Pest Megyei Hírlap, 1985. április (29. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-27 / 98. szám

Két beszélgetés Törökbálinton A megoldást a tanács ígéri Nagy a nyüzsgés Törökbálint központjában. A 72-cs buszok ötpercenként futnak be a végállomásra, hogy megszabadulva az cmbcrtömcg-tcrhüktől, visszaindulja­nak a fővárosba. Az ingázók térnek haza. Ki gyalog, ki más buszra szállva folytatja útját hazafelé. Iskolás gye­rekekkel várok a 188-as járatra, amely a diósdi út men­tén nyolc esztendeje átadott lakótelepre fuvarozza az ott lakókat. Szőlőlövések könyve Az idei bejegyzés A kőszegi szőlőjövések könyvébe bekerült a 246. be­jegyzés. A helyi szőlőkultúra értékes és érdekes, 1740-től vezetett dokumentumába min­den év György napján — ami­kor a városbíró megválasztá­sára került sor Kőszegen — eredeti nagyságban berajzol­ták a különböző dűlőkből szár­mazó szőlőhajtásokat. A szü­ret után pedig beírták, milyen volt az időjárás, a termés mennyisége, minősége. Ez a jellegzetes hagyomány ünnepélyes aktusként él ma is tovább. Az idén is zöld egyen­ruhái mezőőrök, a hegyközség képviselői s az úttörők vitték a városi tanács elnökének be­mutatásra, majd a múzeumba a grafikusnak, a szőlőjövések könyvébe berajzolásra a kő­szegi hegy különböző dűlőiről származó szőlőhajtásokat. A nevezetei könyvritkaság tehát ismét gazdagabb lett egy bejegyzéssel. Az idei szőlőhaj­tások a kedvezőtlen Időjárás következtében meglehetősen fejletlenek, de a szakemberek véleménye szerint ettől még jó termés várható, annál is in­kább, mert a hegyközség-szö­vetkezetbe tömörült szőlősgaz­dák egyre szakszerűbben mű­velik a szőlőt. Kőszegen nagy hagyománya: vannak a szőlőtermesztésnek. Egy 1599-ben készült jegyző­könyv szerint a kőszegi hegy­oldalakon akkortájt 800 hol­don szüreteltek. kiégte!! emésztek A domboldalban egymással szemben állnak az egyemele­tes házak. Mesélik, az első verőfényes tavaszi nap sárten­gerré változtatta a házsorok közötti területet. — Ez külön szót érdemel! — invitál otthonába Tóth Péter, a Hegyalja utca 14. számú ház lakója. — Nemcsak sár az, amit itt lát, hanem a meg­telt emésztőgödör szennye. Nem emlékszem az idejére, amikor utoljára tisztították. Előfordult már nemegyszer — magyarázza hévvel a házigaz­da —, hogy barátaimmal: Ecser Edével, Fábián Józseffel. és Dávid Ferenccel nekiáll­tunk kipumpálni az eldugult csövet. Hiába a szép lakás, ez és a nyári vízhiány beárnyé­kolja a boldogságunkat. A nagytétényi Chinoin ko­csikísérőjének szorgalmát az udvaron álló Skoda s a szépen bútorozott szobák dicsérik. A három szoba, összkomfortos házba 1977 végén költöztek, szoba-konyhás lakásból. — Nem hálátlanság — mondja a házigazda felesége —, de néha visszasírjuk a ré­gi otthont, bármilyen szűkén is voltunk ott. A szezon kez­detétől szinte teljesen leáll a vízszolgáltatás. Jó, ha naponta egyszer feljön idáig a lajtos­kocsi. Ezt még csak megoldjuk valahogy — inti le feleségét Tóth Péter. — Leszaladok a szanatórium mellé kocsival, s kannákban felhozok 2—300 li­ter vizet. Szerintem a szenny­víz ügye fontosabb. Nyáron bűzlik az egész környék, mert kifolyik még az országútra is. Víz, lajtkccsibcl Giegler József tanácselnök előtt nem ismeretlen a problé­ma. — A vízhiány a mi első számú közellenségünk — mondja. — Sajnos kicsi az ér­di regionális vízmű kapacitá­sa — s a minőség sem egé­szen megfelelő —, így aztán a szezon kezdetétől annak vé­géig részleges vagy teljes vízhiány van. Azt is jól tud­juk, hogy a lajtos kocsi ezen nemigen tud segíteni. — Saját erőből nem tudnák megoldani a vízellátást? — Van ugyan egy leütünk, de ez nagyon x-ossz minőségű vizet ad. Amit tehettünk, már megtettük, felkészültünk a víz fogadására, de e prob­léma megnyugtató megoldásá­ra sajnos csak a Vll. ötéves tervben kerül sor. Községünk másik ilyen neuralgikus pont­ja a csatorna. Az új lakások értelemszerűen mar vizes­blokkal épülnek, de nagyon sokan vállalkoznak régi ott­honuk komfortosítására is. Az emésztőgödrök azonban nem bírják a terhelést. Eddig a Bajcsy-Zsilinszky úttól a diák­szállóig építettük meg a szennyvízcsatorna gerincveze­tékét, s az útvonal melletti intézményeket, házakat rákap­csoltuk. A szárnycsatornák megépítésére viszont csak a távolabbi jövőben kerülhet sor. Távlati tervek A tanácsokat s így e község vezető apparátusát sem veti fel a pénz. Mégis, társulással vagy más módon megoldást kell találni, mert mi történik, ha például egy különösen me­leg nyár fertőzést idéz elő a környéken? Kik vállalják — vállalják-e majd egyáltalán — akkor a felelősséget? Egy­előre mégis úgy tűnik, marad a lajtos kocsi és főként a ta­vasztól őszig illatozó lakótelep Törökbálinton. Horváth Judit Otthonról - haza Tököli arcképvázlat A mikroszámítógép felhasz­nálásán alapulnak azok a ma­gas intelligenciájú gyártósorok, amelyeket a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Számítástech­nikai és Automatizálási Kutató Intézet gépipari automatizálási főosztályán terveznek. A tudo­mányos kutatók elsősorban a magyar gépipar kis és közép­sorozatú munkadarab gyártá­sának automatizálásával, számítógép segítségével tör­ténő tervezéssel és gyártás­sal foglalkoznak. A tervezés­nél a figyelmük kiter­jed a szerszám- és készülékel­látásra, az anyagmozgatásra, tárolásra és gyártás közbeni ellenőrzésre is. Az ipari meg­bízásból vagy kutatómunka­ként tervezett rugalmas gyár­tórendszerek egyes részeit a Budapesti Műszaki Egyetem területén lévő közös kísérleti üzemben próbálják ki. Ez fon­tos szerepet tölt be a mérnök­képzés színvonalának emelé­sében is. A képen látható: a rugalmas gyártórendszer anyagmozgatását robotokkal oldják meg. Az Állami Biztosító kérdőjelei Megéri-e az ügyfélnek, vagy sem? Kár lenne nélkülünk — da­lolják a televízióban, mondják a rádióban, írják a plakátok­ra az Állami Biztosító legis­mertebb hirdetését. Avagy: biztosítás — biztonság. Vajon ugyanígy éreznek-e az ügyfe­lek is? Ennek megállapítására készíttetett reprezentatív fel­mérést az Állami Biztosító a közelmúltban. Pontos adatok bizonyítják: az ÁB éves díjbe­vételének 56 százalékát lakos­sági biztosítások alkotják. Az­az, országunk minden negyedik lakója, vagy ha úgy tetszik, minden egyes család kapcso­latban áll valamilyen módon az intézettel. A biztosítási for­mák közül a leggyakrabban a lakásbiztosítást, a Cascót, a CSÉB-et, és az egyéni életbiz­tosítást választják. Ez megle­hetősen szegényes, a biztosítá­si választék széles skálájához viszonyítva. friert nines jobb Vajon elégedettek-e az ügy­felek meglevő biztosításaikkal? A