Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-27 / 175. szám

Püspökhatvaniak az OMÉK-o Forma és öntő ma'r van Barokk lámpák kálváriája A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 175. SZÁM 1985. JÚLIUS 27., SZOMBAT Sokan nem vállalják Leállt a termelés A varas özeméiben helyezkedtek el A Pest .Megyei Út- és Hídépítő Vállalat leállítja a termelést a ve­rőcemaros! betört­es aszfaltgyártó üzemében. Az ok: olyan kevés a meg­rendelés, hogy a gépek beindítá­sa nem gazdasá­gos. A dolgozó­kat átirányítják a szentendrei üze­mükbe. Eddig a híradás. Bizony nehéz hely­zetben vannak a hasonló profilú üzemek. A megol­dás nehéznek tű­nik, hiszen a ta­nácsoknak a jövő­ben aligha ]esz több pénzük út­építésre. A Pest Megyei Üt- és Hídépítő Vállalat verőcemaro­Elárvult a telep . Hancsovszki János felvétele Az ötvenes évek elején, amikor a műemlék- és város­védőket az a nem veszélyte­len vád érte, hogy a munká­sok lakásai helyett a palo­tákat hozzák rendbe. Dom- bay Sándor, Vác akkori fő­mérnöke és Dercsényi Dezső történész elhatározták, hogy megmentik a város barokk ér­tékeit. A tatarozásra kijelölt házak közé minden évben egy-két műemléket is becsem­pésztek. A közvilágítást is „barokkban” akarták újjá­varázsolni. Ennek érdekében Dombay Sándor 1953-ban felkereste a Fővárosi Gázmüveket, ahol szó szerint a szemétdombból kaparta ki a régi gázlámpá­kat és azokat Vácra hozatta. A Gázműveknél még örültek is, hogy megszabadultak a limlomtól. Egyszer, amikor a főmérnök elment a kommunális üzem udvara előtt, zuhogásra lett figyelmes. Látja, hogy a mun­kások nagy lelkesedéssel da­rabokra törik a lámpateste­ket. — Mit csinálnak? — kér­dezte. — Bevisszük ezeket a rozs­dás vackokat a MÉH-be. Természetesen azonnal le­állította a munkát és az első alkalommal a még maradt lámpákat felszereltette a vá­ros barokk terein. Az idő vasfoga, a figyelmetlen gép­kocsivezetők és a garázdák pusztították aztán tovább eze­ket az értékeket. A továbbiakat Szalay Ist­ván, az ÉDÁSZ váci veze­tője mondta el. — A váciak ismét felkere­kedtek, hogy az eltört vilá­gítótestek helyett újakat hoz­zanak, de ekkor már ment a tévében Ráday Mihály város­védő műsora, s a régi gáz­lámpáknak nagy keletjük lett. Nemcsak a fővárosiak, de a vidékiek is követőitek felsze­relésüket. A Gázművek ió pénzért el is adta — kül­földre. A váciak hosszú után­járás és „magas szintű” támo­gatás mellett az utolsó har­mincat fillérekért megvásá­rolták. A garázdák nem, csak a lámpatestek fogytak tovább. Nem volt más hátra, vala­kivel újra kellett csináltatni. A felső részt az egyik buda­pesti ktsz hajlandó volt dara­bonként közel tízezer forin­Július 1. cs 7. között ren­dezték meg a VII. finn— magyar barátsági hetet, amelynek kapcsán váro­sunkból 10 tagú küldöttség járt finnországi testvérvá­rosunkban Järvenpääban. Július 1-én pontosan 12 óra­kor emelkedett a magasba a Finnair különgépe, fedélzetén mintegy 130 magyar utassal, köztük a váci delegáció tagjai. A szokottnál talán kissé na­gyobb izgalommal vártuk a ta­lálkozást Järvenpää várossal, vezetőivel és lakóival, hisz a tavaly hivatalossá vált testvér- városi kapcsolat óta most uta­zott oda először küldöttség ilyen minőségben. A zavartalan utazás végén, finn idő szerint délután 3 óra 15 perckor landolt a gép Hel­sinki repülőterén. Percek múl­va már a vendéglátók, Jaakko Mák eld, a finn—magyar tár­saság järvenpää-i csoportjának elnöke és a mindig vidám Os- mo Björkman kísértek a ké­nyelmes buszhoz, majd szál­lásunkra vittek, az egyszerűen, de igényeinket messze kielégí­tő módon berendezett taninté­zetbe. Este 8-ra a városházára vol­tunk hivatalosak, a város ve­zetőségének tiszteletünkre ren­dezett fogadására. Elsőnek Risto M'ákinen tanácselnök és Kaarle Salmivuori polgármes­ter, majd a vezetőség tagjai üdvözöltek. Az ünnepi vacsorá­nál karjalai, hamei és savói népviseletbe öltözött felszolgá­lók gondoskodjak mindenről. R. Mäkinen tanácselnök kö­szöntötte a vendégeket, kife­jezve azt a reményét, hogy ez a látogatás az első lépés, amely után egyre szélesedő együtt­működés alakulhat ki a két tért elkészíteni, de az, oszlop­hoz öntőminta szükséges, amely több mint százezer fo­rintba kerülne. Ekkor látogatott el a város­ba Ráday Mihály, aki meg­vigasztalta a váciakat: Van egy élelmes maszek, aki az öntőmintát már el is készí­tette és csak az öntést kell kifizetni. No. fel is kereked­tek a hivatalosak megkérdez­ni a maszekot, mennyiért ön­tene városuknak lámpaoszlo­pot. Bizony, annak darabja 75 ezer forint.... Az illetékesek nem adták fel a reményt. Van a város­ban egy öntöde, abban váro­sukat szerető munkások. Az első szára hajlandók is vol­tak megcsinálni, csak az anyagot kell kifizetni. Kiszá­molták, hogy a város akkor járna a legjobban, ha leg­alább 50 darabót rendelne, fgy darabja csak 25 ezer fo­rintba kerülne. Ez összesen egymillió 250 ezer fprint, ame­lyet a városi költségvetésből kellene kiizzadni, amikor fon­tosabb dolgokra ' is alig futja a kasszából. Miközben a történetet hall­gattam, arra gondoltam, hogy más országban a rombolóval nemcsak a kárt téríttetik meg, hanem ugyanolyan ösz- szegre meg is büntetik. Ez pedig nálunk lámpatestenként 85, de legalább 35 ezer fo­rintot tenne ki. Meggondolandó. Mészáros Gyula A VI. ötéves terv befejező évében és a VII. ötéves terv­ben mindenütt cél a hatékony, ésszerű gazdálkodás. Ebben a munkában fontos szerep vár a gazdasági egységek ifjúsági szervezeteire, a Fiatal Műsza- j kiak és Közgazdászok Tanácsá­ra, a szocialista munkaverseny sajátos ifjúsági formáira, az Alkotó Ifjúság pályázatra, a KISZ Radarakcióra. A Forte gyárban héttagú vezetőség irányítja az FMKT-t. A fiatal szakemberek elérték, hogy saját területükön a kü­lönböző szakdolgozatok, az Al­kotó. Ifjúság pályaművek je­város között, népeink és mind­annyiunk személyes örömére és boldogulására. Dr. Monori Balázs vb-titkár megköszönte a kedves fogadta­tást, hangsúlyozva, hogy ez a találkozás folytatódni fog vá­rosaink és népeink között, a barátságot és a béke ügyét szolgálva. Az érthető kezdeti elfogódottság igen hamar ol­dódott, s az asztaloknál fin­nek és magyarok között élénk, hol vidámabb, hol tudakozódó beszélgetések kezdődtek, mi­közben az úgynevezett „svéd­asztal”, amelyről a háziasszony azt vallotta, hogy „ez azért mégiscsak finnasztal”, egyre könnyebb lett. A jó hangulatot az öttagú zenekar — egyik tagja a váro­si főorvos — csak még fokozta. Vendéglátóink több-kevesebb sikerrel igyekeztek megtaníta­ni bennünket finn népitánc-lé- pésekre is. Közben egy „nem hivatalos” po-hárköszöntő is elhangzott részünkről — ven­déglátóink nagy örömére — finn nyelven. A két csoport egymást megértésének és a ki­alakulóban l^vő barátságnak jele volt, hogy az eredetileg fél 11-ig tervezett fogadás éj­félkor ért véget. füll! Másnap július 2-án a város­házán kezdtük a napi progra­mot. Itt K Salmivuori polgár- mester filmvetítéssel egybekö­tött ismertetőt tártott a város­ról, utána pedig az igencsak nagyszámú kérdésre válaszolt. E területen már a múlt század második felében volt telepü­lés, azonban csak 1951-ben lett önálló és 1967-től élvez városi A tenyésztés új útjain Az országban egyedülálló Hónapok óta készül a püs­pökhatvani Galgavölgye Ter­melőszövetkezet az augusztus 17-én megnyíló Országoá Me­zőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításra. — Mivel szerepel a szövet­kezet a kiállításon? — kér­deztem Kovács Antalt, a szö­vetkezet elnökét. — Magyar lapály és magyar fehér hússertés törzstenyésze­tünk van, ahol apa- és anyaál­latokat tenyésztünk. Kiállítunk három kansüldőt és öt-öt koca­süldőt. A bemutatott állatok a legjobb apai és anyai háttér­re] rendelkeznek, és a legelő­nyösebb célpárosításokkal „ál­lítottuk elő” őket.' Szarvasmar­háink közül is kiállítunk a vá­sáron. A törzstenyészet-jelölt limousin állataink közül te­nyészbika-növendéket ismer­hetnek meg a vásár látogatói. A tenyészállatok mellett egy, az országban egyedülálló új termékenyítési, úgynevezett biotechnikai eljárásból szüle­tett (több hónapig mélyhűtött állapotban tárolt spermákból származó) ivadékot is bemuta­tunk. S. J. lentős százaléka közvetlenül hasznosítható a termelésben. Ennek egyik alapfeltétele a pályaművek viszonylag rövid időn belüti elbírálása, a meg­felelő erkölcsi és anyagi ösz­tönzés. Az alkotókedv növelé­sére és a szakmai továbbkép­zésre számos programot szer­vez a vezetőség. Az FMKT-ta- gok közül legutúbb húszán vol­tak a lábatlan! papírgyárban tanulmányi kiránduláson. Az egynapos tapasztalatcserén megismerkedtek a helyi FMKT munkájával és a korszerű pa­pírgyártás technológiájával. jogokat a mintegy 24—25 ezer lakosú város. 34 évvel ezelőtt csak 7 ezren éltek itt. A növe­kedés egyrészt „idevándorlás- nak” köszönhető, mindössze 5 százaléknyi a „bennszülött” venpääi. A háború után sokan kerül­tek ide Karéliából, de mintegy 300 tatár is él itt. Sok a fiatal és sok a gyerek is. Iskoláztatá­si gondjaik megoldódtak, de az óvodai-napközi elhelyezés nagy problémát jelént. Gazdasági életükben igen nagy jelentősége van a kisvál­lalkozásoknak. Ezek a dolgo­zók számára is biztonságot adnak — nem fenyegeti őket annyira a munkanélküliség rettegett veszélye —, a város­nak pedig szép bevételt jelent, hisz minden megtermelt finn márkából 15,5- penni adóba megy. A betegellátás 1972 óta in­gyenes. A szülőanyák 1 évig kapják a szülési segélyt és a szülési szabadságot. A gyer­mekek után fizetett családi pótlék is progresszív. Egyetlen igazi nagyüzemük a papíripari gépeket gyártó Wartsila, ame­lyet meg is tekintettünk. Egyik nap délutánját a Tuu- sula-tó körüli kirándulásunk töltötte -ki. Utunk első állomá­sa Ainola volt. Jean Sibelius (1865—1957) több mint 5 év­tizedet élt itt feleségével, Aino- val (innen ered a név is). A finnek legnagyobb zeneszerző­jének és feleségének a sírja is a ház kertjében van. A következő állomás Halo- senniemi, Pekka Halonen háza volt. A tó körüli út utolsó állo­mása Aleksis Kivinek, a leg­si üzemének leállítása azért okoz nagy gondot, mert a dol­gozók többsége veröcemarosi lakos. Közülük csak nagyon kevesen vállalhatják, hogy át­járjanak a Duna másik part­ján fekvő távolabbi Szentend­rére. Kár lenne tagadni, hogy nagyon rossz a hangulat a te­lepen. Ráadásul a vállalat azonkívül, hogy felajánlja a szentendrei munkahelyet, töb­bet nem tud tenni. Így aztán a dolgozók nem tehetnek mást, mint ki-ki szakképzettsége nagyobb finn írónak a halotti háza volt. A hely megdöbben­tő mondhatni megrázó volt. Ez a nagy ember élete utolsó évét mélységes nyomorban, testvé­re héttagú családjával együtt élte le itt, az alig szobányi fa­házban. A finnek Kivi iránti tiszteletét, szeretetét, kegyele­tét mutatja, hogy az író szüle­tésnapján az ország minden épületét a nemzeti lobogó dí­szíti. Egy egész nemzet emlé­kezik az egyszerű szabóember nagy fiára. E nap estéjén a város tó­parti parkjában került sor a „Barátságfa” elültetésére; nagy almafa Järvenpää földjé­ben. Lehet-e a baráti, testvér- városi kapcsolatnak szebb jel­képe? Az elhangzott beszédek­ben mintáikét részről kiemelték, hogy a két város közötti barát­ság . egyre szélesebbé és gyü­mölcsözőbbé fog válni, ezzel a két nemzet közötti barátságot és a béke ügyét hivatott szol­gálni. Az ünnepélyes faülteté­sen jelen volt Púja Frigyes, hazánk helsinki nagykövete is. Az ezt követő estét egy-egy flrín családnál töltöttük, igen családias, bensőséges hangulat­ban. Többünkhek alkalma volt a szaunázás örömeit is élvezni, s az, hogy a házigazda a ven­dégét szaunázásra invitálja, a megtiszteltetésnek és a barát­ságnak kézzelfogható jele is. Beszélgetéseinkben gyakran szó került a Vox Humana itte­ni vendégeskedéséről, s csak dicsérő szavakat hallottunk. dr. Bea János (Folytatjuk) szerint keres munkát. Már többen elhelyezkedtek Vác üzemeiben, illétve Szobon. A Táncsics Mihály Mezőgaz­dasági Szakközépiskolában jú­nius végéig tartott a nyári ter­melési gyakorlat, de már ez idő alatt egyéb programok tet­ték változatossá a nyár elejéi — tájékoztatott Csuka János igazgató és Schulz Lajos igaz­gatóhelyettes. A negyedikesek kivételével minden osztály ek­kor volt több napos tanulmá­nyi kiránduláson. Szakmailag a léghasznosabbnak bizonyult a Dalmandi Állami Gazdaság megtekintése. Egynapos láto­gatást tett az iskola 24 tagú küldöttsége az Ipolysági (Sahy) Mezőgazdasági Gépészeti Szak- középiskolában, ahol ünnepsé­gen vettek részt, kulturális rendezvénynek lehettek része­sei és a tanulók mellett a ta­nárok is megmérkőzhettek lab­darúgásban a testvériskola leg­jobbjaival. E kapcsolat révén dr. Kozák Imréné osztálya 4 napos ki­A tanács a védnök Gráteigiai labor Vasárnap fejeződik be a Madártani Egyesület 3, számú csoportjának Nagybörzsöny- Hosszúvölgyben rendezett ter­mészetvédelmi és ornitológiái tábora. ' Az egyhetes programban igen értékes programok szere­pelnek. A gyerekek végeznek madár- és növénytani megfi­gyeléseket, megismerkednek Nagybörzsöny történelmével, bejárják Salgóvár, Hollókő, Fekete-völgy, Csanádi-patak, az Ipoly, Nagy-hideg-hegy, Csó­ványos környékét. Autóbusszal kirándulnak Drégelyvárra, I p ól ys zipgr e, Ba 1 assa gya r ma t - ra. Több szakelőadást hallgat­nak meg a börzsönyi tájvédel­mi körzet, madárvilágáról. A tábor befejezése előtt vetélke­dőt rendeznek az egyheti ku­tatómunka anyagából. A természetvédelmi és or­nitológiái tábor védnöke a nagybörzsönyi tanács.­— Kapualjban. Az idegen­forgalmi szezon beköszöntővel Vácott és a Dunakanyar üdü­lőhelyein az őstermelők kapu­aljakban is árusíthatják a ma­guk termesztette zöldséget, gyümölcsöt. Egyre többen él­nek e lehetőséggel. ránduláson vesz részt Szlová­kiában. Az osztályfőnökön kí­vül még két tanár kíséri el a diákodat. A testvériskolából pedagóguscsaládok látogatnak hozzánk nyaralni. NDK-beli mezőgazdasági főiskólások nyári termelési gyakorlata is — augusztus elején — itt zaj­lik a gödöllői egyetem felkéré­sére. Az igazgatóhelyettes — mint képesítés nélküli főépitésveze- tő — irányításával egész nyá­ron készül egy toldaléképület, amelyben könyvtár és kondi­cionálóterem lesz. A közel­múltban lett készen Alagon egy tariulóépület egy tanterem­mel és szociális létesítmények­kel. A speciális ismeretekkel fel­ruházott Horváth Károly nö­vényvédő szakmérnököknek vezetett tanfolyamot még a nyári hónapokban is. Czmarkó Gyula Kerámiából készítenek híradástechnikai alkatrészeket a Kőbá­nyai Porcelángyár bcrnccebaráíi telepén. Az itt dolgozó 49 lány és asszony évente mintegy 36 millió forint értékű alkatrészt állít elő. Jenci Lajosná kis kézi présgépen a higanyellenállá­sokra préseli rá p kivezető érintkezőket Hancsovszki János felvétele ISSN 0133—2750 (Váci Hírlap) Barátok között északi rokonainknál I. Szép jelkép az almafa Tanulmányi kirándulás Mit téliét az FUT? V. M. A gazdászolmál a Táncsicsban isst sem pihennek

Next

/
Oldalképek
Tartalom