Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-25 / 147. szám

az MSZMP PEST XXIX. ÉVFOLYAM, 147. SZÁM Pihenőövezet a lakótelepeken Szigetszentmiklóson már tervezik Ki ne szeretne olyan kör­nyezetben lakni, ahol nem szennyezik a kipufogógázok e levegőt, a motorzaj csak ritka vendég, ahol a gyereke­ket nyugodtan le lehet enged­ni játszani az utcára. Az el­képzelés ma már nem utópia, hiszen tavaly jogszabály is született az úgynevezett lakó­én pihenőövezetek kijelölésé­ről. Az ilyen lakóterületek zárt egységet képeznek, ahol a járművek forgalmát a KRESZ korlátozza, s az úton a gya­logos is nyugodtan közleked­het, mert az elvétve és csak különleges céllal erre járó autók sebességét kanyarokkal, mesterséges útakadályokkal lassítják le, de a behajtást egyébként is csak 3,5 tonna alatti járműveknek, célfuvar­ként engedélyezik, s tiltják az átmenő forgalmat. Az ilyen utcákban megvalósítható, hogy a járdák maradjanak egy szintben, s ne kelljen a gyalogosoknak, babakocsit to­lóknak bukdácsolni, ha át­KITALÁLÓSDI P ontos, szakszerű a ma­gyarázat, miként te­szik a dolgukat— bo­szorkányos gyorsasággal — a büszkén mutatott gépek, ám a hírlapíró, laikus lé­vén, a főmérnök szavait hallgatva, nem a műszaki jellemzőkön, hanem a ko­rábban hallottakon töp­reng. Oka van annak, hogy értetlenkedve meditál, ugyanis valamikor — nem olyan régen, hogy szem elől téveszthetnénk — a leg­jobb vasalónők egy mű­szakban negyven, negyven­két férfiinget adtak ki a kezük alól. Ma az előbb említett „gép.ek — automa­ták — 550—800 dárabot va­salnak ki egy műszakban! Pompás, mondanám, mond­hatnánk, csakhogy: a vál­lalási határidő ma sokkal- soltkal hosszabb, mint an­nak idején, a vasalónők szorgoskodásakor volt. A magyarázat, a furcsa hely­zet indoka sokféle, így az, hogy jóval több a munka, az igény, mint korábban, hogy kézi vasalásra, — ami bizony nehéz fizikai mun­ka —1 szinte lehetetlen vál­lalkozót találni, továbbá nincsen elegendő pénz to­vábbi vasalógépek — im­portáruk, tőkés valutáért kaphatók — vásárlására, s ha lenne is, először a meg­előző technológiai folyama­tokat kellene korszerűsíte­ni, amihez megint csak fo­rint szükségeltetne... A megyében tavaly az iparban négymilliárd forin­tot adtak ki beruházások­ra. az 1980 és 1984 közötti időszakban pedig az ilyen célú ráfordítások teljes összege 20,7 milliárdot ért el. A konkrét fejlesztési lé­pés és az átfogó adat tár­sítása nem önkényes, ugyanis — sajnos — ko­rántsem ez az egyetlen eset, amikor — a gyermekek társasjátékát utánozva — az ember belekényszerül a kitalálósáiba, vajon miféle rejtélyes hatások húzódnak meg a felszín alatt, amik oda vezetnek ahova, nevén nevezve, a fejlesztési ki» adások lassú megtérülésé­hez, eredményének kétsé- y ességéhez? Ne azonosítsuk természe­tesen azt, ami nem azonos, tehát a beruházási forinto­kat a műszaki fejlesztést szolgáló pénzzel. Az előbbi átfogó teendőkor fedezete, az utóbbi az átfogó kör egyik körszeletéé. Ráadásul a megye ipari beruházásain belül — aminek egyaránt vannak objektív és rossz beidegződésekből származó okai — az egészségesnél, az elkerülhetetlennél maga­sabb az építési rész, ami­nek következtében azután kevesebb jut, marad gé­pekre, berendezésekre, a valóban korszerű technika, technológia megtestesítői­re, hordozóira. Ha most to­vább szűkítjük a kört, s arra keressük a választ, va­jon egy-egy vállalatnál mekkora szelet jut a nagy kalácsból a műszaki fej­lesztésnek, meghökkentően szerény tények penderül- nek elénk. A megyében — ez bizonyos értelemben a kényszernek is tükrözője, nem csupán a szükséges felismerése — a műszer­ipar, továbbá a híradás- és vákuumtechnikai ipar üze­meiben hallhattunk olyan válaszokat, amelyek úgy- ahogy megfelelnek a vára­kozásnak, az elfogadható arányoknak. Ezeken a he­lyeken ugyanis az árbevé­tel három, négy és fél szá­zaléka között változik a műszaki fejlesztési ráfordí­tások összege. A csúcs ez, ugyanis mindenütt másutt, ahol csak tudakozódtunk, ennél kisebb arányról be­széltek, a gépipari vállala­toknál két, két és fél száza­lékról — de bizony lelni olyan céget, is, ahol az egy százalékig sem jutottak el —, a könnyűipari termelő­helyeknél pedig olykor már-már restelkedvo só­hajtották el a tized száza­lékokat ... Bonyolítja a ki- találósdit, hogy jövedelme­zőségi, szabályozási okai éppúgy vannak a meghök­kentően alacsony arány­nak, mint szemléleti ténye­zői, azaz nem lehet semmi- ra úgy rábökni, hogy íme, megleltük a gordiuszi cso­mót! Nem leltük meg, mert nem egyetlen ilyen csomó fut a kezünk alá. V alamennyi pénz min­denütt kerül a fej­lesztési feladatokra, de ez a pénz elaprózódik, felhasználása ennek követ­keztében esetlegessé vá­lik — mert azt fedezik be­lőle, amire éppen futja, azt vásárolnak belőle, amit ép­pen kapni lehet a termelő- eszközök szűkös választé­kán belül —, a sokféle rögtönzés, időiegesség, át­menetiség, végig nem gon­dolás azután oda vezet, hogy bár egy-egy fejlesz­tés önmagában látványos is, hasznos is, a termelés egész menetét tekintve a vártnál, reméltnél, a jogo­san feltételezettnél sokical kisebb az eredmény, a ka­mat. Tapasztalataink alap­ján feltételezzük — bár bi­zonyítani ezt szinte lehetet­len —, hogy valójában az érdekeltség súlyos fogyaté­kosságai vezetnek a kitalá­lósdi helyzethez, állapot­hoz, mert a műszaki fej­lesztés sem a közösségnek, sem a vezetésnek nem lét­érdeke, sőt, mivel a szabá­lyozás az esetleges többlet- hasznot lefölözi, morzsákat hagy mag belőle, a sima érdeknek sem sok nyomát fedezhetjük fel. Mészáros Ottó mennek az egyik oldalról a másikra. A Pest megyei Tanács köz­lekedési osztálya idén feb­ruárban körlevélben javasol­ta a tanácsoknak, tegyenek javaslatot a lakó-pihenő öve­zetek kijelölésére. Eddig Gö­döllőről, Dunakesziről, Kis- kunlacházáról, Ráckevéról, Szigetszentmiklósról érkeztek be megvalósíthatónak látszó elképzelések, de hasonló meg­oldás lehetséges Szentendre belvárosában, s a Vác-Alsó- városban a Lenin út mellett, ahol ezután kerül sor tömbre­konstrukcióra, illetve a lakó­telep bővítésére, örvendetes, hogy a szigetszentmiklósi la­kó- és pihsnőövezet kialakí­tásáról már készülnek a ter­vek a megyei tanácsi tervező vállalatnál. A megyei tanács szakembe­reinek véleménye szerint azonban az ilyen lakóterüle­tek szoporodására akkor nyí­lik ideális lehetőség, ha a pihenés, a nyugalom feltéte­leit már a városszerkezet ki­alakításakor, az új lakóterü­letek tervezésekor fontos szempontként kezelik. Cs. A. Megérkezett a magyar küldöttség a KGST 40. ülésszakára Lázár Györgynek, a Minisz­tertanács elnökének vezetésé­vel küldöttség utazott hétfőn Varsóba, a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsának 40. ülésszakára. A magyar delegá­ció tagja Havasi Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára, Marjai József mi­niszterelnök-helyettes, hazánk állandó KGST-lcépviselője, Faluvégi Lajos miniszterelnök­helyettes és Horn Gyula kül- ügyminisztériumi államtitkár. Varsóban csatlakozik a delegá- sióhoz Szigeti István, hazánk állandó KGST-képviselőjének helyettese. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Maróthy László, a Minisztertanács elnökhelyette­se és Várkonyi Péter külügy­miniszter búcsúztatta. Jelen volt Jerzy Zielinski, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete. A Varsóba érkezett küldött­séget a varsói katonai repülő­téren Kazimierz Barcikowski, a Lengyel Egyesült Munkás­párt Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára. Zbigniew Messner, a PB tagja, minisz­terelnök-helyettes, továbbá Manfred Gorywoda, Janusz Obodowski és Mieczyslaw Ra- kowski miniszteralnök-helyet- tasek\fogadták. Hétifőn megérkeztek Varsó­ba a KGST-tagországok kül­döttségei, erről lapunk 2. ol­dalán számolunk be. Az NSZK külügyminisztere hazánkban Megkezdődtek a tárgyalások Hans-Dietrich Genschernek a Német Szövetségi Köztársa­ság hivatalos látogatáson ha­zánkban tartózkodó külügymi­niszterének hétfői programja SicciáfncEtikai munkaközösség Ai idősek holnapjáért Az MSZMP Pest megyei Bi­zottsága szociálpolitikai tevé­kenységének minőségi fejlesz­tése, a munka szervezettségé­nek és hatékonyságának nö­velése, valamint a felelős párt-, állami és társadalmi szervek jobb együttműködése érdekében szociálpolitikai munkaközösséget hívott életre ez év februárjában. A csoport — melynek elnö­ke Barinlcai Oszkár né, az MSZMP Pest megyei Bizott­ságának nyugdíjas titkára — táj értekezletek sora után ösz- szegezte a tapasztalatokat ar­ról. miként valósult meg az idős korúakról való társadal­mi gondoskodás feladatait megszabó, két esztendeje szü­letett megyei pártbizoítsági határozat. A munkaközösség tegnapi ülésén immár összegezve az ismereteket Barinkai Oszkár- né számolt be sokak vélemé­nyéről, a többi között arról, hogy változatlanul nagy fe­szültségeket okoz a szociális otthoni s ezen belül is a sza­kosított helyek hiánya, az ipa­ri üzemek zöme nem követi a termelőszövetkezetek alapjá­ban véve jó nyugdíjas-politi­káját, A munkaközösség ezután dr. Szilágyi Zsoltnénak, a Pest megyei Tanács egészségügyi osztálya csoportvezetőjének előterjesztésében a segítségre szoruló idős emberekről ké­szült ez évi felmérés adatait, s az ezekből adódó. tennivaló­kat ismerte meg, majd az MSZMP Politikai Bizottsága ez év március 12-i — a társa­dalmilag igazságosabb szociá­lis ellátás kialakítására vonat­kozó — állásfoglalásáról adott tájékoztatást Fogarasiné Deák Valéria, az MSZMP Peat me­gyei Bizottságának munkatársa. kegyelete« megemlékezéssel kezdődött. Az NSZK diplomá­ciájának vezetője megkoszo­rúzta a magyar hősök emlék­művét a Hősök terén. Ezt követően a Külügymi­nisztériumban megkezdődtek a magyar—NSZK külügymi­niszteri tárgyalások. Várkonyi Péter, a Magyar Népköztársa­ság külügyminisztere és Hans- Dietrich Genscher megvitatta a kétoldalú kapcsolatok alaku­lását, s véleményt cserélt a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. A megbeszélésen jelen volt Horváth István, hazánk bonni és Ernst-Friedrich Jung, az NSZK budapesti nagykövete. Az NSZK külügyminiszteré­nek programja a délutáni órákban hajókirándulással folytatódott: Hans-Dietrich Genscher a fedélzetről gyö­nyörködött a magyar főváros és környéke látványosságai­ban. Este Várkonyi Péter díszva­csorát adott vendége tisztele­tére a Külügyminisztérium vendégházában. Perlitdiizzasztó Amint nő az építési kedv azok körében, akik a maguk erejéből emelnek tetőt . a fe­jük főié, úgy sokasodik az egyre korszerűbb építési anya­gok iránti igény. Ezt fölismer­ve a hazai gyártók igyekez­nek esztendők óta — lehető­ségeikhez mérten — bővíteni a választékot. Az Országos Érc- és Ásvány­bányák Dunántúli Műveinek pilisvörösvári üzemében az új periitduzzasztóban évente 80— 100 ezer köbméter építészeti, mezőgazdasági és úgynevezett biológiai perlitet gyártanak. A gépszemlék időszakában lég van idő a felkészülésre Azokban az üzemekben, ahol nincs szőlő, gyümölcsös, borsó vagy kertészeti kultúra, és már a lucerna után leka­szálták a dű.s réti szénát, is, néhány napra elcsendesedik a határ. Befejeződtek már a vegyszerezések, és a kapás nö­vények közé sem mehet már be a kultivátor, mert lassan kinőnek a gyámság, a gondo­zás időszakából. A gépek karbantartási mun­káit is illő már befejezni, meg a betakarítási kampányterve­ket, bár az utóbbiba előrelát­hatóan úgy is beleköt a meg­vesztegethetetlenül makacs, mindennapos esőzés. A múlt héten már több üzem megtar­totta gépszemléjét, sőt az abo- nyi Ságvári Endre Szövetkezet igen korán, már 15-én szem­lézte betakarító gépsorait. Per­sze azok sincsenek elkésve, akik a hó végén tartják meg a szemlét, mint például a pá- tyiak, mert a péter-páli ta­karmányárpát még javában marasztalja — de hizlalja is — a hűvös, esős idő. Minden­esetre az üzemekben nő a szo­rongás, mert az igazi nagy báj ott kezdődik, amikor a rekord- termést ígérő nagy hozamok­ból közepes évjáratnak meg­felelő mennyiségeket lehet csak nagy üggyel-bajjal meg­menteni. i Most még nincsen baj, de a kombájnok haladási sebessé­gét valószínűleg csökkenteni kell majd, a sűrű állományok miatt. Több helyen ezért igen szigorú — zsebbe vágó — ha­tárt szabnak a pergési veszd tőségnek. Ugyanis a megye gépkapacitása alapjában véve igen gyors betakarítást tenne lehetővé, ha nem húzódna olyan erősen szét a különböző tájegységek gabonaérése. S. T. E. MA—-------------------------­JTí?i dség-gyümoksíádák nyomában (3. oldal) Mii teheti az SiéiiSó, kiránduló, ha esik az eső P (&. oldal) Húsz pontiért a fáz fák (7. oldal) PEST MEG VEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYES Ára: í,JSO forint 1985. JÚNIUS 25., KEDD 'A A gyomrai Ruhaipari Szövetkezetben a II. negyed­KzlJ9Snol£fSl CÄpiSi B.S O. ®v végéig hatezer női kulikabátot készítenek MSZK- s beli partnerüknek bérmunkában, betartva a pantos szállítási időket és eleget téve a szigorú minőségi követelményeknek. Barcza Zsolt felvétele J

Next

/
Oldalképek
Tartalom