Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-05 / 130. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 130. SZÁM 1985. JÚNIUS 5., SZERDA A béke védelméért szél Beszédes kép, csöndes fegyver — Katonaindulók, frontda­lok illenek ehhez a kiállítás­hoz, vagy néma csend. — így mondta az emeleti teremben látható, Évfordulók címet vi­selő gazdag, történelmi hite­lességű anyagot szemlélve az egyik látogató. A megnyitás óta már harmadszor volt ott, s harmadszor is érezte, szo­rongatja a torkát -valami. Halk léptei alatt meg-meg- reccsent a lakkozott padló, a ceglédi helyőrségi művelődé­si központban. Tény, hogy nem mindenna­pi látnivalót hozott Egerből a ceglédiek szeme elé Péterváry István hivatásos tiszthelyettes. Négy évtized világeseményei sorakoznak az üvegszekré­nyekben, a fali tablókon. Szí­nes, ám cseppet sem vidító a látvány. Évfordulók jagyéíen Fegyverek, egyenruhák, ka­tonai jelvények és kitünteté­sek, köztük versidéz'etek, ko­rabeli plakátok, fotónagyítá­sok, újságképek állnak me- mentóként a vendég előtt. A terem belső sarkában — szó szerint halálos nyugalomban — egy-csatatérrészlet, életet oltó, ám már élettelen eszkö­zeivel, embertelenségével. Péterváry István nem idős, fiatalabb felszabadulásunk­nál. Tizenöt esztendős lehe­tett, amikor érdeklődése harci tárgyak^ eszközök, dokumen­tációs anyagok felé irányult, évszázadokat átfogó terjedel- mességgel. Amit itt láthatunk, a felszabadulással, a győze­lem ,napjával, a Varsói Szer­ződéssel kapcsolatos évfordu­lók jegyében került közönség elé, ám otthon középkori har­ci eszközök, Rákoczi-korabe- tíek, 1848-asok sorakoznak do­bozokban, ládákban. A leltár a gyűjtő fejében ott van, nap­rakészen. Énbkísáisk, értik A májusi békehónap alkal­mával először Egerben került közönség elé az anyag. A ki­állításnak 15 ezer látogatója volt, a vendégkönyvben 'se szeri, se száma véleményeik­nél!, bejegyzéseiknek. Mond­hatnánk azt is, hogy a hábo­rút megbélyegző egyetértésük­nek, békevágyuknak, örülhet a gyűjtő: megértették amit mondani akart. Sőt, mondott is, hiszen máris nem egy al­kalommal maga csapott fel kiállítása idegenvezetőjévé. Alaposan felkészült mondani­valóból is. Fegyverek a falon. Német pisztoly, alatta bretagnei vé­rengzés fotója: a képen, kato­na kezében a tárgy fotómása. Egyenruhás modélleket he­lyeztek a terem egy-egy pont­jára.. Ejtőernyős magyar had­nagy a második világháború­ból. Zubbonyán a tűzaranyo- zott, j^lv.én‘y .nm^Jja; „mfs.t gr­— Minden második; embe­rünk az. De segédmunkásaink is begyakorlottak, képesek hi­bamentes szakmunkát kiadni a-kezük közül. Ezt annak kö­szönhetjük, hogy jók a műve­zetők és a szakmunkások, nem restek tanítani a. melléjük ke­rülőket. — A KEVIÉP nagy. Milyen helyet foglal el a ceglédi az építésvezetőségek között? — Tavalyi eredményeinkért kiváló építésvezetőség lettünk. A Kossuth brigád, amelynek Orosz József a vezetője, két­szeresen kiváló már. Évente 2 ezer köbméter betont dol­goznak fel. — Régebben az a hír járt a KEVIÉP ~ építésvezetőségéről, hogy kész betont magánépítke­zőknek is eladnak. Most, ami­kor a családiház- és lakásépí­tési program fokozottabban a figyelem középpontjában áll, van-e ilyen feladatuk? — Sajnos, a költségeink na­gyon magasak. Ám keressük a lehetőséget, hogy elfogadhat több. reálisabb ’ összegért vő gezhessük a lakosság számára ezt a szolgáltatást. A lakosság érdeke így kívánja és a miénk is. Mint Halfa Tibot építésve­zető elmondta, szép feladatot látnának a jövőben a ceglé­di autóbusz-pályaudvar kiépí­tésében. Részt vesznek a vál­lalkozók versenytárgyalásán, szeretnél! megnyerni, s kor­szerű, tartós buszpályaudvart készítenének. G. Gy. Jó elfoglaltságot ígér a ceg­lédi művelődési központ és tornacsarnok igazgatósága szervezésében induló úttörő sporttábor, amely egyhetes csoportokban foglalkozik a szünidőzőkkel. ugró volt, s egy másik, hogy mesterpilóta is. Majd’ hogy szemezne vele a túlsó falnál a partizánvadász egyenruhás eg­ri gárdista, továbbszolgáló zászlós, — ugyan,. hány életet olthatott ki a zubbony őrült viselője? Cápaorrú repülőgép retteneteskedik egy közeli fo­tón, mellette Verner Mollders ábrázata, cápa a cápával. Itt az angol Viktória-rend és az amerikai légió jelvénye. Emitt pedig, amelyek már számunkra még többet, jót mondanak: négy jelvény egy­más alatt, a szovjet hadsereg kitüntetései. Egyik a sztálin­grádi csatáért, Berlin bevéte­léért, a másik, Prága felsza­badításáért a harmadik, a ne­gyedik pedig a Német Biroda­lom felett aratott győzelemért Csillanó arany, zománc A felszabadulás utáni új korszakra vallanak a terem másik végiben a Var-sói Szer­ződés utáni, a béke védelmét szolgáló demonstrációs alakok s tárgyak. A kiállítás látogató­ja itt találkozhat a magyar űrhajósok jelvényeivel épp­úgy, mint a néphadsereg ka­tonáinak kitüntetéseivel, jér­vényeivel." A hír hamar terjed. Nem kell félni, hogy nem lesz láto­gatója ennek a hadtörténeti értékű, bemutatott magán- gyűjteménynek. Attól sem kell /élni, hogy a látogatókban nem "ébreszt ~«zégirjeTíéfifez ha-- sonló érzéseket-, góndolatókat. A Kossuth Ferepc utcai helyőrségi művelődési köz­pontban június 7-ig .lehet a militáris gyűjteményt ' meg­szemlélni. E. ív. Mondjuk, hogy a turista el­fáradt, s szeretné lábait meg­pihentetni a sok gyaloglás után. Füstös vendéglőhöz nincs kedve, egyszerűen csak fedél alá húzódna a szeszé­lyes tavaszi időjárás elől. Azt sem bánna, ha a pihenőórát hasznosan szórakozva tölthet­né _ei. A falumúzeum erre a céíra nem egészen jó, mert ott állva kell gyönyörködni az egyébként hatalmas és gazdag eszközgyűjteményben. A könyvtár üzért nem jó, mert egy-ket óra alatt nem lehet kiolvasni egy könyvet. Tehát marad a művelődési ház .. . feltéve, hogy ha van. Bizony hiába keresné az idegen Csemön a művelődési házat, mert olyan csoda dolog nem létezik! így hát mozit kutat a szerencsétlen; de bi­zony több órai gyaloglás után sem találna rá, mert az sincs! Legfeljebb. az iskolába kopog­tathat be, hogy van-e éppen vetítés. Ha van is, a keskeny- filnies, nem éppen modern technika az igazi mozi illúzió­ját sem nyújtja. De többnyi­re inkább a gyerekeknek vetí­tenek az iskolában, mert bár a felnőtteket is időnként be­engedik filmet nézni, kellő ér­deklődés híján maradt a házi­mozi a fiatalságnak. Mondják a helybeliek, hogy a televízió, a diszkó, a sztereó- rádiózás, a video miatt csök­kent ie ennyire a mozifilm iránti érdeklődés. De olyan véleményt is lehet hallani Csemőben, hogy ha egy igazi moziban, kulturált körülmé­nyek között, lehetne nézni a műsorokat, a celluloidszalag visszacsalogatná a képernyő elől az embereket. A községi tanácsi vezetés szeript majd akkor lesz Cse­mőben mozi, ha egyéb, főleg szociálpolitikai feladataikat teljesítették. Addig pedig ma­rad a négy vendéglátó egység s a könyvtár szórakozási lehe­tőségnek. Ugyanis a könyv­tárban közművelődési ■progra­mokat is szerveznek: hetente van ifjúsági klub, kéthetente a . nyugdíjasokét tartják meg, s a tánctanfolyamokat egy- egy turnusnak. író—olvasó xa- lá^kozák .yendége ,yplt Sugár ú^kdrás,, ße-rftesi András,\M-ol~ “hova György és mások. Saj- hös több program nem fér be tanácsháza épületében falat-, nyi helyen szűkösködő könyv­tárba, de több érdeklődő sem egy tucatnál. A nagyobb ren­dezvényekre igénybe kell hogy vegyék a tanácstermet. Szóval az a bizonyos képze­letbeli turista aligha állna meg Csemőben kicsit pihenni, szórakozni, de ennek talán nincs is túl nagy jelentősége. Az ott éiők s a hobbikertek tulajdonosainak azonban már sokkal fontosabb lenne, hogy ne kelljer^ Ceglédre, vagy más, nagyobb településre el­utazni egy kis kikapcsolódás­ra. Mert az ottani emberek nagyon keményen dolgoznak, s igazán megérdemelnének egy saját, jók működő kultúr- házat. Aszódi László Antal Itthon, külföldön Tóth István fotói Komáromban, a Csokonai Művelődési Központ kisgalériá- jában, a Kelemen László utcá­ban nyílt meg Tóth István fo­tóművész kiállítása, melyet —r mint a katalógusban is jelez­te — nagy tisztelettel és sze­retettel ajánl Patkós Irma színművésznőnek. A Balázs Béla-díjas • fotóművész kép­anyaga június 21-ig látható a komáromi kisgalériában. Tóth István gyűjteményes kiállítása különben most kül­földön jár: Szófiában mutatko­zik be a neves művész tárla­ta, ott június 4-én nyüt meg. Avatott segítőkkel Szünet a Kuckóban Kicsöngettek, szünetet tart a Kuckó. Valamennyi résztve­vő és közreműködő a siker adta nyugalommal vonulhat átmeneti szabadságára, hiszen a ceglédi művelődési központ által szervezett gyerekfoglal­kozások hasznosnak bizonyul­tak, egyúttal választ is adtak néhány kérdésre. Mert az év eleji induláskor senki és semmi nem szavatol­ta, hogy a helybeli alsós ne­bulókban lesz elegendő indít­tatás és erő elszabadulni a szombat délelőtti tv-műsortól, amihez, mint megunt rágógu­mi az asztal lábához, úgy ta­padtak. Találkozik-e ez a szü­lők elképzeléséivel? S ha igen, a készülék szürkés és ké­nyelmes monotóniája helyett mit tud kínálni a művelődési központ, mennyi időn át képes ébren tartani a gyerekeket stb.? A lehető legegyszerűbb mó­don bizonyosodott be, hogy korántsem annyira lustálkodó természetű a ceglédi diákse­reg, mint gondoltuk volna. A négy találkozó során kialakult egy 50 fős törzsgárda, a Kuc­kó állandó vendégcsapata, ők nem hiányoztak egy ízben sem, s mellettük alkalman­ként legalább ennyien gyüle­keztek. De ami ennél is fonto­sabb, nem esett kútba a Kuc­kó kitervelőinek elképzelése. Arra gondoltak ugyanis,, hogy nem szórakoztató műsorokkal traktálják a gyerekeket, ha­nem megadják az önálló cse­lekvés lehetőségét, ki-ki tehet­sége szerint hozzon létre va­lamit. Makramét, bőrmozaí- kot, terményképet, papírfigu- rát és ezernyi mást. Telje­sült a kívánság, a gyerekek nagy lendülettel és érdeklő­déssel alkottak. Leginkább a monotípia és a bábkészítés aratott sikert. Akadtak avatott segítők is, természetesen az óvónők és a tanítók körében. Sokuk közül Flaskai Éva, Nagy Éva, Ke- nyó Erzsébet és Gulicska Lő­rinc nevét föltétlenül meg kell említeni. Ősszel folytatás. V. s. Rónai Mátyás tárlata Az elődök tiszteletére A Hannoverben megrendezendő szerszámgépipari kiállításra készül a képünkön látható négy méter magas bemutató állvány a Tömegtakarmánytermelési és Gépjavító GT üzemében Ceg­léden. A S21M által gyártott marófejet mutatják majd be vele működés közben a szakembereknek. Apáti-Tóth Sándor felvétel» \ Nemrég az albertirsai párt­bizottság székházában Rónai Mátyás helybéli művésztanár alkotásaiból nyílt kiállítás. Rónai Mátyás a nagyközség­ben él, rendszeres bemutatóin alkotó munkásságát lépésről lépésre figyelemmel kísérhet­jük. Legutóbb 1983. április 5-én ugyancsak a pártházban Ady Endre és Juhász Gyula verseinek illusztrációival és II. Rákóczi Ferenc születésé­nek 300. évfordulójára készí­tett grafikáival találkoztunk. Az azóta eltelt időszakban szép sikerrel mutatkozott be a fővárosi Pataki István Műve­lődési Központban is. A mostani kiállítás anyagá­ban Rónai Mátyás új témákat dolgozott fel, mint vallotta: a szülőfalu iránt érzett szeretet irányította érdeklődését, fi­gyelmét a község múltjára. Feltehetnék a kérdést: Szük- séges-e manapság a tovatűnt idők történetével, egy-egy ki­emelkedő személyiségével fog­lalkoznunk? A most bemutat­kozó helytörténeti témájú kiál­lítás igenlő válasza mellett az alkotó művésszel együtt mond­juk": múltunk megbecsülése őseink, elődeink tiszteletét is jelenti, és azt se tévesszük szemünk elől, hogy a ma élő nemzedék is csak annyi és olyan megbecsülést, tiszteletet remélhet majdani utódaitól, amennyit elődeinek adni tu­dott! / Ez a belső meggyőződés ve­zérelte Rónai Mátyást, amikor a község múltját hét témakör köré csoportosítva helytörténe­ti emlékeink ábrázolásának számunkra eddig ismeretien, de meggyőződésem szerint igen hatásos, varázskeltő, gondo­latokat ébresztő módját válasz­totta. A ma már történelmi személyiségekként tisztelt elő­deink közül a világhírnévre szert tett dr. Politzer Ádám mellett találkozunk községünk neves orvos egyéniségével: a zsidóüldözéskor meghurcolt Il­lési Aladárral, a halkszavú, szerény, de mindenkin készsé­gesen segítő régi falusi orvos­sal. Az orvosi hivatás és a köz­életi ember példaképeiként idézzük Kőházy Gyula és Kar­dos Miklós községi doktorain­kat. Tessedik Sámuel utódaként. emlékezünk a falusi gazdakört alapító Kutas Emil iskolaigaz­gatóra, a felszabadulás nyo­mán megalakított Nemzeti Függetlenségi Front első helyi vezetőjére. Idézzük a nagy múltú tár­sadalmi egyletek emlékét: az 1880-ban alapított Alberti—Ir- sai Iparos Ifjúság Önképző Egyletét, melynek tagjai és ve­zetői •— köztük az 1919-es ve­terán Revuczky József —r hosszú évtizedeken át a község kulturális életének irányítói voltak. Jogos büszkeséggel gondolunk az 1899-ben alapí­tott Alberti—Irsai daloskörre, amely 1925-ben a soproni or­szágos dalosversenyen első B. díjat nyerve országos hírnevet szerzett Alberti—Irsának. Ma is elismeréssel adózunk a da­loskor mellett másik kórust is dirigáló Kracker Mihály igaz­gató-tanítónak. Egy 1930-ban kiadott megyei monográfia szerint Kossuth ceglédi beszé­dének hatására 1849-ben Irsa adta a környező községekből a legtöbb honvédet. A 48-as hő-, söknek és Pest vármegye 48-as honvéd fő hadipénztárnoká- nák, Irsay Károlynak is tisz­telgünk, miként tisztelettel adózunk a múlt minden szor­gos, munkában meggörnyedt albertirsai munkásemberének is. A történelmi és személyi vo­natkozású emlékek mellett he­lyet kapott a kiállításban a ré­gi alberti—irsai falukép, a fes­tő ecsetjére kívánkozó szőlők­kel, gyümölcsösökkel telepített lankás-dombos határrész, mintegy bizonyságául annak, milyen szép a mi vidékünk, milyen sokoldalú munka folyt és folyik e tájon és milyen sokszínű az itt élő emberek élete. Bennem kedves emléket ébreszt a boros bütykössel a kezében a szőlőbe ballagó régi parasztember alakja. Ilyenek voltak nagyapáink: serényen dolgoztak, egyszerűbben éltek, de talán nyugodtabbak és bol­dogabbak is voltak. Nem tu­dom. Szántó József nyugdíjas pedagógus ISSN 0133—26U0 (Ceglédi Hírlap) Ceglédnek, főként mélyebb területeinek ne;n tesz jót, ha hirtelen zúdul a mennyei ál­dás, az eső. Mivel a város csa­padék- és szennyvízelvezető­hálózata szerény, csali egyes utcákban nincsen emiatt gond. A hosszú távú városfejleszté­si tervek egyik fő pontja to­vábbra is a hálózat kiépítése. A 4-es számú országos fő­útvonalról Tápiószentmárton felé letérve található a KE- VIEP Vállalat építésvezetősé­ge. Ceglédre kilenc esztendeje települtek, első munkájúik a Széchenyi út és a déli város­rész csapadékelvezető Csator­nájának építése ■ volt. Mostani telephelyüket 1980-ban kapták a Magyar—Szovjet Barátság Tsz területéből, felépítették felvonulási épületeiket, felállí­tottak egy nagy teljesítményű betonkeverőt. A KEVTÉP mostani munká­járól Hulla Tibor építésveze­tővel és. Keresztes Mihály mű­vezetővel beszélgettünk. — Mi a feladatuk mostaná­ban? — Harmadik esztendeje munkálkodunk az említett ter­melőszövetkezet beruházásá­ban készülő szennyvízhálózat kialakításán és a. városi, szennyvíztelep bővítésén. A tervek szerint az üzembe he­lyezésre jövő nyáron kerülhet sor. Mint Halfa Tibor említette, a beruházáson ötvenhét fizi­kai dolgozó és hét alkalma­zott munkálkodik. — Nagy gond a munkaerő hiánya — mondta Kertész Mi­hály. — Összesen öt ceglédi ember dolgozik nálunk, a töb­biek ingáznak Abonyból, Szol­nokról, más, jászsági falvak­ból. Pedig a fizetés aránylag jó,, kereshetnek hét-nyolc ezer forintot havonta. — Mindenki szakmunkás? Kiváló építésvezetőség Fontos építőanyag a beton Tovább készüknek a csatornák iaréfej áll az állványra Csemői sajátosságok lázi helyett könyvtárban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom