Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-29 / 176. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 176. SZÁM 1985. JÜUUS 29., HÉTFŐ Sokfelé az országban ígéretes úttörőnyár félidejében Minden kisdiák álma, hogy a vakáció idején társai­val együtt sátrat verhessen a Balaton partján, vagy valahol az ismeretlen hegyek között tölthessen egy pár napot. A példás úttörőmunka, a jó tanulás jutalma ezen a nyáron sem marad el. A város és a környező te­lepülések általános iskoláinak úttörővezető tanárai arra tö­rekedtek, hogy az idén is mi­nél több gyerek megízlelje a vakáció legnagyobb ajándé­kát. A csaknem 10 ezer álta­lános iskolai tanuló közül mintegy 4 ezernek van része az idén szervezett programok­ban. A hegyvidéki vándortábo- rozások egyre népszerűbbek a gyerekek körében. Sokan ütnek sátrat Vas, Borsod és Nógrád megye hegyes-dom­bos tájain. A testvérkapcso­latok révén többen eljutnak küllőidre is. Akik pedig nem utaznak ilyen messze, hanem például a néhány éve meg­épített gödi úttörőtáborban maradnak, azoknak is kijut a nyár örömeiből. Igaz, ha szépségben, romantikában nem is ad annyit, mint a Cserhát rengetege vagy a Balaton, azért mindenképpen többet a megszokott környe­zet hétköznapi világánál. Vándortábor Zánka és Csillebérc sem csak egyszerű földrajzi fo­galom az úttörőknek, hiszen tudják, ‘bogy e tábórokba a legjobban tanuló és az úttörő­életben is kiemelkedő munkát végző pajtások juthatnak el. — Az általános iskolás ko­riaknak majdnem a felét te­szik ki a kisdobosok, ők ho­gyan töltik a szünidőt? — Ők is egyre aktívabban részt vesznek a nyári tábo­rozásban — mondja Molnár­áé Berkö Márta, a városi út­törőszövetség elnöke. — Min­den évben szorgalmazzuk az úttörőkkel való közös táboro­zásukat. A róluk való gon­doskodás mind fontosabbá válik a területen, emelkedő számuk miatt. Ezt a nyári programok összeállításánál is figyelembe kell vennünk. — A tapasztalatok szerint a gyerekek emlékezetében mi marad mea leginkább a tá­borozásokról? — Nagyon sok minden sze­rez számukra örömet. Álta­lában a táborozások kivétel nélkül a legkedvesebb emlé­kek maradnak. Főleg a vándortáborozás lehetőségeit igyekszünk bővíteni, változa­tossá, érdekessé tenni. Legin­kább a közösen szervezett programok, a kötetlenebb foglalkozások teszik vonzóvá ezt a táborozási formát. A szervezők célja, hogy megtervezett, tartalmas, szí­nes élet legyen minden tá­borban. A sok játékos prog­ram mellett a, pajtások meg­ismerkednek a különböző táj­egység sk szokásaival, hagyo­mányaival és történelmi ne­vezetességeivel is. Erőpróba Nagy izgalommal várták a szülők és nagyszülők a Há- mán Kató Általános Iskola úttörőcsapatának 4-5-6. osz­tályos tanulóiból szerve­zett vándortáborozó csoportot, akik Debrecen környékét és a Hortobágyot járták be 10 nap alatt. A javarészt lakó­telepen élő gyerekek számá­ra igazi erőpróba volt ez a mintegy 100 kilométeres gya­logtúra, hiszen a testsúlyuk egyötödét, egyhatodát kitevő hátizsákkal a vállukon, nem ritkán 30-35 fokos melegben járták a Hortobágyot. Jókedvűen Mint kiderült, aggodalomra nem volt ok. A lányok és fiúk minden gond nélkül, fegyel­mezetten és jókedvűen gya­logolták végig a túra útvona­lát, s rengeteg élménnyel — éjszakai őrködés, esti csillag­túra, na és persze főzés, ta­karítás — gazdagodva tértek meg azzal, hogy jövőre az ország más tájegységével is­merkednek meg gyalogosan. Surányi János Nem szünetel az oktatás Kalákában bővítik Ácsán évtizedek óta a kas­télyban működik az általános iskola. A nem erre a célra készült épület ma már nem felej meg az oktatási követel­ményeknek. Kevés a tante­rem és fejleszteni kell az in­tézmény szociális létesítmé­nyeit is. Ezért a település ve­zetői az épület bővítését ha­tározták el. A tervek már el­készültek. A kivitelezési mun­kát várhatóan csak 1986-ban kezdhetik el. Nehezíti majd a szakemberek munkáját az, hogy a felújítással egy időben nem szünetel az oktatás. * Négy új tanteremmel bővül az iskola és egy korszerű vi­zesblokkot is kialakítanak. A tervek szerint az emeletráépí­tést úgy végzik el, hogy meg­őrizzék az épület eredeti stí­lusát. A 2,6 millió forintos beru­házás megvalósítása érdeké­ben jelentős a társadalmi ösz- szefogás. így többek között a szülők csaknem százezer forintot ajánlottak fel a felújításra. Ezentúl társadalmi munkával is segítik a kivitelezést. A püspökhatvani Galga-völgye Termelőszövetkezet szocialista brigádjai felajánlották, hogy a kommunista műszakok be­A Vác és Vidéke Álész pályázatot hirdet kereskedsimi főosztályvezetői és kereskedelmi osztályvezetői munkakör betöltésére Feltétel: főiskolai végzettség és ötévi vezetői gyakorlat. A nagykereskedelmi gyakorlat előny. A pályázatukat, részletes szakmai önéletrajzukkal, augusztus 15-ig juttassák el a Vác és Vidéke Áfész személyzeti osztályára, cím: Vác, Erzsébet u. 22. 2600 vételéből kifizetik a tervdoku­mentumok készítésének költ­ségét. Erre az célra már 85 ezer forintot befizettek a ta­nács számlájára. S. J. Csak a gazdaságosság Megszűnjön vagy maradjon Kárt okoznak a településnek Még mindig nyitott az a kérdés, hogy az Ipolyvidéki Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság megszünteti-e a Nagy­börzsönyi kisvasutat vagy sem. A romantikus tája­kon kanyargó gőzös valamikor Szobig közlekedett. Az utóbbi 'években azonban már Nagybörzsöny volt a kiin­duló állomás. A falubeliek ragaszkodnak a kisvasúihoz. S nemcsak a nosztalgia miatt, hanem jól fel­fogott érdekből is. A község ugyanis gazdag műemlékekben (István-templom, bányász­templom, vízimalom), s ezek, valamint az érintetlen erdei táj varázsa miatt a turistaforga­lom és az üdülők számának növekedése igen számottevő lett. Ä felsoroltakat szerencsé­sen egészítette ki a kisvasút által nyújtott szolgáltatás. A motoros Nagy, illetve Kis Ir- táspusztáig vitte fel a látoga­tókat. Az előbbi helyen a Ganz-MÁVAG épített üdülőt. De vannak itt úgynevezett kul­csosházak is, amelyeket a kis­vasút nélkül csak nagy kerülő­vel lehet megközelíteni. Ha nem fog pöfögni a motoros, a Kis Irtáspusztára épített BKV üdülő, a Csongrád Megyei Ta­nács és a Villamos Kutató In­tézet pihenőháza csak gyalog­szerrel lesz elérhető. S mi lesz az úttörő vándortáborokkal, a kispénzű hátizsákos turisták­kal? Glázer László, Nagybörzsöny tanácselnöke és Horváth And­rás, a területi pártbizottság tit­kára mindenesetre furcsállja, hogy korábban a kisvasúiról az volt az erdőgazdaság szakem­bereinek a véleménye, hogy a leggazdaságosabb szállítóesz­köz. Előnyeként emlegették, hogy a környezetet sem szeny- nyezi. Most viszont a teher­autók mozgásának biztosításá­ra az erdőt utak szabdalják keresztül, megtörve annak han­gulatát Ezek a teherautók kárt okoznak a településnek is. Már tönkretették az erdészet felé vezető hidat, hiszen ezek a járművek roppant súlyosak. Amikor végigdübörögnek a keskeny utcákon, rezegnek az ablakok, s a műemlék jellegű pincesor. Sok bosszúságot okoz az is, ohgy az erdőből tekin­télyes mennyiségű sarat horda­nak az útburkolatra. áík w A megszűnjön vagy marad­jon vitában az Ipolyvidéki Er­Már nem fütyül a mozdony./. •• Hancsovszkl János felvétele) dő és Fafeldolgozó gazdaság­nak csak egyetlen érve van. A kisvasút fenntartása nekik évente 700 ezer forint defici­tet okoz. Arról nem akarunk vitát nyitni, hogy ez lehetne-e másképpen is, ennek eldöntése a szakemberek dolga. Azt a kérdést azonban feltesszük, hogy szabad-e mnden esetben a gazdaságosság érve mögé bújni? Csak ez a szempont szá­mít? Minden egyéb, amit fel­soroltunk, mellékes? A falu és a környék vezetői mindenesetre elszántan védik a kisvasutat, még annak is ke­resik a módját, hogy a kör­nyező települések átvennék' üzemeltetésre. Ök bíznak ab­ban, hogy a 700 ezer forintos költséget kigazdálkodnák. A kisvasút ugyanis nincs rossz műszaki állapotban, s vonzó programok szervezésével meg­keresné az életben maradásá­hoz szükséges összeget. Vicsotka Mihály Világító gyáríelirat Cégérek, kirakatok A jó bornak és a jó ételnek is kell a cégér! — valószínűleg erre gondolt Kávai György, a váci Fehér Galamb Étterem vezetője, amikor az egyhangú, szürke bejárati falfelületet a közelmúltban élénkítette szí­nes szövegekkel, a nagy üveg­táblára helyezett reklámokkal. Az esztétikus városképhez hozzátartoznak az ízléses por­tálok, vonzó kirakatok. A cen­tenáriumát ünneplő Váci Kö­töttárugyár emeletes irodaépü­letét a szemnek kellemes, fe­hér-barna köntösbe öltöztet­tek. Az irodaház és a gyárépü-' let közötti főbejárat fölé a na­pokban elhelyezték a Váci Kö­töttárugyár nagybetűs feliratát, föléje a ma már sok országban ismert SENIOR emblémát. Esti kivilágításban méltó a 100 éves üzemhez. Bo átok között, északi rokonoknál II. Amijük van, teremtették Július 1-je és 7-e között rendezték meg a VII. Finn —Magyar Barátsági hetet, melynek kapcsán váro­sunkból 10 tagú küldött­ség járt finnországi test­vérvárosunkban Járven- pääben. (Az írás első ré­szét lapunk szombati szá­mában közöltük.) A következő napon Finn­ország második legrégebbi vá­rosába, Poryooba látogattunk. Hajónk, a Runéberg, Helsin­ki igen mozgalmas, színes és hangulatos piactere mellől in­dult, s két és fél órás utazás után kötött ki az 1346-ban alapított város mellett. A 20 ezer lakosnak elég jelentős része svéd anyanyelvű. Első­nek Johan Ludvig Runeberg- nek, a finn himnusz írójáriak házát, majd később sírját te­kintettük meg. Csak néhány métert sétál­tunk innen, és Walter Rune­berg — a nagy költő harmad­szülött fiának — múzeumá­ban találtuk magunkat s gyönyörködhettünk szép szob­raiban. Számos szobra látható a fővárosiban és más helye­ken is. A város szép templo­ma az 1700-as évekből való. Vacsoránkat az ugyancsak háromévszázados Wanha Laamani (öreg Bíró) étte­remben fogyasztottuk el, s itt már felváltva finn és ma­gyar népdalokat énekeltünk. A két csoport közötti „énekversengés” hazafelé, a buszon is folytatódott. Otthon még egy szaunázás követke­zett az intézet tóparti szau­nájában, s ebben a polgár- mester úr is velünk tartott. Jaakkoval és Osmoval együtt Az utolsó järvenpääi napot a már említett Wärtsiläban kezdtük, majd egy lakókocsit gyártó üzemet látogattunk meg, mások a város egész­ségügyi intézményeivel ismer­kedtek; a kórházzal, a városi és a vöröskeresztes orvosi központtal. Délután a helyi szobrászművész, Eronen ott­honában jártunk. Munkái­ból megragadok voltak a lá­nyairól készített mellszobrok. Közeledett a búcsúzás ideje. A helyi záróünnepségre a vanhankvlánniemi (Régifalu- íélszigete) veterántanyáján került sor. Megérkezve, a vá­ros — Vácott is járt — fér­fikarának dalait élvezhettük. Röviden bemutatták a ta­nyát és történetét. A ragyo­gó napsütésben úszó parkos udvaron järvanpääiek és vá­ciak egymás között elvegyül­ve, hosszas beszélgetésekbe mélyédtek, amit időnként a férfikar egy-egy szép dala szakított meg. Később K. Salmivuori pol­gármester úr lépett a mikro­fon elé, hogy a vendéglátók nevében búcsút mondjon. Ki­emelte, hogy igen nagyra ér­tékelik a két város közötti kapcsolatot, amely ugyan csak egyéves, azonban a Vox Hu­mana és a helyi férfikar köl­csönös vendégszereplése je­lezte a igényt és szándékot a hivatfclos kapcsolatfelvétel­re. A váci küldöttség látoga­tása megerősítette azt a hi­tet, hogy az ilyen kapcsola­tok hasznosak, és a mai vi­lágban nélkülözhetetlenek. Köszönetét , ejezte ki látoga­tásunkért, bi :va abban, hogy ezt a továbbiak követik. Válaszbeszédében István Kálmán, s/ HNF váci bizott­sága titkára, őszinte köszö- netünket fejezte ki azért a fogadtatásért és vendégszere­tetért, melyben részünk volt és amely felejthetetlenné tet­te számunkra az ott eltöitött napokat. Szándékunk a megkezdett együttműködés gyümölcsöző, egyre szélesebb körű tovább­fejlesztése. A búcsúest és a järvenpääi napok méltó befe­jezése volt a magyar és a finn himnusz közös elének- lése. Július 5-én reggel az inté­zet udvarán még egyszer ösz- szejöttek a házigazdáink, az eddig név szerint említetteken kívül Raija Kallio személyze­ti osztályvezető, Rita Toiva- nen, a polgármester titkár­nője és Teréz Felhőfalvi-Kek- ki, a tolmácsunk, s néhá- nyuk családtagja is, hogy út­ra bocsássanak bennünket, mi­vel a további három napon a főváros vendégei leszünk. Helsinkiben — néhány órás városnézés után — este, a városházán a polgármester adott fogadást az egész ma­gyar küldöttség tiszteletére. Egy többé-kevésbé szabad nap után az utolsó nap is programdús volt. Kétórás kel­lemes hajókirándulás a Hel­sinki környéki szigetvilágban, majd a Finlandia-palota meg­tekintése után délután került sor Seurasaari-szigeten a záróünnepélyre. Gyönyörködhettünk az ah- venanmaai (älandi csoport népi táncában, egy finn éne­kesnő csodálatosan megszó­laltatott kantelejének muzsi­kájában, a finn „Piroska- táncegyüttes” magyar nép­táncában és énekében, vala­mint a Malév Kamarás-együt­tes műsorában, Az ezután kö­vetkező nagykövetségi foga­dás is tartogatott számunkra meglepetést. K. Salmivuori polgármester úr és felesége, Airi asszony is eljött a fo­gadásra, hogy — mint mond­ta —, még néhány búcsúszót mondhasson s utoljára még elbeszélgethessen velünk, akik igazi barátai lettünk neki s a järvenpääieknek. A barátsági hét befejező eseménye a kultúrpalotában rendezett est volt, ahol „VIT-vonatos” magyar fiata­lok adtak műsort. Az időn­kénti közös éneklés jelezte, hogy már vágyunk haza. Az eseménytelen, nyugodt repü­lőút után örömteli volt a hazaérkezés is. Ügy érezzük, hogy Järven- pää város, annak vezetői és lakói révén kedves és igazi jó barátokra tettünk szert. Szám­talanszor kifejezték örömü­ket, elégedettségüket a két város közötti kapcsolat miatt, s éreztük, hogy ez nem hol­mi formalitás, hanem szívből jövő őszinte érzések kifejezé­se. mn Tapasztalhattuk, hogy szá­mukra a magyarok barátsága nagyon sokat jelent, biztosan nem elsősorban anyagi, gaz­dasági okok miatt, hisz élet- színvonaluk, lakáskultúrájuk magasabb a miénknél, termé­szetszeretetük szinte felül­múlhatatlan. Csodákra ők sem képesek, amijük van, azt maguk te­remtették meg, s azt kellően meg is becsülik. A megkez­dett kapcsolatok továbbépíté­sén nekünk, váciaknak is so­kat kell fáradoznunk, hogy ez valóban mindkét nép elő­rehaladását, boldogulását se­gítse elő, s mint egy kicsi, láncszem, a népek közötti barátság és a nemzetek bé­kéjének ügyét szolgálja. A küldöttség tagjai: István Kálmán, HNF-titkár, dr. Mo- nori Balázs vb-titkár, Jess György közgazdász, dr. Nagy Endréné laborasszisztens, dr. Bea János orvos, Tumbász Fe­renc épületgépész, Révay Já­nos közgazdász, Bakos Ti­bor erdőmérnök, Miskovics János asztalos és Szottfried Árpád gépész, maradandó él­ményekkel tértek haza a tá­voli, szép Finnországból. Dr. Bea János ISSN 0133—2759 (Váci Hírii

Next

/
Oldalképek
Tartalom