Pest Megyei Hírlap, 1985. május (29. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-11 / 109. szám

2 1985. MÁJUS 11.. SZOMBAT wéi hét YUMSMUIMM KíRDÉSíiKmmm Washingtoni ábrándok A 40, évforduló eltérő megünneplése és visszhangja Reagan Nyugat-Európában — Tiltakozás Nicaragua bojkottja ellen A Nemzetközi panoráma az USA politikájáról Az enyhülési folyamat ellenfelei A héten olyan eseményre emlékezett a világ, amely egy­szerre volt az örömé és a gyá­szé. Világszerte nyilatkozatok, kommentárok egész özönét szentelték a történelmi, 40 esz­tendő előtti nap méltatásának, amelyen megkezdődött a béke oly annyira áhított időszaka kontinensünkön. Az egykori győztes, fasizmus elleni koalí­ció mai vezető államférfiai üzeneteket, üdvözlő táviratokat küldtek egymásnak, s megem­lékeztek a közös erőfeszítés négy évtized előtti sikeréről, amely a fasizmus akkori össze- zúzásában fejeződött ki. De egyúttal megemlékeztek arról az ötvenmillió emberről is, aki halálát lelte a második vi­lágháború iszonyatos poklá­ban. Az ünnepségek és vissz­hangok azonban mértékükben, hangnemükben vegyes képet mutattak. MI VOLT A Fö JELLEMZŐ EZEKRE AZ ÉVFORDULÓS ÜNNEPSÉGEKRE, HIVATA­LOS MEGNYILATKOZÁSOK­RA? A szocialista országokban rendezett nagyszabású ünnep­ségeken az egykori győzők és leszármazottaik önfeledten ün­nepelték azt, hogy negyven éve sikerült megsemmisítő veresé­get mérni a fasizmusra és megakadályozni, hogy a bar­bárság kora meghonosodjon kontinensünkön. Rámutattak, hogy e háborúban a föterhe- ket a Szovjetunió viselte és a Vörös Hadsereg hősiessége és a szovjet nép rendkívüli vér­áldozatai nélkül nem lehetett volna legyűrni a fasiszta fene­vadat. De objektív módon hangsúlyozták azt is, hogy mily értékes volt az antifasiszta koalícióba tömörült többi szö­vetséges hatalom hozzájárulá­sa e közös ügy sikeréhez, s mennyire sajnálatos, hogy a nyugati hatalmak később le­tértek a háborúban kialakult együttműködés útjáról és hi­degháborús politikát folytat­tak. *rn’ A szocialista országok hiva­talos megnyilatkozásai kiemel­ték azt is, hogy e negyvenedik évforduló alkalmat nyújt a jó­zan megfontolásra, a mérlege­lésre, a realitások figyelembe­vételére. S mindennek arra kell ösztönöznie a két nagy ka­tonai szövetség — a Varsói Szerződés és a NATO — részt­vevőit, hogy a leszerelés útját egyengessék, s olyan kompro­misszumos megállapodásokat dolgozzanak ki, amelyek ezt a nagy ügyet szolgálják. A Szovjetunió ezért megismétel­te javaslatait arra, hogy a leg­pusztítóbb fegyvereket kölcsö­nösen, radikálisan csökkentsék mindkét oldalon, hogy amíg Genfben tárgyalásokat folytat­nak a hadászati támadó fegy­verek, a közepes hatótávolságú rakéták korlátozásának ügyé­ben és arról, hogy miként le­hetne megakadályozni a világ­űr militarizálását, fagyasszák be ezeknek a fegyverrendsze­reknek telepítését, illetve ki- fejlesztését. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára bejelentette: az az egyoldalú kötelezettség, amelyet a Szovjetunió az SS— 20-as rakéták telepítésének felfüggesztésére novemberig vállalt, továbbra is érvényes és a hasonló amerikai fegyver­típus elhelyezésének szünetel­tetésére hívta fel a NATO-ha- talmakat. Ugyancsak felszólí­tott arra is, hogy szüneteltes­sék a genfi tárgyalások időtar­tamára az űrfegyverek kifej­lesztésére vonatkozó kutatá­sokat. Mint hangoztatta: jelen­tősen javítaná a nemzetközi légkört, ha az Egyesült Álla­mok elfogadná azt a szovjet javaslatot, hogy az atomhatal­mak tegyenek ünnepélyes nyi­latkozatot, hogy nem alkal­maznak elsőnek nukleáris fegyvereket. A másik oldalon — Francia- ország és bizonyos mértékig Nagy-Britannia kivételével — nem rendeztek ily nagyszabá­sú ünnepségeket. Az Egyesült Államok hivatalos körei ezt az­zal indokolták, hogy tavaly a normandiai partraszállás negy­venedik évfordulója idején zajlott le a főünnepség a hely­színen. Mintha bizony a hábo­rúnak ez az egyik mozzanata elhomályosíthatná az addig le­zajlott hallatlan véráldozato­kat, Sztálingrád szerepét, ame­lyet a történészek minden ol­dalon a második világháború fordulópontjának tekintenek. Sőt Reagan — aki éppen az idei győzelemnapi jubileum idején Bonnban tartózkodott —, ezt az időt használta fel arra, hogy Kohl oldalán tiszte­legjen egy olyan temetőben, amelyben 49 SS sírja is talál­ható. A látványos „megbéké­lést” egyáltalán nem szolgálta ez a cselekedet, hiszen feltépte a régi sebeket, s széles körű tiltakozást keltett, hogy az amerikai elnök a tömegmé­szárlásokat végrehajtó e kü­lönleges fasiszta alakulatokat valósággal tisztára akarja mos­ni a tiszteletadással. Ami Reagan beszédeit jelle­mezte, az a hidegháborús hangnem volt. Ügy tűnt, mint­ha nem is zajlott volna a genfi találkozó első fordulója és má­jus végén nem kezdődne újra a második menet a szovjet— amerikai tárgyalásokban. Az amerikai elnök megnyilatkozá­saiból kitűnt, hogy Washing­tonnak nincs konstruktív ja­vaslata. Azok a technikai jel­legű indítványok, amelyeket az amerikai sajtó oly nagy rek­lámhadjárat közepette jó előre beharangozott, tulajdonképpen régen szőnyegen vannak a stockholmi bizalomerősítő in­tézkedésekről folytatott tárgya­lásokon. Csak éppen jellemző módon az amerikai magatar­tás az akadálya ezen az érte­kezleten, hogy előrehaladás történjen elfogadásuk irányá­ba... MIÉRT ELÉGEDETLEN WASHINGTON REAGAN NYUGAT-EURÓPAI LÁTO­GATÁSÁVAL? Ez az elnöki utazás nemhogy csökkentette volna, hanem csak növelte más vezető tőkés hatalmak korábbi nézeteltéré­seit az Egyesült Államokkal. Főleg két problémakörben vált ,ez különösen látványossá. Az egyik ezek közül az úgyneve­zett hadászati védelmi kezde­ményezés, angolnyelvű rövidí­tése alapján SDI-nek nevezett program a világűrfegyverke­zést szolgáló eszközök kutatá­sára. A nyugati sajtóban is polgárjogot nyert ennek „csil­lagháborús” megjelölése. Az Egyesült Államok kormánya már hosszabb idő óta nyomást gyakorol szövetségeseire, hogy kapcsolódjanak be e kutatási programba, amely milliárd dol­lárokat emészt fel, s vállalja­nak magukra részfeladatokat. Az elvi támogatáson kívül ed­dig azonban konkrét vállaláso­kat nem könyvelhet el szövet­ségesei részéről. S most Reagan minden igyekezete ellenkező előjelű eredményt hozott. Franciaország nyíltan bejelen­tette: nem vesz részt az SDI programban, s bírálatok özö­nével halmozta el az Egyesült Államok vezetését. Bár Bonn hogy enyhítse Reagan csalódá­sát, újabb hűségnyilatkozatot tett a „csillagháborús” wa­shingtoni program mellett, ez nem jelentett kellő „gyógyírt” az amerikai elnöknek. Hiszen Franciaország véleménye ma is nagy súllyal esik latba más nyugat-európai államok né­zeteinek kialakításában. Így például bizonyosan befolyásol­ja Olaszország és a Benelux- államok állásfoglalását, A másik probléma, amely Reagan útját Nyugat-Európá­ban „beárnyékolta”, az Egye­sült Államok Nicaragua elle­ni politikája, amely immár a kereskedelmi embargóban is testet öltött. MIÉRT SZIGETELÖDIK EL REAGAN NICARAGUÁI PO­LITIKÁJA? Az amerikai elnök olyannyi­ra a managuai forradalmi rendszer megdöntését szeretné elérni, hogy immár a látsza­tokkal sem törődik. Az Egye­sült Államok közvéleménye — sőt a washingtoni törvényhozás is — amiatt aggódik, hogy az elnök agresszív politikája egy újabb vietnamihoz hasonlatos háborúba sodorja bele az Egyesült Államokat, ezúttal közép-amerikai színhellyel. Azokkal a latin-amerikai or­szágokkal, amelyek Washing­ton „jó szövetségesei” sem lehetett elhitetni, hogy a kis Nicaragua fenyegeti a nyugati félteke biztonságát. Nyugat- Európában a közvélemény ha­sonlóan vélekedik, s ezt tük­rözi több NATO-ország kormá­nyának állásfoglalása is. Reagan bojkottintézkedése Nicaragua ellen, éppen az el­nök nyugat-európai utazását előzte meg. A Fehér Ház ura azt szerette volna, ha ennek támogatására felsorakoznak a vezető tőkés országok kormá­nyai. Hiszen az embargóintéz­kedés egy katonai beavatkozás gazdasági előkészítése volt. A nyugat-európai kormányok azonban inkább bírálták az embargót és nem voltak haj­landóak támogatni. Ennek el­lenére az eredeti washingtoni forgatókönyv végrehajtásának következő szakasza megkezdő­dött: Hondurasból nagyszámú fegyveres ellenforradalmi osz­tag tört be Nicaraguába. A sandinista hadsereg és a népi milíciák azonban sikeresen ve­szik fel a harcot a betörő csa­patok ellen. Mint Managuában hangoztatják: ez a behatolás ugyanúgy kudarcot vall majd a nicaraguai nép hősies ellen­állásán, mint a korábbiak ... Árkus István George Shultz amerikai kül­ügyminiszter pénteken Izrael­be érkezett és ezzel a látoga­tással megkezdte közel-keleti körútját. Shultz Portugáliából repült Tel Avivba. Vasárnap­ra várják Kairóba — ez rövid látogatásnak ígérkezik —, Egyiptomból pedig Jordániá­ba utazik tovább. Az amerikai vendég Izrael­be érve mit sem árult el misz- sziójáról, amit Richard Mur­phy külügyi államtitkár ké­szített elő. Egy különutas ren­dezésről lenne szó, amiből ki akarják hagyni a nemzetközi értekezletet, a Szovjetuniót és — izraeli követelésre — a Pa­lesztinái felszabadítási szerve­zetet is. A tanácskozásokon szóba kerül a különutas ter­vek mellett Izrael másfél mil­liárd dolláros sürgősségi se­gélykérelme. Pénteken Kairóban az Al- Ahram napilap bírálta az Egyesült Államokat amiatt, hogy „megcsontosodott néze­teket vall” a palesztinai fel­szabadítási szervezetről, és hogy a PFSZ tagjaival nem akar szóba állni a Hoszni Mu­barak elnök sugallta három­szakaszos tárgyalások első me­netében, holott ott lenne a he­lyük a jordániaiakkal közös delegációban. A cikket Ibra­him Nafeh főszerkesztő, Mu­barak bizalmi embere írta. Útnak indult a japán békemenet Csütörtök este Tokióból út­nak indult az immár hagyomá­nyosnak számító hirosimai és nagaszaki békemenet. Az atom- és hidrogénfegyverek ellen küzdő japán országos ta­nács felhívására mintegy ezer békeharcos gyűlt össze, hogy három hónap alatt eljusson az amerikai atomtámadások által sújtott két városba. A békeme­net az atomtámadások 40. év­fordulójának napján érkezik mind Hirosimába, mind Naga- szakiba, s közben a részvevők száma — csakúgy, mint az el­múlt években — várhatóan több ezerre növekszik. Az Afgán Demokratikus Köztársaság kormánya tiltako­zott a pakisztáni kormánynál, mert Pakisztán területén levő táborokban afgán állampolgá­rokat — katonákat és polgári személyeket — tartanak fogva embertelen körülmények kö­zött, és mert az islamabadi katonai rendszer hadserege együttműködik a törvényes ka- buli kormány megdöntésére törő ellenforradalmárokkal. A következményekért a pa­kisztáni vezetésnek kell visel­nie a felelősséget — hangsú­lyozza a nyilatkozat. Utal azokra az eseményekre, ame­lyek április végén történtek egy Pesavar melletti katonai táborban, amely közvetlenül a pakisztáni kormány ellenőrzése alatt áll. 12 afgán és 12 szovjet hadifogoly lefegyverezte a tá­bor őrségét és követelte a pa­kisztáni hatóságoktól: biztosít­sák visszajutásukat az Afgán A nap folyamán George Shultz fölkereste Hajim Her­zog államelnököt, Simon Pe- resz kormányfőt, és három órán át tárgyalt az érdemi kérdésekről Samirral. A kül­ügyminiszter az utóbbi tanács­kozásokról újságíróknak nyi­latkozva közölte: tudatta Shultzcal, hogy Izrael a PFSZ tárgyalásai képviseletének egyetlen formáját sem fogad­ja el; így azt sem, hogy egy jordániai küldöttségbe beépül­ve a Palesztinai Nemzeti Ta­nács (az emigráns parlament) tagjai egyezkedhessenek a megszállt területekről. A nem­zeti tanácsnak vannak olyan képviselői is, akiket a PFSZ- hez nem köt intézményes kap­csolat. LUKACS GYÖRGY élete és műve címmel pénteken ki­állítás nyílt Zágrábban a nagy magyar marxista filozófus szü­letésének 100. évfordulója al­kalmából. A Horvát Kommu­nisták Szövetsége zágrábi vá­rosi bizottságának elméleti­ideológiai munkacsoportja, a zágrábi egyetem és az egyete­mi könyvtár szervezésében rendezett kiállításon könyvek, eredeti dokumentumok és fak­Az Egyesült Államok politi­káját elemezve a szovjet tele­vízió Nemzetközi panoráma című műsora pénteken meg­állapította: Washington a fe­szültség fenntartására törek­szik a nemzetközi kapcsolatok­ban, mivel abban a szövetsé­gi rendszer összetartásának egyik elemét látja. Nyikolaj Sislin műsorvezető a továbbiakban megállapítot­ta, hogy ebből az alapállásból kiindulva az Egyesült Államok minden lehetséges módon igyekszik akadályozni az eny­hülést. Vonatkozik ez minde­Demokratikus Köztársaságba, vagy adják át őket az islama­badi afgán, illetve szovjet nagykövetségnek. A pakisztáni hatóságok azonban katonaságot vezényeltek ellenük. Az afgán és a szovjet foglyok elestek az egyenlőtlen harcban. A kabuli kormány tiltakozó nyilatkozata követeli: szigo­rúan büntessék meg azokat, akik felelősek a történtekért, és engedjék hazatérni hazá­jukba a Pakisztán területén fogva tartott afgán állampol­gárokat. Franciaország pénteken újabb nukleáris fegyverkísér­letet hajtott végre a csendes­óceáni Mururoa-korallszigeten. Üj-Zéland és Ausztrália elítél­te Franciaországot a legújabb atomkísérlet miatt. Az új-zélandi földrengésjel­ző állomás mérése szerint ez volt a legnagyobb erejű rob­Szudán és Líbia közös köz­leményben elutasította a kö­zel-keleti rendezés „részleges vagy különutas” változatait. A dokumentumot csütörtökön ír­ták alá Khartúmban egy negy­venfőnyi líbiai delegáció tár­gyalásai után. Idézett megálla­pítását Kairóban nyílt uta­lásnak tekintik a Camp Da- vid-i paktumra és Mubarak el­nök háromlépcsős, amerikai védnökséget kereső tárgyalási tervezetére. Egyiptomnak és Szudánnak — a leváltott Dzsaafar Nimeri idejéből — katonai és egye­sülési államszerződése van. Ez a szerződésrendszer feltételez­te a kétNílus-völgyi ország leg­szorosabb katonai együttmű­Angolában továbbra is igen feszült a katonapolitikai hely­zet, s ez főként a dél-afrikai rezsimnek és az általa támo­gatott ellenforradalmi erőnek, az Unitának tudható be — mondotta egy vidéki nagy­gyűlésen Angola államfője. Jósé Eduardo Dos Santos kijelentette: országa sohasem szimilék mutatják be Lukács György munkásságát. AZ AFGANISZTÁNI Népi Demokratikus Párt küldöttsé­ge damaszkuszi látogatása so­rán két jegyzőkönyvet írt alá pártközi együttműködésről. Az egyik az ANDP és a szíriai Baath párt 1985—86. évi együttműködési programját rögzíti, a másik az ANDP és a Libanoni Kommunista Párt együttműködésének fejleszté­sét irányozza elő. nekelőtt a katonai enyhülés­sel összefüggő problémákra. A Genfben megkezdődött új szov­jet-amerikai tárgyalások el­ső fordulója nem zárult túlsá­gosan kedvező jelekkel. Sislin megállapította: ame­rikai részről a világ különbö­ző térségeiben meglevő vál­sággócokat is felhasználják az enyhülés térnyerésének meg­akadályozása érdekében. Wa­shington nem egyszerűen aka­dályozza az igazságos és békés rendezést, hanem rendkívül provokatív magatartást tanú­sít — vagy közvetlenül, vagy kiszolgálóit felhasználva, köz­vetve. Ez utóbbira a Dél-afri­kai Köztársaságot hozta fel példaként Sisilin. Röviden kitért a Nemzetközi panoráma műsorvezetője a kö­zel-keleti helyzetre is. Rámu­tatott: jelenlétének — egye­bek között katonai jelenlété­nek — növelésével az Egye­sült Államok arra törekszik, hogy Izraelt és az arab álla­mokat is függőségébe vonja. Nem lehet gyors és éles ja­vulást várni a nemzetközi kap­csolatokban. A bizalmatlansá­got eloszlatni, s a kölcsönös bizalom alapján megkezdeni a politizálást nem könnyű. An­nál is inkább, mivel az Egye­sült Államok az ellenkező irá­nyú fejlődést óhajtja — és mint nemrégiben Reagan Nyu­gat-Európában tett körútja is mutatja — szövetségesét is erre akarja rávenni — mondotta a szovjet külpolitikai szakértő. bantás a Francia Polinéziához tartozó korallszigeten, ahol 10 éve folynak a föld alatti nuk­leáris kísérletek. A pénteki, sorrendben 69. robbantás ere­je 150 kilotonna TNT-nek fe­lelt meg, ami a föld alatti nuk­leáris robbantásokat szabályo­zó nemzetközi egyezményben megengedett legnagyobb ér­ték. ködését és politikai konzultá­cióit. Nimeri tizenhat éven át tartó, csődbe ment uralma népi megmozdulások után áp­rilis 6-án dőlt meg. A közös közleményt Abdusz- szalam Dzsallud, a líbiai ve­zetőség második legmagasabb rangú személyisége, a küldött­ség vezetője írta alá, szudáni részről pedig Tag Ed-Din Ab­dullah Fadl tábornok, a ti­zenöt főnvi katonai tanács el­nökhelyettese. A líbiai dele­gáció hatnapos tárgyalássoro­zat után csütörtökön tért ha­za Khartúmból. A tanácskozáson napirendre került a politikai, gazdasági, szociális, kulturális és műsza­ki együttműködés bővítése. adott okot Pretoria Angola- ellenes akcióira. A fajüldöző rendszer kizárólag arra törek­szik. hogy mindent tönkrete­gyen, amit az angolai nép a forradalom évei során elért. Az Unita tagjai hidakat rob­bantanak, gazdasági létesít­ményeket támadnak meg, bé­kés lakosokat gyilkolnak. Mindenekelőtt az ország gaz­dasági életének aláásására, a lakosság megfélemlítésére tö­rekszenek. Ennek ellenére — szögezte le az államfő — az angolaiak mindenre készek, hogy meg­védjék hazájukat és a forra­dalmi vívmányokat. Az angolai MPLA-munka- párt és a kormány tehát el­sődleges feladatának tekinti, hogy az angolai nép száméra megteremtsék a békés munka feltételeit — tette hozzá vé­gezetül az állam és a párt el­nöke. Kairói bírálat a magcsontosodott nézetekről Shultz közel-keleti körúton Az amerikai külügyminiszter közel-kelet! kőrútjának első állomása Iz­rael. A képen: Shultz Samir izraeli külügyminiszterrel (jobbra) látható a Tel Aviv-i repülőtéren A hősök egyenlőtlen harcban estek el Pakisztánban Éles kangú afgán tiltakozás mmCsAK rövidin..'.mt.i Uj-Zéland és Ausztrália elítélte a robbantást Nagy erejű francia atomkísérlet Szudáni—líbiai közös közlemény A különutas terv elutasítása Az Unita kegyetlenkedései Pretoria akciói Angola ellen

Next

/
Oldalképek
Tartalom