Pest Megyei Hírlap, 1985. május (29. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-08 / 106. szám
Ha talál vonzóbb elfoglaltságot... Köztudott tény: a szipózó és más narkomán szenvedélyeknek hódoló fiatalok száma SO ezerre tehető hazánkban. Áldozatok is vannak, közöttük Pest megyeiek. Alkohol, drogok, ragasztó — nem épp ve- szé’.vtelen anyagok. S kárt nem csupán abban tesznek, aki élvezőjük, hanem a társadalomban is. A fiatalokban. A jövőnkben. Megelőzhető-e a szenvedélybetegség kialakulása? Tehet-e valamit a gyógyításért az egészségügy? Kérdéseinkre dr. Kiss Mária, a Pest megyei Flór Ferenc Kórház ifjúsági pszichiátriai osztályának vezetője válaszol. — Először is vegyük szem- ügyre közelebbről a jelenséget! Ez legalább annyira társadalmi. mint amennyire egészségügyi. Három tényező számít ebben az ügyben. Az első a családi és a tágabb környezet, a társaság, az iskola, a munkahely. A második maga a személyiség, erényeivel, hibáival, biológiai és lelki adottságaival, s csak a harmadik a sorban á drog, a kábulatot előidéző, a szenvedély tárgyául szolgáló anyag. Türelem, kudarc — Elsőként a környezetet említette? Miért? — Mert ez rendszerint szinte eleve felírja a szenvedély leendő betegeinek listájára a gyermeket. Ha szeretetigénye nem elégül ki, vagy ha követelmények nélküli majomszeretet övezi, ez éppoly veszélyes, mint a váltakozó, tehát elbizonytalanító nevelői stílus. Gyakorta ép ugyan a család, csak az együttélés formális, rejtetten vagy nyíltan elhanyagolják a gyermeket. A társak rossz példája, az utcasarki bandához csapódás már másodlagos, ez már a családi bajok következménye. — És a személyiség? Jegyei mások, mint az egészségeseknek? — Nincs jól körülírható szi- pós karakter. Csupán egy közös fontot találunk mindegyiküknél: ez az érzelmi biztonság hiánya. Emiatt többnyire vágyaik elodázására sem képesek, beszűkül a tűrőképességük s felnöttes (tehát biztonságot -nyújtó) magatartás- mintát keresnek. Ismét a családnál vagyunk: nem tanították meg a gyereket a türelemre, a kudarcok megoldásának módjára. S a felnöttes magatartásmintát olykor a narkomán, örömükben-bánatuk- ban ivó szülők adják. Egy fillérbe se — Sajnos ma már nem attól érzi magát felnőttnek a fiú, hogy hosszúnadrágot kap, s a lány, ha nylonharisnyát vehet. Nincs igazi felnőtté avató szertartásunk. A serdülőkor amúgy is ellentmondásos időszak — ott a pályaválasztás, a nemi érés, ugyanakkor az anyagi függés a szülőktől —. s mi gyakran súlyosbítjuk ezt azzal, hogy elvárjuk: gyermekünk nanoal viselkedjék felnőttként (rábízzuk a lakást, ráhagyjuk, hogy kezelje a gázt, az elektromos berendezéseket, nappal szabadon gazdálkodhat az idejével is), ám a számonkérés már a kisebb gyermekeknek szól: Miért nincs kész a leckéd? Miért játszottad el az időt? S ha itt az este 8 óra: mars aludni! Ebből az ellentmondásból keres kiutat, s vél találni felnőttest — a drogokban — jó néhány fiatal. A zsebpénzből — volt betegem, aki havi 2 ezer forintot kapott — futja erre ... — Am ez nem csupán anyagi kérdés. Az sem mindegy, hogy a szerek mennyire nehezen szerezhetők meg. — Ez igaz, de aki rabja lett a szenvedélynek, megtalálja a módot, hogyan jusson a szerhez. Egyik betegemtől tudom, hogy hosszú időre elegendő ragasztót találnak a különféle lelőhelyeken, ez egy krajcárjukba sem kerül. Háztartási vagy élelmiszerboltban is kapható, gyakran robbanás- vagy tűzveszélyes anyagokkal próbálkoznak. — Elképesztő dolgok esnek meg: lakástűz, öngyilkosság, garázdaság — ez a szenvedély is a bűnözés melegágyává válhat. S olykor megdöbbent a szülők felelőtlensége. Az anyáé, aki megszerezte a drogot a fiának, vagy a másiké, aki szégyenkezett, s ezért nem szólt senkinek, inkább maga égette el az erdőben a nagy mennyiségű anyagot... — Vitatott kérdés: ki avatkozzon be. Hiszen az orvos már beteg gyermekeket, fiatalokat kap. — Így van. Sokszor belső szervi károsodással, néha 10— 14 évesen a delirium állapotában kerülnek hozzánk. Ám gyógyíthatók. Többnyire testileg s lelkileg is. Visszavezetni őket a szülőkhöz, a társadalomhoz, megtanítani őket arra, hogy feszültségeiket mások által elfogadható, ártalmatlan módon vezessék le — ez a gyógymód. Ám a megelőzés, ami elejét vehetné a bajnak, ennél több. Azt kellene elérni, hogy el se távolodjanak a családtól, a társadalomtól. Vegyék észre Helytörténeti gyűjtemény Hudetz József állatfctóí Lehet, hogy minden célzatosság nélkül került a gödöllői helytörténeti gyűjtemény legújabb kiállítására szóló meghívó oldalaira a két kutyakép. Az elsőn a nemzetközi nagydíjas puli, a hátsón vadászeb, szájában nyúl. Mindenesetre jellemző. Azt a bonyolult, ellentmondásos viszonyt sejteti, ami ember és állat között a hosszú együttélés során kialakult. Mindkét kutya, ahogy mondani szokás, az ember barátja, társa, segítője. Merőben más azonban a puli. illetve a vadászeb szerepe. A puli nyájat terel egybe, a vadászeb állattársát, az ember által lelőtt nyulat tartja a szájában. Állatszeretet, állatbarátság: tartalmuk szintén feszültségektől terhes. Szeretjük az állatot, de megkötjük, ketrecbe, kalitkába zárjuk, egész nap szűk városi szoba sarkában csücsültetjük, természetétől teljességgel idegen produkciókra kényszerítjük a cirkuszban. Szeretjük, barátunk, de ha valami miatt fölöslegessé válik, kilökjük az utcára, ahol faikába verődve szomorú szemmel kóborolnak az önmagukat fenntartani nem nagyon képes kutyák. Hudetz József agráregyetemi fotolabora.tóriumi vezető kiállításán ilyesmi is eszünkbe juthat, noha ezek a képek, a vadászatiak kivételével, nem utalnak rá. Mondhatnánk szólóképek az úgynevezett közkedvelt állatokról, kutyáról, macskáról, majomról, madárról, valamint az agrárszakembereket érdeklő haszonállatokról. Az utóbbiakat a ló képviseli. A ló, amely szép lassan ismét népszerűvé válik, tehetősebbek újból kedvtelésre, sportolásra, kellemes időtöltésre fogják be. Szép fotók. Olyan ember képei, aki két mesterségben mozog otthonosan. Magas szintű szakmai ismeretekkel rendelkezik a fényképezésben és az agrárszakmában. E kettő nélkül képtelen volna ellátni csaknem negyven tanszék tudományos munkájának fotózási tennivalóit. Hudetz József a szaíkfotózást tartja hivatásának. A közönséget inkább tevékenységének másik területe érdekelheti. Mivel ilyen képei is bőven vannak, kíváncsiságukat könnyedén kielégítheti. Nem mintha hajszolná a kiállításokat. Negyvenévi fotós múlttal összesen két önálló tárlata volt. Ennek tudatában még be- csülendőbb a helytörténeti gyűjtemény kezdeményezése, amellyel létrehozták ezt a bemutatót, amely szépen illeszkedik állandó kiállításuk témaköréhez, a Természeti környezetünkhöz. K. P. — S miként? — Nem lehet azt kívánni a kereskedelemtől, hogy minden egészségre veszélyes anyagot vonjon ki a forgalomból. Máshol kell kezdeni. Először is a családban: vegyék észre, ha romlik a gyermek tanulmányi átlaga, ha elcsavarog, vagy akár csak néhány órát késik, ha étvágytalan, ha szétszórttá válik figyelme — s általában, ha más, mint addig. Ne keressünk árulkodó nyomokat, jeleket. Aki már igazán rabja e szenvedélynek, tudja, miként tüntesse el ezeket. — Az iskolában figyeljenek jobban a hiányzókra, járjanak «tana azoknak. S ne térjenek könnyen napirendre, ha a fiatal elalszik az órán, vagy ha rosszul lesz. Ami pedig a felnőttek társadalmát illeti: a kisebbik baj, ha a fiatal tudatában meglevő helyes norma hatását gyengíti az ellenpélda. A nagyobbik az, ha nincs norma. S hogy a gyógyult fiatal mennyire képes hasznos tagjává válni a társadalomnak, az elsősorban attól függ, talál-e a korábbi szenvedélyénél vonzóbb tevékenységet, értékes, számára fontós, igazi biztonságot nyújtó elfoglaltságot, s ehhez társakat. Vasvári G. Pál A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM. 106. SZÁM 1985. MÄJÜS 8. SZERDA Isaszegen marad a vándorzászló Új munkarend a Ligniferben A sikeresen megvívott tavalyi évet stílszerűen a Csata vendéglőben ünnepelték az isaszegi Lignifer Ipari Szövetkezet küldöttei, s vendégei, akik között helyet foglalt dr. Bernáth Tibor, a Pest megyei KISZÖV elnöke, Tihanyi Lászlóné, az isaszegi pártvezetőség titkára és Tóth József- né, a nagyközségi tanács elnöke. Kálóczi Jenő, a Lignifer elnöke elmondta, hogy az egymást követő években immár harmadszor nyerték el a megyei érdekképviseleti szervezet vándorzászlóját. A munkával megszolgált elismerés mindenkinek jólesik. Majd azt fejtegette, hogy a szocialista brigádmozgalom feladatai közül mind jobban a szocialista módon dolgozni válik a legfontosabbá. A látványos megmozdulásokban hátrább szorult a szövetkezet, de a termelésben valóra váltotta terveit, s ez a fontos. Növelték a hatékonyságot, a dolgozók bérét. Erős mezőny Dr. Bernáth Tibor a vándorzászló átadása előtt vázolta azt a környezetet, amelyben a Lignifer Ipari Szövetkezet ezt az elismerést kapta. — Önök a nem kis eredményt felmutató Pest megyei szövetkezetek sorába tartoznak. Nehéz--volt a mezőny értékelése. Előrebocsátom, hogy azok a szövetkezetek, melyeket Pest megyében vándorzászlóval tüntettünk ki, az ország más területein valószínűleg kiválóak lettek volna! A megyei szövetkezetek termelésének növekedése kétszerese az országos átlagénak, az ipari átlagot pedig négyszeresen haladta meg. A tőkés exportot kivéve;, valamennyi tervmutatót túlteljesítették szűkebb pátriánk ipari szövetkezetei. Sorukból negyvenhatan pályáztak a különböző elismerésekre. Ketten lettek kiválóak. A Ceglédi Vasipari Szövetkezet dolgozói Gödöllői pillanatok A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Országos agrár film- és vi- deoszemle: Filmvetítések 10 órától 14 óráig. A videomű- sorok bemutatása és vitaülés a szakfilmektől, a forgalmazás időszerű kérdéseiről, 14 órakor. Videotréning, 15 órakor. Iskolaotthonos foglalkozás, a Karikás iskolának, 11 órakor. Gödöllő, könyvtár: öszikék, nyugdíjasklub, a Gödöllőről készült film megtekintése, 15 órakor. Gödöllő, helytörténeti gyűjtemény: Hudetz József állatfotói, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. 43, a pomázi írószeresek 33 százalék többlettermelést értek el egy év alatt. A miniszteri oklevelet kapottak is 25 százalék felett teljesítettek. Kibontakoznak örülnek is, sajnálják Is, hogy az egész országban tudják a szakmai berkekben: a vándorzászló Pest megyében kiváló szövetkezeti szint. Dr. Bernáth Tibor a továbbiakban megállapította, hogy az élet bizonyította, bármennyire szorítják a prést, a gazdasági szabályozókat a kényszer folytán, a legtöbb szövetkezet megtalálja á kibontakozás tisztességes módját. Ezért marad immár végleg Isaszegen ez a vándorzászló. A kiírás szerint az a szövetkezet, amelyik háromszor elnyeri a kitüntetést, már magánál tarthatja. A zászló és a kiváló munkáért járó oklevél átadása után Tihanyi Lászlóné az isa- szegiek nevében kért szót. Elmondta, hogy a nagyközségben sajnos a Lignifer az egyetlen ipari telep, ezért csak e szövetkezet vezetőihez, dolgozóihoz fordulhatnak, amikor a községi célok megvalósításához segítségre van szükség. Ezt a segítséget pedig csak megköszönni tudják. A szövetkezet vezetősége értékelte a tíz szocialista brigád munkaversenyér is;: Hasonló gonddal küzdöttek, mint a KISZÖV a pályázók kiválasztásánál. Az aranykoszorús címet végül a Frankel Leó, az ezüstöt az Augusztus 20., a bronzot a taksonyi Varga Katalin és a Dobó István szocialista brigádok kapták meg. A csapatmunkán kívül az egyéni teljesítményeket is értékelték, huszonketten lettek a Lignifer új kiváló dolgozói. Gyorsabban A küldöttgyűlés következő napirendi pontja sem volt érdektelen. Módosították a munkaügyi szabályzatot. A Lignifer július elsejétől áttér a negyvenórás munkahétre. Ezzel kapcsolatban Kálóczi Jenő befejezésül ezt hangsúlyozta: — 1985 kritikus év a szövetkezet életében. Üj, nagy termelésiérték-növelő terméket az idén nem kezdünk gyártani. A rövidebb munkahét gyakorlatilag normarendezésnek is megfelel. A darabbérek azonosak maradtak, vagyis ezentúl negyven óra alatt kell elvégezni azt, amire eddig negyvenkét óra volt. B. G, Mozi Forróvérű kísértet. Színes, szinkronizált olasz filtnvigjá- ték. 4 és 6 órakor. Hány az óra, Vekker ár? Csak 8 órakor. Ha a gyes letelik Kétszeres hátrányban Barcza Zsolt felvétele A minap arról beszéilgettünk a barátaimmal, hogy vajon szükségszerű-e a gyes-ről visz- szatérő nők hátrányérzete? Mindannyiunknak van ebből a témából tapasztalata. Kinek úgy^ hogy saját bőrén érezte, kinek úgy, hogy felesége, kolléganője járt hasonló cipőben. Több, a kisgyermekes anyákat védő, támogató rendelet született az utóbbi időben. Arra azonban, hogy emberileg miként ítéljük meg őket — nem lehet rendeleteket gyártani. Nem lehet szabályokat alkotni arra, hogy az amúgy is kisebbfajta krízist megélő nőt ne tekintsük csupán átmeneti állapotban leledző egyénnek. Épp elég gond 3—6 év után egy-két pici gyermeket beszoktatni az óvodába, bölcsedébe. Mindezt úgy, hogy az az ember kényszerképzete, még a munkahelyén is a gyermeke kétségbeesett sírását hallja. Közben a több éves kiesés miatt amúgy is hátrányban van. De akar dolgozni! Nemcsak úgy átabotában. Igazán! A munkát kisérő jóleső sikerélményért. Már kezdene berá- zódni. már-már azt hiszi, hogy újra beindult a gépezet, amikor csöng a telefon: a gyerek beteg. S felejt sikerélményt, már-már megfogalmazódott ötletet, és rohan az óvodába. Hívja az orvost és közben retteg. Főleg a gyerekéért. De retteg azért is, hogy mit szólnak? Mit szól a főnök, a kolléga? Sajnos aggodalma nem alaptalan. A beszaktatás ideje alatti gyakori betegségek szinte törvényszerűen keltik azt a benyomást, hogy na, erre sem lehet számítani! Nem rosszindulat szüli ezt a véleményt, hisz végül is igaz! Hogy lehetne számítani olyan munkaerőre, akit bármelyik pillanatban elhívhatnak az asztal mellől? Eddig még helyes is a következtetés. De a nők többsége megpróbál megoldást keresni. Jönnek a nagymamák, a gyesen levő barátnők, ritkábban ugyan, de az apák is segítenek. A lelkiis- meretfurdalás csak nem szűnik, sőt! Fokozódik. Eddig azért, mert nem tudott eleget tenni a vele szemben támasztott követelményeknek. Most már dolgozik ugyan, de gyötri a gondolat: nem kellene-e mégis inkább a gyereke mellett lennie? Tehát csődöt mondott, mint anya és mint munkaerő is. A mérleg hol jobbra, hol balra billen. Két dolog viszont biztos. A lelkiismeretfurdalás megmarad a gyerekével szemben, de munkaerőként mégsem lesz egyenértékű. Akkor sem, amikor már megszokták a gyerekek a közösséget, amikor már nem kell betegállományba menni. Neki mindig többet kell letenni az asztalra, mint bármelyik férfi- vagy gyerektelen nőkollégájának. Ez szélmalomharc azért, hogy ne többnek, csak annyinak tekintsék, mint a többit. Közben persze óvó nénik és tanító nénik vizsgáztatják abból, hogy mennyire jó anya. Férjek és ráérő szomszédasszonyok abból, hogy milyen háziasszony és feleség. Szeretne jó barátnő, kedves ismerős is lenni. És mindennek az elvárásnak meg is tud felelni maximálisan. Ha nem úgy kezdődnek a vele kapcsolatos mondatok: ja, akinek kisgyermekei vannak? Hát ő aztán biztos nem... Ide be lehet helyettesíteni bármit, tetszés szerint. Ha úgy tekintenének,, hogy természetes tőlük a jó teljesítmény — máris könnyebb lenné nekik. Érdemes lenne kipróbálni mindannyiuk jobb közérzetéért. B. K. ISSN 0133—1957 (GötíöKSi Hírlap» Szenvedélybeteg fiatalok A szipézás a bajok következménye LLOI
