Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-03 / 128. szám

Csak a „láncainkat” veszíthetjük Pirost a zöld jelzés mentén Egy régen hallott mese ju­tott az eszembe. Talán ki­derül, hogy miért. A történet arról szól: a jó­ságos, ám kicsit gyámoltalac Király észreveszi, kincstára készletei, aranyai fogytán- íogynak, annak ellenére, hogy országa népe szorgalmasan dolgozik, fizeti az adókat, ő maga sem költ sokat sem mulatságokra, sem háborúk­ra. Bárhogy töri a fejét, bár­kitől kér magyarázatot, nem látja az okát. Pedig bizony van kitől kérdezősködnie. Al- és főminiszterek, pohárno­kuk, a legkülönbözőbb ran­gú udvari emberek regiment­je veszi körül. Igen ám, de mindegyikük mást mond, a másikat vádolja. Elszomoro­dik a Király, s ilyenkor per­sze hogy megjelenik az ud­vari bolond, s szokás szerint megkérdezi:. „Mi á baj, ko­mám?” A koronás fő elpana­szolja bánatát, azután a csör- gősipkás tanácsára behívatja es sorbaállítja az összes tá- nyérnyalót. Bolond a sor ele­jére, a Király a sor végére áll. Az előbbi egy marék lisz­tet szór az utána következő tenyerébe azzal, hogy küldje tovább. Az emberlánc végén álló országló azonban már hiába tartja a markát, alig pár porszemnyi kovásznakva- lo jut el hozzá. — Látod, látod — mondja a Bolond. — így vesznek el a te kincseid is. Egy része embereid kezéhez tapad, a többi meg kihullik ujjaik kö­zül ... Még mielőtt bárki is meg­róna e gyermekded szájba­rágós — ám szerintem tanul­ságos — történet felidézéséért elárulom, akkor jutott eszem­be; amikor először hallottam arról, hogy a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság orszá­gos érvényű vizsgálatot kez­deményez „A „ zöldség- és gyümölcstermékek útja a ter­melőtől a fogyasztóig” cím­mé!. S‘ ha ézekútán ~ szán­dékom ellenére — valaki fél­reértené a példát, az az én hibám, de azért hadd idézzek egy latin mondást is magya­rul: „Rossz az, aki rosszra gondol!” Nem vagyok sűrű vendég egyetlen piacon sem, ha a kert nem termi meg, zöldsé­get is, gyümölcsöt is inkább üzletben vásárolok. Igaz, né­ha ott is látok pirosat, zöldet a méregtől, ha a nem is mé­regerős, halvány-kókadt, fony- nyadt paprika, a retek, a pa­radicsom vagy a gúnyosan vigyorgó cseresznye árcédulá­jára nézek ... S hogy nem­csak egyedül vagyok így, azt tanúsíthatja bárki, aki vásá­rolni szokott, vagy hallgatta az utóbbi hetekben a Falu­híradó reggeli adásait. Félreértés ne essék: annyi­ra ma már minden ember tisztában van a gazdasági alaptörvényekkel, hogy egyi­künk sem a becsületes mun­ka hasznát sajnálja akár a termelőtől, akár a kereskedő­től. Ám ha halljuk, az idős parasztasszony, vagy akár a fóliás kertész arra panaszko­dik, áruját csak szinte fillé­rekért veszik át, hogy még a pénzbeni ráfordítása sem té­rül meg, nemhogy a mun­kája; a zöldséges meg arra, a méregdrágán mért zöldség­féléken sincs tisztes haszna. akkor persze hogy valameny- nyien megharagszunk. De ki­re? És elgondolkodunk. S va­jon miről? Ezekre a kérdé­sekre is választ ad majd — remélhetőleg — a KNEB- vizsgálat. Ma már nyílt titok, hogy működnek például az úgyne­vezett „zöld maffiák”, hogy nagy pénzek forognak a Bos- nyák téri, vagy más felvásár­lótelepi botrányok hátterében. Ezen az egyáltalán nem le­gális „zöld-jelzésen” halad­va többen jutnak el milliós jövedelmekhez, mint mond­juk lottó- és totónyeremények révén összesen. Épp itt az ideje — ez a tavasz csak hangsúlyozza — ezen a pá­lyán is pirosra állítani a sze­mafort ... ! Kellemetlen sarok Kitüntetés a szünetben / gazán sok olyan \ün­* népségén vettem már részt, amikor kitüntetések, elismerések átadására is sor került. Valami külön­leges atmoszférája van ezeknek az eseményeknek, hiszen a dolgos hétközna­pok közben, egy két órára mindent elfelejtünk ilyen­kor, csak a szépre emlé­kezünk. Kell is egy kis feltöltő- dés, hagy aztán ismét erőt vegyünk magunkhoz, $ még szorgalmasabban, jobban dolgozzunk azután. A kü­lönböző évfordulók alkal­mával tartott megemléke­zések jó alkalmat nyújta­nak arra, hogy a munkában élenjárókat kitüntetésben részesítsék, Talán nincs is olyan megemlékezés, ame­lyen ne vennének át né- hányán miniszteri, kiváló dolgozó elismeréseket. így van ez rendjén, hiszen akik megkapják az elisme­rést büszkék tehetnek ar­ra. hogy méltó körülmé­nyek között vehetik át a jutalmat. Érdemes ilyenkor nézni azoknak az arcát, akik az elnökségi asztal elé vonul­nák. Egyesek zavarban vannak a tapstól, meg a külsőségektől, mások mo­solyogva. örülve állnak fel helyükről, s indulnak, el. Vannak azonban olyan esetek is, amelyek joggal bántják a dolgozók lelkiis­meretét, illetve azokét, akiknek kitüntetései el­sikkadnak, nem méltó kö­rülmények között kerülnek . átadásra. Hallottam olyan esetről, hogy a kisebb-na- gyobb jutalmat a dolgozó­nak a munkahelyén adták át, egyszerűen csak a ke­zébe nyomták a jelvényt, meg az ezzel együtt járó borítékot. Máshol már mindenki tudott az elismerésről, csak az nem, akit érintett a do­log. Természetesen nem könnyű kiválasztani azo­kat, akik leginkább érde­mesek a kitüntetésre. A közelmúltban ott vol­tam egy tsz közgyűlésen, o,mely egyébként jól sike­rült. Hangulatos műsorral vette kezdetét az esemény, alsó tagozatos lányokból és fiúkból álló énekkar adott műsort, bájos tanítónő di­rigált. Mindez az ünnepség előtt történt, megadva az alaphangulatot az azt kö­vető fontos eseményekre. Nem tetszett viszont a közgyűlés záróaktusa. Be­jelentették, hogy az idő előrehaladása miatt, csak az egyetlen miniszteri ki­tüntetést adják át a nyil­vánosság előtt, a kiváló tsz-dólgozóknak csak a ne­vét olvasták fel, meglehe­tősen gyorsan. Arra kérték okét, hogy a közgyűlés szü­netében fáradjanak az asz­talhoz, s vegyék át a jutal­makat. Hiányérzetem támadt. Lehet, hogy akadt közöt­tük olyan dolgozó, aki éle­tében először kapott elis­merést. Bizonyára neki is jólesett volna, ha erről tu­domást szerzett volna nem­csak szűkebb környezete, hanem az egész kollektíva. 1,1 egérte volna, ha a köz- gyűlés tíz perccel to­vább tart, s mindenki a nyilvánosság előtt kapja meg a jó munkát elismerő Kiváló tsz-dolgozó jel­vényt. Nem így történt. Ab­ban viszont reménykedem, hogy legközelebb nem kö­vetnek el ilyen hibát az egyébként jó hírű termelő­szövetkezetben. G. J. A KNEB vizsgálatába a mo- nori népi ellenőrök is bekap­csolódnak. Június 4-én, ked­den a pilisi Aranykalász Tsz- ben, június 11-én pedig a ve- csési Ferihegy Tsz-ben tarta­nak ellenőrzést, gyűjtenék ta­pasztalatokat a szakemberek­től. A környéken a mező- gazdasági üzemek közül szin­te már csak ez a két gazda­ság foglalkozik zöldségfélék termesztésével — egyre csök­kenő mértékben. Biztosan tudnak miről beszélni a népi ellenőröknek. Természetesen a vizsgálat más szférákra is ki­terjed, hiszen a benne részt­vevők is a piacról élnek, is­merik tehát a gondokat... Hivatalos megfogalmazás szerint vizsgálat tárgyát ké­pezik majd: a termeltetés, a lánckereskedelem, a tárolás, az árképzés gondjai. Nem az a fő cél, hogy bűnbakokat ke­ressenek vagy általánosságo­kat fogalmazzanak meg, ha­nem hogy feltárják a bajo­kat, s elősegítsék a lakosság friss, jó minőségű, elfogadha­tó árú zöldséggel-gy ömöl es­éséi való, gyors, egyenletes ellátását. A mezőgazdasági üzemeknek, a kistermelőknek egyformán érje meg a bel­földi piacra, a . feldolgozó iparnak, s exportra is ter­melni. Visszatérve a bevezetőben kicsit hosszasan idézett pél­dához. Az összehasonlítás nem lehet sértő szándékú, de az a bizonyos emberlánc, bizony nagyon is ismerős és irritáló. Annál is inkább,. mivel. az itthoni lánc (kereskedelem), királyai sem az egyik, sem a másik végén, hanem közte találhatók... Vereszkí János Ecseren, hétfőn 18 órától: Üldözök. GórttMn; I8-fől: A keratézó' Cöbra visszatér. Az autós kertmozfbah 20.30- tól: Az istenek a fejükre estek. Gyomron, a művelődési ház­ban 16.30-tói és 18.30-tól: Házi­buli. Monoron, 18-tól és 20-tól: Nevem: Senki. Pilisen, 17.30-tól és 19.30-tól: A legyőzhetetlen Vutang. Veesésen, 14.30-tól: 101 kis­kutya. A kertmoziban 20-tól: Flash- dance. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 128. SZÄM 1985. JÚNIUS 3., HÉTFŐ Az utolsó tanácsülés : Járható úton a járdaprogram A levegő egyre fojtottabbá vált, hamarosan kitört az égiháború, gyöngyöztek a homlokok — ezzel kezdődött a napokban Monoron a cikluszáró tanácsülés, s eleinte úgy tűnt, a gazdag napirendek felett nem lesz vita. és nem akadnak kérdések sem. Mintha az interpelláció is kevesebb lett volna a szokásosnál. Aztán hirtelen, mintha lepattant volna a zár a képzeletbeli utolsó ajtó­ról, ömleni kezdett a szó. Hiszen — bár Ellenpacher Lajos tréfásan azt kérdezte: ki tudja, mi leszünk-e még itt a következő tanácsülésen is? — mindenki előtt nyil­vánvaló volt: ezekhez a napirendekhez nem lehet nem hozzászólni. Tájékoztató a monori bí­róság munkájáról, a népi ül­nökök tevékenységéről, s a járdaprogram! Arról nem is beszélve, amit Rágyánszki Pál tanácselnök egyszerűen, de hatásosan megfogalma­zott: a közéleti tevékenysé­get nem lehet abbahagyni. Aki már csinálta, mandátum nélkül, esetleg pót-tanácstág- ként sem marad majd kö­zömbös közös ügyeink iránt. S amikor a tanácsülésen je­lenlévő országgyűlési képvi­selő, dr. Varga János, aki egyben a következő ciklus egyik jelöltje is a 11. számú választókerületben, szót kért, mondatai alighanem szépen összecsengtek a tanácstagok gondolataival: az elmúlt esz­tendők nem voltak dicstele­nek, nincs ok a kesernyés búcsúhangulatra. A népgazda­ság igen nehéz éveiben is fej­lődésről adhat számot. Manor és két csatolt települése, nem is akármilyenekről. Ebben az időszakban épült fél például a Forrás áruház, kezdődött el a gázvezeték fektetése, gya­rapodott az úthálózat — és lehetne sorolni. A lakosság képviseletében a feladatokban aktívan közreműködők kö­szönetét és elismerést érde­melnek —, ezt tolmácsolta az ülés végén a tanácselnök is. A napirendekről részlete­sen szólunk, ezúttal lássuk a közérdeklődésre leginkább számot tartót: a járdaprog­ramot. Mint olvasóink előtt is is­meretes, a januári tanácsülés határozott arról, hogy a jár­daépítésre a tanács rendel­kezésére álló pénzt az idén teljes egészében anyagvásár­lásra fordítják, hiszen ha az utcák lakói társadalmi mun­kában vállalják az építést, a megtakarított munkadíjakbol is sóder, cement vásárolható — tehát több lehet a szilárd burkolatú járda. Azon a ta­nácsülésen született a meg­állapodás is: a tanácstagok április 30-ig jelzik a tanács- műszaki osztályához, milyen méretű akciókra lehet számí­tani, s ahol a legtöbbet vál­lalják — oda kerülnek a jár­dák, figyelembe véve termé­szetesen korábbi, sürgető és jogos interpellációkat is. A felajánlások rendre meg is érkeztek, a MÜTEF osztály koordinálta a programot, s a mostani tanácsülésen terjesz­tette elő javaslatát Madari Gyula osztályvezető. Eszerint kerülne szilárd burkolat a Balassi Bálint utca hiányzó 80 folyóméterére, a József Attila utcába — ahol csopor­tos, korszerű sorházak épül­nek, a Kazinczy utcába az Ady és a Kálló esperes ut­cák közötti szakaszon, a H. Kovács János utcába, ahol a Dózsa és a Kossuth utcák között mintegy 120 folyómé­Kék és piros nyakkendő A nehéz próbatételek jutalma Hagyománnyá vált. az úttö­rőéletben a kisdobos- és úttö­rőavatás. Ebben az évben egy meg­újult, a gyermekek életkori sajátosságaihoz jobban igazo­dó próbázási rendszer kere­tében bizonyították a kispaj­tások. hogy képesek a közös­ségért dolgozni, feladatokat vállalni és teljesíteni. Sok szí­nes program zajlott le az út­törőcsapatokban, amelyeknek középpontjában saját közsé­gük és az ország felszabadu­lásának 40. évfordulója méltó megünneplése, és — egész né­pünkkel együtt — a békevágy kifejezése állt. Veesésen évek óta a négy ál­talános iskola úttörőcsapata közösen avatja fel a gyereke­ket a sportpályán. Már nyolc óra után gyülekeztek az izga­tott szülők, avatótestvérek. El­jöttek a község párt- és álla­mi vezetőinek képviselői, a gazdasági egységek képvise­lői. Kedves vendége volt az ünnepségnek Pintér Erzsébet, a megyei úttörőelnökség tagja. Kilenc órakor a pálya zöld gyepén kirajzolódott a kom­munisták, ifjúkommunisták és úttörők összefogását jelképező háromsarkos nyakkendő az avatandó és a díszszázaddal tisztelgő úttörő pajtásokból. A 2. sz. általános iskola énekkara és szavalói adták az ünnepi műsort, amely után sor került az eskütételre. Kis Pé­ter honvéd hadnagy érces hangja után háromszáz gye­rekhang mondta a kisdobosok fogadalmát, Bartha V. László honvéd százados fogadalmi szavait ugyanannyi úttörő visszhangozta a vendégek, szülők, nevelők és a nagyobb társak előtt. Emlékezetes per­cek maradnak az avatóknak és avatottaknak, amikor egész évi erőpróba után felköthették a békét jelképező kék és a jobb jövőért vívott harc szimbólu­maként a piros nyakkendőt. Az avatás jó alkalom volt arra is, hogy a vecsési úttörő- csapatok számot vessenek végzett munkájukkal. Mind­egyik tevékenyen részt vállalt a község életében, szoros a kapcsolatuk a község vezetői­vel, a kulturális intézmények­kel és a gazdasági egységek­kel. Minden területi kulturá­lis szemlén szerepeltek a ve­csési úttörők, jó eredménye­ket értek el az úttörő-olimpia versenyein, tanulmányi verse­nyeken és egyéb területi és megyei rendezvényeken. Az évek óta kiemelkedő út­törőmunkát végző csapat, az í. sz. általános iskola 2894. sz. Táncsics Mihály úttörőcsapa­tának az ünnepélyes alkalom­mal adta át Pintér Erzsébet a KISZ KB vörös selyemzászla- jat. Több évtizedes odaadó, lelkes úttörővezetői munkájá­ért a múlt héten vette át az országos úttörőelnökségen a „Gyermekekért” érdemérmet Pék Károly né. az 1. sz. álta­lános iskola tanára. Kiváló úttörővezetői kitüntetést ka­pott Erdélyi Miklósné, az 1 és Depinyi Janosné, a 3. sz. általános iskola tanára. Nemcsak kiváló • pedagógu­sok, hanem kiválóan dolgozó úttörők és kisdobosok is meg­kapták munkájuk jutalmát: a négy iskolából 24 pajtás kap­ta meg a „kiváló kisdobos­munkáért” kitüntető jelvényt és oklevelet, a „kiváló úttö­rőmunkáért” oklevél és jel­vény birtokosai e naptól hu­szonheten lettek a vecsési paj­tások közül. A tartalmas, gazdag úttörő­év utolsó szakasza, a nyári tá­borozások, jutalomüdülések időszaka következik. Kíván­juk, hogy élményekkel gaz­dagodva, testileg, lelkileg erő­södve töltsék a gyerekek a nyarat, s legyen alkalmuk a nevelőiknek is — egyre rövi- düiő — szünidejük alatt pihe­nésre, a nevelésben haszno­sítható élményekkel való fel- töltődésre. R. Zs. tér kiépítésével az utca tel­jes hosszában szilárd burko­lat lenne ezzel. A Lenin ut­cában 400 folyóméterre jutna anyag, a Bem utcában pedig egy nyolcvan méteres sza­kaszra, amely biztosítaná a Széchenyi, Bem, Irányi utcá­kon át a Tompa Mihály ut­cáig a sármentes közlekedést. A Tompa, a Katona József és Liliom utcák 340, 350 és 200 folyóméterrel szerepelnek a programban, s a Költői Anna utcában is jogos a kérelem, vállalták az ott lakók is a társadalmi munkát. A 2 , ezer 290 folyóméter szilárd burkolat kiépítésével a nyilvántartott igények 80— 85 százalékát kielégíti e jár­daprogram megvalósítása. De — mint az várható volt —, a tanácstagok több észrevé­telt is tettek az előterjesz­téssel kapcsolatosan; A Katona József utcába tervezett 350 folyóméter nem lesz elég — mondta az ott lakók képviselője, s többször is hangsúlyozta: kéri, hogy az utca végig kapjon járdát, hiszen az ottani óvoda há­rom gyermekintézményt fog­lal magába, a körzet nagy, s az esős időszakban nagy könnyebbség lenne szülők­nek, gyerekeknek, ha rende­sen kiépített járdán közelít­hetnék meg az óvodát. A Luxemburg utcából vi­szont csak harminc méternyi szilárd burkolat hiányzik — ezt viszont az ottani tanács­tag évek óta eredménytele­nül kéri. Szót kértek a Péteriek ts. akik — mint elmondták —, legutóbb azzal mondtak le igényükről, hogy átengedik Monori-erdönek, ahol meg égetőbb volt a szükség, ai. idén viszont joggal várták, hogy rájuk is sor kerüljön. Mint kiderült: egy szeren­csétlen véletlen folytán az ő listájuk a program összeál­lításából kimaradt. Fekete János tanácstag azt kérdezte: lehet-e szó vajon a régebben épült járdák bi­tumenes felülkezeléséről, vagy erre a járdaprogramra min­den fillér elmegy? A tapasz­talatok szerint ugyanis a ré­gi járdák jó része úgy ké­szült, hogy már az utolsókat rúgja, a Madách utcai járda roncsát alig lehetett meg­menteni,. s hosszan lehetne so­rolni; hány szakaszra kellene sürgősen aszfaltréteg. A . vi­gasztaló csupán az, hogy a lakók által társadalmi mun­kában épített burkolatok idő-.- állóak, s nem hogy eltűnne az anyag, de önerőből még tesznek is hozzá — mint ahogy a legutóbbi például a Jósika utcában volt tapasztal­ható — s ez megnyugtató biz­tosíték arra, hogy a most épülők is időtállóak lesznek. A tanácsülés a járdaprog­ramot — öt tartózkodás mel­lett — végül is a következő­képpen fogadta el: tegye n tanács megfontolás tárgyáva, kimaradjon-e ezúttal a H. Ko­vács János utca, hogy a Ka­tona József utcában teljes- hosszban megépülhessen a járda, s tételesen mérje fel, a szakaszokra mennyi anyag szükséges — hiszen sok por­ta eiőtt önerőből már épült járda, nem is kevés. Az így felszabaduló anyagból jutna Péterinek, s a rövidebb, de joggal reklamált kis járdaré­szek kiépítésére is. Koblenez Zsuzsa (ISSN 0138—2861 (Monori Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom