Pest Megyei Hírlap, 1985. április (29. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-06 / 81. szám

Rövidesen átadjak A dányi Magvető Termelőszövetkezet építette és hamarosan átadják rendeltetésének az isaszegi 3. számú általános Iskolát. Képünkön: az iskola belső útját betonozta az építők egy kis csapata Hancsovszkl János felvétele Névadás, fogadalomtétel A felszabadulási évforduló iskolai ünnepségével egybe­kötve tartották a Madách Imre Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola KlSZ-szer- vezetének névadóját. Az ifjú­kommunisták dr. Kalocsay Kálmánt választották, az ő ne­ve került fel a KISZ-szervezet zászlójára, melyet Pergel Zsu­zsa, a KISZ Pest megyei Bi­zottságának középiskolai fele­lőse adott át. Ünnepi beszédet Illés Sán­dor, az iskola pártalapszerve- zetének titkára mondott. Az új KISZ-tagok a névadón tettek fogadalmat. Az esemény jelen­tőségét fokozta, hogy a Ma­dách ifjúsági szervezete ebből az alkalomból vehette át a KISZ Központi Bizottságának elismerését, a Kiváló KISZ- szervezet zászlót. Ezt a városi bizottság képviseletében Ga- ramvplgyi Lajos adta át. A hivatalos részt az iskolá­sok műsora követte. Fellépett az énekkar, a néptánccsoport. Az egyetemről kubai vendég­diákok érkeztek. Az egyik tan­teremben kiállítást rendeztek, melynek megtekintő! megis­merkedhetnek dr. Kalocsay Kálmán munkásságával. A jé munka elismerése Hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából a városban és a körzetben a következő űttörővezetők kap­tak kitüntetést, elismerést munkájukért. Űttörővezetői Érdemérem: Horváth Zoltánná kisdobosve­zető Túra. Kiváló úttörőveze­tő: Kemény Györgyné rajve­zető, Gödöllő (Erkel iskola), Gregus János pártoló tag, Tú­ra, Zimmerné Sándor Ibolya raj vezető, Veresegyház, Pász­tor Sándorné rajvezető, Kere- pestarcsa, I., Salánki Perenc- né rajvezető, Csömör, Cseli- nyi László rajvezető, Gödöllő, Damjanich, Juhász Gyuláné rajvezető, Aszód, II., Kiss Zoltán igazgatóhelyettes, Gö­döllő, kisegítő, Budai János igazgatóhelyettes, Dány. A Magyar Űttörőszövetség Országos Tanácsának dicsérő oklevele: Szinger József né raj­vezető. Pécel, Petőfi, Mezővá­ri Qttóné kisdobosvezető, Gö­döllő, Karikás, Dolányi Sán­dorné kisdobosvezető, Gödöl­lő, Erkel, Fekete Lászlóné raj­vezető, Túra, Szűcs Istvánná rajvezető, KefepestarcSa, II, Juhász Attila rajvezető, Bag, Fánker Lászlóné rajwczető, Aszód, II, Borosné Gellai Ka­talin rajvezető, Domony, Zelei Lászlóné rajvezető, Pécel, Sze­mere, Kalmár Józsefné kony­hai dolgozó, Gödöllő, Dam­janich, Tóth Lászlóné rajveze­tő, Valkó, Polgár Józsefné, a gödöllői könyvesbolt vezetője, pártoló tag. Kiváló iíivezető: Ernhöffer Ferenc Pécel, Petőfi, Tóth Margit Bag, Könczöl Tamás Galgamácsa, Bozsik Mária Verseg, Bazsik Ágnes Do- móny, Kovács Zsolt Vácszent- lászló. Valamennyien középis­kolai tanulók. XII. ÉVFOLYAM, 81. SZÄM 1985. Április e., szombat A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜ LÖN KIADÁSA Ifjúsági nap Petőfi iskolájában Mindenki, aki nem negyedikes — Ahhoz képest, hogy ez az If börtöne, elég barátságos hely — jegyezte meg valaki mögöttem érkező. És vonzó, gondoltam ma­gamban, hiszen ide igyekezve, olyan srácokkal is találkoz­tam, akik ketten hajtották a pedálokat, mégis csupán két keréken érkeztek. Már itt is vannak! Végy két biciklit, dobd el az egyik első, a másik hátsó ke­rekét, hageszd össze a két fe­let, s kapsz egy tandemkerék- párt! Szigorú őrök — Ezt könnyebb hajtani? — Nem sokkal, mert amikor a hatvani parton tapostuk fel­felé a pedált, s a mellettünk haladó autó miatt nem tud­tunk azonnal befordulni a su­li kapuján, kis híján elvesztet­tük a lendületet. — Mekkora a hatótávolsá­ga? — Ügy ötven kilométer, de a legszívesebben a hatvani strandra utazunk vele. Ott is ért bennünket az első nagy kaland, szétesett a hegesztés. Egy autószerelő csinálta meg, de nem lehet ránk büszke, mert pénzűink híján, fizetség nélkül távoztunk tőle. ' Kinka Attila és Csányi Géza negyedikesek tehát e kerékpá­ron érkeztek a börtön falai alá, több száz diáktársuk pe­dig- magannyi más módon. Rendhagyó nap volt ez, ifjúsá­gi nap az aszódi Petőfi Sán­dor Gimnázium és Gépészeti Szakközépiskolában. Talán az is a kerékgomdokkal küszkö­dött, aki ezt az If várát kita­lálta, de az ötlet azért jó. Az ifjúsági napon a diákok veszik át a hatalmat, egészen pontosan a negyedikesek. Min­denki, aki nem negyedikes, azért reggel nyolc óráig hiá­ba nyitogatta a suli ajtajúit. Cser László igazgató a 'gond­noki bejáraton át igyekezett hivatalába jutni, ám az ajtón csak egy pillanatig jutott túl, sőt a táskája még addig sem. A várbörtön őrei szigorúak voltak. Háromnegyed nyolckor meg­érkezett Kovács István, a szá­mok tudora, s ő is hiába pró­bálkozott. — Tanár úr! Hát ezt is meg kellett tapasztalnia? Nem en­gedik be a saját iskolájába? — Ilyen még velem sem fordult elő! A tudósító természetesen be­juthatott, s benn hogy, hogy nem csodák-csodájára csak felismierte az álruhás — nem fehér köpenyes — irodalmár Juhász Gyulát. De mielőtt be­jövetele módjáról érdeklődhet­tem volna, kezdetükét vették az események. Kinyílt a börtön főbejárata, majd Bratek Zoltán diákigaz­gató, alias negyedikes szája nyílt szólásra: — Az ördög ma éjjel sem aludt, falunknak új intéz­ményt, szolid börtönt adott. Itt kötelező ruhaviselet nincs, a lányokon is maradhat a szok­nya. Attól sem kell félnie sen­kinek, hogy magányosan leve­leket fog írni a kívülmara- dottaknak. Furcsa ez a hely, hiszen a tanárok önként vál­lalják'az itteni munkát. E sa­játos magatartás miatt előze­tes letartóztatásba vesszük őket. FMek és torna — Aki' nem felel meg a rend­nek, az matematika és torna­tanárok kezére kerül, akik vá­logatott kínzóeszközökkel van­nak felszerelve. Cser László ezek után átad­ta az intézmény kulcsait. — Ennek a napnak szá­Ápri'lis 6-án: Gödöllő, művelődési ház: A Pannónia Filmstúdió- rajz­munkra az a lényege — -mond­ta —, hogy megtapasztaljátok, milyen az élet a 1pult másik oldalán. A következő órákban fellépő diáktanárak megmond­hatják majd a végén, mennyi gonddal és örömmel is jár ta­nítani. Nos, a botcsináltat?) neve- lök kitettek magukért. Takács Mari testőrhölgy tornaórát tartott. A szakközépiskolá­sok számára Dúsa László és Giriti Sándor műszaki szak­oktatók dolgozatot írattak. Cső­ben Attila az események moz- ■gófilimre rögzítésével foglala­toskodott. Tóth Margit ma­gyar irodalmat tanított. Mi Litavszki Márta óíáját ültük végig, az első á-ban. Súgni? Nem! A sok nehéz közül az egyik legnehezebb tárgyat választot­ta, a magyar nyelvtant. Az óra témája az írásjelek használa­ta volt. Bizonyosra veszem, hogy nem volt fölösleges a ne­bulók számára sem a különös negyvenöt perc. Márta pedig barátnője, Seregély Gabriella utólagos elemzéséből lemér­hette, min okulhatott saját maga. Azt már az óra közben megállapíthattam, hogy nem könnyű, majdnem lehetetlen súgni nála. Csupán a felelők nevét kérdeztem meg halkan, a mellettem ülőtől, de már felkapta a fejét. A sorokat még hosszan le­hetne folytatni, ám az a. fon­tos, hogy az aszódi diákokban folytatódjanak azok a megis­merések, melyekhez az ifjúsá­gi nap is hozzájárult. Balázs Gusztáv és animációs filmjeiből össze­állítás, 10 órakor. Na És klub. Fordított nap a klubban, 18 órakor. A nap programja Különleges nézőpontból A borsó és az ünnepnapok Mint nőtlen ember, könnyen mozgatható voltam, meg a kí­váncsiság is hajtott, hát el­jöttem Aszódra igazgatónak. Akkor 1956 májusát írtuk, zsebemben a friss diplomával, hátam mögött néhány éves pe­dagógiai múlttal, nekivesel­kedtem a munkának a Fiúne­velő Intézetben. Emlékszem, a kollégák riogattak: Eperjesi Ernő vigyázz, ezek a vagá­nyok át fognak ejteni! Igaz, ami igaz, találkoztam néhány nagy csirkefogóval, de nekem se kellett a szomszéd­ba menni egy kis dörzsöltsé­gért, mert Zuglóban nőttem fel, és ott sem csupa ártatlan járt az utcán. No és a feladat is izgatott, nemcsak szakmai­lag, hanem mint párttagot is. Negyvenhétben léptem be, rögtön azután, hogy hazatér­tem a hadifogságból. — Az eltelt 29 évben olyan nézőpontból figyelhettem a társadalmi mozgásokat, amely keveseknek adatott meg. Az aktuális problémák mindig lecsapódtak az intézetben, ha az ember nem olvasott újsá­got, nem tájékozódott volna, akkor is tudta, hogy mi tör­ténik körülötte. Az első eresz- tps, amivel dolgom volt, mindjárt meggyőzött róla, hogy főként jó szóra, érvekre van szükség ahhoz, hogy ezek a gyerekek is megtalálják a helyüket az életben. — Az ötvenes-hatvanas években szinte valamennyi társadalmi rétegből kerültek hozzánk fiatalok. Hogy már akkor sem voltak ágrólszakad- tak az abból derült ki, hogy az évzáró ünnepségeken sok autó parkolt az intézet előtt. Megtévedt, de nyílt, egyenes gyerekek voltak, akik azon­ban nem nagyon szerettek dolgozni. Már akkor is meg­voltak a tanműhelyeink, az oktatóink, hát munkára fog­tuk őket. — Az országépítés lelkes hangulata hozzánk is beszűrő­dött és ezért könnyű volt megértetni: aki most szakmát szerez, az megalapozhatja a jövőjét, megváltoztathatja a sorsát. Ennél jobb érV nem kellett, így aztán évente több száz fiatalt-engedtünk el szak­munkás-bizonyítvánnyal, s csupán négy-öt visszaeső ke­rült újra hozzánk. Akadt olyan is, aki az őt elítélő bí­rótól kérelmezte: hadd ma­radjon az intézetben bünteté­sének lejárta után . is, hogy befejezhesse az iskolát. — Ennek a légkörnek ' a’ megteremtéséért sokat tettek a tanárok. Volt közöttük olyan, akinek nem volt gyere­ke, ezért minden szeretetét és a fizetését is az itteniekre ál­dozta. Lelkiismereti kérdést csinált helőle, hogy a tanítvá­nyai ugyanazt uzsonnázzák, amit ő evett. A felesége úgy csomagolt. — Amit én hőskorszaknak nevezek, az a hatvanas évek végéig tartott. Utána másféle gyerekekkel, problémákkal ta­láltuk szembe magunkat, ame­lyekhez alkalmazkodni kellett. Tíz évvel később megint új generáció jött, változtak a módszerek is. A szakmunkás- képzést meg kellett szüntetni, mert gyakran írni, olvasni alig tudó fiatalokkal töltődött föl az intézet. — Nem siránkoztunk, fel­vettük az elépk dobott kesz­tyűt. Megkezdődött az általá­nos iskolai oktatás, a tanmű­helyekben pedig betanított munkásokat képzőnk. Szigo­rúbb, de emberi a bánásmód, ami azon alapul, hogy min­denkinek vállalnia kell a fe­lelősséget a tetteiért, hiszen ez kint, a polgári életben is így van. Ha jól tanul, dolgozik, tikettet kap, amin vásárolhat a büfében, ha pedig szabad­ságra, eltávozásra megy, ak­kor megkapja az ellenértékét forintban. Minden percüket értelmes elfoglaltsággal tölt­jük ki, ez használ, lassan megindul az egyenletes javu­lás. — Egyre több jó szakem­berre, pedagógusra, pszicholó­gusra, orvosra van szükség a mostani helyzetben. Sokat se­gített, hogy az itt dolgozók bérét kiemelték az átlagból, s most már egy gyermekfel­ügyelő is becsülettel megél, eltartja a családját' a fizetésé­ből. Mindig éreztük a társa­dalom gondoskodását, hiszen amikor feszítő gondok voltak napirenden, mint az óvodai, vagy iskolai hálózat bővítése, ide akkor is jutott pénz. Az intézet költségvetése évről évre növekszik. — Furcsa szakma ez. Az ember úgy megy haza: na, ma megint hintettem egy marék borsót a falra. Aztán jönnek az ünnepnapok, amikor beko­pogtat egy-egy régi tanítvány, a eldicsekszik, hogy ez, vagy az vált belőle. És nem nehez­telek akkor sem, ha egy ut­cán sétáló férfi nem akar megismerni, elfordítja a fe­jét, mert ez is azt jelenti, hogy beilleszkedett, feledni akarja a múltat. — Erre gondolok most, a pályám végén, a felmentési időmet töltve. Április 8-án már nyugdíjas leszek. Szokat­lan a csend, hiszen otthon is magunkra maradtunk a fele­ségemmel.1 A lányom Pesten él, szintén pedagógus és oly­kor totmácskodik. Mint leg­utóbb is a XIII. kongresszu­son..Én pedig beletemetkezem a könyvekbe, kiülök a víz­partra horgászni, és arra is jut időm, hogy megirjam a százéves aszódi intézet törté­netét. Lejegyezte: Kövess László Jégkrémbalett, videofilm, 18 órakor. A kismalac és a farkasok, a Tolcsvay-együttes verses, ze­nés gyermekműsora, 15 óra­kor. Húsvétváró: lányoknak to­jásfestés, fiúknak locsolóvers tanulás, táncház, 16 órakor. Vasútmodellező kiállítás, 10—10 óráig. Reismann János emlékkiál­lítása, tpegtekinthető 10—12 óráig, és 15—19 óráig. Április 7-én és 8-án zárva lesz a gödöllői művelődési köz­pont. Április 7-én: Galgahéviz, művelődési ház: Népzepés bál a Kékesi zene­karral, 20 órakor. Április 8-án: Galgahcviz, művelődési ház: Kicsapongó, Müller-video- diszkó, 20 órakor. Ili Mónin Április 6-án és 7-én: Start két keréken. Színes, szinkronizált amerikai füm- vígjáték. 14 éven aluliaknak nem ajánlott. Kísérőműsor: A csillagok is meghalnak. Csak 4 órakor. A nőstenyfarkas kísérteié. Színes, szinkronizált lengyel történelmi kalandfilm. 16 éven felülieknek. 6 és 3 órakor. Április 8-án: Boszorkányszombat. Színes magyar—amerikai mesefilm. Csak 4 órakor. Eilopíák Jupiter fenekét. Szinkronizált francia filmvíg­játék. 6 és 8 órakor. m Szombati jegyzet!! Favédelem Gödöllőn kivágtak né­hány öreg, beteges fát. Alig dőltek a földre a sú­lyos törzsek, megjelentek az első protestálók, tiltakozás­ra buzdítva másokat is. Már megint fákat vágnak ki. Ki csinálja, ki engedé­lyezte? A fákat elvitték, a fejcsóválásról azóta is hal­lani. A fakivágás mindig feltűnő, a fákért való kiál­lás látványos. Nyugtázzuk: jó, hogy mindig akadnak, akik felfigyelnek az ilyes­mire. Még akkor is, ha oly­kor fölösleges az aggodal­muk, hisz tudjuk, hányszor nem az. Korunkban min­den fát óvnunk kell. Egyre kevesebb van belőlük, egy­re több kellene. A fák las­san nőnek, gyönge lábakon álló érvelés, hogy pótolják őket. Amelyikre fölöslege­sen fognak fűrészt, azt aligha pótolhatják. Jó volna, nagyon jó, ha másra is hasonló érzékeny­séggel figyelnének, minél többen. Mennyi mindenre kellene, mi minden károsít­ja természeti, építészeti környezetünket, erdeinket, vadjainkat, parkjainkat, út­jainkat, házainkat. Évről évre futnák be a panaszok az újságokhoz, a rádióhoz, televízióhoz: permeteztek kérem, repülőről, traktor­ról, oda a kiskert vetemé- nye, a méhek, elsárgultak, kiszáradtak a fáim. Ám hagyjuk ezt, s ne térjünk ki a vegyszerekkel való gondatlan bánásmódra, meg azokra a hatásokra, amelyek a szakszerű keze­lés nyomán is fenyegetnek. Közönséges halandók eb­ben aligha tehetünk érdem­legeset. Szakembereknek való feladatok, akik tud­ják a szerek működését, hatásait talajra, növényre, általuk pedig az emberi szervezetre, hisz a gyü­mölcs végül odajut. Nem kell mindig magas­ra néznünk. Csak a lá­bunk elé. Csak az egysze­rű, - józan eszünket kéne használnunk. Vegyük már észre: városon, falun el­borít a szenny, a piszok. Tanuljuk meg végre, a ter­mészet képtelen elpusztíta­ni a műanyagot. A fólia, a nylonzsák, a legkülönbö­zőbb tasakok, dobozok, tál­cák nem emésztődnek el, mint régen az a pár kido­bott papírgöngyöleg. Figyelmes ember retteg­ve gondol a tavaszra, az őszre. Az idei tél keserve­sen hosszúra nyúlt.. Sokak­tól hallottam, mennyire várják már az enyhébb időt, a tavaszi levegőt sze­retnék végre beszívni, kint, a szabadban. Megenyhült, süt a nap, kikívánkozik idős és fiatal. Végezve a munkával, délután volna rá egy kis idő. a kapu elé éillni, a kiskertben néze­lődni, az erkélyről szétte­kinteni. Friss levegőt szív­ni. Tessék csak kiállni, tessék csak szétnézni. Ki­állni lehet, szétnézni alig­ha. Tavasszal, akárcsak ősz­szel hatalmas füstfelhőkbe torul falu és város. A ka­puk elölt, a kertek előtt, az utcák árkai mellett vil­la nyélre támaszkodó fér­fiam és asszonyok láthatók, persze csak akkor, ha egé­szen közel erünk hozzájuk. Avart égetnek, gallyat, ró­zsaágat, az udvarról. a házból is kihozzák a kaca- tot. s rádobják a tűzre. Be kell menekülnünk a há­zakba, a lakásokba, ma­gunkra zárni ajtót, ablakot, es örülni, hogy ott van még egy kis áporodott le­vegő, különben fiistmérge- zésben pusztulnánk el. Szaladjunk a tanácshoz, szerződtessünk környezet­védelmi őröket? A villa-■ nyélre támaszkodóknnk nincs annyi siitnivalájuk? Elszomorító, ha nincs. A régieknek volt? A ré­gieket a szegénység, a mu­száj késztette ésszerű cse­lekvésre. Nem is volt any­agi szemét, attól könnyen megszabadultak. Nekünk több van, meH gazdagab­ban. jobban élünk, ^hhez kellene, felnőnünk. Ésszel, ét telemmel. Kör Pál ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) * t *

Next

/
Oldalképek
Tartalom