Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-17 / 140. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 140. SZÁM 1985. JÚNIUS 17., HÉTFŐ Vitte a pénzt a vihar Forintért vett biztonságban Jött bálákban, konténerekben Évzáró előtt tankönyvsereg Hm érkeznek meg időben A szombat, a választások napja több család számára más esemény miatt is felejt­hetetlen lesz egy időre, ugyanis a késő délutáni órák­ban száz, százhúsz kilométe­res sebességgel orkán söpört át a területen. Az időjárás- változást hozó ciklonnak mintha itt lett volna a ran­devúhelye. Tört ablak, kimar- jult kerítés, hetedhét határba elsodort fontos és haszontalan holmi után kerekedhettek fel a gazdáik, és örömmel nyug­tázhatták, hogy komolyabb kár nem esett. Millióban mérve Az Állami Biztosító ceglédi fiókjához is kevesebb bejelen­tés érkezett, mint a február 3-i vihar után. Számukra ed­dig az volt az első fél­év legköltségesebb eseménye, ugyanis 1488 káreset-bej élen- tés érkezett a lakosság részé­ről, és 5 millió 840 ezer fo­rint kártérítést fizettek ki a biztosítottaknak. A felmérés nagy apparátussal folyt, más megyei igazgatóságok munka­társai is besegítettek, még du- náinitúMa!k is. Kisebb viharkárról azóta Is Lám, lám — bólogatunk együttérzően jó ideig —, most remek tippeket kapunk ah­hoz, miként lehet a legbiz­tosabban kihozni a sodrából az ismert szépírót. Mit sod­rából! A béketűréséből. Ke­ményen megpolgárosodott életformáját kikezdeni, rez- zenetiennek látszó nyugalmá­ból kizökkenteni, és egyálta­lán, úgy könnyedén megsem­misíteni. Noel Coward színdarabjá­ban, az Alkonyi dalban Car- lotta (Tolnay Klári) igyek­szik praktikák ármádiájával térdre kényszeríteni hajdani szeretőjét, Hugo Latymer írót. Az egykor eldobott kedves jogán most kíméletlenül te­temre hívja, szorongatja, meg­sorozza, makacs álarcát tép- desi, ami önmagában még ro­konszenves lenne, de csak nem akar megvilágosodni, miért teszi mindezt. Miért je­lenik meg épp ő és épp most, voltaképp nyomós indok nél­kül, az elmúlt évtizedek va­lamelyikének homályából, hogy pimasz hetykeséggel elő- ráncigálva közös múltjuk ku­sza eseményeit, leleplezze a képmutató auktort? De mitől is képmutató Hugo Latymer? Attól, hogy anno nem szeret­te igazából Carlottát. No, most hát megkapja a magáét ez a jól szituált nőcsábász — kuncogunk magunkban, s azon kezdünk morfondírozni, hogy a visszamenőleges le­számolásból aligha lesz vil- lámió dráma. Ámde ekkor Carlotta előhozakodik a far- bával: tudja a titkot, Laty­mer képmutatásának titkát, mi több, zsarolhatja is. Vagy úgy — dőlünk hátra kissé megnyugodva a szék­ben, és továbbra sem tud­juk: micsoda és kicsoda te­hát Carlotta? De kár sopán­kodni, hiszen ez is kiderül. Kiderül, hogy nem más, mint ellenpont. Szerepe annyi, hogy semmiből előbukkanva merő­ben különbözzön Hilde Laty- mertöl (Békés Itala), az író­feleségtől, aki szintén birtok­lója a szégyenteljes titoknak, ám erős jellem lévén, képes az erkölcsi terhet némán ci­pelni, nem fordítva azt férje kaptak jelentést, igaz, de sze­rencsére a februári pokoljá­rás nem ismétlődött meg. A lakosságnak térítésként május végéig a ceglédi Állami Biz­tosító kirendeltsége több mint kétszeresét fizette ki annak az összegnek, amit'tavaly ha­sonló időszakban kellett ad­niuk. y A nyugdíj mellé Az esztendő tulajdonképpen jól indult, eredményesen zár­ták a múlt évet, a nehézsé­gek ellenére is megbirkóztak az éves terv teljesítésével, öröm, hogy a hivatali mun­kásgárda stabil, nem jönnek- mennek az emberek. Pedig a feladatok inkább csak nehe­zedtek. A biztosítási formák közül jól alakult a CSÉB 150-es csoportos élet- és baleset- biztosítás már. Mint igazoló­dott, indokolt volt a szervezés indítása, mivel egy bizonyos rétegnek igénye van, az ily módon kialakuló anyagi véde­lemre. Ebben a formában az önálló munkaviszonnyal, ke­resettel nem rendelkező há­zastársnak és a 18 éven aluli, eltartott gyermekeknek ip ki­ellen. Hilde a maga néhány mondatával főszereplő, de Carlotta játssza a főszerepet. S mit csinál az író? Kapkod­ja a fejét. Pedig semmi oka rá. V. S. ★ Mintha Rembrandt híres festményének főalakját lát­nám megelevenedni. Fehér haj, széles váll, időkarcolta homlok, meleg tekintet. Mo­rajló hangú, jóságos apó. Üde körülötte a levegő. Sza­bó Sándor. — Sok élménnyel kötődöm Ceglédhez. Nagybátyám, Gaál Lajos volt a városi posta­mester. Kisdiákként gyakran jöttem hozzájuk. A posta emeleti részében laktak. Kint Ugyerban termett szőlőjük. Hányszor futottam ki oda mezítláb! A forró homok égette a talpam. Dolgoztam is, megcsináltam mindent, amit egy magamfajta pesti gyerek­re rábíztak. Tízéves koromig váltig ér6 szőke hajat hord­tam. Édesanyámnak így tet­szett. Egy nap Lajos bácsi felesége („Meleg ez a hosszú sörény”), nagy megrökönyö­désemre levágatta. Mindjárt napszúrást kaptam. — Hogy előny-e a kelle­mes hang? Elsősorban adott­ság. Régen előny volt. Ma más színházi követelmények vannak, ahol inkább hátrányt jelent. A karakterszerepek­hez nem elég a szép orgá­num, ami olyan, mint a fu­vola. Ha jól szólaltatják meg, elbűvöli a hallgatót. — Az élet, a színház sok jó feladattal halmozott él — nemcsak a Cyranóra gondo­lok —, és az erkölcsi elisme­réssel sem fukarkodott. Ko­rábban érdemes, most ápri­lisban kiváló művész lettem. Megadatott, ami keveseknek, magyar színész létemre éveikig játszhattam a Broad- wayn. Mit kívánhatnék ennél többet? Már készülök a „nagy szerepre”. Bár ... négy hó­napja nem dohányzom. .Re­mélem, lesz türelmem és akaratom a kilencedik hó­napig. Az anyának is ennyi idő kell. F. F. jár a biztosítás. Természete­sen a CSÉB 150 mellett az azt megelőző csoportos bizto­sítások hagyománya is él, a területen az aktív dolgozók nyolcvan százaléka CSÉB-tag a kimutatás szerint. Tény, hogy a családok anyagi helyzetének alakulása a szervezők eredményes inun­káját befolyásolja. Nem győ­zik hangsúlyozni, hogyha va­lami baj történik, a kisebb pénzű embert éri mindenképp a nagyobb kár. Jobban meg­érzi, mint a vaskosabb anya­gi háttérrel rendelkező. Épp ezért van szükség arra a se­gítségre, amit joggal kérhet és kaphat, ha biztosított. Az életbiztosítások sorából az egyéni szorgalmazása ki­emelt feladat a ceglédi fiók számára. Kezd kedvelt lenni a nyugdíjat kiegészítő bizto­sítás is. Aki ilyenre szerző­dik, eldöntheti, hogy az össze­get majd egyben váltja ki vagy inkább a nyugdíja mellé