Pest Megyei Hírlap, 1985. április (29. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-30 / 100. szám
AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XXIX. ÉVFOLYAM. 100. SZÁM Ára: 2,20 forint 1985. ÁPRILIS 30., KEDD K ilencvenöt esztendeje május elseje a legnagyobb munkásünnep a világon, olyan, amely sok helyütt megtorlással, gyakran vérrel járt együtt, de olyan is, amely mind szélesebb tömegeket ragadott magával: a munkások mellett menetelő és harcoló ifjúságot, értelmiséget, parasztot. Esztendőről esztendőre bővülő tömegdemonstrációk mutatták egy nagy ügy, egy nagy eszme, a munka és az élet elválaszthatat- lansága és a proletár nemzetköziség világot, emberiséget átfogó erejét. Nálunk negyven esztendeje békés' felvonulásokká szelídült a munka ünnepe, 'de a társadalom nagy értékévé hatalmasodtak beteljesülő céljai. Az idősebbeket tudatosan, az ifjúságot ma még inkább ösztönösen május ereje keríti hatalmába. Ez az erő hatja ál a munkát, a szocializmust, a békét, a nemzetközi munkásszolidaritást éltető. szabad, vidám budapesti és vidéki májusünnepek résztvevőit is. Mirp is emlékezünk most együtt a világ dolgozóival? Felszabadulásunk negyvenedik évfordulójára és a hitleri fasizmus feletti győzelem négy évtizede múlt történelmi eseményeire. Felemeljük szavunkat a még ma is elnyomott népek, osztálytestvéreink ügyéért. Az imperializmussal élethalál-küzdelmüket vívó nemzeti felszabadító mozgalmak harcosainak támogatásáért; az imperializmus agresszív erőinek az emberiség létét, jövőjét fenyegető csillagháborús tervei cs fegyverkezést törekvései ellen. A szocialista világrendszer — eszmei, erkölcsi, gazdasági és katonai erejének tudatában a világ haladó erőibe és önnön méltóságába vetett hittel — keresi és szorgalmazza a béke megerősítésének útjait. Mert egyedül ez teszi lehetővé, hogy a világ dolgozói élvezhessék a nemzetközi együttműködés előnyeit, gydrapíthassák jólétüket, teljesebbé. szabaddá, emberhez méltóvá tegyék az életet a földön mindenütt. E békés versenyben és együttműködésben a különböző társadalmi rendszerű országok jóindulatú egymás mellett élésében és szilárd biztonságában bontakozhat ki a szocializmus valamennyi nagy lehetősége, történelmi fölénye. Nemzeti mértékben is a szilárd béke népünk alkotómunkája további kibontakoztatásának alapvető feltétele. Ezt a meggyőződést fejezi ki a Magyar Nép- köztsárságnalc a Szovjetunióval és a testvéri szocialista országokkal egyeztetett, a világban megbecsült, elismert külpolitikája. Hazánk felszabadulásának 40. évfordulóján első üdvözletünk az el nem múló hála szavaival a Szovjetuniónak, lenini vártiának, népének és vezetőinek, felszabadításunkért életüket áldozó hős katonqi emlékének szólt. így volt ez 1045. május elsején is. Akkor — 40 éve — romokban hevert hazánk, fővárosunk. Az ország népe, munkássága éhezett, de a két nagy munkáspárt’ és a szakszervezetek hívó szavára a május elsejei demonstráción a felszabadult nép képviseletében Budapesten félmillió ember tett hitet a •szocializmus ügye mellett. Hatalmas lendületet vett az újjáépítés, amelynek szervezője, irányítója a Magyar Kommunista Párt volt. A munkásosztály.,a parasztság és a dolgozó értelmiség ösz- szefogása nyomán hihetetlen rövid idő alatt sikerült begyógyítani a háború ütötte szörnyű sebeket. Népünk alkotó erőfeszítéssel, áldozatvállalással terebélyes, életerős fává nevelte a magot, amelyből szabadságunk kicsírázott, s amelyet a testvéri szovjet nép fiai hoztak magyar földre. Népünk, kezébe véve sorsának irányítását, jói élt a történelmi lehetőséggel. Elmondhatjuk ezt akkor is. ha tudjuk, hogy a szocializmus építésének négy évtizede nem volt zavartalan. A korszakos eredmények kivívását hibák is kísérték. A proletár internacionalizmusra támaszkodva azonban pártunknak volt ereje megvédelmezni rendünket, levonni a történelmi tanulságokat; kijavítani a majdnem nemzed tragédiához vezető torzulásokat,, s új, alkotó egységbe tömörítve továbbvezetni a nemzetet a szocializmus építésének lenini útián. Hazánk mai nemzetközi tekintélyét a társadalom demokratikus PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Irta: Gáspár Sándor, a SZOT elnöke fejlesztésében, a gazdasági életben elért sikereinek köszönheti. Előrehaladásunk ütemét azonban az utóbbi évtized mélyreható nemzetközi politikai és gazdasági változásai — többségüknek számunkra kedvezőtlen jellege — lefékezték. Ez a tény mit sem von le történelmi eredményeik értékéből, amelyek lehetővé tették, hogy hazánk fejlett szocialista mezőgazdasággal rendelkező ipari országgá válják, s népünk életszínvonala hosszú időn át töretlenül emelkedjék. Építőmunkánk hazai és nemzetközi feltételeinek bonyolultabbá válása igazolta a párt ás elmúlt kongresszusai azon döntésének helyességét, amelyek ösztönözték a fejlődés extenzív szakaszának felváltását az intenzív fejlődés útjával. Ezt a folyamatot segítette a gazdaságirányítás több mint másfél évtizede megkezdett korszerűsítése, a vállalatok és dolgozóik felelősségének, ön- tevékenységének növelése a termelés és és termékek korszerűsítésébén, a munka eredményességében. S zakszervezeteink, a szervezett dolgozók, sokat tettek és tesznek mindennapos munkájukban e törekvések sikeréért. Annak megértetéséért, hogy boldogulásunk forrása csak a jobb, értelmesebb, minőségi munka lehet. Mert csak annyit oszthatunk el, amennyit megtermelünk. A nemzetközi feltételek romlása következtében alkajmazjtodá- sunk üteme a szükségesnél mégis las- sabbnak bizonyult. Május ünnepén kötelességünk szembenézni munkánk fogyatékosságaival. Optimistán tehetjük ezt. Mert — bár országunk fizetőképességét csupán áldozatokkal voltunk képesek megőrizni; belső fogyasztásunknak sajnos a tervezettnél is nagyobb mértékű csökkentésével, amely érzékenyen érinti társadalmunk egyes rétegeinek életviszonyait s az előrehaladás alapját jelentő műszaki színvonal fejlesztését —, pártunk XIII. kongresszusán alkotó, előremutató munkaprogram született népünk egésze számára. A kongresszus vitája, dokumentumai, nagyjelentőségű határozata ismert a közvélemény legszélesebb rétegei előtt. Hetedik ötéves tervünk ott ismertetett körvonalai biztatóak. Kedvező gazdasági és társadalmi folyamatok kibontakozását, a fejlődés ütemének gyorsítását vázolják fel. Ahogyan Kádár elvtárs is utalt rá, a dolgozók számos rétegének a keresetek növelésére irányuló igénye jogos, ám, hogy ebből mikor és mit lehet megvalósítani, az egyedül munkánk eredményességétől függ. , Ifjúságunk — a jövő letéteményese — tudja, hogy elődei életét, tetteit, helytállását ismerni és becsülni, el nem múló kötelessége. Azok számára azonban, akik már beleszülettek a ‘kemény harcok árán kialakult, tiszteletet ébresztő viszonyokba, az a természetes, hogy még többre, jobbra vágynak. S türelmetlenek a hibákkal, hiányokkal szemben. Tudják azt is, hogy ma nem áldozatokra, hanem a tudás gyümöl- csöztetésére, a munka szerctetére, a szorgalomra van a legnagyobb szüksége társadalmunknak. A sors kohójában formálódott érzéseket, a szenvedésből csírázó munkásöntudatot, harcos szellemet, a közösségi érzés romantikáját átörökíteni nem lehet, A jövő nemzedékeinek ereje a tudásban, az állandó tanulásban, a munkában tanúsított helytállásban van. Ez is a mai május üzenete. A munkás presztízsét, társadalmi megbecsülését — amint minden más dolgozóét is, legyen az kétkezi vagy a szeilem művelője, csak kulturáltsága, munkájának minősége, teljesítménye, emberi értékeinek állandóan gyarapodó gazdagsága emelheti. A feladatok bősége, nemkülönben nehézsége és nö^ vekvő bonyolultsága megköveteli a munkásműveitség elmélyítését, a szakmai tudás minőségi javítását. Ez á munkakultúra ' fejlesztésének, a munka értékteremtő, értékhordozó képessége emelésének alapvető feltétele. A szocialista munkaverseny-mozga- lomnak — s abbán a fiatalok döntő többsége helytállásának — sikerei jelzik, hogy a lelkesedés, az elkötelezettség, párosulva a jól felfogott közösségi és egyéni érdekkel, amely a felajánlások teljesítésében megjelenik — óriási erő. Képes nagy tartalékok feltárására. De arra is figyelmeztet, hogy a hétköznapok folyamában nem pótolhatja a belső igényességet, a szakmai leleményt, a takarékos szemléletet és a munka végeredményéért vállalt állandó felelősséget. Enélkül pedig nem haladhatunk folyamatosan jó céljaink felé. Sőt, enélkül elveszíthetjük azt is, amit már elértünk, amit természetesnek és kiérdemeltnek tartunk. Amiről joggal állítjuk: van mit féltenünk, őriznünk! Csak a felelősen, értelmesen és tudatosan dolgozó munkás erőfeszítésének eredménye lehet, hogy a megtakarítás,’ az ésszerűsítés, az ötlet, az újítás, általában a tartalékok kiaknázása, ne csupán a durva pazarlásnak, értékeink elkótyavetyélésének mérséklését jelentse. Hanem a gondatlanság, a nemtörődömség, a károkozás — mert' ilyen a selejt is — lehető legteljesebb visszaszorítását; a munka alkotó jellemzőinek fejlesztését, a befektetett értékek — szaktudás, energia, idő, technika és egyebek — optimális hasznosítását jelentse. Mert a szocialista módon végzett munka céljául végül is nem tűzhetünk kevesebbet. Az akarat és a* tehetség — nem idegen ez utóbbi szó a munkásléttől sem — az a két emelőerő, amelynek tudatos fejlesztésére mihd nagyobb hangsúlyt kell tennünk országos máreíekbsh és egyebeiként is. A munka jobbításának, értéke növelésének lehetőségei rendkívül szélesek. Szerencsére ezek a termelés folyamatában — amint a tartalékok is..— más- más formában újrakeletkeznek, egyre bővülnek. Apróságnak tűnhet, de mégsem az, mert kedvező irányú szemléletváltozást jelent, hogy mind több jól dolgozó üzemben tájékoztató tábla figyelmeztet egy-egy drága, korszerű, nagy termelékenységű gép értékére. S mellette vállalásként olvasható megóvásuk, karbantartásuk jó néhány szabálya. Van, ahol figyelemkeltő módon feltüntetik a lehetséges károk és veszteségek összegét is, mint az esetleges hanyagság kiállított számláját. Néhol ott a kérdés is: ki fizeti meg, neked, nekünk?! Az ilyen kezdeményezések is arról tanúskodnak, hogy ahol á munkás gazdának érzi magát, ott megbecsült eszköz a gép, ott már nem tekintik szemétnek a termelési folyamaiban keletkező hasznos’hulladékot, s az elérhető keresetet is befolyásolja, ha a gépen dolgozó új fogásokkal csökkenti a veszteségidőket, a termékbe beépülő energia mennyiségét, a leeső anyaghányadot. Munkamozgalmaink, a szocialista munkaverseny, megújulásuk idejét élik. Mindjobban kifejeződik bennük, hogy a munkásöntudat és a felelősségvállalás alfája és ómegája ma már — és a jövőben még inkább — a munkásember* műveltségének, szakmai tudásának nem szűnő gyarapítása. Az a törekvés, hogy képessé tegye magát a korábbinál igényesebb, a kéz és az agy összhangját követelő, új minőséget teremtő tevékenységre. Erről a . folyamatról beszélünk, amikor röviden úgy fogalmazunk, sok helyütt nem több, hanem jobb munkára van szükség. L ehet, messzire jutottunk a munka ünnepének lényegétől, sikereink büszkeségre is okot adó örömétől. Ám az ünnep arra is kötelez, hogy a jövőt kémlelve megnevezzük gyengeségeinket, számba vegyük tennivalóinkat. Az ünnep napja, a kikapcsolódás, a szórakozás egyben erőgyűjtés a holnapra. Mert elkövetkező ünnepeinken akkor számolhatunk el jó lelkiismerettel — mit is végeztünk, mennyire értékesek új sikereink —, ha tudjuk, hogyan és merre kell tovább mennünk, kinek-kinek mit kell tennie szocializmust építő hazánk, minden munkásember boldogulásáért. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1S85. április 29-én ülést tartott. Az ülésen a Központi Bizottság tagjain kívül részt vettek: a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke és titkára, a Központi Bizottság osztályvezetői, a megyei is a megyei jogú pártbizottságok első titkárai, A Központi Bizottság kegyelettel megemlékezett a közelmúltban elhunyt tagjairól, Nemes Dezső és Révész Ferenc elv- társról, Valamint Takács Imre elvtársról, a Fejér megyei párt- bizottság első titkáráról, a Központi Ellenőrző Bizottság tagjáról. A Központi Bizottság meghallgatta és jóváhagyólag tudomásul vette Kádár János elvtársnak, a párt főtitkárának tájékoztatóját az időszerű politikai kérdésekről. (Az ülésről kiadott közlemény lapunk 2. oldalán.) Megbeszélés a megyei pártbizottságon A kereskedelem fejlesztése Hétfőn délután a megyei pártbizottságon megbeszélést folytattak a Belkereskedelmi Minisztérium, a SZÖVOSZ és Pest megye vezetői: dr. Juhár Zoltán miniszter és dr. Imre István, a SZÖVOSZ elnökhelyettese, Krasznai Lajos, az MSZMP Pest megyei Bizottságának első titkára és Balogh László, a megyei tanács elnöke. Áttekintették a megyei kereskedelem helyzetét, a VI. ötéves terv időszakának fejlődését, és problémáit, valamint a VII. ötéves terv legfontosabb kereskedelmi feladatait, tennivalóit. Egyetértettek abban, hogy az elért fejlődés ellenére vannak megoldatlan problémák, ezért a VII. ötéves terv során kiemelt figyelráet kell fordítar ni a hálózatfejlesztésre. Elsőrendű cél, hogy a megye valamennyi településén elősegítsük a napicikk-ellátást, a középfokú központokban pedig az iparcikk-, ruházati kínálat megteremtésére kell fokozottan törekedni. A résztvevők elismeréssel szóltak a magánkereskedők tevékenységéről. Megái lapították, hogy tovább kell szorgalmazni az érdekeltségen alapuló üzemeltetési formát (szerződéses, jövedelemérdekeltségű) elterjedését. Ezek az üzletek kedvezőbb nyitva tartási feltételekkel, sokszor jobb áru- választékkal, kínálattal rendelkeznek. A nyitva tartási idők felülvizsgálatával és szükség szerinti módosításával is javítani kell a vásárlók kiszolgálását. Fokozott ellenőrzés szükséges a fogyasztói megkárosítások csökkentése érdekében, ebben társadalmi erők fokozott bevonására, oktatására is törekedni kell. MIT FÉLTEM Ülésezett az ISIil5 Mözponti Bizottsága
