Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-26 / 148. szám

I9S5. JÜNTTJS 26., SZERDA 5 Tanácstagok, póttanácstagok A lakosság bizalmából Tájkép „csata” előtt... Gabonába harapnak majd a gépek Így lehet hozzáférni a diffcrenciálmühöz — mutatja Malmos Csaba Az alábbiakban közöljük a jú­nius 22-én megtartott pótválasz- tásokon megválasztott tanácsta­gok és póttanácstagok névsorát a Buda—Dab as— Nagy káta—Ráckeve —Szigetszentmíklós környéki köz­ségekből. BUDAKESZI 2. vk. tanácstagja: Farkas Gyu­la Gamesz-csoportvezető. 10. vk tanácstagja: Dóra Miiiályné kör­zeti ápolónő, póttanácstag: Ke- lencz Imre művezető. 18. vk. ta­nácstagja: Pék Lajosné admi­nisztrátor, póttanácstag: Werkle Ferenc vízvezetékszerelő. BUDAÖRS 14. vk. tanácstagja: Krizsik An- talné nyugdíjas, póttanácstag: Nagy Károlyné munkakiadó. 29. Vk. tanácstagja: dr. Tölgyesi György jogtanácsos, póttanacs- tag: dr. Kovács József főiskolai tanár. 40. vk. tanácstagja: Szeke­res Judit óvónő, pőttanácstag: Derda Vilmos bedolgozó. (A 44. vk.-ban névcsere történt, helye­sen: tanácstag: dr. Horn Ede nyugdíjas, póttanácstag: Molnár Géza művezető.) PILISSZENTIVAN 6. vk. tanácstagja: Végh Csaba művezető, póttanácstag: Szántó Alajos gépkocsivezető. 18. vk. ta­nácstagja: Bartl Jakab műszaki vezető, póttanácstag: Osztheimer László anyagbeszerző. ÜRÖM 28. vk. tanácstagja: Raffal Jó­zsef műszerész, póttanácstag: Ju­hász Jánosné adminisztrátor. gyal 31. vk. tanácstagja: dr. Bokor Árpád, a Budapesti Műszaki Egye­tem docense, póttanácstag: Végi László villanyszerelő. 36. vk. ta­nácstagja : Balogh Sándorné gép­szerelő, póttanácstag: Kiss Irén •tanító. y Nem. aki vígan fecseré- ^ szik a pult mögött, miköz- ^ ben a vevő várakozik, aki £ inkább lebeszél, mint kí- ^ nál, csak ne kelljen mond* ^ Juk hátramenni a raktár- ^ ba, az nem hogy nem ke- ^ reskedő, de mégcsak el- ^ adónak sem nevezhető. — £ ftdelmann Györgyné hang­ig jában cseppnyi indulat. S ^ ha valaki jogosan jelent- i hét ki ilyesmit, hát ő igen. $? Harminchárom éve kercs- ^ kedő, a szó valódi értel- ^ méhen. Van önbecsülésük A verőcemarosi ABC-kis- áruház vezetőjével ünnepi al­kalomból találkoztam; a Szob és Vidéke Áfész kiváló szö­vetkezet ünnepségén, ahol a szövetkezet kiemelkedően jól munkálkodó dolgozóit is meg­jutalmazták. Köztük volt — sokad.szorra már — Edelmann Györgyné is, aki a két SZÖ- VOSZ Kiváló dolgozója és az öt Kiváló dolgozó oklevél mellé egy újabb Kiváló dolgo­zó kitüntetést kapott. A 20 számú kisáruház a szobi Áfész legnagyobb forgalmú ABC- cgysége; 24 kereskedelmi dol­gozó munkálkodik azon, hogy a verőcemarosiak, s az odalá­togató turisták, no meg az ott nyaralók minél jobb ellátás­ban, kiszolgálásban részesül­jenek. Nincs olyan, hogy jó vezető és közepesen, pláne rosszul dolgozó beosztottak Hiszen amikor az irányító munkáját elismerik, az az egész egység tevékenységének értékelése is egyben. — Ea a mi csapatunk, amely egyébként egy szocia­lista brigád is, lelkes kollek­tíva — mondja Édelmanné, s mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy az Április 4. nevet viselő közösség elnyerte a szö­vetkezet kiváló brigádja cí­met, s kereskedői közül most is többek vehettek át külön­böző jutalmakat. — Huszonnégyen vagyunk, de mindannyian egyet aka­runk. jól. a vásárló megelége­désére dolgozni. így diktálja ezt önbecsülésünk Is. Igyeke­zet és udvariasság nélkül egyébként bajosan tudtuk vol­na a tavalyi 174 milliós for­galmat elérni, s különösen nem sikerülne idén a tízmilli­DÍ.LEGYHAZA 26. vk. tanácstagja: Jaku» í_asz- lóné tanító, pőttanácstag: Varga Gyuláné Tüzép-kiskereskedő. DUNAVARSANY 0. vk. tanácstagja: ifj. Domokos József villanyszerelő, póttanács­tag: Dombi Imre menetköszörűs. 12. vk. tanácstagja: Zupka Miklós- né bérelszámoló, póttanácstag: Szi­kéra Ferencné meós. HALÁSZTELEK 13. vk. tanácstagja: Kótl Antal laboratóriumvezető, póttanácstag: Huszti Miklós 3M-dolgozó. 21. vk. tanácstagja: Kirnyán József osz­tályvezető, póttanácstag: Kardos- né Papp Veronika számítógép- prograimozó. 30. vk. tanácstagja: Csaía Károly nyugdíjas, pótta- nácstag: Lakatos György gépko­csivezető. SZIGETHALOM 7. vk. tanácstagja: Prohop Bé­la HM-dolgozó, póttanácstag: Csó­ka Gyuláné tervelőadó. 11. vk. ta­nácstagja: Salamon Andrásné ta­nítónő, póttanácstag: Mikó Géza építésztechnikus. 12. vk. tanács­tagja: Juhász János gépkocsive­zető. 20. vk. tanácstagja: Novak Sándor kőműves kisiparos, póttá- nácstag: Balogh Dániel BM-dolgo- zó. 23. vk. tanácstagja: Beneze Gézáné műszaki előadó, pótta­nácstag: Dunavölgyi Ferenc laka­tos. 29. vk. tanácstagja: Peszte- rics János telepvezető. SZIGETSZENTMÍKLÓS 2. vk. tanácstagja: Rusz Ger­gely HM-dolgozó, póttanácstag: Bíró Vince nyugdíjas. 33. vk. ta­nácstagja: Kocsis József építés- vezető, póttanácstag: Nádasdy La­jos táncművész. TÓALMÁS 8. vk. tanácstagja: Laczkó Ka-, talin óvónő. SZENTLÖRINCKATA 21. vk. tanácstagja: Rac!a János általános, iskolai igazgató. 25. vk. tanácstagja: Magyar Sándor egyé­ni gazda, póttanácstag: Irsán György vb-titkár. óval megfejelt tervet teljesí­teni. Mi tagadás, ez nem lesz könnyű lecke, de minden bi­zonnyal megoldjuk. Már van­nak ötleteink, nőivel, hogyan növelhetjük a kínálatot, mi­lyen cikkekkel kelthetjük fej az érdeklődést. Nálunk nincs „nines” Az elképzelések közül egy: Vácot rákapcsolják a vezeté­kes gázra, hát gázkészülékek árusításával próbálkoznak a verőcemaros! ABC-kisáru- házban. A beszerzés egyéb­ként az igazi terepe Edelmann Györgynének, aki már az egy évvel ezelőtti kinevezése előtt is ezzel foglalkozott. Ügyköd­ni, nyüzsögni kell — vallja, s azt is kifejti, igazi örömmel tolta el, ha sikerül valami kurrens árucikket beszerezni. Például színes televíziót, Energomat mosógépet, bojlert, hűtőszekrényt vagy az oly ke­resetté vált hűtőládákat, ame­lyekből jelenleg is van kíná­latuk. A 20-as ABC-ben, ha csak lehet, nem hangzik el a „nincs”, s ha mégis, hát azzal megtoldva: beszerezzük. S en­nek a kijelentésnek hitele van. — Valóban, igyekszünk megismerni és kielégíteni az igényeket, ha valamit többen keresnek, máris feljegyezzük, utánajárok honnan kaphatjuk meg. A nagykereskedelmi partnerekkel régi jó kapcsolat fűz össze, de nagy szerepe van az Áfész vezetőségének is ab­ban, hogy az ország minden részéről érkezik hozzánk áru. A Dorogi Szénbányák Vál­lalat által készített úszó-kotró berendezést helyeztek tegnap­előtt üzembe a bugyi Tessedik Sámuel Tsz-ben. Az új beren­dezés előnye, hogy amíg a ko­rábbi gépek öt-hat méter mélységig tudták csak a föld­ből kiemelni a kavicsot, az új kotró harminc méterről is könnyedén kitermeli az építő alapanyagot. Teljesítménye két műszak­Összesűrűsödött a levegő, megszorult a hőség itt, az Óbuda Termelőszövetkezet mezőgazdasági gépjavítóüze­mének udvarán. Akár tojást lehetne főzni a homokban — mondja egy férfi, miközben hosszú gumisiagból szórja a vizet, a porfogó, hűsítő folya­dékot. Az udvaron példás ösz- szevisszaságban sorakoznak az erő- és munkagépek, s benn a csarnok hűs falai között kibe­lezett traktorokat javítanak az éppen benn levő szerelő. — Tucatnyi emberünk, meg­annyi munkagéppel a határ­ban dolgozik — mondja Láng József műhelyvezető, -r- Bálá­zók, rendsodrók, rendfelsze­dők a lucerna- és rétiszénatáb- lákon, mások a barackosban, szőlőben tevékenykednek. Kul- tivátoroznak, tárcsáznak, gyomirtanak. Itt, a műhelyben csak két szerelőnk van: a ha­tárban most sokkal több a tennivaló. Az egyik szakmunkás — Malmos Csaba mezőgazdasági gépszerelő — szakavatott moz­dulatait tucatnyi fiú figyeli: a férfi türelemmel magyarázza a Sátoraljaújhelyről, Piliscsa- báról érkezett, másod- és har­madéves szakközépiskolások­nak a Zetor traktor differen­ciálművének működését. — Nincs ennek az öreg jár­gánynak semmi baja, csak a torka véres — veszi tréfára a nagyon is komoly munkát az Ha segítségre, kocsira van szükség — mindepkor rendel­kezésünkre állnak. Elfogyott? Szereinek! Kocsi. Édelmanné nemcsak a boltban, de a saját autójuk­ban is fogja a kormányt. Fér­jével, aki előtte vezette az üz­letet tavalyi nyugdíjba vonu­lásáig, nap, mint nap megte­szik a kétszer 21 kilométert Kisnémediből, ahol laknak. Mert a férj sem vált meg vég­leg a cégtől, a szakmától, ami­ben 44 évet húzott le. Most a pult mögött áll, hisz mindig is szeretett eladni. A feleség pedig — sokszor a saját gép­kocsin — idejének tetemes ré­szében az utakat rója; 8—9 milliós árukészlet frissen tar­tásáról gondoskodik. A nagy értékű fogyasztási cikkek mel­lett például arról, hogy egy hirtelen jött melegben se ma­radjanak tej és kenyér nélkül a kirándulók, víkendezők. Ná­luk nem fordulhat elő, hogy szombaton már tízkor tehetet­lenül tárják szét karjukat a pult mögött állók. Ha fogyó­ban a fehér nedű vagy a ke­nyér, a boltvezető autóba pattan, s hamarosan ismét megtelnek a polcok. Edelmann Györgynének öt éve van a nyugdíjig, a friss, energikus asszony ezt az időt jelenlegi munkahelyén kíván­ja letölteni. Azután, bár ke­reskedni csodálatos dolog, jö­het a pihenés, a több szabad idő, amelyre a két kis unoka is igényt tart. Szigethi Teréz ban eléri a nyolcszáz köbmé­tert. Mindez hosszú ideig fe­leslegessé teszi új kavicsbá­nyák nyitását és az ezzel járó környezetrombolást. A becslé­sek szerint ugyanis a Pest me­gye területén levő bányata­vakban mintegy 50 millió köb­méter hasznos anyag maradt vissza. Ha ezt sikerülne kiter­melni, nyolc-tíz évig elegendő alapanyaghoz jutnának az épí­tőipari vállalatok és a családi- ház-építők. egyik fiú, Tóth Imre. — Az az igazság, tiogy mi az iskolában minden t megtanulunk — el­méletében —, am ilyen komoly müneiyoen most vagyok elő­ször. Ha a mester úr nem ma­gyarázza meg, hát én nem jöt­tem volna ra, hogyan lehet szétszedni a hajtóművet, kicse­rélni a hibás alkatrészeket. — En is Űjhelyröl jöttem, az ottani mezőgazdasági szak­munkásképző másodévese va­gyok — mondja társa, Szabó zászló. — Június 17-től július első hetének a végéig leszünk itt, az Óbudában. Szerencsém is van, hiszen — remélem — reszt vehetek az aratásban is, mert eddig csak messziről lát­tam működő kombájnokat. — No, itt csak kettőt lát­hatsz — mondja Gulyás Pál üzemeltető, majd hozzám for­dulva adja a magyarázatot: — Nálunk nem nagy horderejű munka a gabona aratása, az idén mindössze 292 hektár őszi búzát kell levágnunk és beta­karítanunk. Illetve ennél vala­mivel kevesebbet, mert közel negyven hektár jelenleg is víz alatt van, s azon a táblán csak béklalencse meg iszap te­nyészik ... , a- Kik vesznék részt az ara- aratásban? — Szerelők, traktorosok, gépkocsivezetők, kisegítő sze­mélyzet. összesen valami két tucat ember. Július 6—8. kö­rül indulnak a gépek, mert most még csak viaszérésben van a búza. Ezen a vidéken különben sem Péter-Pálkor szokott kezdődni az aratás, itt később érik a gabona. — Látom, a gépek, kombáj­nok stratra készen állnak — vetem közbe. — Két E—512-es aratógép indul majd a táblákra, s tíz nap alatt le is vágják a har­madfél száz hektár búzát. Az­tán leállnak, a következő év aratási idejéig ... Tehát alkat­rész-ellátás terén nincs külö­nösebb problémánk. Annál több van az időjárás-felelős­sel... — Miért? — Szövetkezetünkben mint­egy kétezer szarvasmarhát te­nyésztünk, s e rengeteg jó­szágnak hallatlan sok takar­mány kell. Hatszáz hektáron van silókukoricánk, félezer hektárról most gyűjtjük be a lucerna és a fűszénát. Első ka­szálás után! Van olyan táb­lánk, ahol a rendet meg sem forgathattuk a talajvíz és az állandó esőzések miatt. Közel kétszáz (!) vagon széna van kinn, sorol a rendben, mert hiába vannak modern rendfel­szedő gépeink, átázott szénát csak nem hordhatunk kazlak­ba. — Egy hónap alatt mintegy 140 milliméter csapadék esett földjeinkre — veszi át a szót Láng József —, s most, ezek­ben a viszonylag száraz na­pokban valóban minden ép­kézláb ember a takarmány be­szállításán. tárolásán fárado­zik. Még azok is, akik kom­bájnra ülnek. Úgyhogy nem is tudok mutatni magának egy leendő aratót sem. — Sok évig arattam azokon a földeken — mondja szeré­nyen Debreceni Ferenc, a mű­hely éppen benn levő, másik szakmunkása. — S az idén miért nem kombáinozik? — Mert nem hívtak... Kü­lönben is, tavaly sem ültem már a nyeregbe. Nem olyan nagy az a gabonatáblá, hogy megszakadjon benne két vagy négy kombájnos. Így viszont nincs tülekedés, nincs vita, ha aratásra kerül a sor. — Ezek szerint még mindig van rangja a jó kombájnos- hak... — A jó szakmunkásnak, igen — válaszolja Debreceni Ferenc. — Mert azt tartom, hogy az ember akár kinn, akár itt, a négy fal között, szakmá­ja minden csínját-bínját értse. Sajnos, egyre kevesebben va­gyunk mi, fiatalabb szakmun­kások. Nem is olyan régen eb­ben a műhelyben még vagy huszonöt szakember dolgozott, ma jó, ha tucatnyit találunk. A hírnek sajnos 3 fele sem igaz. ríévezeceséh: Ad 1. Az omnibusz június 14-től nem közlekedik. (A mai napig sem.) Ad 2. Mint az Esti Hírlap június 21-i, pénteki számánál: egyik fényképén láthattuk, s az aláírásból megtudhattuk: „Omnibusz indul próbajárat­ra a Velencei-tó partján. A kétlóerős jármű a tó kö­rüli üdülőhelyekre viszi — ha nem is éjjel, a tetején — a no-ztalgiabuszozni kívánó­kat.” Tehát nem egyetlen a szentendrei. Ad 3. A már említett om­nibusz nem a hajóállomás és a belváros között közlekedik majd. Ez utóbbi tényről a Nosztalgia Egylet vezetője, Éliás Tibor tájékoztatott ben­nünket. De, ne vágjunk a tények elébe! Tehát a tények ma­guk: Bosszankodik a mozi előtti dohány- és ajándék­bolt tulajdonosa, már sokan kérdezték, hol az omnibusz?, s ő sem tudja. A „sem" helyt­álló. A parton szinte senki sem szolgálhat felvilágosítás­sal. A Dunatours irodában is csak annyit nyomoznak ki több telefon árán, hogy az ügyben a Nosztalgia Egylet illetékes, s az omnibuszt töb­ben is látták a Pest megvei Művelődési Központ előtti parkolóban. Valóban ott áll. Szép sárga és piros felirat hirdeti olda­lán, hogy a Sasfészekhez cí­mezték, tulajdonosa egy he- tényegyházi illető. A kóbor nézelődők azért rátaláltak. Be is ültek. Mutatják a nyomok: elhajított papírzacskó, sörös­kupakok, cigarettacsikkek. — Mi történt, miért nem jár az omnibusz? Éliás Tibor: — Nem értem a dolgot, a Nosztalgia Egylet nem állí­totta soha, hogy június kö­zepétől járni fog. Nézze csak, itt a Dunakanyar Kurírban a közleményünk is. Ebben csupán annyi áll: ..Űj látvá­nyossággal gazdagodik Szent­endre. Emeletes omnibusz közlekedtetését tervezi a Nosztalgia Egylet, mely a nyári szezonban napi több alkalommal indul városnéző körútra. A 45 férőhelyes om­Debreceni Ferenc gépszerelő és a tanulók a motorblokkot vizsgál- • ják. Ezek a srácok sem itt dolgoz­nak majd — int az overallos' tanulók felé. Kinn, az udvaron ragyogó napsütésben izzanak a barná­ra, vörösre festett gépek, pót­kocsik. Láng József az égre néz, hátratolja sapkáját. ' — No, ha így szalad Illés szekere, holnap estére talán felszárad a határ — mondja, s valamit beír zsebnoteszébe. Vagy az imént mért hőmérsék­letet, vagy a betakarítási ütemterv következő mozzana­tát... Most mindkettő fontos do­log az Öbuda Termelőszövet­kezetben is. B. I. A. nibyßzt két lő húzza, s a kor­'hü „munkaruhába” öltöztetett kocsis díszes vonaljegyet ad az utasoknak. Az ország egyetlen működő emeletes omnibusza Kecskemétről ke­rült Szentendrére." Mi tehát, a szezon tervéről beszéltünk, nem adtunk dátumot. — Miért? — Mert rengeteg társadal­mi munkával készítettük és készítjük elő még most is az ügyet. Azt szeretnénk, ha jú­lius 1-én, hétfőn útra kelhetne az omnibusz, ugyanis akkor lesz éppen 153 éve. hogy Ma­gyarországon megindult az első ilyen járat. A közle­ményt abban a hiszemben je­lentettük meg, hogy tényleg ez már az egjTetlen ilyen mű­ködő jármű. Kecskemétről vásároltuk, ahol három év után lankadt a vonzereje. S mi úgy gondoltuk, hogy az évfordulóra, feltámadásához méltó feltételeket teremtünk. Van már ló, van aki hajt­sa, jómagam napokat töltöt­tem a Közlekedési Múzeum­ban az eredeti tanulmányo­zásával. A jegy, a lyukasztó, a kalauz öltözéke, a reklám és a festés — legyen minden korhű. Gyakorlatilag csak a kocsi újrafestése maradt hátra, s keressük még azt a több nyelven beszélő diákot, aki betölthetné a kalauz sze­repét. — Mi lesz az útvonal? — Az omnibuszon ez áll maid: A mozgóképszínháztól, a Papszigetig, s vissza. Sze­retnénk az emeletes lóvon- tat*a busz járatait óránként, legfeljebb másfél óránként közlekedtetni. A viteldíjból: pedig a közlekedtetés és a fenntartás költségein túl, hoz­zájárulunk majd a városkép szépítéséhez, s finanszírozzuk a Nosztalgia Egylet újabb színielőadásait. ★ Lesz tehát Szentendrén omnibusz. Bízunk benne, hogy immár senki sem fog­ja hiába keresni — mint ed­dig. Engedtessék meg azért egy aprócska megjegyzés: nemcsak a tájékoztatóké a felelősség, ha egy újdonságot tévesen harangoznak be, ha­nem azoké is, akik őket tá­jékoztatták. V. G. P. Leles csapat élén Kereskedni csodálatos doloi Nem keü újabb bányát nyitni Dolgozik az új úszó-kotró Omnibuszkeresőben Szentendrén Sajnos a fele sem igaz Lapunk június 13-i számának híroldalán — de más újságokban is — megjelent az információ, Szentendrén sajtótájékoztatón ismer­tették az idei Dunakanyari nyár programját. Itt hangzott el: „a Mű­vészetpártolók Első Magyar Nosztalgia Egylete közkedvelt előadásain kívül egy meglepetéssel is kirukkol: június 14-töl a hajóállomás és a belváros között közlekedik majd az ország egyetlen működőképes omnibusza.**

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom