Pest Megyei Hírlap, 1985. április (29. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-02 / 77. szám
4 1985. ÁPRILIS 2., KEDD JÓZSEF ATTILA-D1JAT kapott: Asperján György író, a Magyar Rádió szerkesztője; Fenyő István irodalomtörténész, az MTA Irodalomtudományi Intézet munkatársa; dr. Nagy Katalin író; Nádas Péter író; Orbán Ottó költő, műfordító; Sándor Iván író, a Film, Színház, Muzsika főszerkesztő-helyettese; Sőtér István író, irodalomtörténész ; Sumonyi (Papp) Zoltán író, a Magyar Rádió rovatvezetője; Szilágyi Ákos kritikus, műfordító; Teliér Gyula műfordító; Tóth Endre költő; Ungvári Tamás kritikus, irodalomtörténésv, a Színház- és Filmművészeti Főiskola egyetemi tanára; Veress Miklós költő, műfordító, az Elet és Irodalom szerkesztőségének főmunkatársa; Zalka Miklós író, a Zrínyi Katonai Kiadó ny. szerkesztője. JÁSZAI MARI-DÍJAT kapott; Básti Juli, a Katona József Színház színművésze; Bubik István, a Nemzeti Színház szín» művésze; Dunai Tamás, a Madách színház színművésze; Egri Katalin, a szolnoki Szigligeti Színház színművésze; Eötvös Kálmán György, a Maciva artistaművésze; Fekete Gizi, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház színművésze; Géczy Dorottya, a Vidám Színpad szín» művésze; Kemenes Fanny, a József Attila Színház jelmez- tervezője; Kiss Jenő, a kecskeméti Katona József Színház színművésze; Korcsmáros Jenő, a debreceni Csokonai Színház színművésze; Körtvélyessy Zsolt, a miskolci Nemzeti Színház színművésze; Lélcay Ottó, dramaturg, a Magyar Rádió Rádiószínház önálló osztályvezetője; Léner Péter, a nyíregy. házi Móricz Zsigmond színház igazgató-főrendezője; Lukáts Andor, a kaposvári Csiky Gergely Színház színművésze; Mi- kó István, a Thália Színház színművésze; Oszvald Marika, a Fővárosi Operettszínház színművésze; Papp Zoltán, a Katona József Színház színművésze; Sólyom Katalin, a pécsi Nemzeti Színház színművésze; Szakácsi Sándor, a Vígszínház színművésze; Szántó Judit kritikus, a Magyar Színházi Intézet osztályvezetője; Székhelyi József, a Madách Színház színművésze; Szigeti András, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház színművésze; Tordai Teri, a MAFILM filmszínésze. LISZT FERNC-DiJAT kapott: Kara László, a Magyar Állami Hangversenyzenekar fagottművésze ; Kiss János, a győri Kisfaludy Színház magántáncosa; Kovács János, a Magyar Állami Operaház karmestere; Pit. ti Katalin, a Magyar Állami Operaház magánénekese; Sza- kály György, a Magyar Állami Operaház magántáncosa; Szabó Dénes karnagy, a nyíregyházi 4, sz. Általános Iskola tanára. ERKEL FERENC-DÍJAT ka» pott: Dubrovay László ,zeneszerző. a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyetemi tanára; Kalmár László zeneszerző, a Zeneműkiadó Vállalat fő- szerkesztője; Pesovár Ernő táncfolklorista, koreográfus, szakíró, az MTA Zenetudomá» nyi Intézet néptáncszakosztálya vezetője; Victor Máté zeneszerző, a Magyar Rádió zenei szerkesztője. BALÁZS BÉLA-DIJAT kapott: Békés József, a Magyar Televízió dramaturgja; Bencze Ferenc, a MAFILM filmszínésze; Gazdag Gyula, a MAFTLM filmrendezője; Koltay Gábor, a MAFILM filmrendezője :£Marx József, a MAFILM stúdióvezetője; Mihályfi Sándor, a Ma« gyár Televízió filmrendezője, Neumann László, a Magyar Televízió főoperatőre; Novák Emil, a MAFILM operatőre; Urbán Tamás, az Ifjúsági Magazin fotóriportere; Varga Csaba, a Pannónia Filmstúdió rajzfilmrendezője. MUNKÁCSY MIHÁLY-DÍJAT káp’Ótt íCseftiy József Ipari formatervező; Deim«Pái. festőmű. vész; Fajó János festőművész; Kemény György alkalmazott grafikus; Kocsis Imre festőmű- vész-grafil?tl§; Kovács Imre grafikusművész; Kovács Péter festőművész; Németh Gábor festőművész, restaurátor; Pauli Anna, az LSZV tervező iparművésze; Szabó Albert, a Fékon Ruházati Vállalat ruhatervező iparművésze; Szekeres Mihály, a Csomiterv belsőépítésze; Székely András kritikus, az Üj Tükör képző- művészeti rovat szerkesztője. Omszk megye küldötte: a Barátság néptállcegyQttes Velünk ünnepük a felszabadulást Fellépnek Pest megye központi ünnepségén viduumot, s ezt úgy megjeleníteni képben, hogy más ember is ráérezzen, hasonló gondolatai támadjanak. Ezzel nem akarok egyértelmű tetszést kelteni. Hiszek abban, hogy minden művésznek meg kell keresnie a maga útját, programját. Ma — ellentétben a középkorral — nincsenek kész helyzetek. Most nekünk kell még a spanyolviaszt is megtalálni. Korábban másfajta munkáim voltak, mint most. Talán nem is másfajták; inkább általánosabbak. A világ nagyobb szelete érdekelt. Volt egy úgynevezett kulcslyuksorozatom. Ezen keresztül jutottam el a környezet kisebb darabjához és vissza a természethez. A szülőföld utáni vágy természetesen megmaradt, annak ellenére, hogy szentendrei lettem. Hazajárok Makóra, ahol nyaranta egy kísérleti művésztelepet vezetek. Ebben a munka mellett az a legjobb, hogy beszélgethetünk a szakmáról és megismerhetjük egymást. Szentendre? Szeretem. Kár, hogy nem olyan, mint szerelmünk kezdetén. Nekem már túl zajos. Most a városon kívüleső részeit járom, ismerkedem a környező hegyek faunájával, szépségével. CSALÁDI SZŐTTES. Jó ideje kongatják már a vészharangot a család felett. Válságban van, mondják sotcan a legkülönbözőbb jelenségek kapcsán, s okokat is fölsorolnak jó néhányat. Mai életformánk valóban nem kedvez a hagyományos családnak. Alta- lábap is igaz, hogy lazulnak, felületesebbé válnak emberi kapcsolataink, miért pont az otthon közössége lenne kivétel? Egyre kevesebb — különösen a városokban — a több generációt összefogó nagy család, az olyan közösség, aíhol az érzelmi szálak nem szabadnak el, ahol nagyszülő, gyerek és unoka él egy fedél alatt. Ilyen otthonba látogatott el a pécsi körzeti stúdió s ti úja. A Tolna megyei Sárköz központjaként számon tartott Deesen él a Kiss család: három generáció. Különböző életkor különböző foglalkozások, különböző gondolkodás. Mindez békében, harmóniában' egyesül a családi szeretet fényében. E patetikus fogalmazást a riport hangvétele sugallja. Az első benyomása az embernek: ez olyan szép, hogy nem is lehet igaz. Még a más tájról, más közösségből hozott fiatalasszony sem panaszkodik anyósára, s az sem a menyére. Szeretetteljes, tartalmas életet villant föl a műsor. Hamis-e ez a-kép? Tényétben bizonyára nem. Mi okunk lenne kételkedni abban, amit a Kiss család tagjai elmondanak? örülnünk kellene tehát, hogy föl lehet még mutatni egy-egy igazi családot példa ként, zaklatott korunkban. A műsor készítői meg is tettek mindent, hogy megfoghatóvá tegyék azokat az érzelmeket, amelyek ezt a családot összetartják, éltetik. Így azonban a hangszerelés kicsit édeskésre sikerült, ami gyengíti a példa meggyőző erejét. SEGÍTHETÜNK? Jó szolgáltató műsort csinálni nem könnyű. A feladat kettős: valóban segítsen azokon, akik gondjukkal-bajukkal a rádióhoz fordulnak, ugyanakkor műsor is legyen, tehát a hallgatónak is mondjon valamit. Szívfacsaró eseteket, megható történeteket és égbekiáltó igazságtalanságokat hallhatunk egy-egy ilyen adásban. Persze, a rádió sem mindenható, nem adhat gyógyírt minden bajra. Segíthet például ideiglenes otthont találni egy fiatal lánynak. A sertéstenyésztésre vállalkozó és a termeltető gazdaság viszályában viszont nem hogy igazságot nem tud szolgáltáéi, de még egy épkézláb állásfoglalásra sem futja — a legutóbbi adás legalábbis ezt bizonyítja. DÍSZSZEMLE ELŐTT, ünnepre készül az ország. S készülnek a díszszemlén fölvonuló alakulatok katonái, tisztjei is, immár hetek óta. Az ifjúsági rádió jó ritmusú hang- kép-összeállítása ebbe a munkába nyújtott bepillantást. Úgy, hogy közben fölelevenítette a korábbi parádék hangulatát, ünnepi perceit. Az első díszszemlét például, 1949. május 1-én, az 1955-ös felvonulást, amikor — az ideihez hasonlóan — az 1848-as szabadságharc lobogóival is elléptek a díszemelvény előtt. M. N. P. / Átadták a művészeti díjakat Mindenki a maga útján halad Hétfőn — hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából — KÜpcczi Béla művelődési miniszter a Vigadóban átadta az idei művészeti díjakat. Az eseményen megjelent Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Társadalomtudományi Intézet főigazgatója, Pál Lénárd, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Csebák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese. Deim Pál D eim Pálnak szülőhelye a Dunakanyar gyöngyszeme, Szentendre. Családja kétszáz esztendeje koptatja már a szűk utcácskák macskaköveit. Mint mondja, ebben a városban könnyű festővé válni. Nemcsak a környezet miatt, hanem azért is, mert sok itt a művész, s ha valakinek adott a rajzkészsége, hamarabb kerülhet a pályára, mint másutt. Ö maga gimnáziumi tanárának biztatására felvételizett a Képzőművészeti Főiskolára. — Aztán néhányszor szerepeltem a szentendrei tárlatokon, s természetesen elkapott a gépszíj; kezdett valóban komollyá lenni az elképzelés, hogy a képzőművészet segítségével fejezzem ki önmagamat. — Lassan, minden szót meggondolva formázza a mondatokat, ahogy megismétli: — Nekem szülőföldem ez a hely, itt nőttem fel, ismerem a város minden zugát, szögletét. Akárhová is mennék, mindig visszahúzna a szívem. A szentendrei művészet éppen ezért mind a stílusom, mind a gondolkodásom kialakulásában meghatározó volt. Befolyásoltak az itt létrejött életművek. Persze, a hatás minden, a környéken élő művész munkáján érződik. Ez természetesen nem valamiféle stíluselemet jelent; rejtettebb összefüggésekre kell asszociálni. — Ars poetica? — kérdez vissza. — Mire az ember meg tudja fogalmazni művészi hitvallását, már el is készültek a legfontosabb művei. Amikor elkezdünk festeni, még önmagunkat sem ismerjük. Azután találkozunk saját munkáinkban önmagunkkal. Emellett mindenkiben megvan a született haliam. Ez és a napi tevékenység visz valamilyen irányba. A folyamat csak lassan tudatosodik, amíg végül megszületik a program, kialakul, letisztul a valódi mondanivaló. Az én fő motívumom az emberi figura, annak bábszerű jelzése, amely majdnem minden képemen ott van, jelezve az ember léptékét, arányát a különféle struktúrákban, terekben. Látható a majdnem házakban, a majdnem ablakokban, amelyeknek egyike sem konkrét. Hogy mik valójában? Lehet, hogy szimbólumok. Nem tudom... Véleményem szerint o művészet akármit is ábrázol, mindig az emberről szól; még akkor is. ha absztrakt. Engem az ember és tudott világa érdekel elsősorban. Helye a világegyetemben, a legtágabb környezetében. A művészet ugyan szubjektív, de mindig általános érvényű dolgokat fejez ki. Mindenkinek meg kell találnia a saját egyéniségét. Egy-egy képben végül sok minden van. Jómagam úgy érzem, elsősorban technikai problémát akarok megoldani egy-egy festményen, hiszen a művészet formailag is művészet. A tartalom pedig csak a minőségen keresztül jelenik meg. S emögött ott van a képet alkotó ember keze, elméje és a szíve is .., Kocsis Imre C sodálatos világ fogad Kocsis Imrénél. Mintha a föld egy más részére repített volna valami mesebeli sebességű jármű. Az erdőkön, mezőkön még nyoma sincs a tavasznak, de itt, a széltől védett, parányi kertecskében gyönyörű színekben pompázó, csodálatos virágok, akárcsak a lakásban mindenütt. Délszaki növényeket nevelget a cserepekben. Némelyik még a fűtött szobában is fólia alatt van. A műterem falán trópusi pillangók; egy külföldi útján vásárolta. Valóban bogaras ember: amott egy szekrény valamennyi fiókja lepkegyűjteménnyel van teli. A tulajdonos büszkén magyarázza, hogy sikerült a környék valamennyi színes, hímporos szárnyú lakójának képviselőjét megfogni és szakszerűen rendszerezni. — Szeretem a természetet és közel is élek hozzá — mondja. — Valaha gyermekkoromban, otthon, Makón, mindennapos, szinte kötelező kapcsolatom volt a földdel. Most az egykori muszájból passzió, kellemes kedvtelés lett. Tudja, a természetben mindig kiszámíthatóak a viszonyok, s kisebb erőfeszítést igényel az eredmény elérése, mint az emberekkel. Nekem ez a pihenés. Egyébként tartalmasnak érzem az életemet. Festek és tanítok, immár tizenhat éve a Képzőművészeti' Főiskolán. A sokszorosító grafikai tanszék adjunktusa vagyok. Szeretek a fiatalok között lenni, mert nemcsak oktatom őket, hanem tanulok is tőlük. Friss, nyitott maradhatok általuk. Hiszen egy művésznek sok mindent kell ismerni, befogadni tudni. Jelenleg az foglalkoztat, hogy vajon milyen is saját viszonyom a szakmához, a múltamhoz, hogyan vagyok képes önmagamat, gondolataimat kifejezni. — Felvetette már a művészet örök kérdését: mi dolgom a világon? — Igen. Szeretnék valami olyat találni, amit csakis én közölhetek. Ha erre rájövök, akkor még az sem érdekel majd, hogy tetszik-e, eladható-e az, amit csinálok. Szeretném föllelni az abszolút indiHazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából tegnap délelőtt Omszk testvérmegyénkből 33 tagú művészeti csoport érkezett Pest megyébe. A művészeti delegáció politikai vezetője Vlagyimir Kozakov, az SZKP Omszk megyei Bizottságának agitá- ciós és propagandaosztályának vézetőhelyettese. A delegáció tagjai: Jurij Száj- kovszkij művészeti vezető és Ivan Trancsics, az Omszk megyei Szovjet—Magyar Baráti Társaság megyei vezető titkára. A Ferihegyi repülőtéren Zám Ágnes, az MSZMP Pest megyei Bizottságának munkatársa, Jakab Béla, a Pest megyei Tanács művelődési osztályvezető-helyettese és Végh Károly. a megyei tanács főmunkatársa fogadta a delegációt. Jelen volt Anatolij Kovalenko, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának osztály- vezetője is. A delegáció vezetőjét és két tagját tegnap délután az MSZMP Pest megyei Bizottságának székházában Nagy Sándorné, a megyei pártbizottság titkára fogadta. A Barátság néptáncegyüttes programjával a megye dolgozói több alkalommal ismerkedhetnek. Fellépnek Százhalombattán, a felszabadulásunk tiszteletére rendezett központi ünnepségen, április 3-án. Ma a tápiószecsői hagyomány- őrző együttessel ismerkednek: délután a helybeliek — este pedig a sokezer kilométer távolságból érkezett barátok mutatják be tudásukat a közönségnek, a nagykátai művelődési központban. Április 4- én — a ceglédi és az albertir- sai események után — a ceglédi tegnap felavatott színházteremben tartanak bemutatót az omszki vendégek. A Barátság meptáncegyüt- tes a Metyelica művészeti együttes tagjaiból, az omszki testnevelési főiskola sporttáncosaiból, valamint a mezőgép- gyár kórusából szerveződött. Céljuk, hogy fellépéseik során minél színesebben mutassák be hazájuk, s ezen belül Szibéria népművészetét. A helyi gyűjtések mellett felhasználják az omszki központi néptáncegyüttes koreográfiáit. Egyszerre szilaj és egyszerre lírai a színpadi megjelenítésük. mélyül a két nép barátsága, a művészet nyelvét könnyű megérteni. a vendéglátók értették is. Vlagyimir Kozakov, az együttes vezetője és Anatolij Kovalenko a repülőtéren A táncosok egy csoportja Rádiófigyelő' Mint mindig, ezúttal is sok szeretettel várja a magyar közönség testvérmegyénk bemutatóját, hiszen ezáltal is
