Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-22 / 170. szám
mci A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM. HO. SZÄM 1085. JÚLIUS 22., HÉTFŐ Öt kombájnnal, -tíz ÍFÁ-vaí Menetrend szerint érik a búza Szalmaszőnyeget csavar a bálázó A munka dandárja: így mondhatják, egyben summázva a tennivalókat az albert- irsai Szabadság Termelőszövetkezetben is. Hetvenöt ' hektár területről az árpát július első hetének végéig learatták, azután indulhattak a gépek a búzaföldeken, dolgozva hajnalhasad- tától a csillagos estig, öt kombájn, öt IFA tehergépkocsi áll szolgálatba a határban, s újabb öt IFA szállítja frissiben a terményt Ceglédre, a vasútállomás közeli gabonatárházba. Félszáz ember nehéz fizikai munkáját igényli a gabona betakarítása. Nyújtott a műszak, igyekezni kell, hogy idejében biztonságos helyre kerüljön a termés. A Szabadság Tsz-ben búzát több félét is vetettek. Nyolc- gzázhúsz hektáron sorra érik be a rövidebb-hosszabb tenyészidejű kenyérgabona, folyamatos az aratás. Szárítani csak az első napokban szárították a szemtermést, azt is csak a biztonság kedvéért. Most megfelelő a búzaszemek víztartalma, egy kis eső sem árthat, nem hátráltatja az aratást. A terv szerint július 23-ig learatnak. A félidőhöz nyolc nap múltán jutottak el, a termés minősége jó, mennyisége sem okoz panaszt. A széles határt látva az emberek kedvvel, igyekezettel teszik a dolgukat. Biztató az összkép, a gabona jót, a kukorica jobb eredményt ígér, mint amilyennek tavaly elkeserítette a termelőszövetkezetbelieket. Az aratást, betakarítást jól megszervezték, elegendő személyzet dolgoztatja a kombájnokat, szállító járműveket. A gépekkel problémájuk egyelőre nem volt. Kipróbált, bevált kombájnjaik vannak, nem éppen újak, de megbízhatók és javítás esetén nagyobb alkatrészgondot sem okoznak. A szerelők készenlétben vannak, s kinn a határban, hogy az esetleges hibákat a helyszínen javíthassák, ne kelljen időt vesztegetni a kombájn telepre ki-, telepre beutaztatásával. Rendben lezajlott az aratás előtti tűzvédelmi ellenőrzés, a tűzoltók lelte kisebb hibákat rögvest javították, nagyobb hiba nem adódott. Figyelemmel törődnek azzal, hogy a termés még véletlenül se legyen óvatlanságból tűzkáros. A betakarítás utólagos munkái is rendre megtörténnek: bálázzák a szalmát, hántják a tarlót. Bálázójuk három, három és fél mázsás hengerekbe tömöríti a szalmát, amelynek nagy részét így behordják, géppel rakják prizmába, s tulajdonképpen egészen az istállóig gép dolgozik vele, csak ott „gurítják szét” a szalmaszőnyeget, felhasználás előtt. Az aratás végén, mint máskor is, megrendezik az arató-ünnepet. Közös ebéddel, értékeléssel zárul ez az időszak. Jó szó mellett a díjazás is kijár a legjobbaknak. A házi versenyben most nemcsak a végzett munka meny- nyiségén, hanem a minőségén is ott a szemük, eszerint bírálnak. Nem mindegy, a kombájnos milyen tarlót hagy maga után, hogyan tartja rendben a gépét, hogyan gazdálkodik idővel, üzemanyaggal. Az általános takarékosság minden téren az egész tsz-re vonatkozik. Éjszakára nem vonultatják be a határból a kombájnokat. Ott kinn szedik rendbe a gépeket, mezőőr vigyázza őket éjszaka. Az öt kombájn napi harminc vagon gabonát takarít be. Búzatermést az albertirsai Szabadság Termelőszövetkezet összességében 400 vagonnyit tervezett. A múlt csütörtökig 240 vagon szemtermés került biztonságba. E. K. Nem let! önmaga adása Csapatnévsor a labda gerezdeken Bajnokságot sorra nyertek VIT-ről VIT-re - Helsinki, 19S2. Kesztyűben a piacon Közgép, utókalkuláció. — Épp jókor jött — mondja Herczeg Jánosné. Ami any- nyit jelent, hogy véget ért a számok év derekán esedékes kavargása, nyilván a helyére került valamennyi mutató, így hát jut néhány perc emlékidézésre: a helsinki VIT-ről. — Finn tolmácsunk majdhogynem szebben beszélt magyarul, mint mi. Amikor belekezdett Petőfit idézni, mit mondjak, elszégyelltem maKülföldi holmit is kínál Az elmúlt években többször’ felvetődött a várospolitikai fórumokon, hogy Ceglédnek szüksége lenne egy bizományi boltra, ahol a lakosság értékesíthetné használt, de jó állapotú holmijait. Néhány alkalommal a BÄV kecskeméti üzlete árusító-átvevő akciót rendezett a városban, ez azonban már a múlté, s azóta sem változott a helyzet. A Dél-Pest Megyei Afész- nál most áthidaló megoldás született. A főutcán lévő Autósok boltja elhatározta,, hogy bekapcsolódik az újszerű állapotban lévő és a vámkezelt műszaki, híradástechnikai és elektromos készülékek árusításába, bizományosi tevékenység formájában. Tóth Mihály boltvezetőtől megtudtuk, hogy a holmik tulajdonosaival — közös megegyezés alapján — állapítják meg az árakat, s egy hónapig tartják a boltban az árut. Várhatóan egyaránt lesz érdeklődés mind az eladók, mind a vevők részéről, hiszen a városból és környékéről szép számmal dolgoznak külföldön több-kevesebb ideig. Nekik a jövőben nem kell Budapesten és a környező nagyvárosokban vevőt keresni portékáikra. Arra azonban vigyázni kell, hogy az ötezer forintnál nagyobb értékű cikkek vámpapírjai rendben meglegyenek. A boltban jól képzett kereskedők működnek; becsüsre, mivel kölcsönösen kialkudott árról van szó, nincs szükség. A boltvezető feladata az eladóval közös ármegállapítás. Az Afész 12 százalékos ha- szonkulcesal dolgozik. gám7"'Fölt’teff: hőgyr "ni" ottaniak roppant elegánsul öltözködnek. Nem túlzók: még a piacon is kesztyűben, kalapban árultak, egy egyszerű hétköznapon. Érdekes, ahogyan az időjáráshoz viszonyulnak, ha plusz 20 fokot mutat a hőmérő, megállapítják, hogy kánikula van, és rohannak a tengerhez fürödni. Az ételeik között egyébként rengeteg a halféle és a saláta. Másként főznek, főleg a leves hiányzott. — Az élmények legszebbike talán a stadionbeli megnyitó ünnepség volt. 137 ország küldöttsége vonult fel, mindany- nyian népviseletben. A magyar delegációt üdvözlő tapsvihar különösen meghatott. Jó lenne egyszer visszatérni Helsinkibe, a családdal együtt. V. S. A Csendes famíliában sokan sportoltak. Édesapám és nagybátyáim kezdték. Sorsunkat testvéreimmel mi sem kerülhettük el. A Hold utcai grun- don gyakran késői estig kergettük a rongylabdát. Elállt a lélegzetünk is, amikor egy nap az egyik srác 5-ös focit hozott. Ennél csak az volt nagyobb öröm, hogy a Kossuthban igazolt futballista lettem. A bátyám, Imre volt a kapus, ö Martfűre került, ahol később edzőként NB II-be dirigálta a legénységét. — A határőrségnél kézilabdázgattam is, különösebb vonzódás nélkül. Miután leszereltem, Pesten dolgoztam a Láng Gépgyárban, öcsém az ÜT- GÉP kézilabdacsapatában védett, és társai kérték, hogy jöjjek haza, mondván, a seregben mégiscsak kéziztam. 53- ban beadtam a derekam. Olyannyira, hogy játékvezetői és edzői tanfolyamok különböző fokozatait is elvégeztem. Néhány év alatt összejött talán minden idők legjobb együttese. A három klasszis, Osváth, Monori és Tukacs mellett olyan partnerek szorgoskodtak, mint a felejthetetlen, csupa szív Irházi Sanyi, aztán Ócsai Károly, Vincze, Im- regi, Bozóki, Meczler, Rossi, Sípos és Jakosits meg a két Csendes, öcsém, Józsi, valamint szerénységem. Csapatmunkánk nem volt szigorúan tervezett. ötletekre, rögtönzésekre épült, mi tényleg játszottunk. A pályán kívül is barátok voltunk. Ügy jártunk egymáshoz, mint a rokonok. Oda a remény 59-ben történt, nem emlékszem melyik mérkőzésen. A gimnázium felé hajtottunk. Kapura törtem, valaki hátulról erőset taszított rajtam. Elsötétült előttem a világ, szúró fájdalmat éreztem a lábamban, átvillant az agyamon, hogy vége. Hónapok múlva visszatértem, de egy újabb sérülés min- den reményrszéttépett.' ' Megismerkedtem a feleségemmel, aki testnevelő tanár volt, és kézilabdázott. Többszöri felkérés után a női csapat edzője lettem. Játékosaim-, tói azt követeltem meg, amit magamtól: győzniakarást, megszállottságot, lemondást. Hogy ne maradjanak adósai önmaguknak. S ez nem csekélység. Mivel asszonyokról, lányokról volt szó, akikre nem kisebb feladat, mondhatnám, hivatás várt, mint az anya, a feleség szerepe. Az első asszonycsapattal könnyebben ment. ök már révbe jutottak, s nem voltak oly szertelenek, mint az utánuk következő, hasonló tehetségű lányok. Előfordult, hogy néha éjfélig is szórakoztak. Csoda-e? Hát mikor tették volna, ha nem 17—18 évesen. Másnap viszont komoly mérkőzés várt ránk. Nem szóltam semmit. Aztán amikor mindenki az öltözőben készült, a vétkesekkel közöltem, hogy ne fáradjanak. „De mi későn feküdtünk, korán keltünk, ennyit utaztunk, és még nem is játszhatunk, most otthon pihenhetnénk” — siránkoztak. Az a büntetés, hogy nem pihentek. folyamatosan, fölfelé — Elhangzott, hogy a Csendes Gyurit nem szeretik a játékosai, mert túl szigorú. Nem baj. Van aki szeressen — mondtam. Fő az, hogy én szeressem a tanítványaimat, és azért, mert akarnak és fegyelmezetten sportolnak. Valaki azt vágta a fejemhez: Mire vagy úgy odd! Nem nyertetek ti olimpiát! Valóban nem. De annál többet igen: nyeltünk megyebajnokságot, feljutottunk az NB II-be, és elértünk országos ifjúsági 5. és 6. helyezést. Ezek voltak a mi olimpiáink. 1980-ban, 26 év után búcsúztam. Ezt csak úgy szabad csinálni, hogy az ember minden alkalommal elégjen. Elfáradtam. Már kiabáltam, ha győztünk, akkor is. Itthon persze őrlődtem tovább. Arra gondoltam, hogy annyi gyerek után ideje lenne a sajátjaimat is nevelni, s valamit visszaadni a feleségemnek abból a segítségből, amit edzői pályafutásom során önzetlenül nyújtott nekem. Mert bár a sikerért legalább annyit tett, mint én, a reflektor fénye, mégis mindig rám hullott. — Most a tömegsportban aktivizálom magam: olimpiai ötpróba, maratoni futás, hárompróba. Elmegyek valamennyi versenyre, ha tehetem. E rövid idő alatt futásban többször lettem veteránbajnok. Majdnem mindig díjjal térek haza. Trófeák Gazdag trófeagyűjteményéből egy labdát emel ki. A gerezdeken tintával írott nevek. — Ezzel a lasztival jutottunk az NB II-be. Megvettem, hogy az enyém lehessen. Fehér Ferenc Mint a fehér hattyú Kis karton, amolyan névjegykártya a fóliába csomagolt pakkban, a patyolattiszta, felfrissült ágyneműn. A karton felső sarkában ott a kék mezőben fehér hattyú, a Pest megyei Szolgáltató és Csomagoló Vállalat mosodájának, ruhatisztítójának emblémája, s a kártyán üzenet. „Kedves ügyfelünk! A hozzánk eljuttatott textíliát a nagykőrösi Május 1. szocialista brigád tagjai tisztították. Kérjük, észrevételével segítse további munkánkat.” A brigád nevét valaki saját kezűleg, tollal írta a kis lapra, így máris nagyobb rangja van az értesítésnek, mintha első betűjétől az« utolsóig sokszorosított nyomdai termék lenne. Bontom a csomagot, alaposan megszemlélek minden visszakapott darabot. öreg ágynemű nem vén ágynemű, — nem tépte sem gép, sem kéz. Tisztasága ellen nem lehet kifogás, ügyeltek a vasalógépre is, nem cserélték ösz- sze máséval az égyneműköte- get, amelynek igazán kellemes, friss még az illata is. Valóban szolgáltatott a cég, tudta, s tette dolgát a szocialista brigád, akár, ha a sajátjukkal foglalkoztak volna. — Bárcsak mindig minden pakk így kerülne ki a kezeik közül — szakad fel az emberben a sóhaj. S ha ezt észrevételként egyúttal elfogadnák, kívánom, se jobbad, se rosszabbul ne, dpi-, gozzanak sohasem. e. k. Telkekről gondoskodnak Fejlődhet szélen s belül Egy kis ízelítő az iskolából A napokban kezdődött s augusztus elejéig tart a kedvezményes tanszervásár. A tanszereket árusító üzletek más-más kedvezményt adnak, adhatnak, segítséget nyújtva a borsos árú iskoláscsomagok összeállításában. Képünk a Rákóczi úti papírboltban készült. Apátí-Xótli Sándor felvétel« Végre itt a jó idő! így sóhajtottak fel a túrázni, strandolni vágyók. Az új lakónegyedekben, az egyéni portákon mind gyakrabban látni szabadságon lévő embereket, bár korántsem pihengetnek: ők az otthonalapítók, építkezők. Szerencséjük van, mert jó az idő, pláne, ha van is miből felhúzni a falakat, felrakni a kész házra a cserepet. De ha jól belegondolunk, .legalább ilyen fontos, hogy legyen hová építeni az otthont. A hatodik ötéves terv ideje alatt eddig nem okozott gondot Ceglédbercelen a telekhiány. A parcellázást 1981- ben kezdte meg a tanács, előtte s közben folyamatosan kiépítették a közművekéi:, mert Ceglédbercelen jó ideje csak így adnak tartós használatba építési telkeket. A 72 porta közül az első parcellákat 1982-ben vették birtokba az otthonalapítók. Az újtelepi részen a' 2,4 kilométer ivó- vízvezeték egymillió 100 ezer forintba került. Aztán tovább gyarapodott az építési telkek száma, mert idén a község legmagasabb pontján, a kántorföldi részen hetet mértek ki a MÁV által átadott területből. Ebből a hét telekből még kettőnek nincs gazdája, az előző hetvenkettőből pedig háromnak. Ezzel pillanatnyilag elfo- gyottnak tekinthetők a telkek Ceglédbercelen, bár a meglévők nagy méretűek. Gyakori a megosztás, így újabb családi házak épülhetnek tovább' parcellázás nélkül. A lehetőségeket még nem használták ki teljesen — tájékoztatott Lűr László tanácselnök —, mert tervezik már két éve, hogy újabb huszonkét építési telket mérnének ki a falu szélén, s ezzel befejezett lenne egyelőre a község terjeszkedése. Csakhogy ezen a részen még jelentős földmunkák vannak hátra, mert a régi agyagbányai rész nehéz talaját nem sikerült gumikerekes géppel elegyengetni. A tanács ígéretet kapott egy lánctalpas tolólapos erőgépre, ami ősszel elsimítja a területet, s majd jövőre parcellázzák ki azt a részt. Ezzel együtt 2000-ig biztosítva lesz Ceglédbercel telekellátottsága. A távlati elképzelés szerint a belső, nagyobb szabad területeken utcát nyitnak. Érdekes dolgokat mondott el Lűr László a hetvenes évek végére jellemző építési kedv csökkenéséről, aminek több ismert oka volt (telekhiány, kevés és drága építőanyag stb.). A hetvenes évek elején például az a villanyszerelő kisiparos, akire hivatkozott, minden esztendőben vagy 40 új házba kötötte be az áramot, a nyolcvanas évek elejétől legfeljebb tízbe. Az elmúlt öt évben valamelyest fokozódott a magánerős építési kedv, mert 127 lakás épült Ceglédbercelen, és sok megüresedett ingatlant újítottak fel. Mindez azt bizonyítja, hogy Ceglédbercel- nek jó a lakosságot megtartó képessége, vagyis ha van hol, szívesen maradnak a helybeliek. Aszódi László Antal Ilyen még nem volt. A Teleki utcai Vasutas Klubkönyvtárban Cegléden újszerű szórakozásra készülnek. Július 26- án, pénteken az este tíz órakor kezdődő videódiszkót tombolával kötik össze. ISSN 0133—3500 (Ceglédi Hírlap'