felméx'ésben megkérdezettek közül a többség általában igen, ami úgy is értelmezhető, hogy igen, mert nincs jobb. Érde­kes, hogy a lakásbiztosításra vonatkozó kérdések esetében a válaszadók kevesebb mint fele vélekedett úgy, hogy az min­den lényeges, lehetséges kárra kiterjed. Sokan kifogásolták viszont, hogy ez a forma nem vonatkozik az elemi csapások okozta káresetekre, a mennye­zet- és tetőbeázásokra, a be­rendezésben keletkezett károk­ra, a lakásból történő lopásra és betörésre, a háziállatokban és a ház körüli kiskertekben bekövetkezett károkra. Meg­jegyzendő: a havi díj itt meg­lehetősen csekély. A Casco-biztosításnál többen kifogásolták, hogy nem terjed ki az ismeretlen személy által okozott veszteségre, ha a tet­test a rendőrség elfogja, a gép­kocsi feltörése vagy ellopása esetén a benne lévő tárgyak megtérítésére, elemi csapás okozta károkra, műszaki hibá­ból vagy túl hosszú átfutási javításból adódó hátrányokra. lyionopeHielyzetben A CSÉB-nél inkább a bizto­sítási módozat hiányosságait kifogásolták. Például, hogy a kártérítések összege nem tart lépést az árakkal, keveset térít betegség esetén, nincs diffe­renciálás az életkor alapján, nem terjed ki házassági és be­iskolázási segélyekre, a nyug­díjazás után nem marad ér­vényben az aktív dolgozókkal azonos feltételek mellett. A legkevesebben (a megkér­dezettek 31 százaléka csupán), az egyéni életbiztosítással elé­gedettek. A leggyakoribb kí­vánságok: ki kellene terjednie a betegség és a baleset ese­tére is, nyugdíjasokra, s a nem halált okozó betegségek­re, illetve csonkulásos balese­tekre is. A biztosítások megkötésének körülményeiről szintén meg­oszlanak a vélemények. Az egyik csoport kielégítőnek vé­li az ügymenetet, az irodák rendjét, az üzletkötők modo­rát, A másik csoport túl körül­ményesnek, olykor hosszadal­masnak, bürokratikusnak ta­lálja az ügyintézést. Meglehe- hetősen kevesen voltak tisztá­ban azzal, hogy telefonon A szűhebb bhetőségek ellenére Eredményes a gazdálkodás Az utóbbi időszakban igen­csak megcsappant a fejlesztés­re fordítható összeg a gazda­ságokban. Ezt érezni sok me­zőgazdasági nagyüzemben, hi­szen helyenként még a gépek állagának szinten tartására sem jut megfelelő összeg. Van­nak azonban olyan üzemek is, amelyek a kevesebb pénzt is V megbeszélt időpontban is le­het biztosítást kötni, elkerül­ve ezzel az alkalmatlan láto­gatásokat, vagy a várakozást. Figyelemre méltó az is, hogy a megkérdezettek csupán 12,5 százaléka szándékozik újabb biztosítást kötni, a többiek nem. A közelmúltban a Hazafias Népfront székházában a Fo­gyasztók Országos Tanácsa tárgyalta az Állami Biztosító lakossággal kapcsolatos tevé­kenységét. Felmerült az is, va­jon használna-e, ha több ha­sonló intézetet hoznának lét­re, szélesítené-e a választékot a konkurrenciaharc, s ez a harc teremtene-e kedvezőbb feltételeket. Szóba kerültek a biztosítási díjak is, amelyek bizony jó néhány esetben meg­lehetősen alacsonyak, így né­ha nemcsak szervezeti, hanem anyagi okokból sem mindig felelhetnek meg a lakossági igényeknek. Mindenképpen szükség lesz egy új biztosítási rendszer kidolgozására, ami a lakosság széles rétegeit érint­heti. Szolgáltatni! Az Állami Biztosító — pénz­intézet. Igaz, nem nyereségre dolgozó pénzintézet, hiszen a ráfordítások elszámolása után a fennmaradó összeget az ál­lami költségvetésre fizeti be. Ám egy pénzintézet ügyfelei mindenképpen a megéri — nem éri meg szempontok sze­rint mérlegelnek. A szolgálta­tásokat, s az esetleges új biz­tosítási rendszert a lakosság esetében csak ilyen alapokra érdemes építeni. Németh Szilvia céltudatosabban használják fél. Ezek a közösségek tartani' tudják a színvonalat, sőt a fej­lesztések nyomán növelik is. A megye mintegy tíz álla­mi gazdasága közül kiemelke­dik a Ceglédi Állami Tangaz­daság, amelynek vezetői be­kapcsolódtak az energiaracio­nalizálási programba, ezenkí­vül a számítógép rendszer ki­építésére fordítják a figyelmü­ket. Mindez pénzt hoz és nem is keveset. Mert a csemői ser­téstelepükre. bevezetendő gáz­zal csökkentik az egységnyi termékre fordított energia- költségeket. A két újabb Com­modore 64 típusú számítógép­pel már kilenc darab lesz az állami gazdaságban, ami átte­kinthetőbbé és ezáltal olcsób­bá teszi a gazdálkodást. Gép­re, , traktorokra, teherautókra, pótkocsikra is mintegy 22 mil­lió forintot költenek az idén. Csaknem 25 millióért kiépítik az iparvágányt a hibridüze­mükhöz. Ez a szállítási költsé­gekben jelent megtakarítást. Egyéb beruházásokra és fej­lesztésekre is elköltenek még 10 millió forintot, amiben sze­repel a sertéstelepi battéria rekonstrukciója is. összességé­ben több mint 80 millió jut beruházásokra ebben az év­ben, amihez csak 20—25 millió forint hitelt vesz fel a mező- gazdasági nagyüzem, a többit saját erőből teremti elő. Valamivel szerényebben, de nagy gondot fordítanak a gép­park felújítására az Alagi Al­tami Tangazdaságban is. MTZ traktorokra, silóbetakarító gé­pekre, vetőgépekre, permete­zőgépekre nyolcmillió forint jut az idén. Terménytárolók építésére négymillió forintot költenek az állami gazdaság­ban. A fejőház tejhűtőjének rekonstrukciója kapacitásbő­vítéssel jár, s e célra hatszáz­ezer forintot fordítanak Ala- gon. A beruházásokra össze­sen 10 millió forint jut ebben az esztendőben. A Felsőbabádi Állami Gaz­daság, amelyik több mint 140 millió forint veszteséget köny­velhetett el 1982-ben, kigaz- dálkodta a ráfizetést, sőt né­mi nyereségre is szert tett. Ez lehetővé teszi a sertéstelep rekonstrukcióját és tervezik, hogy az energiaracionalizálási program keretében éttérnek a jószágok húspép etetésére is. B. Z. J ókedvűen szól a telefonba: Jöjjön csak! Van téma nálunk, sok! A tököli tanácsházzal szem­beni kertben — valamikori villanyoszlopon — gólyafészek. Rezzenetlen áll a madár fél­lábon, úgy szemléli pár méter­nyire tőle a házbővítéssel járó felfordulást. — Igen — mondja Szusics Péter tanácselnök —, minden esztendőben visszajönnek ... — Sűrű, fekete hajába túr, de az erős, egyenes szálak nem fogadnak szót. — Igen — mondja még egyszer. Ez egyébként is szavajárása. Szobájában az ajtóval szem­ben áll az íróasztal, mellette telefon. Szökés hajú férfi lép be: a költségvetési üzem ve­zetője keresi. Csöndesen szól­nak egymáshoz, csak az arcki­fejezésükből következtethet az ember: gond lehet. — Jó — köszön el aztán az üzemvezetőtől a tanácselnök —, akkor próbáld meg elintéz­ni. Igen — teszi hozzá ugyan­olyan nyugodt hangon. Vala­hogy mégis érezni, hogy az egész ember belülről mozgás­ban van. Majdnem önkéntelen a kérdés: — Kiabálni szokott-e? — Kiabálni?! Emberekkel?! — kérdez vissza meglepetten. — Nem szoktam kiabálni... Aki először beszél Szusics Péterrel, annak nagyon oda kell figyelnie: pontosan fogal­maz, de talán a hangsúlyok nem a megszokott helyen van­nak. Különösképpen nem cso­dálkozom, hiszen Tököl nagy­község lakóinak csaknem két­harmada szerb-horvát anya­nyelvű ... Mintha kitalálta volna imén­ti gondolataimat, zavarba jön: — Igen, pedig már 1949. óta élek Magyarországon, de még mindig érződik az idegen kiej­tésem. Hiába — csóválja a fe­jét, de a mondatot nem feje­zi be. — Más az, amikor vala­ki itt tanulja, szinte születé­sétől a magyart. Még ha nem ia anyanyelve. Én Jugoszláviá­ban születtem. Tizenhat éves koromban jöttem el otthonról, végül Pestre kerültem. Az ak­kori viszonyok közt, tudja, há­ború után voltunk, más élet- lehetőséget kerestem. Pesten kezdtem magyarul tanulni. — Miért? — Meg akartam maradni itt, és hát a munkához, megélhe­téshez kellett a nyelv. — Milyen mesterséget ta­nult? — Az eredeti szakmám: ma­rós. Kelenföldön, a Fehérvári úton dolgoztam a Hajtómű­vek és Festőberendezések Gyárában. Az ötvenhatos el­lenforradalom alatt a belső karhatalomhoz kerültem. A következő munkahelyem az Állami Biztosító volt... Felesége tököli, 1959-ben nő­sült, így került erre a vidékre. Először a tököli pártvezetőség titkára lett,_ Tizenkét esztende­je választották tanácselnök­nek. A munka mellett tanult is: Budán, a József Attila Gim­náziumban érettségizett 1963- ban. Utána elvégezte a Ta­nácsakadémiát. Huszonhét éve él Tökölön. Olyan közösségre vágyott, ahol az anyanyelvi környezetet is megtalálja. — Hogy érzi magát a nagy­községben? — Megtaláltam, amit keres­tem, igen, otthont — mondja. — Tudja, éltem máshol is, né­metek közt, mégpedig a hábo­rú előtt... — Nem folytatja, legyint. Arcvonásai szinte ki­térnek helyükről, nem is for­dul egészen felém. Fekete sze­me még feketébb, és kisebbre szűkül. Nem faggatom. Ezek az emlékek mélyről jöhetnek, ahová a fájdalmasakat temeti az ember, s ahová senkinek nincs joga engedély nélkül be­tekintenie. — Es a tervei? — töröm meg a csendet. — Különösebben nagy ter­veim nincsenek — feleli —• csak olyanok, mint másoknak. Szeretném a gyerekeimet tisz­tességgel fölnevelni, pályáju­kon elindítani. A lányom ne­gyedéves az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, szerb— magyar szakos. A fiam máso­dikos a szerb-horvát gimná­ziumban Pesten, ö még nem döntött a hivatásáról, de ér­deklődik a repülőgépek iránt. Szeretném a nagyközség kom­munális és ellátási gondjait munkatársaimmal együtt meg­oldani ... H irtelen vált: Hadd kérdez­zek én is — mondja za­vartan. — Miért akar rólam írni? Nem vagyok én különös ember, aki kiemelkedik a sor­ból. Én teszem, amit kell. Higgye el, ha máshová kerül­tem volna, ha mondjuk Afri­kába, ott is iparkodnék ugyan­úgy elvégezni, jól megoldani, amit rám bíztak ... ★ A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felsza­badulásának 40. évfordulója alkalmából, eredményes mun­kásságának és közéleti tevé­kenységének elismeréseként az Április Negyediké Érdemren­det adományozta Szusics Pé­ternek. Vennes Aranka Intelligens robotok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom