Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-01 / 127. szám

1385. JÍjNTUS 1.. SZOMBAT PEST MEGGYEI HÍRLAP L/ Kormoniniekcióval időzítik a kecsese (és más halfajak) fejesének időpontját. A gazdaság az erőmű ái- ntelegedett vizét hasznosítja. (A cím fölött balra) A legkorszerűbb berendezéseken keltetik a halikrákat. (A cím fölött jobbra) Az erőmű felmelegedett hű­tővizét hasznosítja a százha­lombattai Temperáltvizű Hal­szaporító Gazdaság, az időjá­rástól kevésbé függő korszerű technológia eredményeként a hazai ivadéknevelés fő bázisa. A hidegvízi halak (pisztrán­gok) kivételével mindegyik te­nyésztett halunkból nevelnek ivadékot a halgazdaságok és horgászegyesületek részére. Jelenleg még tart a ponty- és a kec.segeikrák keltetese. és kezdődik a növényevő halak szaporítása. Az idén többet igényelnek a kecsegeivadék- ból. szívesebben telepítik, mert most már megmarad a Duná­ban. Folyónk vize ugyanis tisz­tult az utóbbi években. A ke­csese megjelenését a tapasz­talt halászok a víztisztulás bi­zonyítékának tartják. A keltetőben Kifejik az ikrát az anyapontyból Egy mondat a határozatból A szükségszerűség érvényesítése Demokratikus jogok és intézmények széles köre Vaskövetkezetességű akarat kezdőpontja. A Magyar Szo­cialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottságának 1957. február 26-i határozata már kimondja, mint szükségszerűt, „a szocialista demokrácia to­vábbfejlesztését a dolgozó tö­megek javára”. Tette ezt a megállapítást a párttestület akkor, amikor igencsak más természetű gondokkal birkó­zott társadalom és gazdaság! Időszerűtlen lett volna tehát? Az időbeni felismerés látvá­nyos bizonyítéka, mert az azóta eltelt huszonnyolc esz­tendő az akkor kimondott szükségszerű érvényesíthetősé­gének jegyében telt el. Nem létezhet Lényegében három fő jel­lemző elemzése ad megbízha­tó képet arról, amit akarunk, az . már mennyire, mennyiben létező, s mennyiben lehet majd a jövőben, valóság. A jellemzők közül az első: a de­mokratikus jogokat megvaló­síthatóvá tevő — és megvaló­sító — intézmények, intéz­ményrendszer tevékenysége. A második: az érdekegyeztetési mechanizmusok és terepek fo­lyamatos átalakulása. A har­madik: a hatalom gyakorlá­sában a tömegek közvetlen íésüvótelériek jíölyamatos’ erő­sítése. Olyan bonyolult teen­dőcsoportról van szó tehát, amelynél kölcsönhatások sere­gével kell számolnia a társa­dalomnak, azaz a végrehajtó­nak. Kölcsönhatásokat emlí­tettünk az előbb. Az MSZMP Központi Bizottsága 1965. március 11—13-i ülésén irány­elveket fogadott el a párt néhány időszerű ideológiai feladatáról. Ebben olvashat­juk: „Nem létezhet szocialis­ta demokrácia helyi sajátos érdekek és az ezeket érvénye­sítő — tehát a hatásköröket és jogokat törvényileg is ponto­san rögzítő — önállóság nél­kül.” A húsz éve jóváhagyott irányelvekben foglaltak sok tekintetben napjainkban jutot­tak el a megvalósulásig — gondoljunk csak a tanácsok megváltozott szerepkörére, vagy arra, hogy éppen a leg­utóbbi időben kért és kapott önálló települési szerepkört, jogot két község is a megyé­ben —, azaz nem beszélhetünk túlzott gyorsaságról, ám ugyanakkor hiba lenne a ha­ladás bizonyítékait lebecsülni. Csupán találomra kimarkol­va a tele kosárból a példákat az előbbiekhez: módosításra került az alkotmány, meg­kezdte munkáját az Alkot­mányjogi Tanács; az ország- gyűlés, a Minisztertanács munkájának fejlesztésére e testületek feladatok sorát fo­gadták el, kezdték el megva­lósítani; a járások megszűn­tek, a közigazgatás átalakul; a választójogi törvény a la­kossági viták sorozatának ta­pasztalatait tükrözi, hiszen csak a megyében több mint hatezer vélemény, javaslat hangzottal . . .! A példákból talán kivilág­lik, a szocialista demokrácia — politikailag, jogilag szava­tolt — cselekvési lehetőségek láncolata, aminek egy-egy szeme a véleménynyilvánítás, a szavazás, az ellenőrzés, a beszámoltatás, a döntéshozói előírások betartása stb. Nem szűkíthető le az állami, a ha­talmi-igazgatási intézmény­rendszerre, holott ez gyakori hiba. A szocialista demokrá­cia az egész társadalmi életet átható, a társadalmi együtt­élés valamennyi terepét sza­bályozó elv és módszertár egyszerre és együttesen. Gyűj­tőfogalom tehát, a demokra­tikus jogok és intézmények — benne a fórumok — legszé­lesebb körét öleli fel. Egy­szerre eszköz es cél, mert e kettőssége vezet — vezethet — az ember mindenoldalú felszabadításához. Ennek a roppant nagy je­lentőségű teendőnek, a min­denoldalú felszabadításnak a tükröződése ott van az MSZMP programnyilatkozatá­ban, amelyet a XI. kongresz- szus fogadott el 1975 márciu­sában. A dokumentum félre­érthetetlenül kimondja: „A szocialista társadalom fejlesz­tésének elsőrendű követelmé­nye a szocialista demokrácia mind teljesebb kibontakozta­tása.” Szándékkal választot­tuk az idézeteket egymástól időben viszonylag távoli do­kumentumokból, 1957-ből, 1965-ből. 1975-bÖl, amikhez most társítjuk 1985-öt. A XIII. kongresszus határozata ugyanis rendkívül tömören azt mondja ki: „A szocialista demokrácia fejlesztése, elmé­lyítése pártunk történelmi programja.” A cikk első mon­datában vaskövetkezetességet említettünk, elég az évszá­mokra pillantani... Szó sin­csen persze a jó szív, a jó­akarat vagy valami más ha­sonló diktálta következetes­ségről, sokkal inkább a szük­ségszerűség érvényesítéséről kell beszélnünk.''1^'’*''-- 1 Kibontakoztatás A szükségszerű érvényesíté­séről, hiszen alapvető politi­kai feltétel — érdek — a tár­sadalmi-gazdasági feladatok végrehajtásában, hogy a dol­gozó tömegek ismerjék, értsék a célok miértjét, hogyanját, alkotó módon vegyenek részt mind a célok meghatározásá­ban, mind a végrehajtásban. Ennek azonban nélkülözhetet­len eleme, hogy a politika a dolgozó tömegek érdekeit fe­jezze ki, azaz az irányítás szervezetrendszere mindenkor képes legyen ezeknek az érde­keknek a felismerésére, kife­jezésére, érvényesítésére. Erre viszont csak akkor képes, ha megbízhatóan működnek a szocialista demokrácia fóru­mai; a logikai lánc így ér össze. Ennek az összeérésnek a lé­tezéséről így szól az MSZMP Pest Megyei Bizottságának a megyei pártértekezlet — Gö­döllő, 1985. március 2—3-a — elé terjesztett beszámolója: „Fejlődött a szocialista de­mokrácia. Az állampolgárok széles körben kapcsolódnak be a lakóterület közéletébe, öntevékenységük. kezdemé­nyezéseik szemléletes meg­nyilvánulása a nagyarányú társadalmi munka.” Egyetlen tervidőszakban sem volt még olyan nagy értékű a társadal­mi munka a megyében, mint most, a hatodik ötéves terv­ben, amihez persze kénysze­rűen hozzájárult az is. hogy a tanácsok fejlesztési lehető­ségei, a népgazdaság gond­jait tükrözve, szűkebbek let­tek, azaz bizonyos beruházási célokat a településen csakis akkor látszott lehetségesnek elérni, ha az átlagosnál, a megszokottnál többet segít a lakosság. És segített! Ami fényt vet rá. a jól — és közö­sen! — megválasztott célok mozgósítják az önzetlenséget, tartalékokat táratnak fel, azaz a demokrácia módszertana — fogalmazzunk nyersen — adott esetekben forintokat fiadzik, azaz a haszon nem csupán el ­vont, erkölcsi, tudati, hanem nagyon is gyakorlati, tárgyi. Sem ezen a területen, sein másutt nem számítanak rit­kaságnak, kivételes esetnek a viták. Sőt, az igazán demok­ratikus légkör kialakítása egy- egy munkahelyen, településen érthetően és törvényszerűen együtt jár a viták felerősödé- , sével. illetve a viták során felbukkanó — téves, hibás, olykor ellenséges — különbö­ző nézetekkel. A vitakultúra viszonylag alacsony foka azonban nem a demokrácia jogosultságát kérdőjelezi meg, hanem arra figyelmeztet; a demokrácia gyakorlását is — társadalmi méretekben! — ta­nulnunk kell, amire frissen szolgáltattak példát a június nyolcadik! országgyűlési kép­viselő- és tanácstagválasztáso­kat előkészítő némely jelölő gyűlések a megyében. Amint frissen kínálkozó példák azok is, melyek a jelölést először elfogadó, majd mégis vissza­kozó tanácstagjelöltekről — országgyűlési képviselői vá­lasztókerületekben a megye­ben két ilyen eset volt csupán — szólnak. Sok a tanulnivaló, sok a tanuló! S akadnak ne­hezen tanulók, hiszen a me­gyében — igaz, nem nagy számban — a választásokat előkészítő jelölő gyűléseken itt-ott felbukkant egy-egy ál­lampolgár, aki nehezen tűrte,, hogy más is beszélhet, más-' nak is lehet véleménye ... Szocialista demokrácia és fegyelem, szocialista demokrá­cia es centralizmus nem kizá­rói egymásnak, hanem éppen lényeges kiegészítői. A fegye­lem, a centralizmus ugyanis a többség akaratának a vég­rehajtását — a végrehajtható­ságát! — segíti. Ehhez azon­ban — és erről történelmünk során el-elfeledkeztünk — a fegyelemnek, a centralizmus­nak helyesen kell kifejeznie a közös érdekeket. A közös ér­dekéknek — ebből követke­zően — összhangban kell áll­niuk — alapvető dolgokban — a különböző csoportérdekek­kel, ezt az összhangot azon­ban ismét csak a szocialista demokrácia eszközeivel, tere­pein lehet megteremteni. Választ kerestet Nem egy-egy feladat vég­rehajtásáról, nem egy-egy kampány sikeres lebonyolítá­sáról van szó tehát, hanem arról, hogy a folytonos átala­kulás, igazodás terepén kell, hogy járjunk, amikor a szo­cialista demokrácia fejleszté­sén dolgozunk. S kell, hogy járjuk ezt a bonyolult tere­pet, mert napjaink világa, valósága — mind nemzetközi, mind belpolitikai, mind poli­tikai, mind gazdasági érte­lemben — egyre bonyolul­tabb, egyre összetettebb kér­désekre, kétségekre keresteti a választ, s ahol nem keresik, nem lelik ezeket a válaszokat, ott éles konfliktusok létrejöt­tét, a lehetséges változtatások elszalasztását, a haladás ira­mától való végzetes elmara­dást kockáztatják. A történel­mi program valóban törté nelmi: népet, nemzetet for­mál, emberibb, vonzóbb jövőt adva jogos jussként tömegek­nek nemcsak a világ tárgyi javaiban, hanem erkölcsi, po­litikai értékeiben úgyszintén ezt téve, ezt érve el. Mészáros Ottó . Kajkelíetés Százhalombattán

Next

/
Oldalképek
Tartalom