Pest Megyei Hírlap, 1985. május (29. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-20 / 116. szám

NAGYKOROS! xJtíría A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 116. SZÁM 1985. MÁJUS 20., HÉTFŐ A kezességi élet szabályai Értékrendek, fekete foltok Rendre grimasszal válaszol az idő ama botcsinálta jósok­nak, akik nem átallották neha- néha megkongatni a vészha­rangot a brigádmozgalom fö­lött. Még középvezető beosztá­sú emberek között is élt ki­mondva vagy anélkül — ma sem veszett ki teljesen — az a ieielőtlenüi, csak egyes nega­tív jelenségekre alapozott vé­lemény. hogy a kollektiviz­musnak ez a formája haldok­lik. Az óvatosabb bölcselkedők is minimum gyökeres szerve­zeti, irányításbeli változásban látták jövőjét. Nos, hosszas magyarázatot igényelne, miért is tarthatatlan mindkét álláspont — képvise­lőik talán éppen e miértekről feledkeztek meg —. de úgy hiszem, enélkül is megle­szünk, elegendő ellenpéldát produkál napról napra a való­ság. Azt azonban el kell is­mernünk, a tartalom nélküli, csak nevükben létező, vagy kérészéletű brigádokra is akadt itt-ott példa, nem éppen a legfényesebb tanulságát ad­va a jó közösségi életnek. Mégsem ezek voltak a jellem­zőek, csupán jelenségek, a tendenciát mindvégig a moz­galom erősödése jelentette, no­ha az koránt sem volt min­denhol töretlen. Mint ismeretes, új kormány- szintű határozat is született annak érdekében, hogy az ominózus fekete foltok is el­tűnjenek végre, munkaköri- erkölcsi kötélességükké téve a vezetőknek támogatni, segí­teni a kollektívákat. A gya­korlat azóta több helyen bebi­zonyította, hogy szükség volt e kényszerű lépésre, főleg azon területeken, ahol sokadrangú kérdésként szerepelt a brigád­mozgalom fejlesztése, patro- nálása, de igen jó hatással volt az e vonatkozásban pozitívu­mokat felmutató munkahelye­ken is. Természetesen hiba lenne azt állítanunk, hogy az azóta eltelt rövid idő alatt kizáró­lag az intézkedések hatására történtek a kedvező változá­sok, azt meg főleg nem mon­danám, hogy mindenhol egy­formán jellemző. Végtére is a közösségi életet többnyire szubjektív erők szabályozzák. De tény, hogy több az ered­mény, mint korábban. Még látványos fejlődésre is találunk példát — messzire sem kell menni keresni —, s ami örvendetes, éppen a- me­zőgazdaságból, ahol állítólag mindig alacsony szinten stag­nált úgy áltaiában a brigád­mozgalom. Az adottságok, a jelleg, és még seregnyi indok sorakoztatható fel a bizonyít­ványt- megmagyarázni, bár meddő erőfeszítés, hiszen akármilyenek a körülmények, a tenni akarás, a szemlélet, az összetartás a meghatározója a számszerű szervezettségnek, a közös munka minőségének. Vegyünk tehát egy példát, amihez nem fűzünk kommen­tárt, mert önmagáért beszél. A Mészáros János Termelőszö­vetkezetben 7 évvel ezelőtt még mindössze 2 brigád léte­zett. 1983-ban már 12, a leg­utóbbi értékelés 18 kollektíva munkáját foglalta magában. Ez a szám a tavaszon még eggyel nőtt a kertészeti ágazat új brigádjának belépésével. A rosszhiszemű várakozás­sal ellentétben a lakatos-for­gácsoló üzem szakcsoporttá való alakulása sem okozott visszaesést, az ottani 3 brigád ma is elismerést érdemlő szin­ten tesz eleget napi feladata mellett a mozgalom követel­ményeinek. Holló Ferencné közgazdasá­gi csoportvezető, aki egyben a brigádverseny bizottság elnöke, más termelőszövetkezetekben látott-hallott tapasztalatok alapján összegez, amikor meg­állapítja: náluk nincs mély­ponton a brigádmozgalom. Az eredmények láttán kissé tar­tózkodónak tűnik a megfogal­mazása, hiszen az idén kiosz­tott 3—3 arany, ezüst, és bronz fokozat tartalmas mun­kát sejtet, de a frissiben ala­Anyakönyvi hírek Született: Vikartóczky Mik­lós és Kovács Katalin: Janos; Veszprémi István és Kollár Erzsébet: Szilvia; Búzás Fe­renc és Mészáros Piroska: Tibor és Ferenc; Varga Ist­ván és Tömöri Éva Zsolt ne­vű gyermeke. Névadót tartott: Zentner László és Tolnai Edit: László nevű gyermekének. Házasságot kötött: Fülöp Sándor és Tóth Katalin; Sza­bó Lajos és Palásti Sarolta; Devosa Sándor és Forgó Eri­ka; Agg András és Sípos Má­ria; Szabó Sándor és Kovács Éva. Meghalt: Laza Béláné Fara­gó Julianna (Ifjúság u. 14.); Beke Ambrus (Báthory u. 6/b); Urbán István (Vadas u. 13.); Bakos Lászlóné Kalmár Má­ria (Kassai u. 37.); Kovács Istvánná Balogh Julianna (Balia G. u. 30.); Galamb Fe­renc (Ady E. u. 16.); Mézes Pálné Banka Eszter (Tormás u. 25.); Kovács István (Szol­noki u. 17.); Szabó Sándor (Balia G. u. 33.); Kemenczés Ferencné Plangár Terézia (Ady E. u. 12.); Monda Mik­lós (Tompa u. 13,). kult .kollektívák is megszol­gálták az elismerést, jóllehet az érdemeket, címeket csali évek munkája során tudják kiharcolni. (Talán e gyakorlat helyességén is érdemes lenne meditálni.) A Csipö Ferencné vezette 13 fős Dobó Katica brigád tevé­kenységét kiválóra értékelték a szövetkezetben. Unalmas volna felsorolni, mit tettek ezért az asztalra. Holló Fe­rencné összegzése is elegendő, vagyis maradék, nélkül teljesí­tették mindazt, amit a szocia­lista módon élni, dolgozni, ta­nulni feltételei tartalmaznak. Ennek skálája pedig igen szé­les, hiszen a napi munka mel­lett jutott arra is idő, hogy a megfáradt emberekről gondos­kodjanak, vagy tudást frissí­tő vetélkedőkön vegyenek részt:. Hogy éves munkájuk­ban mi az igazi érték, azt ne­héz meghatározni, a fontossági sorrendet mindig a körülmé­nyek állítják fel. Manapság nem szorul külö­nösebb magyarázatra, ha a brigádnapló szűkszavúan be­szél a közös kirándulásokról, szórakozásokról. A gazdasági munkára irányuló mind több vállalás megadja rá-a választ, ez a szempont mostanában nagyon felértékelődött. Nem­csak náluk, minden brigádnál. Az országos hústermelési versenyben 1983-ban a 2. he­lyezést érte el a szövetkezet, tavaly pedig a különdijat kap­ta meg. Amikor az eredmé­nyek között szóba került ez a példa, nem tartottuk szüksé­gesnek részletezni, kik osztoz­nak az érdemen. Féltünk attól is, hogy kimarad valaki. Kü­lönben is róluk, valameny- nyiükről szól ez az írás. Miklay Jenő Alaposan felkészültek Szakmunkásverseny A konzervipari szakmunká­sok versenye után — amiről annak idején e hasábokon hírt adtunk — a napokban a gyár 3 másik szakterületének fiatal képviselői adtak egymás­nak találkozót, hogy összemér, jék tudásukat a szakmai, po­litikai és általános műveltség vonalán. A személyzeti osztály és a KISZ-bizottság által közösen rendezett vetélkedő most a villanyszerelők, lakatosok és a forgácsolók között zajlott, ko­moly erkölcsi és anyagi elis­merést tartogatva a legjobbak­nak. Nem ok nélkül, hiszen igen alapos felkészülésről kel­lett nekik is számot adni, az értékelők utólagos véleménye szerint valamennyien kitettek magukért. A villanyszerelők versenyé­ben Abonyi László jutott az első helyre, Kára Sándor a la­katosok közül került az élre, a forgácsolók győztese pedig Székelyhídi József lett. Hár­man tehát a Szakma ifjú mes­tere kitüntető cím újdonsült tulajdonosai, a munkahely pe­dig ráadásként 3-3 ezer forint jutalommal méltányolta szép eredményeiket. Zöld orvostudomány Méltó megemlékezés Vándorgyűlés A napokban úttörőmozgal­mi vándorgyűlésnek adott otthont a művelődési köz­pont: Dél-Pest megyéből, Ceg­léd, Dabas, Monor, Nagykáta és városunk úttörőzésben ér­dekelt szakemberei, tisztség­viselői gyűltek össze, hogy nagyszabású tervet készítse­nek a közelgő negyven esz­tendős úttö rémült méltó meg­ünnepléséről. Kovács Ambrus javaslata alapján a vándorgyűlés Var­ró Dénes nevét vette fel; az elnökségben helyet foglalt Tóth József, a megyei úttörő­elnök. Rakó József, az Irány­tű főszerkesztője, Germán Istvánná, városi úttörőelnök. A tanácskozás tulajdonkép­peni témája és célja is egy­ben a tervezett dokumen- tumköíet megjelentetése. s abba megemlékezések írása adta. A részvevők hasznos ötle­teket, újabb szempontokat, felhasználható dokumentumo­kat ajánlottak a szerkesztők figyelmébe. AHOL megszűnik az or­vostudomány hatása, és mar nem hatnak a gyógy­szerek —, mindent meg­próbálunk a gyógyítás ér­dekében, és az utóbbi években kissé háttérbe szorultak a „vegytiszta” gyógyszerek. így alakult, hogy a gyógynövények re­neszánszát éljük. Világ­szerte fokozódik az érdek­lődés azoknak a hagyomá­nyoknak kutatása iránt, a melyeikkel ndnden nép rendelkezik a betegségek gyógyítása terén. Hiszen az emberiség egész történel­me folyamán a növények képezték a kezelés alapját. Csak a XIX. század köze­pén kezdtek a gyógyászat­ban olyan vegyületeket al­kalmazni, melyek a termé­szetben nem léteznek. A magyar népi orvosiás is rendkívül gazdag ismeret­tel és tapasztalatokkal ren­delkezik a gyógynövények­kel való gyógyítás (a flto- terápia) terén. A gyógynövények a ter­mészet kiapadhatatlan for­rásai. Amikor a szinteti­kus gyógyszerek betörtek, az orvosok azt hitték: ezek most már minden bajt or­vosolnak. A gyógyszertá­rak dugig teltek vegytiszta, mesterséges készítmények­kel, de lassacskán bebizo­nyosodott, hogy mennyire értékesek a gyógynövé­nyek, sőt bizonyos terüle­teken kifejezetten jobbak a szintetikus szereltnél, me­lyeknek egyre több, többé- kevésbé súlyos mellékhatá­sa derült ki. Napjainkban például sok a krónikus, el­húzódó betegség, mely éve­ken át tartó gyógyszersze­dést igényel. Ez pedig rit­kán jár mellékhatások nél­kül. A gyógynövényeknél viszont nincs mellékhatás. Nem elhanyagolható az sem. hogy sok embernél egyre gyakoribb a bizo- nyosíajta kémiai szerekkel szembeni érzékenység, az úgynevezett allergia. A gyógynövényekkel való gyógyítás gyakran kétség­be nem vonható előnyt je­lent a modern gyógysze­rekkel szemben. A növé­nyek biológiailag aktív anyagai úgyanis egy élő szervezet termékei, ezek nagy részét tehát az embe­ri szervezet természeteseb­ben olvaszthatja magába, illeszti anyagcseréjébe, mint a szintetikus, gyári szereket, melyek végső so­ron számára idegen anya­gok. A jövő fejlődési irá­nya, hogy minden terüle­ten előtérbe lép a termé­szethez való visszafordu­lás. És ennek jegyében egy sokkal természetesebb or­vostudomány alakul ki. A zöld orvostudomány kor­szaka már el is kezdődött. Félreértés azonban ne essék. A természetes — naturista és a klasszikus gyógymód azonos cél felé tart. Együttműködésük szükséges az egészség meg­őrzése, illetve visszanye­rése — a gyógyítás érde­kében. A szintetikus (gyá­ri) és a természetes (nö­vényi) gyógyszer nem ki­zárja, hanem hasznosain ki­egészíti egymást. Mennyi­vel kedvezőbb tenne, ha például egy-egy meghűlés esetén a már bevált gyógy- teával (kamilla, hárs, bod- zavirág, csipkebogyó) kú­rálnánk magunkat, és feles­legesen nem terhelnénk szervezetünket gyógysze­rekkel. FÖLDÜNK növényfajai­nak száma több százezres nagyságrendű, ugyanakkor a növényekből eddig elő­állított anyagok száma csupán néhányszor tízezer, de még ezek közül is csak pár száznak ismerjük kel­lőképpen a biológiai érté­két és gyógyhatásút. A nö­vényvilág tehát még óriá­si tartalékokat rejt magá­ban a gyógyítás, az ember számára. E. É. Mozijaim A nagyteremben Túl nagy rizikó. Színes, szinkronizált amerikai ka­landfilm. (14 éven aluliaknak nem ajánlott!) Előadás 6 és 8 órakor. A stúdíóteremben A matróz, a kozák és a ha­miskártyás. Színes, szinkroni­zált szovjet kalandfilm. Amit tettek, abban hittek IACI JELENTES A hét végén igazi nagy ta­vaszi piac volt, élénk forga­lom mellett. Rengeteg papri­ka, paradicsom, görög- és sárgadinnye, valamint virág­palántát árultak. A palánták szála 3—4, a dinnyéé 4—5 fo­rint volt. A baromfipiacra sok előnevelt és már rántani- vaió csirkét hoztak. Megje­lent az új burgonya 30—35 forintos árral. A háztáji szemestermény- piacon a morzsolt kukorica literjét 7, a búza és az árpa literjét 6, a napraforgómagét 12—15 forintért mérték, a ve­tő-burgonya eladhatatlan volt. A gyümölcs- és zöldségpia­con az alma 10—18, a héjas dió 34, a dióbél 150, a szamó­ca 100—120, a köleskása 40, a paradicsom 100, az uborka 36—45, a karfiol 50, kelká­poszta 30, a fehérkáposzta 20, a sárgarépa 10—12, a gyökér 18—20, a vöröshagyma 10, a fokhagyma 30, a hagyma cso­mója 3—4, a retek csomója 2—6, új sárgarépa csomója 8, a piszke literje 10, karalábé darabja 8, a saláta 2 forint volt. A baromfipiacon a tyúk párja 200—280, a vágócsirke 140—180, az előnevelt négy­hetes csirke darabja 30, az öthetes 50 forint volt, a na­pos csirke darabja 12 fo­rintért árulták. A tyúktojás darabja 1,80 forint volt, a kereskedők 1,40 forintért vet­ték. A felszabadulás után, mint városi alkalmazott kerültem kapcsolatba olyan emberek­kel, akik a megalakult poli­tikai pártok, a szabad szak- szervezetek vezetőségéhez tar­toztak. Ezek leginkább velem egykorúak, vagy egy ember­öltővel idősebbek voltak. Megnyugodni nem tudó A Magyar Kommunista Párt helyi szervezetében tevé­kenykedő, kórsabb, tekinté­lyesebb, magatartásban hatá­rozottabb, biztonságot és el­szántságot tanúsító személyek közé tartozott a három Vágó fivér: László, Imre és György. Nem voltak ők elméleti szak­emberek, de amit tettek, an­nak az igazságában hittek. A szegény napszámos pa­raszti élet korán a nyakukba szakadt, mert apjukat valaki egy este, lámpagyújtás után az ablakon keresztül orvul agyonlőtte. Soha nem derült ki, hogy ki tette. A sorsában megnyugodni nem tudó em­ber halála után, a bánom: si­lány homokon a sok munka mellett is tengődő -család sor­sa még nehezebb lett. A há­rom fiút a nyomorúság ed­zette forradalmárrá. Közülük a legidősebb László volt. Vágó László Nagykőrösön, 1886. február 22-én született Cselédeskedett, majd amikor felserdült, napszámba járt. Megismerkedett a hajnali em­berpiacokkal. A gazda ezeken fogadta föl a kapás, kaszás munkásokat. Vágó Lászlóval közelebbi ismeretségbe 1946- bam kerültem, mikor tagja lettem a pártbizottságnak. Ha alkalom nyílt, elbeszélgettünk a szegény paraszti sorsról és a szegényparaszti munkáról, mely soha nem volt állandó. Kezdődött a szőlőnyitással, metszéssel, veteményezéssel, haraszoiással, majd a perme­tezés, kapálás, lűkaszálás, az aratás, cséplés következett. Ősszel krumpliszedés, kukori­ca, répa felszedése zárta a mezei munkát. Amikor a sző­lő levele lehullott, a szőlők ta­karása jött, és amikor az er­dő is ledobta a lombokat, az erdővágás következett, télen az erdőritkítás, majd a tuskó- zás után kezdődött minden eiölrőiL Fél sor fog A helybeli parasztság az olvasókörökben jött össze. A szegényparasztok a Mezei Munkás Önképző és Olvasó Egylet és a Felszegi Gaadász Olvasó Egyletben találkoztak. Nem volt ismeretlen közöttük a parasztmozgalom sem. Vár- konyi István Független Szo­cialista Pártjáról nemcsak tudhattak, hanem ismerték annak célkitűzését is. A párt lapja a Földművelő is ismert lehetett a parasztság körében. A földkérdés a nagykőrösi szegényparasztot is ugyanúgy érdekelte, mint az ország más részében élőket. Az első világháború idején Vágó László a szerb frontra került. Itt megsebesült és fel- gyógyulása után a katonai egészségügyhöz osztották be. Az őszirózsás forradalom ele­jén tért haza fegyveresen. No­vember első napjaiban a vá­rosban kitört zavargások és fosztogatások elfojtásában Imre öccsével részt vett. A rend helyreállítására megalakult a nemzetőrség, amelynek tagja lett. Ez a szervezet a tanácshatalom idején vörösorségge alakult, s ennek is tagja lett. Nemcsak a 60 tagú tanácsnak, de a 20 tagú direktóriumnak is tagja. A Tanácsköztársaság bukasa után letartóztatták. Az egyik rendőrbiztos a vörös zászló rúdjával arculü'tötte és kitör­te fél sor fogát. A többi fo­gollyal együtt Kecskemétre a törvényszék fogházába került. November első napjaiban Francia Kis Mihály emberei­vel betört a fogházba és őt kirángatták a fogdából, hogy Orgoványon kivégezzék. Mi­vel azt mondta, hogy ó nem politikai fogoly, hanem lólo­pásért van rabságban, ezért visszaengedték. A törvényszék előtt az urak és a papok el­leni izgatással vádolták, de kellő bizonyíték hiányában nem ítélték el. Hazatérve rendőri felügyelet alá helyez­ték. Ezután ismét szegénypa­raszti munkát folytatott. A második világháború kitörése­kor már 60 éven felül volt, így a felszabadulást itthon ér­te meg. Az MKP már 1944 decemberében megalakult. Akik művelik Még ebben a hónapban be­lépett tagjai sorába. A veze­tőség elnöknek választotta, mint volt 19-es párttagot, a parasztság harcának kipróbált idős alakját. Az Ideiglenes Nemzetgyűlésen ő képviselte városunkat harmadmagával’ Patonai Elekkel és Tordai Lászlóval. A szabad szakszervezetek _______ ___ sz akmánként és foglalkozás- ISSN 0133—2703 (Nagykőrösi Hírlap) nemenként alakultak. így ala- .................... — kult meg a Földmunkások és ‘Kisbirtokosok Országos Szö­vetsége helyi csoportja is. amely a szegényparasztságot fogta össze. Ennek a szerve­zetnek az ól,éré is Vágó Lász­ló került Harsányt Ferenc titkárral. 1945 márciusában a Föld­igénylő Bizottságnak. is Vágó László lett az elnöke. Boldog volt, hogy megérhette ezeket az időket és tevőlegesen részt vehetett abban a munkában, amely egykor csak álom volt. Azoknak oszthatta a földet, akik azt megművelik. Nagy esemény zajlott le a városban 1946. március 15-én. Felvonult a nagykőrösi föld­höz jutott parasztság, a tetét- leniek is ott voltak. Az akko­ri 3 ezer párttag is kivonult. A jelszavuk: Földet vissza nem adunk volt. A menet élén a vezetőség, köztük Vá­gó László menetelt. Az elnöki tisztségről 1947- ben mondott le. Különböző bizottságokban még munkál­kodott, de 1950 után már mint egyszerű párttagot lát­tuk a május elsejéken felvo­nulni. Amint múlt az idő, egyre jobban öregedett és a lelki egyensúlya megingott. Csak segélyt kapott Amikor a tormási város­rész épült, juttatott szőlőjét és házát kisajátították. A felesé­ge meghalt és a fiatalabb lá­nya támogatására szorult, amikor dologképtelen lett. Nyugdíja nem volt, 250 fo­rint segélyt kapott. Mozgalmi múltja jutalmául megkapta a 19-es emlékérmet és a Munka Érdemrend arany fokozatát. Nyolcvanhárom éves korá­ban, 1969. január 30-án halt meg. Dr. Baianyi Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom