Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-20 / 169. szám
Közeledik a határidő Személyes emlékművek Az elmúlt év szeptemberében a Népművelési Intézet és a gödöllői Petőfi Sándor Művelődési Központ meghirdette a Magyarországi környezet- kultúra című fotópályázati sorozat második részét Temetők, sírjelek, személyes emlékművek címmel. A képek beküldésének határideje szeptember 30. A pályázat egyik gazdája Kincses Károly fotómuzeológus, akitől megtudtuk, hogy már eddig is sok képet küldtek be hivatásos és amatőr fotósok egyaránt, fe úgy, tűnik, a novemberben rendezendő kiállításon gazdag anyagot ismerhetnek meg a Ulogatók. — Sajnálatos — mondta Kincses Károly —, hogy Qö- döllő és környékének fotósai, akik meglehetősen sokan vannak, eddig elmaradtak a várakozástól és csak kevés képet küldtek a pályázatra. Pedig Gödöllőn és környékén is sok megörökítésre váró anyagot kínálnak a temetők. Roggyant fakereszt, melynek díszítését és feliratát falusi mester készítette, ugyanúgy található egy-egy község temetőjében, mint hivalkodó márványoszlop. A virágokkal borított sír mellett éktelenkedő, művirágokkal díszített sírjel nagyon sokat elmond mindennapjaink emberének kultúrájáról csakúgy, akár a kőlappal borított sir, amely nem igényli a rendszeres gondozást. Vannak sír kertek, melyekben a síremlékek a felekezeti hovatartozásról vallanak. Megrázó és egyben döbbenetes figyelmeztetésként fedezhetjük fel az első világháború halottainak emlékére épített, s ma már teljesen elhanyagolt hősi ligeteket. A megörökítésre váró emlékek sokaságát találhatjuk, csak nyitott szemmel kell járni. A pályázati határidő lejártának közeledésére való figyelmeztetés minden bizonnyal munkára serkenti környékünk fotósait, annál is inkább, mert a legjobb képek készítői között a szakértőkből 'álló zsűri 15 000 forint díjat oszt szét. Hétfőtől Gödöllőn Olcsó nyári vásár A szokásosnál két héttel korábban tartják meg a Gödöllő és Vidéke Áfész városi áruházában a nyári árleszállítást. Hétfőtől, július 22-től augusztus 3-ig tart az akció, amely két osztályukat, a ruhaneműt és a cipőt forgalmazót érinti. A ruházati osztályon másfél milliós árukészlettel várják a vásárlókat. A nőknek különböző ruhát, rövidujjú blúzt, fürdőruhát ajánlanak. Mindkét nembelieknek pólókat, vászonnadrágot. Mint megtudtuk, pólókból különösen nagy a készletük és a választékuk. A ruhákat nem kínálják számolatlanul, hiszen eleve kis tételeket rendeltek a különböző színűből, szabásúból, így már csak néhány darab van egyikből, másikból. Fürdőruhából nemrég tartottak vásárt. Mivel úgy látszik, az idei strandidő augusztusra korlátozódik, nem rossz ötlet, hogy újból olcsóbban adják. Valószínűleg lehet még használni. Jelentős mennyiségű méteráruval is szolgálhatnak. Selyem és pamut jersey, kékfestő kelleti magát a polcokon. Az árakat ezen a két héten 30-40 százalékkal mérséklik. Értékben ugyanekkora, tehát 1,5 milliós készlettel várják a vevőket a cipőosztályon is. A legnagyobb választék női és férficipőből van. De a gyerekeké is megfelelőnek látszik. Nőiből mindenesetre rengeteg van, mondták az osztályon. Az eredeti ár szerint a vásárba bevont legolcsóbb cipő 215, a legdrágább 919 forint. A cipőket 30 százalékkal adják olcsóbban. Gschszhvák áruházzal Választékoséra Választékcserére kötött megállapodást ebben az évben a csehszlovák Sedlcanyban levő üzlettel a gödöllői áruház, százezer rubel értékben. A csehszlovák áruházból, amely körülbelül akkora, mint a gödöllői, már érkeztek hozzánk termékek, drótfonatok, plédek, játékok. S folyamatosan szállítanak sört a nyári időszakban havonta egy vagonnyit. Ezekben a napokban csomagolják azt az árut, amit hamarosan Csehszlovákiába indítanak Gödöllőről. Százötven féle terméket visznek a szomszédos országba. Barackpálinkából például egy teljes vagonnal. A karatézó Cobra. Színes, szinkronizált japán bűnügyi film. Csak 4 órakor. m Szombati jegyzeth A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 169. SZÁM 1985. JÚLIUS 20., SZOMBAT Munkában a kombájnokkal. A tervezettnél két nappal korábban kezdték el a búza aratását a Kerepestarcsai Szi- lasmenti Termelőszövetkezetben. A csömöri határrész apró — negyven, ötven hektáros — tábláiban tizenegy gabonafaló masinával indultak el a hét elején. Mi a nagy munka másnapján találkoztunk velük a Rákosligethez közeli táblák egyikén. Nem volt könnyű ez a rátalálás, hiszen arrafelé kevés műút vezet. Késő este Kómár Lajos Szitás feliratú pótkocsis Skoda teherautóját követtük a városszéli utcák porában fotoriporter kollégámmal. Éppen Szladek János E— 512-es kombájnjához igyekezett. Míg a gép megtelt tartályát ürítettek a gépkocsira, alkalmunk volt a fiatal komtiáj- nossal beszélgetni. — öt éve ülök nyaranta arató-cséplő gépen, egyébként ezt a nyári idényt kivéve a cin- kotai autószerelő műhelyben dolgozom, a mostani év annyiban kivéted, hogy a kombájnok javításában is részt vettem. — Hosszú lesz a mai nap? — Bizony, korán kellett kelni, s hä úgy sikerül a munkával haladni, mint tegnap, akkor lesz este tíz, mire megállunk. — Egy ember egy gépen? — Igen, nincs váltótársunk — mondja még Szladek János, aztán elköszön, majd egy újabb kisebb táblába áll be a többiekkel, s ha minden jól megy — azaz nem lesz eső — este tizenegykor már otthon lehet családjánál, ahol a hároméves kisfia már biztosan az ágyban várja. Ä mázsái» Közben a határ más részéből újra az aratókhoz érkezik Szendröi Zoltán, a növénytermesztési föágazat vezetője, valamint Újvári Miklós ágazatPelyva Ferenc gépkocsivezetővel Sleisz Tamás egyezteti a fuvarszámot. Hancsovszlci János felvételei vezető, és itt van Helmeczy László, a cinkotai üzemegységvezető is. Mellettük néhány fiatalember serénykedik, egyikük vizet, szódát kínál a táblaszéli palaekbóL — Az első napon a tizenegy kombájnra 112 hektár búzát aratott le — mondja Újvári Miklós. — Itt egy hektárról 4,66 tonna búzát vittünk be jesen ártalmatlanak ilyen szempontból, a foszfor is csak akkor káros, ha bemosódik a tavakba, folyókba. Ez utóbbit azonban meg lehet akadályozni a mélyműtrágyázási technológiával. S ha ez sikerül, akkor a foszforműtrágya már ártalmatlan, hiszen a foszfor mint elem, része a talajnak. A legtöbb gondot a nitrogénműtrágyák okozzák, de ezek is csak szakszerűtlen használat esetén. A talajvizek szennyezésének tehát nem elsősorban a műtrágyázás az oka. A kis helyeken nincs csatornarendszer, és több nagyobb településen is megoldatlan a szennyvizek tisztítása. Másfelől például hazánkban az ipari eredetű kénkibocsátás 750 ezer tonna, ami 2,35 millió tonna kénessavnak, illetve kénsavnak felel meg. A légköri eredetű szennyezésekhez képest elhanyagolható a műtrágyák nem hasznosuló hatóanyaga, így a talajok sa- vanyodásában is kisebb szerepet játszanak. AZT KELL INKÁBB tudomásul venni és következetesen megvalósítani, hogy a kemikáliák csak eszközei a talajtermei ékenysóg javításának, illetve a növények hatékony védelmének. Felhasználási módjukról már emberek döntenek, s ezt megtehetik a terméseredmény fokozásának és a környezetvédelmi szempontoknak az egyeztetésével is. A kemikáliák hasznosítása körül dúló vitáknak tehát sokkal inkább az alkalmazás technológiáira keli irányulnia. V. F. J. sáért kell a növényvédő szerek, műtrágyák felhasználását növelni, ott nem lehet kérdéses alkalmazásuk. S bár Magyarországon jó az élelmiszerellátás, nálunk is a szükségletből kell kiindulni, ezekhez célszerű igazítani a termelési elképzeléseket. Alapvető feladat, hogy önellátóak legyünk az élelmiszer-termelésben, s a felesleget értékesítsük a világpiacon. Jelenleg ez a helyzet, hiszen jó a hazai ellátás, és élelmiszertermékeink egyharmada a külpiacon talál vevőre. A jövőben is az a cél, hogy a magyar gazdaság növelje exportját, s ehhez eredményesen járulhat hozzá a mezőgazdaság. Ennek feltételei vannak, egy felmérés szerint az ezredfordulóig mintegy 80 százalékkal növekedhet a növényi produkció. Ez egyben azt is jelentheti. hogy egy lakosra két tonna gabonatermés és 200 kilogramm hús juthat. Mindezeknek azonban feltétele a mezőgazdasági termelés bővítése. amely a jövőben sem nélkülözheti a kemikáliák felhasználásának növelését. Ezzel szemben sokan úgy érvelnek, hogy a talaj táperejét nemcsak műtrágyával lehet fokozni, hanem szerves anyagokkal is: a növényeket nemcsak kémiai anyagokkal lehet megvédeni a kórokozóktól és a kártevőktől, hanem biológiai növényvédelmi eljárásokkal is. átlagosan, ami a csömöri ha- tárrószben jónak mondható. Cammogva érkezik egy újabb pótkocsis IFA, vezetője megáll, s valamit mond annak a fiatalembernek, aki írótömböt, szállítólevelet, s tollat fog a kezében, majd jegyzetel. — Sleisz Tamás vagyok, a gödöllői 202-es Madách Imre Ipari Szakmunkásképző Intézetben tanulok, ősszel negyedéves leszek, mezőgazdasági gépszerelést tanulok. A gyakorlati órák egy részét ebben a gazdaságban. • töltőm, az aratásban három hétig vehetek részt., — 'Mi a feladatod?’ — Azt írom fel, melyik kombájn hányszor ürített, illetve, hogy a gépkocsik hányat fordulnak tele rakománnyal. A gépkocsivezetőktől visszafelé megkapom, mennyi volt a lé* mázsált búza. Csorog a víz mindenkiről, árnyókban is megvan a 30 fok, q kombájn nyergében porosán sokkal többet érez a vezető. Talán egy-két fokkal enyhébb a műhelykocsiban, ahol azonban a sürgős munka forrósít- hatja fö: a hangulatot. Izzó vas — Gyakorlatilag reggel hattól a táblán vagyunk mi is — hiszen a gépek már az első métereken meghibásodhatnak — mondja Halla János autószerelő, a műhelykocsi' parancsnoka, aki Papp Lajossal alkot javítóbrigádot. — Mondja csak a felhevült vasat — biztatja társát a fiatalabbik. — Mit? — Azt az ujjnyi vastag, pár arasznyi / hosszú acéldarabot, amit az egyik kombájn felszedett itt a tábla szélén, a kis akácosnál. Sajnos, végighaladt benne, s mire kijött, valósággal felforrósodott. Nagyon haragszunk ezért, hogy itt lomtelep kezd kialakulni: ócskavasat, kályhákat, használt babakocsikat hoznak a táblák közeiébe a környékbeliek, amelyok adott esetben nagy kárt okoznak nemcsak a kombájnokban, hanem más gépeinkben is. — Milyen javításra volt szükség eddig? — Viszonylag nem sokra. Három kaszát cseréltünk, egy kombájn akkumulátora lett zárlatos, egynek a magürítő csigáját javítottuk. F. I. Sztirol-íermékek Igen keresettek a gödöllői Sztirol műanyagfeldolgozó ipari szakcsoport termékei. A jászkarajenői Árpád Tsz-hez tartozó szakcsoportban ötféle ételdobozt, tojásfőzőt, pudingformát, keverőtálat és néhány iskolaszert, például ceruzatartót és celluxragasztó-tépőt gyártanak. Külső munkatársunk a lap hasábjain tett egy javaslatot. Zseniálisat, korszákalkotót, sosem hallottat? Egyszerűt, szokványosat. Szidott valakit? Mondott olyat, hogy ti buta emberek, hogyhogy nem jöttetek rá erre, ezt is nekem kellett kitalálnom. Hát alusztok ti? Ilyesmit sem írt. Fenyegetőzött azzal, hogy ha elutasítják javaslatát, világgá megy, megmérgezi magát, örök tanulságul az utókornak, lám a sok értetlen, értelmetlen ember kényszerítette gyászos tettére. Célzást sem tett a javaslat sorsát illetően. A köz elé bocsátotta azt, abban a reményben, hogy a benne foglaltakat megfontolják. Véleményezik, kiegészítik, átalakítják, alkalmassá teszik a helyi viszonyokra. Azzal is számolt, hogy úgy ahogy van. elutasítják. Mi történt? A javaslatot felháborodás követte. Akiknek közük lehetett volna, vagy úgy, hogy tárgyalási alapnak tekintik, vagy elősegítik valóra váltását, tüzet fújtak. Elsősorban is a lapra. Egyszerűen szemétnek minősítették. Mi is lehetne, ahol olyan javaslat jelenik meg, amelyet ők el sem tudnak képzelni. Kiötlőjét a legenyhébb minősítésben is habókosnak vélik. A düh azért volt meglepő, mert az elutasítók egyik jelentős képviselője azokban a napokban beszélt egy szószéken. A demokratizmus helyi ál lapotát elemezte, igen szép, bensőséges szavak kai. Olyanokat is mondott, hogy egymásért vagyunk. Hangsúlyozta az összefogás fontosságát. A vitát pedig, a demokratiz mns egyik sajátosságát, ne tekintsük holmi rossznak, hiszen az elősegítheti a legjobb megoldások meg- lelésct. Jelentkezett egy másik felháborodott ember is a napokban. Valóban úgy gondolják, hogy az a létesítmény, amit átadtak új? Ennek az alapja, folytatta szünet nélkül, már akkor állt, amikor még én ott voltam. A teljes kivitelezés terve már akkor elkészült. Nem gondolják, hogy pontosabban kéne a népet tájékoztatni?! Amikot lehetett, megkérdeztem: hogy tetszik lenni? Elakadt a lélegzete Mit akar ezzel, nem hallja, mérges vagyok, maga pedig a hogylétemet firtatja. Ne higgye, magyaráztam, hogy vicceltem. Ugyanis aggódom. Ügy vélem, eléggé megromolhatott az emlékezőképessége. Csupán arra voltam kíváncsi, nem betegség kö vetkezménye-e. A városból elszakadt felháborodott ember valamikor Gödöllőn tevékenykedett. Olyan szék volt alatta, amelyből nemcsak rálátott a városra, hanem döntéseket is hozhatott. Az ilyet időről időre meg kell keresni, érdeklődni mi várható, mi készült el mi késik, mi hiúsult meg. Ilyenkor fél órákig keresgéltük a szavakat. A huzakodás oka: a megvalósultnak a felmagasztaló jelzőit igyekeztünk tompítani, a hamvába halót a világért sem akarta egyszerűen a lakosság tudomására hozni. Olyan te- kervényes magyarázatot szeretett volna, amiből akár dicséretet is kiolvashatnának, akik nem ismerik közelebbről a tényeket. Különben tudjuk, mondtam még, ez valóban nem vadonatúj létesítmény, amit érzékeltettünk is. Olyan ez az átalakított, megnagyobbított épület a külső szemlélőnek, mintha új lenne. Nagyterme, berendezései, bútorzata, elektromos hálózata az is. A türelem szép erény, a demokratizmus jó módszer. Ha kevesebbet beszélnénk róla, s több figyelmet szentelnénk a másik embernek, Kör Pál ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírl; p) Porosai □ág forróbb • Az állítás vitathatatlan, ám az is igaz, hogy az említett módszerekkel nem érhető el a mezőgazdaság tervezett ütemű fejlődése. Sőt, éppen csökkenés következne be, hiszen a növények tápanyag-szükségletét csak egyharmad részben lehet fedezni szerves anyagokkal. kétharmad részt műtrágyákkal kell pótolni. Lehet védekezni biológiai eljárásokkal a kártevők ellen, de ezek a módszerek időigényesek, s közben nem lehet maradéktalanul megvédeni a kultúrnövényt a károsítóval szem- - ben. Magyarán: nincs idő arra, hogy a biológiai nöyényvé- delem során egy-egy kártevő természetes ellensége győzzön. Az ember pedig nem kockáztathatja a termést, ezért beavatkozik, s, ezt kémiai anyagokkal teheti meg a leggyorsabban. leghasznosabban. Manapság a kémiai anyagok használatának a mezőgazdaságban nincs alternatívája. Még akkor sem, ha tudjuk, hogy a műtrágyaadagok növelése veszélyezteti a természeti környezetet. Sokan a műtrágyát tekintik szinte egyedüli bűnbaknak amiatt, hogy a vizek szennyeződnek, « emelkedik nitráttartalmuk. Nem lehet azt állítani, hogy teljesen valótlan ez a feltevés, de általánosságban mégsem szabad megítélni a műtrágyák környezetszennyező hatását. A káliumtrágyák például íelA MEZŐGAZDASÁGBAN évente 65—70 ezer tonna növényvédő szert használták fel. Egy-két évtized alatt többszörösére emelkedett a szerek felhasználása, amivel sikerül is megvédeni a növények nagy részét a kórokozók és a kártevők pusztításától. A vegyszeres növényvédelem a termelési technológiáknak részévé vált. Hasonló a helyzet a műtrágyák alkalmazásában: Magyarországon az 1931—1940-es évek átlagában hektáronként 1,6 kilogramm műtrágyát szóí- tak ki. Jelenleg a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok műtrágya-ft/lhasználása megközelíti a 350 kilogrammot hektáronként. A kemikáliák hasznosságát ma már kevesen vitatják, ám vegyes hatásukat annál többen. Mostanában világszerte divat az úgynevezett környezetkímélő termelési módszerekről beszélni. A mezőgazdaságot is gyakorta vádoljak, hogy sok növényvédő szert és műtrágyát használ fel. Mi a helyzet a hazai gyakorlatban? Abban általában egyetértenek, hogy kisarkítva csak a gazdag országok teszik fel a kérdést, hiszen ezekben a térségekben élelmiszer-felesleg van, és bő a választék is. Ahoi éheznek az emberek, ott örömet jelent a több élelem, s ez független a termelés módszerétől. Másképpen fogalmazva, ahoi a napi élelmezés javitáVegyszer, ember, környezet