havi apanázst kér. A mások kárán tanul Nyár eleje van, külföldi utazásra indulók is be-betér- nek az Állami Biztosító ceg­lédi fiókjához. Ki érdeklődik, ki céllal érkezik. Aki sze­mélyautóval indul külföldre, az az autóra biztosítást köt­het külön arra az Időszakra. Nyaraló a nyaraló kárán vagy épp a sajátján okulhatott — feltörték a kocsiját, ellopták, rongálták, baleset érte, s mi­vel külföldi cascója nem volt, igencsak lapósabb lett az er­szénye. Az ÁB ceglédi fiókját mos­tanában naponta négyen-öten felkeresik, hogy ilyen bizto­sítást kössenek indulás előtt. Népszerű a BBP is, vagyis a baleset-, betegség- és pogy- gyászbiztosítás. A többi közt kempingezők látták ennek már a hasznát. . Most, hogy tanév vége van, a biztosítás egyik formájáról, amely a tanulókat érinti, gya­korta szó esik az iskolákban. A statisztika június végén, jú­liusban készül el. Az iskolák a szükséges nyomtatványokat már megkapták. Mint a biztosítónál említet­ték, jó lenne, ha a gyerekek és a pontos adatvezetés érde­kében az Iskolákban még a tanévzárás előtt elkészülnének a következő tanévre szóló biztosítások rendezésével. Igaz, ez pluszmunka a peda­gógusok számára, de tanítvá­nyaik érdekét szolgálja. Sokan szeretjük a könyve­ket és sokan megyünk el a könyvesbolt mellett. , Néha megállunk, nézelődünk, s -ta­lán be is térünk egy-egy új kötetet megvenni, vagy egy érdekes kiadványt, ha lehet, legalább megnézni. Nem ne­héz egy könyvesboltos mun­kája — gondoljuk. Hiszen szól a lemez, jókedv és friss könyvszag terjeng a boltban. Ügy gondoljuk, ha újra kez­denénk az életet, talán köny­vesboltba mennénk el dol­gozni. Ha hely volna A napokban én is elmen­tem, körülnéztem egy kicsit a boltban. Sok mindent ész­revettem, amit más talán nem is nagyon gondol, s ami­re eddig én sem figyeltem fel. Szepesi Pálné, a könyves­bolt vezetője kínált hellyel. Szívesen ült le beszélgetni, hisz addig is pihenhet kicsit. — Ne haragudjon, nagyon sok a dolgom, különösen most. Már a jövő tanévre gondolunk itt. Bár nem aka­rom elszomorítani a diákokat, de épp a tankönyveket oszt­juk szét az iskolák közt. Ez egy kicsit fárasztó. — Honnan érkeznek a tan­könyvek? ­— A fővárosból. — Pontos-e a szállítás? — Általában igen, de sajnos van még hiány bőven. Főleg a hetedikes, nyolcadikos tan­könyvek azok, amelyek nem érkeznek még időben. Vagyis mostanra. De aggódni nem kell. Általában augusztus vé­gére, az igazi idényre ezt a hiányt pótolják. Sajnos sok az újítás. Nem akarok bírál­ni senkit, semmit, de ha egy tantárgyat újítanak, akkor a könyvek ahhoz rögtön hiá­nyoznak. Van úgy, hogy még a kézirat sem jelent meg. De például az ének-zene tan­könyvben az újítás már egé­szen nagyszerű. Nincsen kü­lön a munkafüzet, így keve­sebb a gond. — Az iskolában hogyan oldják meg a tankönyv elosz­tást? Sokait foglalkoznak ve­le? Kik azok? — Az iskolákkal nagysze­rű a kapcsolatunk. Sokan úgynevezett „öreg rókák” már ezen a téren, tapasztal­tak. Kölcsönösen hasznos ez az Ismeretség. Abban is a se­gítségünkre vannak, hogy diákokat küldenek ki a rak­tárba. A gyerekek elég szor­galmasan adogatják a tan­könyvpakkokat, függetlenül attól, hogy szeptembertől elég sokszor fogják őket szidni. Az bánt minket, hogy a Földváry iskola csak augusztusban ve­szi át a könyveket. Ez elég sok pluszmunkát jelent ne­künk, de ha egyszer nem tud­nak helyet biztosítani, alkal­mazkodni kell hozzájuk. — Rendszeresebb az ellátás most, mint tavaly? — Igen. Nagyon jó, hogy már most megvan a köny­vek többsége. De például gimnáziumi tankönyv kevés érkezett, Wéber Ferenc tanár úr így kénytelen lesz majd augusztusban átvenni őket. De legalább így eloszlik az ellá­tás, és nem szakad a nya­kunkba minden feladat a nyár végén. — Milyen a szállítás? — Némelyik jó, némelyik rossz. Ha konténerben küldik, sokkal rosszabb, mint ha te­herautó hozza el. Mostanában teherautóval szállítják, így könnyebb a rakodás. — Bent, ahogy nézem, nem nagyon vehető észre „kapkodás”. — Pedig sokat jelent ez itt is. Bent a boltban ilyenkor kevesebben vagyunk, és min­den gond a boltvezető-helyet­tesre hárul. Neki is megvan­nak* a gondjai, hiszen most fejeződött be az ünnepi könyvhét, sokan jönnek év­záró alkalmából vásárolni. Szóval, van itt is munka bő­ven. Hétszer fordultak — Felkeltette bennem a kíváncsiságot: hány kilo­gramm lehet egy ilyen tan­könyvcsomag? Blues: amerikai néger nép­zene kesergő hangú típusa. — Szeretném, ha leülnének, akik állnak, mert olyan érzés fog el, hogy el akarnak men­ni. Köszönöm. A bluest sokan szeretik, de kevesen ismerik. Elképzelem magamban, hogy egykor valaki ott ült a járdán, fején kalap. Szemét nagy fe­kete szemüveg takarta el. Le­het, hogy vak volt, az is le­het, hogy nem. Mellette másik kalap. Énekelt, szájharmoni­kázott. A járókelők pedig do­bálták az 5 és 10 centeseket. Ma másképp van. — Kukoricát dobnak a ka­lapba — replikázik egy hang. — Mert? — Magyar módra. — Igen ám. De a kakasok nem fiinak ki az utcasarok­ra. Mindegy Másra gondol­tam. A képzeletbeli utca a Dózsa klubban van, a járda egy szék támlája. Bodonyi Attila kalap­ja alól gyűrűkben omlik vál­lára a haj, nincs sötét szem­üvege. Élesen vijjog a száj- harmonika, alatta kemény gi­tárkíséret. Tömör, mintha ze­nekar játszana. Felszáll a szomorú, panaszos ének, mely­hez illik a fátyolos, rekedtes hang. jjjjji Ismert bluesok átdolgozásai, saját kompozíciók. A szöve­gek szerzői Szepes József ci­gány költőtől Allen Ginsber­gig. Miről szólnak a dalok? Az elesettekről, számkivetet­tekről, az élet lecsúszottjairól: megkeseredett öregekről, pros­tituáltakról, részeges csavar­gókról. Van intellektuálisabb mű is. — A fiatalember megy az Úton, a másikon meg a tudo­mány. Találkoznak: bumm! És meghívják egymást egy sörre. Matematikus blues. Az önéletrajzi ihletésű szer­zemény után arról énekel, hogy a ma emberének a lom­bik az első albérlete. Lom­bikvilágban élünk, ahol min­den precízen kiagyalt, mani­pulált, s a legszörnyűbb az, hogy az érzések is. A termé­szetünk sem természetes. A publikum kimondottan élvezi az előadást, a fanyar humorú, olykor önironikus konferálást, ütemes taps ‘ kíséri a sodró lendületű dalokat. — A most következő szám­mal szoktam befejezni. Volt már olyan, hogy a refrént mások is' énekelték velem. Aztán kiengedtek. Rendőr- blues. Még három ráadás. — Autodidakta módon ta­nultam meg szájharmonikázni és gitározni. Kezdetben per­sze csak a magam szórakozta­— Emelje meg! Tessék. En­nél bizony akad nehezebb is. — Az autóban hány csomag fér el? — Ügy 500 körül. És ezeket mind meg keli emelni, nem is egyszer/ Ma például hét­szer fordultunk... — Akkor, ha a minimumot számoljuk, egy nap alatt több mint 150 kiló papírt emelnek meg. Ez több, mint egy súly­emelő teljesítménye. Győzik? — Bírni kell, de tény, hogy fárasztó munka ez. Mennyit és máris — Vannak gyerekei? — Igen. Kettő is. — Milyen érzés tudni, hogy azt a könyvet, amelyet elkül­dött az iskolába, tulajdonkép­pen visszakapja majd a saját csemetéje? — Fura, de jó. — Köszönöm a beszélgetést — Én is. Amikor kiléptem a boltból, megpróbáltam a vakációra gondolni, erősen. Nem ment. Nagy ég, mennyit dolgoznak értünk! Nem is az, hogy mennyit — inkább az, hogy már... J. J. tására csináltam. Időközben elvégéztem a debreceni tudo­mányegyetemet, matematikusi oklevéllel költöztem Pestre. Egy évig dolgoztam, ezernyi gondom volt, albérlet és egye­bek. A blueshoz menekültem. Mélyen hatott rám John Ma- yell, a Rolling Stones, a Cream együttes. Rengeteget gyakoroltam. Mivel nem bír­tam elviselni a kötöttségeket, otthagytam a munkahelyemet. A zenét választottam. A rend­őreik elég gyakran igazoltattak. Szerencsére amikor a szemé­lyimből kitűnt a végzettsé­gem, többnyire megenyhültek. — Aztán bemutattak Földes Lászlónak. Ö meghívott a Hobo Blues Band koncertjei­re. Egy idő után állandó tag lettem, már csak a kmk el­kerülése végett is. Sokat kö­szönhetek Földesnek. Náluk tanultam a legtöbbet. Nem le­hetett nyavalyogni, csak ma­gamra számíthattam. Nem se­gített senki, mert arra nem volt idő. Megedzett a velük el­töltött kemény három év. — Jártam a Kassák klubba. Ismertem Kovács Katalint, a klubvezetőt. Egyik alkalom­mal hármasban beszélget­tünk. Ismerősének azt me­séltem, hogy az álmom egy blues-kocsma, ahol nem az Akácos út színvonalú nóták bántják a füleket. Az emberek bejönnek, sört isznak, és köz­ben szól az igazi blues. De hol van az a kocsma? Az il­lető hecceit: itt van. Hülyeség — mondtuk ml. De öt perc múlva már tervezgettünk, összejött. Azóta vezetem az ország első blues-kocsmáját. Ez nem azt jelenti, hogy ki­mérem a sört, hanem én kö­töm le a műsorokat, tárgya­lok a fellépő művészekkel, plakát után rohangálok. Van­nak irodalmi betétek is. Ven­dégünk volt Cseh Tamás, Vál­lai Péter. Lehetőséget kapnak bemutatkozásra a fiatal tehet­ségek. A kocsmának sikere van. — önálló estemmel járom az országot, elmegyek a leg­kisebb faluba is. Télen kevés bulim volt. Beadtam néhány cuccomat a zaciba és persze segédmunkát vállaltam. Soha nem akarok már matématikus lenni. Egyet szeretnék, nyu­godtan és biztonságban élni a zenéből. Számomra a blues jelenti az életet. Fehér Ferenc ISSN oisj-asoe (Ceglédi Hírlap) E. K. Laska lakik az iivegházban A betegek és a dolgozók élelmezését primőr árukkal színesíti a ceglédi Toldy Ferenc Kórház kertészete. Üvegházaikban gombát is termesztenek. Kiss Ferenc főkertész vezetésével — képünkön — szedik a friss, szépen fejlett laskagombát. Apáti-Tóth Sándor (elvétele SzínvsUás Carlotta mint ellenpont A gitáros biuesa Lombikvilágban élünk

Next

/
Oldalképek
Tartalom