Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-22 / 170. szám

Tenni kell ellene! Nem terhelünk napirendre afölött, hogy az Omszki park környéki tavak újabb és újabb áldozatokat köve­telnek a meggondolatlan, és helyi ismeretekkel nem ren­delkező rürdőzokből. Egyetlen hét alatt két haláleset történt, ráadásul a második áldozat egy hétesztendős kisfiú. A gyermek — Rinkó László péceli általános isko­lai tanuló — unokatestvérével strandolt a tó stéggel kö­rülvett, fürdőzésre kijelölt helyén. Holttestét a parttól alig 8 méterre — mindössze egy méter húszcentis vízben — fedezték fel. A jelenlevők szerint, nagy a valószínű­sége, hogy valaki ráugrott a stégről. A park őrei, és másodállásban fog’alkoztatett két úszómestere teljesen tehetetlen a strandolásra alkalmas forró nyári napokban mértéktelenül felduzzadt — néha több ezer emberből álló — fürdőzőkkel szemben, akik között gyakran a parik berendezési tárgyait szándékosan rongáló, italos személyek is feltűnnek. Ezek büntetlenül kitördelik a figyelmeztető táblákat, és tüzet raknak azok­ból. A fürdésre kijelölt helyen pedig a stégről a vízbe ugrálva veszélyeztetik a maguk, de főleg a mások éle­tét. A bányatavak körüli állapotok most már gyors in­tézkedést sürgetnek, ezért az ott tapasztalható helyzet­ről még bővebb tájékoztatást fogunk adni. S. Tarkó Endre Pillantás - előre Hétfőn Abali-geten eszpcrantis- ía t.srmész^tbarátok tartanak nem­zetközi találkozót. Kedden olasz ipari konferencia kezdődik az Infercontinentál szál­lóban, a badacsonyi müve’őd'si házbán pedig képzőművészeti tár­lat nyílik. Szerdán Budapesten, a Kossuth La1Ó3 téren búcsúztatják a VIT- re utazó magyar fiatalok dele­gációját. Kiskőrösön, Pe'őfi szü­lőházának udvarán, szoborparkot avatnak, s átadják rendeltetésé­nek a kékkúti ásványvíztöltő té­lén úí üzemét. Csütörtökön a nemzetiségi kul­túráról tanácskoznak a rétsági Asztalos János Művelődési Köz- pöntban. Ugyané nsoon Debre­cenben a háztrui vágóál1 at-te- -késről kezdődik tanácskozás. Pénteken ülésezik az -Elnöki Ta­nács. Hárömnanos VÍT-rendez- vénvsorozat veszi kezdetét a Ket­tős-Körösnél Szanazugi buli cím­mel. Szombaton tártják a balatonfü­redi SZOT-^zana^órinmban és a harkánvi Bányász étteremben a már hagyományos Anna-bált. Vasárnap érkeznek Tisze l okhoz a nemzetközi Tisza-túra résztve­vők SzeTaden nyílik men a vá­ros képtárában a IT. táblakéo- fé^téazzti b’ennáTé. Balafonfüre- den az Amua-bál szépeinek hin­tés felvonulását láthatják a kí­váncsiskodók. A határban és az ügyeleteken (Folytatás az 1. oldalról.) Ratrész kereskedelmi osztálv ügyeleti szolgálatához is. I.t megtudtuk, hogy megállás nélkül cseng a telefon és egymás után jönnek a vevők. A napi forgalom itt is meg­közelíti az 1 millió forintot, és elsősorban az E—516-os kombájnok alkatrészei iránt hagy a kereslet. A kamionok minden héten hoznak újabb és újabb alkatrész-szálliímá- nydkat az NDK-ból. de van­nak tételek, amit eddig még egyáltalán nem küldtek. Ilyen az ékszijtárcsa, meg a lánckefék is, pedig ezekből már kifogyott a Készlet. Hiány ván levegőszűrőből, kihordócsigából, felhordólánc azonban van, mert az folya­matosán érkezik. Hiánycikk a töreki-Qsta is, pedig azt, - a Bajái Mezőgazdasági tfoftibi- nát gyártja, de még nem küi • dött belőle. körjáratunk végállomása a megyei gabonaíorgalmi válla­lat volt. Tapasztalhattuk, hogy az átvevő, vonal még fenn­akadás nélkül üzemel, ko­moly üzemzavar eddig nem volt sehol, a tmk-ügye- let helyileg és központilag egyaránt jól szervezett, és mi­vel még férőhely is van bő­ven az átvevőhelyeken, ezért, nem akadozik a forgalom sem. A központi ügyeletén Pu- cher Jánostól megtudtuk, hogy a ferencvárosi és a budai malmokban az eddig átvett étkezési búza mennyisége már jóval meghaladja a 9 ezer tonnát. A Rákosmezeje Ter­melőszövetkezet átvevőhelyén is 6 ezer tonna fölött van a malmi és a javító minőségű búza átvétele. A nagykátai körzeti üzemben már Lúivan­nak a 26 ezer tonnán, és ide 25i tonna takarmánybúza is érkezett. Cegléden a csaknem 23 ezer tonna étkezési búza mailé eddig 649 tonna ta­karmánybúzát adtak át, és Kískuiilacházán is 15 ezer Ahojy végeznek a vágással az érdi határban, nyomban követik a kömbájnOutát a bálázögépék. tonna fölött van már az át­vett búza mennyisége. A vá­ci körzeti üzem átvétele vi­szonylag szerény, mert az északi tájakon a gabona éré­se is lassúbb és kevesebb a búza vetésterülete is. S. T. E. Emlékidéző Szigetmonostoron Az emlékezés koszorúját visr.iilt a munkásmozgalmi emlékműhöz. Balról: Atlasz László, Varga Péter, .Uozgoayi Ernőire űr. és Lénárd László (a bal oldali képen). Láng György újságíró (háttal) a telep mú­zeuma anyagának egyik gondozója bemutatja a kiállítást. Jobbról: Balázs Gézáné. a Pest Megyei Ta­nács elnökhelyettese, varga Péter, Lénárd László és Tóth Albert, az MőZiYIP Pest Megyei Bizottságának osztályvezetője (a Jobb oldali képen). (Folytatás az 1. oldalról.) alatt kialakította . működésé­nek új formáit, módszereit. Varga Péter szólt ezután az idei esztendő kiemelkedő bel­politikai eseményeiről, s ar­ról, hogy népünk egységesen felsorakozik a párt politikája mögé. E politikában szerény, de fontos helyet foglal el a test­edzés és a turizmus fejleszté­se, a fiatalok fizikai erőnlété­nek javítása. Kiemelte: — ez a lényege a Minisztertanács idén áprilisban hozott határo­zatának és munkaprogramjá­nak is. Felsorolta a turizmus kiszélesítésének gátló ténye­zőit, ugyanakkor a sporttu- rísztika vonzerejét növelő le­hetőségeket is. A .munkásmozgalmi indulók felcsendülő hangjainak kísé­retében koszorúkat helyeztek el ezután az erdei telep mun­kásmozgalmi emlékművének talapzatán. A negyedszázados hagyomány jegyében először Varga Péter. Lénárd László, az-'lYfSZMP Pest Megyei B.i- S zottságának titkára, Rozgonyi Ernőné d~., a szentendrei pártbizottság első titkára és Atlasz László, Szigetmonostor község pártalapszervezetének titkára koszorúzott. Miután az ünnepség véget beszélgetésre, amit a Vándor­ért, idős emberek gyülekez- kórus hangversenye követett, tok a kultúrteremben, baráti Mi a beszélgetőket kerestük Csak az lápheteit a tagok soi-á- ba, aki szervezett munkás volt — mondotta ünnepi beszédében Varga Péter, az MSZMP KB tag­ja, osztályvőzeto. Hétfő van Délben ebedet visznek az aratók­nak Érden. A ráckevei Aranykalász Tsz-ben 1032 hektárról 8 kombájnnal arat­ják a kenyérnekvalót. A házak állnak valahol A lakáshelyzet feszítő társadalmi gond. Ehhez hasonló mondatokat minden újságban, folyóiratban, szaklapban na­ponta olvashatunk. Ha valahol fiatalok tanácskoznak, biztosak lehetünk abban, hogy a lakáshoz jutás előbb-utóbb szóba kerül. Inkább előbb. A gödöllői párt- bizottság kezdeményezésére felmérés ké­szült több üzemben. Kíváncsiak voltak az ifjúság véleményére, hangulatára. Az első helyen szerepelt a lakás. A három-, ötezer forintos fizetéseket tekintetbe véve kilátástalannnak látják helyzetüket. Eny- nyi pénzből elképzelhetetlen összegyűjteni annyit, amennyi szükséges a beugróhoz, illetve ahhoz, hogy nekivághassanak az építkezésihez. Gödöllőn egy OTP-lakásra 400 ezer forintot kell befizetni, ha fiatal a pár, s már van gyerek. Kevés a ház? Kevés a lakás? Bizonyára kevés, ha annyian hiányolják. Nemcsak fiatalok. Ugyanakkor a falvak, városok terjeszkednek. Űj és újabb darabokat fog­lalnak le a nemrég még művelt terüle­tekből. Számos helyen tapasztalhatjuk, hogy összenőnek a szomszédos telepü­lések, a lakott területet jelző táblánál jóval messzebb érnek véget a házak. S mekkorák! Mind több a kétszintes, a száz négyzetméternél jóval nagyobb alap- területű. Igaz, bontanak is. Ám azok helyére is kerül új. És mégis kevés. Aki nem rest kicsit alaposabban szétnézni néhány falu­ban, meglepő felfedezésre juthat, öreg barátom számol az ujjain. Hamar elfogy mind a kát kezén, ismét kezdi a balon. Hol is tartunk, kérdezi, amikor újból a jobb kéz kisujjához ér. Tíznél, húsznál? Meglepődik, amikor közlöm, bizony két­szer szaladt végig a kezén. Ám, ennél is több az olyan ház a községben, ahol egy szem ember él. Többnyire idős asszony. A férjek örökre elköltöztek a világból, a gyerekek máshol próbálkoznak, általában a városban. Az ő távollótük is végleges. meg. Akadt közöttük, aki csak vendégként jött el, mások pe­dig tavasztól őszig itt laknak kis faházakban. feliig túráztam Rév József 1933-ban járt itt először; — Az eredeti szakmám műszerész volt, akkoriban azonban kifutóként dolgoztam a textilüzletben — emlékszik vissza. — Munkatársa voltam a felszabadulás után a Belke­reskedelmi Minisztériumnak tíz évig, hat évig igazgattam egy vállalatot, s a Piackutató Intézettől mentem nyugdíjba. Változatos volt az életem. Csak egy dolog nem változott': mindig túráztam. — Mivel tölti idejét hét­köznapokon? — fordulok a szemüveges, jó kedélyű Molnár Lászlóhoz. — Amíg az iskolai szünet tart, .feleségeimmel együtt el­foglaltak vagyunk, itt van a két unoka! Kollektív sátor Pécsi János 1942 óta vallja magát itteninek. — A felszabadulás előtt a Vasas ifjúmunkások vezetősé­géhez tartoztam. Kollektiv sátrunk volt itt, s rendszere­sen jártam a telepre egészen a letartóztatásomig... A fel- szabadulás után nem nagyon értem rá túrázni — foglalja össze tömören a múltat. — Barátaimnak, elvtársaimnak jutott eszébe ismét ez a hely, én is kértem, hadd telepedjek le itt. Ma már üdülés ez ne­kem. — Más volt régen! — kap­csolódik a beszélgetésbe Ger­gely Erzsébet. — Sokszor eszembe jut: csónakjainkat összeakasztva, énekelve evez­tünk vissza a Dunán Pestre. A folyó közepén ugyanis nem voltak csendőrök. Németh Irén, a Tipográfia Sportegyesület természetjáró szakosztályának vezetője csat*- lakozik a beszélgetőkhöz: — 1923-tól, a telep alapításától mi is itt vagyunk, sajnos a fiatalok csak kevesen jönnek el... Nehéz volt, de szép A hosszú asztal végén egy filigrán, szemüveges asszony története közepén tart. Mikor befejezte Gerő Györgyné, a Képzőművészeti Főiskola egy­kori gazdasági igazgatója, fe­lém fordul: — Tudja, nehéz volt, de szép. Sokszor sajnálom a mai fiatalokat, hogy nem ismerhe­tik azt az érzést: amikor há­rom-négy emberből álló cso­portokban egy tisztáson ösz- szetalálkoztunk, s hamarosan három-négyszázán lettünk, egy nagy közösséggé vál­tunk ... V. A. öreg barátommal ezután az eladó há­zakat vesszük sorra. Szép nagy vala­mennyi, több szobás, emeletes, központi fűtéses, garázzsal, némelyikben alul, fölül is fürdőszoba. Milliókat kérnek ezekért. Nem ezért nincs vevő. Rossz helyen áll­nak. Pesten, Gödöllőn, Szentendrén, Vá­cott biztosan elkelnének. Itt, a csendes faluban? Idévalósinak nem kell, neki van, bentebbről meg senki sem kíván­kozik kifelé. Ezek újabb építmények. Számtalan ré­gebbi is akad, ahol szintén csupán egy­két ember lézeng. Az ifjak kirepültek, még ha maradtak i.s a faluban, máshol rendezték be otthonukat. A szülői házban ott a sok üres szoba. — Tudod-e — mondja ezután az öreg —, hol v_n még rengeteg kihaszná­latlan helyiség? Menj végig a Kis-Duna miklósi, taksonyi. dun.avarsányi partján. Akkora házakat építettek oda, hogy las­san már csak az ilyen öregek emlékeznek az egykori paradicsom-, paprikaföldekre. Ott állnak a szép, díszes épületek, nyá­ron néhányszor kimennek, az év nagy részében nincs ott senki. Másutt az egy­kor gazdagon termő cseresznye-, barack-, meggyültetvények helyén emeltek hétvégi házakat. A tizenkét hónapból hányat töl­tenek ott gazdáik? Ú jabb vendég érkezik. Hármasban folytatjuk. Tapasztalataink alapján megfogalmazzuk sejtésünket: ha az or­szágban lévő összes szobára elosztanánk a lakosságot, talán még a csecsemőknek is jutna kettő. Az a ba.i, hogy ezek a szobák területileg és tulajdonukat te­kintve. rosszul vannak elosztva. Amikor elbúcsúzunk az öregtől, meg­kérdi. nem akarunk-e maradni, mind­ketten külön szobában alhatnánk, ö is egyedül maradt. A mama hagyta ma­gára, még a két fia. Kör Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom