Pest Megyei Hírlap, 1985. április (29. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-22 / 93. szám

ELŐRE A XIII. KONGRESSZUS HATÁROZATAINAK VÉGREHAJTÁSÁÉRT! Úgy hívják, hogy emerald Itt a zöld futószalag ügy hívják, hogy emerald, de mondhatunk takarmány- repcét is, akkor ismerősebben hangzik. Elsősorban a zöld tö­meg növelésére, szárazság- és taposástűrésre, valamint erő­teljes sarjadzásra nemesítet­ték. Igénytelen, tavaszi vetés­ben jól tűri a szárazságot és egészen decemberig zöldell. Vethető nyáron tarlóba vagy akár ősszel is, ezért jól illesz­kedik a nagyüzemek vetés- szerkezetébe. Végső kaszálása után még legeltetni is érde­mes és alászántva zöldtrágya­ként is hasznosul. Hozama ki­emelkedően nagy. Röviden így jellemezhetjük az émeraldot, de Pest megyé­ben már két olyan szövetkeze­tei is találunk, ahol termesz­tési tapasztalatokkal is rendel­keznek — pedig aj; országos vetésterülete mindössze tízezer hektár körül van. Az érdi Bentavölgye Tsz- ben az emerald már 1 két éve egyik jól bevált növénye a fo­lyamatos zöld takarmány-ete­tésnek. Minden évben húsz hektár körül termesztik má- sodvetéstoen, mert főnövény­ként nem tudnak helyet szo­rítani a számára. Így lénye­gesen kisebb a hozama — öt tonna körül hektáronként egy- egy kaszálás alkalmával —, de így is érdemes foglalkozni ve­le, mert korán kaszálható és tulajdonképpen az első zöld­takarmány, amit a tejelő tehe­nek elé tehetnek., Az üzem szakemberei szerint mindezen kívül az olcsósága és az igény­telensége, ami miatt ragasz­kodnak hozzá. Hasonló véleményt mondtak a dömsödi Dózsa Tsz-ben is, ahol már negyedik éve foglal­koznak emeraldtermesztéssel, másodvetésben és főnövény­ként is. Dicsérik szárazságtű­nését, jó étrendi hatását — szinte korlátlanul etethető. Véleményük szerint az időjá­rástól függően, még decembe­rig — sőt enyhébb tél esetén — még januárig is kitolható általa az úgynevezett zpld fu­tószalag. A zöldtakarmány — különö­sen kora tavasszal — igen nagy érték. Nemcsak a tehe­nek tejhozamát képes látvá­nyosan megnövelni, hanem a benne lévő karotin az újszü­lött borjaknak szinte az élet- biztosi tása. S. T. E. Pillantás - előre A honismeret lesz a hét időszerű témája a Hazafias Népfront Országos Tanácsának székházában szerdán, április 24-én. Megvitatják a XIII. or­szágos honismereti akadémia, valamint a IV. országos hon­ismereti konferencia előkészí­tését. De tárgyalnak a honis­mereti körök terveiről is. En­nek lényege: az idén nem nö­velik a körök számát, de munkájukat szeretnék elmé­lyíteni. A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat pedig a peda­gógia néhány időszerű gondját tűzi napirendre, ugyancsak április 24-én a fővárosban. Sajátos világrendezvény ve­szi kezdetét a hét végén, va­sárnap. Ekkor tartják meg ugyanis a testvérvárosok vi­lágnapját. Az annak idején szovjet kezdeményezésre in­dult világnap Magyarországon is sok várost érint. Végezetül tovább tart a vá­lasztási időszak az országban. A jelölő gyűlések során a kö­telező két jelöltön kívül a vártnál több gyűlésen állítot­tak három jelöltet, s a hár­mas, sőt négyes jelölések szá­ma e héten is várhatóan to­vább növekszik. Több helyen a népfront jelöljei mellett, nem egy esetben azok helyett indítanak a választáson ta­nácstagi előlieket. Ballag már a vén diák... ^ ballagás azokkal a vidám műsorokkal kezdődött, ame­lyeken a vén diákok az elmúlt öt év eseményeit elevenítették fel. Bármilyen gondossággal szerkesztették ugyanis a gépé­szek az Észkombájn ’85, a me­zőgazdászok a Ballagrár ’85 'kiadványukat, valami így is kimaradt a népszerű kötetek­ből. ^Folytatódott a ballagási hét- a köcsögavatókkal. A kari dé­kánok csapra vertek egy-egy hordó .bort, s az ünnepeltek a köcsögökből ittak egymás egészségére. A gépészek a kö­csögbe dobták a gépészgyűrűt is, amit azután kezükön vi­selve bárhol, bármikor felis­merhetik szaktársaikat, legye­nek azok fiatalabbak vagy idősebbek is náluk. A sorozat fénypontja termé­szetesen a ballagás volt. Az ideérkező vendégsereg láttán is indokolttá vált ez a ketté­osztás. Bármilyen nagy is az egyetemi város Gödöllőn, vi­gyázni kell a csodálatos park növényállományára is. A vi­rágpompájukban díszlő ja­páncseresznyék illatukkal har­monikusan egészítették ki a búcsúzók karjait lehúzó virág­csokrok színes látványát. A ballagás ebben a város­ban nemcsak a hallgatók és a hozzátartozók, szülők, testvé­rek, vőlegények, menyasszo­nyok ügye, hanem a tanároké is. A búcsúzó menetet végigkí­sérték a professzorok. A tanár —diák kapcsolat minőségét egy apró reggeli tapasztala­tunk is jelzi. A még bevá­sárló diákok köszönésétől volt hangos az egyetemi élelmi­szerüzlet, amikor belépett a boltba Benedek Endre testne­velő tanár. Itt ugyanis a test­nevelésnek is a professzorai tanítanak! Az aulában tartott ünnepsé­gek beszédein sok megszívle­lendő tanácsot hallottak a gé­pészek és a mezőgazdászok. Megtanulták, hogyan kell ta­nulni. Törekedjenek szakmai ismereteik állandó fejlesztésé­re. Ne feledjék, hogy amit ma tudnak, annak a fele tíz év múlva túlhaladottá válik, és amit tíz év múlva kell majd tudniuk, annak a feléről ma még nincs ismeretünk, érvelt az egyik útrabocsátó. Dr. Kiss Károly egyetemi docens, dékánhelyettes ünnepi beszédében azt hangsúlyozta, hogy a búcsúzó hallgatók nemcsak szakemberekké vál­tak, hanem közösséget is al­kottak. Határozott arculatuk, egyenes kiállásuk példaszerű volt. — Ez a búcsú minőségileg különbözik az eddigiektől, hi­szen a diákélet végét jelenti. Ahogy egyre magasabb beosz­tásokba kerülnek a mezőgaz­daságban, mind több ember életét befolyásolják döntéseik­kel. Gondoljanak vissza a pá­lyakezdés nehézségeire, amikor évek múltán önökhöz kerül­nek majd friss diplomások. Akkor is segítsék beilleszkedé­süket, ha ezt esetleg nem is kapnák meg holnapi munka­helyükön ! — Számos külföldi diák végzett Gödöllőn. Az ő útjuk még hosszabb volt, mint ma­gyar társaiké. Reméljük, jól hasznosítható ismeretekkel térhetnek vissza hazájukba. A ballagási ünnepség után még sokáig nagy volt a for­galom az aula épületének lépcsőin, a szökőkút előtt. Mi is a ballagás, a búcsú az év­folyamtól? Hasonlít ahhoz, ahogyan a víztömegből fel­szökkenve millió vízcseppre bomlik az egész. De újra visz- szahullva a hullámzó vízbe, még bármelyik találkozhat a másikkal. Az egyetemisták is. Ám Gödöllő utcái szegényeb­bek lesznek néhány jól ismert arccal. Balázs Gusztáv Pezsgő élet a kistelkeken (Folytatás az 1. oldalról.) ra a háziasszony. — Hetedik emeleten lakunk, igazi fel­üdülést jelent mindnyájunk­nak ez a kert. Van egy kis veteményesünk, ahol megte­rem a levesbe való ez-az, meg a saláta, újhagyma. Szigetszentmárton után, az Angyali-szigeti HÉV-megálló- tól út vezet a partra. Pezseg az élet a kistelkeken. Ásnak, gereblyéznek, veteményeznek, másutt építkeznek az embe­rek. Szemben a sziget valóban angyali képe parti sétára csa­logat. A csillogva bodrozódó vizet horgászladikok pöttyö- zik. A tenyérnyi területeken a fehérbe borult fák alatt zöl­dell a pázsit, virágok pompáz­nak, és apró ágyúsokban sar­jad a konyhakerti vetemény. — Az a Czelleréké — igazít el a szomszéd horgász, Nagy József, amikor látja, csodáljuk az egyik takaros kiskertet. — Es kapás van-e? — ál­lunk meg a stégre vezető lép­csőnél. — Á, dehogy van! Ki se ér­demes ülni — hangzik a pana­szos válasz. A déli órákban rövid időre elcsendesülnek a kertek. El­készült az ebéd. Utána foly­tatják, rengeteg ilyenkor a munka. Kitavaszodott. A falak közé szorult városlakó élve­zettel görnyed parányi föld­darabja fölé. Aztán hétfőn reggel a munkahelyén dicsek­vő büszkeséggel tapogatja saj­gó derfekát: — Micsoda szép hétvége volt! Verőfény. Elszokott tőle a szemünk. Hunyorgunk — cso­dás az idő. A Dunakanyar fe­lé tartó autósor is jelzi: itt a nyitás ideje. A csomagtartó­kon a hétvégi házba szánt he- verők, kerti bútorok, szerszá­mok, így kerülgetik egymást a járművek. Ablakukból meg­csodálják az utasok az Omsz­ki parki tó vizén keringő szél­lovasokat. Megérkezik a HÉV-szerel- vény Szentendrére, ontja a turistákat. A város utcáin nyáriasodó a hangulat. A ke­rítések fölött aranyfa sárgál­lik, rácsain virágzó cseresz­nyeág, s virágát már sejtető orgona kandikál ki. A Bük­kös-patak partján a padokon Hogy az élőkért is szép legyen, sütkérezők, ingujjra, trikóra vetkőzve. Amott rövid nad- rágosok tekerik a pedált. Ácsok dolgoznak a Béke étte­rem előtt, terasz készül, hogy legyen hely majd a sok ven­dégnek. — Ilyenkor még nincs roham, most is alig harmin­cán ülnek odabenn — mond­ja az üzletvezető, Sümeghy Sára. Ez még az előszezon —vall­ják egybehangzóan a Somo­gyi—Bacsó-parton, a mozi előtt portékájukat — marionett bá­bokat, agyagmalacokat, bőr­holmikat — kínálók. Érdemes körülnézni. A víz- parti töltés tetején húzódó korlát megtelt — napozókkal. Minden második ember kézé-, ben fagylalt. A Nosztalgia-ház ablakai­ban már nyári a kínálat, ru­hákat, kendőket lebbent az enyhe szél. S egy parkoló au­tó ablaktörlője alatt szép, mintás lepke. Papírra nyom­tatva persze, mely a tavaszi­nyári divatbemutatóra invitál. A Kovács Margit Múzeum táján több a fényképezőgépes külhoni, függetlenül az év­EIFO VAU Mindenkinek egy szál virágot! vjurí-k.. , _________; Balázs Gusztáv felvétel* A műanyag poharak A z egyik Balaton-parti móló szélén álltam. Sütött a nap, kicsit arrébb szelíd hullámok nyaldosták a parti köve­ket. A vízben gyerekek hancúroztak, bel­jebb nők úszkáltak, kicsit feljebb po­cakos férfiak fejeltek. A vízi életet nem láttam, csak tudtam, hisz korábban ma­gam is ott voltam. Most háttal álltam a tónak. Figyelmemet a büfé kötötte le. Dél volt. A pult előtt éhes emberek álltak, mögötte két nő és egy férfi izzadt. Sült a krumpli, a kolbász, az oldalas. A büfé másik oldalán mérték az italt. Fehér sap­kás fiatal lány csontszínű műanyag po­hárba töltötte a kólát, málnát, naran­csot. Éppen egy újabb csomagot vett elő. Gyors mozdulatokkal kibontotta, s vagy száz pohár bukkant elő, egymásba dug­va. Teleengedte a kívánt itallal, a szomja­zó felhajtotta tartalmát, majd a poharat a két lépésre álló szemetesbe dobta. Nagy volt a forgalom, a kosár dugig, körülötte is gyűltek a poharak. Hosszú percekig álltam, majd leültem a kopott padra. Néztem, néztem a büfét, ahogy teltek és ürültek a poharak, a va­donatújak, s röpültek a szemetes mellé. Létük a tiszavirágénál is rövidebb, gon­doltam. De azok a röpke násztánc alatt teljesítik kötelességüket: gondoskodnak utódjukról, a faj fennmaradásáról. Egyre inkább elszomorodtam, kedvetlenné vál­tam, tehetetlenséget éreztem. Kezdetben pedig' büszke voltam. Lám milyen nagyok lettünk. Régebben sze­rencsés esetben egy életen át szolgált a korsó, bögre, pohár. Aki útra kelt, kula­csot vitt magával, szomjúságát legyen miből oltania. Ma elég a pénz. Akárhová vetődünk, azzal hozzájuthatunk enniva­lóhoz, italhoz. Itt is, a vízparton. Nincs gond a poharak mosásával, mindenki érintetlent kap, csak ő használja, senki más. Pár éve nemcsak egy pillanatig érez­tem volna nagynak az embert. De most? Évtizede még arról olvastam cikksoroza­tot, hogy lejárt a strapabíró cipők kora. Egy idényre valót kell gyártani, utána úgyis megunjuk, eldobjuk. Jön az újabb divat szerinti, s a termelés gépezetének forognia kell. Azóta kemény pofonokat kaptunk. Rádöbbentünk, mégsem va­gyunk korlátlan hatalmú urak ezen a földön. Jó lesz szerényebben markolni a természet kincseiből, s nem herdálni, ha­nem takarékosan gazdálkodni vele. Mennyi erő, lelemény szunnyad egy- egy ilyen jelentéktelen kis műanyag po­hárban. Mi minden juthat az ember eszé­be, figyelve az útját. Meglehet, merőben laikus, szakszerűtlen, a gazdasági tör­vényszerűségeket figyelmen kívül hagyó gondolatok. A poharat nézve egy ország- nyi nyüzsgő embertömeg jelent meg lelki szemeim előtt, akiknek napról napra ko­nokul meg kell küzdeniük a létért. Akad ma gyár, szövetkezet, gazdaság, amely­nek nem kell egyre nagyobb erőket moz­gósítania a sokat emlegetett talpon ma­radásért? Ugyanígy az egyes embernek. Nem múlik el nap, hogy ne olvassuk, halljuk: túlmunka, másodállás, harmadik műszak. C mondjuk, mondjuk: minden csepp 17 olajért, deka anyagért kár, ha nem lesz belőle az embert szolgáló jószág. Minden fölösleges mozdulatért úgyszin­tén. A fölösleges mozdulat is erőt igé­nyel, az erőt pótolni kell. Miként a mű­anyag poharat a büfében. A pohár az iszonyú méretű pazarlást juttatta eszem­be, ami úgyszólván törvényszerű. Kör Pál szorgoskodik Baselién Fcrencné Erdösi Agnes felvételei szaktól. Tavaly 800 ezer láto­gatója volt az ország legke­resettebb kiállításának, s aho­gyan a délelőtti műszakváltás után Kornfeind Erzsébet pénztáros mondja, most is 1120-an fordultak meg itt négy óra alatt. A Papszigeten csend honol a több öles derekú nyárfák alatt. A murvahalmot még nem terítették szét az autó­parkolóban, odébb viszont kő­művesek munkálkodnak. Mi­nigolf nyílik — hirdeti egy fára szegezett felirat, s a mi- nigolf-gmk .tagjaitól azt is megtudhatjuk, hogy ez leszaz országban a harmadik ilyen pálya. A strand Is néptelen még a szigeten. — Délelőtt nyitva volt a kapu, vagy húszán be­jöttek, tán fürödni is szeret­tek volna, de végül, víz /hí­ján, csak sétálhattak — mondja Szigeti Ferenc éjjeli­őr. Kékre, sárgára, pirosra, zöldre mázolva a kerti szé­kek, az asztalok, az öltözők, vakító fehérre meszelve a ka­binok s a nagy medence. A középsőt is felújították, újra festették majd egymillióért. Újdonság lesz a melegvizes zuhany is, ha nyitnak május 2-án. Kifelé jövet a tél nyomába botlik a látogató. A hőmér­sékleti adatok tábláján a le­vegő rovatába azt írta krétá­val valaki: —20 C-fok. Már nem igaz. Az előjel megvál­tozott . • . K. E.—V. G. P. Ha nem fognak nekünk halat, majd fogunk magunknak békát I

Next

/
Oldalképek
Tartalom