Pest Megyei Hírlap, 1985. április (29. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-27 / 98. szám
1985. ÁPRILIS 27., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP 7 Egy mondat a határozatból Ha törvényes úton szerzett Ezek a pénzek valában rombolnak, torzítanak 5 Hosszú ideje követett elvi álláspont és a reá támasz- ^ kodé gyakorlat tükröződik a Magyar Szocialista Mim- í káspárt XIII. kongresszusának határozatában, amikor ^ rögzíti: „Államunk Mismeri és védi a munkával, a tör- ^ venyes úton szerzett személyi tulajdont”. Egyetlen mon- í dat, s mégis benne, mögötte a valóság sokféle clcmé- í nck, színének keveredése, váltakozása, régebbi viták í emléke cs jelenlegi ellentmondások felsorakoztatása. A HÉT HÍRE ÁTMENETEK ® Nemzetközi immunológiai kongresszus színhelye volt Budapest. © Átadták a SZOT-díjakat. © A Közlekedéstudományi Egyesületben a Mahart új tolóhajóinak szenteltek vitaülést. © Pécsett kiállítás nyílt a honismereti mozgalom negyedszázadáról. ® A hét níre az is, hogy ankétot rendezett a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság társadalom és életmód kapcsolatáról. Megtorpanás nélkül A lakosság összes pénzbevétele 1984 decemberében kereken ötvenmilliárd, az év egészében 528,5 milliárd forintot ért el. Mire elég ez a pénz és mire nem? Bizonyosak lehetünk benne, hogy kevésre és sokra egyaránt elég. Kevésre, ha az' egyének, a változó létszámú családok igényeit tekintjük mércének. Sokra, ha valós szükségletekkel számolunk. Nézőpont kérdése lenne ezek szerint a megítélés végeredménye? Ami tény: a megyében egyetlen területe van a legutóbbi években a beruházásoknak, bármilyen szemszögből nézzük is, ahol töretlen a gyarapodás, nincsen visszaesés, megtorpanás nélküli a haladás, s ez a lakossági befektetések köre. Ez a kör ma ötödével nagyobb, mint volt 1980-ban, az 1975. évinél pedig majdnem kilencven százalékkal bővebb! Ami érzékelteti, a tagadhatatlanul megnehezedett körülmények ellenére sem szMétel a javak tárházának gazdagítása. Ez utóbbiról érdekes módon sokkal kevésbé esik szó, mint előbbiről, azaz a megnehezedett körülményekről. Ami bizonyos értelemben műszerként jelzi a közgondolkodás egyoldalúságát. Négymilliárd forint közelében van most már a megyében a lakossági beruházások egy esztendő alatti összege, ami az összes ilyen célú kiadásoknak — tehát az ipar, a mezőgazdaság stb. teljes körű ilyen ráfordításait is figyelembe véve — az egynegyedét (!) teszi ki. Ami — a felkiáltójellel is nyomatékosított arányok érzékeltetésével — már részben válasz arra, mire elég a pénz, mire nem elég. Az előbbieknél is szemléletesebbé teszi a munkával, a törvényes úton szerzett személyi tulajdon súlyát egyetlen — igaz, meghatározó — részterep alaposabb bejárása. A megyében a személyi tulajdon döntő hányada: lakás, majd üdülő. Ennek a tulajdonnak az általánosságát jelzi, hogy a megyében a munkásosztályhoz tartozó minden száz háztartásból nyolcvan-hét a saját tulajdonát képező otthonban él — döntő mértékben ' családi házban —, a szövetkezeti parasztoknál ez az arányszám kilencvenhat, a nyugdíjasok esetében kilenc- venegy, a szellemi foglalkozásúak háztartásainál a legalacsonyabb, de még így is minden s^áz családból hetvenkilenc tudhatja saját jószágának a feje felett lévő fedelet. Igaz, ez az adat — következményeként annak, hogy a megyében évtizedek óta kirívóan alacsony a lakásépítésből az állami erőforrások részesedése — az országos átlagnál jóval magasabb, hiszen országosan például a lakásoknak a hatvan-három százaléka személyi tulajdonú családi házban lelhető fel. A családi ház megtörhetetlen uralkodó szerepét mutatja, hogy a megye községeiben a lakásoknak a 92—100 százaléka található családi házban, s a megye valamennyi városát mérlegre téve — kivéve Százhalombattát — sem bukkanhatunk olyan településre, ahol a családi házak részesedése a teljes lakásállományból kisebb lenne ötvenöt százaléknál...! Valamennyi formát — a családi ház mellé a szövetkezeti lakást, a társasházi otthont stb. — figyelembe véve, a megye városaiban a lakások hetvenhét-kilencven, a községekben nyolcvankilenc- száz százaléka van személyi tulajdonban. Igények, egyéni és társadalmi források viszonyára, kölcsönhatására, összetartozására — azaz a személyi tulajdon gyarapítását szolgáló törekvések közösségi támogatására — fényt vet az az adat, hogy az újonnan épült otthonoknak mindössze a négy százaléka az a megyében, amelynél a tulajdonosok — egy-egy évre értve — nem vettek igénybe kedvezményes kölcsönt. Az ezen a módon építtetők, építkezők között — és ez érdekes különlegessége a mai helyzetnek — legnagyobb számban a munkásosztályhoz tartozó fizikai foglalkozásúakat találunk. Ami mögött — fgUÓteJpzzük — nem okvetlenül pozitív jellemzők húzódnak meg, nem az tehát, hogy hitel nélkül is van elegendő pénz a ház tető alá juttatásához, sokkal inkább arról lehet szó, olyan szegényesen, szerényen, lassan megy a saját erő előteremtése, hogy nincsen mód, alap a kölcsön igénylésére. Arányokra ügyelje Semmi rosszat, semmi szo- ciali^musellenest nem fedezhetünk fel a javak birtoklásának egészséges vágyában, ha ez a vágy az alapvető úton — a munkával — szerzett, illetve más, kiegészítő jellegű, de törvényes formában elért — például öröklés, totónyeremény — jövedelmekre hagyatkozva elégül ki. Sőt, nem hogy rossz nincsen ebben, hanem a társadalomnak egyenesen érdeke a személyi tulajdon megszerezhetőségének törvényes útjait gyarapítani, bővíteni, mert ez egyenlő az ösztönzés fokozásával. Amint közös haszon megteremtője lehet legalább — ha már többre, ösztönzésre nem futja bizonyos területeken — az érdekeltséget növelni. Ezeknek a tényezőknek az ismeretében — és még inkább a hiányzó hatásaikat mutató tapasztalatok összegezésekor —, figyelmeztető folyamatnak kell tartanunk, hogy míg 1960-ban a lakosság minden jövedelmi száz forintjából nyolcvanat a munka teremtett elő, addig napjainkra ez az arány hatvanötre csökkent! Ami egyrészt arra mutat, magas fokú lett sok tekintetben a pénzben is kifejeződő társadalmi gondoskodás, másrészt viszont arra int, erőteljesen csökkent a jövedelmeknek a munkától függő része és vele az érdekeltség, az ösztönzés, azaz a társadalomnak nyújtott tényleges teljesítmények valóságos elismerése. Megítélésünk szerint ez a jellemzője mindennapjainknak több nyugtalanságra ad okot, mint például az, hogy — bár sokan és előszeretettel foglalkoznak vele — lottó- és totónyereményekből munka nélkül —, de: törvényes úton! — lehet jövedelemhez jutni. Kerekítve, egy esztendő alatt hárommilliárd forintot fizettek ki totó-, lottó-- és lósport-nyereményekre az országban. Aligha kell különösebben félni ennek az összegnek a hatásától, mert a lakosság teljes pénzbevételének az alig több, mint fél százalékát teszi ki, azaz minden száz forintból 55 fillér a részesedése... A munka nélkül és törvénytelen úton szerzett jövedelmek azok, amelyekre folyamatosan rá kell vetülnie a közfigyelem megvilágító fénysugarának, mert ezek a pénzek valóban rombolnak, torzítanak az értékrendben, az értékviszonyokban, joggal irritálják a közvéleményt. Kémény szavakkal, de teljesen indokoltan ez így fogalmazódott meg az MSZMP Pest megyei Bizottságának a megyei pártértekezlet — 1985. március 2—3-a, Gödöllő — elé beterjesztett beszámolójában: „Különösen sok jogos bírálat éri a terjedő korrupciót, az indokolatlan jövedelemdifferenciákat, a munkával nem arányos és a nem munkából származó kiugróan magas jövedelmeket, az ügyeskedést, az ellenőrzés és a határozott fellépés hiányosságait". Jól jelzi a tisztességesen előteremtett fedezetből vásárolt személyi tulajdon, gyarapodását a megyében, hogy egyetlen év alatt 16 ezer hűtőszekrényt, 17 ezer mosógépet, 16,5 ezer televíziót, 515 millió forint értékű bútort vihettek haza a családok, az oly áhított személygépkocsikból pedig újonnan most már évek óta 6,4—6,8 ezer darab kerül be a megyébe. Gépkocsi. A lakás — üdülő, hétvégi ház — után, mint általánosan legértékesebb személyi tulajdont, az autót említhetjük. A megyében száz munkáscsaládból 1983. december 31-én harminckettő, a szövetkezeti paraszt háztartásokban harmincöt, a szellemiek minden százháztartásában ötvennégy darab volt található ezekből. S bár végletes a példa, de érzékelteti a személyi tulajdon gyarapodását az is, hogy folyamatosan emelkedik a megyében a nagy összegű kárral járó lakásbetörések száma, amint az is, hogy az öröklési perek megkétszereződtek egy évtized alatt. A lesfőbb forrás Nagyon régi, de érvényességéből semmit sem vesztett igazságot idézünk. A 18. század egyik kiemelkedő gondolkodója írta le A nemzetek gazdagsága című művében: „Saját munkája olyan tulajdona az embernek, amely minden más tulajdonának legfőbb forrása, s mint ilyen, a legszentebb és legsérthetetlenebb”. A szerző, Adam Smith nyomán tehát úgy gondoljuk, az az igazi, a döntő kérdés, miként sáfárkodunk ezzel a legfőbb forrással egyéni és közösségi méretekben, értelemben, mert ha jól, akkor minden más tulajdonunk körül sem lehet hiba, baj. S ehhez a jó gazdálkodáshoz elengedhetetlen: az egyén lássa elsőnek, legfőbbnek — és ugyanakkor tapasztalja is a javadalmazásban — ezt a forrást, mert ha a , legszentebb, akkor ne sérüljön sokféle torz hatás nyomán. Mészáros Ottó Tej- és hústermelés Versenygyőztesek Kihirdették a múlt évi szarvasmarha tej- és hústermelési verseny eredményeit. Az ágazatnak a termelésben való részaránya már meghaladja a növénytermesztését. Az egy lakosra jutó hústermelés hazánkban 146 kilogramm, és ezzel a világranglistán az ötödik helyre kerültünk. Az egy tehénre jutó 4340 literes tejtermelés a szocialista országok között a második legjobb eredmény. Az elmúlt hónapokban — sokéves felfutás után — csökkent az országos tehénállomány. Ez a szarvasmarha-tenyésztés szerény jövedelmezőségével hozható összefüggésbe. A MÉM ezért még az idén újabb intézkedéseket tervez az anyagi érdekeltség erősítésére. A termelési verseny különböző kategóriáiban az első helyezettek sorába került a vác- szentlászlói Zöldmező Tsz, a legjobb kistermelők versenyében a két első helyezett: Szász Béla Érd-ófalui és Bakacsi László szegedi lakos. Hérscssnentők Kibontotta aranysárga szirmait az Alföld flórájának a jégkorszak utáni időkből fennmaradt növénye, a Volga menti hérics, tudományos néven: Adonis transsylvanica. A századunk elején még dúsan tenyésző növényt állatgyógyászati anyagként tartották számon: gyulladásgátló anyagot tartalmazó gyökerét megszárítva az állatok sebeire tették gyógyírként. A dél-tiszántúli városok piacain árulták a héricsgyökeret, amelyért messzi tájakról is fölkerekedtek a vásárlók, mivel a növény az országnak csak ezen a táján termett. Ma már a kipusztulás fenyegeti a boglárkafélék családjába tartozó héricset. A virág értékét növeli, hogy a Volga körüli ritkaságot másfél évtizeddel ezelőtt védetté nyilvánították, de mégis folytatódott a Volga menti hérics ritkulása. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem növénytani tanszékének kutatói kísérleteztek a hérics magról való elszaporításával, de ez nem hozta meg a kívánt eredményt. Ezért úgy döntöttek, hogy tőről szaporítják: amint elvirágzik a növény, a sűrűbb állományból vesznek fel töveket, amelyeket a megritkult állományú helyekre telepítenek át. Ezek a kísérletek jó eredménnyel biztatnak. OSfiínk aligha tudták, hogy nekik életmódjuk (is) van. Éltek. dolgoztak, harcoltak, házakat építettek és romboltak le, ünnepeltek, gyűléseztek, fogalmaik tárházéból hiányoztak az elidegenedés, az identitás, a nyitottság, a stressz, a migráció, a mobilitás, a szabad idő, a pszichés ártalmak stb. kifejezések, őseink aligha tudták, hogy nekik életmódjuk (is) van. Mi tudjuk. Akkor is, ha valójában nem tudjuk, pontosan mit értsünk rajta. Amiből persze nem az következik, hogy hiányoznék a fogalom felölelte valóság. Mert valóban van életmódunk, csak éppen gyakran nehéz eldönteni, melyek benne a fontos és melyek a lényegtelen jegyek, mi az, ami teljesen egyéni, s mi az, ami közös jellemző. Átmeneti társadalmunkban az életmód sem lehet más, csak átmeneti, nagy kérdés azonban — és jóval több a kérdés, mint a válasz —, az átmenetek honnét hová vezetnek? Valóban csupán átmenet lenne a társadalom bizonyos. csoportjaiban, korosztályaiban a többletjövedelem és a közéleti tevékenység szembefordítása? Tarthatjuk átmenetnek az alkohol híveinek szaporodását? A megyében kizárólag a vendéglátás hálózatában — azaz a kiskereskedelemben vásárolt és hazavitt áru ebben nincsen benne — egy esztendő alatt ány- nyit költenek el italra a betérők. amennyi a megye valamennyi tanácsának fejlesztési alapja beruházásra ... ! Tartsuk ezt az életmód jellemzőjének? Ma a megyében százharminc település 750 ezer lakosa jut hozzá a vezetékes ivóvízhez. A mennyiséggel, a minőséggel azonban sok a baj például Szentendrén, Gödön, Gyá- lon, Érden, Foton, s minden erőfeszítés ellenére nőtt a vízellátás szemszögéből közegész- ségügiileg veszélyeztetett településiek száma, tizenhat községben csakis palackos vizet ihatnak a csecsemők... Az okok sokfélék, ám egyet kiragadva, pusztán eredménynek ítéljük és gondnak ne tartsuk azt, hogy ahol a vezetékes ivóvíz bekerül a családi házba, ott egyszeriben a korábbinak a tízszereséről!) növekszik a vízfelhasználás? És ez a tízszeres mennyiség már szennyvíz! A megyében viszont a lakásoknak csupán a tizenhárom százaléka kapcsolódik közüze. mi csatornahálózathoz... Parányi részlete az életmódnak. A többi részlet sem egyszerűbb, könnyebben áttekinthető. Rendkívüli bonyolultságú területre merészkedünk tehát, amikor éljük életmódunkat, szerencse, hogy a legtöbben nem gondolnak azzal, most ők „életroódolnak”, hanem tanulnak, házat építenek, külföldre utaznak, elnyúlnak a tv előtt, beletemetkeznek egy könyvbe, azaz a társadalomnak nem abba kell beleszólnia — és nem is képes abba hatásosan beleavatkozni —. milyen az egyén, a család életmódja, hanem gazdaggá kell tennie a választások. a lehetséges életmódformák. tartalmak kínálatát, és szűkíteni azt, ami a közösség szemüvegén át nézve nem kívánatos, helytelen, hibás. Az életmód, sejtjük, talán nem tévedve, döntően arányok függvénye, hiszen nincsen olyan ember, olyan család, akinek, amelynek életmódjában minden jó, illetve minden rossz lenne. Jó és rossz arányai tanúskodhatnak arról, vajon a társadalom szemszögéből ítélkezve elfogadható-e, elutasítandó-e az életmóddá alakuló magatartások sorozata. Hosszabb idézet, megjegyzésre érdemes. így hangzik: „Minden élet annál gazdagabb, annál tartalmasabb, lényegesebb, minél szétágazóbb, minél mélyebbre menő emberi viszonylatokkal van — tudatosan — bekapcsolva embertársai, a társadalom életébe. Az izolált, az önző, a csak magának élő ember leszegényedett világban él, élményei, minél kizárólagosabban csak az övéi, minél kizárólagosabban csak bensőek, annál veszélyesebben közelednek a lényegtelenség, a semmibe foszlás felé.” A citátum lelőhelye: A polgári filozófia válsága. A szerző: Lukács György. A kérdés: vajon csupán és kizárólagosan a jelzett tárgykörhöz kapcsolható-e a gond? A kérdés szónoki. A feleletet tudjuk. De: valóban tudjuk, mi a felelet követelte teendő?! M. O. Felsőbabádon és Sülysápon Gyomok ellen permet, tárcsa A szépen fejlődő búzát gyomirtóval permetezik a Felsőbabádi Állami Gazdaságban. (Az első képen.) A kora tavaszi vegyszerezéssel elejét veszik, hogy a különböző gyomnövények elszaporodjanak a gabonák közölt. A szakszerű talaj előkészítés lényegesen befolyásolja a terméshozamot. A sülysáp! Tápióvülgye Tsz-ben a napraforgó vetése előtt 700 hektáron gyomirtóznak, tárcsáznak. (A második felvételen.)