Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-29 / 176. szám
ŐRI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 176. SZÁM 1985. JÚLIUS 29., HÉTFŐ Az apu arat közben A gyerekekre mindig jut pénz Verik a port a zsákban futók, egyikük olyat lódul, hogy a „célbíró” lábainál hasmánt köt ki, de úgy veszi át a jutalomléggömböt, mintha olimpiai díj lenne. Arrébb, a füvön színes takarók és mindegyiken játékhalom: labdák, hímzőkészletek, játékpisztolyok. Csokitól maszatos minden száj, s a teraszon nem győzik elmosogatni a jaffás poharakat... csak nem árt irányítani... De közben készülni kellett az ebédre, s ahogy a nap feljebb emelkedett, úgy fogyott egyre nagyobb adagokban a szörp ... Sleszkó Árpád, a termelő- szövetkezet párttitkára a terasz hűvöséből figyeli a vidám sokadalmat: nézni is élvezet a gyerekhadat. Nem véletlen, hogy a gazdaság esztendőről esztendőre szán bizonyos ösz- szeget arra, hogy a dolgozók lányait, fiait vendégül lássa egy napra. Nézni is élvezet Javában zajlik a monori Kossuth Termelőszövetkezet vendégházában a minden évben visszatérő program, a gyerekek napja, amikor odaérek. Az épületből a sülő rántotthús ínycsiklandozó illata árad, de a srácok még nem éhesek. — És nem is fáradtak... — mondják a nap sikerén buz- gólkpdó tsz-mamák és nagymamák, akik viszont már láthatóan fáradtak, az apróhadat kielégíteni nem kis sürgölő- déssel jár. Reggel frissen főtt virslivel, üdítővel várták az érkezőket, ajándékosztással folytatódott a nap, s közös játékprogrammal, amit ugyanA búza ize — Tavaly is, tavalyelőtt is voltam a gyereknapon, mindig nagyon jól érzem magam — mondja az ötödikes SaKellemstlen sarok Enyém, tied, övé... fezekkel a fogalmakkal, hogy enyém, tied, övé — az ember már zsenge gyermekkorában megis- merkédik. A bölcsődében már tudnia kell, hogy a lepkés törülköző az övé, a pöttyös labdás Pistikéé, a napocskás pedig Katié, tehát kézmosás után mindenki a sajátját veszi le a jogosról. Az óvodai homokozóban még megbocsátható és viszonylag könnyen elsimítható, ha a kislapáton könnyes csata dúl, hogy az enyém, a tiéd, vagy az övé-e, de ez az a kor, amikor tudatosítani kell: A másét csak elkérni lehet, eltulajdonítani nem, mert utóbbi már lopásnak számít, és lopni, ugye, nem szabad. Ezt minden ép ésszel bíró gyerek jeljogja és tartja is magát hozzá — már ha erre tanítják. A felnőtt okítás és példa szabályozzza gyerekkorban a tulajdonjogokkal kapcsolatos viselkedési normát — és ez többnyire egy életre szól. így hát nem is lehetséges, hogy az autóbuszon, amelyről a közbeeső állomásokon mindenki leszállt, s csak mi vesszük észre, hogy az egyik ülés mellett ott árválkodik egy tömött sporttáska, csak addig vehetjük gondjainkba, míg a végállomásra érünk. Szólunk a vezetőnek: valaki fent hagyta, ö vállat rándít, azt mondja, ha akarjuk, vigyük a forgalmi irodába. Visszük — hiszen valaki biztosan hiányolja, keresi majd. Az idegen város forgalmi irodájában ránk ée néznek — igaz, a táskára sem — elrebegjük, mi történt, valaki csak odaszól: — Hát akkor tegyék a sarokba! Se köszönés, se köszönöm, mindegy, a táskát le- teszük, s fiaim, akik eddig lelkesen cipelték, láthatóan elbúsulnak. A nagyobb meg is kérdezi: — Anya, bele se néztünk Lehet, hogy tele volt pénzzel? És lehet, hogy vissza se adják... ? A kérdést, követő .,hegyibeszéd” hatása azonnal a semmibe tűnik, amikor hazaérünk és kiderül, hogy a pincéből távollétünk alatt megint ellopták egyetlen és nélkülözhetetlen helyi közlekedési eszközünket, a kerékpárt, gyerekülőkéstől, kispárnástól. De még nincs vége: a telekszomszéd azzal fogad, hogy tényleg eladtuk-e a sódert? A sódert eléggé el nem ítélhető módon az utcai kerítés mellett tároltuk, hogy ne kelljen kétszer cipekedni. Hiszen mindenütt így van... Am egy távolabbi szomszéd este tízkor nekiállt a talicskájával, s tetemes részét behordta a saját portájára. Észre is vette, meg is kérdezte a mellettünk lakó: hová viszi ilyen későn és ilyen sietősen? — Meg van beszélve! — volt a válasz. A dolog csattanója — kínomban már csak nevetni tudtam rajta —, hogy ezek után találtunk egy pénztárcát. S amikor beadtuk abba a házba, amelyik előtt ráleltünk, hogy a tulajdonosa egészen biztosan ezen a környéken fogja keresni, nagyobbik fiam tekintetében egészen mást véltem felfedezni, mint egyetértést. De nem tehettünk másként. És nemcsak azért, mert ha az ember egyszer megtanulja, hogy mi az enyém, a tiéd és az övé, ahhoz tiszta lelkiismerete szerint igyekszik tartani magát. Hanem azért is, mert az utánunk következő generáció életében is ott lesznek a kérdőjelek, hasonló és ennél sokkal jelentősebb ügyekben. Mi ott tartunk, hogy a kerékpárok tömeges eltűnése már nem téma, hivatalos helyen bejelenteni már csak a jóval nagyobb értékű gépkocsi ellopását érdemes. És jó-e az nekünk, ha egy pénztárca, egy sporttáska, vagy akármi pillanatnyi haszna olyan embereket nevel, akik lelkiismeretlenül veszik el a másét, gázolnak át az etikai normákon, s még csak bűntudatuk sincs, hiszen ezt látták, ezt tanulták? ló-e, ha örökre feledésJ be merül a lepkés törülköző — s elprédáljuk, amit őriznünk kellene? K. Zs. lánszki Marika, aki testvérekkel és unokatestvérekkel megerősítve érkezett. — Az én apukám éppen arat — újságolja Böszörményi István. — Szegény mindig olyan fáradtan és piszkosan ér haza ... Egyszer már engem is magával vitt, ültem a kombájnon, én arattam! És megkóstoltam a búzát is. Apu vett a tenyerébe pár szemet, és nevetett, amikor nem tudtam megmondani, milyen az íze... — Az én apukám a központban dolgozik, az irodán — válaszol a kérdésemre Seres Laci. — De azt most nem tudom megmondani, milyen beosztásban, mert éppen most helyezték felsőbb munkakörbe. — Ezt így mondja, ilyen szabatosan és szakértelemmel, komoly, okos nagyfiú. S jönnek a többiek is „feliratkozni”, hogy láthassák a nevüket az újságban: László Zoli, Rádi Éva, László István, Fekete Éva. Mindegyikük járt már apu, anyu munkahelyén, a gyereknapot pedig úgy számon tartják, hogy tán zendülés törne ki, ha egy elmaradna ... A szülők dolgoztak Az apukák, anyukák legtöbbje azonban csak este, csemetéjük élménybeszámolójából tájékozódhatott a nap sikeréről. A munka: az- aratás,- a szőlőművelés -r- gyereknap ide, vagy oda — nem szünetelhetett ... Koblencz Zsuzsa Először kapott bizalmat Szégyen, ha valaki hitetlen Nem véletlenül otthonában kerestük fel a gyömiűi Kiss Józsefet, a helyi körzeti rendőri megbízotti csoport vezetőjét. Mint magánembert és közéleti személyt kérdezgettük olyan dolgokról, amik szoros összefüggésben vannak életkörülményeivel s közvetlen környezetével. Nem idegenkednek Kiss Józsefet idén először választották meg a Bimbó ut cában élők, többségében fiatalok, a 2-.es körzet tanácsta jává. Bár 34 éves, jőrTsmeri faluját, mivel helyben született, de őt is sokan ismerik érthetően, munkaköréből adódóan. Hatéves a kislányuk és kétéves a kisfiúk, felesége szintén helybeli születésű. Gyömrő talán legfiatalabb lakónegyedében, a Bimbó utcában 1982 óta laknak, amikorra elkészült a saját építésű családi ház, s ezzel a fiatal család véglegesen letelepedett egy új környezetben, ahol új ismeretségeikre is szert tett. Ez az utca pedig jól bizonyítja a 93 családi házában élővel, hogy a néhány éve letelepült otthont alapítók nem idegenkednek egymástól, sőt, igyekeznek közös gondjaikon együttes erővel segíteni, így fogtak hozzá az utca megjavításához, a tanácstag szervezésében, aki szerzett — természetesen hivatalos úton — földgyalút, majd a lakosok a telkenkénti 500—500 forintból sódert vásároltak, amit együtt is terítettek el. Voltak ugyan — mint mindenütt! — hitetlenkedők, olyanok is, akik nem szálltak be a közös vállalkozásba sem anyagilag, sem kétkezi munkával, de ezek szerencsére elenyészően kisebbségben vannak. Ám előfordult olyan eset is. hogy amikor a közös útjavításban részt nem vevők háza elé értek, azért a gazda elszégyellte magát, s ő is kiment az utcára, lapáttal a kezében. — Az agyagos sóder leterí- tés-e után szeretnénk majd sínkövet is beszerezni, s azzal befejezni az útfelület javítását, majd amikor lehetőség lesz rá, egy bitumenes zárás Már a bálázóké a tarló A kedvező időjárásnak köszönhetően, jó ütemben haladtak a kombájnok a Monor környéki gabonatáblákon. A pilisi Aranykalász Termelőszövetkezetben befejezték a búza betakarítását, de másutt sincs már háti a sok vágnivaló. Ha marad a száraz idő. ragyogó napsütés, a lét közepe táján mindenütt végeznek a körzetben az aratással. Felső képünkön: az utolsó táblában a kombájnok. A kombájnok mögött már a bálázóké a terep. Az ecseri Rákosmezeje Tsz traktorosa, Pocsai Sándor, Hesston típusú hengeres bálázóval gyűjti fel a tarlóról a szalmát. (Hancsovszki János felvételei) sem ártana. Persze korántsem ez az egyetlen gondunk, mert errefelé gyakori a vízhiány, míg a község más pontján ez kevésbé okoz problémát. — Aztán sajátossága e lakónegyednek, hogy sík területen épült, s a szél, télen a hóvihar szabadon átfúj a házak között, a por is, a hideg is jobban megviseli az embereket. Szeretnénk a kertek végében a téeszföld szélén egy szélfogó erdősávot létesíteni, vagy legalább egy sor fát ültetni, ha a Rákosmezeje Tsz hozzájárul. — S mert nagyon sok gyerek van ebben az utcában, egy közeli, tanácsi fenntartású telken szeretnénk játszóteret kialakítani. Már most a tervekben gondolunk a gyerekek biztonságára is azzal, hogy a játszóteret rönbkerí- téssel vennénk körül, ami megakadályozná, hogy egyből kifuthassanak az úttestre, mondjuk az elröpült labda után. Lenne a játszótéren többféle hinta, homokozó, s egy kis focipálya. Agyagos sóder Igaz, a telek nem nagy, 108 négyszögöles, de még mindig jobb, mintha az utcán rohangálnának a srácok, a gépkocsik között — sorolta hirtelenjében saját kezdeményezéseit, s az utcabeli szülők elképzeléseit Kiss József, majd érdekességként külön is megemlítette, hogy a sóderfuvarozásban a nem a Bimbó utcában lakó magánfuvarozók is részt vettek. Sőt, fuvarpénzt sem fogadtak el, legfeljebb a benzin árát, de néhányan még azt sem, pedig a főváros területéről hordták az agyagos sódert. Eltűnik a sár S hogy miért e nagy felbuzdulás? Mert volt amikor a Bimbó utcán a vasút felé zúduló csapadék annyira elárasztotta a pincéket hogy úszni lehetett volna a sok vízben. S arra is gondolnak a Bimbó utcaiak, hogy mentő, tűzoltóautó, vagy az elektromosok, vizesek szervizkocsija sem érhette volna el őket a rossz útviszonyok miatt. S a saját autónak sem tesz jót a fenéklemezig érő sár, a mély kátyúk, amik valószínűleg szeptemberre megszűnnek a Bimbó utcában. Aszódi László Antal A földhivatalban Pontosan, jói Meglehetősen rossz munka- körülmények között, két különálló, épületben dolgoznak a monori Földhivatal munkatársai. A helyszűke hátrányait az ügyfeleik is érzik, mert gyakran kell a folyosón, vagy szabadban, a.helyi tanács udvarán várakozniuk. Ennek ellenére az ügyintézők szinte hiba nélkül végzik munkájukat. Tavaly összesen 21 ezer 589 ügyben kellett intézkedniük. A beérkezett 29 fellebbezésből csak 11 volt megalapozott. Egyetlen jogorvoslati kérelmet nyújtottak be, amelyet a bíróság elutasi tott. Három panaszból egy bizonyult — késedelmes intézkedés miatt — jogosnak. Az utolsó közös kirándulás Szép szoboszlói emlékek Ezután csak osztálytalálkozók lesznek Nyolc év nagy idő egy ifjú ember életében. A kicsi elsősből nyolc év után sok mindent tudó végzős diák lesz, s magabiztosan lép ki az iskola kapuján. Vannak különösen jól összeszokott osztályok, ilyen volt Vecsésen az I-es általános iskoJabán" a í)/b. Dicséretére legyen mondva, ez nagyban köszönhető Bacskay Katalin magyar—orosz szakos tanárnak, a 8. osztályfőnökének. finn — Igaz, eleinte túl szigorúnak tartottuk, ma már tudjuk, ez így volt jól! Nagyon szeretjük a tanár nénit — mondják szinte kórusban volt tanítványai. S azt is, hogy alig tudnak elszakadni tőle, s egymástól is. — Mint egy jó édesanya, úgy tudott összetartani bennünket. S így is lehet leginkább jellemezni ezt a harminckét főnyi osztályt: egy nagy család! Ám az élet rendje az, hogy el kell szakadniuk s szétszélednek. Az osztály büszkeségei, az eminens diákok: Schneider Gábor, aki „matematikai zseni’’, e szakon megy tovább. Ónodi Marianna köz- gazdasági szakközépiskolába, Dobozi Marianna a budapesti Steinmetz kapitány Gimnáziumba készül. Mózer Tünde és Gyerbár Hajnalka a természet világát, innak tudományát tartják egérdekesebbnek. Az Aszta- ös János Földmérési és Kertészeti Technikumban szedetnének jeles érettségi bizo- lyítványt szerezni, s mint nondják, tudják, hogy azért ott is meg kell dolgozni majd... De addig éljen a nyár! Síjén a vakáció! S ha lehet, nég együtt. Együtt, harminc- tárman. A „szigorú” Katalin anár nénit megkérték, s ő •áálit: vigye el az osztályt va- ahová kirándulni, összeállt a :soport, 21 lány, II fiú. A szülői munkaközösség is részt vállalt a szervezőmunkában. Űtra kelt a gyerekekkel: Paris János anyukája, Szení- máriai Ágnes anyukája, Kári Anikó édesapja és Szabó Lajos, Emese apukája. Kellett is a kíséret, hisz messze útra „keltek”. Keltek bizony! Méghozzá olyan korán, hogy hajnali fél ötkor már indult velük a záhonyi vonat. S vitte őket Hajdúszoboszlóra. Negyvenen délelő't már a . kempinggel ismerkedtek. Ám aki fürdőhelyre megy, mi más érdekli leginkább, mint a víz! A nap is vidámabban szórta sugarát, amikor belevetették magukat a finom, simogató szoboszlói vízbe. — Mély víz! — figyelmeztetett a tábla, a a gondos kísérő apuka. — Nem baj! Tudunk úszni! — s még tréfálkozva hozzátették: — Mi elvégeztük az ifjú vöröskeresztesek elsősegélynyújtó tanfolyamát! A strand medencéi mellett a gyönyörű tó, a csónakázás öröme is az övék volt. A hullámfürdő játékos, vidám hangulata is alkalom volt arra, hogy a közösségi szellemet. ha lehet, még tovább erősítse. Egy életszakasz, 8 iskola: év zárult le Hajdúszoboszlón. • Emlékezetesen. Néhány nap-a még összetartották őket a szép naook a szünidei nyárban. S ezután már csak osztálytalálkozók lesznek. A legközelebbin 1990-et írunk. Legyenek ott mind a harminc hárman! Fekete Gizella Kulturális program Ecseren,. hétfőn 18-tól: film vetítés. Sülysápon, 17-től: a nyr díjasok vegyes kórusának pr ,. bája, 18-tól ;.i filmvetítés. (ISSN 0133—2651 (Monori Hír
