Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-13 / 137. szám
1985. JŰNIUS 13., CSÜTÖRTÖK mtssr .llt-.'tm VE, Szerkesztőségünk vendégei voltak A téma: a lap fejlesztés© Tegnap a Pest megyei Hírlap szerkesztőségébe látogatott Lakatos Ernő, az MSZMP Központi Bizottsága agitációs és propagandaosztályának vezetője, Krasznai Lajos, a megyei pártbizottság első titkára, Nagy Sándorné, a megyei pártbizottság titkára és Fagy- gyas Sándorné, a KB pártgazdasági és ügykezelési osztályának politikai munkatársa. Az eszmecserén ,— melyen a lap vezető munkatársain kívül részt vett Till Imre, a Hírlapkiadó Vállalat vezér- igazgatója — szó esett a különkiadások fejlesztésének, a lapelőállítás korszerűsítésének, a szerkesztőségi munkakörülmények javításának aktuális feladatairól. Politikai akadémia Németh Károly előadása A politikai akadémián szerdán Németh Károly] az MSZMP főtitkárhelyettese előadást tartott Az ifjúság helyzete és a párt feladatai címmel. Az előadáson megjelenteket — a politikai, ideológiai, társadalmi és a gazdasági élet képviselőit, a meghívott fiatalokat — Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának titkára köszöntötte. Megalapozták a mát, egyengetik a holnapot A tüzet, a hőséget adják tovább 'Ws*' ' * '%> őszülő hajú, de temperamentumos, jó kedélyű, ma is aktív asszonyok üdvözölték örömmel egymást azon a tegnapi baráti találkozón, amelyet szép hagyományt teremtve másodízben rendezett meg a Pest megyei TESZÖV. Termelőszövetkezeti alapító tagok és megyénk nőmozgalmának veteránjai voltak a vendégei a ráckevei Aranykalász Termelőszövetkezetben megtartott összejövetelnek. Nánási Lászlóné, a TESZÖV nőbizottságának elnöke köszöntötte a résztvevőket és a vendégeket: Orosz Tibor- nét, a TOT nőtanácsosát, Nagy Tibornét, a Magyar Nők Országos Tanácsának munkatársát, majd átadta a szót ez Aranykalász Termelőszövetkezet elnökének. Szomor József röviden ismertette szövetkezetük munkáját, bemutatva alaptevékenységüket, ipari vállalkozásaik sokrétűségét. A találkozó első színhelye a szövetkezet hűtőházának ebédlője volt, amelyekről az elnök elmondta. beruházásaik sorában nem tehertételt jelentett a közösségnek. Ám az Aranykalász tagsága úgy gondolkodott: a holnap nyereségének alapjait akár áldozatok árán is, ma kell megteremteni. Orosz Tiborné, a Termelő- szövetkezetek Országos Tanácsa munkatársa — aki a Pest megyei asszonyoknak régi ismerőse —, felidézte a 40. évfordulóját ünneplő nőmozga- iom hőskorát, az MNDSZ elévülhetetlen érdemeit. Nők százezreit mozgósította a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége, amely nagy szerepet vállalt az újjáépítésben, a termelés megindításában. Az itt ülők, s sokan, akik sajnos ma már nem lehetnek közöttünk, a szó szoros értelmében a kezükkel építették az új világot, ha kellett követ törtek, ha kellett utat építettek. S agitáltak, hogy megalakuljanak a közös gazdaságok, ahol dolgozni is kell. ha boldogulni akarnak. Büszkén emlékezett vissza arra, hogy a termelőszövetkezetekben már a párthatározat előtt a nőszövetség 1960-as határozatát követően megalakultak a nőbizottságok. A nőmozgalom aktivistái odaáll tak minden mögé, ami haladó volt. Ma már kicsit idegenül hangzanak a hajdani jelszavaik, mint az egy tyúkalja csibe is. Ám a nagyüzemi baromfitartást az asszonyok fészekalja csibéi alapozták meg annak idején — hangsúlyozta az előadó, aki azt is kifejtette, hogy a feladatok bár mások. de ma is az egykoriakhoz hasonlóan lelkes nőket követelnek. A tü^et, a hűséget adják tovább áz ifjú nemzedéknek. A felelevenített emlékek, tettek élénk visszhangra találtak a hallgatóság körében. Üzemlátogatás következett Látogatás a cukorkaüzemben ezután, Uépássi István, a termelőszövetkezet párttitkárának szíves és értő kalauzolásával. A csöpöghető módszerrel öntözött almás, a friss telepítésű málnás, a cukorkaüzem, majd végül a hűtőház megannyi érdekesség a megye távoli tájáról érkezőknek. S közben a jóízű beszélgetések, amelyek ebéd után folytatódtak. emlékezetessé tették a baráti találkozó asszonyai számára ezt az egyszerű hétköznapot. Sz. T. Hogy is megy ez? Rózsai Gyeláné a hütőház borsóíclilolgozó szalagja mellett Veress Jenő felvételei Orvos és közéleti ember Egész életében másokért élt Energikus, határozott, szigorú, megértő, segíteni tudó és akaró, kiváló szervező, egyszerű, közvetlen, szakmáját értő — sorolják a jelzőket orvosok, szakszervezetiek, tanácsiak, vöröskeresztesek. S mindenki így emlékszik rá: Janka néni. Dr. Stark Jankát, akivel olykor magam is találkoztam a Vöröskereszt Pest megyei vezetőségének ülésein, én is ilyennek ismertem meg. Idős volt már, rosszul látott. De sok dioptriás szemüvege mögül élénk tekintettel figyelte a vitázókat, s ahányszor szólt — bölcsen, humánusan beszélt. És sohasem önmagáért. Életének talán az az igazi summá- zata: közösségi ember volt. Gondozói hálózat Pest megye országgyűlési képviselője, a megyei Tüdőgondozó Intézet igazgató főorvosa, az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Pest megyei vezetőségének elnöke 22 esztendőn át, a Vöröskereszt megyei vezetőségének tagja egyedül élte mindennapjait. Ám halálakor, 1979-ben, barátok, ismerősök, munkatársak ezrei gyászolták. S okkal. Ahhoz a nőgenerációhoz tartozott, amelynek tagjai az elsők között szereztek hazánkban orvosi diplomát, ő maga 1918-ban. S 11 évvel később tbc- és belgyógyász szakorvos lett. Munkássága túlnyomórészt a morbus hun- garicus, a tüdővész elleni küzdelemmel volt kapcsolatos. Hajdani munkatársa, Bajkó Elek, a Megyei Tüdőgondozó Intézet nyugdíjas gazdasági vezetője így emlékezik: — Kevesen tudják, hogy két állása is volt. A VIII. kerületi Tüdőgondozó Intézet igazgató főorvosi tisztét is betöltötte, nemcsak a Pest megyeiét. Nyolcvan esztendős volt, mikor nyugdíjba ment. s az ezt megelőző évtized ezen a vidéken a gondozói hálózat kiteljesítésének időszaka volt. Vácott új intézet létesült, Szo- bon, Ráckevén. Da,bason, Nagy- kátán, Nagykőrösön, Gödöllőn, Abonyban renoválták az épületeket, korszerű röntgen és légzésfunkciós berendezéseket szereltek fel. E tíz év alatt kettőről hétre nőtt a megyében a tüdőszűrő állomások Művezetők 11. Számítógép van az irodában Varga Imre a Buda-flax Lenfonó- és Szövőipari Vállalat budakalászi gyárának művezetője. 46 éves, két gyermek apja. 1957-ben lépett be először a gyárkapun. Végigjárta a szamárlétrát, művezetővé 1979-ben nevezték ki. Most a szövődé munkáját irányítja, s a művezetői feladatok mellett mint szakmányvezető is tevékenykedik. Ez azt jelenti, hogy délután négy óra után, az igazgató távollétében az első számú vezető jogkörével rendelkezik. — Nézze, most nem remeg a kezem, de ez nálam n^gy ritkaság — mutatja. — Ez a munkakör szerintem az egyik legnehezebb, hiszen itt kétfe- lől rugdossák az embert. De én szövőpárti vagyok, nem tit- kolom, hogy hozzájuk kötődöm. S ez. tű! azon, hogy érzelmileg is erős a kapocs, azon is alapul, hogy nem szabad elfelejtenünk: ők keresik mega mi kenyerünket is. — Mikor ideges a művezető? — Huh, erre nehéz egy szóval válaszolni. Az igazság az, hogy gyakran. Sok a lógós, főleg a segédmunkások között. Tudja, a textilipar ma sem vonzó az embereknek, így többnyire azt vesszük fel ide, aki jelentkezik. Nem válogathatunk. Ezért azután szinte egész nap ott kell lenni a sarkukban, figyelni, mit, hogyan csinálnak, s hol szeíidebben. hol keményebben ösztökélni őket. — Nincs más fegyelmezési eszköz a kezében? — De van, ám szinte tehetetlenek vagyunk. Ha elküldöm a lógóst, ki fogja elvégez, ni azt, amit ő, ha tessék-lássék is, de mégiscsak megcsinál? Egyébként úgy érzem, hogy a rangom mellé megvan a tekintélyem is. Főnökeim minden lényeges kérdésben meghallgatják a véleményemet. Nemrég például jelentkezett ide egy olyan ember, aki már többször dolgozott nálunk, s mindannyiszor bebizonyította, hogy rossz munkaerő. Kérésemre eltanácsolták innen. Bevallom, jólesik, ha a szavamnak súlya van, s időnként megköszönik, ha többet teszek le az asztalra, Arra nem vágyom, hogy cirógassanak, a jó szóra azonban igen. — S a pénz? — Nem tudom, máshol mi a tapasztalat, itt a gyárban az utóbbi időben rendkívül nagy erőfeszítéseket tett a gazdasági vezetés, hogy javítsa a művezetők anyagi helyzetét. Ennek köszönhetően ma átlagosan tíz százalékkal többet keresek, mint a szövőnők. Ebben természetesen benne van az is, hogy havonta hét-kilencszáz forint prémiumot kaphatok, az általam irányított terület mun. kájától függően. Emellett tagja vagyok agy vállalati gazdasági munkaközösségnek is. Hétvégeken dolgozunk, s akkor én is fizikai munkát végzek: gépmester vagyok. — Látom, az irodájában egy számítógép is van az asztalon. — Ez már a jövő! Egyelőre még csak kísérletként van itt ez a gép. A szövőgépek közül egyelőre tíz van rákötve. A berendezés rendszeresen és folyamatosan méri a legfontosabb adatokat, s ezek bármikor leolvashatók. Műszakkezdés előtt mindig megnézem, hogyan dolgoztak az előző nyolc órában, s ez alapján döntünk a teendőkről. Ha beválik< akkor akár az egész szövődét rá lehet kötni, s egv kicsit továbblépve, az adatok feldolgozása segíthet például a munkásnők teljesítményének kiszámításában és egy sor más feladat megoldásában. A számítógép egyelőre nekem is új, de már megbarátkoztam ezzel az ügyes masinával, amely kezes bárányként engedelmeskedik a parancsaimnak. — Említette a gmk-t. Nem nagyon leterhelő a hétvégi munka ? — De igen, s úgy látom, nem is lehet ezt sokáig csinálni. Csak hát adódik a kérdés: mikor jutunk el oda, hogy az ember a főmunkaidejében megkeresse azt a pénzt, amelyre szüksége van a gondtalan megélhetéshez? Ehhez, tudom, az kellene, hogy a dolgozók ugvanannyit teljesítsenek a műszak alatt, mint hét végén a gazdasági munkaközösségben. De hát egyelőre nagyok a különbségek. — S ennek mi az oka? — Ezt ne tőlem kérdezze... Furucz Zoltán i (Folytatjuk.) száma. Fáradhatatlanul és határozott kézzel dolgozott, rendszerint napi tíz órát. A szak- szervezetben mindig kiállt azokért, akik a legnehezebb egészségügyi posztokon tevékenykedtek, s a gyógyítás színvonalának emelését tartotta a legfőbbnek. Szerették a betegek Dr. Zádor András, a Pest megyei Tanács egészségügyi osztályának vezetője mondja: — Az egészségügyben ma is a tüdőgyógyászat a legszervezettebb ág, s ez Pest megyében jórészt az ő érdeme. A törökbálinti tüdőgyógyintézetet, s a budagyöngyei, a mai Tárogató úti kórházat ő szerezte mega megyének. Egyszerű a számítás, ötszáz kórházi ágyat. Népszerű volt. Szerették a betegek, tisztelték a kollégák. Hiszen tízezer egészségügyi dolgozóért emelt szót. S nem hivatalnok — vezető volt, mindvégig gyógyított. Dr. Wcltner Amália, a megyei tüdőgondozó intézet mai vezetője így emlékszik elődjére: — Az ő révén kerültem a törökbálinti kórházba 1968- ban, amikor végeztem. Mindenben segített, s nemcsak nekem, hanem mindenkinek, aki támogatást kért, vagy várt tőle. Semmiféle luxus nem volt az életében. Másokért élt. S hogy kikért? Az Ország- gyűlési Könyvtárban találtuk meg egy hozzászólását, I960, január 19-én mondta el Érd és Százhalombatta képviselőjeként, a költségvetés vitájában. A betegség-megelőzés fontosságát ecsetelve a hőskorról beszélt, arról, hogy 1938-tól 1960-ig 14 tízezrelékről 3,1 tízezrelékre csökkent a tbc-s halálozás adata hazánkban, s hogy egyetlen kavernás tüdőbeteg meggyógyítására 50 ezer forintot áldozott az állam ab- baq. az időben, amikor a kötelező BCG-oltást, az egész országra kiterjedő lakosságszűrést, s a hatalmas kórházi fejlesztést jegyezhették fel a krónikások. tgy zárta szavait: Több mint négy évtizede végzem orvosi munkámat, ez alatt a négy évtized alatt volt idő, amikor alig adhattam többet a betegeknek, mint néhány jó szót. Ma nagyon jó orvosnak, egészségügyi dolgozónak lenni. Dr. Stark Janira az ország- gyűlés 1971, május 12-1 ülésén a korelnöki tisztet töltötte be. Beszédében így fogalmazott: „Választóim bizalmából immár negyedízben kaptam képviselői mandátumot... Az a bizalom, amely a választók részéről a képviselők jelölésében és megválasztásában megnyilvánult, örömmel és lelkesedéssel tölt el mindnyájunkat. De ez még inkább növeli az országgyűlés minden tagiéban a felelősségtudatot... Feladataink világosak, tisztán állnak előttünk. Országgyűlésünk jó törvényalkotással, alkotmányos ellenőrzéssel, a maga területén és a maga sajátos módszereivel segítse tovább a szocializmus teljes felépítését hazánkban.” leiképes virágok Aligha kel] tovább bizonyítanunk, hogy dr. Stark Janka nemcsak a betegek tízezreinek gyógyításával, a legnagyobb érték, az egészség visszaadásával tett sokat embertársaiért, honfitársaiért, Pest megyéért. Közösségi munkáját, s a szakmait is, még életében elismerték. Szocialista Munkáért Érdeméremmel, Kiváló és Érdemes Orvos címmel, az általa vezetett kollektívának juttatott Korányi-vándorserleggel. S a Pest megyéért Emlékplakettel is. Most készül az Életrajzi lexikon negyedik, kiegészítő kötete, és ebben a szerkesztők 10—12 sort szentelnek dr. Stark Jankának, Megemlítik kitüntetéseit is.. Ha élne. bizonyára ezek mellé helyezné azt a sok-sok virágot, amit születésnapjára, kapna. Janka néni ezen a héten lett volna 90 esztendős. Vasvári G. Pál Vállalati tanácsot alakítottak Ismét bizalmat kapott Néhány héttel ezelőtt még a kiváló cím átadására rendezett ünnepségről tudósítottunk — a magas kitüntetést példamutató gazdálkodásával érdemelte ki a dunaharaszti székhelyű Nyugat-Pest Megyei Sütőipari Vállalat, s most újabb jelentős eseménytől számolhatunk be. Megtartotta ugyanis alakuló ülé ■ sét az újonnan megválasztott vállalati tanács, amely több fontos napirend mellett megválasztotta az igazgatót is. Mint Széli Károlync, a vállalati szakszervezeti bizottság titkára elmondta, tavaly november óta tartanak az előkészületek. Az érintett, vezetők továbbképzéseken vettek részt, majd a dolgozókkal a termelési tanácskozásokon beszélték meg, milyen feladat vár a kisebb-nagyobb közösségekre. Végül sor került a vállalati tanács tagjainak megválasztására: a harminchat tagú testületben tizennyolcán munkatársaik szavazatai alapján tevékenykednek. A jelölések során több helyen két alkalmasnak ítélt, ember közül kellett a legmegfelelőbbre adni a voksok többségét. Az érdeklődést jól jelzi, a szavazáson a több mint ezeregyszáz dolgozó csaknem 87 százaléka vett, részt! A vállalati tanács — egy módosító indítványt is figyelembe véve —, elfogadta az új szervezeti-működési szabályzatot, majd megválasztotta elnökévé Czimer János- nét, a munkaügyi és bérosztály vezetőjét, elnökhelyetteseivé pedig Iszak Lajost, az érdi üzem igazgatóját és Megyeri Mihályt, az anyag- és áruforgalmi osztály vezetőjét, A megyei tanács képviseletében dr. Polgár Mihály osztályvezető javasolta, hogy Polgárdi Józsefet, a vállalat eddigi igazgatóját —, akit néhány napja választottak meg országgyűlési képviselővé —, a testület erősítse meg posztján. A titkos szavazás eredménye: a jelenlévők mindegyike egyetértett a megyei tanács véleményével, s így Polgárdi József 1990. július 1-ig a sütőipariak első számú vezetője. Befejezésül meghatározták, milyen követelményeket támasztanak a megválasztott igazgatóval szemben. Az előzetesen írásban kiadott javaslatban több fontos feladat között szerepel az is, hogy növekedjék a szakmunkások aránya, s a dolgozók élet- színvonala legalább a VH, ötéves terv népgazdasági átlagának megfelelően alakuljon. A bizalmat megköszönve az igazgató kiemelte, hogy további lépéseket tesz majd az érdekeltség növelésére. Véleménye szerint megteremthetők a feltételei, hogy a jelenlegi 75 ezer forintos éves kereseteket 1990-re 100 ezer forintra emeljék. F. Z. Biennálé * Epítészsiker Jelentős magyar sikerrel zárult Szófiában a III. építészeti világbiennálé. Noll Tamás Ybl-díjas a miskolci gyermek- rehabilitációs központ tervével. Taba Benő a bükki nemzeti park fogadóépületének tervével elnyerte a biennálé bronzérmét. A fiatal építészek kategóriájában pedig Viszlát József a Gyermekmúzeum Budapest című diplomalervéért ezüstérmet kapott.
