Pest Megyei Hírlap, 1985. április (29. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-01 / 76. szám

pest JHKG YE. 1985. Április l hétfő Szezonkezdet a Duna mentén (Folytatás az l. oldalról.) nyár kedvelt kirándulóhelyei felé. Míg szombaton a katonai eskütételre érkező vendégek, hozzátartozók autói, vasárnap reggel mintegy félszáz vado­natúj Ikarus autóbusz lassítot­ta a forgalmat — Vác illetve a parasapusztai határátkelő felé, melyeket a hétvégi kisebb for­galomra számítva ezen a na­pon indítottak útnak a hatá­ron túlra megrendelőiknek. Húsvéti nyuszik A szikrázó napsütés sok vá­cit és a környező üdülőhelyek­ről is sok hétvégi ház tulaj­donosát csábította vasárnapi piacra. Találkoztunk családok­kal, akiket gyermekeik unszo­lása ugrasztott ki az ágyból csibe- és nyúlnézőbe. Már a pénteki nagy hetipiacon is sok napos- és előnevelt csibét, kis­libát és kacsát árultak, de jócskán hoztak belőlük a va­sárnapira is. A legnagyobb si­kere mégis a piros szemű, hosz- szú, fehér szőrű húsvéti nyu­sziknak volt, ám azért akadtak csodálóik — és nemcsak a gye­rekek köréből — a szürke, fe­kete házinyulaknak is. Jól szá­mított az az eladó, aki eleve úgy kínálta tapsifüleseit, hogy & nála vásárolt állatkákat ün­nepek után visszaveszi. Ö tud­ja. hogy a lakótelepi lakások­ban csak néhány napig öröm, azután már nyűg a legszebb, legselymesebb szőrű tapsika is. Tőle sokan vásároltak. Szentendrén vasárnap 9 és 10 óra között a lámpák között elakadt a forgalom, mert az autók százai vártak a zöld jel­zésre. Keresztirányú mozgást nem tapasztaltunk, ezért rej­tély számunkra, miért nem a villogó sárga jelzést használ­ták. Leányfalun ugyanebben az időben 13 autóbusz parkolt, fővárosi gyerekeket hoztak a Vöröskő-túrára. Bella György testnevelő tanár elmondta, hogy 25—30 ezer embert vár­nak áz akcióra. Ez a rendez­vény mindig ilyenkor zajlik, ezért képtelenség, hogy Tahi- tótfalutól Békásmegyerig egyetlen élelmiszerbolt sem tartott nyitva. Pontosabban: Leányfaluban Döme Ferenc szerződéses boltja várta a vá­sárlókat 12 óráig. De hát ő ér­dekelt abban, hogy forgalma legyen. Nem véletlen, hogy há­rom évvel ezelőtt, amikor a NYÉK üzemeltette a boltot évi 1,2 millió volt a forgalma, most pedig ennek a hatszo­rosa. Ouna-parti csónakházban A kocsmák és kifőzdék nyit­va voltak, A konténerek meg­teltek, ezért az emberek kény­telenek voltak visszahordani az összegyűjtött szemetet a telkekre. A Volán 20-as Válla­lat buszai pontosan közleked­tek. A váci résznél sorban áll­tak a kocsik. Megindult az élet a FICE csónaikházban is a Pokolszi- geten. Nahlik György kertész- mérnök a bernecebaráti bo­gyós gyümölcs termesztési rendszer szaktanácsadója és családja a kabinjukat jöttek át rendbetenni, no meg meg­nézni hogyan telelt a kis mo­toros, a család dunai kirándu­lásainak nélkülözhetetlen esz­köze. — Hosszabb időt még nem tölthetünk ideát, ahhoz még hűvös van. Tizenegy felé jöt­tünk, és a kétórási komppal készülünk hazamenni. Az ebé­det még tegnap megfőztem, már csak tálalnom kell — mondja Klára asszony, akit hétköznapjain tudományos kutatóként a mezőgazdasági termelőszövetkezetek gazdál­kodásának problémáival fog­lalkozik. Minap fejezett be egy nagyobb lélegzetű munkát, s most az elmúlt öt esztendőben szerzett tapasztalatainak ösz- szegzésére készül terjedelmes témazáró tanulmányban. Mint mondja, mindennél jobban pi­henteti egy ilyen rövidke szi­geti kiruccanás. A Csepeli Vas- és Fémrftű- veknél, az ABC-áruház előtt ritka, keresett gyümölcsöt, ba­nánt árusítottak. Más semmit, csak banánt. Kérdezem az eladót: — hol vehetnék tejet és kenyeret vagy péksüteményt ilyenkor ? — A Rákóczi étteremben — válaszolja készségesen —, pe­dig hosszú és türelmetlen volt előtte a sor. Az étteremben valóban kapható, nemcsak tej, hanem többféle tejtermék, friss kenyér és zsemle, s még néhány más élelmiszer is. Itt még bevásárolhat a kifelé igyekvő kiránduló, de azután nincs tovább. A sziget közsé­geiben már nincs erre lehető ség. Halásztelek határában ma­gán gyümölcsfaiskola van a taksonyi elágazásnál. Vasár­nap délelőtt is nyitva a lera­kat. A forgalma sem lebecsü­lendő, legalább tíz gépkocsi várakozott az út szélén a fa­csemetét válogató gazdájára. Szigetújfaluban egy járókelő azt állította, hogy Szigetszent- mártonban van vasárnap dél­előtti tej- és kenyérárusítás. El is magyarázta, hogy hol. Té­vedett. A Ráckeve és Vidéke Áfész kezelésében levő szerző­déses presszó felszolgálója élénken tiltakozott: — még csak az kellene! Mind itt ma­radna a nyakunkon. Az igazi szezonban — májustól kezdő­dően — majd több élelmiszer­kiskereskedelmi vállalat és szövetkezet megkezdi boltjai­ban a vasárnap délelőtti áru­sítást, de addig nem érdemes. Csendes vasárnap Ráckeve is csendes vasár­napi hangulatban nyújtózko­dott. üresek voltak az étter­mek és a szórakozóhelyek. A Keve szálló halijában sem kellett várakozni a kávéra, és a kérdésre, hogy milyen a for­galom, azt válaszolta Kovács István felszolgáló: — Alig van még vendég, szinte üresek a szobák. A gyönyörű Savoyai-kastély- nak például még egyáltalán nincs vendége. Pedig, mint Szita István portástól meg­adtuk,- április 1-től-már nemi- csak alkotóházként működik, fizetővendégeket is fogad. A meleg vizű strandot csak a türelmes kérdezősködő talál­ja meg, ha nem járatos Rác­kevén, mert sehol egy útbaiga­zító tábla. Még a letérő útnál sincs, pedig kellene, mert alig 10—15 ember lézeng a fe­dett úszómedencében. Nagymértékben rontja a Ráckevei-Duna-ág látogatott­ságát, hogy egy idő óta csak gépkocsival lehet — bosszan- kodás nélkül — megközelíteni, mert javítás; munkálatok miatt, Dunaharaszti és Sziget- szentmiklós-gyártelep között, kisegítő autóbuszokra kell át- szállni. Ráadásul ez így les: a főszezonban is, egészen jú­lius, sőt talán augusztus vé­géig: tájékoztat Baranyai Ilo­na szolgálattevő a HÉV állo­másán. Bányász—S. Tarkó—Vicsotka Pillantás — előre Eseménydús hétnek nézünk elébe, melynek középpontjá­ban haizánk felszabadulása 40. évfordulójának méltó megün­neplése ált. Hétfő: Budapesten három megnyíló kiállítás foglalkozik az elmúlt évtizedek keresiKe- delimi fejlődésiével, az élet­módban bekövetkezett válto­zásokkal. Ugyancsak Buda­pesten vitát rendeznek a gyer­mek- és ifjúsági könyvkiadás­ról. A főváros ad otthont aw- rilis 1-től 4-ig az I. nemzet­közi biometriai konferenciá­nak. Kedd: a Budavári Palotá­ban ünnepélyesen megnyit­ják az Országos Széchényi Könyvtár új helyiségeit. Fák­lyás felvonulás és ifjúsági nagygyűlést rendeznek Salgó­tarjánban, Megkezdi adásait a Magyar Televízió pécsi kör­zeti és nemzetiségi stúdiója a dél-dunántúli régió számára. Szerda: A Nyíregyházi Jósa András Múzeumban megnyí­lik a Kárpátontúli Terület Képzőművészeti Szövetségé­nek1 kiállítása. Csütörtökön: Este új zenés történelmi játékot mutatnak be a Hősök terén. Megkezdő-, dik a tavaszi szünet az isko­lákban. Péntek: Országgyűlési kép­viselők csoportjai tartanak ülést Kaposvárott, Egerben. Új-szászon, Zalaegerszegen és Gádoroson. Történelem : és néprajz címmel kétnapos or­szágos konferencia kezdődik Debrecenben. Szombat: Népművészeti vá­sárt tartanak Székesfehérvá­rott. Vaján Rákóczi emlék­ülést rendeznék. Vasárnap: Megindul a sze- mélyha jó járat a Balatonon, Siófok, Bálát,onfüred, Fonyód, Badacsony között. indul a T3-a$ Telt ház volt a kiskertekben Cuba Tamás és Horváth László egyetemisták, a jövő biológusai Po- máz környéki kirándulásuk során, szakterületük, a környezetvédelem szemszögéből is vizsgálták a pusztulófélben levő növényzetet A cím fölötti képen Szőke Sándor és családja a kiskertben foglalatoskodik. Veress Jenő felvétele! Felberreg a T3-as motorja, az utasok igazítanak még egyet a pakkjukon, aztán ko­mótosan újságjaikba mélyed­nek. A Moszkva térről induló, Nagykovácsiba tartó telkes­A FA ÉS A GYÖKÉR 7 Imélkodva füleltem. Miről vitatkoz- 4 nak itt? Mivel jó néhány foglalko­zás, szakma képviselői ültek az asz­tal körül, mindnek akadt védője, támadója. A végére egészen alacsony szintre süllyedt a szópárbaj, érezhető volt, ezt már az asz­tal körül ülők sem gondolják komolyan. Inkább szurkálás céljából dobnak be újabb és újabb sületlenséget. Ám még ekkor is nyilvánvalónak tetszett. amit itt boncol­gattak, arról mostanában sokféle formá­ban hallani, olvashatni. Kit ki tart el: ez a kérdés. A kétkezi dolgozó a szellemi foglalkozásúakat, a me­zőgazda az ipari munkást, a beosztott a vezetőt. Mit tudnátok ti csinálni, mondják a mezőgazdálkodóknak, ha az ipar nem gyártana műtrágyát, traktort, ekét, jár­művet, kombájnt. Azok visszavágnak. Nem volt műtrágya. kombájn, teherautó, vető­gép se, traktor se, búza azonban termett, krumpli, kukorica, zöldség úgyszintén. Mit csinálnátok ti, folytatják ezen az oldalon, ha nem kapnátok tőlünk lisztet, húst. saj­tot, tejet, el sem indulhatnátok kövér füs­töt okádó gyáraitokba, nemhogy termel­hetnétek. Sőt még alapanyagot is adunk nektek amit feldolgozva sokkal drágábban kapunk vissza. Hol itt a kölcsönösség. Az egyenlőségről már nem iis szólunk. Kérem szépen, egyezzünk meg abban, hogy mindenkit a munkások és a parasz­tok tartanak el, próbált békességet terem­teni a vitatkozók között egy ipari ember. Persze, persze, vágott közbe a tanár. Ha mi nem tanítanánk meg benneteket a be­tűvetésre, el se találnátok az üzembe. Az orvos nélkül mi lenne veletek? A mérnök, technikus se kell? Ki találná fel a számí­tógépet, az automatákat, a robotokat? Ki nemesítené a vetőmagot? Az utóbbiak nél­kül büszkélkedhetnétek-e 5—6 tonnás ga­bonahozamokkal?! Meddő viták. A népgazdaságok mai fej­lettségi szintjén annyira szövevényesek a kölcsönös függések, hogy még elméletileg se nagyon lehet szétválasztani a mezőgaz­daságot az ipartól, a szolgáltatást az alap­anyag-termeléstől. S ki tudná kibogozni az orvos, a tanár, a védőnő, az áruházi pénz­tárkezelő, a postás, a villanyszámlás sze­repét, jelentőségét abban a hatalmas gé­pezetben, amit népgazdaságnak nevezünk, s amelyet egyetlen pillanatra sem állítha­tunk meg, mert akkor a létünknek vetünk véget. Az ettől látszólag jól elkülöníthető mű­vészetnek a helyét sem könnyű kijelölni. A traktoros, az állattenyésztő bizonyos ese­tekben mondhatja, ö megvan színház, mo­zi, kiállítás nélkül. Ám nem biztos, hogy ugyanezt állítja a tudós, a mérnök, a ter­vező. Nekik szükségük van az ilyen szol­gáltatásokra. Mindegy, hogy kikapcsolód­nak. vagy feltöltődnek általuk. A lényeg: jó közérzetük fenntartásához igénylik a színházat, a hangversenyt, a képző- és egyéb művészeti kiállításokat. Másnapi munkájukban, alkotóerejükben, s végül az annak nyomán születő, kézzel fogható, ta­pintható termékekben, amelyeknek az ipar­ban. a mezőgazdaságban látják közvetlen hasznát, az alkotó- és előadóművésznek a produktuma is benne van. jp gyszer egyik barátom azt kérdezte, [■j mi a fontosabb: a fa gyökere vagy a lombkoronája. Kamaszok vol­tunk, s mint ilyenek, időmilliomosok, el­vitatkozgattunk rajta. S eljutottunk a vitathatatlanhoz. Lehet, hogy a lombja- vesztett fa gyökerei kihajtanak, lesz belőle új fa. ám ha ez nem történik meg egy bi­zonyos időn belül, sorvadásnak indulnak a gyökerek is. Hiába küldik fölfelé a táp­anyagot, ha onnan nem kapják meg azt, mi nélkül értelmetlen a buzgalmuk. Fej nélkül az ember nem élhet. Láb nél­kül egy-egy ember igen. de a sokaság aligha. Kör Pál nagyon mély gödröket igyek­szik kikerülni a pilóta. — No, csak a maga kedvé­ért — mondja Martin János sofőr. Pár tonnányi sódert szállítunk az egyik építkezés­hez. A kocsi óvatosan fordul a meredek hegyoldalnak, bár ál­lítólag nincs olyan terep, amellyel a Kamazok meg ne birkóznának. A kőműves az utcán várja a kocsit, kell na­gyon az anyag a munka folyta­tásához. — A tulajdonos egy kicsit később jön, vele beszélgessen — utasít a mester —, sekem nincs az ilyesmire idom. Ez bizony hétvégi fusi volt, állapodunk meg később Mar­tin Jánossal, az ijedt mesterről beszélgetve. A pilóta elgondol­kodik egy kicsit, aztán töp­rengve hozzáteszi: — Kell az a kis mellékes, ha az ember egyről kettőre akar jutni. Éh Í'S. ezért vállalom a hétvégi túlórákat. Ha tudná, miféle emberekkel lehet ilyen­kor megismerkedni! Mert ma mindenki építkezik, a gyári munkástól kezdve a milliomos butikosig. — De örülnek, amikor meg­érkezik az anyaggal. — Tudja isten ... Van, aki a sorstársát látja, bennem. Nem hangzik ez persze el, de a gesztusok, a hangsúly mö­gött ott a megállapítás: „Most te dolgozol, pajtás, de jövő hé­ten én is túlórázom szomba­ton, hogy tovább építhessem a házam." Aztán akad olyan, aki levegőnek néz. Sok mindent megtanulunk mi fuvarozgatás közben. Gondolná például, hogy a Mercedes ma már nem is olyan jó kocsi? Lekörözte a BMW, de az igazán menők ja­pán autókon futkároznak. A Kamaz nagyot zökkenve fordul be a telepre. Visszaér­keztünk. Hét végén 12 ezren Nagykovácsi lakosainak szá­ma hétvégeken a duplájára nő. A Gémeskút, a Szilvás, a Cse­resnyés, a Kútgyűrű telepeken és a Kálvária dombon 2100 üdülőtelek sorakozik. Az ellá­tásban azonban ritkán vari fennakadás, hiszen a község közepén található új ABC áru- választéka vetekszik a főváro­si boltokéval, ráadásul — a telkesekre való tekintettel — szombaton délután három óráig tartanak nyitva. Étterem és cukrászdák találhatók a faluban, akárcsak az üdülő­körzetben pecsenyesütők. Ná­luk kenyér is vásárolható va­sárnap. Az első igazán tavaszi hét­végét sok telektulajdonos töl­tötte Nagykovácsiban. Ajtó­kat, ablakokat szélesre tárva szellőztették ki e túl hosszú telet a házakból. A T3-asok napközben üresen fordultak vissza a faluból. Horváth Judit járaton alig egy tucatnyian ülünk. A vakító napsütés el­lenere hűvösek meg a regge­lek, csak a legeiszantaooak sporolnak el a nétvégi pihe­néstöd pár órányi alvást, hogy minél előbb kiérjenek a téieíc- re. Vasárnap is nyitva — Néhány zsák cement kel­lene — kopogtat be az ajtón egy fiatalember. Loboda Ist­ván Tüzép-kiskereskedő pará­nyi irodájában hárman is ug­ranak, hogy kiszolgálják a vevőt. A cégtulajdonos, míg felesége és fia az egymás után érkező vásárlókkal foglalko­zik, kereskedő hitvallásáról szól. — A kiskereskedőnek nem a zárórát kell lesnie, hanem a vevők igényeit. A községben rengetegen építkeznek, hely­beliek és víkendtelkesek egy­aránt. Sokan kérték, ha lehet, tartsunk nyitva szombaton és vasárnap is. így aztán tavasz- szal, amikor megkezdődik a szezon, nálunk hét végén is be lehet szerezni a még hiányzó vagy éppen elfogyott anyago­kat. A hegyoldaltól, ahol több száz hétvégi telek sorakozik, alig egy kilométerre található Loboda István üzlete, amelyet 1983 januárjában nyitott meg. Erős a forgalom az első iga­zán meleg vasárnapon. Sokan propán-bután gázpalackot cse­rélnek, de a vásárlók többsé­ge építkezési anyagot: sódert, homokot, meszet, cementet ke­res. A telepről senki sem tá­vozik üres kézzel. — Két év alatt megismer­kedtünk, összebarátkoztunk a telkesekkel. Télen vagy ötven házkulcsot őriztünk és szem­mel tartottuk a telepet. Igaz. Ürömben lakom — mon lja el­gondolkodva Loboda István —, de az otthonom egyre in­kább Nagykovácsi. Az ideges mester A tíztonnás Kamaz billenős teherautó nagyokat zökken a kiszáradt kátyúkban, bár a

Next

/
Oldalképek
Tartalom