Pest Megyei Hírlap, 1985. május (29. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-06 / 104. szám
Tágabb a szemhatár A cikkíró, bármennyire is élénken figyeli a társadalmi élet történéseit, s ad naprakész információt, hajlamos rá, hogy csak bizonyos események lezajlása után értékel, vonja le következtetéseit. Jóllehet, a napokban befejeződött tanácstagjelölő gyűlések esetében nem volt indokolt az óvatos tartózkodás, hiszen egy-egy feltárt, jól felismert igazság bármikor általánosítható, hirdethető. Tegyünk akkor utólag — egy nem utolsó — kísérletet, anélkül, hogy újkeletű helyi felfedezésnek állítanánk be. Végtére is, nemcsak e fórumok adtak alkalmat napjaink örömeiről, gondjairól szólni. De a nagyon időszerű, a lakóhelyünket érintő kérdések talán soha máskor nem foglalkoztatnak egy időben, egyszerre, ennyi embert. Jóleső érzés volt tapasztalni mindenütt, hogy a lokálpatrióták szeme nemcsak a körzet határáig lát, a város más területeinek ügyeit is magukénak érzik. Egy nagy közösségben élünk, együtt kell tehát küzdenünk, fejlődnünk — mondták találóan. Ott a gyűlésen, a négy fal között ülök mindany- nyian közéjük tartozónak vallottuk magunkat, s ha százannyian ' jöttünk volna össze, választásra jelölni képviselőinket, bizonyosan kivétel nélkül vastapssal üdvözöljük minden megnyilvánulásukat, amely érdekünkben született. Hiszen nem akadhat egyetlen ember sem, aki ellene szólna a szépnek, a jónak. Akkor meg kinek, vagy kiknek címezzük szózatainlcat, amikor a hanyagságot, a közönyt, a vandalizmust ostorozzuk, állítjuk pellengérre. Megszámlálni is nehéz, hányszor hangzott el mostanában csupán ez az egyetlen kérés, felszólítás — nevezhetjük sokféleképpen — óvjuk környezetünket. Sajnos nem alaptalanul. Néha mégis olyan érzésem támad, ilyenkor mintha valami idegen hatalom ellen hívnának harcba, s akaratlanul felteszem magamban a kérdéseket. Vajon ki vétett ellenünk, amikor a Vági István lakótelepen ősszel telepített nyírfacsemetéket — több mint felét — kitördelte? A Kossuth Lajos utcai lakótelep grundját éppen az idei tavaszon tervezik ligetesíte- ni a Városgazdálkodási Vállalat kertészei. Mit gondoljunk, azok a fák is hasonló sorsra jutnak? Az emeletes házak ablakából öntik a járdára a szemetet — hihetetlen, de nem egyszeri véletlen eset. — Kitépik, hazaviszik, eldobják a frissen ültetett virágpalántákat, évente sok ezer forint kárt okozva a városnak. A Szabadság téren még a drótot sem érkeztek befűzni a parkgondozók az ágyások oszlopaiba, máris kidpntve szanaszét hevertek. Nem sorolom tovább, már ennyit is félve írtam le a legutóbbi esetek közül. Olyan közismertek, hogy lassan elkopnak rajtuk a szavaink. Nap mint nap keserítik életünket, megalázzák munkánkat, tekintélyünket. Kik teszik hát ezt velünk, hogy néznek ki? Gyerekek ők./netán felnőttek? Az utóbbiak kevésbé feltételezik ezt magukról, de különben is egyszerűbb, kényelmesebb gyerekcsínynek elkönyvelni. De ha így van, akkor kit terhel a felelősség? A szülőt, a pedagógust, a közömbös járókelőt? Igen, őket is. De vajon ki vállalkozik megfékezni a randalírozó rosszcsontokat, vagy a duhaj részeget, a némely józanul is oktalan embertársat? Nehéz ügy! Bár a távolból mindenki egyszeriben megfelel rá, nekünk kell (kellene!), de ehelyett csak sopánkodunk. Jó lenne egyszer már eljutnunk odáig, hogy ez a bennünk levő tömérdek jóakarat — ezt a szó legnemesebb értelmében írom. — ne csak alkotni legyen képes, de meg is tudja védeni, amit megteremtett. My. J. IMAGYM ÖRÖSI ■jr ívfa A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 104. SZÁM 1985. MÁJUS 8., HÉTFŐ Mii takar a terepszinti sátorlap ? Objektum, ötven vonásra keletre Az erdő sűrűjéből fülbemászó dallamokat hoz a szél. Nóták, indulók színes foszlányai keverednek egybe. Valahol, a kacskaringós homo kutak kereszteződésében szürke egyenruhás alak kémleli a tájat. Rövidesen eléje tűnik a jókedvűen éneklő kis csapat. Még néhány lépés, és félbeszakad a Puskadal, a vezető parancsszavára katonás rendben blokkolnak a galagonyabokrok mellett. — Állomásparancsnok baj- társ jelentem, a Kossuth Lajos Általános Iskola közlekedési szakai egységének tagjai az újabb akadály leküzdésére együtt állnak. Piuszpontokkal A munkásőr helyzethez illő komolysággal, tisztelegve fogadja a talpraesett jelentést, majd egy zsinóron lógó zöld dobozkát emel le nyakából. Tíz kíváncsi tekintet szege- ződik rá, némelyek arcán mosoly suhan át, lám, ez a tájoló, tavaly kitanulták, semmiség azzal bemérni az irányt. Székely Gyula bácsi ennyi magabiztosság láttán már tapasztalatból tudja, most nem lesz szükség a szerkentyű használatának hosszadalmas magyarázatára. — A keresett objektum ütvén vonás keletre — így csak ennyit jegyez meg, s a „felderítőkre” bízza a továbbiakat. Az aprócska műszer üveglapja alatt seregnyi jel, rovátka által koszorúzott piros iránytű remeg. A rajparancsnok •szeméhez emeli, aztán vissza, elgondolkodva babrál rajta. Vajon mit szemelt ki az állomásparancsnok? Újból beletekint a tájoló keskeny irányzórésébe, . még egy igazítás, és határozbttan kiböki: a keresett tereptárgy a víztorony, arra kell vennünk az irányt. — Ti se tévednétek el egykönnyen — jegyzi meg elégedetten Gyula bácsi, s hogy bizonyítsa, komolyan gondolja az elismerést, a feladat frappáns megoldásáért, no meg az alakias, fegyelmezett magatartásért pluszpontokkal jutalmazza a gyerekeket, flöhet az újabb próbatétel. Ugyan mit takargat kilométerrel arrébb a terepszínű sátor lap? Alig fél percre leb- ben csak fel, máris eltűnnek szem elől a tárgyak. Aztán papír, filctoll a kézbe, tessék- tessék, soroljuk csak, mit láttunk! Gyufa, toll, jelvény... Tíz volt? Annyi. Nyolc, kilencnél kezd csődöt mondani az emlékezet. Mi volt még? Ja igen! Mindenki kész. Az állomásparancsnok számol: telitalálat. Hümmög hozzá, ilyen még nem volt. Az óvónőképzős lányok kuncognak, milyen jó, hogy az iskolában memóriagyakorlat is van. Együtt a gárda Kovács László ifjúgárda parancsnoknál- tesztlapokat kapnak a csapatok. Itt sem időznek sokat, szaporán kn- rikózzák a válaszokat, mintha világéletükben csak tűzollóis- meretekből versenyeztek volna. Az egyik állomás w Basafa mellett várja a versenyzőket. Nem, nem kell megmászni, pedig kapna mindenki az alkalmon, de az öreg tölgyfa- legendájáról is szívesen me sélnének K. Nagy Zoltán munkásőrnek. aki azonban nem osztogatja ilyen olcsón a pontokat. Nála árkot kell ugrani, de akkorát ám, hogy a kőszáli kecske is kétszer veselkedne neki. A kötélmászás sem valami egyszerű dolog, főleg a lányok vélik túl magasnak a végét, aztán sorban bebizonyítják, nekik sem elérhetetlen. Peregnek az események, a kézigránátdobó, s az elméleti versenyek színhelyén már le is futottak a csapatok. Észre sem vették az idő rohanását. Dél is elmúlt, mire az utolsó próbát leküzdötték, s hatalmas vargabetű után alaposan kifáradva, de még mindig vidáman pihentek meg a kiindulási ponton. Ezzel gyakorlatilag véget ért az úttörőgárdisták körzeti találkozója, melyet Együtt a gárda címmel második alkalommal rendeztek meg. Az úttörőcsapatokban működő szakalegységek 10—10 fős csapatai, köztük 3 ifjúgárdacsapat mérte össze felkészültségét — Az egyetlen szépséghiba, hogy a kelleténél kevesebben vettek részt e közös pálfájai megmozduláson. A nem körültekintő helyi szervezések okolhatók, hogy legalább 100 —150 középiskolás fiatalnak másirányú elfoglaltsága volt ezen a szombat délelőttön — jegyezte meg Germán Istvánná városi úttörőelnök, majd így folytatta: — A hazafias és honvédelmi nevelőmunka áttekintése, lehetőséget adva a képességek kibontakoztatására, fejlesztésére — röviden így foglalhatjuk össze a szemle célját. Az eredményről még többet lehet beszélni, a rendezvény irányítóinak és a lebonyolításnál aktívan segédkező 5 munkásőrnek egyöntetű véleménye, hogy a gyerekek örömmel, nagy igyekezettel oldották meg a feladatokat, bizonyítván, hogy a korábban elsajátított ismereteket talpraesetten tudják hasznosítani. A legjobbak A dicséret alól nincs kivétel, de sokáig tartana mindenki érdemét felsorolni. A harmadik helyezett Arany János iskola honvéd szakalegysége tájékozódásban jeleskedett, a lcocséri Gabor Áron iskola diákjait meg fegyelmezettségükért állították példaként. A Kossuth Lajos Általános Iskola közlekedési szakalegységének tagjai, Németh Borbála, Baranyai . Ágnes, Kristófi Anita, Kiss Klára, Godány Krisztina, Árvái Attila, Karsai Zsolt, Szemenyei István, Fülöp Zoltán, Náná- si Tibor csapatkapitánnyal az élen, mint első helyezettek név szerint is megérdemlik az elismerést. Bízunk benne, hogy a rövidesen sorra kerülő megyei szemlén is hasonlóan jó eredménnyel öregbítik kocséri pajtásaikkal együtt lakóhelyük, iskolájuk jó hírnevét. Miklay Jenő Példaadás, mely erőt ad Csak egy cipő volt Érdekes levelet hozott a posta Kenderesi Józsefné kecskeméti olvasónktól. — Nagyon kérem, tolmácsolják köszönetemet lapjukon keresztül, egy megható eset résztvevőjének. — A napokban a rendelőintézetben jártam Nagykőrösön. Az egyik orvostól idea, nyolcvan év körüli bácsi jött ki. Nagyon nehezen mozgott. Az egyik cipője nem volt bekapcsolva. Csoszogott szegény. Sokan nézték ott, s akkor ott, a lábainál termett egy szőke fiatalember, valamit kérdezett tőle, majd letérdelve bekapcsolta a csatot. Engem is, a többieket is nagyon meglepte az eset. Én azt gondoltam, biztosan az édesapja, hiszen ezt követően még a lépcsőn #s lesegítette, Aztán már láttam, hogy nem hozzátartozója, mert azonnal visszajött s beszélgetni kezdett két emberrel. Utána beszólították a sebészetre, s mikor kijött, azonnal el is ment. Beszélgetőtársaitól tudtam meg, hogy a neve Boros László, s kocséri tanár. Arra kérem Önöket, hogy minden jó érzésű ember nevében köszönjék meg neki ezt a dolgot Olyan kevés már az ilyen ember! Azt kívánom neki, hogy nagyon sokáig éljen, s úgy nevelje a gyerekeket, hogy azok is olyanok legyenek, mint ő. Eddig a levél, s azért is szívesen teszünk eleget olvasónk kérésének, mert ezáltal is bizonyítva látjuk, sem az emberség, sem a társaink iránti figyelem nem olyan kedvezőtlen mint azt olykor — ellentétes tapasztalatok hatására — véljük. S csak annyit teszünk még hozzá, hogy mint nagyon sok máshoz, ehhez is két dolog kell. Egy aki teszi a dolgát, (minden bizonnyal anélkül, hogy köszönetét, elismerést várna érte), s a másik, aki mégis észreveszi, s talán ebből merít erőt hasonlókra. Mindkettőre szükségünk van ... B. O. T anácsf agl@i@ltek Az április 26-a után tartott tanácstagi jelölőgyűlések befejeztével a következő nevekkel találkozhatunk a listán: A 34. körzetben Csípő Balázsné és ifj. Godó Ferenc, a 36-ban Halápi József és Utassy Gábor, a 38-ban dr. Benedek Péterné és Matuska István, az 57-ben Anüli Piaci _ j i l e m tI skíÍ Rossz idő, gyár forgalom A hét végén elmosta az eső a piacot. Lett volna még sok alma, paprika- és paradicsompalánta, tápkockás is, amelyek szálát 8*5 forintért árulták. A háztáji szemestermény- piacon csak néhányan voltak. Szemes terményeket a szokott árakon árusítottak. A csírás vetőburgonyát 6 forintért adták. A kocsipiacon az akácfa mázsáját 120 forintra tartották. A gyümölcs- és zöldségpiacon az alma 10-18, a héjas dió 34, a köleskása 40, gyökér 16- 18, a sárgarépa 8, a fehér és lila káposzta 16,, a melegágyi uborka 80, az apró paradicsom 120, a karfiol 100, a retek csomója 5-10, a zöldpaprika darabja 3-10, a saláta feje 3-5 forintért kelt. Komolyabb forgalom csak primőrökre volt. #4 szoEnoki ríműsora HíJájus G-tél 12-ig Hétfő, 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Nyugdíjasok magazinja. (A tartalomból: Hetven év munkában. Az eltartási szerződésekről. Virul a határ.) 18.00—18.30: Alföldi krónika. Kedd, 17.00: Műsorismertetés. Hirek. 17.05: Két dal, egy előadó. A Queen együttes felvételei. 17.15: Nők negyedórája. 17.30: Nicola Felix énekel. 17.40: Hazai holmi. Körmendi Lajos írása. 17.50: Jean Michel Jarre játszik szintetizátoron. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Az I. emelet együttes új dalaiból. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló. Lap- és műsorelőzetes. Szerda, 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Michel Sardou sanzonjaiból. 17.15: Hajnali őrjárat. 17.35: Kórusmuzsika. Ifjúmunkás énekkarok karcagi bemutató hangversenyéből. 17.40: Noteszlap. 17.45: A Dutch Swing College Band játszik. 18.00—18.30: Alföldi krónika. Csütörtök, 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: A Hollies együttes slágereiből. 17.20: Élő történelem. Rádióval az ellenség hátában. 17.45: A béke dalai. Részletek a szovjet déli hadseregcsoport énekés zenekarának hangversenyéből. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Reggae-ritmusok. 18.26 —18.30: Hírösszefoglaló. Lap- és műsorelőzetes. Péntek, 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Roppanástól koppanásig. Könnyűzenei ajánlóműsor. 17.35: Reklamált reklámok. Gulyás Erika. 17.55: Táncoló gitárhúrok. A Hurricans együttes játszik. 18.00—18.30: Alfödi krónika. Szombat, 7.00: Román nemzetiségi műsor. 7.30: Rádióví- kend. 8.00: Szerkesztik a hallgatók. Előadók ABC-ben. 8.40: A héten történt! 9.00: A nap hírei. 9.10: Számolt milliók. 9.30— 10.00: Román nemzetiségi műsor. Vasárnap, 9.00: Műsorismertetés. Programajánlat. 9.05: Rockpercek a Swett együttes slágereiből, közben: 9.15: Bács-Kiskun napló. Vezeti: Halász FeVenc. 9.30: Orvos mondja: a tavaszi fekélypanaszokról. 9.40: Kedvelt melódiák feldolgozásaiból zongorázik Peter Nero (közben múzeumi tárlatok). 10.00 Hiánytűrő fajták. A ZKI új nemesítési eredményeiről. 10.20: Akinek Szolnokon is sokat tapsoltunk. Mucsi Sándor énekel operettrészleteket. 10.30: Forintos szükségletek. 10.45: Tánczene a szerzők előadásában. 11.00—11.30: Szlovák nemzetiségi műsor. 19.30— 20.00: Hangos újság. Az adások mindennap az 1350-cs kilohertzcn hangzanak cl. A baromfipiacon csak néhányan árultak. A tyúk párja 260, a vágócsirke kilója 50, a tyúktojás darabja 1,50'"forintért kelt, a kereskedő 1,30-ért vette. Vágott baromfit nem árultak. tál Domonkos és Kovács Sándor, a 20-ban Konkolyné Zsoldos Katalin és Soós Sándor- né, a 33-ban Csapó Csaba és Daru Mária, a 43-ban Gróf István és Megyesi János, a 47- ben Gábor István és Jakab Fe- rencné, az 54-ben Huszár Kálmán és Marsi Gusztáv, a 35- ben Megyesi János és Zabodal Balázs, a 39-ben Krétai László és Pethe Miklós, a 48-ban Alföldi József, Ballal Ottó és He- rega Józsefné, az 51-ben Kovács Gyuláné és Zabodal Dénes, és az 56-ban Papp István és Szecsei Ambrus. Közgyűlés Áz Arany János Társaság hétfőn, májLus 6-án, este 6-kor a művelődési központ emeleti termében tartja éves közgyűlését. Fürge lábú turisták A Nagykőrösi Kinizsi SE 22 természetjárója ötnapos kiránduláson volt a Zempléni- hegységben. Aki turistaként indult, az országos kék-túra útvonalat tette meg és a Nagy-Milic 896 méter magas hegycsúcsra érkezett meg. Az északi oldalon még hófoltokban lépkedtek, délebbre pedig hóvirágot szedtek a fürge lábú turisták. A kirándulást kedvelők a sátoraljaújhelyi városháza, levéltár, képtár és templomok megtekintése után Sárospatakra érkeztek. Az ebédet romantikus kömve- zetben, a Bodrog partján fogyasztották el. A híres Rákó- czi-várat és a vármúzeum és a Rákóczi emlék-képkiállítását is megtekintették. A Vörös torony kilátó teraszáról gyönyörű panoráma tárult a látogatók elé. Széphalomra is eljutottak, ahol a magyar irodalom nyelvújítója, Kazinczy Ferenc éli és dolgozott. Hadas Éva Áramszünet A DÉMÁSZ Nagykőrösi Üzemigazgatósága értesíti a város lakosságát, hogy május 6-án reggel 7 órától délután 3 óráig a Fáskert, az Alpári, a Mintakert, a Baross G. és Barcsai utcákban áramszünet lesz. Az erszág minden részéből A Volán 21. számú Vállalat műszaki állományát zömében nagy teljesítményű tehergépkocsik képezik. Ezek az ország majd minden részében dolgoznak, s amikor meghibásodnak, minden esetben a körösi szerelők gondjaira bízzák. Az ügyes mesterek keze alatt egykettőre életre kelnek a monstrumok. Képünkön: Nyikos Sándor és Juhász Miklós egy Kamaz billenő rakfelületű tehergépkocsi 8 hengeres motorjánál; beállítását végzik Varga Irén felvétele ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap)
