Pest Megyei Hírlap, 1985. május (29. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-23 / 119. szám

v .jf. §Pé*d&B 1985. MÁJUS 23., CSÜTÖRTÖK Hogyan tanul a grúz diák? Orosz nyelven—orosz nyelvről Zsúfolásig megtelt a terem. Sok érdeklődet vonzott a Puskin Intézet munkatársaival való találkozás Még sohasem voltam tuda­tában annyira, hogy baj van az orosz nyelv oktatásával, mint éppen tegnap, amikor a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában a megye orosz szakos általános és középiskolai taná­rai találkoztak a Puskin Orosz Nyelvi Intézet kihelyezett ta­gozatának pedagógusaival. A beszélgetés ugyanis természe­tesen orosz nyelven folyt, s bi­zony két kézzel kellett kapasz­kodnom alkalmi orosz tolmá­csomba, hogy megértsem, mi­ről is folyik a szó. Pedig nyolc évig tanultam oroszul és soha sem volt rosszabb jegyem e tárgyiból ötösnél. Munkára nevelés Hasonló gondokkal küzd nyelvtanításunk jelenleg is, mint abban az időben küzdhe- tett, amikor én jártam iskolá­ba, Taisza Taraszevics docens, a filológiai tudományok kan­didátusa és Nem Zsuravljova, a pedagógiai tudományok kan­didátusa beszélt a tanároknak arról, milyen segítséget tud ad­ni a Puskin Intézet a nyelvta­nítás módszertanának javítá­sára. Taisza Taraszevics, a Szovjetunió oktatási rendsze­rét ismertette a hallgatóság­gal. A 10 osztály elvégzése után minden gyerek tovább­tanul. A műszaki pályáiba ké­szülők a szakmunkásvizsga megszerzése után a gyárakban létesített oktatási bázisokon képezhetik magukat. A mun­kára nevelést az óvodától az egyetemig minden oktatási szinten rendkívül fontosnak tartják. Ugyanilyen súllyal foglalkoznak a közösségi és az intellektuális neveléssel is. A tanterveket úgy állítják össze, hogy a technika, a tudomány, a művészet, az irodalom leg- ■ újabb eredményei ebben he­lyet kapjanak. A Szovjetunió soknemze­tiségű állam, s mint ilyen, kiemelten kezéli az orosz nyelvtanárok képzését. A nemzetiségi iskolákban a gye­rekek úgy tanulják az oroszt, mint akármilyen máa idegen nyelvet, s egy grúz kisdiák számára ugyanolyan nehéz­séget jelent például a gram­matika, mint a magyaroknak. Ázsia valamennyi köztársa­ságában élő probléma ez, amelyen csak a következetes nyelvi nevelés segíthet. Eh­hez igénybe veszik az audio­vizuális eszközöket és a vi­deotechnikát is. Rendkívül lényege® az orosz szakosok képzése, hiszen az ő tudá­suktól függ a későbbiekben, hogy tanítványaik tovább tudnak-e tanulni, érvényesül­hetnek-e. A nemzetiségi is­kolákban számos tárgyat az első három év után már orosz nyelven tanítanak. Dalok a frontról Hasonlóan nagy gond a Szovjetunióban is a tanári pálya elnőiesedése. A fér­fiakat már katonaidejük alatt igyekeznek meggyőzni, hegy pedagógiai szakot vá­lasszanak az egyetemen, és elvégzése után tanítsanak. A meggyőzésnek kétségtelenül a leghatásosabb eszköze azon­ban ott is az, hogy idén ja­nuár 1-től a pedagógusok 30 százalékos béremelést ka­pott. Alekszandr Utyasev, a Le­ningrádlból érkezett zenetör­ténész, a Szovjetunió Zene- művészeti Szövetségének tag­ja, a leningrádi zeneművész- képzés sajátosságairól szólt. Ez a főiskola sok híres _ mu­zsikust adott már a világ­nak. Itt tanult például az azóta már világhírűvé lett Kabailevszkij. Az ének szakos hallgatók érdekes feladatot vállaltak magukra, amikor el­határozták, hogy feldolgozzák azokat a dalokat, amelyeket a szovjet katonák a fronton énekeltek. Rengeteg ilyen dalt gyűjtöttek már össze, s egy lemezt is megjelentettek, a Háborús évek énekei cím­mel. Ezek a dalok azonban nemcsak a háborúról szól­nak, hanem mindazokról a gondokról is, amelyek a fia­talokat foglalkoztatják. Lemez és dia A zeneművészet fejlődésé­nek a Szovjetunióban nagyon sok fajtája' van. Más-más a különféle városokban és más a nemzetiségi területeken, hi­szen minden zeneszerző fel­használja saját környezete, né­pe folklórját. Ezért olyan sok­színű napjainkban is ennek a hatalmas országnak a zenéje. Nelli Zsuravljova számos ötletet adott az orosztanárok­nak, hogyan segíthetik a nyelvtanítás hatékonyságát. Figyelmükbe ajánlotta az Orosz nyelv külföldön című folyóiratot, amelyet a világ minden részén tanító orosz nyelvtanárok kérdései alapján állítanak össze. Rendszeresen foglalkozik az újság módszer­tani problémákkal és dia­vagy lemezmellékletei is van­nak. Mint mondotta, ő maga harminc éve tanít, s az a ta­pasztalata, hogy úgy eredmé­nyes a munkája, ha minél több szemléltető eszközt vesz igény­be. Mind módszertani, mind egyéb szempontból szívesen segíti a Szovjet Kultúra és Tu­domány Háza, valamint a Pus­kin Intézet a magyar pedagó­gusokat. Rendelkezésükre áll a könyvtár, a hanglemeztár és a nyelvi laboratórium is. Körmendi Zsuzsa A vasverö A teremtő ember példája a Kalevala hőse, a „vasve­rő llmarinen”. Igazi mű­vésze munkájának. Megpu­hítja, célja szerint idomít­ja a vasat, mindenféle szerszámot, eszközt készít belőle, meg új feleséget is kovácsol aranyból, ezüstből maganak. Az alkotó akarat számára alig van lehetet­len, de mégis vannak hatá­rai: ezek az anyag és az alakító módszerek., a tech­nika törvényei, amelyek ismerete nélkülözhetetlen a vaskovácsolás művészeténél is. Lehoczky János ezt a nagy hagyományú mester­séget a szakma doyen ja, a klasszikusként tisztelt Bie­ber Károly iparművész ko­vácsműhelyében sajátította el, majd öt évet töltött a szentendrei Ferenczy Ká­roly Múzeum régészeti tár­gyainak restaurálásával és konzerválásával. 1964-ben alapította meg műhelyét Szentendrén, ahol azóta ön­állóan dolgozik. A negyvenes évei elején járó művész életművének fontosabb része az épüle­tekhez kötődik. Kapuk, ke­rítések, portálok, térelvá­lasztók, cégérek Budapes­ten; többek között a Hil­tonban, az Állami Népi Együttes színháztermének előcsarnokában, a Csepeli Vasmű főbejárata előtti té­ren, de inkább a fővároson kívül, az ország legszebb, leggondozottabb városai­ban: Kőszegen, Szentend­rén, Visegrádon, Móron ta­lálhatók. Egyszerű, feszes ritmusban ismétlődő for­mái friss életet lehelnek a zord szépségű, a tűz erejét őrző anyagba, és eleven mozgást kölcsönöznek az épületnek, feloldva a mo­dern világra jellemző, me­rev, derékszögű falak dik­tatúráját. Ezeknek az elkészült munkáknak egyes részle­tei, fotói, tervei láthatók június közepéig a békési Jantyik Mátyás Múzeum­ban. P. V. Hf.tt filmtegyzet Flashdance Jelenet a Flaahdance című filmből Taisza Taraszevics előadását nagy érdeklődéssel hallgatták a pedagó­gusok Erdős! Agnes felvételei Nyelvóra naponta A halásztelki általános isko­lában az orosz nyelven kívül németet és franciát is taníta­nak. A franciát első osztálytól kezdve oktatják az egész napos osztályban, melyben minden­nap van testnevelési óra is. ■ Tv-FIGYELŐ' Idegenforgalom. Rend. kívüli adásnapot tartott hét­főn a televízió — a gyermek- műsorok és gyermekfilmek kőszegi szemléjén szereplő munkák vetítését kezdték meg ezen a délutánon —, és ha az esti program nem is szolgált valami rendkívüli szenzáció­val, azért arra igazán jó volt, hogy egyrészt tájékozódjunk, okosodjunk, másrészt meg kel­lemesen szórakozzunk a vá­ratlanul felvillanó képernyők előtt. Nos, ami az ismereteink gyarapodását illeti, arra a Hat­vanhat című szavazösdi adott alkalmat, amely nyilvános esz­mecsere ezúttal az idegenfor­galmat választotta témájául. Bán János műsorvezető-szer­kesztő vendégeként dr. Megy- gyes István, az Országos Ide- genforealmi Hivatal vezetője állta a*stúdió vendégeinek kér­désostromát, és foglalta össze mindazt, amit a mostanság oly divatos ország-, világjárás tár­gyában tudni érdemes, sőt kell. Ami mondandójának lénye­geként oly megnyugtatóan ha­tott: mindenféle fals jóslatok és rossz előjelek ellenére igen­is tovább turistáskodik a vi­lág. A modern kor nagy nép- vándorlásának lendülete egyál­talán nem hagyott alább, leg­feljebb ha némely útirányok módosultak. vagv bizonyos szokások formálódtak át Ami minket, magyarokat il­let mi sem maradunk ki a helyváltoztatásnak eme gya­korlatából. Tavaly például ke­reken ötmilliónyi hazánkfia kezeltette útlevelét valamelyik határállomáson. Közülük 620 ezren nyugati országokban jár­tak. (A hazai lakosság fő úti­célja egyébként változatlanul északi szomszédunk, Csehszlo­vákia.) Legalább ennyire örvendetes tény — financiális okok miatt még örvendetesebb —, hogy mind többen és többen for­dulnak meg itt, a Duna, Tisza táján. A múlt évben már 13 és fél milliónyi vendég top­pant be hozzánk, és a jelek szerint ez a tetemes szám az idén még tovább fog gyara­podni. (Igaz — és ezt kozme­tikázás lenne elhallgatni —, nem mindegyik határátlépő­ből lesz szálláskereső is. Akik nem csupán átutaznak hazánk földjén, hanem legalább egy­szer itt is éjszakáznak, azok száma az említett időszakban nem érte el a 9 milliót.) Megszokhattuk már. hogy a Hatvanhatban pikáns, sőt oly­kor egészen merész kérdések is elhangzanak. Ezekből — bi­zonyíthatja bármely előfizető — most sem volt hiány. Az egyik kérdező például azt tu­dakolta. hogy nem tervezik-e bevezetni határainkon belül az úgynevezett kettős árrend­szert. Vagyis azt a gyakorla­tot, hogy az idegenforgalmi szolgáltatásokért a vendég nyil­ván többet fizet, mint a hazai állampolgár. Ilyesmiről szó sincs! Ahogyan most nem él­nek, a jövőben sem szándé­koznak élni ezzel a megkülön­böztetéssel. Más: nagyon soka rosszul képzett, más nyelve­ken még csak nem is dadogó idegenvezető — mikor szaba­dulnak meg végre ezektől ?! A válasz: amint lehet. Űjabban már csak jól képzett, legalább középfokú nyelvvizsgával ren­delkező jelentkezőkkel tár­gyalnak e fontos és még fon­tosabbá váló szakma rangjá­nak védelmében. ötven percig tartott ez az egyáltalán nem játszadozás jellegű kérdezz-felelek játék, és amikor vége szakadt, ki-ki jó érzésekkel tápászkodhatott fel ülőhelyéről, hiszen tapasz­talhatta: minden gondok el­lenére jó éveket zárt, és re­mélhetőleg még jobb eszten­dőket hagy majd maga után az idegenforgalom. Magyaror­szágot — s ezt kell igazán meg­becsülni — mindenekelőtt jó hangulatáért keresik fel any- nyian. őrizzük hát é* suga- razzuk minél tovább ezt a va­lóban vonzó közérzetet. A llétfŐi különkiadás má­sik — szórakoztató — látvá­nyossága a Mozart-zenére szer­zett Mirandolina című dalos­muzsikás játék volt. Minden kockáján ott vibrált a közre­működők őszinte igyekezete, általános jókedve. Amit ritkán tapasztalni: ebben a többszö­rösen átírt, újraszabott Gol- doni-víqjátékban a szereplők égész serege jól érezte magát ígv aztán az előfizetők is rá tudtak hangolódni erre a Fé­lix László rendezte önfeledt vigasságra. Akácz László Némi szómagyarázatot Igé­nyel ennek az új amerikai filmnek a címe. Fotósok jól ismerik a kifejezést: flashlight. Magyarul (?) ezt vakunak ne­vezik, bár van rá egy jó sza­vunk: villanófény. Nos, az an­gol flashlight mást is jelent: azt a színpadi világítási effek­tust, melyet mi megint csak jó magyar kifejezéssel sztro- boszkópként ismerünk. Azaz: egy erős fényű reflektor gyors villogása olyan hatást kelt a színpadon, mintha a mozgások fázisaikra bomlanának. Vala­miféle furcsa lassított filmha. tást lehet elérni ezzel a fény- trükkel. mely egyszersmind az irrealitás, a valóságfölötti le­begés érzetét is kelti. Tovább elemezve: a flashdance, már most olyan táncot jelent, me­lyet ezzel a villanófénnyel vi­lágítanak meg. De van egy mö. göttes jelentése is: olyan tánc, mely valósággal villámgyors, és villámfényesen tehetségesen előadott. A flashdancer pedig az a táncos, aki rakétaszerűén tűnik fel, felvillan, mint a va­ku fénye. . Adrian Lyne rendező filmje egy ilyen flashdancerről szól, aki flashdance-ot táncol. Ért­hető, ugye? A filmnek viszont nem ez a szófejtés a lényege, hanem az. amit úgy szoktunk nevezni, hogy hollywoodi karriertörté­net. Ez közelebbről azt jelenti, hogy a szegény, ámde tehetsé. ges kis Senkiből sok-sok ne­hézségen át Valaki lesz. Értet­lenség, gonoszság, ármány és félreértések dacára, Senki be­fut a karrierért folytatott nagy versenyben, megnyílnak előtte a kapuk, és belőle is akkora sztár lesz, mint akiket addig csak félve csodálni mert. Ezúttal egy táncosnői kar­rierről szól a mese. A világ­szép. s mindössze tizennyolc esztendős Alex nappal hegesz­tőként (!) keresi a kenyerét, de munka után hazakerékpározik egy lerobbant raktárépületben berendezett lakásába, ahol is átvedlik, s esténként egy har­madosztályú mulatóban lép fel más lányok társaságában (akiknek a foglalkozásáról saj. nos nem túl sok információt kapunk, de annyit 'biztosra ve­hetünk. hogy ők nem hegesz­tőnek, sőt). Alex — mint kol- léginái is — táncol. Sosem ta­nult táncolni, mégis nagyon tud. Azt a stílust műveli, me­lyet talán a kifinomult disco és a szolidabb break kombiná­ciójának lehetne nevezni. De Alex. a világszép hegesztőlány (és biciklista) karrierről álmo­dik. Balettot akar táncolni a nagy, fényes, pompás operában. El is megy, hogy felvételire jelentkezzen az amerikai nagy" város (Pittsburgh) balettinté­zetében, de amikor azt látja, hogy itt minden lány spicc­cipőben és tüll-tütüben van, 6 meg hegesztőbakancsban és fiarmerpufajkában, valahogy nem érzi igazán otthon magát, és egy picit elbizonytalanodik. Ámde jő a jóvágású hegesztő- főnök, aki nemcsak jóvágású, hanem jó a szeme is, és meg­látja Alex pufajkája alatt is a tehetséget. S mivel merő vélet. lenül (ez a véletlen minden jobb karriertörténetben fontos szerepet játszik) a főnöknek ha­verja a balett felvételi bizott­ság elnöke, elintézi, hogy Ale- xet a bakancsok és a pufajka ellenére is megnézzék. így is történik, s Alex ezúttal, rend­hagyó módon, nem hegesztősze-. relésben lép fel a bizottság előtt, hanem egy kevéssé tehe­tős aerobic-tanárnőnek álcázz? magát. Bedob egy óriási disco- break táncot, és ezzel meglá­gyítja a felvételi bizottság ke­mény szívét: tagja lehet a ba­lettnak. Hogy aztán ezzel a disco-breakkel mihez kezd majd A hattyúk tavában, azt ne kérdezzük. Ja, és kpzben volt egy igaz! flashdance jelenete is a mula­tóban, és kiráncigálta a barát, nőjét is a sztriptízbárban már szépen beinduló karrierjéből, és lefeküdt a főhegesztővel is, bár akikor még nem tudta, hogy a főhegesztőnek protek­ciója van a bizottságnál. De most már mindegy. Fő a kar­rier. Az meg megvan neki. Valaha azt mondták az ilyen történetre: smonca. Ami nagy­jából annyit jelentett, hogy vacak E kifejezés a Flashdan­ce esetében túlértékelésnek tűnne, így ne is használjuk. Inkább csak annyit mondjunk, hogy a film (?) valahová a John Travolta-íé\e Szombat esti láz és a Pomádé környé­kére illeszthető be. de azoknál sokkal kevesebb benne a jó zene és a jó tánc. Jennifer Beals, Alex alakítója, csak­ugyan szép, de táncolni nem tud ezért egy Maríné Jahan nevű francia táncosnő ropja helyette. Ez sem lenne baj, mert Marine valóban tehetsé­ges A baj mindössze annyi, hogy ez a film szupergiccs. a hollywoodi karriertörténetek közt is gyönge és rossz, és még a maga műfajában sem az iga­zi, hiszen ezt a filmre vitt vi- deo-clipet azóta már überelték a sikerültebb friss termékek, a Breakdance, vagy a legesleg­újabb nagy sztárral. Prince- sze! forgatott Bíbor eső. Ezek­ben az a többlet, hogy a bár­gyú karriertörténetet már ei. hagyják, csak a zene és a tánc tölti ki a filmet. A műfaj job­ban vállalja önmagát, s nem akarja a híg limonádét márkás pezsgő vagy Napoleon-konyak gyanánt eladni. Madonna, milyen csendes az este Groteszk mese egy kissé ütő. dött, kissé életidegen, kissé kétbalkezes olasz fiúról, bizo­nyos Francescóról. akit az olasz film nemrég felfedezett fiatal komikus színésze. Fran­cesco Nutí játszik. Francesco őseit Chaplin, Jacques Táti. s talán Woody Allen körül , kell keresni, ök honosították meg a „még az ág is húzza” kisembe.r típusát a filmvásznon. Nuti figurája annyiban különbözik tőlük, hogy jellegzetesen olasz, így benne van az itáliai elődök néhány alapvonása is: Toto, Alberto Sordi vagy — nagyon messzire visszamenve —■ á commedia dell’arte mindig pórul járó komikus kisember- alakjának jegyei is. A film Francesco egJr napját meséli el, sok fanyar, néhol már-már bölcs humorral, szellemes dia. iógusokka! és valamiféle szo­morú. rezignált reménytelen­séggel. lakács István

Next

/
Oldalképek
Tartalom