Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-09 / 159. szám

Oobo, a dízelmozdony Szigorú koreográfia szerint Két fersüss váltja egymást Nem éppen jókedvünkben várakoztunk a pilisi vasútál­lomáson vagy százan. Már akkor késett félórát a ceglédi vonat Pest felé, amikor vá­ratlanul felbukkant a sárga locsolószerelvény: csöveiből vastag sugárban ömlött a sí­nekre, a kőágyazatra a tej­szerű folyadék. A sárga keze­lőkocsi eleje egészen kifehé- redett a széltől visszavágott permedé miatt. A szerelvényt Bobo, az M—44-es dízelmozdony húz­ta, azaz csak húzta volna, mert éppen akkor meghibá­sodott, így vesztegelni kény­szerültek a vasutasok. Meg­álltak a pilisi állomás szé­lén, s egyenként leszállt a személyzet friss levegőt szív­ni, s új mozdonyt kérni. Elsőnek Sulyok József ra­kodó szállt le, majd Nyíri Ferenc gépkezelő. Elmondták, hogy gyomirtó vonat az övék, a MÁV Budapesti Igazgató­sága területét járják, ami 3 ezer 700 kilométer (i), s> az­nap Üllő és Cegléd közötti szakaszon dolgoztak. Alig kezdtük el kettejükkel a be­szélgetést, sorra szálltak le a vonatról a kollégák, , hogy el­mondják, ki-ki hogyan dol­gozik, mi a munkája a sze­relvényen. Berecz László, a Bobó moz­donyvezetője elmondta, hogy szerencsére nincs sok baj a gépével, a kollektívával még annyi sem. — Nem is lehet probléma a kollektívában, hiszen óriási értékekért felelünk, s a mé­reg miatt nem szabad és nem lehet fegyelmezetlenkedni — mondja Benedek Sándorné, a MÁV Budapesti Igazgatóság műszaki osztályának megbí-' zottja, aki szakmai szempont­ból a szerelvény parancsnoka, egyben kertész és növényvé­delmi szakmérnök. Tőle tud­ják meg, hogy pályafenntar­tási munkát végeznek, szigo­rú koreográfia szerint, kezd­ve onnan, hogy nyolc napig dolgoznak napi 16 órában, s utána hat napjuk szabad. A Kőér utcai építési géptelep­ről a fővárosból indulnak egy- egy nyolcnapos „munkahétre”, s ahol éppen rájuk esteledik, ott alszanak meg. a szerel­vény hálókocsijában, s lefek­vés előtt pedig a fürdőkocsi­ban tisztálkodhatnak. Két turnus váltja egymást nyolcnaponként, s egy-egy turnusnak azonos a mozdony- vezetője, gépkezelője, de a pályamester az változó, hi­szen ő a legjobb ismerője egy-egy területnek. S ha egy- egy új területre ér a locsoló- szerelvény, a környezet- és életvédelmi előírásoknak meg­felelően értesítik jó előre az érintett települések lakossá­gát, állatorvosokat, méhésze­ket, mintha mezőgazdasági permetezést végeznének. ' Megérkezik Sós Mihály vo­natvezető — nem azonos a mozdonyvezetővel! — is, yas- utas egyenruhában, rádió adó­vevővel a vállán, s mondja, hogy a készülék használata mennyivel biztonságosabb to­latómenetben, .mint a régi zászlóintegetés. De külön bel­ső, vezetékes jelzőrendszer is összeköti a tolatómozdony ve­zetőjével. De nemcsak ebből áll munkája, hanem felel a szerelvény műszaki állapotá­ért, a szállításért, s végzi a papírforma szerint az admi­nisztrációt, ő kéri táviratilag egy-egy vasútállomás terüle­tére a szerelvény bevezetését, s vigyáz, hogy feszültség alatt, légvezeték közelében dolgozva senkit ne érhessen áramütés. Mindezt teszi a sárga locsolókocsi zárt abla­kai mögül, ahol egy Csepel- motor, s a nyári nap bizony A vonzáskörzet képzőművé­szeti alkotótábora ezúttal a gytjmrői kisegítő iskola és ne- felőotíhonban kapott helyet. Az 1 alábbi képek segítségé­vel, bepillantást nyerhetünk a tábor hétköznapjaiba: Együtt a csapat. Készülnek a citerák Orosz Lajos irányítása mellett. t A textilesekkel Z. Horváth Gabriella foglalkozik. Emlékül valamennyien hazavihetik a táborban készített faliszőnye­get. Az irodalmi színpadosokat Vadász Iván és Petro vies Ta- másné „dirigálja” . ■ t • iiäiiv a* y 60 fokra is fölhevíti a leve­gőt. Aztán Horváth János és Mészáros Tibor rakodók mondják el. hogy ők keverik, hígítják a permetlét, őszi és tavaszi szezon szerint Gra- moxont, vagy Mavilexet, s a márnöknő hozzáteszi, hogy a Mavilex tavaly még kísérleti anyag volt, ma már nyugod­tan használhatják a tapaszta­latok alapján. Majd érdekes­ségként közli, hogy a Mavi­lex litere 320 forint, s száz kilométeren 1 ezer 500 liter­nyit locsolnak ki, el lehet képzelni, mekkora összeg ez 3 ezer 700 kilométeren?! Hiába, a nagy sebességű dízel és elektromos vonatok már régen nem teszik lehető­vé, hogy kézzel gyomlálgas- sák a pályatesteket, mint azt valamikor évtizedekkel előbb tették. A. L. A. Kulturális program Gyomron, kedden, 17 órá­tól: autóvezetői tanfolyam. Sülysápon, 17-től: tánctan­folyam. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 159. SZÁM 1985 JÜLIUS 9., KEDD / Egy kisközség hétköznapjai ^ Kenyeret csak a pult aféf? Az időjárás szerencsésen kedvezett ahhoz, hogy be­járhassuk Nyáregyházát, mégpedig azért, hogy meg­ismerkedhessünk a helybe­liek életkörülményeivel, megélhetési formáival, s ezáltal képet kaphassunk a lakosság általános hangu­latáról. Mert a hangulat az nagyon fontos, hiszen élni, dolgozni csak akkor lehet zavartalanul, ha az jó. És hogy mitől jó? A Danuvia gyártelepén, a Cegléd és Környéke Háziipa­ri Szövetkezet varrodájában keményen, s jól összedolgozó kollektívákat találtunk, kö­rülményeikkel, lehetőségeikkel megelégedett embereket. Ám Pénzért, de virtusból A djál uram, de ne ilyen ^ sokat! — fohászkodott az egyszeri gazda,' de való­színűleg valami hasonlóra gondoltak a múlt heti esős napokon az aratásra váró szakemberek is. Szerencsé­re — úgy tűnik — vége szakadt a Medárd-nap óta tartó áldásnak, tegnap megkezdhették a búza vá­gását g kombájnosok Mo- pgr . környékén, Ideje is v'ólY, ’'hiszen áz 'őssiefádkoif aratóbrigádok már türel­metlenül várták a szokásos nagy erőpróba kezdetét. Szerepet játszott persze eb­ben a türelmetlenségben az aggodalom: ha tovább esik, csökkenhetnek az eddigi terméskilátások, s azzal együtt az aratók bére is. Igaz, megszoktam már, a kombájnosok munka köz­ben nem szívesen beszél­nek a pénzről, de azért köztudott, nyári keresetük lényegesen javítja éves át­lagjövedelmüket. Pénzért dolgoznak, de a napi 10— 12, néha 14 órát aligha bír­ja ki a kombájn nyergé­ben, vagy az IFA volánja mögött, akinek csak a vár­ható forintok lebegnek a szénié előtt. Igazi virtus kell' ' ’k'hfcéz.’Ttt mindenki mindenkivel versenyez: a barátok, az apa és fia, a kombájnos az idővel, az időjárással... a kenyérért. Vagy jobb ha így írjuk: a Kenyérért. L zárt kell az aratók vir- •* ‘ tusát nagyon nagyra becsülni. V. J. Válaszol az Hlstékes X Több busz piaci napokra Május 22-i lapunkban kö­zöltük Olasz József né, monori olvasónk Bosszúságok utazás közben című levelét. Ebben leírta, hogy egy szerdai napon, a délelőtt 10 órakor Budapest felé induló autóbusszal töb­ben igyekeztek a piacról a te­lepre: nagyon sokan Utaztak a járaton, jóformán még állni is alig tudtak. Javasolta, hogy legalább piaci napokon a dél­előtti órákban ne szóló buszt indítsanak, s ne 4—5 perccel -z indulás előtt, hanem előbb álljon be a megállóba. A Volán 20. számú Vállalat (VOLÁNBUSZ) reagált olva­sónk panaszára; a levelet, amelyet szerkesztőségünkbe küldtek, Bogáti Zoltán forga­lomfejlesztési és Sohár István forgalomirányítási osztályveze­tő írta alá: „Monoron — a piaci napok alkalmával — (szerda, szom­bat) az utaslétszámtól füg­gően 10 órakor úgynevezett másodrész járatokat is . indí­tunk. Üllő, autóbuszfordulóig. Azért csak Üllőig, mert a távo­labbi helységekből már nem járnak a' monori piacra. Ha egy autóbuszunk meghibáso­dik, nem biztos, hogy ugyan­olyan típusú gépkocsival tud­juk pótolni. Ebben a konkrét esetben is az történt, hogy a járatot tel­jesítő autóbuszunk elromlott és csak szóló járművet tud­tunk helyette forgalomba ál­lítani. A cikkben említett ké­sői beszállítás illetve beállás okát — konkrét adatok hiá­nyában — nem tudtuk ellen­őrizni. Tájékoztatásul azonban elmondjuk, hogy nem min­denkor a gépkocsivezetők ké­nyelmessége okozza a fenti problémát. Ilyenek például, amikor a műszaki hiba miatt a javításból, vagy járatból ké­sőbben érkeznek a pályaud­varra. A cikk felvetéseire, a problémák megoldására a jö­vőben fokozottan ügyelünk.” Kerekeken guruló reklámok Nyilván sokaknak feltűnt, hogy a 20. sz. Volán Vállalat monori üzemigazgatóságához tartozó autóbuszon egyre több a reklámfelirat. A legnagyobb betűkkel a Centrum neve virít a sárga járműveken, ezzel a céggel ugyanis már korábban szerződést kötöttek. Az üzem- igazgatóság illetékeseitől meg­tudtuk, erre az üzleti fogásra azért vállalkoztak, hogy az. ér­te járó bevételekből is javít­hassák az utaskiszolgálást. Egyelőre persze minimális összegről van szó, hiszen az évi körülbelül 30 ezer forint elenyésző a költségvetésük­ben. Épp ezért további cégek­kel folytatnak tárgyalásokat, például egy olyan ötletről, hogy aki egy bizonyos áruház­ba ,— a partnerükhöz — a bu­szaikon utazik, s ott vásárol, az kedvezményt kap. Szívesen vennék a helyi gazdasági egy­ségek jelentkezését is. Egyet­len szívfájdalmuk a hirdeté­sekkel kapcsolatban, hogy" azt nem festhetik a buszok olda­lára: gépkocsivezetőket, sze­relőket, érettségizett ügyinté­zőket keresnek — maguknak. amikor a helyi kulturálódási, szórakozási lehetőségekről be­szélgettünk, már kevésbé vol­tak megelégedettek. Hiszen a könyvtárba főleg a gyerekek járnak el, felnőttek kevésbé tudnak időt szakítani a főál­lás és a háztáji gazdaság mellett, s akkor még a csa­ládról nem is beszéltünk. De volna, aki eljárna a mű­velődési házba, csakhogy az nyáron bezár, idényben pe­dig nincs annyi és olyan prog­ram, ami különösebben vonzó lenne. A kereskedelmi ellá­tottságot vetve föl, valóságos kis vihart kavartunk, mert a vélemények erősen megosz­lottak. Néhányan kifogásol­ták a helyi ABC-áruház vá­lasztékát, mások a portékák­ról az árcédulát és sokan em­legették, hogy hosszú idő óta nincs jó minőségű kenyér, pékáru. Tejet és kenyeret többek között így is csak az áruház nyitásától, hat órától hétig lehet venni, mert olyan hamar elfogy. A zöldségfélék árairól szintén megoszlottak a vélemények. A többség számára legfon­tosabbal kezdtük tüzetesebben az ismerkedést: a kereskede­lemmel. A Monorvidéki Afész 601- es számú ABC-áruházában elég alapos nézelődéssel kezd- tffltVs ‘KiÖéWltV air Sídédülá’, vagy a golyóstolfal felírt árak szinte valamennyi árufélesé­gen megtalálhatók. A kenye­ret valóban a pult alól áru­sították, mint ahogyan töb­ben is mondták. Erről meg az derült ki — legalábbis Fe­kete József üzletvezető sza­vai szerint —, hogy a nyár­egyháziak meglehetősen pa­zarlóan bánnak a kenyérrel, gyakran többet vásárolnak, mint ami idehaza elfogy, s a száraz kenyeret kidobják, vagy a malacokkal etetik meg. Te­hát ezért nem jut olykor ke­nyér mindenkinek. Egyébként a pult alól sem adnak jobb kenyeret, oda a fővárosba, vagy Ceglédre, máshová eljáró dolgozókét te­szik, vagyis a törzsvevőkét. De kaphatnak mások is ke­nyeret, feltéve, hogy van. Mert amióta, azaz június 30-a óta bezárt a külterületi, szent- imretelepi kisbolt, eladó hiá­nyában, érthető a kenyér­gond, hiszen a vállalat nem értesítette az ABC vezetőjét. Az ABC-be azóta többen jár­nak vásárolni, s ezért tűnik kevésnek a kenyér, a tej. S mert nyereségérdekeltsé­gű az ABC, biztos, hogy na­pokon belül kielégítő lesz a két legfontosabb népélelmezé­si cikkből, tejből, kenyérből á mennyiség. A minőség azon­ban nem a bolttól függ. Az viszont az ABC vesztesége, ha egy nap ki kell dobni 200 ki­ló kenyeret, mert nem vitték el a vevők! Az ABC-vel szemben, a Mo- norvídéki Áíész zöldség- és tápüzletébe néztünk be. A zöldség- és gyümölcsféleségek többséget a helybeli, az újé lengyelt, az újhartyáni és más környező település kisterme­lőitől vásárolják föl, s érté­kesítik az üzletben. A bolt havi 400—500 ezer forintos forgalmának közel 90 száza­lékát a tápeladás hozza. Mi az árakra voltunk kí­váncsiak. Találtunk a polco­kon csípős zöldpaprikát 5 és 3 forintért, paradicsomot, őszibarackot 45, paprikát 40, tököt, burgonyát 10, kelká­posztás, fejes káposztás, ubor­kát 20 foHntért. A gyökérré­pát 15, régi fokhagymát 3, újat 3.50, vöröset csomagon­ként-3.50 forintért, kelbimbót 38-ért, tojást 2.50-ért, akác- méíet kilónként 50 forintért. Többeket megkérdeztünk helybeli vásárlók közül. Vgj- da. Bé.la szerint magasak \ a zöldségesbolt árai ahhoz ké­pest, amit a Pest Megyei Hír­lap alőző pénteki számában olvasott, mert a fővárosban 25 forintot írtak a paradicsom kilójáért, Nyáregyházán a kis­kertekben is 40-ért adják. A szentimretelepi kisbolt bezá­rását nagyon hiányolta, ha viszont nyitva van, délután háromkor már csukják az aj­tót, holott az eljáró dolgo­zók később érnek haza. Ha- das Sándorné inkább Dánosra jár kenyérért, péksüteményért, mert ott jobbat kap, s biz­tos, hogy marad is neki, mi­re odaér. Tatai Bálint is drá- gállotta a zöldségárakat, lés sokallotta öreg lábaival a ki­lométereket az ABC-ig, vagy Nyáregyháza-felsőre a másik boltba, mert ő is a bezárt kisbolt közelében a szőlőhe­gyen lakik. Egyébként a megkérdezett vásárlók egyike sem panasz­kodott a két boltban a ki­szolgálásra. Hát ennyit egyelőre a nyáregyháziak hangulatáról. Aszódi László Antal A Dán/i Magvető Mgtsz a kókai cipőfelsőrész-készítő üzemébe, varrodai munkára felvesz nőket Bérezés: a teljesítmény szerint. Kereseti lehetőség: a betanulás után 3000 és 4500 Ft között. üzemi étkezés és üdülési lehetőség van. Az üzem Sülysáptól 3 km-re található. Húsz személy jelentkezése esetén autóbuszról gondoskodnak. Kismamaműszak lehetséges. Jelentkezni lehet az üzemben: Káka, Várak-teiep. (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom