Pest Megyei Hírlap, 1985. május (29. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-14 / 111. szám
Környezeti ártalmak begyei fotópályázat A Pest megyei Művelődési Központ fotószakbizottsága és a váci Madách Imre Művelődési Központ közös rendezésében első alkalommal hirdeti meg a Pest megyében és Budapesten élő és dolgozó fotóamatőrök számára természetvédelmi fotópályázatát. Az 1985. május 31. és június 6. között a váci Madách Imre Művelődési Központban tartandó természetvédelmi napok rendezvénysorozatának keretében 1985. május 31-től 25-ig kiállításon mutatják be a pályázat eredményét. A pályázat témája: Környezeti ártalmak. Várják az igényes, gondolatébresztő, emberközpontú képeket, amelyek a környezetszennyezés veszélyeire figyelmeztetnek. Különösen a Pest megyében fellelhető környezeti ártalmak képi rögzítésére kíváncsiak. Bíznak abban, hogy a kiállításra kerülő képek felhívják a figyelmet a problémákra és tettekre ösztönzik a nézőket a természet védelmében. Postán beküldhető vagy személyesen a zsűrizésre beadható egyénenként 10 darab olyan fekete-fehér, vagy színes kép, amelynek a hosszabbik oldala minimum 24 cm, maximum 60 cm lehet. Pályázhat minden amatőr totós, aki Pest megye területén lakik vagy dolgozik, illetve az e területen működő fotóklub. szakkör tagja. Egyénileg és klubkollekcióval is pályázhatnak. Csak olyan alkotásokat fogadnak el, amellyel még más pályázaton díjat nem nyertek. A beküldendő képek hátoldalán kérjük feltüntetni * szerző nevét, lakcímét, fotóklubjának nevét, a képek címét és sorszámát. Beküldési határidő: t985. május 23. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 111. SZÁM 1985. MÁJUS 14., KEDD Népi ellenőrökkel Kemencén Hozzászokhattunk, hogy egy-egy lakossági bejelentés nyomán indulnak a Népi Ellenőrzési Bizottság társadalmi aktívái a panaszok után, vagy éjpen az ő észrevételük nyomán kezdődött vizsgálat az adott vállalatnál, üzletnél. A NEB munkájának csupán kisebbik részét alkotják ezek. Éves munkatervükben jelentősebb részt tesz ki, hogy kapcsolódnak az országos felmérésekhez, vizsgálatokhoz. Milyen a fürdskultúránk? A belépődíjak maradnak A tust kevesen használják Néhány napja kezdődött a strandszezon, amit Vácott a fedett uszodai évad végének is tekinthetnénk. Amiért nem az, annak egyszerűen az időjárás az oka. A szabadtéri medencében alig néhány fiatalember mártózott meg eddig, s azok is dideregve futottak vissza a fedettbe. Havasi László fürdővezetőnél az első napokban az iránt is érdeklődtünk, hogy igaz-e a hír: a nagy népszerűség következtében valóban kicsinek bizonyul-e már az, ami eddig nem is volt? Vagyis túl sokan jönnek a szép és kellemes uszodába, népszerű lett a napi tempózás a kellemes vizű medencében. Bizonyítékul szolgálhatnak az adatok is. A tavalyi megnyitástól decemberig 57 ezer ember fürdött a medencékben. Ennyi idő alatt 400 ezer forint, bevételt, értek el, s ebből az arányok a tanuszoda javára alakultak, méghozzá az átlag 10 forintos belépődíj mellett. Érkeznek az úszni akarók csapattagként, járnak tanfolyamra, s mint arról már többször irtunk, iskolák testnevelési óráin is adnak itt leckét a tanárok. Havasi László' szerint reggel 6-tól 9 óráig és az esti órákban a legzsúfoltabb a medence. Megoldást csak az jelenthet, hogv aki teheti, az napközben jön. Igaz, a DMRVV vezetői mindig .megerősítik: egy sáv mindenféle oktatás idején szabad marad a spontán betérők számára is, A nyár egyelőre nem okoz gondot a nagyon szép környezetben fekvő váci strand vezetőinek. A két szabadtéri medencével együtt 3 ezer ember napi befogadására készültek fel. Többnyire csak a város és a környék lakóira számíthatnak, addig, amíg az idegenforgalom nem fedezi fel magának ezt a helyet. Van egy régi gondjuk, amire megoldást kell találni Havasi László átmenetileg három zuhanyozó rózsába vezette be eddig a melegvizet, a többi jéghideg, mint régen Az ilven tust csak kevesen használják Közlemény. Ezúton értesítem a a váci és Vác környéki gyárakat, Üzemeket, termelőszövetl; özeteket, egyéb vállalatokat és hivatalokat, hogy ,sem reklámtevé- keai-acggeí (és a szakmába tartozó ágazatokkal: plakátragasztás S’.b.). sem közületi hirdetésekkel nem foglalkozunk. Közületi hirdetésekre vonatkozó megrendeléseiket — hitelügyletek esetén — szíveskedjenek központunkhoz küldeni: Hírlapkiadó Vállalat hirdetési osztály. Budapest, Blahs Lujza tér 3. 1959 Készséggel állunk azonban rendelkezésre Vác város es környéke lakosságának újságokra vonatkozó, magánjellegű hirdetéseiknél és azoknál a közületi hirdetéseknél amelveknél a kiegyenlítés azonnal készpénzzel történik. Papn Rezsőné, Vác, Jókai utca a. 2800. TJtrdetőiroda. Hivatalos idő: hétfőn és kedden 14- tfii '7 óráig. Ünnepnapokén •> hirdetésfelvétel szünetel. (Telefon: 11-261.) a medencébe lépés előtt, s ez bizony komoly egészségügyi gondokat okoz. Bár a kényelemszeretetnek nemcsak ilyen okai vannak. Mint a legutóbb megtartott tavaszi szemlén Farkas Vince, a DMRVV főmérnöke elmondta, fürdőkultúránk is hagy még maga után kívánnivalót. Éppen a téli tapasztalatok mondatták vele, hogy a fedettben sokan a melegvizes zuhanyt is mellőzik, s vannak, akik tisztasági fürdőnek nézik az uszodát és a strandot. A modern vízvisszaforgató berendezések működtetése, a ,feij},őUenítgs,i,eljárások, a fenntartási költségek többszörösét .teszik ki a vendégek által fizetett belépődíjakénak. Ennek ellenére maradnak a tavalyi árak, s reggel héttől este nyolcig várják a vendégeket. K. T. I. Az állami lakásépítések leállása miatt előtérbe került a magánerős építkezés. Olyan téma ez, ami körül — nem kell magyarázni — sok vizsgálni való akad. Vác és környéké is nagyító alá került, a népi ellenőrök sorra járják a községeket, s mindenütt felteszik kérdéseiket, amivel az országos felméréshez járulnál; hozzá, de felhasználják helyben is a tanulságokat. Legutóbb Kemencére indultak, ahová mi is elkísérhettük képviselőiket, Erdős Lajosnét, aki nyugdíjas főkönyvelő és Zachinger Károlyt, a váci Magasépítő Közös Vállalat villanyszerelő részlegének vezetőjét. Kemencén, a Vegyesipari Szövetkezetnél várták őket. Az úton minden község új té-* mát adott. Beszélgetésük során számos közös ismerősre bukkantak. Ahogy az Ipoly völgyében, úgy a vizsgálandó témában is otthon vannak, ehhez a sok év munkahelyi tapasztalat adta az ismereteket. Lehetőség szerint mindig olyanokat kérnek fel egy-egy témához, akik szakemberei a kérdésnek. Vadovics Valéria elnökasz- szony irodájában foglaltunk .helyet*, ahol tulajdonképpen, már mindenki jól ismerte egy-' mást. de azért a népi ellenőrzés megbízólevele szabályszerűen az asztalra került. A nyomtatványon szereplő kérdések elsősorban Lehoczki Józsefnek, a szövetkezet mű-/ szaki vezetőjének szóltak. A válaszok a község sajátos helyzete miatt eléggé szűkre szabottak voltak, mivel kevés megbízásuk van lakásépítésre. Az első kérdés pedig éppen így szólt: — Hogyan 'alakult a lakásépítés az utóbbi időben és milyen eszközállományuk van az építőipari munkákhoz? — a kérdést Erdős Lajosné tette fel, aztán azonnal neki látott lejegyezni a választ is. — Egy magánlakásépítésre kaptunk megbízást tavaly. Egy kis CS-lakásról volt szó. Gyorsan kész lettünk, nem voltak anyagellátási gondjaink, így két hónap alatt befejezhettük. Kerítést is építettünk a ház köré, igaz csak drótkerítést, de az is eleg lesz egyelőre — vá- lászolta Lehoczki József. — A nyolcvanas évekre az volt jellemző, hogy a községpolitikai célokat igyekeztünk megvalósítani — tette hozzá az elnökasszony. — A mostani megbízás előtt szolgálati lakásokat építettünk. Sajnos sok fiatal elköltözött innen, másutt kerestek munkát. Ez a tendencia sajnos még mindig tart, ami se a község érdekeinek nem tesz jót, se a szövetkezet előremenetelének. Hiányzik a szakmunkás utánpótlásunk. Az iskolában is csak 10—12 fős osztályok vannak, közülük is a legtöbben középiskolában tanulnak tovább. Szakmunkás- képzőbe pedig legtöbbször csak azok mennek, akiket sehová Fogékonyak az újra „A csapatmunka tóve vagyok 77 Kora reggel, még nincs hat óra, Lévák Józsefet, a szödi Virágzó Termelőszövetkezet elnökét már munkában találom. Az irodaépület előtt az öntöde vezetőjévé! beszéli meg a napi feladatokat. Gratulálok neki a legutóbb kapott elismerésihez. Ahhoz az oklevélhez és aranygyűrűhöz, amelyet a Pest megyei TESZÖV-től kapott a szövetkezeti mozgalomban eltöltött huszonöt évi leü- kiismeretes munkájáért. Arra kérem, ebből az alkalomból beszéljen saját magúról, , életútjáról, munkájáról. Tiltakozik. ö«i: — Én a csapatmunka híve vagyok. Beszéljünk inkább a termelőszövetkezet eredményeiről. Abban egy kicsi rész az én munkám eredménye is. Lévák Józsefről szakmai berkekben azt tartják, hogy amit mond, azt érdemes megcsinálni. Negyedszázaddal! ezelőtt állt az akkor sok bajjal küszködő helyi termelőszövetkezei élére. A tagok bizalmából azóta tölti be ezt a tisztséget. Naplót nem vezet, mégis jól emlékszik a gyorsan lepergett időre. Sok keserűségben, és sok örömben is volt része. Ahogy vázolja az életútját, mindig visszakanyarodik a csapatmunkához, a közös gazdaság eredményeihez. A közel 5 ezer hektárnyi területen gazdálkodó termelőszövetkezetben már évek óta elhangzik egy örömteli jelentés: „A termelés és a jövedelmezőség tekintetében ismét jó eredményeket értünk el.” Igaz, nem akármilyen erőfeszítések árán. Most az elnök mégis meggyőződéssel jeleti ki: — Ha újra kezdhetném az életemet, ugyanerre az útra lépnék. Messziről vezetett idáig az út. Szegény munkáscsalódból származik, ahol rend- és munkaszeretetre tanították. Már általános iskolás korában kapcsolatba került a földdel. A váci otthon háromszáz négyszögölnyi kertjében próbálta ki elképzeléseit. A gondosan megtermelt burgonyából saőlő- oltványbód mér csekély zsebpénzre is futotta. Nagy volt az öröme amikor 1950-ben a vác- hartyáni gépállomásra került dolgozni ahol később mezőgazdászként irányította a munkát. Majd a termelőszövetkezeti mozgalom úttörőinek soraiba lépett 1960-ban került a sződi termelőszövetkezet élére megbízott elnökként. Vitatkozó szókimondó, de megfontolt magatartásáért hamar megszerették az emberek. — Ismerve az itt élők szorgalmát, szívesen jöttem a községbe. A legnehezebb feladatom mégis az volt, hogy elfogadtassam magam az emberekkel. nagy fordulat az összevonások után következett be — emlékezik a-z elnök. — Élve az önállóság jogával, több új kezdeményezés szerepelt a tervben. Így például a növénytermesztésben a búza és a kukorica került az előtérbe. Az évek során lényegesen nőtt e két fő növény terméshozama is. A mi termőterületünk értéke a tizennégy aranykoronát sem éri el hektáronként. így a közepes hozamokért is alaposan meg kell küzdeni. Szavaiból úgy érzem, életének nagy elégtétele, hogy olyan — hatszáznegyven tagú — kollektíva, amely hosszú évek szívós munkájával a legjobbak. közé küzdötte fel magát 1931-ben elnyerték a Kiváló Szövetkezet címet is. Tavaly több mint 200 millió forint termelési értékkel és 25 milliós nyereséggel zárták az évet. — A szövetkezét életében a — Az eltelt huszonöt év alatt mi jelentette a legnehezebb feladatot? — Talán a maradiság elleni küzdés. Az emberek nem szívesen cserélnek fel egy megszokott életmódot, egy többet ígérő, de jóval nagyobb kockázatot jelentő újjal. E tekintetben a szövetkezet vezetősége mindig megtalálta az újhoz vezető utat. a tagság megelégedésére. Általában nem sokai teketóriázunk egy-egy javaslattal, újítással. A kollektíva hamar eldönti, hogy jó ez vagy sem. Ha igen, akkor gyorsan szabad utat kap a kezdeményezés. — Munkájának mi a legfontosabb vezérlő elve? — Állandóan figyelni kell az élet mozgását, ebből lehet a legtöbbet tanulni Nyílt, világos beszédre van szükség. Ez megnöveli az emberek önállóságát, de egyben a felelősséget is. A mi nagy közösségünkben az emberek többsége így gondolkodik. és azon szorgoskodik, hogy újabb eredmények szülessenek. Surányi János nem vettek föl. Közülük pedig, eppen mert gyenge tanulók, Kevesen szereznek szakmát. Hogy miért mennek el a fiatalok? Arra egyértelmű magyarázatnak az elégtelen ellátást tartja. A kisebb kitérők, ha nem is a konkrét kérdésre válaszolnak, azért tartalmilag összegezve a jegyzetlapra kerülnek. — Az eszközállományunkat is meghatározzák az igényék. Nem érdemes nagy építőipari gépparkot fenntartani, csak a legegyszerűbb eszközökkel rendelkezünk — folytatta Lehoczki József —, olyanokkal, amik az esetleges renoválásokhoz kellenek. A betonkeverőnél és más kisszerszámoknál kimerülnek a készleteink. A következő kérdésre már az előző megadta a választ. „Milyen csoportos építkezési formák népszerűek? Van-e igény a fiatalok részéről ilyesmire?” A további kérdések is rendre elhangzanak s ha sokra közülük itt válaszolni se tudnak, mégis nyújt valamiféle képet erről a községről. Emellett a kérdések irányadók is lehetnek, mint például ezek: Az árarányok növekedése hogyan befolyásolja a korszerűbb anyagok felhasználását? Megfelelő-e a különböző szakmák kihasználtsága a szövetkezeten belül, ha a megrendelések nem egyformán terhelik azokat? Beszélhetünk-e rugalmas átképzésről? Milyenek a telekárak? Ki tudják-e elégíteni az igényeket? Hogy változnak-e ezek az igények vagy sem, nem tudni, mindenesetre a válaszok festette helyzetkép bekerül az országos felmérés anyagába, s a többi sok ezerrel együtt tisztább képet kapva megoldási javaslatok is születhetnek, amiket esetleg itt, de főként ott hasznosíthatnak, ahol az igénv nagyon is kézzelfogható, inkább a lehetőségekben kell szabad utat találni. Dudás Zoltán Dialógus Állok a kukánál a ház előtt. Kezemben a szemetesvödör. Nem tudom kiüríteni, mert egy „hivatásos turkáló” ágaskodva vájkál a szemétben. Any- nyira elmerülten csinálja, hogy észre sem veázi, hogy mellette állok. Figyelem, tulajdonképpen mit keres? Minden apró tárgyat, villanydugasztól a mosogatószeres flakonig a kezébe vesz, megnézi, azután visszadobja. Lehet, hogy csak gyönyörködik bennük? Végül is elunom és megszólalok: — Sokáig kell még várnom? Hirtelen felém fordul. — Mire? Ja! Tőlem bedobhatja! — visszafordul és tovább turkál. — A fejére mégsem önthetem — mondom. Erre félreáll. Nem tudom megállni, hogy ne kérdezzem meg: — Mondja, végtére is mit keres? Mert látom, mindent visszadob. Nyilván mások is megkérdezték ezt tőle. mert magabiztosan kivágja: — Van nekem nyugdíjam! De kinek mi köze hozzá? Azt csinálok, amit akarok. Hagyjon engem békén! Tovább makacskodom: — Nem fél, hogy megbetegszik? A szemétben turkálni veszélyes dolog. Könnyen megbetegedhet. — Én, ha akarja tudni, a városnál dolgoztam, onnan mentem nyugdíjba, de soha nem voltam beteg. — • Ha segítségre van szüksége, szóljon, talán tudok segíteni. — Nem kell segíteni. Menjen a ... ! Ha akarja tudni, a múltkor le is fényképeztek és adtak húsz forintot! — Kik fényképezték le? — Mit tudom én, nem értettem őket. mert nem magyarul beszéltek — válaszolta és elcsoszogott. R. L. — Kirándulás, szakad esi. A Hazafias Népfront helyi nőklubja kedden, május 14-én szabad estet rendez a művelődési központ 4-es termében.. Szombaton, 18-án, a nőbizottsággal közösen társasbusszal Budapestre szerveznek kirándulást, városnézéssel, színház- látogatással. Diákbúcsú A váci diáknapok megnyitó eseményeként pénteken este 6 órakor több száz diák és tanár, valamint a búcsúra ki váncsi szülő népesítette be a város főterét. Vác diákváros. Ezt a jellegét szeretnék hangsúlyozni új hagyományok teremtésével is. Idén először, s ezt követően minden évben a ballagást megelőző estén a városi tanács elnöke (most pénteken Weisz György) búcsúztatja a város középiskoláiban és középfokú tanintézeteiben tanulmányaikat befejező diáksereget a várostól, a sokuknak négy éven keresztül otthont adó kollégiumoktól és az iskoláktól. Ili*! ■* voív&mm Weisz György a városi tanács erkélyéről mondta el búcsúszavait. zui. A közönség egy csoportja. Papp LáSzló felvételei ISSN 0133—2739 (Váci Hírlap) /