Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-08 / 133. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 133. SZÁM 1935. JÚNIUS 8., SZOMBAT Nem Tápéval határos, de... Az örömbe némi üröm is vegyült Monor utcáin örömmel fedeztem fel egy hirdetményt — s azonnal azok a panaszos olvasóink jutottak eszem­be, akik az utóbbi időben meglehetősen sűrűn kopog­tattak a szerkesztőségben azzal: nagyon szeretnének be­dolgozói munkát vállalni, olyan munkahelyet találni, ahol idősen, csökkent munkaképességgel, leszázalékolva is helyt tudnának állni. Legutóbb Csévharasztról érke­zett egy asszony, azt is elmesélte, milyen kálváriát járt már, szerinte nincs a körzetnek olyan települése, ahol munkaalkalom-keresőben ne fordult volna meg, de mindenütt hiába kopogtatott. Mint akkor jegyzetben meg is írtuk: igen időszerű lenne szociális foglalkoztatót terem­teni legalább Monoron a kör-, zetközpomtban. Hogy a gondot az illetékesek is jól ismerik, sőt, hogy nem is nézik ölbe tett kézzel, arra engedett kö­vetkeztetni Csiló Mihályné, a monori tanács akkor nyilat­kozó munkatársa. Elmondta: a rehabilitációs bizottság — mert ilyen is van, éppen a bajok orvoslására alakult — legutóbbi ülésén is meg kel­lett, hogy állapítsa: igen ke­vés a munkahely, amelyet a nyugdíjasok, a csökkent mun­kaképességűek tölthetnének be. Nyilvántartást vezet a je­lentkezőkről, akiknek több­nyire azt kell mondania: tü­relmet kér, várni kell.., Nos, a hirdetmény, amiről a bevezetőben szóltunk, a várakozási időt a minimumra csökkentette. Dr. Lévay Sán- dorné, a monori tanács egész­ségügyi és szociális tenniva­lók kai foglalkozó munkatársa tájékoztatott bővebben a jó hírről: a Pest megyei Tanács munkaügyi' osztályán keresz­tül kapcsolatot találtak a tá­péi Háziipari Szövetkezettel, s bár nem kis munkájukba került n szervezés, a körzet­nek eddig három községében — Monoron, Pilisen és Men­őén — indíthattak tanfolya­mot. A Háziipari Szövetkezet a munkaalkalmat szinte kor­látlanul kínálja: exportra ké­szülő gyékénygarnitúrákhoz. széküléslapot készíthetnek mindazok, akik vállalják a hathetes betanítási időt. Az örömbe a jelek szerint némi üröm is vegyült. Pilisen felhívásra százharmincán je­lentkeztek — s tizenhatan kö­töttek szerződést. Monoron nyolcvanén buzdultak fel az alkalmon, s tizenketten pró­bálgatják a munkafázisokat a művelődési központban. — Érdemes megnézni — in­vitált dr. Lévayné. Már csak azért is érdemes, mert vá­laszt kap az ember: vajon miért a nagy érdeklődés utáni megcsappant létszám? — A Monori Művelődési Központ amúgy is a felújítás előtti utolsó perceket éli, az udvari felfordulás nem meg­lepő: ott válogatja a háncs- szálaikat néhány fiatalasszony. Egyikük sem „megváltozott munkaképességű” — vala­mennyien kisgyermekes anyák. Azt mondják, látnak fantáziát a munkában, bár a háncs megtisztítása némi sze­méttel jár, a kertes, udvaros házakban mégis könnyen le­bonyolítható. A klubszobá­ban egy nyáregyházi fiatal- asszony, alig túl a hathetes betanítási időszakon, de már szakavatottan mutatja, hogyan kell a szék üléslapjára fonni a szálakat. Közben elmondja: három kisgyermeke mellett ez a munka jó keresetnek ígér­kezik, még akkor is, ha egy hétből csak egy napot szán rá. önkéntesek ialá^ója ^ Biztonságunkra ügyelnek Minden évben méltatjuk az önkéntes rendőrök munkáját, a közbiztonság és közlekedés- biztonság területén. Szinte nélkülözhetetlen megelőző te­vékenységük a különböző bűn- cselekmények felderítésében, a közlekedési normák kialakítá­sában. Munkájukat ezért az erkölcsi elismerés mellett a szolgálati érem kitüntetéssel adományozott anyagi megbe­csüléssel is jutalmazzák. A közelmúltban a Vetőmag Vállalat Monori Területi Köz­vontja adott helyet a találko­zójuknak, amelyen Zsér János százados, a Monori Rendőrka­pitányság közbiztonsági és közlekedésbiztonsági osztályá­nak vezetője értékelte a kör­zet általános helyzetét. Elöljá­róban beszélt az önkéntes ki­segítők fontos feladatairól, fe­lelősségteljes munkájáról. Hangsúlyozta, hogy minden területen. ísy a közbiztonsáe megszilárdításában is fokozott követelményeket támasztanak minden önkéntes rendőrrel szemben. Az állampolgári fe­gyelem lazulása sok gondot okoz. Nem csak a kisebb bűn­cselekmények szaporodtak, de nőtt a súlyosabb (rablás, sik­kasztás stb.) elkövetések szá­ma is. Ma már nerrvsák a ki­sebb fajsúlyú garázdák okoz­nak károkat, hanem a közbiz­tonság, a közlekedésbiztonság súlyosabb megszegői is. Az it­tasság — mint ilyen — előidé­ző ok csaknem minden máso­dik bűncselekményben. Annak ellenére így van ez, hogy je­lentősen szigorították a fele­lősségre vonást. Egy pohár sör elfogyasztásáért például több ezer forintos pénzbírságot is kiszabhatnak, de gyakran be­vonják a jogosítványokat is, akár két évre is. Arányosan nem csökkent az ittasságból eredő szabálysértések és bűn- cselekmények száma a vonzás- körzet területén. Ezért fontos a rendőri szervek és az önkén­tes segítők munkája, összefo­gása. Rövidesen megtartják az ön­kéntes kisegítők csoportérte- kezietét. ahol kritikusan és ön­kritikusan értékelik . majd a vonzáskörzet közbiztonságának helyzetét, meghatározzák a so­ron következő feladatokat. Egy bizonyos, csak a továbbkép­zés, a nagyobb aktivitás, a la­kosság széles körű társadalmi segítsége eredményezhet jobb megelőző munkát — hangsú­lyozta Zsér János százados. ★ A szakmai beszámoló után átadták a szolgálati érmeket. Földvárszki Károly (Pilis) 30 éves munkájáért vehette át az elismerést, többeknek 25, 20, 15, 10 és 5 éves munkáját ju­talmazták ezzel a kitüntetéssel. Hárman rendőr kapitányi juta­lomban részesültek kiemelke­dő munkájukért. H. J. Aki ügyes, egy széklapot egy­két óra alatt elkészíthet, s egy széklapért negyvennyolc fo­rint jár. Scikan azért húzták az orru­kat — hallom —, mert ez sze­metes munka, s akadt, aki — bár előzőleg mindenhol kilin­cselt már — azt mondta: nem vállalja, mert ha komoly pénzt akar keresni, folyama­tosan kell dolgoznia, s mi lesz, ha éppen kirándulni akarnak? Ez persze nem komoly kifo­gás, dr. Lévayné azonban ta­pasztalatból tudja: egyesek­nek eddig igencsak kapóra jött a hiányzó munkaalkalom, hiszen az ezt igazoló írás bir­tokában szociális járadék jár. Míg beszélgetünk, megérke­zik Szőllősi Istvánná, a Házi­ipari Szövetkezet körzeti ve­zetője. Fejcsóválva veszi szemügyre a gyékények ké­véit: sok megy veszendőbe, a rakodók az udvaron hagyták, s reggel már az udvari fűzfá­ra feldobálva is találtak néhá­nyat ... Monorról Mendére készül — mint másnap kide­rült, ott volt a legsikeresebb a felhívás, hetvenen kötöttek szerződést a szövetkezettel. Szőllösinétől tudom meg: a megye tizenegy településén dolgoznak számukra. A gyé­kény bevonatú ebédlőga-rnitú- rák, a sarckpadok Franciaor­szágba kerülnek, igen kapó­sak — bőven tudnak tehát munkást foglalkoztatni. De azt tapasztalják: többnyire a kis­mamák vállalkoznak, pedig idősebb, csökkent munkaké­pességűek is könnyen megbir­kóznának a munkával, hiszen nem nehéz. Minden elkészült széklap után negyvennyolc forintot fizetnek, s júliustól már hét forint prémiumot is adhatnak a tökéletes darabok­ra. Azokban a községekben, ahol többen is szerződést kö­töttek, részlegvezető gyűjti be ■a kész szaklapokat, tőle szál­lítja cl a szövetkezet — Monoron is várjuk még a jelentkezőket, a hát elején kezdődött a betanítás, még be lehet szállni — mondja Szől- lősiná is, dr. Lévayné is. akin látszik: nagyobb létszámra, kevesebb fanyalgásra számi, tott. Munka tehát már .van. Csak munkakedv és vállalkozó szellem szükségeltetik. Koblencz Zsuzsa Kitüntetettek arcképcsarnoka ÚJSÁGHÍR: A pesti Vi­gadóban rendezett ünnep­ségen KöpecZi Béla műve­lődési miniszter a peda­gógusnap alkalmából ki­tüntetéseket, elismeréseket nyújtott át az arra érde­meselvnek. Kiváló pedagó­gus kitüntetésben részesül­tek százhetvenen, köztük Bognár Mihályné, a gyöm- rői 1. számú napközi ottho­nos óvoda vezető óvónője. Akár a pedagógusok utcájá­nak is nevezhetnénk Gyomron az Eötvös utcát, hiszen megle­hetősen sokan építettek erre­felé családi házat. Többek kö­zött Bognár Mihályné is, aki hét évvel ezelőtt költözött családjával új otthonába. Idilli kép fogadja a látogatót, ami­kor belép a kapun. A nagy­mama egyéves unokájával ját­szik a nyári verőfényben. Az­tán érkezik Klári, az édesanya, felváltja a nagyit, s mi nyu­godtan beszélgethetünk Bog­nár Mihálynéval a kellemesen hűvös lakásban. 1952-ben végeztem az óvó­nőképzőt Kisvárdán, szülőfa­lumhoz közel. Akkoriban nem sokan választották arrafelé ezt a pályát, a föld volt az embe­rek mindene. Drága szüleim — főleg az édesapám — azért nem bánták meg, hogy erre a pályára kerültem. Első munka­helyem egy vecsési óvoda volt, utána kerültem Gyömrőre, a Pázmány utcai gyermekintéz­ménybe. Nem sokkal később a Kossuth-, majd az Erzsébet-te- lepi óvoda lett a munkahe­lyem. Természetesen akkori­ban még nem voltak olyan jók a feltételek, mint mostanság. Két csoportban 80—90 gyerek­kel kellett foglalkoznunk. El­képzelheti, milyen nehéz volt... A 60-as évek feléjén soha nem tapasztalt bevándor­lás volt tapasztalható Gyömrő­re, elsősorban a vasúton túl parcellázták a telkeket. Csá­bító áron — ötezer forintért — lehetett házhelyeket venni. Hat-hát évvel ezelőtt már oda­jutottunk. hogy.sok jogos ké­relmező igényit $1 kellett*fita:. .«(tani. Fájt a. szívem, addig jártam a fenntartó szervekhez, amíg messzit letett a dönt és, bővítjük az óvodát. — Igen ám, de az anyagi le­hetőségek igencsak korlátozot­tak voltak, igénybe kellett venni a szülők társadalmi munkáját. Házról házra jár­tam, 's nagy boldotgságomra sehol sem tagadták meg a se­gítséget. Sokat köszönhetünk az akkori tanácsi vezetésnek, a felsőbb szerveknek, mert ön­zetlenül támogatták elképzelés seinket. Alig két év alatt meg­háromszoroztuk a létszámot, s lassan-lassan minden jogos igénylő gyermekét felvehettük az óvodába. Nálunk most nor­malizálódik a helyzet, egy-egy csoportban 25—30 gyerekkel foglalkozunk. — Az óvodákban a legfon­tosabb a nevelés, s azon ke­resztül az oktatás. Először csak a kézikönyv adott útmu­tatást, aztán 1972-ben megje­lent a nevelési program, azóta annak szellemében zajlanak a foglalkozások. Mindig szeret­tem a gyerekeket, a velük való törődés, gondoskodás a leg­szebb dolog a világon. Jól le­mérhettem ezt magamon is, hiszen 1965-ben elhunyt a fér­jem, ott maradtam egyedül a hatéves Klári lányommal, a kétéves Csaba fiammal. Nem szerettem, ha sajnáltak.,talpon tudtam maradni. S ha kellett, összeszorított foggal, de csinál­tam, amit tenni kell. Talán azok az évek voltak a legnehe­zebbek, de a kitartás, a szívós munka gyümölcsözött. Bázis­óvodának neveztek ki bennün­ket, a nevelési program meg­jelenése után bemutató foglal­kozásokat tartottunk az akkori járás óvónőinek. — Tíz évve! ezelőtt óvo­dai felügyelőnek neveztek ki, több községet járok azóta is rendszeresen. Sohasem el­lenőrizni megyek az óvodákba, hanem segíteni. Azon igyek­szünk, az óvónők legjobb tu­dásuk szerint, lelkiismeretesen foglalkozzanak a gyerekekkel. Ez az új munkakör egy kicsit elszakított a gyerekektől, hi­szen elsősorban — felnőtt munkatársnőimet irányítom, de a velük való foglalkozást nem lehet, nem szabad abba­hagyni. — Mindig szerencsés ember­nek vallhattam magam, mert a mindennapi munkában a gyermekek érdekeit érvéns^esí- teni tudtam a fenntartó szer­veknél. S aki önmagát megva­lósíthatja munkája során, az elégedett lehet. Hát ilyen az én boldogságom. — Ilyenkor tanév végén azonban mindig fáj a szívünk. Három évig nálunk vannak a kislányok, kisfiúk, s amikor tágul az értelmük, tovább kell adni őket az iskolákba. Hiába, ez az élet rendje. Ballagást nem rendezünk, mert az év­záró, az óvodától való búcsú anélkül is megrázó élmény gyereknek, szülőnek egyaránt. Amikor elköszönnek a gyer­mekintézménytől a végzősök, azért minden felnőtt szeme sarkában megjelennek a könnycseppek. — Hatalmas utat jártunk be az elmúlt évtizedekben. A ko­rábbi gyermekmegőrző funk­ciót felváltotta az óvodában az iskolaelőkészítés, szociális gondoskodás. A személyiség­formálás, az ismeretek rend­szerezése került előtérbe a gyerekek nevelésében. Ne­künk, óvónőknek az a legfon­tosabb feladatunk, hogy a fel­tételeket biztosítsuk ehhez. — Sokáig szolgálati lakás­ban éltünk a családommal. A lányom mindig úgy érezte ma­gát, mintha be volna zárva. Talán azért nem választotta azonnal az óvónői pályát a középiskola elvégzése után. Néhány évvel ezelőtt viszont odaállt elém, s azt mondta: — Édesanya, csak szép munka a tiéd, én is óvónő leszek. El­képzelheti, milyen boldog vol­tam. Hiába, a gyerekek a leg- hálásabbak, a legőszintébbek, s a legszeretetreméltóbbak a világon. — Nagyon örültem a kitün­tetésnek. Úgy érzem azonban, hogy a magas elismerés nem­csak engem illet, hanem az egész kollektívát. Ma már minden óvónőnk képesített, egyre jobb színvonalú mun­kát végeznek, számíthatok rá­juk. A kitüntetés egyben ar­ra kötelez, hogy a jövőben még jobban, még többet dolgozzak. Érdemes, mert ez valakiknek nagyon jó. Kell ennél több? Gér József r Építők napja Nap mint nap nehéz munkát végeznek az építők, talán ezért is várják annyira a hol­napi kikapcsolódást, szórako­zást ígérő rendezvényt, amely­nek színhelye ezúttal is a Ho­nor és Péteri határában elte­rülő Bányarét lesz. Számos szí­nes program várja az érdek­lődőket, lesz szórakoztató mű­sor, különböző ügyességi és sportvetélkedő. A szerencsések a délután két órakor kezdődő hagyományos tombolán izgul­hatnak. Kulturális program Eeseren, szombaton 14.30-tól balett, 15.30-tól társastánc-zá­róvizsga, 21-től video-disco, videó-filmvetítés. Sülysápon: 14 órától a nyug­díjasklub foglalkozása, 13 órá­tól csillagászati klub. A kedvező esős időjárás hatására az egy hónapja elvetett ku­korica szára már a 20 centiméteres magasságot is eléri a mo­nori Kossuth Termelőszövetkezet gombai határrészén. A szé­pen fejlődő növényt gyomirtóval védik. —_23£I2L ___________ _ ____ Hancsovszki János felvétele Kézi iabda, megyei férfi I. osztály: Gyömrő—Csepel Autó, Gyömrő, 11 óra, ifimérkőzés: 10 óra. (A tavaszi fordulóban két vereséget szenvedett el a gyömrői csapat, a legfájóbbat a Csepel Autó otthonában. Rendkívül kemény, helyen­ként durva találkozón négy góllal kaptak ki a gyöm- rőiek. Vasárnap délelőtt is­métlődhet a tavasz, már ami a keménységet illeti. Abban bí­zunk, hogy a gyömrőiek nem pofonokkal vágnak vissza, ha­nem gólokkal. S ha csak a já­tékkal törődnek a játékosok, akkor a győzelem sem fog el­maradni.) Körzeti labdarúgás: Péteri— Ecser, Péteri. 17 óra; Dán- szentmiklós—Mende, Dán­szentmiklós, 17 óra; Nyáregy­háza—Űri, Nyáregyháza, 17 óra; Törtei—Abony, Törtei, 17 óra; Maglód—Ceglédbercel, Maglód, 17 óra; Jászkarajerő —Albertirsa, Jászkarajenő, 17 óra. Az ifjúsági mérkőzések 15 órakor kezdődnek. A Monori Tömegsport Egye­sület alapfokú tenisztanfolya- mot indít, amelyre várja a 8 —12 és 12—16 éves fiatalok jelentkezését. A jelentkezések beküldését az alábbi címre kérik: Mono­ri Tömegsport Egyesület, 2200 Manor, Kossuth L. u. 78—80. Vagy a Monor 263 telefonon. A jelentkezéseket név, szüle­tési év és lakcím feltünteté­sével kérik. A tanfolyam rész­leteiről a jelentkezőket értesí­tik. Gombán, Bényén és Káván: dr. Nagy Márta (Káva, tanács­háza), Gyomron: központi ügyelet (Steinmetz kapitány u. 62, telefon: 70.), Monoron: Monori-erdíín, Cscvharaszton, Vasadon és Péteriben; köz­ponti ügyelet (Monoron, a rendelőintézetben), Maglódon és Ecseren: dr. Körmendi Csaba (Maglód), Pilisen és Nyáregyházán: központi ügye­let (Pilis, Rákóczi u. 40.), Süly­sápon, Úriban és Mentién; dr. Zolesz László (Sülysáp), Üllőn: dr. Balázs László, Vecsésen: központi ügyelet (a szakorvosi rendelőben, Bajcsy-Zs. u. 63.). Ügyeletes gyógyszertár: Mo­noron a főtéri, Vecsésen a Kun Béla téri. Fogorvosi ügyelet: szomba­ton 7-től 14-ig Monoron, a rendelőintézetben, egyéb idő­pontban, tehát szombaton dél­után és vasárnap egész nap Budapesten, a VIII. kerület­ben, a Szentkirályi utcai ren­delőben­Állatorvosi ügyelet: dr. Ben­ézik Kálmán Budapest, tel.: 273-312. Beteg állatok bejelentése: szombaton és vasárnap 8-tól 13-ig Monoron, a főtéri gyógy­szertárban, vagy az ügyeletes állatorvos címén. (ISSN 0133—2651 (Monori Hiriap) Vasárnapi sportműsor Szépén nű a ksikonea

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom