Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-22 / 145. szám

NAGYKOROS! A PEST, MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 145. SZÁM 1985. JÜNIUS 22., SZOMBAT Jövőjük biztos fedezete I munkát vétek elszalasztani Két hónap híján kereken 3 esztendő telt el azóta, hogy a Mészáros János Termelőszövet­kezet műszaki segédüzemága mindenestől szakcsoporttá ala­kult. Az addig még csak hírből ismert vállalkozási formába tele reményekkel, s mond hatjuk, örömmel vágott bele a forgácsolókból, lakatosokból álló gárda. Íme, náluk is fel­csillant mindama lehetőség, amiket csak független gazda minőségében lehet kihasználni, számolva azzal, hogy viselniük kell a törvényszerűen jelent­kező összes kockázat veszélyét is. Mi történt azóta? Javukra billent Bizonyára nem volna min­den tanulság nélkül az utóbbi 3 év elemzése, de a hangsúly most az összegzésen van. amit bátran megfogalmazhatunk úgy. a szakcsoport képes volt talpon maradni. Utólag, a sej­tett vagy váratlan buktatók ismeretében értékes minősítés nek számít az is, ha mostanáig jóformán csak szintentartást emlegetünk, hiszen meglehe­tősen éles versenyben kellett pozíciót teremteni. Volt idő, amikor az egyre- másra alakuló vgm-ek egy­szerűen elszipkázták előlük a munka java részét. Olcsóbb árajánlataik, a megrendelőhöz való közelségük behozhatatlan előnynek tűnt, csakhogy . megrendelő-gyártó kapcsola tában létezik egy harmadik domináns elem is. ami olykor- döntő is lehet: a határidő. Be­tartása mindkét félnek csak hasznára válik. Sok esetben a korrekt módon teljesített vál­lalásaiknak köszönhető, hogy a mérleg serpenyője — a szak­csoport mércéjével* mérve — lassan-lassan a javukra bil­lent. Ma azt mondják, túl vannak a krízisen, a 35-ös esztendőben nem fognak szűkölködni a munkában, sőt a kelleténél több ajánlat i s érkezett, sőt mostanára inkább a kapacitás- szint tűnik alacsonynak. A lét­számbeli bővítésére azonban nem sok remény van. a magas szintre emelt teljesítmény­követelmény, a kedvezőtlen SZTK-támogatás visszariasztja az esetleges jelentkezőket. Ez tulajdonképpen a kisebb gond, ugyanis objektíve sincs lehetőségük a személyi, tech­nikai bővítésre, legfeljebb az amortizációt ellensúlyozandó lassú korszerűsítésre, amit a szövetkezet vállalt magára az ügy kizárólagos kezelőjeként. A munkát azonban vétek el­szalasztani. Máté Tibor, a szak­csoport elnökhelyettese szerint van megoldás. — A bedolgozó hálózat bő­vítése látszik a legcélszerűbb­nek s kivitelezhetőnek. Jelen­leg 24-en vannak, zömmel vidékiek, akik jobbára önálló vállalásokat teljesítenek ellen­őrzésünk mellett, valamint megkapják azokat a munkákat, amiket idebent már nem győ­zünk elvégezni. Ez eddig mint­egy 10 százalékát tette ki a bedolgozói volumennek, úisb- ban pedig legalább 15—20 főre van még szükségünk, hogv eleget tehessünk a megbízá­soknak. Stabil kapcsolat Ismerve a múlt nem kevésbe kellemetlen zökkenőit, lehet, hogy ez már látszólag kevésbé fontos részkérdésnek tűnik. Viszont egyedüli útja a kapa­citásnövelésnek, ami egyben az anyagi gyarapodást is fel­tételezi. Mert nincs az a kol­lektíva, mely csupán a szin­tentartással is megelégszik, noha 6—10 ezer forintot, túl­órával 13—14 ezret is meg­keresnek tagjai. — Szépen javult az itt dol­gozók keresete, az összered- ménnyel azonban mégsem lehetünk elégedettek. A múlt évben 19 millió forint árbe­vételt értünk el, ebből kifizet­ve a 12 százalék bérleti díjat a szövetkezet felé, hozzátéve az egyéb kiadásokat, gyakorlati­lag nyereség nélkül zártunk, A kilátásainkat megítélve idén 20 millió forint árbevételre számítunk összességében, s ha fenti terveink is igazolódnak, ebből 6—3 százalék nyereség realizálódhat — folytatja az elnökhelyettes. Nem mondhatjuk, hogy el­hamarkodott optimizmus rej­lik a számvetés mögött, sok stabil kapcsolat feltételezi a jövőre nézve a biztos munkát. Főleg Mezőgép-vállalatoknak dolgoznak, részvállalás for­májában gyártják a mező- gazdasági gépekhez való alkat­részeket, ipari üzemeknek szállítószalagokat. csapágy­házakat, felhordóláncokat, ez utóbbiak készítését verseny- tárgyalás útján nyerték el, biztosítva vele mintegy 5 évre szólóan a folyamatos elfoglalt­ságot. Aztán előfordul, hogy soron kívül is érdemes a megbízó kívánságának eleget tenni, noha az olykor feszített tem­pót von maga után. A túlórá­zásra bőven adott a lehetőség, azonban nem kell csodálkoz­nunk, hogy kevesen vannak, akik rendszeresen élnek vele. A darabbéres teljesítmény vá­laszt ad rá. hogy a 8 óra múl­tán miért nem akaródzik a gé­pek mellett maradni. Eredeti gárda Mégis elvétve akad, aki elé­gedetlen helyzetével, kitűnik ez abból a ragaszkodásból is, amit akár számszerűen is iga­zolhatunk, a létszám 90—95 százalékát ma is az eredeti gárda képezi. Ennyire bíztak a szakcsoport jövőjében? Nos, ezt nem állítják határozottan, hiszen jól tudták, az önállósu­lás után a szövetkezetnek még csak nem is partnerei, hanem elkötelezettjei lesznek. Saját ügyességüktől, erejük­től függ minden további lépés sikere. Ez utóbbiakban viszont fenntartás nélkül hittek, s nem alaptalanul, hiszen bár­hogy alakulnak dolgaik, ezek lehetnek egyedüli biztos fede­zetei boldogulásuknak. Mikiay Jenő Szombaton A nagyteremben Egy asszony visszanéz. Ma­gyar film. Előadás 6 és 8 óra­kor. A stúdióteremben Aüm és szamara. Színes szovjet mesefilm, fél 4-kor. Trombitás. Színes magyar film. (Csak 16 éven felüliek­nek!) Fél 6-kor. A kertmoziban Fantom az éjszakában. Szí­nes, szinkronizált amerikai bűnügyi film. Előadás 9 óra­kor. Vasárnap A nagyteremben Egy asszony visszanéz. Ma­gyar film. Előadás 4, 6 és 8 órakor. A stúdióteremben Alim és szamara, fél 4-kor. Trombitás. Fél 6-kor. A kertmoziban Fantom az éjszakában, 9 órakor. Dolgoznak a magozógépek A zsengét honi boltok kapják Az esőzés akadályozza a borsó betakarítását Majdnem ezer tonna borsó­szem érkezett, s ebből közel 1400 tonna készárut gyártot­tak. Imigyen néz ki az idei borsószezon első 8 napjának mérlege a konzervgyárban Mint mindig, az I-es üzem most is teljes kapacitással állt rá a friss nyersanyag fogadá­sára, s rá egy hétre — a mi­nap — a Il-es telepen is be­indultak a borsóvonalak. — Milyenek az első benyo­mások? — tettük fel a min­den évben ismétlődő kérdést Magyar Ambrusnak, az I-es üzem vezetőjének. — A borsó jó minősége alatt' leginkább a zsenge ál­lományú nyersanyagot értjük, a kezdeten