Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-28 / 150. szám

mr . mm. >f:#j 1985. JŰNIUS 28., PÉNTEK Tábor összefogással Engedjetek otthon is játszani Elnéztem őket, ahogy futottak a labda útin. Virgoncán, vidiman, felszabadultan, nevetve. De hát ez csak természetes, hiszen gyerekek. Vagy mégsem? Ugyanis mozgássérültek, szellemi fogyatékosok. Eb­be a kategóriába sorolja őket a közvélemény. Irány Törökmező E megkülönböztető jegy min­den hátrányával együtt ők nem olyanok, mint a többi gyerekele, mert születésük pil­lanatától vagy az élet produ­kálta tragédiák miatt sérültek. Ezért társadalmi előítéletek, néha szülői túlkapások kény­szerítik a magány szorító kö­telékébe, a bezártságba. Sokáig észre sem vettük őket. Nem nagyon figyeltünk rájuk. Él­ték a maguk hétköznapi, szür­ke kis életét. Élvezték, vagy unták a szülők babusgatásait. Kapcsolatuk — ha volt — a külvilággal, csak hajszálnyi lehetett. Aztán öt évvel ezelőtt a vá­rosból és a környező települé­sekről — buszra szállt ötven gyerek, hogy életében elő­ször táborba induljon. El­képzelem az akkori boldog, izgatott kis arcokat, az aggó­dó szülői tekinteteket: vajon mi történik a gyerekkel nél­külük? A Vöröskereszt váci veze­tőségének jóvoltából azóta minden évben elindul az az autóbusz, hogy a törökmezői turistaházba szállítsa a gye­rekeket, ahol hat boldog na­pot tölthetnek el. Magam -sem első alkalom­mal járok a táborban, de be­vallom, most is szorongva ké­szültem a gyerekekkel való találkozásra. Számomra meg­rázó az apróságoknak az élet­öröme, az esetlen kezekben a tenni akarás mozdulataival, kö­zöttük már hamar elmúlt fé­lelmem. Mosolyuk, szemük fé­nye elárulta, hogy sokáig em­lékeznek majd azokra az ar­cokra, neveikre, amelyeket itt az'árnyas fák alatt egy-egy foglalkozáson megismertek, megszerettek. — Olyan mozgáskorlátozott, szellemi fogyatékos, epilep- . sziás lányok és fiúk vannak most is a táborban, akik gyer­mekéveik nagy részét kórház­ban, intézetekben, vagy jobb esetben a családi környezet, zárt világában élték — mond­ja dr. Kampós Katalin gyer­mekgyógyász főorvos, a tábor vezetője. — A néhány nap alatt a különböző betegségü gyerekek között olyan harmó­nia alakul ki, amelyekre egyébként nincs lehetőség. El­sődleges célunk, hogy megta­nítsuk ezeket a gyerekeket egészséges emberként élni. Megértetni velük, hogy ők is részesülhetnek az élet örömei­ből. Eközben nekünk, szakem­bereknek egyúttal arra i.s le­hetőségünk van. hogy megfi­gyeljük, milyen a teljesítőké­pességük a gyógyszerek sze­dése mellett. Nem utolsósor­ban azt is el szeretnénk érni. hogy a gyerekele tanulják meg egymást tisztelni, becsülni. Legyőzik a kilométereket N ézem a gyerekeket, úgy tű­nik, e néhány nap alatt ledőlt minden akadály, amely a min­dennapi életben elkülöníti őket testiekben ép társaiktól. A foglalkozások azt bizonyít­ják, hogy ezek az apróságok is igaz szeretetre várnak. Saj­nos azonban ők képtelenek egyedül megállni a lábukon. Segítségre szorulnak, mert sa­ját erejükből nem képesek le­győzni az akadályokat. Köl­csönös vonzalmak, kapcsola­tok, barátságok születtek e rö­vid idő alatt. Természetesen ezt elősegítették a nagy gon­dossággal összeállított progra­mok is. A kisebb-nagyobb sé­tákon bebizonyosodott, meny­nyire képesek a táborlakók a kilométereket legyőzni, me­lyeknek eredményeként meg­nő az önbizalmuk, bátorságuk. Többek között filmvetítések, bábelőadás, a Kristály együt­tes műsora szórakoztatta a lá­nyokat, fiúkat. Lehetőség nyílt különböző labdajátékokra, ver­senyekre, bábkészítésre és vál­tozatos esti szórakozásokra. A tábor vezetői még Nagybör­zsönybe is elvitték a gyereke­ket. Igazi tábori hangulat ural­kodott. — Kár, hogy nemsokára ha­za kell menni — mondta egy barna kislány. — Itt olyan jó. Otthon nem csinálok semmit, csak mindig dolgozom. Segítek az anyunak — mondja a kis barátnője. Meséltek egymás szavába Felkészülés az Idényre vágva, hogy itt a csendes pi­henő is mindig hangos, és még diszkó is volt. Nézzem meg a rajzukat, hallgassam meg, mi­lyen éneket tanultak. — Ezeknek a gyerekeknek itt újdonság minden, ami má­soknak természetes — állapí­totta meg Dombay Miklósáé, aki a Tüdőgondozó Intézetből jött segíteni a táborba. — Nagy-nagy türelem és szeretet kell ahhoz, hogy ezek a gye­rekek feloldódjanak. — Jövőre is találkozhatnak a gyerekek? — kérdezem Remzső Zoltánnét, a Vörös- kereszt városi titkárát. — Ebben az esztendőben összesen 19 gazdasági egység: üzemek, termelőszövetkezetek és intézmények több mint százezer forintot fizettek be a számlánkra a táboroztatáshoz. A tíz nevelő szintén társadal­mi munkában vállalta a gye­rekek felügyeletét. Nem kicsik ezek az áldozatok. Például a táborvezető inkább elhozta magával a háromhónapos kis­babáját, csak hogy itt lehes­sen. így válhatott ingyenessé az idén is 48 gyereknek a tá­boroztatása. Ilyen társadalmi összefogás mellett valósulhat­tak meg a megálmodott elkép­zelések. — Mivei ezek a gyerekek más közösségekben nem üdül­hetnek, ezért jövőre is szeret­nénk megszervezni a pihené­süket. Levél haza Ilerceghalman, az Állami Gazdaság keverőüzemében a Zalka Máté brigád tagjai a száritútorony felkészítésén dolgoznak. Munkájuk a hibamentes üzemelés elengedhetetlen feltétele. Veress Jenő felvétele A tábor egyik kis lakója le­velet mutat. A szüleinek írta. Anyuci! Ugye nem sírsz miattam? Nekem itt nagyon jó. Soha nem vagyok egyedül, már barátaim is vannak, ve­lük játszom és focizunk. Ott­hon meg csak a szobában ülök, pedig azt nem szeretem. Csi­nálok neked is ajándékot, de ugye majd engeded, hogy ott­hon is játsszam? Burányi János A megyei népfronifeizotiság ülése Hatásos önkormányzati forrna Összegezett tapasztalatok az általános választásról Eseményekben gazdag idő­szak egy-egy részlete került beszámoló, jelentés formájá­ban a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága csütörtökön délelőtt, a mozgalom megyei székhazában megtartott ülése elé. A testület jelentést vitatott meg a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszu­sa határozataiból adódó nép­frontfeladatokról, majd a to­vábbiakban — a jóváhagyott napirendnek megfelelően — összegezte a június 8-i ország- gyűlési képviselő- és tanácstagi választások, valamint a június 22-i pótválasztások tapasztala­tait. A megyei nepfrontbizott- ság ezt követően áttekintette a választások után létrejött, il­letve a napokban megalakuló új népképviseleti, önkormány­zati testületek, az elöljárósá­gok, velük' összefüggésben a helyi népfrontbizottságok fel­adatait. A következőkben a napirendnek, erről a pontjáról adunk részletes ismertetést. Örvendetes valóság Sokféle kétkedés, kétség kap­csolódott az 1983. évi III. tör­vény adott szakaszához, vala­mint a tanácsokról szóló 1971. évi I. törvény módosításához az elöljáróságokat illetően. Voltaik, akik úgy vélekedtek, már az elnevezés okán is — miivel az időseknél a felszaba­dulás előtti közigazgatás em­lékét idézheti fel — erős lesz az idegenkedés, mások viszont azt feltételezték, nem az el­lenérzés. hanem a közömbös­ség jelölj ki ennek az új for­mának sorsát. Nem igazolódott egyik véle­mény sem — állapíthatta meg tegnapi ülésén a megyei nép­frontbizottság —. a valóság az előzetes várakozásokra is rácá­folt a megye érintett települé­sein. Mind a lakosság egésze, mind a megválasztott tanács­tagok nagy érdeklődéssel fo­gadták az új lehetőséget. Ért­hető is. indokolt is ez az ér­deklődés — és erről éppen a helyi népfrontbizottságo’knak vannak gazdag tapasztalataik, hiszen a közös tanácsú telepü­lések társközségeiben gyakor­latilag hosszú éveken át kizá­rólag ezek a testületek irányí­tották a helyi közéletet —, hi­szen a lakosság gyakran úgy érezte, gondjai, problémái nem kapnak kellő képviseletet, má­sodlagossá válnak. Érzékelteti az elöljáróságok megalakulásának jelentőségét, hogy a megyében napjainkban harmincöt közös tanács nyolc­vanhat települést fog át. azaz a harmincöt székhelyközséget leszámítva, ötvenegy helyen alakult, alakul meg az a testü­let. amelyet az ott megválasz­tott tanácstagok alkotnak. Kér­dések. kétségek tárgya volt az is — hangzott el az ülésen —. vajon a korábbi forma, a ta­nácstagi csoport és a mostani, az elöljáróság között, csekély avagy lényeges lesz-e a kü­lönbség. mert csakis ez utób­binak van értelme, minden más formális változtatásnak bizonyulna. A Minisztertanács 9/1985. (III. 7.) számú rendele­té — amely az elöljáróságok­nak. ha szabad így fogalmazni, a bibliája lesz — megnyugtató választ adott a kétségekre, a kérdésekre, amikor kimondta: az elöljáróság népképviseleti­önkormányzati testület, része a községi közös tanácsnak, de meghatározott körben állam- igazgatási feladatokat is ellát, s önálló jogi személy. Tényleges beleszólás A meglehetősen száraz, sza­batos jogi megfogalmazások mögött — és ez nagy hang­súlyt kapott a téma tárgyalá­sakor — kötelességek, jogok, lehetőségek gazdag tárháza áll. Az elöljáróságok — melyek munkája, el ne feledjük, egy ideig magán viseli maid a kez­deti jegyeket —, a helyi, azaz a társközség,i népírontbizottsá- gokkal szorosan együttműköd­ve, az adott település közéleté­nek legfőbb szervezői, kéovise- lői a lakossági véleményeknek, érdekeknek, ugyanakkor el­döntői annak is, milyen célok­ra. milyen 'formában kérik az ott élők anyagi támogatását, társadalmi munkáját. Sok olyasmiben is hivatalos jogosítványokat — így nevezik államigazgatási szaknyelven azt, amit a laikus hatáskörként ismer — kaptak az elöljárósá­gok. amit korábban a lakosság, hiányként, hibaként, okkal tett szóvá, ami rontotta a közérze­tet. nem lévén tényleges bele­szólás ezekbe az ügyekbe. A többi között mostantól az elöl- iáróság dönt a rendelkezésre álló anyagi eszközök felhasz­nálásáról. a segélykeret elosz­tásáról. a településen az utcák elnevezéséről, a zöldterületek legeltetés, kaszálás céljára tör­ténő kiosztásáról, szemétlera­kóhely kijelöléséről, a piac te­rületéről, nyitvatartásáról, a bölcsőde, az óvoda hivatalos idejéről. Ki kell kérni az elöl­járóság egyetértését olyan ügyekben, mint például az il­letékességi területén működő tanácsi intézmények vezetői­nek kinevezése, felmentésé, a községben tartott igazgatási napok meghatározása, az óvo­da. az iskola körzethatárainak megszabása, megváltoztatása. Új erőforrások . Csupán példák említődtek a megyei népfrontbizotság ülé­sén. de ezek is érzékeltetik, je­lentősen bővültek a lehetősé­gek arra. hogy a lakosság a társközségekben valóban el­dönthesse az őt közvetlenül érintő ügyeket, érdekeit az elöljáróság segítségével az ed­diginél hatásosabban képvi­selhesse a közös tanácsban. A megyei testület úgy foglalt ál­lást. hogy a helyi népfrontbi­zottságok — amelyek legfőbb szorgalmazói voltak az elöljá­róság jogintézménye létreho­zásának — adjanak meg min­den segítséget az elöljárónak és az elöljáróságoknak, mert ezen az úton a szocialista de­mokrácia új erőforrásai nyit­hatók meg a településeken. M. O. A fatengelytcl a számítógépig hosszú volt az út Voltam esküvőn, keresztelőn A miskor ide kerültem, volt, aki azt mondta: ha három hónapot kibír­nak velem, az csoda lesz. Nos, a három hónapból három évtized lett, itt vagyok, jól érzem itt magam. Most különösen, amikor látom, milyen szép a napraforgónk, jónak ígérkezik a búza is, a lucerna az első kaszálásból többet adott, mint az utóbbi két évben össze­sen. Öröm volt ez a mai határszemle, még akkor is, ha ki kell mondani, nem mindenütt használt az eső. Hogy kezd­hetjük-e Péter-Pálkor az aratást? Nem hiszem. Eláztak a földek, nem tudnak még kivonulni a gépek. Hajnalban meg­néztük azokat is. Meg voltunk elégedve. Jól felkészítették mindegyiket a rajt­ra. Igen, tényleg jó a gépparkúnk, nem engedtük elhasználódni. Esztendőnként kicseréltünk egyet-kettőt, számot vetve azzal is, hogy keserves lesz megkeresni az árát. Meg kellett tenni — s nem bántuk meg. Dékány István, az érdi Benta-völgye Tsz elnöke arról a határszemléről ér­kezett, amelyet így. aratás előtt már ha­gyományosan rendeznek meg minden esztendőben azoknak, akik év közben nem sokat lá'nak a földekből: az iro­dák dolgozóinak. Az övéké a papír­munka. Ám hogy tudják, mi is van a számok mögött, egy-egy szép napon buszra ülnek, s bejárják a kétezer hek­táros gazdaságot Érd és Százhalombat­ta között.' Igaz, az ügyvitel tekintélyes részét egy Commodore 64 számítógép­re bízzák, de mindhiába, az emberre akkor is szükség van. A tájékozott, jól felkészült emberre. Ebben a szövetke­zetben szinte csak ilyennel találkozunk. Ez persze nem volt mindig így itt sem. Amikor Dékány István ide került, ő volt az első és egyetlen felsőfokú képesítésű ember a szövetkezetben. Ma? Gyors számvetés után már mondja is az adatokat: 30 felsőfokú, 112 középfo­kú képesítésű dolgozója, s mintegy 300 szakmunkása van a szövetkezetnek a hatszáz tag és a százötven főnyi al­kalmazott seregében. — Ezek zömmel az alapítók, a régi küzdőtársak gyermekei, unokái. Azok­ból a családokból valók, amelyeknek szinte mindegyikében voltam esküvőn vagy keresztelőn, amelyeknek gondja- baja az enyém is volt annyi éven át. Mert volt itt baj, éppen elég. Mint má­sutt. Pedig igyekeztünk elkerülni. Csak nem mindig sikerült. Nehezen éltünk. Mondhatnám, középkori állapotok ural­kodtak. A rossz cselédházak körül folyt a trágyalé, egy konyhára négy család is jutott, ha megdördült az ég, elsül­lyedtünk a sárban. Nem volt szalma, nem volt tüzelő, nem volt takarmány, nem volt kocsikenőcs, nem volt petró­leum, gyakran ennivaló se. Csak adós­ság. Több millió forintnyi. Együtt pró­báltunk kilábalni a bajból. Konfliktus? Az volt. Sokszor hajnalig vitatkoztunk. Ha úgy hozta a világ sora,' akkor a kocsmában. Én mindig azt tartottam: a parasztembert meg kell hallgatni, mart nagy tapasztalata van. A volt ura­dalmi cselédet meg segíteni a gondol­kodásban. mert az világ életében csak azt csinálta, amit mondtak neki. Mert ezen a tájon ugye a Halápi-uradalom volt azelőtt. Azelőtt... Dékány István végigsimít­ja hátrafésült ősz haját, hallgat egy ki­csit, rendezgeti az emlékeket. Arcokat, neveket, eseményeket, harminc kemény esztendő hordalékát. A jövő hónapban lasz hatvanhat esztendős. Eddigi éle­tének fele ehhez a városhoz köti. Egy olyan nemzedékhez tartozik, amelynek tagjai történelmet csináltak ebben a hazában, akiknek nevéhez ma már ma­guktól értetődő, természetes dolgok születése fűződik, akik irányt változ­tattak életük pályáján, ha úgy köve­telte a köz érdeke. Azelőtt Dékány Ist­ván ipari munkás volt. A papír- és nyomdaiparban. A felszabadulás utáni években egy falujáró brigád tagjaként ismerkedett a mezőgazdasággal, a pa­rasztemberek sorsával. S akkor még nem is sejtette, hogy belőle tsz-elnök lesz valaha. A hajdani Vörös Akadémia mező- gazdasági szakának elvégzése után lett több köze a témához: a SZÖVOSZ osz­tályvezetőjeként a zöldségtermelés, -ér­tékesítés, -tartósítás ügyeinek összehan­golása volt a dolga. S amikor máshová irányították, zokszó nélkül ismét vál­tott; a főváros VI. kerületének pártbi­zottságán teljesítette kötelességét. Innen vezetett az út Érdre. — 1955-öt írtunk, amikor kiadtak egy felhívást: aki egy kicsit is konyít a mezőgazdasághoz, jelentkezzen. Hát én jelentkeztem. Vajmi kicsit értettem a mezőgazdasághoz, erre leginkább akkor jöttem rá, amikor már itt voltam. Ko­rábbi munkatársaim állították, amit az előbb mondtam, hogy velem három hó­napig se fogják kibírni az érdiek. Volt mire alapozniuk ezt a kijelentést, az már igaz. S derűs történetek következtek régi esetekről, amelyeknek kapcsán fene­gyereknek hívták Dékány Istvánt. Hal­lottam én ezt korábban is. megkérdez­tem hát egypár embert mostani mun­katársai közül: milyennek ismerik? Hirtelennek — mondták. Lobbanékony­nak. Egy szempillantás alatt begorom- bul, nemegyszer zeng tőle az érdi ha­tár. De mérge csak addig tart, míg ki­adja. Haragot, duzzogást. személyeske­dést nem, ismer. Az őszinteséghez azon­ban minden körülmények között ragasz­kodik, legyen szó akármilyen rendű­rangú emberről. Azt is mondják róla, hogy jó a memóriája. Sajnos, nevették, mert arra is emlékezik, hogy mit ígér­tünk! S ha nem teljesítjük határidőre, n—"■ázhetjük magunkat! M a lesz a váltás a tsz-ben, Azért írom ígv. mért Dékány István azt kérte, tőle ne búcsúzzon senki azért, mert nyugdíjba megy. Ne mond­ják, hogy jó pihenést, elnök elvtárs, mert bármi mást inkább akar. mint pi­henni. A közös gazdaság vezetését át- adia fiatalabb munkatársainak, akik mellette értek meg erre a feladatra. S mivel ilyenformán jó kezekben tudja mindazt, amit annyi éven át annyi jó baráttal, kollégával összehoztak a Ben- ta-pusztán. nyugodtan szánhatja ideje nagyobb részét közéleti tevékenységre, meg gyűjtőmunkájára, a-mt neki olyan kedves, a város számára pedig hasznos. Mezőgazdasági múzeumszerűség létre­hozásán fáradoznak hozzá hasonlatos megszállottakkal. S a tárgyi emlékeken kívül a korszak történetét is igyekeznek megörökíteni. Most majd ezen dolgo­zom — mondja Dékány István —, meg­írom, hogy én hogyan láttam. A föld­osztástól napjainkig. Bálint Ibolya 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom