Pest Megyei Hírlap, 1985. április (29. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-10 / 83. szám

1985. Április io„ szerda Ikarus autóbuszokhoz Rugóvizsgálat Ultrahanggal ellenőrzik a legyártott közúti fékrugók minőségét az enyingi Vörös Hajnal Termelőszövetkezet ru­góüzemében, ahol az idén már 110 ezer fékrugót készítenek az Ikarus-autóbuszokhoz és a Rába tehergépkocsikhoz. A közelmúltban munkába állí­tott berendezéssel gyorsabbá és biztonságosabbá tették a minőségi ellenőrzést, az ultra­hang ugyanis százszázalékos pontossággal jelzi az anyag­ban levő — szabad szemmel nem érzékelhető — belső el­változásokat. Az enyingi termelőszövet­kezet harmadik esztendeje ké­szíti a különleges minőségű,, rendkívül pontos munkát igénylő, import alkatrészeket pótló csavarrugókat. A SZJM székesfehérvári köszörűgép­gyára mérnökeinek szabadal­ma alapján az elmúlt évben már 55 millió forint értékű, kifogástalan minőségű rugót gyártottak. Kondenzátor-alkatrészek Évente több tízmillió darab különféle típusú kisebb-nagyobb méretű kondenzátort gyártanak a Mechanikai Művekben. Or­vos Sándornc — képünkön — a formázógépet kezeli, amelyből műszakonként mintegy nyolcezer darab apró — de a rádió és televízió gyártásánál nélkülözhetetlen — alkatrész készül el. Hancsovszki János felvétele Fejlesztési stop Egy javaslat megfontolásra vár A Zsiguli nagyokat huppan a sáros földúton, aztán egy mélyedésben végleg megfe­neklik. Később derül ki, úti intermezzónk mindennapos eseménynek számít Szigetúj­hegyen. Végül is traktor húz­za el az iskola épületéig ko­csinkat. — Elakadtak? — in­kább megállapítja, mintsem kérdezi a közös bemutatko­zást megelőzve Engelbreclit Iniréné, a kis település taní­tónője. A Ráckevéhez tartozó, at­tól pár kilométerre található tanyaközpontszerű település lélekszáma még a háromszá­zat sem éri el. Munkalehető­séget a helyi cukorkaüzem, a vízmű közeli telepe, illetve Ráckeve biztosít számukra, * — Amíg van kinek — kom­mentálja kesernyésen a té­nyeket Engelbrecht Imréné. Az iskola egyetlen tantermé­ben féltucatnyi fiatalasszony gyülekezett össze. Előadásra várják az új körzeti orvos­nőt. Kéretlenül is sorolják panaszaikat, közöttük az utak hiányát. Igaz, a rtemrégiben felépített vízműtelep jóvoltá­ból Újhegy szélét érinti az újonnan átadott műút egy ré­sze, de a „centrumhoz”, az iskolához vezető utak járha­tatlanok. Tizenkét alsó tagoza­tos kisgyerek bukdácsol ősz- szel-tavasszal, csizmát lehúzó sárban naponta az iskolába, majd onnan haza. A helyiek azonban már harcedzettek, s így inkább mosolyogva, mint­sem felháborodva mesélik: az Aranykalász Termelőszövetke­zet — ame'y pz Újhegyet kö­rülölelő gyümölcsösök tulaj­donosa — felszántotta, maid agyaggal töltötte fel az egyik utat karbantartás címén. Így azon most már valóban csak a traktor képes keresztülver­gődni, A másik út valamivel jobb — csak homokos. — A fiatalok szívesen ma­radnának — fogalmazza meg a helyiek másik közös óhaját a tanítónő. — Ráckevén ma már szinte lehetetlen üres telekhez jutni, s építkezni. Nálunk viszont tilos. Aki ezt teszi, megbüntetik. Újhegy fejleszthető település, határát érinti a műút, van villanyunk és nem kevés szabad terüle­tünk. Engedjék meg, hogy építkezhessünk. Sőt! Szerin­tem sok vásárló jelentkezne, ha hétvégi telkeket parcelláz­nának. i~ Engelbrecht Imréné ötletére a ráckevei tanács hatósági osztályának helyettes vezető­je, Losonczi Béla határoza­tokra hivatkozik. Szigetúj­hegy egyelőre — nem sze­repel a fejlesztendő települé­sek listáján. — Bár... — bizonytalano­dik el. Gyors skiccet készít. — Igaz — mondja a rajzot né­zegetve —, talán foglalkozni kellene a javaslattal. — Ilyen útviszonyok kö­zött? Minden kocsi mellénem állíthatnak traktort. — Sajnos, máshol — még itt Ráckevén sem — sokkal jobbak a viszonyok. — Úgy tudom, valamikor dűlőút vezetett át a gyümöl­csösön, amit a termelőszövet­kezet — bekerítve a tábláit — megszüntetett, több kilo­méteres gyaloglásra kénysze­rítve néhány 7—8 éves gye­reket. — A gyümölcsös sokmil­liós érték. Már csak vagyon­Kasoitló eredmény - több munkával összefogottabb irányítás Dabas számos épülete, köz­tük a különleges kivitelezésű, újonnan létesülő iskola a he­lyi Építőipari Költségvetési Üzem munkáját dicséri. 1983- as gazdálkodási eredményei alapján a közösség elnyerte a Kiváló vállalat címet. Lendü­letük azóta sem hagyott alább, amint ezt a nemrég lezajlott termelési tanácskozásuk be­számolója igazolta. Tavalyi tervüket 113 százalékra telje­sítették, ez 25 százalékkal több az előző évinél. Árbevé­telük 125 százalékos ered­ményt mutat, míg nyereségük Pl százalékkal haladja meg az előző esztendeit. A dabasi költségvetési üzem arról ismert, hogy gazdasági feladatai mellett kiveszi ré­szét a társadalmi munkákból is, 1984-ben sem volt ez más­képp; 1 millió 400 ezer forint értékű munkával gyarapítot­ták, szépítették pátriájukat. Szerepel ezek között teljes óvodafelújítás, lomtalanítás, iskola- és bölcsődeépítéshez nyújtott segítség, valamint a felszabadulási emlékmű térbe­tonozása. Tevékenységi körük egyébként kettős: ainagyköz- ségi tanács beruházási, felújí­tási, karbantartási igényeinek kielégítése mellett kommuná­lis szolgáltató megbízatást is ellátnak. Építőipari tevékeny­ségük továbbra is dinamiku­san fejlődik, biztos alapot ad ehhez törzsgárdájuk, azok a kipróbált építőbrigádok, ame­lyekre mindig lehet számítani, s amelyek fogékonyak az újra. Ez az év, amint a többi gaz­dálkodónak, nekik sem lesz könnyű. A szabályozóváltozá­sok többletkiadásokra' kény­szerítik a költségvetési üzemet is, amihez még hozzájárult a kemény tél miatti veszteség. Ahhoz, hogy jövőre is jó ered­ményekről adhassanak számot, komoly erőfeszítésre lesz szükség. Megrendelésük van, mégpedig minden eddiginél nagyobb számú. Árbevételi tervüket 71 millió forintban határozták meg, az 1984-es éviével azonos tömegű nyere­ség mellett. Mindezt csak szi­gorú fegyelemmel, intenzív és jó minőségű munkával érhe­tik el. Sz. T. védelmi szempontból is érthe­tő volt az intézkedés. De van egy ennél fontosabb szem­pont is: helikopterről olyan permetlét szórnak le, amelyet — veszélyessége miatt — a lakosság nem is használhat. — Hány méterre található a tábláktól az első ház? — Talán hatvan. — Az ottlakóknak nem árt a permeíszer? —... Éppen ezért mondom, hogy az átvezető út ötlete nem jó. Az újhegyiek útviszonyairól az Aranykalász Termelőszö­vetkezet beruházási osztályá­nak vezetője, Cseh Imre is tud. A szilárd úthálózat négy­zetmétere 600 forint, s érre — a jelenlegi gazdasági helyzet­ben érthető módon — nincs pénze a gazdaságnak. Hazafelé Szigetújhegy mel­lett vezet utunk. A műút biz­tonságos messzeségéből fi­gyeljük két kisgyerek „har­cát” a süppedő sárral. A fák­kal szegélyezett, csendes, szép környékhez érthetően ragasz­kodnak lakói, s nyilván sokan töltenék itt — kimenekülve a zajos, poros városból — sza­bad idejüket. Horváth Judit A barátság szálaival ercsibe Tápiógyörgye - a komfortos falu Kicsit megrettenve nézünk a meredeken felfelé futó lépcső­re, amely a nyelvi laborba ve­zet. — Tessék kapaszkodni! — figyelmeztet Nagy Zoltán is­kolaigazgató. — Mentségünk­re legyen mondva, hogy ennek a háznak a terveit csak a ho­mokba rajzolták meg; az egyik szombati társadalmi munka alkalmával kezdtünk az épít­kezéshez. Nem ismeretlen csoda Nehéz lenne mindazt felso­rolni, ami ilyen szombati, va­sárnapi vagy egyszerűen a nyári hosszú nappalok dél­utánjain, estéin készült Tá- piógyörgyén. Van itt minden, amit egy kisebb város is meg­irigyelhetne, minden, ami egy településen élők komfortérze­téhez kell. Tornacsarnok, egy- műszakos iskola nyelvi labor­ral, faluháznak nevezett mű­velődési központ, összkomfor­tos szolgálati lakás minden orvosnak, pedagógusnak. Tá- piógyörgyén tavaly minden la­kosra 4179 forint értékű tár­sadalmi munka jutott. De ami a legrokonszenve­sebb, hogy ezekről a dolgok­ról olyan természetességgel beszélnek a település vezetői, mintha minden teljesen álta­lános lenne. — Azért, mert Tápiógyör- gyén csak alig háromezerhat- százan élnek, miért ne kap­hatnának meg mindent az it­teniek? — kérdez vissza Gál László, a tanács vb-titkára, amikor eredményeikről fagga­tom. — Bele kellene törőd­nünk, hogy a mi gyerekeink úgy nőjenek fel, hogy nem jártak tornateremben, vagy is­meretlen csoda marad szá­mukra a számítógép? Hosszú évek óta minden tervet és el­képzelést megbeszélünk a la­kossággal, és ez a bizalom kölcsönös. Hiszen, amikor pél­dául néhány esztendeje el­nyerték a településfejlesztési társadalmi munkaverseny első díját, a tápiógyörgyeiek kéré­sére strandfürdő épült belőle. Itt napfürdőzik és strandol nyaranta az egész falu, és szervezett úszásoktatás is fo­lyik. Nem titkolt vágyuk, hogy néhány éven belül 'minden tá- piógyörgyei gyerek megismer­je és megszeresse ez úszás „tudományát”. A közelmúltban készült el két újabb pedagógusi szolgá­lati lakás. A titkár kapásból nem tud pontos négyzetméter­árat mondani: — gondolom, az is elég, hogy a két darab háromszobás porta nyolcszáz- hetvenezer forintba került. Átmegyünk a tanáccsal szemközti faluházba, ahol újabb meglepetések fogadnak. Például a szép színházterem és az emeleti könyvtár. Éppen a gyermekrészben van köl­csönzési idő, féltucatnyi ne­buló böngészi a köteteket. Az egyik asztalnál idős emberek kártyáznak, a magyarázat: itt tartja foglalkozásait a nyug­díjasklub. A népművelők szobájában elbüszkélkednek a legújabb szerzeménnyel. Video beren­dezés kerül elő a szekrényből, a ház három helyiségében el­helyezett színes televíziókkal összekapcsolva kis zártláncú tv-rendszert alkothatnak. — Van egy-egy óra, amikor az osztályok nem jutnak be a tornaterembe testnevelési órán. Ha rossz az idő, olyan­kor vetíteni szoktunk nekik — magyarázza Nagy Zoltán, aki egyben a pártszervezet titká­ra. A nagy vállalkozás — Néhány éve lehetőségünk nyílt megépíteni ezt az épü­letet — meséli a faluház tör­ténetét. — Itt kapott volna he­lyet a párt- és KISZ-iroda, az úttörőszoba. Körülbelül há­rommillió forintunk volt erre a célra. Fehér József, a Fővá­rosi Vízművek nyugalmazott mérnöke — ő tervezte a köz­ség valamennyi jelentősebb középületét társadalmi mun­kában — elkészítette a terve­ket, és egy bő esztendő alatt megépítettük. ■ Minden utcában betonjárda van és az utak döntő többsé­ge is pormentes. Amerre néz az ember, látszik, hogy dolgos és nyitottan élő polgárok lak­ják a falut. Mosolyogva idézi Gál László azt, amivel illették őket. amikor tavaly hozzáfog­tak egy új iskolaépület alapo­zásához. — öngyilkos vállalkozás, így mondták soka1;, persze nem a györgyeiek — Kszi hozzá. — A kívülállónak úgy tűnhetett, hiszen megyei tá­mogatás nélkül kezdtünk bele, de évek óta gyűjtöttük rá a pénzt. Az egyik iskolaépüle­tünk ugyanis életveszélyessé vált, és, ha szeretnénk meg­tartani az egyműszakos taní­tást, akkor lépnünk kellett. így is történt. Tavaly elké­szült a nyolc tanterem alapo­zása és a lábazat, idén az el­ső enyhe, napos hétvégén már több tucat ember dolgozott itt. Honnan ez az összetartás, ez a határtalan községszeretet? Mi a titka, hogy a csaknem ezer bejáró dolgozó is csá­kányt, lapátot, vakolókanalat fog a nehéz nap, a keményen átdolgozott hét után, hogy azok az idős emberek is pénzt ajánlanak fel az iskola építé­séhez, akik szociális segélyből élnek? A települések javára — Nincs titok — szögezi le Gál László. — Hacsak az nem, hogy a falu vezetői vala­mennyien fiatalok. S minket nemcsak a munkakapcsolatok tartanak össze, hanem szoros barátság is. Valamennyien györgyeiek vagyunk, itt szület­tünk és itt akarunk élni, lehe­tőleg minél jobban és embe­ribben. Amit teszünk, ma­gunknak, a mieinknek tesszük. Nem divat a különféle veze­tők között a barátsággal di­csekedni. Az emberek gyana­kodva és ferde szemmel fi­gyelik az ilyen kapcsolatokat, afféle összefonódásnak tartják. Ez a barátság azonban csak javára válik a településnek, s hogy milyen nagy jelentősége lehet a társadalmi munkák szervezésében, arról végezetül Gál László elmond egy esetet« — Amikor a strandot épí­tettük, az egyik Budapestre járó tápiógyörgyei az egész brigádját lehozta egy hétvégé­re dolgozni. Valami kavarodás volt a vonatnál és a társaság fele lemaradt. Ők a saját ko­csijukkal jöttek le. Keményen dolgoztak a mi strandunkért, bár valószínűleg egyikük sem járt itt azóta az elkészült für­dőben. Azt hiszem, valahol itt kezdődik a barátság. Móza Katalin Társközségnek leírni... A választásunknak súlya lesz Pest megye 31 közös ta­nácsához összesen 44 társköz­ség tartozik. Negyvennégy ap­ró falu közigazgatását irá­nyítják a szomszéd telepü­lésről. Legalább 50—60 ezer embernek kell buszra, vonat­ra szállnia, ha hatósági ügyeit el akarja intézni. A közvélemény szerint Az idei tanácsi válasz­tások után létrejönnek majd az elöljáróságok, s a tanács­tagi csoportok helyett ez a közigazgatási egység lesz hi­vatott dönteni a lakosság ügyeinek egy része felett, s tagjai képviselik majd a kis települések érdekeit a közös tanácsban. Az elöljáró olyan köztisz­teletnek, bizalomnak örven­dő helyi tanácstag kell hogy legyen, kinek kezébe nyugod­tan letehetik közös gondjai­kat a választók. Mit várnak az átszervezés­től a társközségek lakói, fog­lalkoztatja-e az itt élőket a jövendő változás? Ezt a kér­dést tettük fel Kozma Gábor­nak, a toki tanácstagi cso­port vezetőjének, akit mind lakó-, mind munkahelye e településhez köt, s tanácstag­ként régóta szívén viseli a helyi gondokat. — A közvélemény szerint a társközségek kicsit háttérbe szorulnak mindig a központi székhellyel szemben. Még ak­kor is, ha — mint nálunk — igen jó a kapcsolat a nagy­községgel. Hiszen a zsámbéki tanács is igyekszik arányosan megosztani a fejlesztési lehe­tőségeket a két falu között, mégis az a természetes, hogy náluk épül az új rendelő, ott a patika, s a mi lakóink­nak kell autóbuszra ülniük, hogy igénybe vehessék ezeket az intézményeket. — Most azonban érzik a helybeliek, hogy sok múlik a következő választásokon, bár még nagyon keveset tudunk az elöljáróság leendő hatás­köréről, működési területéről. Mindenki azt szeretné, ha sa­ját pénzeszközökkel is ren­delkezhetnének, s annak fel- használásáról a község dönt­hetne. Nagyobb lelkesedéssel vennének akkor részt az em­berek a helyi fejlesztésekben, jobban mozgósítható lenne a lakosság a helyi célok meg­valósítására. Aki a szívén viseli A toki Egyetértés Tsz iro­dájában — ahol beszélge­tünk — mást is érintett a kérdés. A szomszéd íróasztal­tól pirospozsgás fiatalasszony szól át, a tinyeiek képvisele­tében. — Mi Piliscsabához tarto­zunk, s bár Tinnyén is heten­te tart a tanács félfogadást, azt csak azok tudják igénybe venni, akik helyben dolgoz­nak, vagy a gyes, a nyugdíj tartja otthon őket. Mi, akik eljárunk a faluból, bizony be kell menjünk minden apró- cseprő ügyünkkel Piliscsabá- ra, mert munkaidő után már csak ott találunk nyitva hi­vatalt. S bár mi sem pa­naszkodhatunk, mert szépen fejlődik a falu — nemrég újították fel a művelődési házat, s most épül a tsz hen­tesüzlete is —, vannak olyan visszatérő gondok, melyeket talán könnyebb lenne megol­dani, ha a valóban érintet­tek, a helybeliek vehetnék kezükbe a dolgot. Ilyen pél­dául az Áfésszel évek óta folytatott1 huzavona. Miért kell az egyébként jól ellátott boltot áruátvételkor órákra bezárni? Vagy miért hagyott ott minket már megint a pa­tikus? Hetek óta zárva a gyógyszertár, s nem tudjuk, meddig kell még a receptek­kel Piliscsabára utaznunk. A tinnyeiek az ügyes-bajos dol­gaikkal mindig Erdei Laci bá­csihoz fordulnak, nálunk ő viseli a szívén a falu gond­jait, azt nem is tudom pon­tosan, ki a mi körzetünkben a tanácstag. A szavazókon múlik Az őszinte szavakat Kozma Gábor is megerősíti. Bizony, nem minden tanácstag volt érdemes választói bizalmára Tökön sem. — A jelenlegi 13 tanácsta­gunk közül, akadnak olyanok, akik nem nagyon vannak tisztában megbízatásuk fon­tosságával. Szerintem, ha az elöljáróságoknak hatáskörük és döntési joguk is lesz, na­gyobb figyelmet kell szentel­nünk a tanácstagok jelölésé­re. Fontos, hogy olyanok vál­lalják az új megbízatásokat, akik ismerik felelősségüket, akik mozgósítani tudják a fa­lut közös gondjaink megoldá­sára. Nem hiszem, egy ilyen apró településen, ahol min­denki mindenkit ismer, s tudjuk egymásról, ki az, aki szívesen vállal a közösségért különböző feladatokat, nehéz lesz kiválasztani a jelölésre, megválasztásra alkalmas helybelieket. Felkészülten fogadják Zink Imre, a Zsámbéki Nagyközségi Közös Tanács elnöke hasonlóképpen fontos­nak látja, hogy felkészülten, megfontoltan fogadja a lakos­ság a jövő évi választásokat. — Jelentősen nőni fog a társközségek elöljáróinak, ta­nácstagjainak felelőssége. Nem mindegy hát, hogy kik élvezik majd a továbbiakban a lakosság bizalmát. Igyek­szünk hát előkészíteni a vá­lasztásokat, s az elöljárósá­gok létrejöttét. Mindez azon­ban nehezen megy addig, amíg nem tisztázódnak az új közigazgatási egységek fel­adatai, hatáskörük és illeté­kességük. Addig azonban csak egyet tudunk, minél nyomatékosabban a választók figyelmébe ajánlani: most rajtuk múlik, hogy milyen képességű, közéleti érdeklő­désű, munkára kész emberek­re bízzák majd a falu veze­tését. Mr. A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom