Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-07 / 55. szám

1985. MÁRCIUS T, CSÜTÖRTÖK 3 Influenzavírus-kutatók A KÖJÁL víruslaboratóriumában az cv elejétől mintegy 300 burutos tünetekkel megbetegedett személytől vett mintát vizs­gáltak meg, de influenzavírust nem mutattak ki. A körzeti or­vosoktól folyamatosan érkező jelentések szerint az év első másfél hónapjában az influenzaszerű megbetegedések száma 4—6 ezer volt. Februárban és c hónap elején jelentkeztek csak a járványos megbetegedések. Tanárok találmánya Fehérjepótló A szójaimport jelentős mér­tékű csökkentését, követke­zésképpen dollármilliók meg­takarítását eredményezheti az az új találmány, amelyet a szentlőrinci Újhelyi Imre Me­zőgazdasági Szakközépiskola tanárai dolgoztak ki. Az Or­szágos Találmányi Hivatal po- likondenzált karbamid néven védetté nyilvánította a szelle­mi terméket. A feltalált anyag olyan nitrogéntartalmú, szin­tetikus fehérjepótló takar­mány, amelynek négyszer ak­kora a nyersfehérje-tartalma, mint a szójának. A MÉM egymillió forinttal támogatta , a munkát, s a kí­sérletekbe bekapcsolódott a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem és .több mezőgazda- sági nagyüzem is. Bebizonyo­sodott, hogy a polikondenzált karbamiddal ki lehet egészíte­ni az olyan fehérjében sze­gény takarmányokat, mint például a kukorica vagy a kü­lönböző tömegtakarmányok, s ezáltal többszörösére nő azok fehérjetartalma. Gazdasági szemlélettel vizsgálnak (2) Revizorok, ellenőrök, vagy... Revizorok, ellenőrök, könyv- vizsgálók vagy? Ki tudja, hányféle kifejezést ismer még nyelvünk rájuk, akik megér­keznek a vállalathoz, szövet­kezethez, kis vagy nagy tár­sasághoz, és belelapoznak el­számolásainkba, kimutatá­sainkba, jegyzetelnek és csó- -válják a fejüket. A Pest me­gyei Ellenőrzési Igazgatóság revizorainak csak egyik fel­adata a rend, a fegyelem, a jog­szabályok betartásának ellen­őrzése a főkönyvekben. Mindenhol ugyanazt A tavalyi vizsgálatok során beszerzett információkból pél­dául több összefoglaló, illetve részösszefoglaló — amelyek majd az országos főigazgató­ságon egészülnek ki a többi megye adataival — készült el. Dr. Borgoy Sándor igazgatási főosztályvezető hívta fel a fi­gyelmemet közgazdasági rész­legükre. Szerény körülmények között, mindössze ketten fog­ják össze az adatokat. Beszá­molóik már csak azért is ha­szonnal forgathatók, mert a szövegezés elemzéseken és a számszaki részen kívül példa­tárat is tartalmaznak. — Egy-egy revizor mindig csak egy kérdéssel foglalko­zik, ahhoz gyűjti szisztemati­kus rendben a tényeget az általa vizsgált valamennyi cégnél. S hogy mit vizsgálnak, mit elemeznek? Többek között — és az idén, illetve jövőre sű­rítetten — a szabályozóválto­zások hatását a vállalatok gazdálkodására. Vagy leg­utóbb azt tették nagyító alá, mennyire költségérzékenyek a gazdálkodók; milyen felelősen bánnak az anyagokkal, az energiával; miként tartják be a reprezentációról szóló ren­delkezéseket. — Az elemzéseknél másik módszerünk, amikor kiválasz­tunk egyetlen olyan vállalatot, amelyik jelentősen eltér az át­lagostól, vagy mert nagy­mértékben javultak, vagy mert erőteljesen romlottak eredményei. Ennél a vállalat­nál. lépésről lépésre keressük meg a kiugrás okát, mert ab­ból gyakran lehet általános következtetéseket is levonni. Költségérzékenyen ? Négy, külsőre is gonddal megszerkesztett összefoglalót tartok a kezemben. A legvas­tagabb terjedelme 14, a legvé­konyabb 5 oldalnyi. A válla­latok költséggazdálkodásának vizsgálata, különös tekintettel a tel nem osztott költségek alakulására. Annyiszor beszé­lünk a hatékonyság növelésé­ről, a költségérzékenység fo­kozásáról, s hogy az utóbbi időben mindent megtesznek a vállalatok, szövetkezőtök, hogv csökkenjenek ráfordításaik. S mit láttak a revizorok? Álta­lános az a tapasztalat, hogy a vállalatok és szövetkezetek gazdasági eredményeire a költségek alakulása jelentősen hat. Ezért igyekeznek olyan rendszereket létrehozni, ame­lyek segítik a megtakarításo­kat. Ezek az intézkedések azonban elsősorban a közvet­len, illetve az anyagköltségek­re irányulnak. Tehát mégsem csak beszélünk róla? Nézzük tovább a jelentést: Tapaszta­lat, hogy a szabadabb árfor­mába sorolt termékeknél a költséggazdálkodás lazább. Ezeknél ugyanis az úgyneve­zett begyűrűző költségeket ár­emeléssel továbbháríthatják a gyártók a vevőre. Érdekes lesz egy év múlva ismét megnézni, mennyiben változtatta ezt meg az a módosulás a központi szabályozásban, hogy a tisztes­ségtelen haszon fogalmát fel­váltotta a tisztességtelen ár fogalma. Bár természetesen a lazább költséggazdálkodás és a tisztességtelen ár között rrr'g van néhány fokozatnyi kü­lönbség. Mit állapítottak meg a szakemberek a rezsiköltsé­gek alakulásáról? Ebben a vo­natkozásban is elsősorban az anyagmegtakarításra helyezik a súlyt a vállalatok, mivel e területen lehet elérni látvá­nyos sikereket. Ugyanakkor a rezsiköltségek más tényezői­re kevesebb figyelmet fordí­tanak, azokat befolyásolni alig tudják, illetve nem is akarják. A vállalatok a karbantartási, felújítási munkák elvégzésére néldául — állapítja meg a be­számoló — gyakran vesznek igénybe drága, külső kivitele­zőt. A kisvállalkozások rész­vétele a felújításokban elenyé­sző. És mennyire érdekeltek vajon a vezetők a költségek csökkentésében? A beszámoló­ban táblázat szemlélteti az összefüggést a költségek ala­kulása és a vezető állású dol­gozók jövedelme között kis, nagyobb és 5000 embernél többet foglalkoztató vállala­toknál. Ez utóbbi csoportról a következtetés sejtéseket hoz a felszínre: Az iparban és az építőiparban, mivel a vezetők jövedelme és a hatékonyság alakulása között szinte fordí­tott az összefüggés — a veze­tő állású dolgozók érdekeltsé­gi rendszere nem kényszerít a takarékosabb költséggazdálko­dásra. A takarékosságra való törekvés a vezetők részéről csak hozzáállás, és nem pedig a jövedelemnagyság, az érde­keltség függvénye. Figyelőmbe veszik Megállapítások, kérdő- és felkiáltójelek egy-egy ilyen összefoglalóban. S hogy tény­legesen van-e értelme az el­lenőrzési igazgatóságok köz- gazdasági elemző munkájának, az attól függ, hogy odafigyel- nek-e az illetékesek, odafi­gyelünk-e valamennyien sa­ját munkaterületünkön ezekre a megállapításokra. — A PM Ellenőrzési Főigaz­gatóságára rendszeresen kül­dünk ezekből a tájékoztatók­ból — foglalja össze dr. Bor­goy Sándor —, s ha nem is konkrétan a Pest megyei je­lentéseket, de az ebből készült országos elemzéseket minden bizonnyal figyelembe veszik. Eller Erzsébet Van-e foglalkozási rehabilitáció? Egyik fontos láncszem a tanács Évente tízezrek jelennek meg vizsgálatra az Országos Orvosszukértői Intézet 1. szá­mú igazgatóságának bíráló bi­zottságai előtt a fővárosból és Pest megyéből, olyan betegek, akikről feltételezhető, hogy a vizsgálatot követő másfél esz­tendőben nem következik be állapotukban javulás. A ta­pasztalat az hogy e betegek közül a legtöbben a rokkant­nyugdíj elérésére törekednek, holott idestova két esztendeje megjelent a foglalkozási reha­bilitációra vonatkozó rende­let. Mi lehet ennek az oka? Az ok semmi esetre sem az, hogy nem ismerik a fentebb említett rendeletet. Inkább az, hogy annak végrehajtásához a legtöbb helyen még hiányoz­nak a feltételek. Ez a véle­ménye dr. Bélcczky Lajosnak, az Országos Munka- és Üzem­egészségügyi Intézet főigazga­tó-főorvos helyettesének is: — A megjélcht rendelkezé­seket összességükben vizsgál­va megállapítottuk, hogy azok az alapvető érdekeltségi viszonyokat nem változtatták meg. Annak , ellenére, hogy a foglalkozási rehabilitáció lehe­tőségei közül az átképzést, a betanítást szorgalmazza, mi­vel ezekben az esetekben az arra jogosult megváltozott munkaképességű dolgozó át­lagkeresetét — meghatározott időtartamra — korábbi átlag- keresetének száz százalékára kell kiegészíteni. Tulajdonkép­pen a vállalatok sem érdekel­tek a foglalkoztatásban, bar a pénzügyi támogatás, amely a megváltozott munkaképességű dolgozók részére kifizetett munkabér negyven százaléka, egyre több nagyüzem érdeklő­dését kelti fel. Szelleme humánus Az említett egészségügyi, il­letve pénzügyminiszteri együt­tes rendelet előírja, hogy a munkáltató a megváltozott munkaképességű dolgozót kö­teles — akár a munkakörülmé­nyek módosításával — elsősor­ban eredeti munkahelyén és szakmájában tovább foglalkoz­tatni, vagy vállalaton belül megfelelő munkahelyre áthe­lyezni, szükség esetén az e célra létrehozott külön üzem­részben alkalmazni. vagy amennyiben azt a váilalat te­vékenységi köre lehetővé te­szi, bedolgozói feladattal meg­bízni, esetleg részmunkaidőben dolgoztatni, a már említett át­képzésen, betanításon kívül. Módozat van tehát, meglehe­tősen’ változatos lehetőségeket kínálva a foglalkoztatási reha­bilitációra. Azt mondja dr. Keresztes Miklós, az Országos Orvos­szakértői Intézet főigazgató- főorvos-helyettese: — A rehabilitációról szóló rendeletre nagy szükség volt. A környező európai országok­ban rehabilitációs törvény van, a szocialista országok kö­zül például az NDK-ban. A ná­lunk érvényben levő rendelet szelleme humánus, előremuta­tó, paragrafusai átgondoltak. Végrehajtása nem tűr halasz­tást. Az ebben részt vevők fe­lelőssége — a társadalmat és az egyént tekintve egyaránt — egyetemleges és óriási. Az egészségügyet most nem vizs­gálva kimondhatjuk, hogy az egyik legfontosabb láncszem a tanács. Miért? A rendelet meghatározza, hogy milyen fel­adatai vannak a tanácsoknak ebben a dologban. Először Is: rehabilitációs bizottságokat hoznak létre, helyieket, illetve területieket. A helyi bizottsá­gok elnökeit (a városokban) a tanács elnöke jelöli ki. a Szakszervezetek Megyei Taná­csával közösen. E bizottság intézkedik abban az esetben, ha a munkáltató illetékes szer­vei nem tudnak megfelelő munkakört javasolni a meg­változott munkaképességű dolgozónak. A tanácsnak ek­kor lényeges szerepe van ab­ban, hogy — munkaügyi fel­adatot ellátó szakigazgatási szerve segítségével — a re­habilitációt helyben igyekez­zenek megoldani, még akkor is, hd az utolsó munkahely nem ugyanazon a településen volt. A helyi rehabilitácóis bi­zottságnak módjában áll, pon­tosabban kötelessége ugyanis szervezni a munkáltatóknál — esetenként kötelezően elren­delt — munkaközvetítés útján a megváltozott munkaképessé­gű személyek elhelyezését. A rendeletben azonban — többszöri alapos tanulmányo­zás után is — lehetetlen föl­lelni egy olyan paragrafust, amely szankcionálásra adna módot a tanácsoknak azokra az esetekre, ha a vállalatok nem jelenük be a rehabilitá­cióra alkalmas munkahelye­ket. ha a meglevőkön nem az arra rászorultakat alkalmaz­zák, ha nem élnek az átkép­zés, betanítás lehetőségével, ha nem.., Az viszont ott áll a 29. paragrafusban, hogy „a megváltozott munkaképességű dolgozó foglalkoztatásának elősegítése érdekében igényel­hető dotáció a munkáltató mérleg szerinti nyereségét, kisszövetkezet és kijelölt fo­gyasztási szolgáltató kisválla­lat esetén az eredmény javára elszámolt támogatást növeli." Akkor? Miért nem? Egy újabb kérdés A Pest megyei Tanács vég­rehajtó bizottságának állásfog­lalása szerint szűkebb hazánk­ban is elmarad még a reha­bilitációs tevékenység a kí­vánalmaktól. S ez az állásfog­lalás választ ad egy sor miért?-re. Megállapítja, hogy a társadalombiztosítással fog­lalkozó ügyintézők és üzemek többségénél szemléletbeli problémák tapasztalhatók, nem ismerik fel, nem értik kellőképpen a rendelet szelle­NÉHÁNY HÓNAPJA tör­tént tragikus esetet említ, ami azóta is erősen foglalkoztatja. Egy asszony Dány községben több fejszecsapással megölte alkoholista férjét. Szombaton este történt a tragédia, és rö­viddel azután, hogy a tettest őrizetbe vették, már csengett a telefon a bűnügyi osztály vezetőjének a lakásán. — Vissza tud emlékezni, hogy mit csinált akkor? — A kisebbik fiam éppen Itthon volt, eltávozást kapott az iskoláról. Sütni akartam neki valamit, de félbemaradt. Amikor Dányból visszamen­tem a kapitányságra, ott azzal fogadtak, hogy betörtek a szi- lasligeti ABC-be, és a tettes még az üzletben van. Azonnal a helyszínre siettem, és csak késő éjszaka kerültem haza. Nyugalmasabb napokon, amikor ideje engedi, sokat ol­vas: szakmai folyóiratokat és szépirodalmat. A krimit is sze­reti, csak néha mosolyog azon, hogy az életben nem egészen így fest a dolog. ÖRÖMMEL süt, főz, amikor együtt van a család, és néha kertészkedik a hétvégi telkén. Ha ne.a dolgozhatna, üres­nek érezné az életét. Gál Judit mét, esetenként nem is tud­nak (!) magúról a rendeletről. A gazdasági egységeknek nem fűződik érdekük a rehabili­tációs munkahelyek létronozá. súhoz, egy-két nagyvállalat, szövetkezet kivételével nem is szorgalmazzák. A munkahelyi rehabilitációs bizottságok te­vékenysége sok helyütt for­mális, megesik, hogy a ren­deletben kötelezően előírt munkahelyi rehabilitációs megbízottat nem jelölték ki, Kedvezőtlen tapasztalat az is, hogy a megváltozott munka­képességű dolgozót gyakran rábeszélik a munkaviszony megszüntetésére. Lehet kérdés még ezek-után is, hogy miért igyekeznek az érintett emberek mindenáron a rokkantnyugdíjra jogosult­ságot szerezni? Az, ha szűkös is, biztos megélhetési forrás. Fölmerül azonban egy újabb kérdés — a másik oldalról. Vajon miért működnek olyan jól, kölcsönös megelégedésre a munkahelyi rehabilitációs bi­zottságok a Csepel Autógyár­ban, a Pestvidéki Gépgyárban, a Dunamenti Hőerőműben, a Dunai Kőolajipari Vállalat­nál? Bizonyára azért, mert ezekben a nagyüzemekben több a lehetőség. Másrészt köztudottan azért, mert más a szemlélet. Fölismerték ide­jében, hogy nem cselekednek érdekeik ellen, ha igyekeznek nyereséget termelő munka­körben elhelyeztem! mindazo­kat, akiknek egészségi állapo­ta ezt meg lehetővé teszi. Számos változással A munkahelyi rehabilitációs megbízottnak is kulcsszerepet tulajdonít dr. Bélcczky Lajos; — A megbízott kijelölésével együtt jár az a lehetőség, hogy az üzemi orvosok elsősorban egészségügyi feladat >!«it lás­sanak el ez ügyben is s ne foglalkozzanak annyit admi­nisztrációs kérdésekkel. Az üzemi orvos tágabb értelem­ben vett szakértői feladatának tekintjük az érintett dolgozók munkaalkalmasságának elbí­rálását, ami minden esetben a foglalkozási rehabilitációs intézkedés alapját képezi, függetlenül még attól is, hogy látta-e az illetőt főorvosi bi­zottság vagy sem. A szorosab­ban vett szakvéleményezésre két eljárás kapcsán kerül sor: a 40 százalékos, vagy azt meghaladó munkaképesség- változás mértékének megálla. pítása, s a munkáltatói, vagy helyi rehabilitációs bizottság orvostagjaként a keresetkiegé­szítésre jogosultság mértéké­nek elbírálása, amennyiben s dolgozó nem rendelkezik az Országos Orvosszakértői Inté­zet illetékes bizottsága által kiadott igazolással, vagy olyan társadalombiztosítási határozattal, amelyen a mun­kaképesség-csökkenés mérté­két feltüntették. Az eddigi ta­pasztalatok azt mutatják, hogy az üzemi orvosok több­sége a munkáltatói rehabili­tációs bizottságokban jól megfelel feladatának. A helyi bizottságokat említ­ve, dr. Keresztes Miklós ki­emeli: — Lényeges tényező e testü­letek összetétele. Nagyon fontos, hogy a tanács legyen tekintettel a bizottságok megalakításánál a követke­zőkre: a tagok többsége ké­pes-e arra is. hogy fölismerje, megtalálja a gazdasági egysé. geknél a rehabilitációra alkal­mas munkahelyeket? Gyakran ugyanis még mindig arról van szó, hogy az üzemekben nem tudják, milyen poszton lehet­ne — esetleg valamely apró segédeszközzel, elenyésző mértékű módosítással — &z arra rászorulókat értelmesen foglalkoztatni, vagy mire le­hetne őket betanítani. A mi információink szerint a dolgo­zók szervezett átképzésére ilyen tekintetben még nem nágyon került sor. A rende­let pontosan meghatározza a vállalatok szerepét, felelőssé­gét a rehabilitációban Ahhoz azonban, hogy a végrehajtás maradéktalanul megtörténjék, még számos változásnak kell bekövetkeznie az érdekeltségi rendszerben — s az illetékesek szemléletében is. Bálint Ibolya ként haladva került mind ma­gasabb beosztásba, miközben munka mellett tanult; egye­bek között elvégezte a rendőr- tiszti főiskolát. Egy évtizeden keresztül volt 1983-ig alap­szervezeti párttitkár is. — Jó családi háttér nélkül nem tudtam volna ennyit vál­lalni — mondja. — A férjem és a gyerekeim mindig megér­tették a törekvéseimet. Hosszú, boldog házasság után, három és fél évvel ez­előtt hirtelen özvegyen ma­radt. Férje, aki a Pest megyei Rendőr-főkapitányságon dol­gozott, szolgálatból hazatérve szívinfarktust kapott. Két fia már felnőtt, és Pintér Gábor- né büszke arra: természetes volt a számukra, hogy ők is a szüleik hivatását válasszák. Beosztása rendkívül nagy fi­zikai és idegrendszeri igény- bevétellel jár és teljes embert kíván. A munkahelyi gondo­kat nem lehet a hivatalban hagyni. M3-as autópálya és a 30-as főközlekedési út, ami a nap­jainkban elterjedt utazó bűnö­zés szempontjából nem elha­nyagolható körülmény. Emel­lett kiterjedt víkendövezetük is van, tehát- tavasztól késő őszig üdülők és kirándulók le­pik el a hétvégeken a környé­ket. Nem könnyű itt a helyzet, de szilárd a közrend és a köz- biztonság. NAGYON ISMERI ezt a vi­déket Pintér Gáborné, minden gondjával, problémájával együtt. Március 1-én volt 30 esztendeje, hogy a gödöllői rendőrkapitányság kötelékébe lépett. Mint mondja, a szülei, egykori vöröskatona édesapja nevelésének köszönheti, hogy 1G évesen már megértette; ezen a munkahelyen dolgozni nagy fegyelmet és megbízha­tóságot követelő politikai munka. Hat évig leíró volt a bűnügyi osztályon, és ahogy átlátta a feladatokat, egyre na­gyobb kedvvel és hivatástu­dattal dolgozott. Lépcsőfokon­Az egyetlen az országban A bűnügyi osztályvezetőnő MEGSZOKTUK már, hogy a detektívregényckben sze­replő rendőrfőnökök vala­mennyien férfiak, és a női szereplők legfeljebb sikeres amatőr nyomozók lehetnek. Az élet azonban ebben is túl­haladja már az írói elképze­léseket. Pintér Gáborné rend­őr százados tavaly július 1. óta a gödöllői rendőrkapi­tányság bűnügyi osztályának a vezetője. Egyetlen nő az or­szágban, aki ebben a beosz­tásban dolgozik, és külföldön sem találni sok hasonló pél­dát. A megbeszélt időpontban csinos, elegáns középkorú asz- szony fogad, akinek nyugodt arcvonásain nem lehet észre­venni, hogy előző nap 12 órát dolgozott, és éjjel kétszer csengette fel telefonon az ügyeletes. Ezek a körülmé­nyek csak találkozásunk má­sodik óráiában derülnek ki, mikor már arra fordul a szó, hogyan él a felelős beosztás­ban dolgozó asszony? Előbb a munkájáról beszél, ami szorosan összekapcsolódik a Gödöllőn és vonzáskörzeté­ben lakó 140 ezer ember nyu- »aimával, biztonságával. Meg­határozó, hogy itt vezet az

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom