Pest Megyei Hírlap, 1985. április (29. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-17 / 89. szám

ŐRI Ma A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM. 89. SZÁM 1985. ÁPRILIS 17. SZERDA Kitüntetettjeink arcképcsarnoka A vasárnap is munkával várja A monorj Kossuth Tsz zöldségfeldolgozó üzeme ép­penséggel nem tartozik a sza­natóriumi jellegű munkahe­lyek közé. A betonpadozaton tocsog a víz, nedves a levegő. Aki nem próbálta, háj; leírni se próbálja, mit jelenthet reg­gel hattól nyolc-tíz, esetleg tizenkét órán át krumplit há­mozni, káposztát vagdalni, vízben füröszteni,. vödrökből vödrökbe rakni ... 0 A zöldségfeldolgozóban kezd minden hajnalban Paraszka Jánosné. A monori Kossuth Lajos utcának azon a végén, amelyik már kis híján Mo- nori-erdővel határos, felül a kerékpárjára, s elkarikázik a Péteri úti majorba. Télen is, amikor vagy a hó szakad, vagy a jeges eső. Amióta cso­portvezető, könnyebb a. dolga, mert nem üldögél, járkálnia kell, nem fázik annyira, míg a többiek — közülük a leg­többen nyugdíj előtt álló, vagy már. nyugdíjas asszo­nyok, akiknek jövedelemki­egészítő a nem könnyű mun­ka — gyakran, nagykabátban dolgozzák végig a műszakot. Paraszka Jánosnénak most már azért is könnyebb vala­mivel az élet, mert megnőt­tek a gyerekei. Huszonöt éves a fia, aki gázszerem az ELSZOM-nál, 17 éves lánya harmadikos a möhori'szákkö­zépiskolában. Igaz, velük , sose volt baj, Paraszkáné mégis el­borult szemmel idézi fel azt. az időt,, amikor hajnalban elkészítette a kislány reggeli­jét, és úgy indult, hogy a gyérek egyedüí fog felébredni, egyedül eszik, öltözik, aztán fogja a kulcsot, bezárja a la­kást és megy az óvodába. Sokan el se hitték neki, hogy ez így van, de más meg­oldás és választás nem volt. Férjére nem számíthatott és nem számíthat, a családot ő tartja össze, s a gyerekek ko­rán megtanult önállósága, az egymás iránti segítőkészség. A Kiváló munkáért minisz­teri kitüntetés, amit április 4-én vett át a monori köz­ponti ünnepségen, nagyon meglepte. Hogy elismerésben részesül, azt sejtette, hiszen váltótársa már hosszabb ide­je beteg, ő helyettesíti, s a fő­nöke sóhajtva fogadta: itt a rengeteg munka és maga se lesz itt kedden... — Hogy­hogy nem leszek itt? — kér­dezte Paraszkáné —, hiszen én mindig itt vagyok! — A mosoly, ami a választ kísér­te, hogy ezen a napon szí­vesen nélkülözik, menjen csak nyugodtan az ünnepségre, már bizonyos . következteté­sekre adott okot — az öröm azonban ugyanakkora volt. :::: — Jól érzem magam a zöldségfeldolgozóban, nekem ott a helyem. Alapító tag va­gyok a tsz-ben, a kertészet­ben kezdtem, onnan kerültem át később, s alighanem innen megyék majd nyugdíjba.' Pa­rasztlány voltam, ahogy elvé­geztem a nyolcadikat, magától értetődő volt, hogy hol fogok dolgozni, s továbbtanulásra nem is gondolhattam. Ha a gyerekeimről vagy a mun­kámról van sző, azt mondom, elégedett ember vagyok. Hi­szen örömmel teszem, ami a dolgom, kétszer voltam kiváló dolgozó, s most a miniszteri kitüntetés ... Jólesik, hogy el­ismerik a munkámat. Nem tudom, lehet-e ezt a munkát szeretni. Kora reggel szétosztani a társakat, ki megy a „vegyesre”, ki a káposztára. Megmondani, hogy ezen a na­pon száz mázsa a rendelés, azt mindenképp teljesíteni kell, s nyolc órába nem fog beleférni. Ügyelni minden te­le vödör súlyára, minőségére. S késő este összeszámolni a napközben kiosztott és sor­ra visszaérkező teljesítmény­jegyeket. Megvárni, míg mindenki felül a buszra, zár­ni a napot, s végigkerékpá­rozni újra a hosszú utat. Paraszka Jánosáét nem kér­deztem, miért is ragaszkodik a munkahelyéhez. Hiszen tu­dom, hogy pontos, lelkiisme­retes, mondta, hogy ideje nagy részét a feldolgozóban tölti, mert gyakran helyettesít — amúgy is elhittem volna, de a legfrissebb munkalappal „igazolta” — s hogy a vasár­napok is bent találják . .. Mi­kor pihen? És hogyan? Ott­hon — aktívan, mondja és ne­vet. Mosás, takarítás, vasalás, a családi ház kertje, a jószá­gok ... Mert azon igyekszik, hogy á gyerekekre ne hárul­jon túl sok teher, úgyis anyá­nyit átvállalnak az otthoni munkákból, amikre mindig kevés, túl kevés az idő ... Koblencz Zsuzsa SziÉi bácsi, az öreg suszter Ha mafd ez az ajtó is bezárul Hajdanvolt, kisdiákkori ol- asmányélményem. a Csoszo- n, az öreg suszter óta nem tü­nk úgy belépni régi, kopott uszterműhelybe. hogy ne rezzek valami meghatottság­élét. Annál is inkább, niert zekből a műhelyekből már -lyan . kevés van, hogy a ma- adék óhatatlanul felidézi az mberhen a múlandóság ér­ését. A sporttáska leszakadt váll- zí iával ballagok a monori zolgáltatóházba, a cipész- észleg ajtaja megint zárva. Vkkor most hová is ..? Hát iersze, Szuhi Lajos bácsihoz, kinek műhelye előtt naponta árok el. Ö biztosan segít. Ott ül az utcára néző ablak aellett, a suszterszéken, ölé- len kötény, a kötényben egy ekete női cipő. Nem kérdez, ogja a táskát, befűz a ki tud- a, hány éves varrógépbe, s lolgozik szótlanul. Én meg né- lelődök, olvasom az 1907-ben zületett mester iparengedé- yét, a polcon katonás rendben orakozó kaptafákat, a száz ívesnél is öregebb műhely pa- inás berendezését. S berobban a csendbe három csitri diáklány, tavaszi frizu­rákkal, zsibongva. Egyikük ke­zében egy fonott, lila balett­cipő, pici és könnyű. Indiai — mondja a kislány —, csak épp nem lehet hordani, mert ott belül, azok a göbök a fonatok végén ... — Hát ha nem tudja horda­ni, minek vette meg? — mor­dul fel a mester, s a szálkás, görcsös tenyerében úgy egyen­súlyozza a topánt, mintha egy színes leüke szállt volna rá. — Ajándék! — Csivitelik a lányok. — Ajándék, ajándék, no, hagyják csak itt. rakok bele egy kaptafát, megpróbálok va­lamit, a hét végén, jöjjenek vissza érte! Csukódik az ajtó, a résen behallatszik a túloldali házon dolgozó ácsok jókedvű füttye. Rendbehozzák a jókora épüle­tet, csupa új lesz ez a régi ház is, napokig sajnáltam, ami­kor a hajdanvolt üzietajtó rozsdás vasrózsáit, vasindáit végleg kiemelték, s vadonatúj fa és tejüveg került a helyébe. — Sütőüzem lesz itt. Házi­kenyér, meg minden, állítólag egy gyömrői pék vette meg az épületet — mondja Szuhi La­jos, fel sem nézve a varrógép mellől, aztán még egy sóhaj- tásnyi csend és kijelenti: — Na, ez kész, lehet hasz­nálni. — Gyors munka volt, sok ilyen ember kéne, mint Lajos bácsi! — nevet fel egy újon­nan érkezett kuncsaft, de ő is tudja, ha ez a suszterműheiy is bezár, elmondhatják, hogy az utolsó volt Monoron ... K. Zs. Visszaszerezni a közönséget ígéretnél többet ér a tett Az utóbbi időben a vecsési Ferihegy SE labdarúgó-csapa­tának szereplése egyre jobban foglalkoztatja a helyi közvé­leményt. Olykor szélsőséges hírek is lábra kapnak a sport iránt érdeklődő lakosok kö­zött. A tisztánlátás és a la­kosság tájékoztatása érdeké­ben kerestük fel Szlahó Jó­zsef egyesületi elnököt. o — Valóban közvélemény­alakító esemény lett a sport­egyesület, elsősorban a lab­darugócsapat munkája. Saj­nos, negatív hangulatformáló esemény a rossz szereplésünk. Efct többen szóvá is tették a legutóbbi közgyűlésen, sür­getve az egyesületnél meglé­vő gondok megoldását. Mielőtt erre rátérnék, megemlítem: a Ferihegy SE-ben öt szakosz­tályban és öt sporttan folya­mon végeznek rendszeres sportmunkát: labdarúgó-, ké­zilabda-, asztalitenisz-, ököl­vívó- és kismotoros-szakosztá­lyokban, gyermektorna-, kara­te- és női, férfi kondíció-tan­folyamokon. Működésükhöz a pénzügyi fedezetet — mintegy háromnegyed millió forintot —, Ferihegy Tsz, a nagyköz­ségi tanács támogatása, a vendéglők bérleti díja és sa­ját bevételeink képezik. Itt kell megemlíteni, hogy bár továbbra is a Ferihegy Tsz a legnagyobb támoga­tónk, a gazdasági egységekre vonatkozó szigorúbb szabá­lyozók miatt, a korábbi, ked­vezőbb támogatást a tsz nem tudja részünkre biztösitani. A korábbi három vendéglő bér­leti díja helyett már csak ket­tőre számíthatunk (Dózsa és a Kishullám), mert a „Kóbi” néven ismert vendéglátóegy­ség magánkézbe került. A csökkent anyagi támogatás mellett a labdarúgó-szakosz­tálynál 1983. őszén kialakult válság — jobb szót nem talá­lok — hatott a közvélemény­re. Ugyanis az akkori .labda­rugók különböző anyagi ’ kö­vetelésekké! léptek feli Ezt a helyi vezetők nem tudtak teljesíteni és — nagyon he­lyesen —, nem is akarták, an­nak demoralizáló hatása miatt sem. Erre Hajdú, Os- vát. Török, Karajos nem vál­lalták tovább a játékot, s a többi játékos fegyelmével is bajok voltak. ^ — A csapat kilátástalan helyzetbe került. Ilyen eset­ben a süllyedő hajóról a szakosztály vezetése is elme­nekült. Akkor kértek fel en­gem az egyesület elnöki tisz­tére. Nem volt könnyű fel­adat. A labdarúgó-szakosztály akkori értekezletére 1984 feb­ruárjában negyvenből tízen jöttek el. Az alapozást is alig tudtuk elkezdeni, s Kiss And­rás, Buronyi és Kindornai se vállalták tovább a játékot. Őszintén, meg kell mondani, az lett volna a helyes, ha ak­kor a csapat két osztállyal visszalép. Ez nem történt meg. Kulturális programok Ecscren, 10 órától: nyitott ház, 18-tól: ifjúsági klubfog­lalkozás. Gyomron, 15-től: ifjúsági filmklub, ismeretterjesztő elő­adás a 2. számú Általános Is­kolában Vadállatok szemtől szemben címmel, 16-tól, a nyugdíjasklubban Gyömrő helytörténeti emlékei, az újabb kutatási eredményekről hang­zik el előadás, a nyolcadiko­sok klubjának első foglalkozá­sa a művelődési házban. Az úttörőházBan, 14-től: a tor­nász-; 16.30-tól: a fotószakkör foglalkozása. Monoron, 15-től: orosz leve­lező szakkör. 18-tól: számítás- technika. Vecsésen, a bábcsoport fog­lalkozása a 2. számú iskolá­ban tanítás szerint, 18-tól: né­met nyelvtanfolyam, a Szekta együttes próbája a pinceklub­ban, 16-tól: társas tánctanfo- lyam, 17-től: gépkocsivezetői tanfolyam. Az ifjúsági játékosokkal ki­egészített új csapatra erköl­csileg nagy feladat hárult, aminek természetesen nem te­hetett maradéktalanul eleget. Ennek „köszönhető”, hogy je­lenleg már a megyei I. osz­tályban is győzelem nélküii sereghajtók vagyunk, s csak 3 pontunk van. Ezzel magya­rázható, hogy a korábbi 10 ezer helyett, alig 5—600 forint a bevétel. Tehát, ahogy mon­dani szokás, „minden össze­jött”. Hogy a csapat mégis együtt van ma, abban sokat segített nekem Szécsényi Pál, Lázár Gergely, Bajkó József, Bende Péter, Kán József. A jelenlegi helyzetben, úgy ér­zem gyors, kedvező változás­ra nem számíthatunk. — Az a célunk, hogy a me­gyei II. osztályban olyan ütő­képes csapatot alakítsunk ki, amely a középmezőnyben megállja a helyét. Ez se lesz könnyű dolog. Ehhez a lelke­sedést, kötődést is erősíteni kell. Most nem ritka, hogy a 16-oS keretből csak féltucat- nyian vannak jelen az edzé­sen, s a fegyelmet is javítani kell. A minap beszélgettünk a játékosokkal. Fogadkoznak, hogy a megyei II-ben majd ... Nekem, s úgy gondolom, a helyi lakosságnak is, az ígé­reteknél többet mutatnak majd a tettek. © — Hogy mi a helyzet a töb­bi csapat, illetve szakosztály háza táján? Csupán az asztali- tenisz- és kismotoros-szakosz- tály munkája kiegyensúlyo­zott, problémamentes. A töb­bi szakosztálynál edzőgondok, az ökölvívóknál * ringelhelye- zés, a kézilabda-szakosztály­nál a pályafelújítás elmaradá­sa nehezíti a munkát. A kö­rülményekhez képest azonban eredményeikkel, munkájukkal elégedettek lehetünk. — Felvetődhet az olvasó­ban, hogy a szakosztályok, különösen pedig a labdarúgó­csapat eredményeihez képest — ismerve VécSés “nagyköz­ség településfejlesztési gond­jait — nem sok-e a 750 ezer forintos költségvetés? Ez a közgyűlésen is szóba került. Szükségesnek tartom elmon­dani, hogy ebből több mint 200 ezret fordítunk . létesít­ményfenntartásra: kerítésja- . vitásra, pályagondnok, szertá­ros, takarítónők bérére, ener­giaköltségekre.. Létesítmé­nyeink épületállaga is oly mértékben leromlott, hogy a Ferroclektrika és a VlZEP kollektívájának segítsége, szo­cialista brigádjaik társadalmi munkája nélkül ma már be­zárhatnánk a kaput. © További mintegy 450 ezrét elvisz az utazás, az edzők bére. Tehát a felszerelésekre és felújításra alig marad va­lami. S ez az összeg a jövő­ben inkább csökkenni fog, mint növekedni. A közgyűlé­sen olyan javaslat is szóba került, hogy minden helyi la­kostól kérjünk pár forintos sporttámogatást. Nagyközsé­günkben annyi településféj- lesztési gond van — gázprog­ram, központi orvosi rendelő befejezése, tanteremhiány, út­felújítás, napközi otthon és vasúti átjáró hiánya stb. . —, hogy a lakosság inkább ehhez adja hozzájárulását. Ezt a ja­vaslatot a nagyközségi tanács is elvetette, én sem tarto-m megoldásnak. Arra kell töre­kedni, hogy takarékos gaz­dálkodással csökkentsük az egyesület kiadásait, s a lab­darúgócsapat eredményei ja­vításával visszaszerezze a kö­zönséget, ami növelheti bevé­teleinket is. Orosz Károly Óvodai bssratás Monor valamennyi óvodájá­ban tart még e héten a beíra- tás, a szülők reggel 8 órától kereshetik fel a gyermekintéz­ményeket. Mozi isii ■ Gyiimrőn, a művelődési ház­ban, 16.30-tól: Harctéri regény. Monoron, 18-tól és 20.30-tól: Csillagok háborúja I—II. Kosárlabda Négy szép győzelemmel Habár igaz, hogy mindegyik győzelmet nem ugyanaz a csa­pat mondhatja magáénak, a Monori SE kosaraslányaira mégis ráillik ez a megállapí­tás. Legutóbbi tudósításunk óta első meccsüket a pilisvö- rösvári gimnázium ifjúsági, il­letve serdülő gárdájával ját­szották. Az ifisek kezdtek a mi fel­nőtt csapatunkkal, s rögtön az első percekben alulmaradtak, a félidőben pedig már 32-16- ra vezettek a mieink. Szünet után tovább növelték előnyü­ket, habár a pálya, a- palánk magassága kissé eltért a szab­ványostól — könnyedén győz­ték le a hazai csapatot 74-32- re. Jó: Tönköl Edit (30) és Vrabecz Erika (16). A serdülőszíneinket viselő úttörőlányok is diadalt arat­tak egy náluk idősebb csapat ellen: 29-12-es félidő után 65-24-re nyertek a vörösváriak ellen. Jó: Kalocsa Ilona és Vladár Melinda (16—16). Mivel az idei — tavaszi idényben az MSE együttese keveset játszik, hazai pályán, így a soron következő mérkő­zésüket is idegenben, Nagyká- tán játszották le. Bár a „törzs­gárdából” a kezdő ötösből csak négyen voltak jelen, tartalé­kosán felállva is elhozták a pálmát. Egyre-másra vezették a sikeres támadásokat, gyors lerohanásokat, ami ellen a ká- taiak tehetetlenek voltak, így 40-25-ös félidő után méltán nyertek a mieink 69-42-re. Jó: Vrabecz, aki remekül irányított és egymaga 28 pon­tot dobott, valamint Gyön- gyössi Ágnes, aki pontosan do­bott távolról is. Ugyanakkor az úttörők — vagyis serdülőcsapatunk — Szobon vívta ki magának a győzelmet. A rutinos, jól ösz- szeszokott kis csapatunk már az első játékrészben tetemes előnyre tett szert: 10 ponttal elhúztak és végig maguknál tartva a kezdeményezést 55-22-re alakították a meccs végeredményét. A legtöbb ko­sarat Rendek Krisztina dobta (22), valamint a szintén gya­korlott Kalocsa 1. (6), de jó! szerepeltek az újoncok is: Nagy Judit és Fodor Ildikó (4—4), Irimiás Móni (8), Csaj­bók Réka és Méhész Judit (3—3), és a pici Gál Krisztina is ért el kosarat (2). ­N. M. (ISSN 0133—3651 (Monori Hírlap) Április prv-NAPOK monoron 16-tOl: • A Bétex nyári vászon, ajánlata: 126,- Ft helyett 88,20 Ft A Forrás Áruház ajánlata: kétrészes női divatruha, 997 Ft helyett 698 Ft motlasszé, karton, blúzanyag, 81,— Ft helyett 56,70 Ft 63,50 Ft helyett 44,50 Ft I 43,10 Ft helyett 30,20 Ft női köntös, 1220 Ft helyett 854 Ft ?rAV* selyem, 181.- Ft helyett 126.70 Ft női köntös, 1020 Ft helyett 714 Ft jersey, 265,- Ft helyett 185,50 Ft Divatos, lánykaméretű jerseyruhák 30%-os árengedménnyel és gyermekdzsekik reklámáron. Várjuk kedves vásárlóinkat!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom