Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-27 / 175. szám

Gyömrő vendégei: a kszalataazDÍtak Ta!á!kozüjyk az ünnepük is Ma a gyömrői strandkertben — rossz idő esetén a művelődési házban — rendezi meg a hagyományos, im­már XX. szakszervezeti napot a Közalkalmazottak Szak- szervezetének monori bizottsága. A rendezvényen ott lesznek a körzet tanácsainak dolgozói és családtagjaik, hogy találkozzanak, tapasztalatokat cseréljenek, együtt szórakozzanak és sportoljanak más községbeli munka­társakkal, hiszen év közben erre ritkán van mód. A találkozó résztvevőit dr. Erdélyi Lajos szb-titkár tá­jékoztatja a mozgalmi munka eredményeiről, a tanácsi kollektívák sikereiről és feladatairól. Ebből az alkalom­ból közöljük írását. Régi, szép hagyomány alap­szervezetünk életében az éven­ként megrendezendő szakszer­vezeti nap. Az idén a XX. ta­lálkozóra kerül sor. Számos al­kalommal találkozunk a tag­sággal, de ez a nap igazi, hi­szen a szabad hétvégét szép környezetben, baráti, családi körben tölteni mindinkább ün­nep. Teljes a szervezettség Öröm a régi kollégákkal való beszélgetés, a sok-sok közös, együtt megélt emlék megidé- zése, egy kis nosztalgia az évek múlása fölött, no meg a baráti kérdések sora: hogy vagy, hogy élsz, és a gyerekek, uno­kák? Hisszük, hogy nem kö­zömbösek az emberek. Pótol­hatatlanul fontos a mások sor­sa iránti fogékonyság, az igazi humánus érdeklődés, s ha kell, a segítés. Már az is sokat je­lent, hogy kimozdulunk a meg­szokott környezetből, s egy ki­csit ünnepre készülünk. Öröm, hogy a közalkalmazottak tábo­ra egységes a monori körzet­ben, szívesen vállalják az ide- tartozást! A mai napra sok programmal készültünk, s re­méljük, hogy mindannyian jól érezzük majd magunkat. Alapszervezetünk tagjai kö­zül aktív dolgozó 487, nyugdí­jas 102 személy, jogfenntartók harminchatan. Az összlétszá­múnk tehát 625 szakszervezeti tag. Szervezettségünk 100 szá­zalékos, a tagság tagdíjfizetési készsége jó. Eddig a befolyt tagdíj összege: .125 ezer 423 fo­rint volt, amiből az alaprésze- sedásünk: 111 ezer 300 forint. A bevételi tervünk első fél­évi teljesítésé jól alakult: 211 ezer 300 forint. Itt, ezúton is megköszönöm a körzet tanácsi vezetőinek példás magatartá­sát/hiszen 72 ezer forinttal tá­mogatják alapszervezetünket. Gazdálkodásunkat a mozgalmi feladatoknak rendeljük alá. Még tavaly ősszel a megyei gazdasági bizotfság előtt ad­tunk számot ebbéli munkánk­ról; elismerésben részesítették az ezzel foglalkozókat. Az idén tételes ellenőrzés során szá­munkra kedvező megállapítá­sokkal távoztak a vizsgáló biz­tosok. A TT és egyéb szociálpoliti­kai feladatoknak is igen jó színvonalon igyekszünk eleget tenni; .csak az igazán rászoru­lók kapnak segélyt, körültekin­tő véleményezés után. Az első félévben eddig 20 dolgozó nő szülési, 15 személy temetési, 14 dolgozó szociális segélyt ka­pott: 44 ezer 500 forint ösz- szegben. Tizenketten pedig munkáltatói segélyben része­sültek 10 ezer 500 forint ösz- szegben. Testületeink — a ciklus utol­só időszakában is — eredmé­nyesen és terv szerint működ­nek. Tovább javult az érdek- védelmi és érdekképviseleti munka tartalma, színvonala. Tisztségviselőink változatlanul szorgalmasan, áldozatosan és készségesen működnek közre a tagság mozgósításában, a mozgalmi feladatok végrehaj­tásában. Sikerek a munkában Jól kezdődött az idei üdülte­tési programunk, bár viszony­lag kevés volt a SZOT-beutaló, de ezt kiegészíti a Miskolcta-' polcán bérelt üdülőnk. Az idén több réteget is érintő felmérő­elemző munkát végeztünk, is­merjük a szociális helyzetet s ennek megfelelően tervezzük a rétegpolitikai intézkedéseket. A munkakörülmények szá­mottevően javultak tovább: szépülnek a tanácsházak, irp- dák, tanácskozó termek, az in­tézmények, egyre nagyobb ará­nyú a gépesítés, amellyel a munkát igyekeznék könnyíte­ni. Sajnos általános bérrende­zés az idén sem volt, de meg­nyugtató a bérek és jutalmak alakulása, a differenciálás. Biztató, hogy rendeződik a GESZ- és GAMESZ-dolgozók törzsgárda tagsága is. Sport- és kulturális területen' eddig is szép sikereket értünk el. Tavaly már negyedik alka­lommal rendeztük meg kézi­munkakiállításunkat. Ápoljuk népi hagyományainkat s ennek szemet gyönyörködtető, igazi sikere volt a június 1-i fővá­rosi juniálison. Elismerésün­ket tolmácsoljuk az ebben köz­reműködőknek, kiállítóknak, rendezőknek, résztvevőknek, kiemelve az ecseri munkakol­lektíva tagjait. A közelmúltban búcsúztunk el több régi és érdemes tiszt­ségviselőnktől: Kemenczei Ist- vánnétól, Éakk Gedeonnétól és Dolgos Károlynétól. Ők mindhárman több évtizeden át szolgálták a mozgalmat igaz emberséggel, példamutató mó­don. Választás előtt Öröm, hogy a munkám,ozga- lomban is töretlenek a sikerek és eredmények. .1984, évi mun­kájukért kiváló címet kaptak: a gombai, üllői, a monori Kos­suth Zsuzsa és a vecsési Má­rnán Kató kollektívák. Az ül­lői és a monori kollektívák megpályázták a megyei kitün­tető címet, ennek megfelelően: a Kossuth Zsuzsa a Pest Me­gyei Tanács Kiváló Szocialista Kollektívája címet, az üllői Tamási Áron kollektíva pedig elismerő oklevelet kapott. Közeledik a szakszervezeti választások időpontja, dolgo­zunk a jó előkészítésen és az eredményes végrehajtás érde­kében, Jelölőbizottságunk, a jelölésben közreműködők fel­keresik majd tagjainkat, akik­től azt kérjük, hogy jelölje­nek és válasszanak a mozga­lomhoz hű, a közért mindig tenni kész tisztségviselőket, akik becsülettel tudják majd képviselni érdekeit. Dr. Erdélyi Lajos Közalkalmazottak Szakszervezete monori bizottságának titkára A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 175. SZÁM 1985. JÚLIUS 27., SZOMBAT A fiatalokért a fiatalokkal 1!. Együtt vinni a stafétabotot ; Az ifjúságpolitikai határozat helyi végrehajtásának értékelése, a fiatalokkal kapcsolatos vélemények-megfo­galmazásakor feltétlenül hangsúlyosan kell bsszéni a KISZ-szervezetek szerepéről, a mozgalom egészének helyzetéről. Épp ezért — írásunk első részének Olvasása­kor — nyilván sokán érezték úgy,—• joggal —, hogy -az ifjúsági szervezetről az indokoltnál kevesebb szót ejtet­tünk. Oka: e témára külön is visszatérünk. Ezúttal né­hány konkrét véleményt idézünk annak illusztrálására, ami többször is elhangzott: a fiatalokért 'a fiatülokltal együtt kell cselekedni. A megyei pártbizottság ülésén ugyanez, de másképp fogalmazódott meg: az ifjúság nem átvenni akarja a stafétabotot, azt nem átadni kell, ha­nem együtt vinni velük. y Pokorny Róbert, az üllői ál­talános iskola igazgatója mondta: — Mindenkinek érdeke vé­giggondolni, hogy az ifjúsággal való foglalkozás rendkívül fon­tos, jövő nemzedékünk kérdé­se, folyamatos munkáról van szó. Világosan, tisztán látják az idősebbek is az ifjúsággal kapcsolatos feladatokat, azt, hogy ebben a témában kö­zösen, összehangolt lépésekkel lehet előrehaladni. Az üllői általános iskolában Külszíni szénbányát nyitnak Tüzelő a háztartásoknak A tervezett ütemben halad az ország legújabb külszíni szénbányájának, a Mátraaljai Szénbányák bükkábrányi üze­mének nyitása. Az első nagy munka — a térség vízteleníté­se — befejeződött. A földikot­ró gépek most már a szénme­ző közvetlen közelében dolgoz­nak. A tervek szerint szep­temberben mégis kezdődhet a termelés. A bányanyitás céljaira mint^ egy 400 hektárnyi területet je­löltek ki. itt a mintegy 10—12 méter vastag szánréteget mind­össze 25—30 méter vastagságú földréteg takarja. A bükkábrányi bányaüzem­ben évenként százezer tonna, 1700—1800 kalórjás szenet ter­melnek majd, teljes egészében háztartási tüzelésre. Az új bá­nya a tervek szerint már ez év végéig Ötvenezer tonna szénnel járul hozzá a lakosság ellátásához. Tábori mozaik Bagira, Csámpi, Csillagvizsgáló A kiáltás végigsüvölt a csen­des erdőn: — Bagira, Csámpi, Piszke, hozzám! — néhány gyengébb idegzetű mókus biztosan kiej­ti mancsai közül az élvezettel ropogtatott makkot. Egy gya­nútlanul poroszkáló őzcsalád villámként iramodik meg, s tűnik el a sűrűben. Révész György táborvezető, ha már reggel sejtené, hogy délután igazából szükség lesz majd a hangjára, valószínűleg csendesebben édesgetné magá­hoz az ifivezetőket. Akik per­sze így is csak a harmadik er­dőzengésre poroszkálnak elő, békésen beszélgetve ... A tá­bor azért már megbolydul: va­lami készül! A szép villasor szinte bele- vész az erdőbe, a kocsi pat­togva porol az ösvényszéles úton. Szerencsére minden ka­nyarnál, elágazásnál táblák igazítanak útba. Az egyik kü­lönösen szellemes. A nyíl mel­lett csak annyi olvasható: Tá­bor. Ám a nyomtatott nagy T betű helyére egy piros kala­pos, fehér pettyes ggmbát raj­zoltak. — így még az analfabéták is megtudhatják, hogy itt bai úttörők és kisdobosokta- boroznak — mondja Bokros Imre, a rangidős ifivezető. A tábor bejáratánál meglepetés fogad. Még csak éppen bekö­szöntünk, a kocsik szélvédőjén máris büntetőcédulákat lobog­tat a szél. „Tilosban parkolt. Tizenöt forintra megbüntetjük. A Csillagvizsgálók”. Csak Tasi Kálmán tanár, a tábor géhása kap kegyelmet. Az ő céduláján az áll: „Most még megúszta”, A vendégek gyorsan a pénz­— Milyen a kaja? — fagga­tom Danyi Gyurkát. Megsimogatja kis pocakját: — Pincsi! — A Csepel Autógyár üzemi konyhájáról hordom át kocsi­val az ebédet. Tényleg csak jót. mondhatok róla — erősíti meg a fiú beszédes gesztusát Tasi Kálmán. — Tavaly „Aranyfakanál díjat” adtunk a konyhasóknak, s az idén is emlékeztek rá. Előfordult, hogy valamelyik ebéd kalkulációja kisebb volt, mint amit befizet­tünk. Másnap soron kívül sü­teményt, gyümölcsöt kaptunk. Az ifisek módszertani köz­pontjában már kész az idei ajándék, egy §zakácsüveg, raj­ta a felirat: „A Csepel Autó­gyár Egyetértés szocialista bri­gádjának a sok jó ebédért.” iilin Vége felé jár a délutáni szám­háború. A kicsik elkeseredett harcot vívnak a tábor elfogla­lásáért, az ifik rafináltan vé­dekeznek. A tét: sikerül-e ki­szabadítani a kicsik vezérét, a kopjafához kötözött Révész Györgyöt, aki velőt hasító, er- dozengető hangon rimánkpdik segítségért.. Az egyik „halott”, a leolvasóit Orsós Gábor sűrűn kát.togtatja a fényképezőgépét: Jó lesz ma jd elővenni'a képet ősszel egy: nehéz' matematika- óra előtt, hátha á „dóga” is el­marad ... V. J. 12 ezer 100 társadalmi munka­órát végeztek a szülők; az el­múlt tanévben. Gazdasági helyzetünket figyelembe véve a továbbiakban is mindenütt, szükséges az'összefogás a kö­zösségért, benne a fiatalokért. — Döntő kérdés, hogy a fia­taloknak feladatot, megbízást adjunk. Olyan íeHuiatof,: ami megfelel az életkori sajátossá­gaiknak, részben a munkahe­lyi körülményeknek. Ne ku­darcot, hanem sikerélményt te­remtsünk a számukra. Malik Károly, a pilisi Arany­kalász Mgtsz ■ pártvezetőségé­nek titkára: — Termelőszövetkezetünk gazdasági vezetésének is az a célja, hogy megteremtse a fia­talok munkahelyhez kötődésé­nek feltételeit, visszahozza őket a falusi munkahelyekre. A,z általános iskolákSal/“‘szü­lőkkel való kapcsolatunk révén több fiatalt sikerült megnyer­nünk, a nehéz fizikai munkát gépesítve vonzóvá tenni a szakmát. A bérezésben a mun­kavégzés a mérce: a fiatalok sok esetben többet keresnek, mint az idősebbek. A pilisi közös gazdaságban segítik a fiatalok továbbtanu­lását is, különösen ha termelő- szövetkezeten belüli szakmai beosztásukkal egyeztethető, de nem zárkóznak el más irányú érdeklődés támogatásától sem. Ügy fogalmaznak: „az ifjúsá­got felnőttként kezeljük”, Horváth Ferencné monori körzeti úttörőelnök a pártbi­zottsági ülésen kért szót, a KISZ városi jogú nagyközségi bizottsága nevében mondott köszönetét azért, hogy a KISZ- bizottság mindén tagja meg­hívást kapott a testület ülésé­re. Az előterjesztéshez is volt azonban hozzáfűzni valója: — Amikor a megvalósítás következik,'jó lenne, hä jobban odafigyelnénk arta, hogy ide­jében kerüljön sor. a fiatalok fizetésemelésére — mondta. *•— A másik dolog: nehéz megta­lálni a megfelelő kádereket, de ha van ilyen és vállalja, úgy kell támogatni, hogy az ő mun­kája vonzóvá, váljék mások szemében is. Vannak, akik lel­kesen kezdték el a munkát, de támogatás hiányában lemond­tak. Ez nem elsősorban a KlSZ-szervezeten múlik, ha­nem azon, hogy az adott terü­leten a KISZ-munkát mennyi­re veszik komolyan a gazdasá­gi vezetők. —. Az összefogáson alapuló nevelés a jövő feladata, amit úgy fogalmazunk meg, hogy az ifjúság nevelése társadalmi feladat. Éppen ezért, azt hi­szem, minden lehetőséget meg kell ragadni,; hogy megmutas­suk azoknak az embereknek, akik nem látják, vagy nem akarják látni: az ifjúság hely­zeténél, azt kell figyelembe venni, hogy ez olyan kérdés, ami mindennap megújul és mindennap változik — jelen­tette ki Szentgyörgyvári Ist­ván. a monori József Attila Gimnázium igazgatója. — Azok a problémák, amelyek korábban voltak, javarészt megoldódtak, de egy részük új­ratermelődik a megváltozott viszonyok között. Ezt természe­tes folyamatnak kell tekinteni. Az ifjúsági parlamentekkel kapcsolatban így vélekedett: — Intézményekben, termelő- egységekben is tapasztalom: rendkívül, magas szintű a de­mokrácia, A fiatalok kiharcol­ták ' s a jogaikkal éln.ek is. A jógáik mellé azonban a gazda­sági lehetőségeket is meg kell adni, s akkor a fiatal'úgy fog­ja érezni, hogy ő valóbán él­het a lehetőségeivel. Egy sor intézményben, sok területen csak hitetni tudjuk, hogy meg­oldjuk a feladatokat. Részkér­désekben azonban a problémák új szinten, új körülmények kö­zött újratermelődnek. És eze­ket akkor és nékünk kell meg­oldani. Kozák Sándorné nyugdíjas, a járási' hivatal volt elnöke ismerve és végiggondolva az elmúlt évek munkáját, azt emelte ki: az ifjúság nevelé­sében a legnagyobb felelősség nem a pártszervezeteké, nem a társadalmi szerveké és nem is a KISZ-szervezeteké, hanem a családé. Minden azon mú­lik, hogy a gyermek milyen családi légkörben, milyen szemléletben nsitálMik. fia ez megfelelő, akkor könnyebb az iskolában, majd a munkahe­lyen a vele váló foglalkozás, megfelelően érzékeli, látja, mit kell tennie. De ha nem tud pél­dát kapni a szűktől, akkor nem biztos, hogy elérjük a kí­vánt eredményt. Tehát a sor­rend, a hangsúly a családi ne­velésen van, majd az iskola és a munkahely, ■ s ezt a nevelői tevékenységet összehangoltan, a pártszervezetek irányításával kell végezni. Erdei Gábor, az üllői nagy­községi tanács elnöke egy fon­tos tényből indult ki: — Ha 35 éves korhatárt te­kintve szólunk ifjúságról, ez az arány dolgozó népünk 50 százalékát jelenti. Visszatérve arra a megállapításra, hogy a szocializmus építéséből dolgo­zó népünk kivette részét, ösz- szességében itt gondunk nincs, ez azt jelenti, hogy a fiatalok is eleget tettek kötelességük­nek és hogy a pályakezdők is bejutottak a pályára. Nem ér­iem. hát a vészharangot konga- tókat. Általánosságban szólva a problémákról, persze,, nem fogunk előbbre-jutni. Minden­kinek meg kell oldania az if­júságpolitikából rá vonatkozó feladatot. Mi a tanácsnál ve­szélyesnek tűnő dolgot hajtot­tunk végre: 50 százalékos fia­talítást. De volt egy másik 50 százalék, aki támogatta őket és ma már felnőttek ezek a fia­talok. m A kép tehát — mint utal­tunk rá — ebben az írásban, már csak a terjedelem miatt sem válhatott teljessé. Az vi­szont remélhetőleg beigazoló-' dott, hogy jó úton indultunk el s haladunk rajta — előre. A sebességet persze lehet is, kell is fokozni. (Ezt a célt szolgál­ja többek között a pártbizott­ság által elfogadott intézkedési terv.) Nem mindegy azonban, hogyan gyorsítunk: a kímélet­len repülőrajtot nem minden emberi szervezet, gépi szerke­zet bírja. S mi — felnőttek, fiatalok — végül is egy autó­ban ülünk. Vcrcszki János (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) megyei úttörőelnökségtől ka­pott 50 ezer forintnyi támoga­tás egy részéből hűtőszekré­nyeket és gáztűzhelyeket vet­tünk. — A sátrakat az úri úttörő- csapattól kaptuk, de a vasvá­zakat. a zászlótartó rudat a szülők készítették el társadal­mi munkában — folytatja Révész György. — Sokat dol­goztak, voltak, akik ide is el­jöttek és segítettek a honfogla­lásban. Az erdőgazdaság hoz­záállásáról még annyit: egy fái mondatunkba került, s hoztak hulladékfát tüzelőnek, szeme- teskonténert, férfi-női vécét... A tábor közepén elnagyolt fejszecsapásokkal megfaragott kopjafa áll. Rajta ott olvas­ható minden táborozó neve — saját kézírással, Danyi György majdnem közelebbi „barátság­ba” is kerül vele. Előrefut, hátranéz, az utolsó pillanatban kerüli ki. — Csak nem az otthoniakra gondoltál? — kérdezem a kon- dis kisfiút. — Á, dehogy. Csak figyelek, mert a Gabiék el akarnak kap­_ni _ÉP iól érzem itt magam. Ma radnék egész nyáron, Persze — főleg a lányok kö­zül — nem mindenki veszi ilyen könnyen a távollétet. LŐrincz Ágika levelet ír: „Ked­ves Anyu, Apu! Néha rátok gondolok, szoktam pityereg- ni... Most is pityergek, ahogy ezt írom...! tárcájukhoz kapnak, mert itt- ott már huszonöt forintra ke­rekedett az összeg. — Kik azok a Csillagvizsgá­lók? — puhatolódzom a pénzt kasszírozó, huncut tekintetű Nehéz Misinél. — Iiát mi! Tábori rendőr­ség. — És honnan a nevetek? — Nem tudom, ki találta ki, de tetszik — vonja meg a vál­lát. — Láttuk bent Szigethal­mon, az egyik helyen itták a felnőttek a sört. Amikor kiürült az üveg, némelyik mintha a csillagokat vizsgálta volna. — Mit vesztek a pénzen? — Nem a miénk lesz, befesz- szük a csapatpénztárba ... Ohó, ott meg akarnak lógni! — kiált föl és faképnél hagy. srss iiiii — Ez az egyetlen hűvösebb napunk, különben remek időt fogtunk ki — mondja Révész Györgyné táborvezető-helyet- tes, alkalmi orvos, pótmama, mindenes. A tábof szinte közvetlénül a fodrozódó Duna-ág partjára épült. A stégtulajdonosok már régi ismerősök, jó barátok. — A Pilisi Parkc.rdöaazda- ság ráckevei üzemétől teljesen ingyen kaptuk meg ezt a terü­letet. Csak az volt a kérésük, hogy tartsuk rendben, s ennek a kis erdészháznak az utolsó szobáját hagyjuk üresen. — Révészné háziasszonyként ka­lauzol végig a tábor élelmezé­si, egészségügyi bázisán. — A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom