Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-20 / 143. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 143. SZÁM 1985. JÜNIUS 20., CSÜTÖRTÖK .. 7 Harc magányosan Ki segítene a kisegítésükön? légy egyikük se kallódjon et j! Feldúlt fiatalasszony keresett meg bennünket a közel­' ^ múltban kifogásaival. Panaszait — amelyek egyik ke- | reskedelmi egységünkkel voltak kapcsolatosak — jogos­ít nak ítéltük, de szó mi szó, nem lényegbevágónak. Meg- y, ígértük, hogy utánanézünk a dolgoknak. Akkor kibújt ^ a szög a zsákból... . ^ * 4 — Hát csak nézzenek is utána, s tegyék ki az újságba. J Ne mindig csak minket, volánosokat pellengérezzenek í ki... A monorl kisegítő kis isko­lába a ballagás napján koráb­ban érkeztem a meghívón fel­tüntetett időpontnál. A volt vásártéri óvoda előszobájá­ban még ott dédelgették a ki­csik a zsákbamacskán szer­zett. bőrből készített díszeket, apró babákat és üveggolyókat — tanévbúcsúztató „bulit” rendeztek számukra a nevelők ezen a napon, s valahogy nem akarózott hazamenniük, hiszen a nap fénypontja, a nyolcadi­kosok ballagása még csak ez­után következett. Hátrányos helyzetben A középső teremben már szépen sorba voltak állítva a székek, egyiken-máslkon ott üldögéltek a szülők, nagyma­mák. rokonok, ölükben a ce­lofánba burkolt virágcsokor. A táblát szarkalábokkal és fu­tórózsával tűzdelték körül, a hat nyolcadikos fehérben, sö­tétkékben ballagott be a tan­terembe. Eleinte úgy gondoltam, pusztán amiatt szorul jobban a torkom az egyébként elen­gedhetetlen, ballagáskor szo­kásos meghatottságnál, mert ez az ünnep az apró helyisé­gek és a szűkebb kör miatt emberközelibb. Aztán — egész halkan — felzendült a dal egy magnóról: „... hosszú út po­rából köpönyeget veszek, bú­val és bánattal kizsinórozta­tom. sűrű könnyeimmel ki- gomboztattatom” — s akkor már tudtam, hogy miért érzek így. Azoknak a gyerekeknek, akik a kisegítő iskolába jár­nak, a sűrű könnyeikből köpö­nyeg nélküli korukban is bő­ven kijut, többségük hátrá­nyos helyzetű, jó részük ve­szélyeztetett. Nekik az iskola jelenti elsősorban a fészekme­leget, a valahová biztonságo­san tartozás érzését. Ha kilép­nek az életbe — amelyet más iskolákban nagybetűkkel szo­kás emlegetni és fényes ter­vekkel —. az nekik valóban sorsdöntő lépés. Mert hová is mennek...? — Eddig azért minden év­ben sikerült elhelyeznünk a végzőseinket — mondta Tóth Jánosné tagozatvezető, még az ünnepség előtti kérdezősködé- semre. — Lányainkkal nem jár rosszul a monori Könyv1 kötő Szövetkezet, s hosszabb szaladgálás után a fiúknak is jutott munkahely. Most úgv néz ki. sikerült a TRANSZ- VILL monorl részlegében el­helyeznünk négy gyereket.,egy fiú lovásznak megy Üllőre, egy kislány a könyvkötőbe. Akkor vagyok nyugodt, ha tu­dom, ho! folytatják, amikor tőlünk elmennek . •. A búcsúzáé hangulatában ez megnyugtatóan hangzott, hi­szen a kisegítő iskola nevelői végig, minden esztendőben az­zal a gonddal küzdenek: nincs üzem, ahol a gyakorlati órá­kén fogadnák őket. s szakmá­kat is egy'helyen — Csepelen — sajátíthatnak el a „gyere­keik”, ahol nincs kollégium. Talán nem kell külön magya­rázni, mit jelent 14—15 éves kiskamaszoknak az ingázás a hajnalban ébresztés, sötéttel hazaérés. De mint később kiderült, a tagozatvezető és a hat ballagó öröme korainak bizonyult, a TIÍANSZVILL úgy döntött nem foglalkoztat 18 éven alu­liakat. A Könyvkötő Szövetke­zet is azt mondta: neki egy­előre elég a gyerekkorú lá­nyokból. — Pedig úgy tudnak dolgoz, ni! — mondta Tóth Jánosné a szerkesztőségben, ahová azért kopogott be, hogy ha már megírtam, módosítsam az írást: dehogyis lesz helye az ő hat végzett nyolcadikosának. S hozzátette még, talán mert meg kellett szoknia, hogy győz­ködjön, hogy bizonygasson: — ... a gyakorlati próbaidő alatt álltam én már fél napo­kat a munkapadjaik mellett, és látnom kellett, hogy a tel­jesítményük felülmúlja a nem kisegítőből felvett munkáso­két... Blaskó Mihály iskolaigazga­tó is ilyesmit mondott búcsúz­tató, ünnepi beszédében. Tudnak dolgozni — „Ti nagyon tudtok dol­gozni. Hiszen nálunk, a Mun­kásőr utcai iskolában is volta­tok, s egy iskolában mindig van mit arrébb vinni, átren­dezni, megmozgatni, költöztet­ni — és ti mindig ott voltatok, kérés nélkül is, ha segíteni kellett.” És ez különösebb bizonyga- tás nélkül is így igaz. Ezek a gyerekek a Thálész-tétellel so. Az 2 kis zománcos bögre ’a közelmúltban meglátogat­tam az első tanítómat, akitől a betűvetést tanultam. 1933- ban kerültem az iskolapadba, Barta Erzsébet tanító néni ke­ze alá, a volt katolikus iskolá­ba. Szigorú tekintetű volt, de a gyermekekbe mélyen bele­véste a tudományt, ha olykor nehezen ment is. Az akkori szegény világban ő volt az, aki kiharcolta, hogy a gyermekek az iskolában in­gyen tejet kapjanak. Jól em­lékszem még a kis zománcos bögrére, amelyben megkaptuk a tízórait. Negyvenkét évig volt a pedagóguspályán. 25 évig vöröskeresztes aktívaként is dolgozott. Monoron elmon­dása szerint az ő osztályából kerültek ki az első kisdobosok. Most 87 éves, de szellemileg teljesen friss, jól emlékszik még sok tanítványára. A Mun­kásőr úti úttörők évente ellá­togatnak hozzá pedagógusna­pon. Jólesik neki. hogy nem feledkeznek meg róla. Csák az a bánata, hogy nem tud el­járni jóformán sehová sem. Elmondta, kik voltak a felet­tesei, akikre most is szívesen gondol. Sok a hivatását szere­tő pedagógus, akik évtizede­ken keresztül fáradoztak azon, hogy a gyermeket felkészítsék az életre. Magócsi Károly 42 évig. Ha- ness László 40, Nemes Erzsé­bet 39, Marton János 40, Mar­ton Jánosné 35, Pólyák Mária 35, Mészáros Győző 25, Mészá­ros Győzőné 25, Vedres Lász­ióné 25, Fehér Imréné 25, Si­pos Istvánná 25, Varga Fe­rencié 25, Léber János 25 évig volt a kollégája. A tanév vé­gén a nyugdíjasoknak jó pi­sern fognak ugyan közelebbi ismeretségbe kerülni, de dol­gozni, igenis tudnak. S külö­nösen jó érzékük van a kéz­ügyességet igénylő munkák iránt. Csak éppen helyük nincs. ideg maradtak Az ünneplő sereg és virág- özön kivonult az iskolából, a pedagógusok még maradtak, s mesélgették a soha el nem fe­lejthető sztorikat. A kis Vidák művészi képességeit, Tóthné esetét a zöldalma légfrissítő­vel. amikor egy tanítvány, azt gondolva, hogy az illatot a ta­nárnő titkon rejtegetett gyü­mölccsel idézi elő, kijelentet­te: nagy zsivány maga, tanár néni! Egy szülőpár még elkapta Tóthnét. hogy az udvari .pihe­nőpadon lefényképezze cseme­téje társaságában — aztán vé­get ért az ünnep. S folytató­dik a küzdelem — még min­dig az iskola küzdelme — azért, hogy akiket féltett, ne­velt, jó irányba terelgetett, ne kallódjanak el. Ezt a küzdel­mét — úgy tűnik — most még magányosan harcolja. Pedig nem engedhetjük meg ma. gunknak, hogy így legyen. K. Zs. henést, az aktív dolgozóknak további jó munkát kíván a volt tanulók nevében is: Olasz Józsefné Monor Furcsa bajnokság az idei. Négy csapat — Tököl, Gyom­ra, Iklad és a Csepel Autó az első három helyezést egymás között fogja eldönteni, ugyan­is • apnyi ponttal elhúztak a másik héttől, hogy másnak már nincs esélye a dobogóra. Hogy mennyivel húztak el. nem tudni — talán még a szövet­ség sem tudja —, mert négy őszi fordulót előrehoztak ősz­ről, s úgy megkeveredett a helyzet, hogy legfeljebb csak sejteni lehet a helyezéseket. Harmadiknál semmivel sem lehet rosszabb vonzáskörzetünk férfiegyüttese, a gyömrői. A bajnokság meglepetés- csapata Tököl. Három vesztett pontjuk van, s úgy tűnik, bajnokok akarnak lenni. An­nál dicséretesebb Gyömrő tel­jesítménye, mert mindhárom pontot ők vették el a baj- nokjelölttőt. Gyömrői szem­pontból nem indult jól az idény. A gyengécske Budaka­lász otthonában szenvedtek vereséget biztos vezetés után — egy góllal. A harmadik forduló sem hozott pontot, miután a Csepel Autó ellen — durva pofozkodós mérkő­zés után — négy góllal alul­maradtak Azóta azonban nem találtok legyőzőre, s mig valamennyi bajnokaspiráns pontot, pontokat vesztett ott­honában, Gyomrot még dön­tetlenre sem tudták szorítani A győzelmeken kívül három döntetlen — idegenben. Gö­Bár az igazságszolgáltatás ilyenfajta igénye nem túlsá­gosan szimpatikus, panaszo­sunk hamarosan olvashatta lapunkban a kérdéseire adott válaszokat. Időközben pedig befutott néhány újabb utasvé­lemény a Volán munkájával kapcsolatban, s nagy felfordu­lás kezdődött a monori pálya­udvarukon. A kívülálló leg­alábbis csak ennyit lát... Korszerű, kulturált — .Mi a célja ennek a ron­tásnak. bontásnak? — kérdez­tük Tusák Mártont, a Volán 20. számú Vállalat monori üzemi ga z ga tó ját. — Csak annyiban rontás, bontás, hogy az átalakítást, korszerűsítést' (szolgálja. A most elkezdődött felújítás többlépcsős terv szerint foly­tatódik majd. Az első ütem — a jelenlegi — a fűtési idény kezdetéig tart, addig kérjük utasaink megértő türelmét, s azt, hogy ügyeljenek a pálya­udvaron a balesetveszélyes helyzetek elkerülésére. — Az emberek akkor meg­értőbbek, ha tudják, hogy az időleges kényelmetlenség az ő érdekeiket is szolgálja. — Ebben az esetben ez egy­értelmű! — mondta határozót, tan az igazgató. — Nem csu­pán szebbé tesszük a pályaud­vart, hanem ide összpontosít­juk és korszerűsítjük a teljes forgalmi apparátusunkat, az irányítási, információs rend­szerünket. Ennek az utas úgy látja hasznát, hogy ~a vasúti pályaudvarok tájékoztató táb- láihóz hasonlóan majd nálunk is azonnal leolvashatja, az adott időpontban épp hová in­dulnak járatok, vagy várha­tóan melyik, mennyit késik; Később, az anyagi lehetőségek­től függően, az indítási rend­szerünket egy számítógép ve­zérli majd, a forgalmi szolgá­lattevő szinte puszta szemlé­lővé válik, tehát kiszűrjük azo­kat a bizonyos szubjektív té­nyezőket. .. — Kellemes lesz-e a vára­kozás? — Az lesz, mert szebb lesz a váró. áttérünk a gázfűtés­ére, jobb lesz a tájékoztatás. Őszintén meg kell mondanom azonban, én nem vagyok híve döllőn .időn túli hetessel egyenlítettek a hazaiak, Nagy­maroson — becsületsértegető, ökölvívómeccset követően — Kiss Zsolt, Nagy József .és Novak István nélkül, és nagy harcban Tökölöm Az egyéni teljesítményekről. Szabó István talán csak Bu- dakalászon gyengélkedett, egyébként jól. egyenletesen védett. Kár, hogy néha el­kapja a hév és elszórja az in­dításokat. Hevesi G. keveset védett, jelenléte azonban igen fontos csapatszempont­ból. Szabó Imrének voltak nagy mérkőzései, amikor fel­tartóztathatatlan volt, máskor halványabb teljesítményt nyújtott, de csak önmagához képest. Vajda R. nagy nyere­sége lett a csapatnak. A gyakran távol levő Novák Istvánt jóf helyettesítette. Tá­madásban ugyan nem érezte úgy csaríattársait, mint No­vák I., ám védekezésben ha­talmas termetével nagy terü­letet átfogott. Érsek Tiborról sok jót el lehet mondani. Vil­lámgyors csukló, nagy fizikai erő Olykor azonban — mint a vadnyugaton — töltés nél­kül, kissé meggondolatlanul is lő, s ez nem mindig jött be. Nagy J. ezt az idényt annak, hogy tartós „vendég­látásra” rendezkedjünk be, vagyis órákig ücsörögjön a pályaudvaron valaki. — S mikor utazhatunk kul­túráltabban? — Kettőn áll a vásár. Mi lehetőségeinkhez képest és bi­zonyos gazdálkodási szempon­tok figyelembevételével igyek­szünk az utazást is kelleme­sebbé, kulturáltabbá tenni. Azt hiszem bátran állíthatom, hogy a buszaink most már tiszták, az elővárosi forgalom­ban gépkocsivezetőink hang­szórókon keresztül tájékoztat­ják az utasokat. Épp ezekben a napokban tisztítjuk, illetve cseréljük ki a függönyöket. Havonta egyszer ellenőrizzük és pótoljuk a megállókban el­helyezett információs táblákat. Mindezzel szemben gyakran fedezünk fel töíkmaghéjkupa- cokat a padlón, felhasított üléseket, letépett, bekoszolt függönyöket. Minden utas mellé nem ültethetünk ellen­őrt ... — Vagy nem állíthatnak... A kulturált utazás feltétele a zsúfoltság enyhítése is. A Gomba—Bénye—Káva—Pánd felé közlekedő délutáni mun­kásjáratok utasai legalábbis így gondolják. — Tudom, tapasztaltam ma­gam is, hogy olyankor gyak­ran sűrűsödnek a gondok. Et­től függetlenül az a vélemé­nyem, hogy a mi menetren­dünk arra az időszakra is megfelelő. Vannak azonban dolgok, bizonytalansági ténye­zője,, amiről nem mi tehetünk, Mert mitől van a zsúfoltság, megfigyelte-e már valaki? Ott áll a vasútállomáson a mi bu­szunk, de a vonat késik. Ami­kor viszont megérkezik, s mi­re az utasok felszállnak, befut utána a másik szerelvény, amihez a következő buszunk csatlakozik. Az emberek azon­ban — érthetően — azzal a járattal akarnak hazajutni, amelyik azonnal indul. Ezért aztán sok a huza-vona, a ké­sés halmozódik. Ázva várva — Az utasok többsége úgy tudja, az autóbusz tíz percet köteles várni a vonatra. — Ilyen szabály nem léte­zik. Van viszont — minden sem úszta meg törés nélkül. Most az orrcsontját törték el, s ezért kénytelen volt kihagy­ni. Ha jó formában van, nem tudnak vele mit kezdeni. Harmincnégy évesen is egyi­ke a legjobbaknak. Horváth Lajos félelmetesen gyors, re­mek tempóban indul, egyre eredményesebb, s ami rendkí­vüli' erénye — a hallatlan fe­gyelmezettség. Szél Sz. hal­latlan érzékkel kerül helyzet­be. s ha megy neki, nincs jobb beálló a megyében. Ha viszont nem megy a játék, .elbizonytalanodásra hajlamos. Veres G. akkor tud nagyon hasznos lenni, ha Novák I. is a pályán van. Rendkívül ke­mény, megbízható játékos. Sainálatos, hogy éppen No­vák István játszott a vártnál kevesebbet, de hát építi csa­ládi házát, s távolmaradásai érthetőek. Talán majd ősszel már gyakrabban látjuk a pá­lyán. Kiss Zoltán egy ideig erőnléti gondokkal küszkö­dött. Kár, hogy csak bal ol­dali lövőként tudja „hozni magát”. Nagy Józseffel nehéz felvenni a versenyt. Minden­esetre övé a jövő 23 évesen. Kiss Zsoltról utoljára, de nem utolsósorban szólunk. Hallatlan gyors, mint irányi­gépkocsivezetőnknél — egy úgynevezett várakozási jegy­zék. Ennek részleteibe ne menjünk bele, de a lényege az: a gépkocsivezető csak annyit köteles várni, hogy a visszaindulás pontosságát ne veszélyeztesse. Hiszen a Pán- dig közlekedő busz visszafelé is utasokat szállít, azok is el akarják érni a vonatot.., — Maradjunk ennél a vo­nalnál. A monori vasútállo­máson az autóbuszra várako­zók választhatnak esős idő­ben: vagy bemennek a két sarki kocsma, illetve presszó közül valamelyikbe, vagy áz­nak. — Valóban áldatlan a hely­zet, de vállalva, hogy másokra mutogatónak tartanak majd, azt kell mondanom: megálló­hely létesítése a tanács joga, nekünk a jelzőoszíop és az in­formációs tábla kihelyezése a kötelességünk. A vasútállo­más, a Marx tér környéke, ta­nácsi terület, ott csak ő léte­síthet fedett várót. Sokáig ha­sonló gondunk volt Nagyká- tán is, most megoldódott... Döntéshelyzetben — A Volán dolgozói is meg­érdemelnek néhány szót. — Kevesen vagyunk. Hiá­nyoznak érettségizett admi­nisztrátorok, ügyintézők és persze gépkocsivezetők... — sorolta Tusák Márton üzem­igazgató. — De az' itt lévőkről beszélve, úgy gondolom, jog­gal mondhatom: kialakult egy fegyelmezett, szorgalmas kö­zösség. A bérezési rendsze­rünk a teljesítményekhez iga­zodik, s dolgozóink — óvato­san fogalmazva — nem ke­resnek rosszul. Persze nagy is egy autóbuszvolán mögött ülő ember felelőssége. Naponta számtalanszor kerül •döntés- helyzetbe, és egyedül van Esetenként az utasok bizton­sága, élete függ tőle. Ez ha­talmas idegi megterhelés. Ezért is kérjük, mindenki leg­alább annyi megbecsülést ta­núsítson a gépkocsivezetőink­kel szemben, mint amennyit magának elvár. Az ilyen jel­legű kapcsolatban ml igyekez­tünk minél jobb partnerek lenni. A Volán is akarja, az utas is akarja, talán előbb-utóbb valóban elérjük, hogy a két­féle akarat — karambol nél­kül — találkozik. Reméljük persze, hogy addig nem sok kilométer fut át a számláló­kon, s egyik fél sem kési le a csatlakozást... tó, mint szélső, mindenütt ki­emelkedőre képes. Sajnos megsérült, makacs húzódást kapott,, s több mérkőzésen nem játszhatott. Szeptembe­rig talán meggyógyul. Néhány szót az MNK-ról Tavasszal úgy meneteli Gyömrő, mintha az a legter­mészetesebb dolog lenne. Pe­dig a GEAC, majd Csömör, Vác, Hőgyész NB II-es . csa­patai próbálkoztak megállí­tani őket, s mindennek tete­jébe Balatonfilred itt a „ker­tek alatt” 160 kilométernyire sem tudta megállítani a Pest megyei csapatot. Kíváncsian várjuk a következő ellenfe­let... A siker mindig vonzza p közönséget. Így volt ez most is. A gyömrői sikercsapatot egyre többen elkísérik vidék­re is. Csodálatos volt hallani Balatonfüreden, hogy „Hajrá, Gyömrő!” Így volt ez Tökö­lön, Nagymaroson is. Ősszel se legyen másként! Hisszük, hogy így lesz. Az ííicsapatról külön kell szólnunk. Egv rövid értékelést ők is megérdemelnek. Egyelő­re annyit — 1984-ben össze­sen 9 pontot szereztek, nap­jainkban már 11 pontjuk van, s még mindig 2—3 év múlva nőnek ki az ifi korosztályból A többit máskor! Gulyás Lászlú (IS3N 0133—2351 (Monorí Hírlap) Levelesládánkból Az első tanítók emléke Vereszkl János Kézilabda, 1SS5 tavasz, ősz Ismét esélyesek a dobogóra Nem mind Volán, ami rossz Ha találkozna a két akarat... A kívülálló csak ennyit lát

Next

/
Oldalképek
Tartalom