erről még nem­igen lehetünk rossz vélemény­nyel, inkább az is a baj, hogy az első tételek túlságosan gyenge szemeket tartalmaztak. Ezért nagyobb gonddal, oda­figyeléssel kellett a feldolgo­zást irányítanunk, hogy ezek­ből is megfelelő állományú késztermék kerüljön le a vo­nalakról. — Az üzem megkapja-e na­pi „fejadagját”? — A tavalyihoz hasonló összmennyiséggel számolunk, de a fentebb említett adatok még a kezdeti lassúságot pél­dázzák, hiszen ez napi lebon­tásban alig több mint 100 ton­na nyersanyagot jelent. Üze­münk kapacitása a 4 feldol­gozó vonallal, s a műszakon­kénti 90 fős létszámmal 3S0 tonnát képes naponta fogadni, és feldolgozni. A kiadósabb esőzések azonban napokra megállítják a betakarítást, az­tán meg lökésszerűen jönnek a szállítmányok, s e tempóval igen nehéz lépést tartani. Így kezdtük a szezont, azóta 300 tonnára emelkedett a napi mennyiség, sajnos a gond megint csak az, hogy a mű­zakok között egyenetlenül oszlik meg, a forgalom zöm­mel délután, éjjel bonyolódik le. — A késztermék útja hová vezet?. — Azonnali kiszállításra ke­rül, a jelenlegi összetétel 3 éle szemnagyság szerinti szét­választást tesz lehetővé. A legkisebb, vagyis a, legzsen­gébb P 3-as jelzéssel a hazai fogyasztókhoz kerül, a többit szovjet, és NDK piacra küld­jük, az 1/2-es egységekkel pe­dig svéd megrendelést elégí­tünk ki. A borsóvonalon tehát így fest a pillanatkép, nézzük mi a helyzet a gyümölcsüzemben. Harmadik hete tart a meggyszezon, Tóth János üzemvezető elmondta, idén 2 ezer tonna magozott meggy­befőttét szándékoznak legyár­tani, ennek 70 százaléka NSZK-, a többi holland ex­portra meg^y. — Kapacitásunkat ezzel egy időre le is kötöttük, amíg tart a meggyből, a többi gyümölcs feldolgozását elsősorban a ceglédi gyáregység végzi. Tz- és dzsemgyártó üzemrészünk­ben ugyancsak a friss gyümöl­csöt használjuk, a minap fe­jeztük be 101 tonna szamóca­dzsem gyártását, amit ameri­kai exportra küldtünk, most pedig — ugyanoda — 60 ton­na meggydzsem készítésébe fogtunk bele — fejezte be rö­vid tájékoztatóját az üzem­vezető. —ay I gép szint® mindent tud Korszerű, nagy teljesítményű, amerikai gyártmányú Twistoff lapkagyártó soron készülnek a befőttes (konzerves) üvegek zárófedelei, az úgynevezett lapkák a Nagykőrösi Konzerv­gyárban. A szinte mindent tudó gép műszakonként 130 ezer darabot gyárt a lapkákból. Felvételünkön: Farkas Györgyné, a vonal kezelője a gépet ellenőrzi működés közben. Hancsovszki Jänus [elvétele Középiskolás úszóverseny A strandfürdőben rendezték a középiskolások városi úszó­versenyét. Az érettségik és a tanév végi osztálykirándulá­sok miatt mindössze 31-en; de annál lelkesebb?!? ■ vetélkedtek. Egyetlen szakmunkásképzős mellett a többiek mind gim­nazisták voltak és valamennyi oklevelet ők vihették el. I—II. évfolyamos leányok, 50 méteres mellúszásban (7 induló közül): 1. Pesti Enikő 55; 2. Kosa Márta 58,6: 3. Sző­ke Tünde 63 másodperc. III—IV. évfolyamos leányok, 50 méteres mellúszás (4): 1 Csábi Anna 54,2: 2. Kecskés Györgyi 64; 3. Pázmány Pat­ricia 65 mp. I—II. évfolyamos fiúk, 50 m-es mellúszás: 1. futam (7): 1. Kiss Tamás 43; 2. Susán Kalásziéi koszorú Kocsira került a vendégoldal Elődeink júniusban már ka­lapálták a kaszákat, készül­tek az aratásra. A kaszakala- pálás nehéz művelet volt, nem mindenki értett hozzá. Akinek nem volt éles a kaszája, an­nak nagyon nehéz dolga akadt az aratásban. Tanították is az öregek a fiatalokat: .Verd meg, fiam, jól a ka­szát, mert ha nem vered meg, ő ver meg téged, úgy hogy megemlegeted, egész nap iz­zadni fog a hátad.” Vigyázott is mindenki a ka­szájára. mért valóban csak „jó szerszámmal lehet jól dolgoz­ni”. Kölcsön nem adták sen­kinek. betartva a közmondást: .Kaszát, pipát ne adj kölcsön sose.” Mert ha egyszer kicsor­bult az éle, már el is lehetett dobni. jtemre verték A kasza, sarló, böbő (nagy gereblye) készenlétben állt, várta az aratást, a gabona éré­sét. A régi hagyomány szerint .Péter-Pái már kaszál”, en­nek az időpontja június 29- 30-a. Az időjárás szabta meg egyébként, hogy előbb vagy utóbb. A rozsot viaszérésben, a búzát teljes érésben vágták. Hajnalban megcsavarták az egész napi kötelet a gaboná­ból és azzal kötötték be a ké­véket. A kévéket keresztekbe rakták úgy, hogy minden ol­dalról érje a levegő. Tizenöt kévét tettek egy keresztbe, a tetejére meg a „napot”, a felső kévét, amit két oldalréjj lekö­töttek. hogy szét ne vigye szél a kereszteket. Amikor a gazda learatta az összes gabonát, akkor kezdték a behordást lovas kocsival, vagy ökrös szekérrel, kinek mije volt. A. kocsira ilyenkor rákerült a vendégoldal, ez jól megnövelte a szekér rakodó­terét. A „hordás” júliusban, a legnagyobb melegben történt, amikor ember, jószág tikkadt a hőségtől. Egy alkalommal megkérdez­ték az egyik ökrös gazdától, mivel alig haladt a szekér: — Bácsi, mennek azok az ökrök vagy állnak? — Mennek azok — felelte a gazda. — Állnak azok — mondta a kérdező. így folytatódott a pár­beszéd. Az ökrök menték ugyan, de lassan, ami haladás­nak alig látszott.. Ha lassan is. de behordott mindenki a szé­rűre, a kertbe. Asztagba rakva várták a tüzes gépet, a cséplőt. A cséplőgép elődje a kézi csépfa volt, amikor még ez­zel verték ki a gabonából a szemet. Egy napi kézi cséplé- sért egy véka búza volt a fi­zetség. Ezt ötös csapatokban ütemre verték, és egy görbe fogú gereblyével kirázták a szalmát. Alberti községnek fél föld­területe a gróf Szapáry birto­ka volt. Ö szerződött arató­kat vett fel. Az arató tizedébe vállalta a munkát, minden 10. kereszt az aratóé volt és an­nak ötödé a marokszedőé. Ara­tás után a földön lévő gabona­kereszteket a gróf szérűjére hordták, először a grófét, az­tán pedig az aratókét külön asztagba. He »i világnál A gróf földjét a bérlőnek adta ki és az dolgoztatott. Har­minchat pár arató is volt egy nyáron. Az aratók kint aludtak a kazal vagy a gabonakereszt tövében, mert hajnaltól késő estig arattak, sokszor még holdvilágnál is Az asszonyok a faluból gyalog vitték az ebé­det 4-5 kilométerre a férjük­nek, a fiuknak. Amikor vége volt az ara­tásnak, az aratók rezesbandát fogadtak és úgy vonultak éne­kelve a nagyságos úrhoz, a bérlőhöz. Gyönyörűséges ara­tási koszorúkat fontak gabo­nakalászokból, színes szala­gokkal díszítették, és amelyik a legjobban megtetszett a nagyságos úrnak, azt jutalmaz­ta. Az aratók ilyenkor vacso­rát, bort kaptak és táncoltak, mulattak. Van is róla egy ré­gi aratási nóta: Adjunk hálát az Istennek összesen / Befejez­tük az aratást rendesen. / Hail- játóx-e ti arató.eányok, / Ta­lán bizony mulatságot kíván­tok? f Húzd, rá cigány, hadd szóljon hát a banda. / Az ara­tó ne álljon itt hiába! / Gúzsbakötés A .földasúr az aratás ideje alatt rendszeresen meglátogat­ta áz aratóival. Az első láto­gatásiról szokás volt a gúzson notes: a legügyesebb kettőző gabonából lont kötéllel oda- szaladt az úrhoz, körülkotötle. Ha ez jól sikerült, az jutal­mat kapott. Sz. NI. meséli, hogy az édesapja első kaszás volt, ő pedig kettőző Mondja nek:: — ham, tudsz jól szaladni? — Tudox, apám! — No. akkor, ha meglátod a grófi hintát a. sarkon befor­dulni, akkor nagyon szaladj és kösd gúzsba a grofot! — Úgy lesz, apám! Amikor megláttam, hogy a sarkon befordul a gróf hintó- ja. eldobtam a sarlót, szalad­tam a kötéllel, „gúzsbakötöt- tem” a grófot és a kisasszonyt. Kérdi a gróf tőlem: — Ki az apád? — Az én apám, az. első ka­szás. — Ügyes fiú vagy, fogd! — mondta és két 5 pengőst adott, ami akkor nagy pénz volt. A gúzsbakötés jelképes szo­kás volt, hogy lássa a gazda, milyen jó az idei gabonater­més. és kívánság is egvben. hogy jövőre még jobb legyen! Kovács Károlyné Pál 44; 3. Benedek Péter 47 mp. 2. futam (7): 1. Eszter Pál 47; 2. Mézes Norbert 50; 3. Váradi Szabolcs 52 mp. 3. fu­tam (6) : 1. Nagy Gábor 35 (ez volt á nap legjobb 'iSőéredmé- nye), 2. Kiss Tamás 35; 3. Su­sán Pál 38 mp. Ütíürűk kispályán Vecsésen rendezték a XXI. nyári úttörő-olimpia Hí. kor- csoportos kispályás labdarúgó kisterületi vetélkedőjét. 2x20 perces játékidejű mérkőzése­ket vívott a részt vevő 6 csa­pat. A körzetüket képviselő Kossuth-iskolásoS; (Balázs Zol- ' tán — Horváth Róbert, Kőmű­ves István, Kustár Csaba, Faj­ka László, Koffer Ferenc, Ugi- Rácz Tibor, Molnár Lajos, Kurgyis Attila, Juhász Béla) jól játszottak, da a szerencse kissé elpártolt tőlük. A ceglé­di Táncsics iskolától fölényük ellenére 1-,0-ra vesztettek, majd a maglódiakat 4-1-re le­győzték. Jobb gólkülönbséggel végül a kisterületi 3. helyen végeztek. NEFAG-cs villámtorna Városunkban, a Vági-Jakó- telepi és a Petőfi-iskolai bitu­menes pályán rendezték a Nagykunsági Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság jubileumi kispályás labdarúgó villámtor- náját, amelyen a cég 9 üze­méből 8 képviseltette magát. A nagykőrösi üzem (Kecskés Imre_— Molnár István, Uhri.n Tamás, Száraz János, Varga Imre, Deák Péter, Papp Zol­tán) összetételű csapattal jól játszott. A tiszafürediek elleni 4-2-es és a szajoliak elleni 6-0-ás győzelem után a döntő­ben a szolnoki központtól nagy csatában 2-1-re alulma­radtak, s végül a második he­lyen végeztek. Szombati sportműsor Atlétika Kecskemét: Bács-Kiskún megyei nyílt utánpótlás baj­nokság. Birkózás Toldi-tornacsarnok, 10 óra: országos felnőtt II. osztályú kötöttfogású bajnokság és egy­ben Miskey Árpád emlékver­seny. Kczi’abda Kinizsi-sporttelep, 15 óra; Nagykőrösi Konzervgyár Ki­nizsi ifi—Tököl! KSK ifi. 17 óra: Nk. Kgy, Kinizsi—Tököli KSK, megyei férfi I. osztályú bajnoki mérkőzés. S. Z. ISSN 0133 2708 (Nagykőrösi Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom