Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-03 / 128. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 128. SZÁM 1985. JÜNIUS 3., HÉTFŐ Vezet a termelési és személyi kölcsön lói gazdálkodnak a kacsénak Egész napos kocséri tartóz­kodásom alatt sok. szépét s jót láttam: gondosan müveit föl­deket, nepes háztáji gazdasá­gokat, rendezett portákat, tisz­ta utcákat, gondozott gyümöl­csösöket, tarka virágoskerte­ket, s a szorgos helybelieket, akik mindezeket megteremtet­ték. Töb beikkel elbeszélgettem, s ki-ki meggyőzött arról, hogy a kocséri ember szeret gyarapodni, s büszke arra, amit elért, mert az csak úgy lehet­séges, ha valaki szorgos, és jól gazdálkodik. Hogy a kocsériak tudnak bánni javaikkal, azt bizonyítja az is, hogy a helybeli takarék­szövetkezetnek ezerhetvenhe- ten tagjai, 408 ezer 400 forint részjegy állománnyal. A takarék tizenöt naponként ád ■ jelentést a központnak az állományról, a legutóbbi sze­rint 38 millió 142 ezer forint a kamatozó takarékbetet-állo- mány! Kocséron a legnépszerűbb a termelési mezőgazdasági és a személyi kölcsön. Sokan fek­tetik növénytermesztésbe, ál­lattenyésztésbe a kölcsönt, s az igen szépen fial is nekik, hi­szen saját kétkezi munkájuk is benne van a javak előállításá­ban. Hosszú évek hagyománya a dohánytermesztés, mert ez az a növény, amit a legbiztonsá­gosabban lehet értékesíteni. Szeptembertől márciusig tart a dohányszállítás, és a takarék- szövetkezet ez idő alatt fizeti ki a termelőknek a pénzt, a szolnoki dohányfermentáló megbízása alapján. De sertéstenyésztéssel is so­kan foglalkoznak szerződéses alapon, s nekik is fizetnek egy állatforgalmi vállalaton ke­resztül, az ott leadott jószá­gok fejében — mondta többek között Szakáll Lászióné, bizo­nyítván, hogy mennyire szor­galmasak és takarékosak, jó gazdák a kocsériak. Érdekességként elmondta még, hogy tavaly a rossz idő­járás, és nem megfelelő fajta miatt kevesebb folyt be a do­hánytermelők bukszájába. De a kedvük nem ment el, hiszen már ismét a palántázásnál tar­tanak, aztán júniusban újra elkezdik szedni, fölfűzik, szá­rítják, csomózzák, bálázzák, majd szállítják Szolnokra a do­hányt. A tejtermelőket a helyi Pe­tőfi Tsz fizeti saját kasszájá­ból. • S azokról a változásokról is beszélt Szakáll Lászlóné, Elégedett birkatenyésztők Gondosan kell szárítani Az utóbbi esztendőkben Nagykőrösön és környékén, a tanyavilágban egyre többen tartanak két-három anyabir­kát, aki legelőterületet tud biztosítani, 15—20-at is. Ko­cséron például az elmúlt év­ben több gazda azt mondta, hogy a birkatartás jövedelme­zőbb, mint a sertéstartás. Városunkban és környékén a birkákról minden tavasszal lenyírt gyapjút a Pest megyei Gyapjúforgalmi Vállalat, az Áfész nagykőrösi Kálvin téri kisállat-átvevő telepén veszi át, Bodzsár József telepvezető segítő közreműködése mellett, amivel a vállalat annyira meg van elégedve, hogy Kocsér és a közeli környék mellett az idén már Csemőből, László- falváról, Tiszakécskéröl és Jászkar a jenőr öl is a nagykő­rösi telepen veszik át a gyap­jút. Az első átvételi napot má­jus 3-án tartották, most 22-én volt a második átvételi nap, a kistermelők részére, mely egy- egy vagon gyapjúátvételt eredményezett. Az átvételt a vállalat részé­ről régi tisztviselője: Horváth György vezeti,-a^i elmondta, hogy az idei gyapjúhozam, birkánként 4.5—5 kilogramm. A gyapjú jó, erős szálú, de a nedves tavasz miatt nagy a nedvességtartalma, így na­gyon gondosan kell szárítani. A gyapjúért a tavalyinál 4 százalékkal magasabb árat, kilónként minőség és szín szerint 100—120 forintot fizet­nek. Május végén még átveszik a nagykőrösi Arany János és a Mészáros János tsz gyapjú- termését és június 3-án a ko­cséri Petőfi Tsz gyapjúját- A nagykőrösi Arany János és a kocséri Petőfi Tsz-től 2—2 va­gont. a Mészáros János Tsz- től pedig egy vagon gyapjút várnak. Az idei gyapjúátvétel meny- nyisége általában a tavalyi szinten mozog. Az átvételnél beszélgettünk több kisállattenyésztővel, köz­tük Kiss Ferenc csemői és Ki­rály Ambrus árbozi tsz-tagok- kal. Az előbbi 12, az utóbbi 4 birkát tart. A birkatenyész­téssel elégedettek. Birkánként 4,5—5 kilogramm gyapjút nyírtak, s a kisbárányokat da­rabonként 1000—1200 forin­tért adták el. Kopa László amiért megkerestük a takaré­kot. — A gépkocsit úgy is vásá­rolhatták a kocsériak, hogy a vételár első felét itt helyben fizethették be, a másik felét pedig Nagykőrösön. Ma már a teljes összeget befizethetik ná­lunk. A takaréklevelet ugyan­csak önállóan kezeljük (OTP- átutalás nélkül), januártól van saját takaréklevelünk, az első 10 ezer forintot már el is he­lyezték, de a korábban össze­gyűlt betétállomány már 1 millió forint. ÜiíSí — Válthatnak nálunk gép- kocsi-nyereménybetétet az ügyfelek. Ifjúsági takarék be­tétet 1983. február 22-én he­lyeztek el nálunk először, ezt önállóan idén januártól kezel­jük. Negyvenkét ifjúsági beté­tünk van, 100 és 1' ezer forint közötti összegeket fizetnek be többnyire a szülők, hogy ha gyermekük nagykorú lesz, könnyebben indulhassanak az életbe. — Milyen a törlesztési fe­gyelem Kocséron? — Jól fizetnek a kocséri emberek, nincs hátralékuk! Amit vállalnak, azt rendsze­resen teljesítik. Sokat dolgoz­nak, jól forgatják a pénzt köl­csönben is, betétben is, ez meglátszik a házuk, gazdasá­guk ttján is. Fegyelmezettek is, mért' az■'áruvásárlási, köl­csönből válÖbán azt teszik amire kérték: háztartási be­rendezéseket, mezőgazdasági kisgépeket, s mindezt többnyi­re a helybeli iparcikkboltban — válaszolta a takarék veze­tője. de elmondta még, hogy adnak kisiparos- és építési köl­csönt, utóbbiban januártól változás lesz, mert az OTP-hez hasonlóan kápnak az ügyfelek szociálpolitikai kedvezményt is! Aszódi László Antal Új üzlet Kvarcjáték, videokazetta fia valaki mostanában a Kecskeméti úton jár, táblára lehet figyelmes: Műszaki bolt. S ha van egy ici-pici technika iránti érdeklődés benne — rögtön be is néz ide. Már az utcán tágas kirakat­tal találjuk magunkat szem­be, ahol a különböző Hi-Fi- tornyok képei jól megférnek a legnevesebb popsztárokéval. Ha belépünk az üzletbe, Zentner Zoltánné, a tulajdo­nosnő fogad. — Mikor nyitották meg az üzletet? — Május 17-én nyitottunk, az üzlet fő profilja a híradás- technikai eszközök eladása- vétele. Ezen kívül kaphatók különféle műsoros kazetták, lemezek. Itt van például az Iron Malden nagylemez vagy a Scotch műsoros kazettája, de aki belátogat ide, az több mint húsz fajtából választhat. Tu­dunk adni kvarc játékokat, WALKmann (sétáló)-magnó- kat, 4 órás BASF videokazet­tákat, valamint többféle Hi-Fi deck közül választhatnak a vásárlók. A közeljövőben ter­vezzük néhány autófelszerelési cikk árusítását is. — Távolabbi tervek? — Szeretnénk majd kínálni személyi számítógépeket, ezek­hez programkazettákat, vala­mint különféle audió. és vi- deokábeleket, s csatlakozókat. (Bizony, akinek az utóbbiakra szüksége van, igen nehezen tudja beszerezni, hiánya pe­dig bosszantó!) Alázattal, szeretettel Fába vésett költemények Arany János költészetében minden nemzedék felfedezte újra meg újra az elődöt, mind­azt az új vonást, amellyel el­mélyítette, módszeressé tette a magyarságról a közvélemé­nyünkben alkotott képzeteket. Mégis feltehetjük a kérdést, Stróbl Alajos, Zichy Mihály, Borsos Miklós, Székely Berta­lan, s a többi művésznagyság megformálásai után lehet-e. szabad-e költeményeit megraj­zolni, megfesteni, fába vésni, a képzőművészet nyelvén’ új­rafogalmazni ? Nos, Berényiné Szilády Sa­rolta amatőr fafaragó lévén nem mindenáron művészi ran­got, státust kivívó szándék­kal, hanem a szó nemes értel­mében vett alázattal, rajon­gással, családias szeretettel fa­ragta meg alkotásait. Az édes­anya meséi, gyerekkori élmé­nyek inspirálták rá, hogy ap­rólékos gonddal a véső fegyel­mezett vezetésével a fába fo­galmazza a Toldi es Toldi es­téje egy-egy jellegzetes esemé­nyét, Ágnes asszony téboiyá na-k tragikumát, Jókai ördögé­nek vaskos, népies humorát olyképpen, hogy vissza tudjon idézni egy-egy atmoszférát, az esemény jellegzetes alakjait, színhelyét. A Szondi két ap- ródjában a cselekmény szűk­re szabott keretei között is si­került egy mély lélektani ha tású drámai helyzetet vissza­adni, szemben A fülemile, A bajusz népies tanítóköltemé­nyek tréfás eseményeivel. A Családi kör meghitt élet­Fagylalttal kínálták a résztvevőket Gyermeknap Nyársapáton Nyársapáton június 2-án tartották a gyermeknapi ün­nepséget. Immár hagyomány, hogy ennek keretében kisdo­bos- és úttörőavatásra is sor kerül. Az avatás után a rajok a Csábri erdőben folytatták a programot: egy-egy általuk választott nemzet jellemző já- , tékát, dalát-, vagy; ételét- mutat­ták be, illetve készítették el. Eközben a 22 kecskeméti szov­jet pajtás adott műsort a he­lyi gyerekeknek. A KISZ-esek tréfás sportos ügyességi vetél­kedővel kedveskedtek, míg a szülők elkészítették a bográ­csokban a marhapörköltet, mellyel a tsz és a szülői mun­kaközösség látta vendégül a megjelenteket. Ezután vala­mennyi résztvevőt fagylalttal kínálta az úttörőcsapat. Délután a KISZ-esek szer­vezésében került sor a kisdo­bosok rókavadászatára és az úttörők számháborújára. Az MHSZ-klub sárkányeregetéssel szórakoztatta a közönséget és ingyenes céllövöldét biztosított a gyerekeknek. T. A. képe a fába vésve is bizonyít­ja, a tárgy és előadásmód azo­nosulni tud, s ettől kapja va­rázsát, szépségét. Azonban nehéz verbálisán megfogalmazni, hogy egy-egy faragás telitalálat-e, Arany Já- nos-i-e vagy esetleg utánér­zés. Akárhogy is van. a 'éző akarva-akaratlan ott érzi a verselés pontosságát, a rímek utánozhatatlanságát, a ritmus fegyelmezettségét. A faragá­sok mindenki számára érthe­tőek, kitartó szorgalmat bizo­nyító tisztelgések a költőóriás­nak, ugyanakkor szuverén mű­vek —, alkotójukban így mun­kál a költői hagyaték. A Rege a, csodaszarvasról, Attila halá­la, Lehel kürtje, a Botond mind kedves olvasmányaink, a hazához, a nép történelméhez való kötődésünk emlékei, él­ményei. Nem álromantikusak, a faragások szerkesztése, hang­súlyai, megfogalmazásai bizo­nyítják, hogy a személyes sors ötvöződni tud a nemzeti sors­sal, kötelezettséggel, ez teremt hangulatot, történelmi atmosz­férát. Röviden ennyi útravalót ad­hatunk át az olvasónak is, Be- ■ rényiné Szilády Sarolta kiál­lításához, amelyet Bihari Jó­zsef, a Pest megyei Múzeumok Igazgatóságának igazgatója nyitott meg a minap az Arany János Múzeumban. Egyetér­tünk megjegyzésével, külön öröm lenne, ha sok nagykőrö­si általános és középiskolás fiatal nézné meg a tanult, ol­vasott versek fába vésett je­leneteit, tanulságát, mának szóló üzenetét, mert ha csak néhány percre megállnak egy- egy kép előtt, eszükbe vésődik néhány Arany-verssor, emlé­kezetes rím, akkor már érde­mes volt az alkotónak a fa fö­lött görnyednie napokat, éj-’ szakákat szentelnie e sajátos elismerésért, de főleg a továb­bi biztatásokért. A kiállítás június 19-lg te­kinthető meg hétfő kivételév vei, 10-tői 18 óráig. My. J. «Piaci jelentés A hét végén nagy és for­galmas piac volt. A baromfi­piacon főleg sok vágni való csirkét árultak. Nagy kínálat volt a zöldség- és virágpalán­ták és a vágott virágokból. A háztáji szemestermény- piacon a kukorica változatla­nul literenként 7, a búza 5.50 —8, az árpa 6, a napraforgó- mag 12—15 forintért kelt. A Kérés a választókhoz Használni kell a ceruzát A népfront által javasolt személyeket fogadták el Kellemes, kisvárosi hangu­lat fogadott a kocséri Széche­nyi utcában, özvegy Vass Im- réné, a 6-os tanácstagi körzet egyik jelöltjének barátságos otthonában, a kertre néző te­raszról gyönyörködtünk a fa­lu csendjében, az énekes ma­darak trillázásában, a jó idő­ben, s beszélgettünk. — A Szabolcs megyei Tisza- szalkáról származom, itt Ko­cséron 1950 óta élek. Az Áfész volt az első helybeli munka­adóm, ahol ügyvezetőként dol­goztam. Ez a foglalkozás mész. sze esett édesapám molnárse- gédeskedésétől, de igyekeztem én is megállni minden munka­körben a helyemet, legalább úgy, ahogy édesapám! —kezd­te élete történetét Vass Imré- né. — Az Áfésztól a községi ta­nácshoz kerültem 1953-ban mint adminisztrátor, aztán elő. adó lettem, s 1966-ban megvá­lasztottak vb-titkárnak. össze­sen huszonnyolc évig dolgoz­tam a tanácsi apparátusban, s 1981-ben mint a végrehajtó bi­zottság titkára mentem nyug­díjba. Ám addig azért történt egy s más az életemben. Szoba- konyhás bérlakásban éltünk, én, a férjem, és három gyer­mekünk, mégpedig nagyon szű­kösen, hát mindjárt bekapcso­lódtunk 1954-ben az OTP első kislakásépítő akciójába. — Csak így. kölcsönnel tud­tuk fölépíteni egy év aiatt az egy szoba összkomfortos csa­ládi házunkat. Nagyobbat ak­koriban nem engedélyeztek, de nem is lett volna rá pénzünk, mert kisfizetésűek voltunk én is, a férjem is. Dolgoztunk, spórolgattunk, toldozgattuk, bővítettük a házat, hol szobá­val, hol előszobával, tüzeiőtá- rolóval, mert sokáig a hóból kapartuk ki a szenet, hogy fű­teni tudjunk a gyerekekre. . — Aztán 1972-ben végre be­rendezhettük a fürdőszobát is, aminek addig éveken át csak a helye volt meg a házban. A férjem a földművesszövetke­zetnél volt eladó, a rengeteg talpaiás, cipekedés a pult mö­gött bizony megviselte a . szí­vét, s hetvenhatban eltávozott közülünk ... Itt egy kis szünetet tartott vendéglátóm, majd a gyere­kekről beszélt, s ettől szinte kivirult. — Közben a gyerekek nőt­tek, iskoláztattuk őket, mert a férjemmel azt igyekeztünk megértetni velük, hogy ebben a világban annyit tanulhat az ember, amennyit akar, s az le­het belőle, ami szeretne, ha van elég kitartása! Volt is ki­tartása a gyerekeinknek, mert kettőnek diplomája van. egyik pedig jó szakmunkás lett. Mindhárman Nagykőrösön él­nek, de gyakran meglátogat­nak, s ha egyszerre jönnek, ve­lem együtt tizenhármán va­gyunk. mert mindegyiknek van két-két gyermeke. — Az idősebb lányom a nagykőrösi központi gyógyszer- tár helyettes vezetője, a kiseb­bik-lány pedagógus, a fiunk a városi kórházban karbantartó lakatos, eredetileg hajólakatos. nak tanult Óbudán. — Meg van elégedve a csa­ládjával? — kérdeztem közbe. — Igen! Büszke vagyok rá­juk. hiszen ők, és. az. amit itt lát — mutatott körbe — az én és a férjem életműve! — vá­laszolta nagy megelégedéssel a házigazda, majd az ő vb-tit- kári, s 1967 óta tanácstagi ta­pasztalatairól beszélgettünk. — Nagyon jó kollektívában dolgoztam a tanácsházán, ön­zetlenül igyekeztünk segíteni ott, ahol lehetett, s mindig ki­harcoltuk. vagy mondjam úgy. kértük a segítséget ahhoz, ami­re leginkább szüksége volt a falunak. Az én időmben épült föl az új iskola, a bölcsőde, a fogorvosi lakás, a régi iskola új szárnya. Nem a tanácsháza épületé­re s berendezésére költöttük a csekélyke, 250—300 ezer forin­tos községfejlesztésünket. Há­rom-négy évig spórolgattunk, hogy egy-egy nagyobb dolgot megvalósíthassunk a község számára, de így sem lett vol­na elég a pénz, ha az akkori járási és megyei vezetéstől nem kaptuk volna meg a kel­lő segítséget. Igaz, a falubeliek is szorgal­masak voltak mindig, s a közért bármikor hívni lehetett őket — mondta tovább vendéglá­tóm, majd a közeledő válasz­tásokról, a megelőző jelölések­ről mondta a következőket: — A választópolgárok min­denütt a népfront által java­solt személyeket fogadták el jelöltnek, ez is azt mutatja, hogy itt nagyon jól ismerik egymást az emberek. De a ket­tős jelöléstől azért félnek! — 1Hogyhogy? — hökkentem meg. — Azért, mert az emberek évtizedek óta nem szokták meg a ceruzahasználatot. Ez azt je­lenti. hogy most két név lesz egy szavazócédulán, s ha a megszokott módon csak be­dobják az urnába, akkor ér­vénytelen lesz szavazatuk. Te­hát feltétlenül válasszanak a két jelölt közül, s az egyiknek a nevét húzzák ki! Csak így választhatják az emberek ta- nácstagukul, akit szeretnének! — jelentette ki Vass Imrémé, sejtetve is, mondva is a ké­sőbbiekben, hogy az új válasz­tási formától, s az új tanács­tagoktól sokat vár a lakosság. A. L. A. vetnivaló csírás burgonya ki­lóját 6 forintért árulták, de nem volt rá vevő. A gyümölcs- és zöldségpia­con az alma kilója 12—18, a szamóca 50—70, a cseresznye 15—24, a karfiol 40, az uborka 40—45, az újburgonya 20, az óburgonya 6, a retek csomója 4—6, az új sárgarépa csomója 10, a hagyma csomója 4—5, a saláta fejenként 2 forint volt. A baromfipiacon a tyúk pár­ja 260—280, a vágócsirke 140— 180 forintért kelt. Egy 12 kilós pulykát 400 forintra tartottak. Kéthetes kacsa darabja 35 fo­rintért, kisliba 40 forintért kelt. A tyúktojás darabját 1,80, a kacsatojást 3 forintért árulták, a tyúktojást a keres­kedők 1,40 forintért vették. I Anyakönyvi Hírek Született: Pap Ferenc és Bo­ros Eszter: Ildikó; Preisinger . József és Nagy Ilona: Viktor: Sipos Ferenc és Kíséri Mária: Attila; Antal László és Babos Éva: László; Márton Imre és Pesti Erzsébet: Imre; Szikora László és Szellő Nagy Julian­na: Anikó; Kucsera Dénes és Szűcs Margit: Dénes nevű gyermeke. Névadót tartott: Kovács Fe­renc és Kiss Katalin: Ferenc; Szécsény Imre és Csendes Ka­talin : Imre; Horváth Zoltán és G. Nagy Éva: Zoltán; Ko­vács Tibor és Csípő Ágota: Tamás; Jánosi Gyula és Ki­rály Ágnes: Ágnes; Viski Ká­roly és Máté Emma: Zoltán nevű gyermekének. Házasságot kötőit: Kovács István és Marton Éva, Hatva­ni József és Kovács Erzsébet: Körtvélyesi Balázs és Medgye- si Katalin; Boné Lajos és Nyíri Eszter; Burján József és Finta Judit. Meghalt: Kovács József (Csikvár dűlő 16.); Köte Ist­vánná Huszár Irén (Farkas u. Vb.); Gyarmati Sándor (Nye­reg u. 17.). ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom