Pest Megyei Hírlap, 1985. április (29. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-24 / 95. szám

NAGYKÖRÖS! ma A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 95. SZÁM 1985. ÁPRILIS 24., SZERDA Kitüntetett építek Az országos élvonalban Mi tagadás, a munkásember nem szívesen veszi, ha fárasz­tó munka után gyűlésekre in­vitálják, főleg, amikor hirte­len jött, rendhagyó programra szól a marasztaló. Az Építő­ipari Kisszövetkezetben mégis ez történt a minap, ennek el­lenére nem mondható, hogy nagyon húzódozott volna vala­ki a pinceklubban megjelenni, hacsak nem jött közbe számá­ra valami halaszthatatlan. Elismerő oklevél Telt ház lett odalent, amo­lyan ünnepélyes összejövetel, mely alkalomra dr. Bernáth Tibor, a KISZÖV elnöke hozta magával az Építésügyi Minisz­térium és az OKISZ elismerő oklevelét, amit Utasi Gábor elnök vett át a kollektíva ne­vében. Kisebb létszámmal A magas elismerés tulajdon­képpen a kisszövetkezet tava­lyi munkájának szól, de nem lehet figyelmen kívül hagyni az átszervezés óta eltelt né­hány évet, hiszen az idő alatt alapozták meg a ma eredmé­nyeinek szinte minden feltéte­lét. A közelmúltban rendezett Nagyjavítás kőiben A Volán 21. sz. Vállalat nagykőrösi telepén a gépjavítások mel­lett évente jelentős az idegenből vállaltak száma is. A műsza­kiak sokoldalúságára vall, hogy még a szecskázó szerelésétől sem léinek. Tényi Albert, Szívós Jenő, Budavári László leg­utóbb a HESTON gép CARTER—PILLAR motorjának nagy­javítását végezte Varga Irén felvétele Éjjel-nappal csomagolnak A Nagykőrösi Konzervgyár az idei gazdasági evben mint­egy 10 százalékkal kívánja növelni kiszállítandó áruinak volumenét. Osszenasoniitva a korábbi forgalommal, nem kis feladatnak tűnik ez, s azt sem keli senkinek bizonygat­ni, jórészt a raktárak csoma­goló vonalain dolgozókra há­rul a felelősség, hogy a te­temes árumennyiség rend­ben, időben útnak indulhas­son. Tavalyi munkájukat látva azonban nincs jogunk kétel­kedni az eredményben, az I-es telep raktárainak kol­lektívája a kiszállítások jó, és maradéktalan megvalósítá­sáért nyerte el az élüzem ki­tüntető címet. Igaz, év elején a hidegek miatt elmaradtak a szállítók, a tavaszon a sor pótolni a kezdeti lemaradást. A húsvé­ti ünnepeket is beszámítva, éjjel-nappal dolgoztak. Saj­nos, a szállítóeszközök érke­zése ma sincs mindig össz­hangban a csomagolások üte­mével, gyakori a vagonhiány. szerencsére a kamionforga­lom megnövekedése sokat enyhít e gondokon. Bélteki Lajos, a raktárak üzemvezetője, a továbbiakban elmondta még, hogy a Szov­jetunió részére vegyes befőt­tet, zakuszkát, aimapürét, sa­vanyúságot csomagolnak. A régi tőkés vevők az NSZK- bói, Angliából, Hollandiából. Svédországból szintén sok áruért jelentkeztek, egresbe­főtt, pudingszüvá, paradi­csompüré, magozott meggy fut most részükre a zsugor­fóliázó, kartonozó vonalakon. Kanadai és ausztrál partne­rek ugyancsak komoly meg­rendelők lettek az utóbbi idő­ben, náluk elsősorban dzse­mek, savanyúságok állnak a lista élén. My. J. közgyűlésen elhangzottak, az értékelés ismeretében kevés új információ kínálkozik toll­hegyre, a mostani gesztushoz fűzött gondolatok közül azon­ban érdemes néhányat kiemel­ni. Értékes adalékul szolgál­nak kézzelfoghatóbb képet al­kotni a szóban forgó munka­helyről. A több mint 3 éve létrejött kisszövetkezeti forma, azon be­lül a hathatós érdekeltségi rendszer kialakítása a megye, sőt az ország legjobban műkö­dő kisszövetkezeteinek sorába emelte a nagykőrösit. Hogy számszerűen mégsem történt itt oly mérvű látványos fejlő­dés, ahogy az a mozgás ten­denciájából következne, annak oka, hogy minden évben ki­sebb létszámmal kellett a fel­adatokat megoldaniuk. Kiegyensúlyozottsággal, a tennivalókra helyes orientáló­dással, az anyagmentes ter­melési érték növelésével lehe­tett csak az objektív hátrányo­kat ellensúlyozni. Lényegében az elmondottaknak köszönhe­tő, hogy a beruházások csök­kenése ellenére is sikerült el­érniük az igen tiszteletre mél­tó szintet. A város magán viseli kezük nyomát. A szebb környezetet, általa a jobb közérzetet szol­gálja mindazon létesítmény, épület, s más egyéb, amit hi­vatalból vagy éppen társadal­mi munkában megalkottak. A legfrissebb eredmények továb­bi bizakodásra adnak okot, az idei év első negyedének ter­veit maradéktalanul téliesítet­té a kollektíva. Több kitüntetés A mostani, mindenkinek szó­ló kitüntetés mellett alkalom volt a nyilvánosság előtt meg­dicsérni a legjobb munkatár­sakat is. öten kiváló dolgozó kitüntetésben részesültek, 16 dolgozónak pedig pénzjutalom­mal ismerték el átlagon felü­li munkáját. Halmi Balázs mű­szaki vezető a Kiváló munkáért miniszteri kitüntetésben része­sült. A rövid ünnepi gyűlés végén hangulatos zsúron látta vendé­gül tagjait a kisszövetkezet. Miklay Jenő Pályázat - uborkáról Az életre nevelnek A nagykőrösi iskolákban nemcsak az előírt tantárgya­kat oktatják, hanem az életre, a gyakorlati tudásra is neve­lik a gyerekeket. Szép bizony­ságát láttuk ennek legutóbb a Toldi Miklós Szakközépiskolá­ban, Az idén három második osz­tályos körösi kislány vállalko­zott pályázat megírására, s té­mául Nagykőrös híres termé­nyét, az uborkát választották, melynek termelése most újra kezd fejlődni. A pályázat megírásához Dajka Dóra, Hajdú Katalin és Németh Ágnes nagy buzga­lommal fogott hozzá. Sokat se­gített az. hogy egyikük szülei uborkatermelők. A pályázattal a lányok el­készültek, s amikor felkeres­tek, én is szolgáltattam nekik adatokat. Az elkészült Ubor­ka Kalauzt nekem Is megmu­tatták. Olyan jól sikerült, hogy még az őstermelők is tanul­hatnának belőle. Az uborka származásától kezdve felsorolják változatait, termelési és művelési módjait, földön futó és felfolyásos válto­zatokat. valamint az értékesí­tés útjait, módjait. K. L. Tanácstagi jelölő gyűlés A Hazafias Népfront városi Bizottsága értesíti a város la­kosságát, hogy április 26-án, pénteken 17 órakor az alábbi helyeken lesz tanácstagi jelö­lő gyűlés. A 34-es választókerületnek a Gépgyártó és Szolgáltató Ipari Szövetkezetben (Szolnoki u. 98.). A 36-os választókerületnek az Arany János Gimnázium­ban (Hősök tere 6.). A 38-as választókerületnek a Petőfi Sándor Általános Is­kolában (Vadas u. 2.). Az 57-es választókerületnek a Mészáros J. Mgtsz irodájá­ban (Temetőhegy dűlő 3.). Országgyűlési képvsselőjelöSés A Hazafias Népfront városi Bizottsága értesíti a lakossá­got, hogy, mint már lapunk­ban írtuk, április 25-én, csü­törtökön 15 órakor kerül sor a második országgyűlési kép- viselöjelölő gyűlésre, Kocsé- ron. a művelődési házban. Az idősek otthonában Délutánra hajlott az idő, vacsorát már kiosztották a nő­vérek. Hogy telnek itt az órák, az esték, az idősek otthoná­ban? — kérdeztem. Reggel Dénesné vezető gon­dozónő mondja, hogy az év fo­lyamán minden hónapban TIT-előadásokat, filmvetítése­ket tartanak, s fellép itt a ci- terazenekar, az asszonykórus, meg Kis István és a felesége, akik nagyon szépen énekelnek magyar nótákat. De nagyon jó a kapcsolatunk a szocialista brigádokkal is. Bekö Lászlóné gondozónő a konzervgyár ki­rándulásokhoz biztosított se­gítségét említi. Debrecenben, a Dunakanyarban járhattak így. Átmegyünk a társalgó ba­rátságos termébe. Sallai Lász­lóné — Boriska néni — meséli magáról, hogy négy éve agy­vérzés érte, s a családdal egyeztetve kérte magát az ott­honba. Jól érzi itt magát, mint mondja, névnapjára kerámia tálat kapott a közösségtől. Dobozi Jánosné is közelebb ül hozzám. Beszélgetünk. — Sok mindent pótolnak itt, szeretetet kapunk és ez jó, na­gyon fontos. Tudja, mi úgy tu­dunk örülni, mint a gyerekek — szólal meg még Hatvani Dé­nesné is. Megértjük egymást, meg a nővéreik nehéz, de szép munkáját is. Az egyik néni még nem volt a Dunakanyar­ban, amikor megnézte a szent­endrei skanzent, mondta, hogy még ilyen szép élményben életében nem volt része, Ahogy elmondták őszintén az idelátogatónak, igazi ott­hont adott az időseknek a vá­ros. Hadas Éva iskolagaléria A már hagyományosnak is nevezhető — éppen esztendeje indult — iskolagaléria április 25-én újabb kiállítással foly­tatódik. Ezúttal is a Petőfi is­kola aulája a színhely, s Tavaszy Noémi Kodály-soro- zatának olaj, pasztell és linó­metszeteinek ad otthont. A megnyitó napja tehát áp­rilis 25. Délután fél 5-kor Lo­sonci Miklós művészettörté­nész mond beszédet, s május 10-ig, naponta 8 és 17 óra kö­zött lehet majd megnézni a minden bizonnyal érdekes al­kotásokat. Jelölő gyűlésen kérdezték A tormási posta Annak idején nagy örömmel fogadták a tormásiak, posta- hivatalt kaptak, nem kellett a messzi nagypostára szaladni. Legalább ennyire nem örültek viszont annak, hogy ezt a pos­tát a télen bezárták. Okkal- joggal kérdezték, meddig lesz ez így? Tömösváry Gyuláné hivatal- vezetőtől megtudtuk, hogy a postát hétfőn újra kinyitották. Bezárásának oka fűtési prob­léma volt. Móri A nagyteremben Hány az óra, Vekker úr? Színes magyar filmvigjáték. Előadás 6 és 8 órakor. A stúdióteremben A háborúnak vége. Szinkro­nizált francia—svéd film, fél 6-kor. SfiMifS A kecskeméti Katona József Színházban délután 3-kor: A kétbalkezes varázsló. Bérlet­szünet. Gyors támadásokat vezettek Újabb kosárlabdás siker NB II-es férfi bajnoki ko­sárlabda-mérkőzés, a Petőfi tornacsarnokban : Nk. Kgy. Ki­nizsi—Nyíregyházi Mezőgazda- sági Főiskola 97-67 (45-33). Nagykőrösiek: dr. Ábrahám (2), Bútor (29), Foki (12), Új­helyi (11), Ábrahám I. (8); csere: Lakatos (9), Pijakovics (10), Mocsai (16). A 9. percig (17-16) szoros volt az ered­mény. Ezután közepes színvo­nalban, jó kombinatív játékkal megérdemelten növelték elő­nyüket a hazaiak. Szünet után a kinizsisek jó játékkal kezük­ben tartották továbbra is az irányítást. Jó, gyors támadás­vezetések után helyenként re­meik dobóperceik voltak és megérdemelt különbségű győ­zelem született. A Pest megyei bajnokságban, a gimnáziumi labdajátékte­remben. Felnőtt és ifjúsági női: Gödöllői EAC II.—Nk. Csak nézett maga elé AMIKOR Szűcs István meg­halt, a gyerekek úgy egyez­tek meg, hogy az anyjukat Irén, a legidősebb lány veszi magához, és cserébe az övé lesz a tanya. Irén örült. Ügy döntött, hogy az anyját beköltöztetik magukhoz, a tanyát meg el­adják. Kellett volna az a kis pénz, mert bővíteni akarták a házat, s minden fillért a fo­gukhoz vertek. Csakhogy Szűcsné hallani sóm akart ró­la, hogy bemenjen a várasba. Irén föl is húzta az orrát, s egy jó fél évig feléje sem né­zett az anyjának. Szűcs néni, aki hatvannyolc éves kora ellenére jól bírta magát, úgy döntött, hogy míg a lánya nem látogatja meg, ő sem megy el hozzá. A szíve majd megszakadt az unoká­kért, de végül mindig vissza­fordult. ha egy-egy ellásvult pillanatában a kisajtó kilin­csére tette a kezét. — Az esze meg a pénz majd kihozza — biztatta magát ilyenkor. A szomszédoknak azonban mást mondott. — Nem érnek rá kijönni szegények. — Építkezésben vannak. — Se pénzük, se idejük a drágáimnak. CSINÁLNIA mindig volt mit. Reggel kiengedte az álla­tokat, aztán elkapálgatoít a kertben, ahol éppen úgy meg­termett minden, mint azelőtt, megfőzte az ebédjét, majd evés után egy kicsit lepihent. Ilyenkor aludt is. Jobban, mint éjszaka. Mikor fölkelt, vágott egy kis fát, hogy más­nap legyen mivel főznie, az­tán alkonyaikor telerakta a régi vasfazekat kukoricával, és indult etetni: a csirkéket, a kacsákat, a malacokat. Egy fazék kukorica volt az állatok napi adagja. A fazekat kitette az udvar közepére, s előbb a baromfit látta el, majd a maradék kukoricát le­hajtotta a kis kézidarálón, és a darát a malacok elé tette. Mindig megvárta, míg meg­eszik. Szerette nézni, ahogy a jószág evett. Aztán megvacso­rázott, és lefeküdt. Aludni leg­többször nem tudott, csak néz­te a sötétet, és előszedegette az emlékeit. Legszívesebben azokra az időkre gondolt vissza, amikor a gyerekek még kicsik voltaik. Maga sem értette, de minden részletre pontosan emlékezett. Újból végigélte a kis Józsi kartörését, meg a Sanyika el­vesztését, amikor ötéves ko­rában két napig nem jött haza. Hej, de meg volt akkor ijed­ve! Azt hitte, kiszalad a vi­lágból. Még most is elfogta a nyugtalanság, ha erre gondolt. Irénnel nem volt baja. Ö a jobbkeze volt mindig, mosott, főzött, segített neki minden­ben. A Mari az nem. Az csak a cifrálikodást szerette meg a fiúkat. De sokat megverte ér­te! Néha hajnalig is eljátszott a múlttal, s csak akkor huny­ta le a szemét egy-két órára. ÍGY TELT minden napja egyformán, esemény nélkül. Aztán egy fél év után Irén­nek valóban megjött az esze, és eljött hozzá. Úgy fogadta, mintha semmi sem történt volna. Megölelte a kisunoká- kat, s amikor indultak haza, felpakolta őket -mindenfélével: zöldséggel, gyümölccsel, tojás­sal. Alig tudták a sok holmit a kerékpárral hazavinni. Ettől fogva annyit változott az élete, hogy a hét közepén bement a városba, szombaton Vagy vasárnap pedig Irének jöttek ki hozzá. Irén persze hívta, hogy köl­tözzön végleg hozzájuk. — Még nem, lányom, majd érzem én, mikor jön el a2 idő. Csak várjátok ki! Már négy év telt el az ura halála óta. A napjai semmit sem változtak. Újabb és újabb csirkéket, kacsákat, malacokat nevelt fel. csak a vasfazeka maradt a régi, mellyel kimérte a napi kukoricaadagot. Aztán az egyik nap, amikor a kamrában szokás szerint te­letette a fazekat kukoricával, és vitte volna ki az udvarra, nem bírta felemelni. Egysze­rűen nem volt ereje hozzá. Még egyszer megpróbálta, de nem ment. Először arra gondolt, hogy kiviszi kötszerre a kukoricát, de valami visszatartotta. Csak állt mozdulatlanul, és nézett maga elé. ODAKINT hangosan kárál- tak a tyúkok és gágogtak a kacsák. Nem hallotta. Semmit sem hallott. A tárgyakat sem látta igazán, a vasfazekat sem, meg mintha nem is érzett vol­na semmit. Valami nagy-nagy űr vette körül. Hirtelen bement a házba, magára vette a kendőjét, be­zárta az ajtót, és elindult Iré­nekhez. Vissza sem nézett a tanyára. Tóth Tibor Gimnázium 35-34 (15-25); a fiatalabb'körösiek sokáig ve­zettek. de az utolsó percekben a szerencse az NB II-esek tar­talékjainak kedvezett; leg­jobb dobók: Kosa (10) és Nagy-Gombai (9). Ifjúsági női: Nk. Gimnázium—Ceglédi Egészségügyi DSK (49-37): szoros találkozón született a győzelem; ld.: Nagy-Gombai (20) és Kistót (15). Serdülő és diák leány: Nk. Gimnázium— Ceglédi Eü. DSK 45-24 (31-9); az első félidőbeli jó játék dön­tött; ld.: Kósa (19) és Varga (12). A városunkba tervezett megyei utánpótlás bajnoki be­fejező fordulót más progra­mokkal való ütközés miatt má­jus 5-re halasztották. A Bács-Kiskun megyei után­pótlás-bajnokságban, Kecske­méten, Úttörő fiúk. Nk. Kgy. Kinizsi I.—KSC minik 50-24 (22-10); a körösiek javuló játé­kot mutattak: ld.: Dobnik (24) és Szőke (13). Kerekegyház] isk.—Nk. Kgy. Kinizsi II. 37-26 (15-12); szünet után visszaes­tek a kinizsisek; ld.: Árki (8) és Karsai (6). Nk. Kgy. Kinizsi I-—Kiskunfélegyházi Lenin Tsz SK 44-31 (27-7); az elején jól, később könnyedén játszottak a körösiek és ezzel biztosították 2. helyüket; ld.: Dobnik (20) • és Borbély (11). Az 1984/85. évi Pest megyei úttörő leány kosárlabda-baj­nokság végeredménye: 1. l>. Kőo. (Százh.) 8 8 — 316-173 16 2. Monori Kos. isk. 8 5 3 309-221 13 3. Monori SE 8 5 3 304-274 13 4. Nk. Kgy. Kin. 8 2 6 224-295 10 5. Szobi ált. isk. 8 — 8 167-357 8 Turisták Az ország két különböző tá­ján, 1—1 napos túrán vettek részt a Nk. Kgy. Kinizsi egyre aktívabb természetjárói. Elő­ször a Mátrában, majd Kis- inőcon és környékén gyalogtú­ráztak és bővítették földrajzi ismereteiket is. Háromnapos gyalogostűrán is voltak a Nk. Kgy. Kinizsi természetjárói. A Balaton-fel- vidéken, a vadregényes Ba­kony hegység tájain közel 30 km-es túrát tettek meg. Szerdai sportműsor Tekézés. Temetőhegyi teke­csarnok. 14.30: városi KISZ-es csapatverseny. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom