Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-27 / 175. szám
1385. JÚLIUS 27., SZOMBAT 3 Egy mondat a határozatból A szűkösség mm szegénység Közös kamatért kiadott közös miííiárdok j? Kemény munkával magunk teremtette és magunknak !; teremtett mindennapos ajándékok; út, gázvezeték, ke- ^ rnényfémszerszárn-gyártó üzem, korszerű csomagológé- á pék, krakküzem... Megszokott rítus: átadták, föl* J avattak, termelni kezdett. Filmkockák a televízióban, | nyilatkozatok a rádióban, tudósítások az újságokban. } Beszédek, tapsok, kitüntetések. Ünnepi pillanat, előtte í és utana: hétköznapok tömege. Végső búcsút vettek dr. Salgó Lászlótól Fényes példa lett Hétköznapok tömege, vitákkal, küszködéssel, olykor kegyetlenül nehéz erőfeszítésekkel, kapkodásokkal, nagy gonddal elköltött milliárdok- kal és elpazarlódó milliókkal, újra meg újra átrajzolt tervekkel, sárban gázoló gépekkel és holtfáradt emberekkel, félretolt és betartott határidőkkel, utánozhatatlan és megismételhetetlen izgalommal az első próbaüzemkor, mi lesz...?! Szóként megkoptattuk: alkotás. Fogalomként elszürkítettük: beruházás. A valóságban ismétlődően gyakoroljuk, hogy végül egyetlen rövid megállapítássá sűrűsödjön ez a munka: tovább gyarapodott a nemzeti vagyon. Szűkében vagyunk mindenfajta pénznek, beruházási célúnak, fejlesztést szolgálónak, az ún. szinten tartást lehetővé tevőnek. Sokakban már- már olyan vélemény alakult ki, hogy semmire nem jutott, tapodtatnyit sem megyünk előbbre. A szűkösség nem szegénység! Inkább az okosság, a célszerűség sürgetője, áhítója. Így kell mérlegelnünk és megítélnünk azt a — nem örvendetes — tényt, hogy 1984-ben a megyében az anyagi ágakban tizenegy százalékkal mérséklődött 1983- hoz . képest a beruházási tevékenység. Ami egyébként országos folyamat tükre. Az pedig érthetőbbé teszi a csökkenés fő jellemzőjét, az ipari befektetések arányainak visz- szaszorulását, hogy nagy jelentőségű, nagy értékű nehézipari — vegyipari — beruházások fejeződtek be, így például átadásra került Százhalombattán a Dunai Kőolajipari Vállalatnál a krakküzem. Nincsen szándékunkban a szükségből erényt csinálni, ám tény: a lassítás a beruházási kiadásoknál módot kínált és kínál a folyamatban lévő fejlesztések gyorsítására; koncentrációra, a tervezettnek megfelelő határidejű, költségű átadásra. Amire a legfényesebb példát a már említett krakküzem szolgáltatta, határidő előtti és a tervezett költségek alatt maradó felavatásával. Holott itt nem százmilliókban, hanem mil- liárdokban — hatmilliárdban —. mérték a befektetendő forintokat...! Bebizonyosodott tehát — és nemcsak ebben az egyetlen esetben, hanem _a megye több más beruházásánál is —, hogy igenis, lehet úgy fejleszteni, ahogyan az a társadalmi érdekeltség törvénytárában követelményként szerepel. Ne hallgassunk róla szemérmesen: ilyen és hasonló példákra nagy és jogos szükség teremtődött. A nyolcvanas évek elején elvégzett ösz- szehasonlító elemzések szerint ugyanis a hazai beruházások ideje kétszer veit nagyobb az átlagosnak tartottnál nemzetközi értelemben, s négyszer több, mint az élvonalat megtestesítő országokban. Az egy év alatt üzembe lelyezett nagyberuházásokat mérlegelve, kiderült, az átlagos megvalósítási idő túllépte a hat esztendőt, s az átadás, az eredeti határidőhöz képest, tizenkét hónapot késett. A világgazdasági változások közvetítette — de sok következetlenséggel érvényesített, érvényesülő — hatások, kényszerek és az ésszerűbb gyakorlat követelménye egyszerre szólt bele a szokványosán folydogáló beruházási tevékenységbe; inkább kevesebbet, de azt jobban. Ami tagadhatatlanul szokatlan volt. Korábban ugyanis, a beruházások bármilyen ciklikussága, visszafogása ellenére is megtalálható volt a kiskapu, ilyen, olyan, amolyan címen pénzhez — támogatáshoz — lehetett jutni. A népgazdaság fizetőképességének megőrzése, mint minden mást megelőző teendő azonban elsodorta ezeket a reményeket, ezeket a lehetőségeket. A külpiaci helyzet számítottnál is kedvezőtlenebbé válása azután tartóssá tette a visszafogásokat, a korlátozásokat a beruházások területén, s mert az anyagi ágakban nem javult a jövedelemtermelő képesség, a felhalmozás további mérséklése már-már megszokott gyakorlattá vált. Ami végül is kritikus pontig juttatta el ezt a területet. A Aegye anyagi ágaiban felületes megítélésre ezekben az években sem következett be megtorpanás, hiszen — nem feledve, folyó árakról van szó! — a befektetett összegek 1980 óta — 1984-ig — folyamatosan növekedtek, elérve 1983-ban a 11,3 milliárd forintot. A megítélés azonban azért felületes első látásra, mert mögötte fel kell fedezni azt a meghatározó tényezőt, hogy az emelkedés lényegében egyetlen forrásból táplálkozott, a nagy értékű vegyipari fejlesztésekből. Kritikus pontok Amennyiben erre figyelemmé! nézzük a beruházási Összegek alakulását, kiderül, sok területen minimális lépésekhez sem állt rendelkezésre fedezet, sőt, voltak helyek, ahol a szükséges befektetések elmaradása — mint például a Cement- és Mészművek váci gyára, a Duna- menti Hőerőmű Vállalat esetében — már-már a napi üzemvitelben teremtett kritikus pontokat. Szükséges fordulat kerete kell, hogy legyen a népgazdaság hetedik ötéves terve a beruházások terepén, ám ennek a fordulatnak a mikéntjéről félreérthetetlen megfogalmazásban szól a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusának határozata. A dokumentumban ezt olvashatjuk: „Előtérbe kell állítani azokat a beruházásokat, amelyek az intenzív fejlődés gyorsítását, a technikai haladást, a meglévő termelőeszközök jobb kihasználását, a ráfordítások csökkentését szolgálják”. Szerencsére, a megyében nem kell lámpással keresni az ilyen fejlesztéseket...! A Csepel Autógyárban a hidraulikus szervokormányok termelésének fejlesztése, az Ipari Szerelvény- és Gépgyárban a ke- ményfémbetétes szerszámok előállításának korszerűsítése, a Dunakeszi Konzervgyárban a gyümölcskészítmények kibocsátásának rekonstrukciója csupán példa, érzékeltetendő, nem boszorkányosság egybefonni a vállalati és a népgazdasági kívánatos haladás szálait. Ezeknek a szálaknak az összefonására a következő esztendőkben még inkább szükség van. A korábban említett szerény mértékű, remélhető növekedés a beruházásoknál ugyanis nem járhat együtt a befejezetlen állomány — újra kezdődő — felduzzadásával, hanem a közös befektetések mielőbbi közös kamatait kell szorgalmazni minden jó eszközzel. A veszély nem elméleti feltételezés! Tapasztalati tény, hog> a beruházási források bővülé se — hosszú évekre visszate kintve —, szinte törvényszerűen magával hozta az átlagos kivitelezési idők meghosszabbodását, a befejezetlen állomány gyarapodását, sőt, a ráfordítások és a hozamok romló viszonyát...! A szűkösség felszínre hozott jó törekvéseket, tiszteletet érdemlő eredményeket, azaz kiformálódtak olyan jellemző jegyek, amelyek véglegesítése lényeges haladással lenne egyenlő. Ezekről a jellemző jegyekről így szól a Magyar Szocialista Munkáspárt Pest Megyei Bizottságának a megyei pártértekezlet elé — 1985. március 2—3-a, Gödöllő —, beterjesztett jelentése: „A termelőalapok bővülése az iparban lelassult, a mezőgazdaságban a korábbi időszak szintjén alakult. A szűkösebb fejlesztési forrásokat szelektíven és konéentrál- tan használták fel”. Elsősorban technológiai jellegű befektetésekre használták fel a korábbiaknál szűkösebben rendelkezésre álló forintjaikat a megye ipari üzemei, s a hetedik ötéves terv formálódóban lévő koncepciója ismeretében a jövőben is erre nyílik elsősorban lehetőség, azaz kevésbé az építésre, sokkal inkább a gépek, a berendezések ésszerű, célszerű cseréjére, korszerűsítésére, olyan technológiai eszközök meghonosítására, amelyek viszonylag kis költség fejében lényeges változásokat eredményeznek a termelés folyamatában, gazdaságosságában. Kockázat és előny A mai helyzet ismeretében előre tudható: a megye anyagi ágaiban a hetedik ötéves tervet sokkal kevesebb - folyamatban lévő — áthúzódó —, beruhágássgl. kezdik, mint kezdhették annak idején a hatodik középtávú program időszakát. Amiben sok a kockázat. de rejlik előny is. A kockázat: a tervidőszakban csak a második két és fél évben lehet a termelést bővítő technikai, technológiai esz- közok használatba vételével számolni. Az előny: kevésbé elkötelezettek hiteltörlesztéssel és más, minden áron kifizetendő pénzekkel a termelőhelyek, mint voltak fél évtizeddel korábban, azaz — ha lesz forint —, nagyobbnak ítélhető cselekvési szabadságuk terepe, köre. Amihez persze először forint /kell... Pillanatnyilag még nem tartunk itt. Az év összegezhető öt hónapjában, a szocialista szervek beruházásaira 8.8 százalékkal kevesebb pénzt költöttek el, mint a múlt év hasonló időszakában. A fordulat megkezdésére tehát még várni kell. Öntvények Az idén először rendelt az ikladi Ipari Műszergyár különböző, alumíniumból öntött alkatrészeket a PEFÉM veres- egyházi gyárától. Képünkön Nagy Ferencné ellenőrzi az öntvény minőségét. Barcza Zsolt felvétele Figyelni kellene! Czentendre felől jövet, a Duna alsó rakpartján a rövid ívű, éles kanyarulatokban sárgás-vöröses az útszegély. Talán föl sem tűnne, ha nem látnék meg egy asszonyt — tízéves forma fiúval —, amint gondosan összesöprik és vödörbe gyűjtik az elszórt búzaszemeket. Bizonyára a háztáji állatoknak. Aztán másnap korán reggel Nagymarosra visz az utam, s a főútvonalról többször is letérek. Bizony sok helyen elkelne a söprögető — különösen az útkanyarokban —, ám nem győzné vödörrel. Néhány évvel ezelőtt — kukorica-betakarítás idején — Szegedről jöttem Budapestig, és végig az út két oldalán összefüggő sáv állt össze a szállító járművekről lehullott szemes tengeriből. Sok búza termett az idén. és talán nem kellene kicsinyeskednem. Csak azt nem tudom megemészteni, hogy ha az aratásnál annyira fontos minden búzaszem megmentése, hogy díjazzák az üzemekben a per- gési veszteség csökkentőit — sok helyen le is vonnak a megengedett határt túllépők béréből —, akkor miért nem figyelnek már fei az utakon elszórt szállítási szemveszteségre. Patronálni kell a háztáji állattartási — mondta valaki tréfás gúnyosan a méltatlankodásomra. Persze, de mégsem így! S. Tarkó E. Mély részvéttel búcsúztatták pénteken a Kozma utcai izraelita temetőben dr. Salgó László főrabbit, az Országos Rabbitanács elnökhelyettesét, a Budapesti Rabbiság elnökét, országgyűlési képviselőt, s magyarországi izraelita fele- kezet és a társadalmi közélet kiemelkedő személyiségét — a magyarországi egyházak, a Magyar Népköztársaság Országgyűlése, az állami és _a társadalmi szervek képviselői, valamint az elhunyt tisztelői jelenlétében. A gyászszertartáson elsőBólssessegért folyamodjunk nagy tekintélyű elődeink egyikéhez, Nagyváthy Jánoshoz, ö azt írta 1822-ben megjelent Magyar Practicus Tenyésztő című művében: „Nevezetes Kérdés az, a Gazdák között; mellyik Marika vagy Barom neme leghasznosabb a Gazdának: a Gulya, Csira, Ménes, Birka, vagy Sertés. Mellyre egy közönséges feleletet adni lehetetlen.” Nincsen, mert nem létezhet egyetlen válasz tehát arra a kérdésre sem, miért, hogy 1970 óta az országban a háztáji gazdaságokban több mint a felével csökkent a szarvasmarha-állomány? Mindenütt van mérséklődés, de itt a legnagyobb! A sertések mennyisége változatlan a háztáji bah, ugyanakkor a kisegítő és egyéni gazdaságokban jelentősen nőtt — egyharmadával is nagyobb mértékben — a sertések száma. Miféle titokzatos okok munkálkodnak itt? Bizonyos adatok akár megnyugvást is sugallhatnának — például a száz hektár mező- gazdasági területre jutó állomány alakulása —, ám a háttérben ott rejlenek a felhalmozódó feszültségek. A mezőgazdasági terület ugyanis csökkent, s ezért a kisebb állatlétszám is kedvezőbbnek látszik adatként a korábbiaknál, de persze a piac nem adatokat vesz... A megyében 1982 óta folyamatosan csökken a szarvasmarha-állomány, több mint tízezer darab a mérséklődés, a háztáji, kisegítő és egyéni gazdaságokban viszont 1975 óta tart a lassú apadás, most már csupán az állománynak a tíz ként dr. Schöner Alfréd főrabbi mondott beszédet. A magyar izraelita felekezet részéről Bárdi Dezső, a magyar izraeliták országos képviseletének alelnöke, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa képviseletében Juhász Róbert osztályvezető búcsúzott az elhunyttól, majd a rabbitestü- let, az Országos Rabbiképző Intézet és a Dohány utcai templom hívei nevében méltatták az elhunyt főrabbi kiemelkedő és sokoldalú munkásságát, felekezete és hazája iránti elkötelezettségét. százaléka található itt. A sertésnél ugyanakkor a megyében — figyelemmel az ún. ciklikusságra is — a kisgazdaságok tartják a vezető szerepüket, a jószágok kétharmada itt nevelkedik, s míg 1981 óta a nagyüzemekben változatlan, illetve csökkenő az állomány, a kistermelőknél gyarapodó volt egészen tavalyig. A megyében 1984. december 31-én 112 ezer szarvasmarha, 500 ezer sertés, 137 ezer juh alkotta a jószág- vagyont, sajnos, mindhárom fajnál kisebb a mennyiség, mint volt az előző évben és a baromfilétszám is 16 százalékkal csökkent. Idén az év első negyedében folytatódott ez a kedvezőtlen irányzat; mintha észre sem vettük volna, s magunk mögött hagytuk húsha- gyókeddet. Húshagyókedd et, ami ugye 5 .hamvazó szerda, a nagyböjt kezdete előtti nap. Húsvétig ekkor lehet utoljára húst fogyasztani, s mert ez a farsang utolsó napja is egyben, vigasságokon vehetnek búcsút a jó falatoktól a böjtölők. Ilyen — átmeneti — búcsú várna ránk? Erről’ nincsen szó. Az állatállomány tekintélyes nagyságú, a vágóállat-termelésben azonban — hol a sok, hol a kevés felkínált jószág miatt — mutatkoztak, mutatkoznak már fennakadások, s a szakemberek szerint a kedvezőtlen folyamatok megállítására most már itt az idő, mert — akár a háztájiban, akár a kisegítő és egyéni gazdaságokban — ha valaki egyszer felhagy az állattartással, neveléssel, hizlalással. egyhamar nem kezdi újra .. .1 A termelői ! húshagyö- keddek okozta veszedelem tehát még kevésbé vehető észre, mintha már a fogyasztásban — a kül- és belpiaci kínálatban — lennének ott a hátrálás jelei, ám valaminek a súlya, fontossága nem attól függ, milyen mértékben vesszük észre. A RlSíívéliSn volt olyan esztendő, 1983, amikor — országos folyamatok tükreként — tizenkét hónap alatt a háztáji, kisegítő és egyéni gazdaságokban egynegyedével (!) zuhant visz- sza a tehénlétszám! Az okok keresése ilyenkor azonnali feladat lenne, de bizony hagyományai vannak a lassúságnak az elemzőmunkában, azaz mindig kiváratik a leromlás! szakasz, hogy azután komótosan megkezdődhessék majd a helyreállítás ciklusa. Ez az ismétlődő kiegyensúlyozatlanság azonban — gyanítjuk laikus fejjel — túlzottan sokba kerülhet. nemcsak anyagi, hanem más értelemben is. Adóztatást, felárakat ugyanis könnyebb megváltoztatni, mint szemléletet. bizonytalanságot, s hatásukat, a visszahúzódást. Az' ország szarvasmarha-állománya ma kisebb, mint 1950-ben volt. a sertéseké is szerényebb, mint 1982 óta bármikor. Lehet, hogy húshagyókedd előtti hétfőt mutat a naptár?! Mészáros Ottó Már épül a második kemence is Gyökeret vertek a homokon M. O. A néhány méter magas homokdomb valaha választóvonal volt a régi Ta- társzentgyörgy és új települése között. Több mint másfél éve ellenkezőjére fordult a helyzet: Szálláska — ahogy a helybéliek nevezik — a két falurész összekötője ma már. Ezen a homokdombon létesített ugyanis telephelyet a Mű-, széntermelő Vállalat budapesti központja. A telepvezető irodája szokatlanul díszes. Bár a díszítések — váza „kép”, hamutartó — mind házilagos kivitelben készültek. — Bezzeg most már nincs időnk ilyesmire! — mosolyog Czene István telepvezető. — Egyébként selejtes termékekből alkotta egyik karbantartónk A telepen egyelőre még csak tizenkilencen dolgoznak, de valamennyien maradéktalanul téljesítik a számukra előírt feladatot. Zsjgor-bronz szűrőeleme- keí gyártanak, amelyek különböző áramló közegek — folyadékok és gázok-— msei mikus szűrésére szolgálni. k. A félig-meddig üres nagyci írnokban azonnal szembe tűnik, hogy az asz- szonyok milyen szorosan egymás mellett dolgoznak. — Egy. zerű a magyarázat. Nagyon kell figyelni! — mondja Molnár Sándor- né. — Nem -sak a kemence hőfokára, h nem munkatársunk minden mozdulatára is. Esztendővel ezelőtt még gyapjúválogató volt a Béke Tsz-ben ez a négygyermekes családanya. Egy évig járt, a pesti központba tanulni. Inkább vállalta ezt, s a három műszakot, mint hogy továbbra is eljárjon dolgozni. Kiss Lászlóné az aprócska golyóforma elemeket vizsgái gatja» ö folytatja kolléganője gondolatmenetét: — Megfizethetetlen, hogy helyben dolgozhatok. Különben a jövedelmem körülbelül ugyanannyi, mint amíg adminisztrátor voltam ... A telep dolgozói nemrég nyerték el a szocialista brigád címet, s a másfél év alatt pezsgésnek indult a szakszervezeti és a politikai élet is. Jövőjük van, hiszen a második kemence üzembe állításával újabb emberekre lesz szükség. A- telepvezető a kapuig kísér.' ■ — Ez a kis csoport nagyon sokat tett a környezetért is — mutat körbe. — A kerítés mentén fákat ültettünk, legalább kétszázat ... Megkötöttük ezt a homoksivatagot a dombtetőn ... S nemcsak a . fák eresztettek gyökeret itt, hanem ők is. V. A. ■EHA HÉT HÍREMBE— HÚSHAGYÓKEDD @ Abaliget adott otthont az eszperantista természetbarátok nemzetközi találkozójának. © A Duna- menti erdőkben szétengedték az első mesterségesen nevelt fácánokat. © Szakmai bemutató keretében ismerhették meg a nagyüzemi termelők az új konzervuborka-fajtákat a Zöldségtermesztési Kutató Intézetben. @ A' hét híre az is, hogy Debrecen volt a helyszíne a háztáji vágóállattermelésről rendezett tanácskozásnak,
