Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-01 / 127. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 127. SZÁM 1935. JÜNIUS 1., SZOMBAT T zezren vehetik hasznát r Átköltözött két orvosi rendelő Eüa kell, házhoz mennek a doktorok A ház az utcáról nézve szinte jelentéktelen, régiből és újból van sok figyelemre méltóbb a Bocskai utcában. Bugyrai, toldalékai akkor tárulkoznak leplezetlenül elénk, ha a portásfülke védte kapun beóvakodunk az udvarra. Gyerekkocsik övezte vedlett falon áll a már­ványtábla, megkopott arany betűkkel: „E házat és tel­ket B. Molnár Elemér és neje, Németh Mária adomá­nyozták a női kórház céljára. Alapítvánnyal hozzájárul­tak:....”, s itt következik még egy felsorolás, összesen tizenkét tételben. Cegléd egykori szülőottho­nából jó iaeje kiköltöztek a várandós és a gyerekágyas asszonyok, ám a gyereksirás mindmáig nap mmc nap hall­ható, ' mert gyermeiiorvosi szakrendelés változatlanul működik — s egy darabig ma­rad is — e faiak kozott. Egé­szen a legutóbbi napokig he­lyet adott a ház négy felnőtt orvosi körzet rendelőinek is. Körülbelül tízezer ember tar­tozik a négy doktorhoz. Messzebb került Az adományozó B. Molnár és felesége aligna gondolhat­ta, hogy egykor majd öregek napközije, fogtechnikai labo­ratórium és anyatejgyűjtő ál­lomás is lesz eme polgári por­tán, s akkor még a védőnők irodáját és a gyermek- és if­júsági felügyelő hivatalát nem is említettük. Tavaszi . terep­szemlénkkor. láttuk, hogy mi­lyen görcsös igyekezettel, pró­bálták rendben tartani, a gyógyítás igényeihez méltóvá tenni a helyet — utóbb már egyre kevesebb sikerrel. Ha azt vesszük, hogy 1978- ban a városban még öt körzeti orvosi rendelő működött a doktorok lakásán, enyhén szól­va szerény körülmények kö­zött, akkor fejlődésnek szá­mított az eredetileg is csak át­menetinek szánt Bocskai úti elhelyezés. Házilagos kivitele­zésű, olcsó megoldás volt, jobb csak részben kínálkozott, mi­dőn 1979-ben egy szinttel bő­vült a főutcán levő rendelőin­tézet. 'Most a hét végén teherautók parkoltak a gyerekkocsik he­lyén, és elfuvarozták a négy felnőtt orvosi körzet két ren­delőjének valamennyi beren­dezését. A fuvarosok hamar megtették az utat a Bocskai úttal a Beloiannisz utcai kö­zépső toronyházig. Fürgén lép­kedő embernek sem több az út jó tíz percnél. Persze, a be­tegnek, a nehezen csoszogó, léptényi erőt sem érző öreg­nek a megnövekedett távolság cudar dolog. Már eddig is többen szóvá tették, papírra vetették, akik megneszelték a várható költözést, hogy a Vill­ás és a IX-es körzetbeliek tá­volabb kerültek. A X-eshez közelebb van, a Vl-osnák egy­kutya, mert az ottaniakhoz mindkettő messze. Az a gon­dolat fogalmazódott meg ezek­ben a panaszokban, hogy miért nem oda telepítették a rendelőket, ahol a körzetbe­liek laknak. Meggyőző érvek A felvetés természetesen jo- gros, de figyelembe kell venni, hogy a Beloiannisz utcában felépített toronyházak föld­szintjén tudott a tanács vi­szonylag olcsón, 2,5 millió fo­rintért két rendelőt kialakíta­ni. Ha mindenhol külön-külön épületet emeltek volna, akkor ennek a pénznek a többszörö­se kellett volna. Az érem másik — és fénye­sebb — oldala viszont azt mu­tatja, hogy toronymagas a színvonalbeli különbség a ré­giek és az újak között, s nem­csak azért, mert toronyházban vannak. A gyógyászat céljai­nak nem felelt meg már a ko­rábbi környezet. Az egészség­ügy számára felújítása sem műszakilag, sem anyagilag n,em volt elképzelhető, továb­bá telepszerű, több szintes be­építési övezetnek számít a részletes - városrendezési terv szerint a környék. Az egészségügy irányítói Az őszi napsugár imlíge Szétnéztek a szomszédban t A falusi, a tanyai ember ré­gi szokása volt, hogy szabad estéin meglátogatta jó szom­szédját, régi katonacimboráját, a komámuramékat, hogy szót váltsanak a világ dolgairól, a termésről, az időjárásról, min­denről, ami éppen foglalkoz­tatta vagy szorította az em­bert. Szép szokás volt a szom­szédolás, az őszi, téli estéken viharlámpával a kézben balla­gott ki-ki rokonhoz, barát­hoz. Ez azonban ma a múlté. Kibontakozóban van helyet­te az új forma, ami örvende­tesen terjed és mélyül. Szocia­lista brigádok, klubok, szakkö­rök, kertbarátkör-tagok kere­kednek fel, hogy meglátogas­sák barátaikat és megtapasz- ta'iák. saját szemükkel lássák az úi módszereket, szót értse­nek ebben vagy abban a kér­désben. Ilyen szomszédolásra került sor a napokban a jászkaraje- női és a törteli nyugdíjasklub tagjai között. A jászkaraie- nőiek viszonozták azt a láto­gatást, amit korábban a törte- liek tettek náluk. Tóth István vezetésével több mint har­minc nyugdíjas ült buszra, hoav a törteli barátokat meg­látogassa. A törteliek nevé­ben Ábrahám Mihály klubve­zető köszöntötte és kalauzolta a vendégeket. Elsőnek az új óvodát keresték fel, ahol Nagy Istvánná vezető óvónő kísérte végig őket az intézményen, el­mesélte az építés nehéz nap­jait és a társadalmi összefogás eredményeit. Utána az Áfész áruházában tettek sétát, meg­tapasztalva a bőséges áruvá­lasztékot. Végül más közintéz­mények megtekintése követ­kezett. A kiadós séta után jólesett asztalhoz ülni a művelődési ház nagytermében, ahol a tör­teli nyugdíjasok mint jó bará­tokat várták a vendégeket. A művelődési ház néptánccso­portja, a karai táncos lányok­kal együtt, szép műsorral ked­veskedett. A vendégek is tar­togattak meglepetést: Dávid János és kis csapata cigány­dalokat és táncokat adott elő nagy sikerrel, azután meghitt beszélgetés és nótázás követ­kezett. A törteli asszonyok fi­nom süteményeket kínáltak körbe. Sok ízes falat recept­jét jegyezték fel. A késő estébe nyúló szom­szédolás még közelebb hozta a két község időseit. Kellemes és emlékezetes , órákat töltöt­tek egymás társaságában. Ar­ról is szc esett — és ebben mindkét fél egyetértett —, hogy az őszi napsugárnak is van melege. Fodor Imre meggyőző érvként vetik fe’, hogy korszerű váltja fel az el­avultat. Igaz, a városközpont­ba kell ezért menni, de ott vannak a szakorvosi rendelők is. közel a laboratórium és a röntgen, a patika. A járókép­telen, nehezen mozgó öregek­hez szüség szerint ellátogat g körzeti nővér, és az orvos is vizitel náluk: megvizsgálja, kezeli őket, amint azt állapo­tuk diktálja. Alközponti tervek A távlati tervek összeállító) nem mondtak le egyébként az alközpontokban felépítendő rendelőkről. A VIII. ötéves tervben a Malom térre szeret­nének telepíteni egy felnőtt és egy gyermekorvosi rendelőt, s a közelébe gyógyszertárat, a Bajcsy-Zsilinszky téren is áll­na rendelő. A megvalósulás a rendelkezésre álló anyagi ja­vak előteremtéséhez kapcsoló­dik. Egyik forrása lehet pél­dául az 1986-tól bevezetendő településfejlesztési hozzájáru­lás. Ezek egyelőre szép elgondo­lások, az azonban már tény, hogy június 3-án, hétfőn a VI. körzetnek dr. Bencsik Erzsé­bet, a X. körzetnek dr. Holló- si Gizella (teiefonszámuk 11-076), a VIII-as körzetnek dr. Vágó József és a IX,-nek dr. Tanhoffer Teréz (telefon- számuk 11-074) a Beloiannisz utcában kezdi meg a rende­lést. A változás érinti az át­menetileg ott maradó gyer­mekorvosi rendelő telefonszá­mát is, amely hétfő-tői 11-441. T. T. munkatársuk, a számítógép Jő pont, ha jó a habos sütemény Vizsgázott felnőtt és gyerek A nagyteremben honoló néma csendet időnként papí­rok zizzenése töri meg. a hosszú sorba állított asztalok mellett gondolkodó arcú fér­fiak, nők ülnek, huszonévések és harmincon nem sokkal tú­liak. Néhány perce, hogy kéz­hez kapták a tesztkérdésekkel teli füzetet, most figyelemmel barátkoznak a felsorakoztatott, megoldandó példákkal Három órát kaptak, hogy a megoldá­sokkal ötről a hatra jussanak. A fiúk érdeke Ezen a napon az országban majd’ 6 ezren jártak hasonló cipőben, tesztfüzet fölé hajolva. Vizsgáztak a TV-BASIC tan­folyam hallgatói, köztük nép­hadseregünk katonái is. A fiúk legtöbbje, mármint az egyen­ruhásoké, egyetemi, főiskolai előfelvételis. A tanfolyam­mal szinte ölükbe hullt a sze­rencse. A költségeket a Neu­mann János Számítógép-tudo­mányi Társaság honvédelmi szakosztálya állja. A vizsga a hallgatók érdekét szolgálja, ugyanis, ha megérdemelten oklevelet szereznek, akkor azt e tárgyból bizonyítványként a felsőfokú oktatási intézmény elfogadja, mentesülnek a vizs­ga alól. Van, akinek pontszá­mát sokasítja az így szerez­hető oklevél, ami tehát jócs­kán nyom a latban. A ceglédi nagyterem iszta- lainál civilek is ülnek. Peda­gógusok, irodai alkalmazottak, nem egy közülük már közeli munkakapcsolatba került a számítógéppel. Vizsgalap főié hajol a kórházi dolgozók ta­nulócsoportja is. A komputer a gyógyítás adminisztrációjá­nak szolgálatába is belépett már. A vizsgázók kiszolgálják a Commodore, a Primo, a ZX SECTRUM vagy a HT 1080Z típusú számítógépeket. Isme­reteikről most adhatnak szá­mot. Hetvennégy tétel kérdés­variánsaira kell meglelniük az oda illő feleletet, s ha a kér­dések nyolcvan százalékára jól válaszolnak, érdemesek az oklevélre. Ugyanebben az időpontban a város másik pontján, a A nagymama meséli: — Nemrég han­gyák jelentek meg a szobám parket­táján. No nem sok, csak itt-ott néhány. Hatesz­tendős kisunoká- mat is invitáltam hangyavadászatra, ám ő csak nézte, miként üldözöm a betolakodókat. — Mama, te nem félsz tőlük? — érdeklődött Zsófi. — Én na­gyon, mert engem bekapnak. Aztán hozzá- kozdtem a főzés­hez. Zsófi matatott még a szobában, majd kiment a játszótérre. Ebéd­kor persze neki is tálaltam, de hiába raktam elé a ked­venc tökfőzelékét, rántott csirkével, egy falat sem ment le a torkán. Este még az édes­anyja is furcsál­lotta, hogy Zsófi a vízen kívül egész nap nem fogadott el semmit. A kö­vetkező napok is hasonlóképp tel­tek. Már arra gon­doltam, elviszem az orvoshoz, mi­kor vásárlás köz­ben a boltban megszólítottak: — Mondja, miért adnak a gyerek­nek naponta 100 forintot édességre? — meghökkentem, mert nemigen ér­tettem a dolgot. Otthon kérdőre fogtam Zsófit. És bizony így derült ki, hogy a nagy­papa szőnyeg alá rejtett pénzéből csen el nap mint nap egy piroshasú bankát. Viszi a boltba cukprra, csokoládéra. Hát ezért nem evett egy falatot se. K. S. J0Lh|U!.. ~ Vágják a lucernát a ceglédi Lenin Tsz 120 hektáros tábláján, a Szelei út mellett. Képünkön: Tarsoly Imre E—301-es géppel kaszál. A termés egy részéből széna lesz, a többit a szárító­üzem dolgozza fel. Apáti-Tóth Sándor felvétele helyőrségi művelődési köz­pontban hasonló esemény zaj­lik, ám egészen más közön­séggel. Vannak ugyan fel­nőttek, de velük együtt ültek a kérdéseket megfejteni alig tizenéves gyerekek is. A szék­ről majdhogy a lábuk sem éri a földet. Az életkor más, de a kérdés ugyanaz, és ők bizony egészen jól szerepelnek. A vizsgázó csoportot, amely­hez néphadseregünk katonái tartoznak, Kovács Győző, a Neumann János Számítógép- tudományi Társaság főtitkára köszöntötte. A társaság a TV-BASIC tanfolyam indítója volt, a Számítástechnika-Al­kalmazási Vállalattal és a Ma­gyar Televízióval egyetemben. A nagytermi csoport vizsga- bizottságának elnöke Esze Ta­más oktató, a Számítástechni­ka-Alkalmazási Vállalat mun­katárs^. Gondosan ügyelt arra, hogy a tesztfüzeteket szétoszt­va he azonosat kapjanak az egymás mellétt ülők. A füzet­nek ugyanis három változata van. A vizsgaeredményeknek a valóságos tudóst kell iga­zolniuk, puskázásnak, sug- dolódzásnak helye nincsen: Ehhez tartják magukat a vizs­gázók, akiknek a felkészülés­ben sokat segítettek a televí­ziós adások. Nyomon követni Vannak Cegléden, akik a 2 éves tanfolyamot akarják vé­gigjárni, mások pedig ízelítőül a másfél hónapos anyagába kóstoltak bele. Egyik oktató­juk Puskás János okleveles vegyészmérnök volt, aki civil­ben a hódmezővásárhelyi Al­földi Porcelángyár számítógép- központjában rendszerszerve­ző, most pedig katonaidejét tölti. A másik csoporttal Petró Ernő programozó matematikus foglalkozott. A helyőrségi művelődési központban zajló vizsgán ré­gi ismerőst köszönthetünk: a vizsgabizottság elnöki tisztét dr. Beck György osztályveze­tőre bízták, aki ceglédi diák volt, aktív tagja a CVSE vízi­labda-szakosztályának. Most a Számítástechnika-Alkal mazá- si Vállalat munkatársa. Mun­kahelye tűzközelben — ott dolgozik ugyanis, ahol a tan­folyamot kifundálták. Mint mondja, a most vizsgázó cso­portban vagy harminc gyerek van. nemcsak ceglédiek. Lel­kesek, ügyesek, többen már az első óra leforgása után bead­ták kész dolgozataikat, mégpe­dig jó eredménnyel. Dr. Beck György említette, hogy öt-hat évvel ezelőtt e tantárgyban az egyetemi vizsgázók kérdé­sei, viz-sgatételei hasonlóak voltak. A számítástechnika tudománya nagy léptekkel ha­lad előre, igyekezettel kell nyomon követni, s a követők közt minél több, hamarosan aktív munkához látó fiatalnak célszerű lennie. Újabbak is lesznek Könnyebb és kacifántosabb kérdések váltakoznak a teszt­ben. Alapos agytorna a vizs­ga három órája. Elfáradtak, akik a bemutatkozás kódolásé- / tói eljutottak az utolsó tétel jó megválaszolásáig. Szipte lazítás volt menet közben egy- egy kérdés. Csak megoldása közben jöttek rá, hogy a kiírt szöveg mosolyogni való, vagy ravaszul szintaktikus hibát je­lez, esetleg íráshibát, vagy pedig pontosan ez olvasható a képernyőn: jaj de jó a ha­bos sütemény. Cegléden ezen a tanfolya­mon, amely a magyar néphad­sereg szervezésében, a tudós társulat honvédelmi szakosz­tálya kezdeményezésével és szervezésében indult, sok fel­nőtt és gyerek vizsgázott eredményesen. Az átlagos vizsgaeredmény 78 százalékos. Mint mondták, ez csak íze­lítő volt. Az első tanfolyamot — figyelembe véve az igényt és érdeklődést — követi újabb is, nemcsak alapfokon. Mint megnyitó beszédében Kovács Győző említette, a televízió és a tanfolyamok segítségével tu­lajdonképpen tizenegymillió magyarral igyekeznek megér­tetni, megismertetni, mire jó ez az önmagát állandóan . fej­lesztő tudomány, a technika tudománya. E. K. Fogadóórák Cegléden, a városi tanács épületében, hivatali helyisé­gében június 5-én, szerdán délelőtt 8—12 ófáig Sárik Jánosné tanácselnök-helyettes tart fogadóórákat. Színvallás Kifordítva, befordítva Ezer szerencse, hogy senki sem kéri számon, mert eskü­szöm, nem tudnám pontról pontra föl mondani azt a fél nyúlfarknyi történetet, amit a francia Queneau 1947-es kel­tezésű Stílusgyakorlat-ában mintegy ürügyül elhelyez, akárcsak kezdő snúrozó hajít­ja vonal iránt az első fillé­rest, amit hamarosan pénzek garmadája borít. Valami buszon valami gú­nárnyakú ember keveredik bele valamibe, később még egy kabátgomb is szóba kerül. Ugye nem sok, mégis éppen ez az a sztori, ez áll abban a szövegkönyvben, amit hol ki­fordítva, hol meg befordítva, megtartva vagy megsemmisít­ve, de mindenképp átformál­va cipelnek mindvégig ma­gukkal a játék szereplői. Ci­pelik, de csupán azért, hogy bizonygassák: végtelen számú módozatban valósulhat meg a szövegkönyv, ahogy éppen jól­esik. A szituáció, a magatar­tás, a jellemek, a nyelvezet, a stílus számtalan változatában, de valamennyi a kisszerű tárgytól elrugaszkodó paro- disztikus ábrázolásban. És bármikor folytathatóan. A darab ilyenformán némi­képp modellezi is létünket, az azonos főelvet, amint csakis változatok által éled meg. Vagy ki tudja. Meglehet, nincs is szövegkönyv. Csak változa­tok vannak. Az egyik te ma­gad vagy. Legalábbis a Kato­na. József Színház értelmezé­sében. V. S. Gáspár Sándor stílusgya­korló vállára akasztott kis táskával siet a színház, udva­rára. Aggódó pillantásokat vet a kijárat felé: — Elnézést, vár a taxi. — Miféle nehézségeket je­lentett ez a darab? — Főiskolás-előadásnak in­dult. Egy végzős rendező vá­lasztotta vizsgamunkájának. A szakmának és a Katona József Színháznak megtetszett, s miután ide szerződtünk, mű­sorra tűzte a darabot. Vala­mivel könnyebb, mintha egy­séges dráma lenne. Itt helyze­tek vannak egymás mellé rak­va, melyeken átüt a groteszk, a szatíra, a paródia. Egyben ez állítja a csapdákat is, nem lehetnek üresjáratok, mert ak­kor a produkció szétesik. — A bemutató óta mennyit változott a színjáték? — Nem sokat. Talán csak a színházi próba jelenete. Ott lehetőség nyílik a rögtönzé­sekre. Mivel a főiskolára együtt jártunk, nagyon érez­zük egymást. Gesztusokból, mozdulatokból pontosan tud­juk, hogy a másik mit akar. Sokat számít a közönség rea­gálása, a nevetés és a taps jel­zi, mikor veszik a lapot. Azt hiszem. Cegléden értettek bennünket. F. F. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap) Zséfi étvágytalan Szénától illatos a határ

Next

/
Oldalképek
Tartalom