Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-17 / 140. szám
1985. JÚNIUS 17., HÉTFŐ Pillantás - előre Hétfőn országos megemlékezésre kerül sor Dunapatajon. Dr. Pál József, az Országos Szövetkezeti Tanács főtitkára a földosztás negyvenedik évfordulója alkalmából emléktáblát avat a községi tanács- káza falán. Kedden a Textilipari Műszaki és Tpdományos Egyesület székhazában kerül sor délelőtt 11 órakor a gyapjúipár újítási versenyének eredményhirdetésére. Kétnapos országos búzatermesztési bemutató kezdődik az MTA martonvásári Mezőgazdasági Kutató Intézetében. Szerdán ülést tart a Szakszervezetek Országos Tanácsa. Megvitatják az idei tervteljesítés helyzetét, valamint a testnevelésről és sportról hozott SZOT-határozatot. 'Délüá.n előadást hallhatnak az érdeklődők a Magyar Élelmiszeripari Tudományos Egyesület székházéban az energiatakarékosságról, valamint a liulladékanyag-felhasz- •nálás tapasztalatairól az élelmiszeriparban. Csütörtökön a Gödöllői Agrártudományi Egyetem gyöngyösi főiskolai karán ezen a nappn tartják a diplomaosztó ünnepséget. Megkezdődik a tatabányai Népházban a VI. országos szakszervezeti színjátszó találkozó. Váéptt ünnepélyes külsőségek között nyitják meg Németh János grafikusművész .Ír iftllíf Pénteken tart ülést a Közép-Du- itá-vidéki Intéző Bizottság elnöksége. A napirenden a VII. ötéves terv fejlesztési előirányzatai szerepelnek. Szombaton lesznek a pótválasz- tások. Országos kamarakórus-fesz-, tivál kezdődik a soproni Liszt Ferenc Művelődési Házban. Marton- vásáron ezen a napon kerül sor a Bcethoven-konccrtek előadására. Viáegrádon bemutatják a Palota- játékokat. Szombathelyen nemzetközi fúvószenekari találkozó lesz. A zánkai úttörővárosban mintegy 2700 úttörő részvételével rendezik meg a IV. országos úttörő művészeti fesztivált. Vasárnap a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban üo.neoi hangversenyt rendeznek II. Rákóczi Ferenc halálának 250. évfordulója alkalmából. Rossz időben is jókedvvel íT"' lágy nyüzsgés Szentendrén (Folytatás az 1. oldalról.) Ha kicsit később is, de azért néhány százan mégiscsak ösz- szejöttek az ünneplők. Termán József szb-titkár köszöntője után tavalyi eredményeikért átadták a kemenceüzem Kun Béla és a gépészet Munkára kész brigádjának a vállalati kiváló kitüntetést, néhány egyéni elismerést, s a hagyományokhoz híven kezdődtek a vidám programok. Kollégái között ott láttuk Koltai Imrét, a Cement és Mészművek vezérigazgatóját, futás, gyerekem aki jó néhány éven keresztül éppen ezt a gyárat, a DCM-et vezette. Jólesett kikapcsolódnia ebben a baráti körben. Nógrád megye büszkesége a festői taváról ismert üdülőhely, Bánk. Ez volt építők napi kőrútunk második állomása, mert itt tartotta juniálisát a szerte az országban 1500 embert foglalkoztató Közép-magyarországi Közmű- és Magasépítő Vállalat. Hogy miért éppen itt? A magyarázat egyszerű. Itt van a cégnek egy szerény, de két nagy parkkal Művezetők V, Ahol nemcsak beszéltek róla ? Művezetőik: sorsukról, közérzetükről az elmúlt napokban négyen vallottak, hitelesen, őszintén feltárva gondjaikat, örömeiket. A kép, amely az olvasóban c réteg helyzetéről kialakulhatott, sok tekintetben sajátos. Sajátos, mert nem lehet összehasonlítani mondjuk a Csepel Autógyárat az Ipari Szerelvény- és Gépgyár maglódi gyáregységével, sem a Híradástechnikai Anyagok Gyárát a Buda-flax Lenfonó- és «Szövőipari Vállalattal. A tapasztalatok azonban valamelyest mégiscsak; általánosíthatók, hiszenr a'beszélgetéseit“-- tanúsították: á rendezetlen, atnyagii^megbecsülés, az itt-ott hiányzó erkölcsi elismerés majdnem minden művezető gondja. S hogy felül lehet emelkedni minden áthághatatlannak látszó akadályon, arra példaként éppen a Euda-flax esetét említhetjük. Bizonyára emlékeznek rá: Varga Imre szövődéi művezető elmondta, hogy most már többet keres, mint a beosztottainak nagy része. sete most már eléri a 7500— Reális program 8000 forintot, ami meghaladja a szövőnők átlagkeresetét. Érdemes elmondani, hogy a gazdasági vezetés a döntések előtt széles körű vitára bocsátotta a tervet. Maguk a szövőnők foglaltak úgy állást, hogy egyetértenek a művezetők soron kívüli keresetrendezásével, mert vissza kell adni vezetőik tekintélyét! Nekik is érdekük, hogy hozzáértő, jól képzett emberek irányítsák a munkájukat, hiszep az egymásra utaltság nem csak azt jelenti, hogy a művezetőt az általa irányított terület eredményessége alapján ítélik meg, hanem azt is, hogy például a szövődé annál jobban dolgozik, minél sikeresebb Varga Imre tevékenysége. Budakalászon — és mint láttuk, a többi vállalatnál is — lehetőségük van a művezetőknek arra, hogy a gazdasági munkaközösségekben munkát vállaljanak. Ez teljesen érthető. Ám az már a legkevésbé sem, hogy a vezetés úgy gondolkodjon: a művezető összességében jól keres, talán jobban. mint egynémelyik beosztottja! Így azután nem törekednek eléggé arra, hogy a fő- munkaidőben végzett tevékenységet fizessék meg tisztességcsen ... Hogyan jutottak el idáig Budakalászon? Erről Jokán Pé- ternével, a gyáregység igazgatójával beszélgettünk. Elmondta, hogy három esztendeje szociológiai felmérést végeztek a művezetők körében. A tapasztalatok és az adatok birtokában. azután részletes programot dolgoztak ki helyzetük javítására. Nem állítottak maguk elé teljesíthetetlen célokat, s azt sem mondták az érintetteknek, hogy máról holnapra fogják elérni, amit válláltak. Tavaly januárban a vállalati szakszervezeti tanács úgy foglalt állást, hogy a művezetők bárét átlagosan 200 forinttal emeljék fel, természetesen differenciáltan. Ez az összeg a helyi átlagnál nagyobb keresetnövekedést jelentett. Néhány hónap múlva azonban a műszaki konferencián néhány művezető szóvá tette: elégedettek ugyan a béremeléssel, de a differenciálásnál nem vették eléggé figyelembe a megnövekedett felelősséget. Jokán Péterné ezt követően egy ,kerekasztal-be.szélgetésen tisztázta, hogvan is lehetne segíteni, a gondon, s.végül elérte, hogy a vezérigazgató jóváhagyásával havi tízezer forintot kapjon a gyár a művezetők és a segédmesterek ösztönzésére. Eldöntötték azt is. hogy a legkisebb Összeg 500 forint lehet. Megegyeztek az emberekkel: ha valóban iavul a munkájuk, akkor az idén a bérfeilesztrs- től függően továbblépnek majd. A szövőnők javasolták A lehetőség korábban adódott, mint gondolták. Tavaly szeptember 1-től 18 művezető és gépmester bérét emelték fel 4—500 forinttal. Az idén pedig a központi keresetszabályozás adta 5,5 százalékos növelésen kívül további 00 ezer forintot adtak célirányos bérfejlesztésre, amelyből elsősorban a művezetők részesültek. E réteg átlagos havi kerevasasszakszervezet is megállapította — helytelen gyakorlat. Minél előbb meg kell tehát teremteni annak a feltételét, hogy ,c középvezetők beosztottaik kélfesíVményével arányosait részesüljenek az ösztönző bérezésben. S égy kicsit tovább lépve: ez természetesen feltételezi az irányítás további decentralizálásét is. Ügy gondoljuk, számos megszívlelendő gondolat hangzott el a megszólaltatott művezetők szájából. Reméljük, szavaik nyitott fülekre találnak. Furucz Zoltán (Vége) körülvett üdülője, ahol akár több száz ember is kényelmesen elfér. Ráadásul dolgozóik többsége itt lakik. Érkeztek buszok Gödöllőről, Budapestről, Jászfényszaruról, a Mátra vidékéről és Martfűről is. Még szakadó esőben adta át a legjobbakat illető elismeréseket Várkonyi Lajos műszaki igazgatóhelyettes és Nyerges György szb-titkár. Fürdőzésről ugyan szó sem lehetett, de azért menetrendszerűen váltották egymást a programok. Gyerekeknek léggömbfújó verseny és tó körüli futás, vetélkedő, felnőtteknek vállalati labdarúgó-bajnokság. Ünnepelt a megye többi épí- tőváliaiatánaík kollektívája is. A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói először csepeli központjukban tartottak munkaértekezletnek is beillő gyűlést, hogy annál -jobb hangulatban vonuljanak át a sportpályán rendezett juniá- lisra. Hasonló program várta vasárnap a Dél-Pest megyei ‘táihácsi építőket, a Cegléd környéki puírí-sanki erdőben vasárnap a szombatinál már jóval ideálisabb körülmények között. Itt valamivel hamarabb lett vége a vigasságnak. A kemény tél miatt szinte valamennyi építőipari vállalatnak van adóssága, sok a tennivaló. Hétfőn újult erővel kell kezdeni a munkát, ha esik, ha fúj. Cs. A. (Folytatás az 1. oldalról.) táskával,' kis' sátorral — mutatott az éppen ébredező fiatal lányra, aki egyik, betonlábakra állított luxusbungaló alatt egyszerűen hálózsákban éjszakázott. — Üjabban sok a finn vendégünk is. Pillanatnyilag négyszáz vendégünk van. Hadd panaszkodjak is: nagyon hiányzik a lebontott zuhanyozó épülete. Csak egy maradt. Az történt ugyanis hogy a lebontott helyén épülő napelemes, úgynevezett vizesblokkot áprilisban át kellett volna adnia a kivitelezőnek, a budapesti Solár Szakipari Szövetkezetnek. Június közepe van, napokon belül várhatóan megtelik a telep, de — a Látványból ítélve — kétséges, hogy egyhamar birtokba vehetik a kempingezők az új létesítményt. A határidő felelőtlen dulásra szállította az általános iskola végzős nyolcadikosait. A nap lassan delelőre járt, A leányfalui strand parkolója is megtelt időközben, s a kerítése mentán egymásba értek a személykocsik. Benn, a pázsiton és a medencékben vidáman űszikáMiafc, fürödtek, napoztak kicsik és nagyok. Szentendre két végén akár kitehettók volna a megtelt táblát. Idegenforgalmi központunk városmagjában és a parti sétányon nyüzsgött a tömeg. A bábeli hangzavar sokféle nemzetiségű turista és magyar kiránduló jelenlétére utalt. A szüntelenül érkező gépkocsik a mellékutcákban kerestek leállóhelyet. A főtéren filmet forgatott a televízió. A Görög utca parti végén az iparművészek árulták portékájukat. A kézművesek közé A leányfalui Bírandnak sok látogatója volt. ígérgetésének eredménye itt és most több mint kellemetlen! A kemping kapujánál, az apró játszótéren hancúrozó gyereksereg az orosházi 1. számú általános iskola 4. osztályosainak kirándulócsoportja — így mutatta be Ciliét Sebők András^ „gz. Jfcís&Őj gfo — Nagyszerűen, grízük ma- gunka't, nem győzünk gyönyörködni, azt hiszem büszkék lehetünk a Dunakanyarunkra — tette hozzá. Leányfalunál átgurultunk a szigetre. A Pokol-csárdái kompnál hosszú sorban vártak a gépkocsik az átkelésre. A beállt komphajóról néhányki- rándulóbusz is legördült a partira, közöttük volt a nyíregyházi Voláné, amely Nyírtelekről dunakanyari kiránUiánpctíás - felülről Nehéz művezetőt találni a megüresedett helyekre — hallottuk több beszélgetőpartnerünktől. Az 1SG maglódi gyárában például mindhárman kívülről kerültek erre a posztra. A budakalásziak ebben is példát mutatnak: ha valahol egy művezetői munkakör megüre- sedése várható, már jó előre leülnek a szóba jövő jelöltekkel beszélgetni. Így azután nem érheti meglepetés a gazdasági vezetést. S még egy dolog. A Csepel Autógyárban és a Híradás- technikai Anyagok Gyárában is azt hallottuk, hogy nem a saját területük teljesítményétől függ a művezetők prémiuma. Ez — mint azt például a A szerencse fiai itkulnak a negyvenedik évfordulóval kapcsolatos megemlékezések. Hegednek a feltépstt sebek. Enyhül az emlékek felidézése okozta fájdalom. Az át- és túlélők, a szemtanúk az eltelt hónapokban ismét többet beszéltek a háborúról, megpróbáltatásaikról, gyakran így fejezve be mondókájukat: örüljetek, hogy nektek a béke jutott. A hivatalos megemlékezésekben, az otthoni beszélgetéseken érthetően azokról volt szó, akiknek a szörnyű idők jutottak osztályrészül, akár a harctéren, akár a hátországban. Ügy érzem, szólni kell arról a nemzedékről is, amelynek tagjai olyasmiben részesültek, amiről elődeik csak álmodtak. Azokra gondolok, őket nevezem a szerencse fiainak, akik a leghosszabb ideje élvezik a békés időket, az 1935 és 1945 között születettek. Ök legszebb, legtermékenyebb esztendeiket olyan körülmények között élték, amelyekben nem kellett rettegni az erőszakos haláltól. Igaz, a fenyegetés árnyékában teltek ezek az évtizedek, a világ valamelyik sarkában mindig ropogtak a fegyverek, voltak napok, amikor még nálunk is. Az előző generációkéhoz képest ez mégis sokkal közelebb volt és van a vágyott, az álmokban remélt világhoz. Óriási különbségek vannak e nemzedékbeliek között. A harmincas évtized második felében, a negyvenes évek elején világra jöttek átélték a háborút, de gyermeki ésszel nem fogták fel a borzalmak méreteit. Szüleik, környezetük igyekezett megóvni őket, rossz emlékeik mégis máig kísértenek. A 35—40-esek 195G-ban kerültek ismét fegyverropogásos helyzetbe. Ez persze össze sem' hasonlítható a korábbival, mégis nehezebb volt annál. Ekkor már ésszel is fölérték, mit jelent a fegyver, milyen könnyen oltódik ki egv emberélet. A negyvenötösök még ekkor is gyerekek, tömegesen nem érintette őket a kétségbeesés szele. A 35-ösök ma ötven-, a negyvenötösök negyvenévesek. Negyven év békében. Felfoghatatlanul nagy idő, nagy adomány. Teljes mélységében csak azok értékelhetnék, akik nem részesültek benne. A lövészárkok katonái, a lágerekben elpusztultak, a fogolytáborokban szenvedettek. Akiknek elérhetetlen messzeségbe került a reggeli békés felkelés, a munkába indulás, a napfényben való üldögélés, a vacsora utáni félelem nélküli lefekvések. Mi nem tudhatjuk, nem voltunk ott. Az átélők azonban még ma is olyan meggyőzően idézik akkori vágyaikat, hogy lehetetlen érzéketlenül hallgatni. Arra gondoltam, mondta egy volt hadifogoly, hogyha még egyszer hazajutok, odaállhatok az ablakba, és kinézek. Kimegyek a kertbe, átszólok a szomszédnak, megállók, elindulok, csak úgy, magamtól, ahogyan én akarom. Még nagyobb vágyam volt megszervezni egy találkozót. Megbeszélem valakivel, ekkor és ekkor találkozunk egy bizonyos helyen, s ott valóban össze is jövünk. Neked ez biztosan nevetséges, nekem akkor csak ábrándozás volt. Azt viszont tudjuk, nekünk ez nem téma. Sosem gondolunk arra, milyen nagy dolog reggel abban a tudatban elindulni, hogy délután visszatérünk, megbeszélni egy találkozót, és ott meg is jelenni, kibámulni az ablakon, járkálni a kertben, beszélni a szomszéddal. |ová is jutnánk, ha ilyen csacskaságo- kon járna az eszünk?! Nem maradna erőnk a komoly feladatokra, amelyekre összpontosítanunk kell. Ez van. ez a természetes. Elfogadható érvelés. Nekem is csak azért jutott eszembe, mert a negyvenedik évfordulón sok mindenről szóltak, csak ezeknek a nemzedékeknek a szerencséjéről nem. Kör Tál H A kempingezők korán ébrednek. betört a legmodernebb technika: komputeres horoszkóp- készítést hirdetett egy kis tábla. Ha nem csal az emlékezetem, nem is olyan régen papagájjal csinálták. Egy vidám hétvége tarka képébe azonban ez iis beleillett. Nagyon sok családot kicsalt ezen a vasárnapon a Szedd magad újsághirdetés Pomázra is, a munkaterápiás intézet gyümölcsösébe. Gépkocsikkal és gyalogosan már hazafelé tartó csoportokkal találkoztunk a gyümölcsösbe vezető úton. A leszedett meggy és cseresznye kilójáért 13 forintot kérnek. Nem csoda, ha kirándulásnak. kikapcsolódásnak is megéri — felkiáltással sok fővárosi ember kap az alkalmon. Kádár Edit Én la segítettem szedni... Veress Jenó íelvételei
