Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-10 / 134. szám

SZAVAZÓKORBÓL SZAVAZÓKÖRBE PEST MEGYÉBEN Emlékek és nemzedékek A jószág nem várhat Hajnaltól estig — A Dunai Kőolajipari Vállalat gondnok­ságán dolgozom, tizenkét órás műszakban, reggel G-tól este 6-ig. A vállalat autót bizto­sít mindenkinek, aki ma hosszú műszakban dolgozik, hogy lakóterületén szavazhasson ad magyarázatot Reiter Lajosné. — Most, az első fordulóban három dolgo­zót hoztam ide a városba — mondja Novo- zánszky Csaba, a DKV gépkocsivezetője —, de még egyebek között Ráckeresztúrra és Ercsibe is viszek műszakosokat. Tökölön, a főúton tábla igazítja útba az üdülőket, azokat, akik nem lakóhelyükön szavaznak. Bent, az idősek napközi otthoná­ban kialakított szavazóhelyiségben 11 óra előtt már túl vannak a nehezén, hiszen a több mint kilencszáz emberből hétszázötvenen az urnához járultak. És, bár csaknem öt órája végzik felelősségteljes munkájukat a szava­zatszedő bizottság tagjai, még mindig megér­tő kötelességtudattal, magyarázzák az idős választóknak a szavazólapok kitöltésének módját. Szentendrén több mint kétszázötven em­Ismerős arcok a plakátokon Nem tudom a kávaiak mikor fejezték be a választást, de aligha halogatták délutánra. Már a kora reggeli órák­ban hármas-négyes csoportokban érkeztek a kis község lakói a tanácskirendcltséghez, s akadt olyan időszak is, amikor sorban kellett állniuk a szavazófülkék előtt. A bejáratnál fejkendős, szemüveges asszony szemlél- gette az országos választási lista jelöltjeinek fényképeit. Könnyű döntés — Tetszik ismerni közülük valakit? — Hogyne ismernék ... — mondja kölcsönös bemutatko­zás után Burján Istvánná. — Mikor hossizabb ideig voltam Pesten a rokonoknál, gyakran hallgattam a Küldi úr prédi­kációit. Vele meg — mutat Gáspár Sándor portréjára — együtt cselédeskedtünk a Puher-birtokon. Pontosabban, ő altkor szabó volt. Csinált nekem is egy-két ruhát. Egy fiatalember az első vá­lasztók emléklapjával a ke­zében 1ép ki az ajtón. Nem volna nehéz kitalálni Juhász Mihkávai. Kölcsey úti Ja- kosr< egyébként sem, hogy először él jogával, mert húsz­éves koránál is fiatalabbnak látszik. — Mi lesz az emléklap sor­sa? — Elteszem. Az az igazság, hogy szeretem az emléktár­gyakat. — Könnyű volt választani? Meglep a felelet határozott­sága: — Persze. Nem voltam ugyan ott a tanácstagi jelölő gyűlésen, de ismerem mind­kettőjüket. Ott laknak az ut­cánkban, együtt is dolgoztunk, amikor a temetőhöz vezető járdát csináltuk. Én taíícskáz- tam a betont, hozzászoktam a nehéz munkához. A monori Füszért-nél dolgozom. — Mit mondanak majd az utcában arról a jelöltről, aki nem kap elég szavazatot? — Ugyanazt, mint eddig. Szerintem senkinek a becsü­lete, tekintélye nem vész el, ha itt alul is marad a válasz­táson. Mi tudjuk, hogy ő is al­kalmas lenne tanácstagnak, ezért nincs oka az elkesere­désre. Ügy volt, hogy a ceglédi Felház utcából együtt balla­gunk el a Déli úti iskolában berendezett szavazóhelyiség- be. ahol hajdanán az első ele­mit jártam. Aztán nem lett belőle semmi, mert a sorsfo­lyam. melynek emlékével, az immár 85 esztendős Nyújtó Feri bátyám kínálgat, aligha mondható el néhány száz mé­ternyi járda hosszon oda és vissza. Miről is meséljen? A XX. század valamennyi nehéz napját megtapasztalt ipari munkásról, a vöröslcatonáról, a régi mozgalmi harcosról, akit manapság veteránként emlegetnek, vagy éppen arról, hogy igen korán szelt magá­nak a közélet kenyeréből. Ügy úgy, hiszen 1919-ben már tag­ja volt a ceglédi tanácsnak. Azt mondja, az ülésekre még a frontról is hazajárt. Vissza az időben — De menjünk kicsit visz- sza az időben. Közvetlenül a proletárdiktatúra előtt a nár- tok delegálhattak néhány ta­got a városi képviselőtestüle­ti ülésre. így kerültem- én is oda, szociáldemokrataként. No-, akkoriban- nagyon nerrr tetszett nekem a ceglédi em­berpiac, ez a hely, ahol mó­dos gazdák napszámost vásá­rolhattak és ahol csak hal­lod-e, hé volt a nincstelen ne­ve. Indítványoztam is a ta­nácsülásen, hogy meg kellene ezt szüntetni, s legyen helyet, te tisztességes munkaközvetí­tő. Lett erre óriási felháboro­dás, legazembereztek, s hat delegált társammal együtt alig tudtunk kimenekülni. — Ez nem maradhat ennyi­ben, elhatároztuk, tüntetni jo­gunk, de ehhez érdemes lett volna megnyerni a katonáikat. Reiner Albert párttitkárral mentünk el az akkori város- parancsnokhoz, s mondtuk, hogy katonák híján, képtele­nek vagyunk felelősséget vál­lalni a tanácsháza épségéért. A parancsnokot ezzel a lódí- tással sikerült meggyőzni. Másnap nagy tüntetést tartot­tunk. — De most veszem észre, hogy én csak beszélek, közben meg indulnunk kéne válasz­tani ... Frissen sütött túrós lepény Szénásszekéren Vecsés határában messzire virít egy meggypiros pulóver a napsütésben. Viselője, Bek- ker József szénát gyűjt az országút mentén. Komótosan lépked, ritmusra emeli a vil­lát, megszokott mozdulatok­kal. Korán reggel elment a szavazókörbe, hogy leadja voksát, mert — mint mondja — a jószágok bizony nem vár­nak. — Tizenegy bikát tartunk, a tsz állatai, szerződésben neveljük. A feleségemmel ket­ten látjuk el a jószágot, a lá­nyom már férjhez ment, most van gyesen az első unokával. Ügy voltam ezzel, hogy a vá­lasztásban részt venni hazafias köt'diesség, de a munka is az. Hát ezért átöltöztem, aztán kijöttem összeszedni ezt a kis takarmányt. Minden jótl Nemzeti szalag és virág Máltőságteljes ünnepiesség jellemezte a választást Dél- Pest megye falvaiban is. Ceg- lédbercelen már hajnali 5 óra­kor szavazók vették körül az urnákat, mert a fővárosba in­gázók igyekeztek a vonathoz. Ezért nem csoda, hogy tíz órá­ra a szavazatok 92 százalékát leadták. A községi választási elnökség irodájában, a tanács­házán, megjelent egy hajlott korú férfi, Mészáros Lajos, nemzetiszín szalag volt a ka­báthajtókáján, kezében virág­csokor. — Azt kívánom ma­guknak, kedveseim, hogy még sokáig vezessékr-ezt közsé­get becsülettel, erőben, egész­ségben. Én már beteges öreg­ember vagyok, örülök, hogy még ezt a választást megérhet, tem — hangzottak a megindí­tó szavak. Tökéitől Szentendréig Felelősen, végtelen türelemmel Alig múlt el hét óra, máris nagy a forga­lom a budaörsi tanácsházán, ahol három ta­nácstagi választókerület szavazókörét rendez­ték be. A belépőket a fellobogózott előtérben transzparens fogadja, azon a tanácstaigjelöltek és az országgyűlési képviselőjelöltek fényké­pei. Olajos Gabriella édesanyjával érkezik, aki nem kapott értesítést a választás előtt, csak először szavazó lánya. Nem ő az egyetlen, aki papír nélkül jön. Többen bizonytalanul lépnek a szavazatszedő bizottság asztalához, ám személyi igazolványuk felmutatásával ők is másodperceken belül szavazólaphoz jut­nak. Míg az édesanya nevét keresik a lajst­romban, Olajos Gabriella a szavazólapokon kívül egy szép emléklapot is átvehet az első szavazás alkalmából. Ünnepi a dekoráció a százhalombattai sza­vazókörökben is. és ünneplőben, de legalábbis csinosan öltözve érkeznek a választók. Annál feltűnőbb, hogy szürke munkásoverallba öl­tözött asszony száll ki egy mikrobuszból és indul szavazni. bér dolgozik azért, hogy zavartalanul és zök­kenők nélkül bonyolódjon le a választás. — Már délelőtt fél tizenegykor azt jelen­tették a 15 szavazókörzetből, hogy az állam­polgároknak több mint 70 százaléka leadta a voksát — mondja őszinte örömmel dr. Ber­talan Ferenc, a szentendrei városi tanács vb- titkára, aki a felszabadulás óta minden vá­lasztás szervezésében részt vett. — Itt, Szent­endrén csupán két százaléknyi azoknak az aránya, akik üdülőként szavaznak nálunk, az országos listára. Visegrádon azonban az ösz- szes szavazók tizenhárom, Leányfalun pedig csaknem tizenegy százaléka az üdülő. Szentendrén is sokan szavaztak csupán az országos listára, hiszen itt voksoltak a Kos­suth Lajos Katonai Főiskola növendékei, ter­mészetesen katonás rendben, Piliscsabán 14 órakor bezárták a hét sza­vazókörzet egyikét, mert valamennyi állam­polgár leadta szavazatát. A mögöttes emberi tartalom, az eseményekkel való azono­sulás máshol is előbukkant. Albertirsán, a Micsurin Tsz irodaépületébe, ahol a 7. szá­mú szavazókor működött, dél­előtt bekopogott Róza Mihály- né tsz-nyugdíjas. Kosarában a szavazatszedő bizottságnak frissen sütött, finom kapros tú­rós lepénnyel. Mint kiderült, részéről hagyomány ez a ked­veskedés, így tett a korábbi választásokkor is. Az albertirsai nagyközségi választási elnökség elnöke, Kő­halmi Mihály — aki harmad­ízben tölti be ezt a tisztséget — gondosan végiglátogatott minden szavazókört. Szem­üveges ember lévén, nem járt hiába. Vagy tucatnyi ismerő­se szavazott a tőle kölcsönkért okuláréval, s csodálatos mó­don, jó volt mindegyiknek. Délután három őreikor pezs­gőspalack. pukkant a jászkara. jenői községi tanácsnál. Hei­marm Gyula, a tanács elnöke az elsőként befutó kőröstetét- leni szavazatszedő bizottságot köszöntötte a legfürgébbeknek járó itallal. Azárt lett „csak” 99,8 százalékos az eredmény, mert van, aki katona, van, akit kórházban kezelnek. A törteli Kubányi Árpád egyébként a ceglédi ispotályból kért hét­végi eltávozást. A nyolcvan felé járó magánkereskedő még a községi tanács elnökével is levelezett ebben az ügyben, míg végül úgy döntött, hogy otthon adja le az övéire a vok­sát. eseményeiről A választások tudósítottak: Ballal Ottó, Bálint Ibolya, Ko­vács T. István, Móza Katalin, ramasi Tamás, Varga Sándor és Vereszki János. Fotó: Barcza Zsolt és Erdősi Agnes. Ellesett pillanatok Fóton, a 4. számú szavazókörben: aki már sok választást megélt. Hajnali órán megyeszerte hasonló volt a kép Ezen például egy nevet hagyunk — magyarázza Szatmári Istvánná Gantner Jánosnénak Budaörsön Útbaigazító tábla Tökölön, azoknak a nyaralóknak, akik ezen a hétvégen ott tartózkodtak A DKV műszakban levő dolgozóit mikrobusszal vlt- A szavazóurna megérkezett a tököli otthonában be- ték szavazni tegeskedő Zsukel Jánosnélioi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom