­rítás, mert az idén eddig jó­formán csak költöttek, a kasz- szába még kevés pénz folyt be. Kinn a földekén milliós érté­kek függnek az időjárás ké- nye-kedvétől. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 154. SZÄM 1985. JÜLIUS 3., SZERDA Hétfőn ugyanaz folytatódott Gödöllőn, ami két hettei ez­előtt elkezdődött csak a sze­mélyek cserélődtek ki. A kör­nyezetvédelmi önkéntes iíjú- sági építőtábor második vál­tása dolgozik már a város Köztereinek szépítésén. Az el­ső csoport derekas munkát végzett. Az első héten a hat brigád­ból néhány az Erkel Ferenc iskola környéki parkosításban vett részt, a többiek pedig szerkesztőségünk épületének sivár környékét próbálták a megadott — és szeles körben vitatott, de talán mégis nelyes — terv szerint szépíteni. Az biztos, -hogy az eddiginél jobb lesz, már lett is. A gyümölcs a mienk Majd az épületet is hozzá kell alakítani, mert alaposan megérett a renoválásra, mond­ták a zalaegerszegi középisko­lások. Arra még bizonyára várni kell egy ideig. Beszeige- tőtarsaim, Cvikii Tibor, Erdész Beáta és Bérezési György, a Zrínyi Gimnázium elsősei Kel­lemes meglepetésemre elisme­rően beszéltek Gödöllőről. Azt állították, hogy Zalaegerszeg közpo ntjaban. keveseo ú a zöld-, terület, és ezt a hátrányt az sem teszi elfogadhatóbbá, hogy a dunántúli megyeszék­hely más nagyságrendű váro­sa hazánknak. Az idegennek mindig az a legfurcsább, ami számunkra mindennapos, megszokott, aminek hiányát Fiatalok sportnapja Egészség és munkakedv A MEDOSZ munkahelyi olimpia és a falusi dolgozók spartakiádja már megszokott eseménye a tömegsportéletnek, kevesebbet hallottunk az Álla­mi Biztosító fiataljainak sport­napjairól. Az idén viszont a gödöllői egyetemi negyed adott otthont az immár nyolcadszor megrendezett viadalnak, így nem mehettünk el szó nélkül Felújítják Galgahévízen a forgalmas Széchenyi utcát, amely­nek sok évtizedes kockakő burkolata helyenként megsül­lyedt. A Pest Megyei Tanács mintegy negyedmillió forintos támogatást nyújt ehhez a munkához. Az úttest rendbehozata­lára a tanács alkalmi brigádot szervezett, amely a bagi Pá­lya Mihály kövezőmester vezetésével dolgozik. Az út átépíté­sével egy időben a környékbeli árkokat is rendbeteszik, s fel­újították a Széchenyi utcai hidat is. Ha itt végeznek, akkor a Temető utcát hasonlóképpen rendbeteszik. Hogy ez is sike­rüljön, A Hazafias Népfront helyi bizottsága társadalmi mun­kát szervez. Képünkön: Benkó Lajos és Bagi János a Széche­nyi utca kövezésén dolgozik. Hancsovszki János felvételei mellette. A helyszínből fakadt, hogy az ÁB gödöllői fiókjának dolgozói sokat vállaltak a szervezés feladataiból. Az egyetemi sportcsarnokban színpompás megnyitóval kez­dődött a fővárosi és a vala­mennyi megyéből érkezett csa­patok seregszemléje. A több mint négyszáz amatőr sportoló felvonulása gyakran késztette tapsra a lelátókon ülőket. Dr. Török Antal, az Állami Biztosító Pest megyei Igazga­tóságának helyettes vezetője üdvözölte a felsorakozott csa­patokat, a lelátón helyet fog­laló vendégeket. Megnyitót Tar Jenő, a Magyar Nemzeti Bank vezérigazgató-helyettese mondott. A sport révén erősö­dik az egészség, és növekszik a munkakedv, a munka inten­zívebbé válhat. Az Állami Biz­tosító ezt is látva kapcsolódott be a sportnapok rendezésébe a maga lehetőségeivel és eszkö­zeivel, állapította meg. A megnyitó után a sportolók a versenyek színhelyére vo­nultak, nyolc számban vették kezdetüket a küzdelmek. Asz­taliteniszezők, sakkozók, tol- laslabdázók, súlylökők, úszók, kézilabdázók, kispályás labda­rúgók versengtek és egy ösz- szetett szám, MHSZ-háromtu- sa is szerepelt a műsorban. A megyék között a szerzett pontok alapján első lett Szol­nok, második Pest, harmadik holtversenyben Baranya és Heves. Az eredményhirdetés végén az egyetem kapott vas­tapsot szolgáltatásaiért, a szál­lásért, az étkezésért és a sportlétesítményekért. A gö­döllői fiók vezetői is örömmel nyugtázták, hogy lényegében minden jó] sikerült a sportna­pokon. Cs. J. vezetőkkel, a Városgazdálko­dási Vállalat dolgozóival, a gépkezelőkkel. Ízlett a koszt, amit az Erkel Ferenc iskolá­ban főztek a menzán. Csak kissé fűszeres volt. Ebben a suliban jelölték ki a szállá­sukat is. Senki sem betegedett meg. Járták a várost Az építőtáborotok munkáját segítette a Városgazdálkodási Vállalat Unirak 600-as univer­zális gépe is, vezetőülésében Szalacsi Ferenccel azonnal észrevennénik. Hát Gödöllőn ilyen a HÉV! A vá­roson átcsörömpölő zöld vas­utat is jól megjegyezték ma­guknak az építőtáborozók. Ezek a gyerekek, .csaknem negyvenen, ismét helyettünk dolgoztak itt, a városban, gya­korlatilag társadalmi munká­ban, mert fizetséget nem kap­tak forintban. Mi néztük őket, mosolyogtunk rajtuk, s ők tudják, a munka gyümöl­csét mégis a gödölüőiék éive^- zik majd, de csak azután, ha már elutaztak. Hogy érezték magukat? Bár­mi rosszat mondanak, leírtam volna. Ez azonban elmaradt. Elégedettek voltak a munka­A délutáni órák kellemes eltöltésében a városi K1SZ- bizottság munkatársai is segí­tettek nekik, kétszer is talál­koztak az aszódi ópítőtáboro- soikkal. Egyszer Gödöllőn, egy­szer Aszódon. Autóbusszal Egerbe kirándultak. Ez nagy szó volt számukra, hiszen, mint ahogy mi, ritkán jutunk el a Dunántúla'a, ők is kevés alkalommal kelnek át a nagy folyón. Eddig főleg Pesten jár­tak legmesszebb. Akadt, aki nem látta még az Alföldet. A volt elsősök és volt har­madikosok a városról is kiala­kították a maguk képét. Póló- nyi Péter ismertette velük Gö­döllő történetét, megnézték a helytörténeti gyűjtemény ál­landó kiállítását a természeti köhyezetről. Bérezési György rátalált a Petőfi-szoborra, és őrörúmél . tapasztalta, hogy ez a város is megem!ékezett a költőről. Eljutottak az Erzsé- bet-parkba és az egyetemre is. A legjobb fagyit a Boros­tyán cukrászdában találták. Norma alapján A táborzáró értékelést az Erkel iskola tornatermében tartották az első csoport szá­mára. Először Jeney László, a Városgazdálkodási Vállalat nevében értékelte a végzett munkát. Ez a teljesítmény szép volt, köszönjük szépen, hangzott a zárszava, és tudni­való, hogy a mérést norma­rendszer alapján végezték. A gyomlálás, kapálás, ge- reblyézés, úttükönkészítés és a többi munkaművelet értéke pontosan számított. Az abszo­lút pontverseny győztese áz ötös brigád lett. Tagjai meg­érdemlik tőlünk, hogy nevüket közzétegyük. Cvikii Tibor volt a vezetőjük — őt nevezték el a leglelkiismeretesebb táborla­kónak is —, a többiek: Hor­váth Géza. Sifter Péter, Pe- resztegi István, Bérezési Tibor és Bérezési György. Ajándékkosárral ismerték el a zalaegerszegi táborvezetö pedagógusok — Halász István és Halász Istvánná munkáját is. Papp István, a városi ta­nács elnöke a gödöllői tömeg­szervezetek és a város lakói nevében is megköszönte a fia­talok munkáját. Arra készü­lünk, mondta, hogy ezt a tá­borozási formát rendszeresen megtartsuk, éveken ót. B. G. mm Mozi A két aranyásó. Jack Lon­don alaszkai elbeszélései nyo­mán készült színes NDK ka­landfilm. Csak 4 órakor! A cápa. Színes, szinkroni­zált amerikai katasztrófafilm. Csak 16 éven felülieknek, 6 és 8 órakor. ISSN 0133-1957 (GödöHSl Hírlap) Környezetvédelmi önkéntes építőtábor Helyettünk Is dolgozó ifjak Útkövezek Galgahévizen

Next

/
Oldalképek
Tartalom