Pest Megyei Hírlap, 1985. május (29. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-15 / 112. szám

1??5. MiJUS 15., SZFRDA kiírtán Tápíószefei tervek Urak öröme volt egykor Van egy furcsa közhiedelem, miszerint a vidéki emberek nem kedvelik annyira a stran dolás örömeit, mint a nagyvá­rosok lakói Régen, amikor falvak még a legcsekélyebb kommunális ellátásnak is hí­ján voltak, ennek a hitnek na gyón is valóságosak voltak a gyökerei. Ma már azonban egyre többször olvasni, hallani ar­ról, hogy egy-egv kisebb tele­pülés strandra áhítozik. Nem kevés szerepe lehet ebben an nak, hogy sok helyen egyre bővül a vezetékes vízhálózat, s így a napi szükségletek biz­tosításán túl. már e vágyak is kézzel fogható közelségbe ke­rülnek. A strandok tervezői közé a közelmúltban újabb nagyközség sorakozott fel: Tápiószele. A minap az épülő nagyköz­ségi tornacsarnoknál szorgos- kodókkal beszélgetve, többen említették: a sportlétesítmény elkészülte után a kicsiknek és nagyoknak egyaránt örömet, kikapcsolódást jelentő fürdő építkezésére mennének leg­szívesebben dolgozni. Tár­sadalmi munkában — termé­szetesen. Megerősítette ezeket az el képzeléseket Molnár János ta­nácselnök is. Mint a beszélge­tés során kiderült, Tápiósze- lén valamikor volt már egy szép strand, de oda még jó­módú gazdafiú sem tehette be a lábát. Urak öröme lévén az önfeledt lubickolás. Az elmúlt évtizedek során a nagyközség lakói több tíz­ezer óra társadalmi munkával építették, szépítették lakóhe­lyüket. Joggal gondolják hát. hogy a sok-sok nélkülözhetet­len építkezés után. immár sa­ját és gyermekeik örömére fognak lapátot és csákányt, olyan létesítmény kialakítá­sáért, amelynek haszna forin­tok helyett a jó közérzeten mérhető le. Közeli példák is ösztönzik őket erre, hiszen a szomszé­dos Tápiógyörgyén szintén kö­zösségi társadalmi munkában épült fel a szabad idő kelle­mes eltöltését biztosító strand. Ismerve a tápiószeleiek szor­galmát és — divatos szóval él­ve — célorientáltságát, igen­csak biztos, hogy e tervből hamarosan Valóság lesz. H. J. Támogatják az építkezőket Fészekrakd pedagógusok között A Pilis lankái között egymást érik az apró telepü­lések. Sár ez a szó, hogy apró nem éppen a legta- lalóbb kifejezés, hiszen egyre többen akarnak ezen a vidéken letelepedni. Igazán csábító a főváros kö­zelsége, s ugyanakkor a dombok tiszta, friss leve­gői'?, csendje. Ám az otthonteremtés, fészekrakás a legnehezebb feladatok egyike olyan helyen, ahol nincs, vagy ke­vés a tanácsi, szolgálati lakás. Nem marad ilyenkor más, mint az építkezés. Aki egyszer felépített egy akármilyen kis kulipintvót, tudja mennyi munkával.^ idegeskedéssel, rohangálással jár ez a dolog. _Csa-~ ládi házról nem is beszélve! Márpedig a Pilisben nem akármi Íven házak vannak. Különösen azok szé­pek, amelyek az utóbbi tíz esztendőben készültek. Legtöbbjük kétszintes, de akad közöttük három-, sőt négyemeletes jócskán. S most is! Akármerre néz az ember, mindenütt építkeznek. Van olyan ház, amelyet már tető alá hoztak, esak a belső munkálatok, a külső vakolás, burkolás van hátra. Sokan még az alapoknál tar­tanak. Egy-egy hét végén pedig nagy mozgás van a telkeken, s míg mások pihennek, az otthonteremtők maltert kevernek, falakat húznak, betonoznak. Hasonlóképpen cselekednek azok a pedagógusok is, akik itt élnek. Itt telepedtek le vagy szakmai ké­pesítésük megszerzése után idejöttek vissza okítani, nevelni a falvak nebulóit. Hogy milyen nehézségek­kel küzdenek napjainkban, annak Piliscsabán jár­tunk utána. Szerencséje volt Muszbek Erzsébet, "a ligeti iskola biológia, mezőgazdaság szakos tanára, már múlt idő­ben meséli el az utóbbi évek eseményeit: — Szegeden végeztem 1976- ban, utána visszajöttem Pilis- csabára. Itt élnek a szüleim, egyértelmű volt, hogy ezt a megoldást választom. Eleinte szolgálati lakásban laktam, de ebből egyre kevesebb lesz. Nem lévén más megoldás, építkezni kezdtem. Bár nekem szerencsém volt, hiszen még Magyaros szerződés Hogy eltűnjön a veszteség Nem álom járja át a termeket Recés redőnyök csukódtak a Magyar étterem ablakszemei re, belül mégsem álom járja át a termeket, inkább mester­emberek. Megtorpant és föl­oszlott á négyesfogat. a nem is oly régi keletű kvartett fele része, a Kristály presszóval megerősített Magyar étterem, június 1-4ŐF külön úton jár. legalábbis megpróbálkozik szerződéses formában tovább dolgozni, és néhány trükköt bevetni annak érdekében hogy Cegléden némiképpen ja. yuljon a vendéglátás színvo­nala. Az előzményekről Pál Attila, a Pest megyei Vendég­látóipari Vállalat ceglédi igaz­gatóságának megbízott vezető­je és Öze Károly munkaügyi és üzemgazdasági csoportveze­tő adnak képet. •U:.» — Mindenekelőtt: miért lehetetlen manapság gazdasá­gosan működtetni egy szoros elszámolású üzletet? — Ez nem az elszámolási formától, hanem a profil­tól függ, hiszen a büfé. a falatozó, a presszó zárhat nyereséggel. Bár nem tudnám hosszan sorolni a helybeli pél­dákat, de mondjuk, a Malom falatozó nem ráfizetéses. Más a helyzet az éttermekben, ahol a meleg konyha révén terme­lés folyik, s ehhez sok minden kell: eszköz, energia, létszám stb., s noha nem törvényszerű, de a deficit oka bennük kere­sendő. Ráadásul a 29 százalé­kos árréssel és a 20 százalékos dotációval megfejelt közét­keztetés (főleg a helyben fo- gyasztásos változat) eleve veszteséges, az á la carte for­ma pedig egyre kevésbé jel­lemző. — Mégis kell lenni kiútnak. — A ceglédi éttermek mé­retük miatt évtizedek óta de­ficitesek. Korábban, az 1979-et megelőző időszakban ezt a tényt egyszerűen tudomásul vettük, a közelmúltban azon­ban megváltozott a követel­mény: valamennyi egységtől elvárják, hogy iesalábbis ke­rülje el a veszteséget. Kivéve a közétkeztetést. Ekkor elha­tároztuk, • hogy megpróbálko­zunk a jövedelemérdekeltségi forma bevezetésével. — Mi ennek a lényege? — Az étterem a múlt esz­tendei teljesítménye alapján megkap egy jövedelmezőségi tervet. Amennyiben ezt túltel­jesíti, annak az összegnek a 45 százalékát az egyezségben részt vevő vezetők szétoszt­hatják. Hozzáteszem, Ceglé­den veszteségterv jöhetett szá­mításba. A példa kedvéért: úgy szól az írás, hogy csupán 2 millió forint deficitet en­gedhet meg magának az adott egység, ám ha záráskor keve­sebb a veszteség, a különbség 95 százaléka a négy vezetőé. :nni ilff — Bevált az elképzelés? — Először a Kossuth étte­remben alkalmaztuk, de csak nem csökkent a veszteség. Majd 1983-ban az ésszerűbb létszám- és eszközgazdálkodás érdekében a Kossuthot (a szál­lóval), a Magyart és a Kris­tályt összevontuk, és maradt továbbra is a iövedelemérde- keltség. Nem minden ered­mény nélkül: a dolgozói lét­szám 70-ről 55-re csökkent. Sajnos, a költségapadást el­lensúlyozta a forgalomhanyat­lás miatti árréskiesés. A lét­szám és az egyéb költségek nagyobb arányú visszaszorítá­sa a jövedelemérdekeltségű üzletben nem megoldható. Ugyanis itt tartani kell a szi­gorú, szoros elszámolási ren­det, vagyis minden tételt blokk igazol. Ezért és az ehhez járuló munkajogi kötelmek miatt a vezető képtelen volt a dolgo­zókat arra ösztönözni, hogy a kiszabott 42 órán belül a munkaköri kötelezettségekhez nem tartozó teendőket is el­lássanak. Teszem azt. hogy a pincér siessen krumplit há­mozni, ha éppen nincs egyéb dolga. Tehát ezt a vezető nem tudta pénzzel honorálni. így alakult ki az a helyzet, hogy ugyan a vezetőket közvetlen érdekeltség fűzte a színvona­lasabb munkához, de a dolgo­zókat nem. — Most viszont, hogy a Ma­gyar—Kristály szekció szerző­déses fontjában kel új életre, mód nyílik az érdekeltségi viszonyok kiteljesedésére és ezáltal a jobb minőségű ven­déglátásra? — Erre megvan a lehetőség. Egyébként nem kívánjuk, hogy hirtelenjében nyereségessé vál­jon az egység, de azt igen. hogy a veszteség eltűnjön. Rendelkezésre áll néhány esz­köz: a létszámcsökkentés, uni­verzális munkakörök kialakí­tása, a költségek lefaragása, a beszerzési források gyarapítá­sa, a dolgozók anyagi elisme­rése. udvarias, szakmailag ki­fogástalan felszolgálás stb. ÍÜIÜ u:::: Az üzletet Turcsik Károly vette szerződésbe, vállalva, hogy öt esztendő leforgása alatt csaknem 7 millió forin­tot fizet be a vállalat kasszá­jába. 25 helyett 12 fős személy­zettel viszi tovább a vállalko­zást. Most vendégtoborzó programjának vázlatát mondja el. — Újból megnyílik a kert­helyiség és Szándékúnkban áll ismét hidegkonyhai ké­szítményekét kínálni. Az étlap nemzetközivé alakul, bár to­vábbra is a magyaros ízeké a főszerep. Növeljük a választé­kot szárnyas- és marhahús-spe­cialitásokkal, halakkal, harcsá­val, süllővel, pisztránggal, ponttyal, pacallal, velővel, zú­zával, tüdővel, diétás fogások­kal, egyúttal javítjuk az ételek minőségét is. A Kristály presszó megpróbál segíteni azoknak (kakaóval, rántottá- val, főtt virslivel stb.), akik reggelizni szeretnének. Mind­ezt szerintem elfogadható áron. A közétkeztetés természetesen ezután is igénybe vehető, az adagokat igyekszünk gyü­mölccsel bővíteni. A vállalat igyekszik min­den segítséget megadni ahhoz, hogy sikerrel záruljon a kísér­let. A többi már az üzletveze­tő vállalkozói erényein múlik. Varga Sándor kaptam pedagóguskölcsönt — abban az esztendőben adtak utoljára, mikor kértem — egy­százalékos kamatra 220 ezer forintot. Telekhez is kedvez­ményes áron jutottam, ugyan­is a tanácstól mint tanár öt- venforintos négyszögölenkénti áron vehettem tartós haszná latba. A többi már az én dől gom volt, de most már túl va­gyok rajta. Végre! Aa a pedagógus, aki most kezd építkezni, nem vallhatja magát ilyen szerencsésnek. — Tavaly tavasszal vágtunk bele — emlékezik vissza Kö- vesdi István, a ligeti iskola tanára. Nem volt egyéb lehe­tőség, az embert köti a mun­kahelye. itt kellett valamit megteremteni. Az hogy Pilis Csabára jöttem, természetes volt. Itt vannak a szüleim, •édesanyám is ebben az iskolá­ban tanítja az alsó tagozato­sokat. Eszünkbe sem jutott a főiskola elvégzése után, hogy máshová is mehetnénk a fe­leségemmel. Egyébként ő is tanár, orosz-testnevelés sza­kos. Tanárcsalád kalákában Mi/ már nem kaphattunk pedagóguskölcsönt, csak OTP- hitelt — mint bárki más, há­romszázalékos kamatra. Ugyanakkor a környék válla­latéi, a pilisvörösvári ásvány­bánya, a PEMÜ, vagy éppen a Rozmaring Tsz nagy össze­gekkel támogatja dolgozóit. Tudom, hiszen sok ismerősöm építkezik. Kaptak vállalati tá­mogatást, amit nem kell visz- szatéríteni, mellette még ka­matmentes hitelt. Ezenfelül kedvezményes fuvarral, ol­csóbb építési anyag biztosítá­sával segítik őket. Ámbár, vi­tathatatlan, hogy nagy köny- nyebbséget jelentett az olcsó telek, hiszen itt Piliscsabán ezer és háromezer forint kö­rül adják a telkek négyszög­ölét. A feleségem is visszament dolgozni, nem maradhatott az egyéves gyerek mellett, mert kellett a pénz. A házat is a család összefogásával tudjuk csak felépíteni. Csak a leg­szükségesebb munkához hí­vunk szakembert, hiszen egy óráért 300 forintot is elkér­nek. Bár ezzel számoltunk az indulás idején, s ha minden igaz, őszre tető alá hozom házat. Utána jön még a köz­művesítés: mivel nincs víz, kutat kell ásni, s a villany sem lesz olcsó mulatság. Az az igazság — folytatja elgondolkodva a fiatal tanár —, hogy nem látjuk a segítsé­get, pedig nagyon kellene. Jó hír érkezett Eddig j ütöttünk a beszélge­tésben, s önkéntelenül meg­fordul az ember fejében egy gondolat. Valóban kevesebb támogatást kapnak az otthont teremtő pedagógusok, mint mások? A kép nem olyan sötét, Ugyanis Gáspár Ferenc, a pi- liscsabai tanács elnöke jó hír­rel örvendezteti meg a peda­gógusokat. — Érkezett egy körlevél megyei tanácstól, mely szerint tanácsi intézményekhez tartó, zó dolgozók pályázhatnak ma­gánerős építkezés segítéséhez támogatásért vagy hitelért. Meg is pályáztunk 1 millió fo­rintot, ebből kaptunk négy- százezret. Jelenleg tizenné­gyen építkeznek a faluban, köztük vékonypénzű pedagó­gusok is, akiknek minimum ötven-, maximum 100 ezer fo­rintot adhatunk a vb döntése alapján. Ezt a 400 ezer form tot nem' keil visszatéríteni, óé lehet, hogy kapunk még ked­vezményes hitelt is, aminek a visszafizetését csak öt év múl­va kell megkezdeni. Az idén több pedagógusnak adunk eb­ből: Muszbek Erzsébetnek, Kövesdi Istvánnak, Búzás Já- nosnénak, Elgert Jánosnénak, Körmöczi Károlynénak és Herczeg Lászlóné konyhai dol­gozónak. Hogy végül is meny­nyit, arról a vb határoz. — Elsősorban olyanok kap­nak az idén — reméljük jö­vőre is lesz rá lehetőség —, akik már az építkezés befeje­zéséhez közelednek. Ilyenkor fogy el az OTP-kölcson, kél- el leginkább a segítség. Ügy vélem, mindaz amit a tanácselnök elmondott, való­ban kellemesen érinti az épít­kezőket. így bizonyára nem fogják magukat a települések mostohagyermekének érezni a pedagógusok. Friedler Anna Mária Kódot alkalmaznak Tökéletes zár- kulcs nélkül » A fülbántóan vijjogó hang gyakran hallható Gyulán. Az Apor tér egyik épületében biztonsági riasztóberendezése­ket szerelnek össze, próbálnak ki — s ez utóbbi nem megy csendben. A Pécsi Pannónia Afész Munkácsy Ipari SzolgáU tató Szakcsoportjának köz­pontja van itt. Lakások, hétvégi házak, ga­rázsok, kisebb üzlethelyisé­gek védelmére az egycsatornás riasztókészülék alkalmas. La­kótelepi lakások bejárati ajta­jára 3100 forintért szerelnek fel ilyen berendezést. A védel­met óhajtó lakó egyénileg is beszerezheti és felszerelheti a riasztót (2200 forintért egy­ségcsomagként árusítja a Ra- movili Budapesten), rendelhet közvetlenül a gyártótól is. Az elektronikus számkom­binációs kódzár nemcsak la­kások ajtajánál használható, hanem lépcsőházak bejárati ka­pujánál is. Csak a kódot is­merő juthat be a házba — kulcs nélkül. Az ajtót a lakásból is nyithatják, így például a láto­gatóba érkező, számkombiná­ciót nem ismerő vendéget a há­zigazda engedi be. Kifelé menet sem árt tudni a kódot: a be­surranó, alibiszöveggel beké- rezkedő betörő ugyanis bem ragad! A zárat riasztóberen­dezéssel is ki lehet egészíteni. Pénz- és értékszállításra a szakcsoport két mérnöke kifej­lesztett egy akusztikus riasz­tóberendezéssel ellátott, spe­ciális táskát, háromféle mé­retben. Ha netán valaki fel­kapja a földre tett táskát vagy például kiragadja a táskavivő kezéből — azonnal megszólal a vijjogó hang. Gyártani tud­nák a táskát, szinte korlátlan mennyiségben, de nincs nagy­kereskedelmi megrendelésük, saját raktárra pedig nem ter­melhetnek. . Áruházak, középületek, vál­lalatok vagyonvédelméhez kü­lönböző több csatornás riasztó­kat szerelnek fel. Az akkumu­látorról működtetett készülék sokszoros védelmet biztosít az érzékelőkön keresztül. Gyárta. nak pénztároló kazettát, ehhez kapcsolható ultrahangos ér­zékelőt, mely körülbelül 20 négyzetméteres területen jel­zi a mozgást. Zárt terek vé­delmére fejlesztették ki az inf- raérzékelőt — ez megakadá7 lyozza élő személy észrevétlen behatolását. Annak érdekében, hogy a rezsiköltségek csökkenjenek, a szakcsoport több kirendeltsé­get hozott létre. Így például a fővárosban is. L Cs. Adomány az ócsai iskolának Fogta magát, bement a tanácsra KJ tudja, mi indított egy ócsai öregembert arra, hogy nagy össze­get adjon az iskolának? Jó, nem olyan különös alapítványt tenni, hiszen sok embernek van pénze ebben a kis országban, s persze min­denki azt csinál a vagyonával, amit akar. Ha úgy tartja kedve, száz­ezreket költhet el, kihajíthatja az ablakon. Am többnyire mindenki a legokosabb megoldást keresni. Sokan takarékba teszik, felkészülve a szűkösebb napokra, mások a forintokat egymás mellé állítva gyűjtenek valamire. S ez a leggvakoribb: a már meglevő értékek mellé még töb­bet összeszedni, az eddigi jólétnél még jobb életet biztosítani. bér, hogy laknak benne egy­általán. A tulajdonos pedig apró bácsika, akit a vállára nehezedő évek súlya meggör- nyesztett, hallása is restül, lá­tása sem a régi. töttem, hogy ezentúl olyan embernek kell részesülni a pénzemből, aki a többségnek jót tesz — magyarázza Miklós János. — János bácsi, tavaly már 1984 volt! — ’84? Ügy látszik megint átaludtam három évet. De nem ez a fontos! Az a lényeg, hogy támogatni szeretnék egy olyan gyereket, aki felnőve, nem te­szi el a mások pénzét. Ha kép­viselő lenne, nem a saját ér­dekeit nézné, hanem a szegény emberekét. Az a tapasztala­tom, hogy kevés manapság az igazán jó ember, talán így több lesz. Hát, bizony meglepődtek, meg is hatódtak az ócsai is­kola tanárai. Tudják hol lakik a bácsi, ismerik a házát. Az első év kamatát két kis­lány kapta. Olyan nyolcadikos tanulók, akik kitűnő ered­ményt értek el, jó magavise­letű, szorgalmas diákok vol­tak, s az úttörőmunkában is jeleskedtek. Kánai Csilla azóta az ócsai gimnáziumban tanul. Ladák Erzsébet pedig a buda­pesti Fazekas Mihály Gimná­zium diákja. Mint mondják, kitűnő matematikus, s annak ellenére, hogy ötödik osztály­ban történelemből becsúszott a bizonyítványába egy né­gyes, az országos matematika- versenyen elért eredménye, s az a tény, hogy az édesanyja egyedül neveli, az ő javára bil­lentette a mérleg serpenyőjét. Gyakran felkeresik Az iskola tanárai meghívták a tanévnyitó ünnepségre Mik­lós Jánost, mondván, ő adja át a jutalmat. Ám oda már nem akaródzott elmennie. Hiá­ba, a járás is nehezére esik. Épp ezért gyakran keresik fel az úttörőcsapat tagjai, időn­ként bevásárolnak, egy kicsit rendbehozzák a házat. De a tanács is megbízott egy gon­dozót. hogv fivveljen a bácsi­ra. törődjön vele. Érdekes emberek laknak az Alszegen! Másokon segíteni akaró, jószívű polgárok élnek az ócsai református templom tövében meghúzódó Kálvin ut­cában. F. A. M. Roskatag házban Ám a mi emberünk név szerint Miklós János nem tar­tozik azok közé, akik nem tud­nának mit kezdeni a pénzük­kel. Alszeg. így hívják az ócsaiak a falu református templom felé eső végét. Régi református családok laknak ezen a kör­nyéken, A Kálvin János utca elején, a 6 szám alatt él Ma­darász Jánosné. aki azzal a feltétellel, hogy pedagógus él­jen a házában, eltartási szer­ződést kötött a tanáccsal. S va­lamivel arrébb, a 23-as számú házban lakik Miklós János. A háza nagyon roskatag már, nem is gondolná az era­Két kislány kapta S ahelyett, hogy a saját kö­rülményein igyekezett volna javítani, egy napon fogta ma­gát, bement a tanácsra. Kö­zölte az elnökkel, hogy fel­ajánl az iskolának ötvenezer forintot, melynek kamataiból egy-egy jótanuló diákot lehet támogatni. Hétszázalékos ka­matnál ez háromezerötszáz fo­rintot jelent. — Tavaly, 1981-ben, eldön­i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom