Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-11 / 135. szám

4 1985 JÚNIUS 11., KEDD Közös kutatások Tudományos együttműködés Még bírjuk a versenyt Beszélgetni a számítógéppel Szövetkezeti kórusok Dalostalálkozó Az idén június 15-én és 16­An Szolnok megyében rendezik m'eg az országos szövetkezeti dalostalálkozót. A csaknem ezer dalos részvételével lezajló eseményt ezúttal hazánk fel- szabadulásának 40. évforduló­ja tiszteletére hirdette meg a SZŐ VOSZ és a TOT a két szö­vetkezeti ágazatban működő amatőr énekkarok részére. A találkozó első eseménye­ként június 15-én, szombaton Szolnokon, a tiszaligeti sport- csarnokban a férfi, a női és a vegyes karok összkari száma­ként Novikov: Szállj te büsz­ke ének, valamint Kodály— Berzsenyi: A magyarokhoz cí­mű szerzeményét szólaltatják Az Ikarus mátyásföldi mű­velődési házában működő if­júsági klubja nemcsak arról nevezetes, hogy a legnagyob­bak közé tartozik kétezres tagságával, hanem újabban az a hír is járja, hogy a legjob­ban dolgozók egyike is. Bár a két tény között nyilvánvaló az összefüggés: ahol színesek, vonzók a programok, oda so­kan járnak. A gyárban ren­getegen dolgoznak a környező Pest megyei településekről, el­sősorban Versegről, Kottáiról, Gyömrőről, de még Gödöllő­ről is. S nemcsak munkába járnak ide, hanem a fiatalok közül nagyon sokan a klubba is. Ez annál inkább érthető, mivel a klub azon kevesek kö­zé tartozik, amely nyáron sem zárja be kapuit, pénteken és szombaton ebben az időszak­ban is várják a fiatalokat. A klub idén is megrendezi — június 15-én, szombaton — Negyedik alkalommal ren­dezték meg hazai német nem­zetiségeink a Reicht brüderlich die Hand!, azaz Nyújts baráti jobbot! című kulturális vetél­kedősorozatot. Egy év alatt több. mint kétezren léptek — verssel, énekkel, hangszerrel — a közönség elé a különböző kategóriákban. A tavasszal megtartott or­szágos döntő legjobbjai részt vehettek a budapesti tavaszi fesztivál programjának a ma­gyarországi német nemzeti­ségieknek az Egyetemi Szín­padon megrendezett gálamű­sorában. Ezt a műsort a Ma­gyar Televízió pécsi körzeti stúdiója német nemzetiségi szekciója rögzítette. A színes fölvételből 40 perces műsort állítottak össze, amit június 13-án, csütörtökön. 18 órakor sugároznak a II. csatornán. A műsorban szerepeinek baranyai előadók, illetve Tol­na. Veszprém, Komárom és Pest megyei szólisták, éne­kesek, együttesek és éneklő csoportok. Ez természetesen nem minősítést jelent. Aho­gyan az sem, ki került bele a tv-műsorba. A szerkesztők a nagyjából azonos és igen jó színvonalú produkciókból többórás műsort is készíthet­tek volna. A műsoridő azon­ban korlátokat szabott, s az adás alapvető célja voltaképo az. hogy keresztmetszetet ad­janak a gálaműsorból. Vagyis ebben a 40 percben is repre­zentálják a Magyarországon élő német nemzetiségiek ama­tőr művészetének figyelemre érdemes színvonalát, sokrétű­ségét. Az adás keretében baranyai Szereplőktől verset és vidám történeteket hallhatunk tál­nyelven; továbbá énekes és hangszeres szólistáktól, cso­portoktól sokféle színes nem­zetiségi muzsikát. Tolna me­gyéből a bonyhádi vegyeskar énekel, Kleisz Péter pedig, ugyancsak Bonvhádról. gom- bosharmoni-kán eredeti han­gulatú nőn zenét játszik. Felső- gailláról Varga Mátyás vers­Elkészítette a következő 5 évre szóló közös munka tervét és kutatási programját a Ma­gyar Tudományos Akadémia Műszaki Kémiai Kutató Inté­zete és a Belorusz Tudomá­nyos Akadémia minszki hő- és anyagátadási intézete. A hasonló profilú két tudomá­nyos intézmény között már 10 éve rendszeres az információ és a tapasztalatcsere. A veszp­rémi kutatók több kísérletet végeztek el a kimagaslóan fel­szerelt minszki holpgráfiás la­boratóriumban. Az úi munka­terv nemcsak a gyümölcsöző kapcsolat folytatását jelenti, hagyományos nyárköszöntő utcabálját az Ikarus gyár előt­ti parkolóban. A gazdag és színes programnak rendkívül vonzó házigazdái lesznek: Kristály Kriszta és Fábián Éva énekesnők, valamint Sütő Enikő manöken, ők mutatják be a legújabb slágereket, be­szélgetnek a résztvevőkkel, vetélkedőket vezetnek, bemu­tatják a föllépő művészeket. A programban lesz termé­szetesen video diszkó és ver­senytánc-bemutató — a szi- getszentmiklósi tánciskolások közreműködésével —, fellép még az Első Emelet együttes. S mivel nyár nincs divat nél­kül, láthatnak majd a fiata­lok divatbemutatót és az Ez a divat klubnak berendezett au­tóbuszban öltözködési és koz­metikai tanácsokat kaphat­nak. Nem akárki gondoskodik majd a finomabbnál finomabb ételekről sem: a bálozókat mondót; az egyeki férfikórust. Pest megyéből a pilisvörös- vári sramli-zenekart, Veszp­rém megyéből a bakonyjától általános iskolások német nyelvű jelenetét láthatjuk, hallhatjuk. Budapestről a so­roksári ifjúsági együttes és a Kossuth Gimnázium énekesei szerepelnek a műsorban. W. E. Ppr iti. Polgár András elősze­retettel nyúl megtörtént bűn­ügyek históriái után, amelye­ket itt-ott kiigazítva, jelenet­sorokká gyúrva hol a színhá­zak publikuma, hol meg a te­levízió nézői elé bocsát; hadd izguljon e mai krimiken — és élvezze az igazságszolgáltatás logikáját, erejét — a nagyér­demű. Pénteken este is egy ilyen dokumentatív történet tűnt fel az ő jóvoltából a képernyőn. Ráadásul egy olyan sztori, amely egy bírósági teremben játszódik, tehát minden egyes pillanatának védmőknőjeként ott lebegett a játszó személyek feje fölött Jusztícia. Sokszor volt már alkalmunk efféle bí- rós, ügyészes, vádlottas. védő- ügyvédes hogy volt, mint tör. térit kérdezz-fe'eiek eszmecse­réket végigfigyelni, így hát tudván tudhatjuk, hogy csak látszólag könnyű megtölteni egy ilyen keretet. Ahhoz, hogy az Izgalom lángja fölcsapjon, több kell, mint az ítéletmon­dás helyszínének, körülmé­nyeinek láttatása. Egyrészt komoly tét is szükséges a te­nyerek megizzasztásához, más­részt meg a szájakba adott szövegek olyan csűrése, csa­varása. hogy az általános iz­galom folyvást fokozódjon. Nos, Polgár Andrásnak a most látott, A szembesítés eredménytelen című — mel­lesleg, valami vonzóbb titu­hanem azt is, hogy szorosabb­ra fűzik az együttműködést és újabb témákkal bővítik ki azt. Ennek megfelelően a minszki és a veszprémi kutatók közös munkával új típusú szárító és granuláló eljárásokat dolgoz­nak ki és a jövőben együtt szabadalmaztatják majd az úiabb típusú keverő berende­zések kifejlesztésével, főleg olyanokkal, amelyekben a rez­gő mozgást ultrahang felhasz­nálásával alakítják ki. Mind­ezek a kutatási eredmények alkalmazhatók lesznek majd a gyógyszeriparban, az élelmi­szeriparban és a mezőgazda­ságban is. Ebben az autóbuszban rendezkedik be az Ez a divat klub. A vendége­ket pedig három háziasszony várja (balról jobbra): Kristály Kriszta, Fábián Éva és Sütő Enikő Wichmann Tamás konyhája várja. A szezonzáró utcabál egy­ben nyitány is, a nyári prog­ramok kezdete, amelyekre a házigazdák minden érdeklődőt várnak. lussal megfejelve talán több tekintetet magára terelő — tévéjátékában az előbbi (gyil­kosságról lévén sző) tisztesen megvolt, ám az utóbbi igen­csak hiányzott. Az történt ugyanis, hogy a pulpitusról elhangzó érdeklő­désekre felölő válaszokat ja­varészt irdatlanul hosszúra szabták. Akárha valami bará­ti kompániában emlékezgetett volna az ifjú gyanúsított, úgy nyújtotta mondatainak sorát, é.s amikor végre az igazi tet­tes, mármint a kezdetben oly magabiztos apuka állt oda a gyanúsan modern formájú, tehát egyáltalán nem az 1950-es évekből való bírósági mikrofonok elé, hát akkor is áradatként ömlött tova az a bizonyos hamleti szó, szó, szó... Bő másfél órányi műsoridő kitöltéséhez pedig ez a túl sok beszéd — túl kevés. Pláne ak­kor, ha a vádoló, illetve véde­kező tekervények, mint nyelvi tények is laposak, és ami a fő baj: nem feleselnek eléggé. A rutinosabb előfizetek nyilván már a vetítés elején sejtették, hogy kire terelődik majd a gyanú s ha a szokatlan sze­repkörében valósággal remek­lő Gyabronka József kis ügy­védje nem tesz fel időnkint váratlan kérdéseket, bizony még szelídebbé simul az a bi­zonyos figvelmi sörbe. Tartalmasabb öröme csak annak a nézőnek lehetett, aiki Napjainkban százhúszezer szakfolyóirat jelenik meg a világon, a századfordulón szá­muk még mindössze néhány ezerre rúgott. A felmérések, becslések szerint a különböző szakirodalmi közlemények mennyisége 6—8 évenként megduplázódik. A hagyomá­nyos értelemben vett könyv­tárak egyre reménytelenebbül állnak szemben az irdatlan információözönnel: képtelenek mindent gyűjteni, feldolgozni, a használók számára hozzáfér­hetővé tenni. Szuperközpont Erről beszélgettünk Sárdy Péterrel, a Művelődési Minisz­térium könyvtári osztályának helyettes vezetőjével, aki a könyvtári napok keretében Százhalombattán tartott elő­adást Információs rendszerek a világban címmel. — Valóban ilyen válságos a helyzet? Képesek vagyunk-e lépést tartani a saját magunk által termelt információk ro­hamos gyarapodásával? — Hagyományos könyvtári módszerekkel semmiképpen; ez már a húszas években bebi­zonyosodott. Akkor jöttek lét­re — a bibliotékákra alapoz­va — a dokumentációs inté­zetek. Ezek tulajdonképpen a felhasználókat kímélték meg az információ felkutatásának fáradságos és időigényes — bár sokszor nagyon gyümöl­csöző — munkájától. Készen szállították azokat a publiká­ciókat, amelyek csaknem bizo­nyosan érdekelhették egy adott terület kutatóját. Hamarosan ez is kevésnek bizonyult. A mai nagy információs rend­szerek már nem egy gyűjte­ményre alapoznak, napjainkra már országhatárokon is túl­nőttek, —■ Elképzelhető tehát egy olyan .szuperközpont, ahol a világon bármiről tájékozódni lehet? v — Ezzel a céllal hozták lét­re — az UNESCO keretében — az UNISIS nevű rendszert, amely felöleli az egész világot és az emberi tudomány és kul­túra teljes egészét. A szerve­zet ernyöszerűen fogja össze kisebb rendszerek egész sorát. Tulajdonképpen minden or­szág gyűjti a maga dokumen­tumait, működteti a maga há­lózatát, és anyagát az UNISIS számára hozzáférhetővé teszi. A gyakorlatban azonban ez korántsem ilyen egyszerű, az információcserét rendkívül nehézkessé teszi például a kü­lönböző országok eltérő tech­szenei új arcokat, kevéssé el­koptatott tekinteteiket feltűn­ni kedves készülékének első oldalán. Hát ezekből most akadt bőven! Ha vállalkozásá­nak egészéért csak egy gyön­ge közepes érdemjegyet jus- solhat is a rendező, Horváth Tibor, emezért a bátor — si­keresnek mondható — szereo. osztásáért ellenben egy példa­mutató jelest érdemel. Major tanár úr. Cáti József nagyszerű versmondása, -elemzése után most Major Tamás; a veretes szövegek másik nagyszerű megszólalta- tója kapott egy háromnegyed órát arra. hogy tovább adja a maga poétikai titkait. Egyál­talán: egy mintafoglalkozás keretében mutassa be. így le­het és kell egy-egy költemény­ben elmerülni, a papírra ve­tett szövegek legmélyére leás­ni. Míg Gáti — de jó rá emlé­kezni! — a Toldit mondva, íz­lelve, taglalva emelkedett volt, Major tanár úr azt is megengedte magának, hogy kedélyesen anekdotázzon, és egy-egy jóízű emlékéből vált­son át Petőfire, Aranyra vagy éppen Karinthy Frigyesre, akit ő a boles írók legbölcseb. bikének tartott, és tart. Pillanatként futott tova ez a késő esti negyvenöt perc — egy nagyszerű és tartalmas pillanatként. Akácz László nikai fejlettsége. Léteznek az­tán kisebb, szűkebb területre, egy-egy tudományágra kon­centráló rendszerek is. Nem olcsó — A mind nagyobb mennyi­ségű dokumentumnak nemcsak a beszerzése, tárolása ielent gondot, hanem a feldolgozás és a visszakereshetőség gyor- saságának biztosítása is. Ez jobbára már technikai kérdés. — Ebben régóta a számító­gépé a főszerep, egyre többet vállal át az embertől. Az már kevésnek bizonyult, hogy a gép rendezi a betáplált infor­mációkat, s ennek segítségével készül egy bibliográfia. Az sem minden, hogy a komputer keres helyettem az adathal­mazban. Legújabban a kuta­tó „beszélgethet” a géppel, s az a kérdések alapján keve­sebb vagy több tudományos közlemény lelőhelyét adja meg. Természetes követelmény az is, hogy ezek a rendszerek a világ távoli pontjairól köz­vetlenül elérhetőek legyenek. — A korszakos jelentőségű tudományos eredmények köz­tudottan nem Magyarországon születnek. Ha valahol, akkor egy ilyen kis országban a ku­tatók számára létkérdés, hogy hozzájussanak a legfrissebb közleményekhez. Milyen esé­lye van erre egy honi tudós­nak? — Az eredeti dokumentu­mok beszerzésében elég rosz- szul állunk. A százhúszezer megjelenő folyóiratból mint­egy tizenötezer található meg könyvtárainkban. Az viszont majdnem biztos, hogy ebben a legfontosabb kiadványok ben­ne vannak. S ezért az infor­mációk hozzáférhetőségét Il­letően az arány lényegesen jobb, legalább 40—45 százalé­kos. S ami még fontosabb: a szakirodalomban való eligazo­dáshoz szükséges referáló fo­lyóiratok kivétel nélkül a ku-. tatók rendelkezésére állnak. Sőt, a számítógéppel igénybe vehető adatbázisok közül is egyre több. Az utóbbi évek nagy eredménye, hogy az Amerikában működő egyik legkorszerűbb, legnagyobb in­formációs rendszert nemcsak Budapestről, hanem Miskolc­ról és Debrecenből is közvet­lenül el lehet érni. De kap­csolatban állunk az UNISIS mezőgazdasági és nukleáris szakrendszerével és természe­tesen a KGST hasonló célú szervezeteivel is. Persze a szá­mítógépen kért információk nem olcsók. De, ha jól teszem föl a kérdést a gépnek, s ez­zel kevés idejét veszem igény­be, akkor tudok spórolni. Az árak nagyon eltérőek, de átla­gosan 15 dollárt lehet számol­ni egy keresésért. Fontos a gyorsaság — Gyanítom, ennél lényege­sen többe kerül egy adott in­formáció hiánya. Tegnap tartották a Pest me­gyei pedagógusok tanácskozá­sát Dunakeszin. Kétévenként szokott hasonló eseményre sor kerülni. A rendezvény házi­gazdái — a megyei Pedagógiai Intézet munkatársai — ez all kálómmá] is több száz intéz­ményvezető pedagógust hívtak meg, hogv megvitassák az el­múlt két év tapasztalatait és a soron levő aktuális teendő­ket. Fél tíz előtt pár perccel már zsúfolásig megtelt a rrű- vetedési központ színházterme, sokan mar csak a karzaton ta­láltak ülőhelyet. A tanácskozást Balázs Gézá- né, a Pest megyei Tanács el- x ökhelyettese nyitotta meg. Be­vezetőjében összegezte az el­múlt év nevezetesebb esemé­nyeit. A közelmúltban lezajlott párt- kongresszus — mondotta — — Különösen a gyorsaságra annyira érzékeny tudomány­ágnál, mint például a gyógy­szerkutatás. Néha huszonnégy órán múlik, ki jelenti be elő­ször szabadalmaztatásra az új terméket. S az sem közömbös, el kell-e végezni egy olyan kí­sérletet, amelynek eredményei már megtalálhatóak valami­lyen kiadványban. — Megnyugtató, hogy kuta­tóink viszonylag gyorsan hoz­zájuthatnak a legfrissebb nemzetközi eredményekhez. De mi a helyzet itthon? Meny­nyire terjedt el könyvtáraink­ban például a számítógép használata ? — A számítástechnika alkal­mazása még gyerekcipőben jár. Saját géppel csak az orszá­gos műszaki könyvtár rendel­kezik. Más intézmények gép­időt bérelnek bizonyos felada­tok megoldására. Nagy problé­ma azonban a könyvtárosok felkészültségének hiánya: nem tudják a gép nyelvén megfo­galmazni problémáikat. A számítástechnikai szakembe­rek pedig nem jártasak a könyvtári témákban. Másrészt hazánk a: egyetlen ország, ahol ezeknek a szolgáltatásoknak az ára nem csökken. Való­színűleg azért, mert a géptu- lajdonosok a kihasználatlan kapacitásokból adódó állásidőt is a használóikkal akarják megfizettetni. — Végezetül térjünk vissza kiindulópontunkhoz. A roha­mosan növekvő információ- mennyiséggel az egyre korsze­rűbb és ugyancsak gyorsan fejlődő technika segítségével próbálunk lépést tartani. De így. ezzel az információk újabb tömegét termeljük. Nem ördögi kör ez? Lézeres rögzítés — A kérdésre válaszolfiFki- csit már a futurológia hatás­körébe tartozik. Tény azonban, hogy történtek már kezdemé­nyezések az információáradat megfékezésére. Felmerült pél­dául a szakfolyóiratok meg­szüntetésének gondolata, s hogy helyettük gyorsabb, köz­vetlenebb csatornákat keres­senek. Nem tudom, megvalő- sítható-e ez? Mindenesetre olyan kísérlet már létezik, hogy a folyóiratok eleve szá­mítógéppel olvasható formá­ban készülnek. Így az adott in­formáció csak ahhoz jut el, aki azt a benne vélhető infor­máció miatt keresi. Pillanat­nyilag nagy lehetőségek van­nak még a számítástechniká­ban: olyan lézeres adatrögzí­tési eljárásokon dolgoznak, amelynek segítségével nem­csak a bibliográfiai leírás, de maga a közlemény is tárotiia- tó és visszakereshető. Folynak tehát biztató kísérletek. Úgy tűnik, egyelőre nem fenyeget a veszély, hogy belefulladunk az információk tengerébe. M. Nagy Péter behatóan foglalkozott az okta­tás- és művelődéspolitika kér­déseivel. Tavaly ősszel került sor a tantestületekben az ok­tatási törvénytervezet vitájá­ra. A pedagógusok számos konstruktív javaslattal járul­tad hozzá ahhoz, hogy az ok­tatási törvény valóban korsze­rű legyen. A Művelődési Mi­nisztérium szakemberei már dolgoznak a törvény végrehaj­tását segítő jogszabályok kidol­gozásán. A következő tanévben ezzel kell a tanároknak beha­tóan megismerkedni, hiszen ezek is a nevelő-oktató mun­ka hatékonyabbá tételét szol­gálják. A délelőtti plenáris ülésen dr. Novák László, a megyei ta­nács művelődési osztályveze­tője tartott gondolatébresztő előadást, majd délután a peda­gógusok szekcióülések kereté­ben folytatták a munkát. meg. A bejárók klubja is Hagyományos nyárköszöntő utcabál Német nemzetiségeink műsora Gálaműsor a képernyőn M. N. P.-FIGYELŐ Megyei pedagógiai tanácskozás A közoktatás helyzete

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom