Pest Megyei Hírlap, 1985. április (29. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-29 / 99. szám
4 PEST , UMltlj 1985. ÁPRILIS 29.. HÉTFŐ Szokatlan, de nagyon hatásos módját választotta a figyelemfelkeltésnek a televízió kedves és lelkes építészeti szakszerkesztője, Osskó Judit: a főfoglalkozású tervezők és kivitelezők helyett ezúttal a legjobb értelemben vett dilettánsokat — azaz jól öpiskolázott műkedvelő stílusismerőket — kért a kamerája meg a mikrofonja elé, hogy Budapest látványáról vallomást tegyenek. A közszereplésben jártas nyilatkozók mondták is a magukét Ki á metró Moszkva téri fogadóépületének immár legendás csúfságát tette szóvá, ki a Roosevelt téri spenót színű irodaépület nyomasztó jellegtelenségét panaszolta, ki meg azon kesergett, hogy mennyire nincsenek megbecsülve a lépcsőházakban, függőfolyosókon rejtőző belső díszek. És ahogyan szaporodtak a sűrű zápor módjára hulló elítélő szavak, olyan ütemben nőhetett meg a készülékeket néző előfizetők kedve. Azon egyszerű oknál fogvaj hogy ezúttal is kitetszett: egy látszólag szűk szakmai ágazathoz is mennyien és milyen fölkészültséggel értenek. Ismét meggyőződhettünk arról, hogy egyáltalán nincs hiába ez a sok-sok, látszólag hatástalanul tovaszálló felhívás, ismertetés. Mára igenis kialakult egy építészeti, építőművészeti közvélemény, amellyel nem számolni immár lehetetlenség. Az Unokáink is látni fogják című adásnak a végén nagy örömünkre az a felhívás is elhangzott, amely szerint a jövőben majd nemcsak hivatásos alapon lehet szót kapni Osskó Juditék műsorában, hanem az is véleményt nyilváníthat, aki önként jelentkezik- Tágul tehát a kör; népszerűén fogalmazva: megnövekedik a városképek tárgyában felszólalók demokráciája. A folytatást ezért érthető izgalommal várjuk. Fedés. Még így, több'nappal1 »"szerdai kupaest Után is1 joggal háboroghat azok indulata, akik a labdakergetés mellett a színházakban folyó játékot is szeretik, hogy miképpen lehetett ugyanakkorra időzíteni az Egy este — négy színház című országos, körkapcsolást amikor a focirajongók éppen Szarajevóra tekintenek. Nézői emlékezet óta nem fordult elő ekkora programegyeztetési baklövés, így hát csak a legfőbb, e tárgyban illetékes direktorra, a véletlenre foghatjuk az egészet. Tudniillik úgy okoskodhatunk, hogy a debreceni, a győri, a pécsi és a szegedi teátristák élő adásban történő bemutatását már akkor elhatározták, amikor a Videoton sikersorozatának még híre-hamva sem volt. Csak így képzelhető el, hogy minutára ugyanakkor iótottak-futottak a székesfehérvári labdás huszárok, amikor hol mostoha sorsukat panaszolták, hol meg lelkesen — egy negyed vagy ötöd országrésznyi érdeklődő szeme láttára — ágáltak az említett, nem budapesti színészek. Minden valamirevaló néző tudván tudja, hogy egy ilyen ide-oda kapcsolást nem lehet az egyik napról a másikra át- dátumozni, de az is az egyszeregy igazságával nyilvánítható ki, miszerint egy ilyen s ekkora dilemmát okozni, rossz tréfa, hogy azt nem mondjuk, vétek.. Hírháíter. A rádiósok fürgeségével és — szerencsénkre — mégis a tévések eszközeivel készült el a Hírháttér soros adása, amely szintén a Videotonnak az UEFA-kupában való remek szereplését, Tőképpen is annak anyagi vonzatait elemezte. Igen, így kell ezt csinálni — bólogatott a pénzügyek iránt is érdeklődő szurkoló, Parádézott tehát maga a Hírháttér is! És méginkább remekelt volna ez a program, hogyha első számú gazdája, Mester Ákos nem üt meg oly titokzatoskodó hangot, amikor a" játékosók0 ddásM'téle' kérüji szóba. Kár ugyanis sejtelmés- kedni ottr. ahol nem. kelL Akácz László Es;er városa, diákok városa... Egy nemzedék bemutatkozott A nóta azt mondja: Eger városa, papok városa... Az elmúlt hét végén azonban a diákság uralta a hevesi megyeszékhelyt. Négy megyéből — Heves, Szolnok, Nógrád és Pest — érkeztek a fiatalok, hogy csütörtöktől vasárnapig a legkülönbözőbb programok, előadások, sportversenyek keretében mutatkozzanak be egymásnak, a város lakóinak a Gárdonyi Géza országos diáknapon. Hasonló feszViharos kezdés, jó folytatás Jó Is, rossz is elsőként fellépni: jó, mert nem kell igazodni senkihez, rossz, mert nincs mihez viszonyítani. Az országos diáknapok egri fesztiválján bemutatkozó Pest megyei gyerekek minden gond nélkül elviselték azt a felelősséget, hogy nekik kellett megadniuk a kulturális seregszemle alaphangját. A színvonalas műsor kedvező fogadtatása, összhatása jól példázta, hogy ez a korosztály sincs híján a tehetségeknek, az ötleteknek, ám nem kellett volna négy órát a színpadon tölteniük ahhoz, hogy minderről megbizonyosodjunk. Igaz, nemcsak a Pest megyeiek éltek vissza a közönség türelmével, hanem a többi* megye diáksá- rgÉRisr» A - kiírás■’ugtfcnis’arra* buzdította a résztvevőket, hogy igyekezzenek mind több értéket felmutatni, holott elég lett Politikai könyvek Hazánk és a nemzetiségi kérdés 17 nnek a témának kiváló szakértője, Kővágó László testes kötetet tett közzé A magyar kommunisták és a nemzetiségi kérdés címmel. A könyvet a Kossuth Kiadó jelentette meg ízléses kötésben. A szerző 1918-tól tekinti át és kíséri figyelemmel a magyar kommunisták munkáját, amelyet a nemzeti kérdés megoldása tekintetében végeztek, illetve ismerteti a kommunista párt nemzetiségekkel kapcsolatos politikáját. Nagyon időszerű ennek a kérdésnek a tárgyalása, mert — sajnos — napjainkban is van nemzetiségi kérdés, ha nem is hazánkban, hanem szerte a világban, különösen Európában. Nem mindenütt egyformán reagálnak erre a nagyon élő, eleven kérdésre. Már Engels megírta, hogy Egyetlen ország sincs Európában, ahol ne különböző nemzetiségek élnének egyazon kormány alatt... s amikor ezt megállapította, mindjárt hozzátette: Nem csekély előny, hogy a különböző nemzetek politikai kialakulásuk során többnyire néhány idegen elemet is felvettek magukba, amelyek összekötő kapcsot alkotnak szomszédaikhoz. Kővágó László is idézi En- gelst, s ennek Szellemében vizsgálja a magyar kommunisták, politikáját, amely évtizedeken át meghatározta a kommunista párt munkáját. S éppen erre az alapra épült rá az a magyar kommunista nemzetiségi politika, amely meghatározza napjainkban is a Magyar Szocialista Munkáspárt nemzetiségi politikáját. A szerző könyve bevezető részében elemzi a nemzetiségi vi” szonyokat a Duna-medeneé- ben az első világháború idején. Megrajzolja, hogy miként hullott darabokra a soíknemze- tiségű Magyarország. Az 1910- es népszámlálás szerint az ország 18 264 533 lakosából 8 326 906, azaz 45,5 százalék volt neon magyar anyanyelvű. Sok volt a vegyes nemzetiségű terület, de egy tömbben is sokan éltek nemzetiségiek az országban. S aztán 1918-ban, amikor a Monarchia helyén utódállamok jöttek létre, nagy területek szakadtak ki az anyaországból. A határok kérdése, a nemzetiségi és vegyes lakosságú területek hovatartozása azonban a békekötés előtt nem volt. eldöntött kérdés. A Tanácsiköztársaság idején tehát még nem lehetett tudni, hogyan alakul a helyzet. Ezért volt nagy jelentőségű, hogy a Tanácsköztársaságnak milyen volt a nemzetiségi politikája. Kővágó László könyvében éppen ezt elemzi, bemutatja az akkori viszonyokat, ismerteti a Tanácsköztársaság nemzetiségi feladatokkal kapcsolatos elméleti és gyakorlati tevékenységét, a nemzetiségi kérdés és az internacionalizmus összefüggéseit. A szerző a dokumentumok ismertetésével meggyőzően bizonyítja, hogy a Tanácsköztársaság demokratikusan, igazságosan akarta rendezni a nemzetiségiek ügyét. Ennek bizonyítására idézi a Magyar Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság alkotmányát, amely leszögezte: A Magyarországi Szocialista Tanácsköztársaságban élő minden nemzet szabadon használhatja nyelvét, ápolhatja és fejlesztheti nemzeti műveltségét. E végből minden nemzet, ha nem is él összefüggő területen, műveltségének fejlesztésére országos tanácsot alakíthat. Egy újabb fejezetben a szerző a Tanácsköztársaság megdöntésétől a második világháború végéig terjedő időszakkal foglalkozik, s megállapítja, hogy a Párizs környéki békék hatására kialakult kelet-európai nemzetiségi viszonyok, valamint a magyar ellenforradalmi rendszer politikája következtében veszélyes nacionalista, soviniszta, irrendenta tendenciák léptek fel. Az igazi nemzetiségi politikát ebben az időszakban is a Kommunista Intemacionálé, valamint a KMP képviselte, amely fellépett a nacionalizmus és a revízió ellen, egyben hangoztatta, hogy demokratikusan kell ■megoldani ezt a kérdést. A továbbiakban a hazánk felszabadulása utáni korszakot mutatja be, elemzi az MKP nemzetiségi politikájának főbb vonalait, illetve bemutatja, milyen álláspontot foglalt el a párt az áttelepítések és a béke-előkészítés kérdésében,. végül pedig röviden vázolja az 1948-tól napjainkig eltelt időszak jellegzetességeit, nemze- tiségpoliitikánk alakulását. Hangsúlyozza, hogy pártunk, kormányunk világos koncepciót tudott kialakítani az országon belüli nemzetiségi politikában. Pártunk következetesen érvényesíti a lenini elvet, ami szerint a nemzetiségnek minden lehetőséget meg kell adni, hogy boldoguljon. A határon túl élő mintegy három- milliós magyar nemzetiség és anyanemzete közötti természetes viszony kialakítására pedig olyan koncepciót képzel el, amelyet saját országában is megvalósít, amely lehetővé teszi az itt élő nemzetiségek és anyanemzsteik szabad érintkezését, ugyanakkor az érdekeit államok közötti feszültségeket feloldva elősegíti, hogy baráti kapcsolatban, egyetértésben haladhassanak előre a szocializmus útján. V'l indennek alapos felvázöláL 1 sä, hatalmas tényanyag feldolgozása teszi rendkívül fontossá, egyben- tájékOztátó jellegűvé a kötetet, amely nagyon világosan dolgozza fel az adott témát. Gáli Sándor volna a legjellemzőbb színeket felvillantani. A kezdés viharos volt. Péntek* reggel a Gárdonyi Géza Színház előterében a fóti Gyermekváros citerazenekara fogadta az érkezőket, az érdi gimnazisták pedig Pest megye feliratos, öntapadós címkéket osztogattak. A színpadra lépett a műsor képzeletbeli rendezője, valamint asszisztense és szellemes polemizással vezették be a számokat. A műsort végigkísérő keretjáték abból az ötletből táplálkozott, hogy tulajdonképpen próba zajlik a pódiumon. öt perc sem telt el, máris tombolt a közönség. A gödöllői Vakolat együttes eredeti gégéktől hemzsegő produkció-: ját. minduntalan vastap szakította félbe. A három kitűnően éneklő, bolondozó fiatalember profi szintű zenei paródiája bármely színpadon, szórakozóhelyen megállná a helyét. Biztosan hallunk még róluk. Félő volt, hogy ezt a színvonalat nem lehet sokáig tartani, de ahogy teltek a percek, kiderült: a Pest megyeiek még korántsem lőtték el a puskaporukat. A fóti pantomim együttes, az érdi break-táncos, a gödöllői művelődési központban egymásra talált diák színjátszók ugyancsak magasra emelték a mércét. Az utóbbiak Csehov Leánykérését adták elő, s mindhárom szereplő remekelt. Érdemes megjegyezni, hogy a jelek szerint a felszállóágba jutottak a színjátszók, az irodalmi színpadok, minősítve egyben a velük foglalkozó pedagógusok munkáját. Ezt igazolta az érdi gimnazisták Rad- nóti-műsora és a váciak előadása, Karinthy Teknősbékája. A színvonalra később sem lehetett panasz, de mintha kettészakadt volna a műsor. Az első részben a szórakoztató produkciók voltak túlsúlyban, a szünet után viszont megkomolyodott az előadás. Az ösz- szeállításból kiemelkedett a szentendrei középiskolások kórusa és a váci Sztáron Sándor gimnázium ütős együttese. A néptáncosok szereplésén is látszott, hogy hozzáértő szakemberek pártfogolják, készítik fel őket. Valamennyien sikert arattak, de ekkor már másra vágyott a közönség. A műsor szerkesztői is érezhették, hogy ’ újítani* kellene, * énért' a - keret- > játék egyik szereplője így csattant fel: még egy kórust nem tudok elviselni! A kórus mégis jött, mire megritkultak a sorok. Hiába maradt a magas színvonal, a percek múlásával fokozatosan vesztett erejéből a bemutató. Diákjaink egy órával túllépték a műsoridőt, de ha betartották volna, akkor is sok lett volna a jóból. Egyértelműen rosszul jártak azok, akik a végére maradtak. Az elhangzott számokból bármelyik került volna egy rövidebb műsorba, teljesebb lehetett volna a siker. Így sincs okunk panaszra, annak ellenére sem, hogy a fesztiváldíjat a Nógrád megyei diákok nyerték el. Színpadon maradt a Vakolat A rendezvénysorozat csütörtök esti színpompás megnyitója, a különböző csoportok alkalmi fellépései megalapozták a következő napok hangulatát. A színes zászlókkal földíszített utcákon, tereken, a kirakodó vásár sátrai között mindenütt diákok ki- sebb-nagyobb csoportja. A járda szélén alkalmi duó szórakoztatja az arra járókat: egy dob és egy gitár, s már kész is a zenekar. Az igazi élet vacsora után kezdődik, ekkor véget érnek a bemutatók a színházban, lehet válogatni a legkülönbözőbb szórakozások között. A székesegyház lépcsőjén a Pótkerék nevű helyi együttes gyűjt maga köré jókora tömeget. A központ azonban az ifjúsági ház. A csoportokba verődött fiatalok vagy oda tartanak, vagy onnan jönnek. A rendkívül szép és hangulatos, s nem utolsósorban nagyon praktikus épületben lehet filmet nézni, szerencsét próbálni a játékkaszinóban vagy az Egry János és Szilágyi János vezette vetélkedőkön. Egy pillanatra sem ürül ki az a szoba sem, ahol számítógépek várnak a játszani vágyókra. A szomszédos helyiség ajtaját kinyitni is alig lehet: villognak a fények, gomolyog a füst, gyorsan fogy a levegő és harsog a diszkózene. A földszinti nagyteremben táncházhoz készülődnek. Érdi és nagykátai néptáncosok mutatják be a figurákat, s perceken belül lehetetlen eljutni a terem egyik végéből a másikba, a táncolok egy talpalatnyi helyet sem hagynak szabadon. Ez már a sokadik sikere a Pest megyei diákoknak a nap folyamán. Délután a Dobó téren a szentendreiek és a cegléképek: a rím fftlótí balról Jobbra: a fesztivál felfedezettje a Vakolat együttes. A Dobó téren is peregtek a programok, jelenet az érdi színjátszók produkciójából diek kórusa, az érdiek irodalmi színpada vonzotta a közönséget, ahogy előző este tette a fóti Folt együttes és a gödöllői diákszínpad. A Vakolat együttest pedig szinte nem akarták leengedni a színpadról. Ennyi produkcióval egyik megye sem rukkolt ki. Ott voltak a Pest megyeiek a Diáknapi Hírmondó című fesztiválújság alkalmi szerkesztőstábjában is. A ráckevei Kreiikó Edit az első számban két, tehetséget sejtető írással mutatkozott be. Későre jár, a programok lassan véget érnek, és a tanárképző pinceklubjába még be se pillantottunk. Elkésve érkeztünk, a lépcsőn egy hosszú hajú, mára már koros örökifjú jött szembe, hóna alatt kopott gitárokkal: de sok fesztiválon, ifjúsági találkozón kísérte ez a hangszer tulajdonosának, Dinnyés Józsefnek énekét! S itt van még most is, bár híre kissé megkopott. Kilép a kapun, észrevétlenül vegyül a tömegbe, senki nem fordul utána. Ez már egy másik generáció fesztiválja volt. Kövess László—M. Nagy Péter A szentendrei középiskolások kórusa ■Tv-figyelő tivált rendeztek a hét végén az ország több városában. Talán ezernél is több középiskolás fiatal — köztük kétszáz Pest megyei — népesítette be Eger történelmi levegőt árasztó utcáit. A fesztivál programjának gerincét a megyék bemutatkozó műsorai adták. A Gárdonyi Géza Színház széksorai zsúfolásig teltek minden produkcióra, így a Pest megyeiekére is.
