Pest Megyei Hírlap, 1985. április (29. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-27 / 98. szám

Ember és muzsika Kresz Albert fotói A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 98. SZÁM 1985. ÁPRILIS 21., SZOMBAT Tegnap adták át Ismét élüzem a gödöllői HÉV tette ezt — egyebek közt — a forgalmi munkát közvetlenül irányító helyettesem, kollé­gám, Kovács Sándor, aki 43 évet dolgozott nálunk. A lét­szám most háromszáz, de mon­dom: kevés, embereinknek so­kat kell dolgozni, túlórázni is ahhoz, hogy jól szolgáljuk a vonalak környékén élőket, utasainkat. Ellenőrök bontottak A kiváló cím elnyerése ter­mészetesen sok egyéb tenni­valót is megkövetelt a gödöl­lői HÉV-üzemegységben dol­gozóktól. Amint már mondot­tuk, s erről szintén beszélget­tünk Miklós Jánossal: brigád­jaik részt vesznek a szocialis­ta munkaversenyben, a fő hú­zóerőt éppen ezek tagjai jelen­tik. A BKV egésze mintegy 20 ezer nap társadalmi munkát teljesít évente kommunista műszakokon, így a gödöllői üzemegység dolgozói is vállal­ták, hogy személyenként egy napot dolgoznak társadalmi munkában a vonalak létesít­ményeinek rendbetételén, csi­nosításán. Nem titok: magam láttam a kényelmes, tiszta szerelvény­ben ülve, hogy a jegykezelők egy kisebb brigádja az utasok által is jól ismert ellenőrrel a kerepestarcsai megálló vas­korlátját festette. Ugyancsak társadalmi munkában bontot­ták a rákosfalvi megálló öreg épületét, mosták ^ járműve­ket, építették a peront Kere- pestarcsa-alsón, Tölgyesen és Mogyoródon, F. I. tása, megtekinthető 10—12 és 15—19 óráig. Veresegyház, művelődési ház: Defekt. Magyar film, 18 óra­kor. Mozimra Április 27-én és 28-án: Eszterlánc. Színes magyar film. Csak 4 órakor! Túl nagy a rizikó. Színes, szinkronizált amerikai kaland­film, 14 éven aluliaknak nem ajánlott. 6 és 8 órakor. Kresz Albert szereti a mu­zsikát. Ez a magánügynek látszó tény akkor kap jelen­tőséget, ha tudjuk, Kresz Al­bert fotóművész. Megállapít­hatatlan, hogy milyenek len­nének zenei tárgyú fényképei, ha nem szeretné a muzsikát. Ügy véljük, nem ilyenek len­nének zenei tárgyú fényképei, volnának. Előbb volt ugyanis a zeneszeretet, s utána követ­keztek a muzsikusokról ké­szített fotók. Ezekből kapunk ízelítőt a gödöllői zeneisko­lában látható kiállításon. A zene nem lehet jelen a fényképen. A fotókon embere­ket, kezeket, arcokat, mozdu­latokat látunk. Ha az arc a lélek tükre, akkor ezeken a képeken a muzsikával átita­tódott, a zenétől átszellemült, megittasodott, felbolydult, megrendült, megnyugodott lé­lek látható. Olyan emberek keze, moz­dulata, arca látható a fény­képeken, akik a legtöbbünk­nél mélyebben értik, érzik a zenét. Ügy képesek azonosul­ni a zenét szerző másik em­ber érzelmeivel, indulataival, ,hogy azt velünk, hallgatókkal is meg tudják osztani. Elő­adóművészek, karmesterek fo­tói függnek a zeneiskola ter­mében a falon. Andor Ilona, Lehel György, Ferencsik Já­Hétfőn négy helyen tartanak Gödöllőn tanácstagi jelölő gyű­lést. A 23-as: Mátyás király utcai iskola, 31-es: Stromfeld óvoda, 37-es: állatkórház, 41- es: Erkel iskola. Valamennyi 18 órakor kezdődik. A válasz­tókerületi beosztások: 23-as: Attila utca 1-17, 2- 24, Csillag 1-7, 2-10, Fecske 1-7, 2-8, Hold 1-9, 2-14, Hu­nyadi János 48-56, Nap 1-31, Radnóti Miklós 2-16, 1-17, Szi­nos, Fischer Iván, Holla Já­nos, Kocsis Zoltán, Kósa György, Cziffra György, Ru­binstein, Ránki Dezső. A fő falon Ferencsik. A két legszebb, legmélyebb érzést felidéző kép szintén ott. Fe­rencsik Kocsis vállára teszi kezét, valamit beszélnek. Tel­jesen elmélyedve a zenében. S a legnagyobb pillanat. Ko­csis Zoltán a zongorára hajt­ja fejét, keze a billentyűkön, az egyik leütve. Ez a mozdu­lat, ez az arc, ezek a szemek fejezik ki azt, ami a zené­ben a legfontosabb: ezerféle­képpen érezhető, hallható, szólaltatható meg. Nincs egyetlen változat. Sokféleség van, színek tobzódása, s olyan az egyszeri élmény, amilyen éppen akkor lelkünk fogékonysága, szívünk együtt- rezgése. Kresz Albert huszonöt fotó­ja látható a zeneiskolában. Ezeket és még hármat aján­dékozott az iskolának, hogy a növendékek láthassák azokat, akik a legtöbbet tudják a ze­néről, s akiknek nyomdokain, ilyen vagy olyan fogékony­sággal, ők is próbálnak me­ríteni a muzsika világából. Ebből a kimeríthetetlen for­rásból. K. P, lágyi Erzsébet 5-39, Ádám 1- 91, 2-96. 31-es: Stromfeld Aurél, sé­tány 7, 8, 9. 37-es: Április 4. utca 2-54, 9-15, Dózsa György út 68-106, 51-69, Kandó Kálmán utca 27- 37, 26-36, Mező Imre utca 31- 43, 28-40. 41-es: Szabadság tér 12, 13, 14, 15, 16, 17, István-köz 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8. velük, s a tanítványok imád­ják. Ritkán található olyan légkör, amilyet ő teremt. Mun­kája részben gyakorlat, mely- lyel az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem követelményei­nek tesz eleget. Iskolájából so­kan látogatják foglalkozásait és nagyon elégedettek vele. Tapody Lászlóné csapatvezető, Püspökhatvan Jobb volt a Széchenyi. Gól: Vizi, illetve Jurkov, Rapai, Tóth. GÖDÖLLŐ egyik legszebb és legnyugalmasabb része a Fenyves. A régi vasúttöltés és bevágás által határolt rész, mely a valamikori urak által lett felfedezve. Olyan dombol­dalas táj ez a vidék. A volt vasútállomástól kezdődik szél­iében elnyúlva. A vasút olyan hurokszerű vágányrendszer­ben lett itt kiépítve, s így köze­lített meg bizonyos birtokokat. A majd derékszögű kanyar szinte elérte Szárítópusztát, a Csikós-telepet. Az új vasúti nyomvonal, mely jóval lerövidíti és ki­egyenesíti a pályát a besnyői kanyarig, a nagy bevágási munkálatokkal együtt épült 1935—36-ban. A Fenyves nyaralói még a múlt század végén s e század elején alakultak ki. Gyönyörű gyümölcsösök közepette villa­szerű épületek emelkedtek. Fenyőfák növekedtek, díszlet­tek a belső udvari tereken s a kertek fő részein. Míg az ut­cákon hatalmas jegenyék, gesztenyék és platánfák maga­sodtak. Panziók is létesültek. Az ide vetődő nyaralni, pi­henni vágyó emberek nyugal­Amikor a HÉV-vel igyek­szünk Csömörre, Gödöllőre vagy éppen Budapestre, eszünkbe sem jutna, hogy zökkenőmentes, gyors utazá­sunkért bárki is versenyben van. Világos, hogy az utast az érdekli: hamar és 'pontosan érkezzék meg céljához. Igen ám, csakhogy akik utaznak, azoknak egy része szintén ha­sonló módon dolgozik: azért, hogy egyszerűen, de jól telje­sítse kötelességét munkahe­lyén, vagy éppen azért, hogy a brigádja, üzemrésze, gyára, kutatóintézete, s persze maga is elismerést kapjon. Menetrend szerint Így tehát cseppet sem kö­zömbös számunkra, akik töb­bet, kevesebbet utazunk na­ponta a HÉV-vel is, hogy a Budapesti Közlekedési Vállalat gyorsvasúti igazgatóságához tartozó HÉV-üzemegység újra élüzem lett. — Mit jelent pontosan, hogy ismét megelőzték a többi HÉV- üzemegységet, a kis és a nagy metrókat? — Egyebek közt azt, hogy csakúgy, mint tavaly és ta­valyelőtt, 1975 óta most a ha­todik alkalommal sikerült az élüzem címet elnyerni, s köz­ben kétszer elismerő okleve­let kapott kollektívánk — mondta Miklós János, a gö­döllői HÉV-üzemegység veze­tője. —• Miben tűntek ki legin­kább? — Munkánk egyik fokmérő­je a menetrendszerűség, ame­lyet több mint kilencvenki­lenc százalékra sikerült telje­síteni. Vannak azután olyan forgalmi, üzembiztonsági kö­vetelmények, amelyeket évek óta száz százalékra teljesítünk, amit ennélfogva tavaly sem lehetett jobban. Például az egyetlen üzemegység az egész BKV területén a miénk, amely az előírt kocsimennyiséget naponta útra bocsátotta a gö­döllői és a cinkotai vonalakra. — Ez a tény nyilvánvalóan a forgalmisták, a vonatveze­tők és a karbantartóműhely szerelőit, vezetőit is dicséri. — A javító és karbantartó egységben dolgozók is valóban sokat tesznek azért, hogy az úgynevezett vonali meghibáso­dások száma szintén kicsi le­gyen. A menetközben előfor­dult hibák a kiállított szerel­vényekhez viszonyítva mind­össze két ezrelék volt tavaly. mát találtak itt. A Fácános fenyvesi erdőrészén is parkosí­tott sétautakkal és padokkal ellátott, igazi természet adta helyek voltak, szerelmes an- dalgásra és gondolkodásra késztetőek. GYERMEKEK üdültetése is folyt,itt akkoriban. A fillérek­be kerülő gyümölcs (vagy épp úton-útfélen található) s a jó levegő igazán segített az ide­kerülőkön. Nagy kirándulásokat lehetett tenni a szemközti Juharos er­dő rengetegeibe, a babati ta­vakhoz, ahol akkoriban fü­rödni is lehetett. A besnyői betonmedencés fürdő is ott volt — ahogy átmegyünk a csensetekert végén a vasúti híd alatt a Klapka utca kezde­tén — szembe az akkori nyár- fás-ligetes kerthelyiséggel együtt levő vendéglővel egye­temben. A felszabadulás után ezt a — És a közlekedésbiztonság? — Saját hibás balesetünk tavaly sem volt. Ezt az örven­detes eseményt hat éve mond­hatjuk el. Nem is véletlen, hogy most is megkaptuk a Fő­városi Közlekedésbiztonsági Tanács kitüntetését, amely több járművezetőnket is meg­jutalmazott. — Az emberek gépekkel, eszközökkel dolgoznak a vona­lakon és a javító-karbantartó műhelyben. Hogyan alakult az üzemi baleset? — Az elmúlt évhez képest ez tíz százalékkal csökkent, s 30 százalékkal kevesebb volt a balesetek miatt kiesett mun­kanapok száma. Ez nálunk, ahol az év minden napján, ün­nep- és vasárnapokon is ki kell állítanunk posztjukra az embereket, előteremteni a kar­bantartott gépeket, hozzájá­rul az eredményességhez. — Az utasok egy része is érzi, hogy sokat dolgoznak, munkájukról sokan beszélnek elismeréssel közülük is. Kevés az ember — Pedig megmondhatom most is: a szükséges és a le­hetséges létszámunk nincs meg. Jelenleg tizenöt százalé­kos a hiány. Főképpen szak­munkásból, járműkísérőből és forgalmi szolgálattevőből van kevés. — Vannak viszont régi, lel­kes embereik, őket, legalábbis látásból sokan ismerik évtize­dek óta. — Így igaz, ám a régi gár­da jelentős része nyugdíjban van, vagy oda készül. Nemrég Április 27-én: Gödöllő, művelődési ház: Egészségügyi dolgozók bálja, 18 órakor. Reismann János emlékkiál­lítása, megtekinthető 10—12 és 15—19 óráig. Veresegyház, művelődési ház: Diszkó, 20 órakor. Április 28-án: Gödöllő, művelődési ház: Városi és körzeti kulturális seregszemle. Népi játék és táncbemutató, 10 órakor. Reismann János emlékkiállí­területet elhanyagolták, gyü­mölcsöseit alig gondozták. Volt uraik, gazdáik elszármaztak innen, volt, akit nem kímélt a sors. Az elsőnek megalakult besnyői tsz munkálkodott ugyan itt egy-két gyümölcsös­ben (főleg a Lénárd-kertben), de a hozzá nem értő emberei inkább kárt okoztak, s így ki­pusztulásra ítéltetett a gyü­mölcsösök java. Majd később szétparcellázták a gazdátlan területeket. S ma már lakó­hellyé vált a Fenyves nagy része, családi házak magasod­nak, szó szerint, több szintes, vagy a tetőtér-beépítéses ház, sőt sorház is épült a körzet­ben. VÍZVEZETÉK és telefon- hálózat (nyilvános telefonfül­ke is van, utcai vízcsapok) be- tonl^pos járda mutatja, hogy e település is városiasodik. Óránként közlekedik az autó­busz. Szűkebb pátriánk megisme­rése arra késztethet bennün­ket, hogy időnként családtag­jainkkal együtt felkerekedve szétnézzünk a tájon. Barangol­junk, figyeljük meg a régről itt maradottat, s szemléljük a táj új arculatát is. A régi rezi­denciák. a verandás előterek, a fenyőfák alatt elterülő és meghúzódó épületek a múlt egy darabkái. Ä kiszélesített és újonnan telepített gyümölcs­fák az emberi szorgoskodást jelzik. A VOLT vasúti nyomvonal pedig igazán megér egy jó órai sétát, ha a Klapka utca végén levő autóbuszforduló után rátérünk a kétoldalt fá­val benőtt jó levegőjű terület­re, s végigbandukolunk rajta. Kiérve a kanyarhoz, láthatjuk a régi őrházat ma már toldo­zott állapotában. Rálátunk a valkói országút forgalmára, a domboldalon levő tyúkfarmra s távolabb Szárítópusztára. Majd balra visszakanyarod­va szántóföld mellett két út közül választhatunk, jöhetünk vissza vagy a Peres utcán, vagy a besnyői templom felé vezető úton. Szántai Tibor g Szombati jegyzet■ Elismerés Ismét ünnepelhetünk. Ezek a félórák, órák azon­ban olyanok, amelyekért nagyon meg kellett dolgoz­ni. Mint általában a győze­lemért, a sikerekért. Né­hány hete még valaki azt mondta: az idén korántsem lesz annyi kiváló, meg ván­dorzászlót, elismerő okleve­let elnyerő helyi és kör­nyékbeli vállalat, ipari és mezőgazdasági szövetkezet, mint tavaly ilyenkor volt. Azután egyre jöttek a te­lefonok, a meghívó levelek, amelyben hivatalos sze­rénységgel közük: jók, ki­válóak, elismertek lettünk! S bárhogy tartja valaki: az első, de aztán a harmadik, negyedik alkalommal is jól- esően veszi tudomásul a tényt, hogy munkájára, kö­zösségük szorgalmára, ered­ményeire a város, a köz­ség, a körzet határain túl is idefigyelnek. Szabad le­gyen azt mondani: még egy kicsit mi is tudunk lelke­sedni, ha azok, akikkel itt együtt élünk, lélegzünk, va­lami nagyszerűt produkál­nak. Ilyen elfogódottsággal ül­hettünk máris ott tudósí­tóként az elmúlt hetekben, napokban a péceli Vegyes­ipari Szövetkezet, a gödöl­lői Szak- és Szerelőipari Kisszövetkezet. a péceli Vasipari Kisszövetkezet ünnepi közgyűlésén; így a Pécel—isaszegi Áfész kivá­lóságát ünneplő gyűlésen, s azon az összejövetelen is. ahol éppen tegnap adták át a BKV gyorsvasúti igazga­tóságához tartozó gödöllői HÉV-üzemegységnek az él­üzem címet. S még koránt sincs vége a felsorolásnak. Tudjuk már, hogy hamarosan ki­váló címet kap egyik kuta­tóintézetünk, egy gyártást és kutatást is végző cé­günk, valamint az egyik or­szágos hírű termelőszövet­kezetünk. Ha most egy kicsit ne­vükben, helyükben gondol­kodunk: azt is kérdezhet­jük, elégedettek lehe­tünk-e? Az elismerésekkel természetesen igen. S bár bizonyos mértékig jelzi a felelős munkát az, hogy változatlanul többen érde­meltek ki elismerést, mint gondoltuk. Azt is mutathat­ja ez, hogy a gazdasági munka, nemkülönben a társadalmi tevékenységek eredménye — talán ered­ményessége, minősége is — nemcsak azoknál maradt legalább olyan szintű vagy lett jobb, mint tavalyelőtt, hanem nyilvánvalóan a többieké, a valóságos ver­senytársaké is megüti a fi­gyelemre méltó szintet. Márpedig, ha így van, a nemes vetélkedés — helyi, megyei és országos meg­méretése — érdemesít. Ez persze megint nem fedheti el azok eredményeit, akik­ről egy ideje képtelenek vagyunk jó hírt kapni. Tény, hogy a gazdasági sza­bályzók, s egyebek, amikre manapság másokkal együtt olykor hivakozunk, nem egyformán érinti a kis és a nagy, a régebben és az újabban létrehozott cége­ket, szövetkezeteket, vállal­kozásokat. Tanulni olykor a mi vidékünkön sem szé­gyen a jobbaktól. Hogy mit? Csak egy pél­dát rá. A kiváló címet, az előző évben meg miniszte­ri elismerő oklevelet szerző szövetkezet olyan anyagi érdekeltséget vezetett be, amely egyszerűen nem tű­ri a lassú, a hanyag — s persze nem engedi az em­berfeletti — munkát sem. A kisszövetkezet fizikai állományának teljesítmé­nyét nem rontja le a túl nagy rezsiköltség. Ezért tudnak nem áron alul, hanem normális árakon vállalkozni egy-egy mun­kára ott. ahol mások visz- szalévnek. Ezért sem vélet­len, hogy az egy szem könyvelőjük, a számvitel egyszemélyes képviselője kiváló szövetkezeti dolgozó kitüntetést kapott. Figyel­tek rá, mert. szervezésből, könyvelésből annyit dolgo­zott, hogy az a szereléseken dolgozó férfiak munkájá­hoz volt fogható. Fehér István ISSN 0133-1957 '(Gödöllői Hírlapi Olvasóink fóruma Vonzó légkört teremt Negyven gyereket tanít táncolni örömmel olvastam Balázs Gusztávnak a bagi népi együt­tesről szóló riportját. Különö­sen az a része tetszett, amely­ben Skúczi Lászlóról írt. Ezt szeretném a saját tapasztala­tommal kiegészíteni. Skúczi László többek között a gyermekjátszó csoportommal is dolgozik, negyven gyereket tanít a néptánc szeretetére, si­kerrel. Minden szerdán van Kerepestarcsa Tisztázódó erőviszonyok A bajnokság élcsoportja: 1. Kórház 2. Nyírfa 3. Zsófia 4. Széchenyi 5. Boldizsár 6. Munkácsy !. Szilasliget 4 1-28-7 4 1-18-2 4 1 — 13- G 4 — 1 21- 5 4 — 1 15- 5 3 — 2 13- G 2 2 1 11- 8 A kerepestarcsai kispályás labdarúgó-bajnokság ötödik fordulója hozta az eddigi leg­bővebb góltermést, 38-at. Las­san tisztázódni látszanak az erőviszonyok is. Eredmények: Titán—Munkácsy 1-3. Ne­hezen nyert a Munkácsy. Gól: Farkas, illetve Sándor, An­gyal, Sárdi. Zsófia—Aradi 3-0. Játék nél­kül. Steffi—Szilas 2-4. A hajrá döntött a Szilas javára. Gól: Pásztor (2), illetve Róth (3), Bécsi. Széphegy—Nyírfa 0-0. Az eredmény mindent elmond. Gól: Kun (4), Szaliszló F. (3), Zöldi, Szaliszló Z. / Boldizsár—Újfalu 5-1. To­vábbra is kútban az Üjfalu. Gól: Péter (2), Révész (2), Reiter, illetve Hargitay. Barátság—Kórház 1-5. A Kórház kihasználta, a Barát­ság kihagyta helyzeteit. Gól: Oláh I., illetve Kuti (2), Szé­chenyi, Lacai, Szekeres. Viktória—Széchenyi 1-3. Hétfőn négy helyen Tanácstagi jelölések Séták a városban A Fenyves egykor és ma A nap programja

Next

/
Oldalképek
Tartalom