Pest Megyei Hírlap, 1985. április (29. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-10 / 83. szám

erst ItttU MS5. ÄPRIMS 10., SZERDA Egy bejelentés nyomában A lakosság fizeti meg az árát Vajon fagyoskodtak-e tápióságl honfitársaink a télen? A válasz feltételezhetően, igen. Hiszen kevés olyan kis­község volt országszerte, ahol ne lettek volna gondok a tUzelőcllátással. Az idén egy kicsit mindnyájan fagyos- kodtunk, még azok is, akik nem szilárd tüzelővel fűtöt­tünk, hiszen megdrágultak az energiahordozók. Igye­keztünk spórolni. Ezzel szemben feltételezhető, hogy sok tüzépes és fuvaros szedte meg magát e zord télen, hi­szen mindig akadnak emberek, akik nem restek előnyt kovácsolni a hiányból. Aki pedig nem akart fázni, bi­zonyára nem sajnálta a kenőpénzt, hogy simábban ha- zacsusszanjon a tüzelője, s ne kelljen órákat, sőt napo­kat szobroznia a tüzelőelosztó helyeken. Eltemették Győré Józsefet Koszorúzás Nagycer.ken Széchenyi emlékére Kedden folytatódtak Nagy- cenken a Széchenyi István ha­lálának 125. évfordulója alkal­mából rendezett emlékünnep­ségek. Megkoszorúzták Széche­nyi István síremlékét, majd az emlékmúzeumban a Széche­nyi István emlékmúzeum baráti köre tartotta meg köz­gyűlését. A kör, amelynek egyebek között a Széchenyi István nevét felvett 200 szo­cialista brigád is a tagja, ápolja a Széchenyi-emlékeket, programokat szervez. A közgyűlésen elhatározták, hogy még az idén kidolgozzák a Széchenyi István születésé­nek 200. évfordulóján rende­zendő ünnepségek program­ját. Rákáczi-évforduló Ünnepi gyűlés II. Rákóczi Ferenc halálá­nak 250. évfordulója alkalmá­ból dr. Fóti Iván ankarai nagykövet a tekirdagi (rodos- tói) Rákóczi múzeumban meg­koszorúzta a fejedelem mell­szobrát. Tekirdag koszorúját a város polgármestere, Mahmut Cagliyurt helyezte el. A ko­szorúzáson részt vett a megye kormányzója, Fethi Aytac is. Ezt követően a városháza dísztermében ünnepi megem­lékezésre került sor. Kedden Csehszlovákiában, Kassán és Borsi községben is koszorúzási ünnepségeket tar­tottak. A megemlékezésekre magyar küldöttség utazott. A koszorúzáson részt vevő dele­gációt Kovács Béla, hazánk prágai nagykövete vezette. A kassai székesegyház Rákóczi emléktáblájánál ünnepséget rendeztek. A magyar delegá­ció a nap folyamán ellátoga­tott a fejedelem szülőházába, Borsi községbe. E gy magnetofonkazetta és egy megírt, de soha meg nem jelent cikk kézirata em­lékeztet csak arra a hosszú beszélgetésre, amelyet né­hány hónappal ezelőtt a me­gye egyik építőipari szövet­kezeti közös vállalatának igazgatójával folytattam. Part­nerem, akit szókimondó em­berként ismernek szűkebb pátriánkban, nem kevesebbre vállalkozott, mint arra, hogy a munkafegyelemről mondja el véleményét. S mert nem­csak felszínes, a gondokat el­hallgató eszemcserére számí­tottam, örömmel készültem a találkozásra, s a magnófelvé­tel alapján igyekeztem a való­ságot őszintén bemutató cik­ket írni. Az igazgató kérésé­re elküldtem neki a kézira­tot, amelyet azóta sem kap­tam vissza. Személyesen nem beszéltünk, csak a titkárnő­jével üzent: a téma nem ak­tuális. Megvallom őszintén, mély­séges csalódást éreztem. Va­jon miért nem időszerű pont most beszélni arról, hogy az építőiparban sok helyen el­képesztően laza a munkafe­gyelem? Arról, hogy ahová egy ember elég lenne, ott kettő van. Ezt adatokkal is bizonyította az igazgató. Sőt hozzátette: a lógás árát a gyakran csak hihetetlen anya­gi terheket vállaló lakásvá­sárlók fizetik meg, átlagosan hatvan-százezer forintot! S miért nem aktuális nyilváno­sain is szólni arról, hogy az építőiparban nem mindig a tényleges teljesítményt takar­ják' a bérek, hanem annyit kapnak egyesek, amennyit el­várnak. Mert ha nem elég vastag a boríték, egyszerűen továbbállnak. Tehetik, ebben az iparágban betöltetlen munkahely van elegendő. Tudom, hiszen a napnál vi­lágosabb: aki nyilvánosan is vállalja a bírálatot, számíta­ni kell arra, hogy _ lesznek, akik megorrolnak rá, de hát mérlegre kell tenni a követ­kezményeket, s megválaszol­ni a kérdést: mi hasznosabb, hallgatni vagy beszélni. Bizonyára alaposan megfon­Kiváltságos helyzetben Nos, visszatérve az eredeti kérdésre, hogy vajon fagyos­kodtak-e a tápióságiak, a vá­lasz lehet egyértelmű igen is, ha figyelembe vesszük azt a névtelen levelet, amit így ír­tak alá a szerkesztőségünkbe küldők: Tápióság fagyoskodói. S íme a benne foglaltak. Van egy Tüzép-telep Tápióságon, amit X. Y. és felesége bérbe vett az Áfész-től. Ez idáig még nem volna baj, csakhogy. A bérlők a Tüzép-telepre nem engednek be idegen fuvaroso­kat, hanem maguk privilegi­zálják a szállítást is, hiszen saját járműveikkel fuvarozzák a szenet, a fát a tápiószecsői vasútállomásról, ahová a tá- piósági tüzelő is érkezik. így előfordulhat az is, hogy nem a tápióságiak kapják meg a nekik járót, hiszen a bérlő­fuvaros elszállíthatja azt a sa­ját szempontjából (zsebének) jobban megfelelő célirányba is, esetleg, mert ott jobban megfizetik. Ha valaki kérdő­re vonja őket, azt válaszol­ják, a Tüzép az övék, annak adnak tüzelőt, akinek akarnak. Nos. addig a pontig, amíg a tápiószecsői vasútállomásra tolták, szót kérjenek-e azok a küldöttek is, akik a megyében a helyi pártértekezleten mond­ták el véleményüket. Gyak­ran szisszent fel a hallgató­ság, amikor nyíltan és őszin­tén fogalmazták meg állás­pontjukat, például a nyugdí­jasok helyzetéről, vagy mond­juk a párttagok példamuta­tásáról. S szinte nem akadt egyetlen testület sem, amely ne emelte volna ki: ma na­gyobb szükség van a kritiká­ra és az önkritikám, mint bármikor volt. Mert felgyor­sult világunkban a megoldás­ra váró feladatokhoz nélkü­lözhetetlen a tisztánlátás, a döntéseket megelőző őszinte véleménycsere. Persze, mondja most a kedves olvasó, jó példáknak sem vagyunk híján. Igaza van. Hadd említsek csak egyet. Néhány nappal ezelőtt került a kezembe a dánszent- miklósi és albertirsai Micsu­rin Termelőszövetkezetnek a múlt esztendőről készített zárszámadási beszámolója. S bár idő híján csak átfutot­tam, egy mondat felkeltette a figyelmemet. Ezt olvastam: az egyes ágazatok jobb vagy gyengébb eredményének vagy eredménytelenségének része­se az ágazat és a szövet­kezet minden vezetője, az egyes ágazatok minden dolgo­zója jó vagy gyenge előké­szítő, szervező munkájával; becsületes, pontos, vggy fe­lelőtlen, hanyag tevékenysé­gével. A szövetkezetiek tehát vállalják a sikereket és a ku­darcokat is. S ez így van rendjén ... A nyílt, őszinte kiállásról a XIII. pártkongresszuson is sok szó esett. Sőt, a küldöttek maguk is példát mutattak. Jó lenne, ha még több követőre találnának. Mert a hibákat feltárni nem csak jog, hanem kötelesség is. Mimdamnyiunk érdeke — írom, s még egy­szer eszembe jut az építőipa­ri szövetkezeti közös vállalat igazgatója. Vajon ő miért nem ismeri fel ezt? (furuez) beérkezik, nyomon is követhe­tő a tüzelő útja, hiszen a Bu­dapest környéki Tüzép Válla­lat diszpozíciói (elosztása) sze­rint január hónapban 25 tonna oroszlányi és 100 tonna NDK- brikett, februárban pedig 30 tonna oroszlányi, 25 tonna be- rentei szén, és 100 tonna NDK- brikett volt hivatva a tápiósá- gi szükségleteket kielégíteni. Papír szerint megkapták Hogy valójában a Tápiósze- csőtől 7 kilométerre fekvő Tá­pióság lakói ebből mennyihez jutottak hozzá ... ? Nos, ez az a kérdés, amit kutattam a Tü- zép-telepet szerződésbe kiadó Afész, illetve a felügyeleti jo­got gyakorló tanács illetéke­seinek háza táján. Az Áfész-től egyértelmű vá­laszt kaptam. A Tüzép-telepet szerződéses vállalkozásba ad­ták, így az üzemeltetők azzal fuvaroztatnak, akivel akarnak. S mivel a bérlők maguk is rendelkeznek fuvarozói enge­déllyel, nyilvánvaló, amit le­het, ők szállítanak a vasúttól egyenesen a fogyasztóig, meg­spórolva ezzel a telepen való újbóli fel- és lerakodást. — Én nem látok ebben sem­mi rosszat — mondja Burján László, a nagykátai Áfész osz­tályvezetője. — így legalább egy kézben van az egész, köny- nyebben lehet ellenőrizni is. Jel megoldják feladatukat — És önök mit ellenőriz­nek? — Minden hónapban egyez­tetjük a szállításokat a MÁV- val. — Igen, de ebből hogy de­rül ki a szállítás iránya? — Az egység vezetője a fe­lelős az üzlet szervezéséért, és ezt megítélésem szerint jól meg is oldja. Az eddig meg­tartott tagértekezleten nem merült fel a tüzelőellátással kapcsolatos kifogás, amely Tá­pióságon se jobb, se rosszabb, mint országosan. Irányítási, illetve felügyeleti szempont­ból egyébként a tanácshoz tar­tozik a dolog. Kun Sándor tanácselnököt faggatom, tudnati-e erről a jo­gukról, és hogyan gyakoroljak azt? — Ha bejelentés érkezik a lakosság részéről, mi azt ki­vizsgáljuk. Jött is az idén, a fuvarosok panaszkodtak a Tüzép-telep bérlőire. Nem vé­deni akarom a Kaszás házas­párt — ők a bérlők —, de az igaz, hogy nem nézték azt, h'ogy ünnep van vagy hétköz­nap, nappal-e vagy éjszaka, ők bizony még szilveszterkor is fuvaroztak, mert muszáj volt kirakodni a vagonokból. A többieknek ez nem mindig akaródzott, így hát, aki ment segíteni, amikor szükség volt rá, kapott fuvarlehetőséget máskor is. Szabad-e bérbe adni? — Külső szemlélőnek úgy tűnik, hogy a Kaszás házas­pár ilyenformán monopolhely­zetben van a szénpiacon. — Nem. Azt azért nincs jo­guk megtiltani, hogy más is fuvarozzon. — Mégis megtehetik, mert senki sem ellenőrzi őket, sen­ki sem akadályozza meg őket ebben. Véleményem szerint nem szerencsés dolog egy ilyen lakossági alapellátást biztosí­tó kereskedelmi egységet, mint a Tüzép-telep, bérbe adni. — Az Áfészek nem kérnek vélyeményt a tanácstól, hogy valamelyik üzletüket vagy egységüket bérbe adják-e vagy sem. Hát ez a helyzet. A tanács felügyeleti jogot gyakorol egy olyan valami felett, amihez voltaképpen semmi köze. Fé­lő, hogy ennek a vétlen lakos­ság fizeti meg az árát. Elvtársai, barátai, volt küz­dőtársai vettek végső búcsút kedden a Mező Irrire úti te­mető díszravatalozójában az életének 83. évében elhunyt Győré Józseftől, a munkás- mozgalom régi harcosától. Ko­szorúkkal övezett ravatalánál — amely előtt bíborpárnákon helyezték el kitüntetéseit — párt-, állami és társadalmi életünk vezető személyiségei, egykori harcostársai álltak díszőrséget. Kedden a Parlamentben — Pesta László elnökletével — ülést tartott az országgyűlés szociális és egészségügyi bi­zottsága. A testület az Orszá­gos Tervhivatal és a Magyar Tudományos Akadémia terve­zete alapján megvitatta a szociálpolitika hosszú távú és a hetedik ötéves tervidőszak­Pesívidéki Gépgyár Gyártmányok a próbapadon A Pestvidéki Gépgyárban is aktívan fogadták a brigádok a vállalat vezetősége által A gyászszertartáson a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, valamint a Belügyminisztérium nevé­ben Szakali József, az MSZMP KB tagja, a Központi ‘ Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke búcsúzott az elhunyttól. Győré Józsefet a munkás- mozgalmi panteon oldalpar­cellájában helyezték végső nyugalomra. A gyászszertartás az Internacionál hangjaival ért véget. ra vonatkozó fejlesztésével kapcsolatos elképzeléseket. Az írásos előterjesztéshez Hoós János, az Országos Terv­hivatal államtitkára és Kul­csár Kálmán, a Magyar Tudo­mányos Akadémia főtitkár- helyettese fűzött szóbeli ki­egészítést. közzétett irányelveket. Eb­ben azokat a legfontosabb feladatokat foglaltaik össze, amelyeknek a megoldása ak­tuális és sürgető, a gyár nem éppen szerény gazdasági cél­kitűzéseinek megvalósításá­hoz. Ki-ki a saját területén kereste a megoldást, így a II. Rákóczi Ferenc szocialista brigád versenyfelhívását sor­ra követte a többi kilencven­kilenc. Többek között vállal­ták az anyag- és energiafel­használás terven felüli csök­kentését (ami sikerült is ta­valy, mégpedig 48 tonna koksszal, 116 tonna tüzelő­olajjal és 243 megawatt vil­lamos energiával égettek el, illetve vettek igénybe keve­sebbet), a felesleges készletek m egmozgatá&át, értékesítését és részvételt a 40 év 40 óra társadalmi munkaakcióban. Az új gyártmányok beveze­tésekor a gyors legyártás és üzembe helyezés, a nem ru­belelszámolású exporthoz a szerszámok, alkatrészek so­ron kívüli elkészítése több brigád nevéhez fűződik. A szigethalmi Il-es számú gyár kollektívája például a kötele­ző munkaidőn kívül készítet­te el a C 12E egyedi csévélő­gépet a moszkvai termékbe­mutatóra. A Japánban meg­rendezett ipari vásárra pedig a 2/5 AM típusú huzalzo- máneozót állították össze. A gazdasági feladatok meg­oldása mellett maradt idejük a Pestvidéki Gépgyár dolgo­zóinak társadalmi munkára is. így kaphatott tőlük a halász­telki általános iskola egy kor­szerű keverőpultot, a sziget­halmi kisdiákok szemléltető eszközöket. A környékbeli óvodák és bölcsődék is örül­tek a nekik ajándékozott já­tékoknak. A mozgáskorláto­zottak szigetszentmiklósi fog­lalkoztatójában szinte minden tárgy magán viseli a gépgyá­riak keze nyomát. Antal Piroska Vállalta a harcot a fasizmus elfen A fegyvermester visszatekint NEGYVEN évvel ezelőtt alakult meg Deb­recenben az új magyar demokratikus hadse­reg egyik első magasabb egysége, a 6. gyalo­goshadosztály. A Magyar Ellenállók és Anti­fasiszták Szövetsége az évforduló alkalmából a debreceni Kossuth laktanyában bajtársi ta­lálkozót rendezett, amelyen ott volt Oláh Ist­ván vezérezredes, honvédelmi miniszter is. Ezen az eseményen látta viszont egykori baj­társait a ma már 70 éves Csorna Béla, aki ez alkalomból Pest megyében egyedül kapta meg a Szolgálati Érdemérem 40 éves fokozatát. A ma is kiváló egészségnek örvendő, Du­nakeszin lakó fegyvermester, a műhelyben szakítja félbe munkáját, hogy elmondja: miért és milyen körülmények között vállalta, hogy harcolni fog a német fasiszták és ma­gyar bérenceik ellen. — Ott kezdem, hogy 1936-tól két évig szol­gáltam a csehszlovák hadseregben. A német fasizmus kegyéből történt területi visszacsa­tolások után besoroztak a horthysta magyar hadseregbe, de nem ám mint öreg katonát, hanem mint újoncot. Azt a megaláztatás-so­rozatot, amit ezután elszenvedtem, sohasem fogom elfelejteni. Kárpátukrajnai származá­som miatt ruszkinak, enyhébb esetben csut- kás parasztnak neveztek a brutális altisztek, míg végül egy hadnagy négyszemközt azt mondta: magát ezek itt elteszik láb alól, de én elintézem, hogy kétéves fegyvermesteri tanfolyamon vegyen részt Budapesten. Ügyis jön a háború, szükségünk lesz magára. A frontra csak 1944 novemberében vittek ki, de akkor már a folyamatos visszavonulás volt az egyetlen műsor. Sátoraljaújhelynél jártunk, amikor lemaradtam a csapatomtól és ismerőseimnél civilbe öltöztem. A szovjet csa­patok bevonulása után részt vettem a helyre- állítási munkákban, majd azt mondtam a szovjet parancsnokságon, hogy haza akarok menni a felszabadult Debrecenbe feleségem­hez és gyermekemhez. Jó, mondták, és adtak egy igazolást, hogv azzal jelentkezzem a deb­receni parancsnokságon. Miután ez megtörtént, vízvezetékszerelő és lakatos szakmámnak megfelelő munkát kap­tam az egyik kaszárnyában. Híre járt, hogy szervezik az új demokratikus hadsereget, mondom magamban, ebből én sem maradha­tok ki, mert nem tűrhetem, hogy a régi világ visszaálljon. Március 1-én kaptam hivatalos választ a jelentkezésemre. A 6. gyalogoshad­osztály lőszerkezelő oszlopába osztottak be, azt a feladatot kaptam, hogy a szovjet hadse­reg által zsákmányolt fegyverekből Jászbe­rényben, Szolnokon és Gödöllőn válogassam ki a még használhatókat az új magyar had­sereg részére. Munkámért már akkor meg­kaptam a hadosztályparancsnok dicsérő okle­velét. Végre elindultunk a fasiszta Németország ellen, de még csak Ausztriában jártunk, ami­kor már az ellenség kapitulált a szovjet csa­patok előtt, ígv a mi bevetésünkre nem ke­rült sor. Hazaérkezésünk után én megmarad­tam fegyvermesternek. Legtovább a határőr­ség kötelékében szolgáltam. A MUNKÁSŐRSÉGBEN 1958-tól dolgoztam fegyvermesterként és 10 évvel ezelőtt innen mentem nyugdíjba. Mivel azonban munka nélkül nem tudom elképzelni az életemet, azóta is bejárok dolgozgatni. Ebben a testü­letben olyan mélységesen emberi és baráti a közszellem, hogy az többet ér minden fizet­ségnél. Most, hogy találkoztam az egykori bajtár­sakkal, láttam, többségük magas beosztások­ba került. Én megmaradtam a fizikai munka mellett. Mégis sok magas kitüntetést kaptam. Érdemrendeket, érdemérmeket, azoknak az arany fokozatait. A bajtársi találkozón megállapodtunk, hogy lesz ennek folytatása is. Csak az a baj, hogy egyre nagyobb azoknak a száma, akikkel már soha többé nem találkozhatunk. Cseri Sándor Az igazgató még nem tudja Hallgatni vagy beszélni? Országgyűlési bizottság ülése Szociálpolitikai tervek Az erőművek orvoslói Precíz munka, jő munkatervezés, pontos határidő: ez jellemzi a Láng Gépgyár dolgozóit, akik az erőművi rekonstrukciók fo­lyamán turbinajavításokkal foglalkoznak. Az üzemben 50—100 megawattos erőművi berendezéseket varázsolnak újjá. Balaton József felvételt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom