Pest Megyei Hírlap, 1985. május (29. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-30 / 125. szám

' 1985. MÄJUS 30., CSÜTÖRTÖK Cegléden köszöntötték a megye pedagógusait érhetjük el, hogy a nevelés- oktatás valóban nemzeti üggyé váljon. A továbbiakban arról be­szélt mennyire fontos az, hogy a pedagógusok részt vegyenek a közéletben, úgy, ahogy az oktatási törvény vitája kap­csán tették. De azt sem sza­bad elfelejteni, hogy az isko­lákban az ifjúsági mozgalom­ban vagv a szakkörök vezeté­sében kifejtett munka is ugyanilyen elismerést érdem­lő, társadalmilag hasznos te­vékenység. Ezt követően a konkrét megyei gondokról és feladatokról szólt, többek kö­zött a júniusban megalakuló Megyei Pedagógiai Intézet te­vékenységi körét mutatta be. Végül a kitüntetések átadá­sára került sor. Hovák István a megyei tanács művelődési osztályvezetője elmondta, hogy szűkebb pátriánk pedagógu­sai közül egy Apáczai Csere János-díjat, tizenketten kiváló pedagógus kitüntetést vehet­nék majd áit május 31^én, a Vigadóban tartott ünnepségen. Az Arany János-díjat idén Jakus Sándorné váci tanító­nak, Manhertz József né pilis­vörösvári óvónőnek és Karsay Istvánnénak, a nagykőrösi élelmiszeripari szakközépisko­la igazgatóhelyettesének ítél­ték oda. Az Arany János-díj- jal ‘ kitüntetetteken kívül 328-an kaptak kiváló mun­káért oklevelet és 193-an mi­niszteri dicséretet. Kitünteté­seket adtak át az úttörő-, a KISZ- és a szakszervezeti munkában élen járó pedagó­gusoknak is. Befejezésül szín­vonalas műsorral köszöntötték az ünnepeiteket, akik közül az alábbiakban a három Arany János-díjast mutatjuk be. ARANY JÁNOS DÍJAS PEDAGÓGUSOK Több mint egy évtizede annak, hogy a Pest megyei Tanács megalapította az Arany János pedagógiai díjat. Mint minden esztendőben, az idén Is hárman részesültek ebben a megtisztelő elismerésben, amelyet — mint arról fentebb tudósításunkban beszámolunk — a megye Ceglé­den megtartott pedagógusnapi ünnepségén vehettek át. Az alábbiakban a három kitüntetett pedagógust mutat­juk be olvasóinknak. Hílázs Gézáné átnyújtja a kitünte­tést Németh László pedagógusnak (Folytatás az 1. oldalról.) ma. A pedagógusnak egyrészt benne kell élnie napjaink va­lóságában, hiszen az élet tel­jességére csak így tud nevel­ni. másrészt gondolkodásával, életvitelével jel kell keltenie a gyerekekben is a folyamatos művelődés igényét. A XIII. pártikongresszus sú­lyának és szerepének megfe­lelően foglalkozott az oktatás­üggyel, az oktatás társadalmi szerepével, az iskolai demok­rácia és a pedagógusok hely­zetének kérdéseivel, az iskola és a család kapcsolatának megerősítésével, illetve annak szükségességével. A kérdések ilyen körültekintő kezélésével SZIVET DERÍTŐ VIDÁMSÁG Szép számmal van sikeres és tehetséges ember szerte a világon, de közülük is csak kevesen mondhatják el ma­gukról, hogy nagyon sokan szeretik őket. Manhertz József né, a pilis- vörösvári 1. számú óvoda ve­zetőhelyettese ezen kevesek közé tartozik. Ne tessék azt hinni, hogy ez amolyan ünne­pi fordulat, pusztán égy Port­ré tetszetős felvezetése. Nem. Ez a legfontosabb, amit Kató néniről elmondhatok sok száz óvodás és felnőtt nevében, és azt hiszem, ez a legtöbb, amit az .ember önmaga és mások javára az életben elérhet. KÖVETKEZETES FELKÉSZÜLÉS A tollforgató ember dilem­máinak egyike, hogy vajon a teljesen ismeretlen, vagy az is­mert személyt könnyebb-e írásban bemutatni? Előbbinek minden szemvillanása új in- formáció, s képesek vagyunk-e mindezt észrevenni, ha isme­rőssel ülünk szemben? S hogy miért e rövid kité­rő? Karsay lstvánné. a Toldi Miklós Élelmiszeripari Szak- középiskola és Szakmunkás- képző Intézet felnőttoktatási és továbbképzési igazgatóhe­lyettese. Közismerten Margit néni, nem a kora miatt, ha­nem tiszteletet, megbecsülést, szeretetet indukáló pedagógu­si tevékenysége okán. S az igazi pedagógus személyisége jól tudjuk, mindenki számára mond, üzen valamit. S ha ezek közül most csak a magas hő­fokú tantárgyszeretetet, az ól- Utndó önképzést, az önmagá­val szemben felállított magas követelményszintet említjük, az csak azért van, mert a ter­jedelem korlátozott... Karsay Istvánná nagykőrö­si. Mint hozzáteszi, tősgyöke­res. Családjának minden őse e városba való. A polgári is­kola elvégzése után férjhez ment, majd — 18 évesen — a helyi konzervgyárban helyez­kedett el, mint segédmunkás. A segédmunkásnak nem könnyű a dolga, különösen nem, ha zárócsoportba kerül. A legnehezebb konzervipari munkák közé tartozik többek között például az elszedés, a lezárt, tűzforró üvegek szalag, ról való lekapkodása ... Há­rom műszakban, s hol volt akkor még a szabad szombat... Munka mellett, egyénileg ké­szült fel a szakmunkásvizsgá­ra. egy esztendő alatt. Ez csak étvágyat csinált: nemsokára a tartósító és húsipari techni­kum esti tagozatára iratkozott be. S míg iskolába járt, köz­ben érte a sorsát átformázó esemény: szakoktatónak hív­ták. — Már ekkoriban naponta néhány gyérek mellette#«'’óölt a gömbvákuumnál, a Manzini sűri tőnél, először ritkábban, aztán rendszeresebben. Bizo­nyára a véleményük alapján kértek át oktatónak. — emlé­kezik. Ahogy mondani szokás, me­netbői végezte el az újabb is­kolát, a felsőfokú techniku­mot. Eleinte csak egy-két, ké­sőbb mind több elméleti órát is kapott, majd véglegessé vált, hogy a pedagógiai tevékeny­ség emez, a gyakorlati oktatás­nál cseppet sem könnyebb for­máját műveli. A felsőfokú technikumi oklevelet főiskolai­val egészítette ki, s a műszaki egyetem műszaki tanárképző szakát is sikerrel elvégezte. S amit tapasztalatból is ál­líthatok: igen felkészült tanár. Óráin másodpercnyi üresjárat sincs. A változatos számonké­rést a precíz előadások, mes­teri szemléltetések váltogat­ják. — Alapvetően gyakorlati ember vagyok, tehát szükségét érzem, hogy a megértést elő­segítendő, valami kézzelfog­ható, vagy nemcsak száraz el­beszéléssel leírható segítséget is adjak a tanulóknak — mondja. Másutt gyerekcipőben járt még az audiovizuális szemlél­tetés, s Karsay lstvánné már diasorozatot adott az érettsé­giző kezébe: ezen mutassa be a technológiai folyamatot. Szekrényében fóliák, dobozolt diák, mozgófilmek — néme­lyiknek forgatókönyvét is ő ír­ta. Tudományos munkássága is jelentős: a napokban adja le újabb könyvének kéziratát, többnek társszerzője, lektora, s újabb megbízások várják. Pedagógusi hitvallása mentes minden fellengzős kifejezéstől: — Minden órára készülni kell, csakis így Szabad kiállni a gyerekek elé. Közéleti tevékenysége mun­kájához — ami egyúttal hob­bija is — kapcsolódik. A Ha­zafias Népfront pedagógiai bizottságának, valamint az MTESZ oktatási bizottságának a vezetője. Karsay Istvánná gondosan és következetesen műveli a pe­dagógia könnyűnek nem mond­ható mesterségét, amely töb­bek között az ilyen művelők keze nyomán lesz művészet. Kató néninek eszébe se ju­tott, hogy óvónő legyen. Ta­nítónőnek készült, szorgalom­mal és nagy elhatározással. Mindig a legjobb tanuló volt, és nem a minősítésért: egy­szerűen szégyell te volna, ha valamit nem tud, nem ismer eléggé. Természetesen nemcsak ő, az éle# is alakítgatta jövendő pályaképét: a háború alatt le­hetetlen volt Pilisvörösvárról iskolába bejárni, így édesany­ja unszolásának engedve, ott­hon folytatta tanulmányait. Itt egy jószemű pedagógus, dr. Búzás László kerek perec közölte vele: magából sokkal jobb óvónő lesz, mint tanító, ű ezt elhitte, és a pályán ma­radt. Kató néninek van egy alap­vető vonása: szeret és renge­teget tud dolgozni. Ennél talán csak az lehet jellemzőbb rá, ahogy mondja: „jrrr Az óvodában töltött bar-; minchat évnek az volt a leg-1 szebb része, amikor a gyerekek között lehettem. Sohasem fá­rasztottak és valójában egy percig sem tudtam megfeled­kezni róluk, annyira, hogy ez­zel a férjemet is teljesen meg­fertőztem. Otthon mindig megbeszéljük, kivel, mi tör­tént Akinek gyakran van alkal­ma óvónőkkel találkozni, az megfigyelheti, hogy a szemük koruktól függetlenül fiatal marad. Kató néni szeme is ilyen. Megjegyzésemre ezt fe­leli. — Meg kell őriznünk ma­gunkban a gyermeket ahhoz, hogy egyek lehessünk velük. Ma például ugyanolyan lehan­golt voltam reggel, mint ők, azt mondtam: tudjátok, mivel kezdjük a. foglalkozásit? Egy vidám énekkel. Már fújták is a Süss fel nap-ot. És most azt amit legjobban szerettek! Dal dalt követett, mindjárt más­képp indul az együttlét ha öröm színezi. Eznsn]enj|ébc5 fík&díim jeli lemző rá: a másokat is felde­rítő vidámság. Egyetlen pilla­natban változott csali az ar­ca. amikor arról beszélt, hogy — mivel nyugdíjba megy — hamarosan búcsúznia kell a gyerekéitől. Szép volt ez a könnyesen mosolygó arc, ame­lyet sokan és még sokáig fog­nak szeretni. A KICSIKHEZ KOTODIK ' j*"' * V % ' • : : tliSSlP Jakus Sándorné. a váci Ju­hász Gyula általános iskola pedagógusa nyitott, dinamikus egyéniség, a hozzá hasonlóra szokás azt mondani, hogy minden idegszálukkal a mára figyelnék. Beszélgetésünk mégis a messzi múltba kalan­dozott. — Első tanítóm, László Ká- rolyné szerettette meg velem ezt a pályát szülőfalumban, Kosdon. Csodáltam, ahogy szólt hozzánk, ahogy megfogta és a papíron vezetgette a ke­zünket. Áradt belőle az em­berség, de úgy tudott szeretni, hogy sosem tett engedménye­ket. Harminchárom éve vagyok a pályán és rendszerint első­ben vagy másodikban tanítot­tam. mert ez a korosztály áll legközelebb hozzám. A gyere­kek szeretete mindig könnyű­vé tette számomra ezt a mun­kát. Jó érzés köztük lenni, az osztályba belépni, tudni, hogv ez az én birodalmam, itt kell nyugalmas szigetet teremte­nem a tanuláshoz. A munka, mint megfigyel­tem. kulcsszó Jakus Sándorné számára és sokféle tevékeny­séget jelent: tanítást, új mód­szerek kipróbálását alkotó módon, hiszen minden oktatá­si kísérletben azt keresi, mi­vel adhat többet tanítványai­nak. Jelenti jó értelemben a közösségtől kapott megbízatá­sokat is. — Világéletemben, ahogy mondani szokás, közösségi ember voltam, elvállaltam, amit rám bíztak, mert úgy ér­zem, hozzá tartozik az ember­ség kiteljesedéséhez, hogy fel­vállaljuk mások gondjait. A korábbi években a párttitkári, jelenleg a szakszervezeti teen­dők ugyanúgy részét képezik életemnek, mint a gyerekeim problémái. Egyébként sosem választottam szét a kettőt. A munka számomra erkölcsi ka­tegória is. Ezt a felfogást sze­retném beléjük plántálni. Ki, mit tart fontosnak, az­zal egyben önmagát is jellem­zi. Jakus Sándorné az esztéti­kai nevelés szerepét emelte ki. Arról beszélt, mennyire lénye­ges a gyerekeket megtanítani arra, hogy vegyék észre a kör­nyezetükben a szépet és a jót, hogy egészen kiskorban belé­jük vésődjön: a közösséghez tartoznak. Egy kiváló pedagógustól illő de érdemes is megkérdezni, mi a hitvallása. A tanítónő ezt válaszolta: — Ha azt szeretnénk, hogy sokáig emlékezzenek ránk, és ne felejtsenek el bennünket, akkor neveljünk embert. A tanítónak megadatik az az élmény, hogy átérezheti: a kis kezek, a kérdő tekintetek mennyire rá vannak utalva Ennek átélése felelőssé teszi Az Arany János-díjasokat bemutatta: Ballai Ottó és Nagy Emőke Heti eilmtegyzet Higgyetek nekem! Reviczky Gábor (Gunti) és Babos Tamás (Gabi) a filmben Szívesen hinnék Mihályfy László, az ismert, jónevű do­kumentumfilmes első játék­filmjének (melyet Szénái Gá­bor novellájából, az íróval közösen készített forgatókönyv alapján forgatott), s e film hő­sének, bizonyos Gusztinak is. De sem a film, sem Guszti nem hagyja, hogy higgyek (higgyünk) neki. Egyszerűen azért, mert sem a film történetében, sem ama Guszti urat illetően nem ka­punk annyi információt, hogy meg tudjuk ítélni, miről és kiről van szó, egyáltalán, mi történik, kik azok, akikkel ez a nem tudom mi történik, s főleg, hogy miért történik az a nem tudom mi, a nem tu­dom kikkel. Menjünk sorjában. Adva van egy feltehetőleg budapes­ti, s feltehetőleg valahol a vá­ros belső kerületeiben lévő ház lakásában egy amolyan csa­ládszerű összeállítás: az előre- haladottan szenilis nagypapa (avagy Grósz); a két unoka, az idősebb Gabi, meg a fiata­labb Gabriella,, mindketten ál­talános iskolások; a marna, akit valamilyen meghatároz­hatatlan, de állítólag fertőző betegséggel kórházba vittek (majd onnan kiszökött, meg majd megint visszavitték), de kissé ő is flúgos (bár ez a be­tegség állítólag nem fertőző); adva van továbbá a mama fi­vére, egy törpe rattler méretű mai Harpagon; s adva van egy állítólagos apa (mert ugye kell egy apa is, még ha semper in- certus, akkor is, különben ne­héz megmagyarázni a két gye­reket). Csakhogy ez az apa ál­lítólag valahová az Óperenciás- tengeren túlra távozott. Kell tehát egy apapótlék. És ez nem más. mint ama Guszti, aki aztán leginkább adva van a filmben. Valóságos átvál­tozóművész: hol önkéntes rendőr, hol zseniális pénz­szerző, hol a semmiből is va­donatúj lakásberendezést va­rázsló bűvész, hol a saját al­bérlője, hol a nagypapa ha­verja, hol átveri az öreget, hol szerelmet vall a kissé flúgos mamának, hol elveszi felesé­gül, hol felcipel a többszörö­sen eladott lakásba (amelyben mégis ott laknak, sőt, pazarul kifestik és berendezik) egy cafkát, hol haverkodik a ti­zenéves Gabival, hol gyanúsan kedveskedik a szintén tizen­éves Gabriellával, hol rajon­ganak érte a gyerekek, hol ki­dobják a lakásból, hol ő je­lent fel másokat, hol őt jelen­tik fel — s hol felbukkan, ho! meg eltűnik, mint a film vé­gén is. De hogy honnan jött, ki ő, és merre van hazája, meg hová tűnik el a film vé­gén, arról elfelejtenek infor­málni bennünket. Persze lehetne ez a — le­gyünk smokkok, használjunk finom kifejezést — tenden­ciózus alulinformáltság egy­fajta tudatos alkotói elképze­lés is. Hagyhatná tudatosan kétségek között a nézőt, arról is, miféle család ez, arról is, ;ki végtére is ez a Guszti: szél­hámos, dörzsölt vagány, buj­káló kisstílű bűnöző, szocia­lista őrangyal, a Nagy Rend­betevő, aki előbukkan a Sem­miből, hogy hátrányos hely­zetű családokon segítsen, majd, kiscserkészi jótettei után, visz- szatér a Semmibe? De ha er­ről lenne szó, akkor is kör­vonalazni kellene a figurát. Így viszont csak egy zavarás, hézagos, követhetetlen történet hőse lett ez a Guszti. Titok­zatosság helyett csak kusza­ság, sejtelmesség, lebegtetés, a vaskos realitástól elemeit köl­tői, vagy legalábbis nem szok­ványosán mindenngpian. való­ságos légkör helyett; a kínos értetlenség dominál a filmben. S valami, efféle, a zavaros, mű- vészkedő, a filmstílusok és ne­ves alkotók nyomát követő, kidolgozatlan, szituációk .miat­ti feszengés tölti eL$ idézőt is. Nem tud híjini sem a film­nek. melyben kínlódva' "kerfelsi, miről is akarna szólni, s nem tud hinni a figurákban sein, melyekről egyszerűen nem tűd meg annyit, hogy akár velük, akár ellenük drukkolhatná.­Hogy miért sikeredett eny- nyire hézagossá, zavarossá ez a film? Pontosan nem lehet tudni — de a leginkább lu­dasnak a forgatókönyv tűnik. Lehet, hogy Mihályfy valami különös lehetőséget látott eb­ben a sztoriban (amelyben nem nehéz felfedezni Mándy Iván. Örkény István, Moldova György, Molnár Ferenc. Ten­nessee Williams és még vágy öt író — drámaíró szellemi atyaságát). Lehet, hogy azt gondolta, ez most egy nagy lehetőség valami figyelemre­méltó film létrehozására. De az is lehet, hogy mindenáron szerette volna megcsinálni az első játékfilmjét, oly sok — és sikeres — dokumentumfilm után. s mivel ez a könyv állt rendelkezésére, ebből próbált valamit kicsikarni. Ám ahho2 még nem elég rutinos játék­filmrendező. hogy ha egy for­gatókönyv rossz, müvészkedő, „lila”, ahogy a szakmai zsar­gon mondja, azt ö a rendezés­ben korrigálni is tudja. Azt lehetne mondani: isten­kém. nem sikerült egy film, van ilyen. Csakhogy az utóbbi hetekben bemutatott új ma­gyar filmek közül ez már a harmadik, amelyben valami­féle alaptalan túlkompenzált- ság, a nagyot akarásból ntű- vészkedéssé torzuló erőlködés suaárzik. És ez intő jel; a túl- fú.it léggömbök általában ki szoktak pukkadni. Halál egyenes adásban Ha az új magyar filmet túl­fújt léggömbnek tekinthetjük, akkor Bertrand Tavernier francia—NSZK koprodukciós filmjéről azt kell megállapí­tanunk: a léggömb már akkor lyukas volt. amikor fújni kezdték. A film egy tévéope­ratőrről szól. akinek egy mini kamerát építenek be a szemé­be, hogy azzal igazi cinema direct felvételeket készítsen egv híres írónőről, akivel el­hitetik, hogy halálosan beteg — így nyújtva a tévénézőknek a kendőzetlen valóságot, a ha­lált egyenes adásban. A film azpnban ebből a nya- kátékért alapötletből az égvi­lágon semmi érdemlegeset nem tud kihozni. Se nem sci- fi, se nem krimi, se nem tár- sadalombirélat, se nem a ma­nipulált tömegkommunikáció elítélése — csak egy lyukas lufi, amit fúinak. fújnak, de az istenné« se akar felre­pülni. lakács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom